Forrongó Szikla - Belső rész

First topic message reminder :

A börtöncellák, a hűtők és a vallatószoba helyezkedik el itt, rengeteg őr jellemző. Az idomítás minden módja tilos idebent.

Zima futott oda hozzá segítséget kérni. Ruan érezte a kétségbeesést a lány hangjában. Követte Zima-t vissza Night cellájához. Ahogy Ruan vizsgálta feltűnt neki hogy valamit tettek vele.
- Amit tudok megteszek. - fordut Zima-hoz.
Ruan érezte a jeges bizsergést a gerincétől az ujjai felé, ahogy vizsgálta Night-ot.
~ Hm... van itt valami, ami nem ide tartozik. ~ összehúzta a szemét és Zima-hoz fordult.
- Zima, beadtak egy szert, ami miatt kába. Beletelik némi időbe, de amennyit csak tudok, kivonok a szervezetéből. -
Ruan egy jégpengét idomított az egyik kezébe majd feltűrte Night ruháját, hogy a mellkasán tudjon két vágást ejteni. - Letudnád fogni míg gyógyítom? - kérdezte Zimától. Miközben a lány lefogta Night karjait, Ruan az egyik vágás helyénél beidomított a szellemfolyóból hozott vízből, csinált pár karmozdulatot Night mellkasa felett, majd a másik vágásnál idomítva, kihúzta a vizet annak testéből. Ruan megismétli párszor a mozdulatot. Ez nem egy kellemes procedúra, ezért Night csikorgatja a fogát, és próbál mozogni, de Zima lefogja, így Ruan zökkenőmentesen kitudja tisztítani Night testét, annyira hogy elmúljon a delíriumos állapot.
- Így ni. Végeztem. Mostmár rendben lesz, de egy keveset pihennie kell. - közölte Zimával a jó hírt.

Zima jól sejtette, hogy nem az ütésektől vesztette el az eszméletét. Szerencsére Ruan kezelni tudta a problémát. Zima lefogta Nightot, Nem volt könnyű dolga, mert mocorgott. ~ Elég fájdalmas procedúra. Kitartást Night! ~Miután Ruan végzett megkönnyebbült.
- Nagyon köszönöm, Ruan!

-Értem Iona, a választ viszont nem találtam kielégítőnek. A teára viszont rászolgáltál, ahogy a takaróra is. Kérlek egyikünk dolgát se nehezítsd meg, és ne próbáljatok megszökni. Akkor minden rendben lesz, nem kell senkinek sem embertelen módon viselkednie, most viszont tenni fogok egy utolsó próbálkozást a Halál szellemének helyének kiderítésére, te magad is közelebbi kapcsolatba kerültél Azoirral, igaz? Téged már nem küldhetlek vissza, mert halálra fagynál itt nekem. Pedig még előtted az egész élet, viszont Azoir. Ő erős, akárcsak a szerelem kettőtök között.
Az egyik őrre pislant, aki a férfit bevezette a hűtőbe, majd a Szőke megkéri Iona-t, hogy menjen vele.
-Kérlek, gyere velem... csak pár perc lesz igérem...
A férfi a hűtök alá vezeti a nőt, itt megy végbe az egész folyamat.
-A hűtök általában hat-hét óra után lesznek halálosak, viszont Azoir-é különleges. Egy óra után fagyhalállal végződhet a dolog. Szeretném tudni, hogy hol van a halál szelleme, te pedig szeretnéd őt biztonságban tudni. Szerintem jutányos üzlet. Sőt...azt is elintézhetem, hogy szabadon engedjenek titeket és boldogan éljetek. Persze megfigyelés alatt, mert már egyszer beleköptetek a levesembe, még egyszer nem fogtok.

Iona nem is hitte, hogy annyira vágyhat a melegre mint mikor felé nyújtották a csészét. Utánakapott, és egy csepp rögtön a kezére hullott, és megégette, de nem érdekelte. Ahogy magára húzta a takarót, érezte, hogy elgémberedett tagjai felengednek. Aztán meghallotta a szőke férfi szavait, és ismét megdermedt. ~Azoir...~ És az egyik őrre nézett, aki el is vezette Azoirt. ~Ne, ki kell találnom valamit... Van rá néhány órám, megoldom...~ de hamar kiderült, hogy a helyzet rosszabb, mint hitte. Egy óra. Egyetlen óra.
- Elvezetlek hozzá. Nem bánthatod. - nézett a szőke férfire. - De csak akkor, ha nem csak Azoirt, de mindenkit megkímélsz. Azt akarom, hogy minden barátom élve, és lehetőleg sértetlenül jusson ki. Épp elég nagy árat kérsz. Ennyi bele kell, hogy férjen. Ha pedig azt hiszed, más is megtalálja őt... nagyon tévedsz. Folyamatosan mozgásban van, ráhangolódtam az energiáira, mikor találkoztunk. És bár a képességem meggyengült, mikor megvágták a kezem még mindig képes vagyok érezni, és követni az energiákat. Én meg tudom őt találni... de senki más. És ami Zaheert illeti, nem szeretném a közelében tudni a barátaimat, még akkor sem, ha rácsok mögött van. És beszélni akarok velük. Azoirral, Zimáékkal. Szeretnék elbúcsúzni tőlük, mert csak akkor viszlek el a Halál Szelleméhez, ha őket kiengeded a börtönből, engem pedig egyedül viszel. - közölte. - Tudom, mi forog kockán. De mindketten tudjuk, mit akarunk. Én az ő életüket, és a biztonságukat. Te pedig a Halál szellemét. Ez a kompromisszum már logikusabb. Ahogy te mondanád... jutányosabb. Most pedig azonnal engedd el, vagy nem kapsz tőlem semmit.
Igyekezett kemény tekintettel nézni a férfire, mint aki magabiztos. A szíve mélyén azonban félt. Nem tudta pontosan mit fog tenni, de azt tudta, hogy egyedül lesz. És nem lesz könnyű dolga.

Azoir nyugodtan vette tudomásul, hogy ő következik. Csakhogy nem vallatni vitték, hanem egy hűtőkamrába. Se szó, se beszéd, belökték oda, és rácsukták az ajtót.
~ Na ez szép. - nevetett magában Azoir - Ezek komolyan egy víztörzsit csuknak be a hűtőbe? Ennyi eszük sincs? A fájdalom, vagy a hőség zavarna... De a hideg? No nembaj... Azért készüljünk fel a legrosszabbra. 
Ezután Azoir szépen összeszedte, hogy mit is tud a hidegről.
- Nos - dörmögte maga elé - A szervezetem először a végtagokból vonja ki a vért. Meg akarja menteni a fontos szerveimet. Mennyivel könnyebb lenne, ha véridomár lennék... No nem baj!
Ezután szépen levette a ruháit, (de csak a fölöslegeseket) és szépen mag köré tekerte, ott ahol a fontosabb szervei helyezkedtek el.
- Így ez kicsit melegebben tartja majd a fontos részeket. De most próbáljuk meg a másik módszert is. Ezzel szépen lótuszülésbe ült, és elkezdett meditálni. Hallott arról, hogy a légidomároknak van egy légzési technikájuk, amivel tudják a testhőmérsékletüket, stabilizálni. Így hát leült, és meditált. Összpontosított, de nem arra, hogy kijusson, hanem arra, hogy a vére nem dermedjen. Ezenkívűl arra is ügyelt, hogy ne hogy elaludjon, elálmosodjon. Ezért 5 percenként felállt, és dobott egy hátast, hogy a fájdalom ébren tartsa.
- Gyerünk Azoir! Ki fogod bírni...

Xane nem igazán érti, hogy hogyan is került oda, ahol jelenleg van. Nem is olyan régen még a Nap szolgálatában állt, most meg várja kivégzését. Csak mert véletlenül nem bírta megállni, és felgyújtotta az osztagvezető irodáját? Nem. Többről lehet szó, hisz már nem először fordult elő hasonló. Az osztagvezető amúgy is keménykedett ott mindenféle hülyeségről, és amúgy se volt szép színe a padlónak. De akkor mégis miért? Hogy az a rongyos mindenségit. Valaki el akarta őt távolítani. Csak ez lehet az igazság. Arról sem győződött meg rendesen, hogy a mester meghalt... Lehet, hogy ő is a Nap szolgálatában állt, és most így áll bosszút? Elvégre ő is egy tűzidomár volt, még hogy a tanítványa tüze végezzen vele...
~Na, akkor várjuk szépen meg, hogy a kivégző osztag ideérjen. Csak ezek a bilincsek ne lennének! Kiolvasztanám magam innen. Meg elég huzatos ez a cella.

A szőke sóhajtott, majd végigsimította a lány arcát, akár egy őrült. Hangja nyugodt volt, semmit nem tükrözözött.
-Milyen kár, hogy nem tudtunk megegyezni. Felesleges rád fecsérelnem az időmet... Pedig olyan szép pár lehetettek volna a Tűz országában, fenségesen szálltatok volna a levegőben...mint egy madár...aki léghajót vezet. No, de ha te a fogoly életet választod, talán valaki más hajlandó lesz a kölcsönös együttműködésre. Esetleg Zima és Night... nem tudom...
Majd Azoir hűtőjére pillant.
-Hogy lásd, nem vagyok szörnyeteg, elengedem a barátodat. Nyissátok ki az ajtót, dolgom van.
Ezután egyenesen Xane cellája felé lépkedett, persze szintén a Chi blokkolók mentek be először, hogy ártalmatlanítsák a tűzidomárt. Ezután egy asztalhoz ültetik.
-Xane Rhair,férfi, harminckét éves, tűzidomár, katonatiszt. Korábban elítélték majd szabadult. Ironikus, hogy ismét egy börtöncellában találkozunk nem igaz. Önt halálra ítélték egy olyan cselekedetért, amiért nem kellett volna ilyen nagy árral fizetnie. Azonban, amíg az én kezemben van ez a börtön, érdektelen halált senki nem fog itt halni. A nevem teljesen mindegy, a feladat amit önnek szánok viszont annál kevésbé. Van itt egy csoportosulás, közéjük kell beépülnie.
Ezután részletes személyleírást ad Ionáékról.
-Ajánlja fel nekik a szökés lehetőségét, ismertesse velük, hogy hajnali egy óra, két perc és hajnali egy óra hat perc között az őrségváltás miatt könnyedén megközelíthetőek a szellőzők, valamint tudassa velük, hogy minden vagyontárgyuk a második emeleten, a nyolcadik ajtónál. Ezeket a hibákat szándékosan vétettem. Ez azonban csak a holnapi, azaz csütörtöki napon hajtható végre, ugyanis akkor van éjjeli kimenő. Lesz ott egy védtelen, apró léghajó amivel elfogják tudni hagyni a szigetet észrevétlenül. Eközben persze egy szellem kíséretében figyelni fogjuk magát, hogy a szökés után ne lépjen rögtön olajra, hanem derítse ki a Halál szellemének pontos pozicióját.
Meg sem várta a férfi válaszát, kisétált a teremből. Tudja, hogy belefog menni...jobb mint ha kivégeznék, nemde? Ezzel a tudattal lépdel ki a központi udvarra, hogy fogadja az újonnan érkező rabokat.

A szőke nem ment bele az egyességbe... de Iona nem bánta. Elengedte Azoirt. Először figyelmeztetnie kellett, volna a többieket, elmondani, mit tudott meg, de inkább a hűtőknél várt, amíg kiengedték a fiút. Amint kilépett, Iona első reakciója az volt, hogy átölelte. ~Azt hittem elszúrtam. Azt hittem, az egészet elszúrtam... Ha bent hagyta volna... Szellemek, én nem is tudom...~
- Jól vagy? Azt hittem... mindegy, mennünk kell. Nem tudom, kit fog kihallgatni legközelebb, de... nekem ez egyszer is elég volt. Fel kell készülnünk, gyerünk! - indult el, és átnyújtotta a takarót Azoirnak. - Tessék, ez segít felmelegedni.
Elindult kifelé, a központi udvar irányába. Úgy látta, egy másik férfi is elindul, a vallatószobából. Fekete haja volt, harminc év körül járhatott, és valami nem tetszett benne a lánynak. Megmagyarázhatatlanul, valahogy energetikailag kaotikus volt. Mintha... nem, nem tudta semmihez hasonlítani. Saját barátai közül egy olyat sem ismert, akinek hasonlóak lettek volna az energiái. Egy tűzvészre emlékeztette, abból is a rosszabb fajtára. Mikor azonban leértek az udvarra, úgy érezte, meg kéne szólítania a férfit. Gyanakodott rá, hogy akármennyire furcsa, szerepet kap a történetükben.
- Öhm... üdv. Én... Iona vagyok, és láttam, hogy téged is vallatószobából hoztak ki. Miért kerültél ide? - kérdezte, remélve, hogy valamennyire megértheti a férfit. De már gyanakodott, hogy hiba volt megszólítani.


(játékon kívül: a karaktermozgatás engedélyezve volt)

Xane nagyon meglepődik, és már csak azért nem tátja a száját, hogy nehogy bele repüljön a légy. Már éppen kötekedni kezdene, de a fickó már el is tűnt.
~Ki ez az alak? Ez még nálam is zavarosabbnak látszik.
Nagyokat nyújtózkodik - és mivel eltávolították a bilincset - megropogtatja az ujjait. Már épp kényszert érez arra, hogy az előtte lévő asztalt elégesse, de moderálja magát, és elindul kifelé, miközben olyan apró szikrákat kelteget, amiktől biztos, hogy semmi sem gyúl lángra.
~Ó, de felgyújtanék már valamit. Bármit! A legapróbb tűz is jó kedvre derítene. Hohó! Ki ez az ifjú hölgyemény? Ha már erre jön mást nem, de a haját megpör... Hoppá! Ez az a nő. Pont jókor. Na, akkor! Itt az idő munkához látni!
-Hello, Xane vagyok! Miért kerültem ide? Én is ezt kérdeztem volna a vallatómtól... Nos... Mielőtt elszaladt. De ha már így jártam... És te? Mit csinálsz itt? Nem úgy tűnsz nekem, mintha ez lenne a legmegfelelőbb hely a számodra.

Iona nem akarta nyilvánvalóvá tenni, hogy gyanakszik a férfire, de változatlanul nem bízott meg benne. Pedig egy cipőben jártak... egy börtönben, vallatás után. De nem akarta megosztani vele, hogy került a börtönbe.
- Ellenkeznek az elveim a börtön üzemeltetőiével. Ami pedig azt illeti, hogy nem ez a legmegfelelőbb hely... az nézőpont kérdése. A fogva tartásomra... ez a hely tökéletes. - az udvar másik végében látta a társait, így megpróbálta lerázni a férfit. Meg akarta osztani a többiekkel, hogy mi történt a vallatásakor, és mit tudott meg, de Xane más eset volt. Még mindig nem értette a káoszt az energiáiban, első látásra nem tűnt veszélyesnek, de közelebbről úgy festett, szinte eszelősen vigyorog. Mintha... minden percben fel akarna égetni valamit. Nem akart sokáig a közelében maradni.

Hamarosan megérkezett az udvarra Aaron eléggé rossz állapotban. Chou először oda akart menni hozzá, hogy megkérdezze mi a baja és, hogy megpróbálja jobb kedvre deríteni, de az utolsó pillanatban megijedt. Megtorpant annak a gondolatától, hogy mi lesz ha a fiú dühös lesz. Vagy ha esetleg rossz néven veszi. Elvégre nem ismeri őt annyira régen és nem is tud róla szinte semmit.
Ezután megérkezett Iona és Azoir is. Szintén pocsékul néztek ki, de úgy tűnt, hogy boldogok. Azonnal közelebb ment hozzájuk. Ekkor vette csak észre először, hogy velük jött még valaki. Egy tűz népi polgár. A Fekete Nap ismét a sajátjai ellen van. Pont mint Elaina esetében is. Ez a fiú viszont a Elainával ellentétben szokatlanul nyugtalannak vagy inkább izgatottnak tűnt. Látszott rajta, hogy ő egy tipikus forrófejű alak. Pont az ellentéte Chou jéghideg mivoltának. 
- Üdv! Én Chou vagyok. Téged hogy hívnak?

Azoir dideregve nézte, ahogy Iona összeismerkedik egy sráccal. 
~ Hát nem valami bizalomgerjesztő a srác. Jobb ha pucol innen, mert a végén magát pucolhatja a földről...~ Ezzel Azoir kissé hátrébb húzta Ionát, és kettejük közé állt. Szépen a srác szemébe nézett, és mondani kezdte.

- Heló! A nevem Azoir. Nos, öreg barátom van egy kis gond. mi nem szeretjük a kétes alakokat, és te eddig nem győztél meg arról, hogy bízzunk benned. Szóval hátra arc - lökte kicsit hátrébb az ismeretlent -  majd ha a többiek úgy ítélik meg, hogy érdemes foglalkozni veled, akkor én is kezet nyújtok. Szóval Viszlát!

Ezzel Azoir karon fogta Ionát, és a többiekhez siettek. 
- Na mi újság? Kitaláltatok már valamit? - majd suttogni kezdett - Az a srác, túlságosan nyomul ránk... Jobb lesz figyelni.

- Ruan magára hagyta Zima-t Night-al. Ő már csak zavaró tényező lenne. Visszament a többiekhez. Pár percre rá, Iona, és Azoir lépett oda hozzájuk. Azoir úgy tűnt nincs a legjobb hangulatában. Egy srác felé bökött a tekintetével és azt mondta, hogy jobb, ha rajta tartják a szemüket.
- Mi történt? Ki az? – vetett kérdő pillantást a párra Ruan. – Tény, hogy furcsán néz ki. De nem árultatok el neki semmit, igaz? Nem kockáztathatjuk meg, így is túl nagy a rizikó. –

Chou közelebb hajolt Azoirhoz és Ionához és ő is suttogóra fogta.
 - Nos, tényleg nem tűnik megbízhatónak, de ki tűnik annak ebben a helyzetben? Valószínűleg minden lépésünket figyeli valaki. És hogy nyomulna, hát... talán én nem? Engem sem ismertek igazán. Mi van ha nem is az vagyok, akinek mondom magam? És naná, hogy nyomulok rátok. Itt vagyok teljesen egyedül ebben az őrült helyzetben. Szükségem van másokra is, hogy egyáltalán életben maradjak. Talán neki is csak segítségre van szüksége. Nem ítélhetünk el senkit sem már az első pillanattól kezdve.

~Egyre többen gyülekeznek. Remek! Hamarosan mindenki itt lesz, és aztán felgyú... Ja, még nem. Naaaaa, mindegy, majd biztos lesz még rá lehetőségem. Na, akkor.
-Üdv, neked is! - mondja Chounak. - Én Xane vagyok. Ma valahogy mindenki kifejezetten érdeklődő felém. Mond te is Ionával vagy?
Ezután pedig Azoir - aki mellesleg eléggé elkékült - beugrott Iona és Xane közé, majd előadta magát.
-Kétes alak? Mit követtem el? És csak mondanám, hogy Iona szólított meg engem, és nem én titeket. Szóval szerintem már úgy ítélte, hogy érdemes velem foglalkozni. Na, mindegy... Tégy, amit akarsz, miszter. Megértem, hogy... Brrr... A hűtő után fel van paprikázva az ember... Sajnálom. - Mondja Xane, majd távozik, mivel nem akarja, hogy minden bizalmat elveszítsen, hisz máris elég rosszul áll a szénája.
Felmegy abba a cellába, ahol őrizték, hogy majd előtoppanhasson onnan, ha eljön az idő. Úgy dönt, hogy szunyál egyet, de ha bárki bejön a szobába biztos egyből felébred rá.

Iona kezdett elfáradni, a hűtőben töltött idő leszívta minden erejét. Gondolkozott Chou, és Azoir szavain is... de fogalma sem volt, melyiküknek van igaza. Csak egyet tudott: Hogy képtelen bízni Xane-ben, és nem azért, mert nyomul, vagy hasonló. Csak... nem lehetett benne bízni.
- Bocsássatok meg, de pihennem kell... Elfáradtam... - felsétált a cellájába, és végignyúlt a kényelmetlen ágyon. Ezúttal áldotta a légidomárok kényelmetlen, szerzetesi körülményeit... könnyen elaludt.
Álmában ismét otthon volt. Látta önmagát... először négy évesen. Ősz volt a Föld Királyságában, ott, ahol felnőtt. Az apja az őszi faleveleket gereblyézte össze az udvaron. Gyermekkori énje pörgött a falevelek között, és azok felkavarodtak a légáramlattól. Az apja döbbenten nézte, és kérte, hogy csinálja még egyszer. És ő megtette. Akkor jöttek rá, hogy levegőidomár. Majd változott a kép.
- Vissza akarok menni a városba! - mérgelődött.
- Én annak örülök, hogy nem voltál ott a forradalom, és a szellemek támadásának idején. Iona itt biztonságban vagy.
- De még annyi mindent kéne tanulnom. Vissza akarok menni.
- Ha helyre áll a rend...
- De honnan tudjuk az mikor lesz? Tanulni szeretnék, légidomár vagyok, ott kell lennem a szigeten, és fejleszteni a képességeimet! Csoda, hogy megkaptam őket és...
- Előbb-utóbb visszatérhetsz...
- Elég... - és akkor minden elnémult. -  Szellemek... Te jó ég! Mit csináltam... Anya? Apa? Hallatok? Miért néma minden?
Alig néhány hónappal fiatalabb énje kirohant az utcára, pánikrohamban. Kiáltozott, de minden néma maradt. Aztán megint ösztönösen tett néhány mozdulatot, és hirtelen minden visszanyerte a hangját. Visszarohant a házba, és még könnyes volt a szeme, ahogy átölelte a szüleit. Akkor pánikba esett, de ők büszkék voltak rá, és biztatták, hogy ettől is különlegesebb, és hogy ők nem haragszanak, hisz baleset volt, és beszélnek Tenzin mesterrel. Emlékezett rá, hogy néhány nappal később megérkezett a légidomár mester, és megfigyelte a képességeit... akkor derült ki, hogy hangidomár. A szülei immár támogatták a Visszatérését a városba, belátták, tényleg tanulnia kell, ahogy akart. Akkor még nem értette, a szülei miért féltették. Csak most, a harcok során döbbent rá, hogy burokban élte az életét. Fel sem fogta, hogy mibe keveredhet. És peregni kezdtek a képek. Nora halála, az eltűnő Keino, az erdőbe rohanó Seto, majd a felrobbanó léghajó, rajta Chuanggal. ~Közvetve mind az én hibám..~
Zihálva ébredt fel. Az álom egyszerre volt szép, emlékezve a szüleire, egyszerre volt ijesztő, hiszen ki tudja, mi lehet velük... Nem-idomárok voltak, de ha megtudják a Fekete Naposok, hogy a rokonai... mi történhet még? Egész életében mellette álltak, és mindig jót akartak neki. Igazuk volt akkor is, mikor visszatartották a Légtemplom-szigetről. Ha néhány nappal korábban érkezik, Zaheer még ott lett volna. De így csak most döbbent rá, hogy mennyire idilli volt az élete, ha belegondolt a többiekébe.
Kilépett a szobából, és lesétált a lépcsőn. Eszébe jutott a képesség, amit fejleszteni akart. Gyorsabb akart lenni. De hogy eddzen, mikor tilos az idomítás? Végül eszébe jutott. Odasétált egy őrhöz.
- Elnézést, de nagyon elgémberedtek az izmaim, amíg aludtam. Futhatnék egy keveset? Nem zavarnék sok vizet, csak az udvar szélén, hogy ne okozzak gondot. Igazán nem tagadhatja meg ezt egy fogolytól, úgyis naphosszat egy cellában ülök, ennyi bele kell hogy férjen...
Az őr megadta az engedélyt, úgyhogy a lány futni kezdett. Előző alkalommal már majdnem sikerült neki, így ismét egyre jobban gyorsított. Próbált ismét szinte meditatív állapotba futni, mintha a lába alig érintené a földet, szinte repülne. Úrrá akart lenni a korlátain, és úgy érezte, ha elég energiát tesz bele, át is törnek majd. Hát futott, amilyen gyorsan csak bírt... És úgy tűnt, mintha hirtelen nem lenne olyan nehéz... De csak remélte, hogy nem képzelődik...

~Hát ez mi volt?~ Xane arra riad fel, hogy a cella ajtó a falnak csapódik. ~Na jó, elég volt a szunyából. Ezeken a hülye ágyakon úgy sem lehet aludni. Nem jók ezek másnak, csak... Tüzelőnek. Raknák belőlük egy nagy tüze... Ah, mindegy.~
Nem bírja megállni, ezért néhány kisebb szikrát csinál, de még mindig azokból a típusokból, amik biztos, hogy nem gyújtanak fel semmit. Szívesen gyújtana már legalább egy közepes tüzet, de mindegy is... Jobb, ha nem gondol rá. Holnap már úgy is egy egész léghajót égethet hamuvá.
Az ajtó ráébresztette arra, hogy nyilván elég gyenge, hisz még ettől is megrémült egy pillanatra. Az erejét kell fejlesztenie. Ha valóban jött volna valaki, aki megakarja támadni, akkor esélye sem lett volna, mivel itt nem tüzelhet, ha nem akar bajt csinálni. Arra gondol, hogy az izmok is hasznosak, ezért edzeni kezd. Csinál pár guggolást, majd fekvőtámaszt, és néhány felülést. Úgy sem mozgott már rendesen jó pár napja.
Nem tudja, hogy pontosan mennyi ideig edzett, de úgy dönt, hogy mégis visszafekszik aludni. Ja meg, az ajtót sem ártana már végre becsukni - ezért be is csukja.

Chou ezek után visszament a cellájába és bár nem örömmel de lepihent és aludt egy kicsit. Most is hasonló rémálmok gyötörték őt, mint korábban. Igazából, amióta elhagyta az édesanyját minden éjjel róla álmodik. Néha csak mint külső szemlélődő és úgy figyeli anyja életét. Az álmaiban általában egy gazdagnak látszó tűzidomárral van, ám nem tűnik boldognak pedig olyan, akár egy úrhölgy. Máskor viszont goromba dolgokat vág a lány fejéhez és gyilkolásra sarkallja őt. És olykor olyan, akár egy zombi és ő maga próbálja megölni a lányát. Ezúttal is valami hasonló lehetett, amelyre a lány ébredésekor már nem emlékezett. Azonban úszott az izzadságban és remegett. Még fáradt volt ugyan, de nem mert visszaaludni, nehogy újabb rémálma legyen. Felkelt és sétált egyet az udvaron. 
Meghökkenve nézte, ahogy Iona fut, holott senki sem üldözi. Ásítozott és nyújtózkodott. Megigazgatta hosszú, hófehér haját, ám az nem akart engedelmeskedni neki és ugyanolyan szerte-szét ágazó maradt.
~Valószínűleg gyakorol. Ha ezt túl éljük magam is azt tervezem, hogy elmegyek északra és keresek egy vízidomár mestert. Akkor majd én is erősebb lehetek és talán valami hasznomat is veszik.~
 - Én is futok egyet. - jelentette ki Chou majd ő is edzeni kezdett.

A börtön padlóján térek magamhoz, Zima megmentett. Már megint. Ha azt gondolta volna, hogy haszontalan vagyok hagy meghalni. Az emlékek! Ugrik be hirtelen. Zimának visszatértek az emlékei, most biztos a pokolra kíván. Így kelek fel a földről, átkarolom a lányt és fél szemmel az új fiúra -Xane- tekintek és már ekkor eldöntöttem, hogy őt nem bírom. Biztos bűnöző volt, a bűnözőket pedig el kell ítélni. A szertől amennyire Ruan ugyan tudott megszabadított, de a cucc még mindig bennem volt. Éreztem. Hányingerem van, így a hosszúnak szánt ölelésből rövid lett.
-Bocsássatok meg egy percre, egy kicsit még rosszul vagyok, mindjárt itt vagyok.
A latrina felé veszem az irányt, azonban Xane cellája útba esett így eldöntöttem, hogy előbb bemutatkozok neki. A magam módján. Bevágom az ajtót magam után. Soha nem beszéltem így senkivel, sőt sohasem voltak kirohanásaim. De hallottam a beszélgetésből, hogy halálra ítélték. Ok nélkül senki nem kap ilyen ítéletet.
-Night Akiyama, rendőrtiszt. Rangidős. Ezek után hívhatsz akár főnöknek. Előre tisztázom, hogy nem bírom az aurádat kölyök...
Folytattam volna, de a rosszullét eluralkodott felettem. Azt hittem, hogy a beszélgetés végéig kibírom a hányingert, azonban tudtam, hogy a kaja ki fog jönni előbb, vagy utóbb. Úgy tűnik előbb, ráadásul egyenesen Xane mellkasára ment a tegnapi ebédem tartalma.
-Bocs!
Intézem el röviden a dolgot, majd amilyen gyorsan jöttem el is megyek és rávágom az ajtót. Mindez olyan gyorsan történt, hogy Xane reagálni sem tudott volna, nemhogy gyújtogatni. Szerencsére közelben volt a fürdőrészleg, végignézek a zuhanyzókon. Na itt se fogok zuhanyozni, még a végén elejtem a szappant...
-Magánszférából jeles.
Morgom az orom alatt, majd a csaphoz sétálok, megmosom a számat. Úgy néz ki, hogy minden ami bennem volt távozott...Xane-re, de legalább már nincs bennem. Miután megmosakodtam tértek csak vissza az emlékek a vallatásról. Zima. A szőke meg akarja ölni...Az én hibám...Ha nem beszéltem volna a naplóról, akkor a Szőke sem tudna róla és akkor nem kísérletezne, főleg nem Zimával. A gondolatok közt a szemem a tükörre téved. Egy gyilkost látok...Nem, ez nem helyes...Az amit teszek, az viszont igen. Az ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy éljenek. Én csak jót teszek ennek a világnak. Igen...
Ekkor viszont az arcom helyén megjelent a Szőke és reflexből betörtem a tükröt. Most kivételesen nem vágtam el semmimet, szerencsére. Viszont a tükör eltört, ahogy a Szőke is elfog. Több darabra. A vonat amely az életét szállítja hamarosan kisiklik, naplóval vagy anélkül, de megfogsz halni Szőke. A szemem ismét felvette a vérvöröses árnyalatot, de hamar lenyugodtam. Ezután immáron nyugodtan sétálok ki a fürdőszobából és egyenesen visszatérek a többiekhez. Beszélnem kéne Zimával. Nem. Nem tudhat róla, hogy a Szőke mit tervez. Most én fogom megmenteni őt. Mindentől. Aki csak egy ujjal is bántani meri, meghal. Csendben térek vissza, csak Zimának köszönöm meg a dolgot.
-Köszönöm, hogy immáron sokadjára is megmentetted a hülye fejem. Összegezni kéne, amit tudunk. Sajnos nekem a vallatásból minden kiesett, talán később eszembe jut. De szerintem nem én voltam az egyetlen akit vallattak.

A Szőkét Aaron szólítja le, pedig már épp üdvözölni akarta az újonnan érkezőket. Örömmel fordult vissza, és nézett Aaron-ra.
-Ők elárultak téged Aaron, ennek ellenére mégsem fogom bántani őket azt azonban nem akadályozhatom meg, hogy a Fekete Nap bántsa őket és sajnos fogja is. A segítségemmel megmentheted Karint, de nem csak a Fekete Naptól, hanem önmagától. Ő nem a helyes utat tapossa, rossz oldalon áll. Én aligha tudom meggyőzni, hogy a helyes útra terelődjön és talán téged is elbolondít majd. De jusson eszedbe Aaron, hogy ki állt melletted, ki mentette meg az életedet? Ha én nem vagyok, akkor a nő könyörtelenül végzett volna veled. De nem hagytam neki, ahogy a barátaid életét is megkíméltem. Ők azonban nem látnak tisztán Aaron, ellentétben veled. Te magad jöttél utánam, újra beszélni szerettél volna míg ők hajthatatlan mondták a maguk igazát. Ezek nem barátok Aaron, el kell őket engedned. Két dologra koncentrálj ezután, a parancsaimra és Karinra. Ha nem miattam teszed, akkor tedd meg miatta. Tudom, hogy ő több neked, mint egyszerű régi barát, azonban egyedül nem tudod megmenteni. De ez nem gyengeség, Aaron. Ez lehetetlenség. Viszont együtt képesek vagyunk megtalálni őt és utána megvédheted. Van egy véridomár mester északon, tőle mindent megtanulhatsz. Kontrollálhatod majd a saját erődet, te lehetsz minden idők legnagyobb véridomára és Karin-t és biztonságban tudhatod és közben a jó oldalon cselekszel, Aaron. Gondolj bele, hány ártatlan ember halt meg. Azt mondanád, hogy a Fekte Nap miatt. Nem Aaron, ez nem így van. Csak nézd meg a barátaidat, ha ők nincsenek azok az emberek a léghajón talán még most is élnének ahogy sokan mások is. Gondolkodj el mindezen. Így nem biztos, hogy megtudod védeni Karin-t, de velem, velünk más lehet a helyzet.

Az előz oldalon írtam Nightal, azt is olvassátok majd el. Illetve Iona fejlődött 0,5-t ahogy Chou is, de mivel neki nincs gyorsító képességre így az ügyességre kap 0,5-t.

Iona kifújta magát a futás után, érezte, hogy megvolt a hatása, és odalépett a többiekhez. ~Ideje lenne megosztani velük, amit a kihallgatáson megtudtam...~ gondolta, aztán körbenézett. Zima és Night már egy ideje nem voltak velük, valószínűnek tűnt hogy beszélgetnek valahol. Night elvileg már volt kihallgatáson, Ruan azóta meggyógyította, szóval más okot nem nagyon talált. Chou vele együtt futott egész végig, így őt is látta. De Aaron... ő nem olyan régen még velük volt.
- Hol van... - kezdte volna, aztán meglátta a fiút. A Szőkével beszélgetett, és nagyon úgy tűnt akármit is mond neki a férfi, elbizonytalanítja. Iona abban a pillanatban megtorpant. - Felejtsétek el. Egy pillanat, és jövök...
Odarohant a beszélgetőkhöz, és megállt kettőjük között. Meg sem várta, hogy bármelyikük tiltakozni kezdjen, azonnal beszélni kezdett a véridomár fiúhoz:
- Aaron ne higgy neki! Akármit is mond, az a célja, hogy segíts neki. A Halál Szellemét akarja, nekem már mondta, és próbálta kiszedni belőlem, de nem sikerült neki. Most téged akar tőrbe csalni. Bízunk benned, a barátaid vagyunk, és ezek vissza akarják hozni azokat a diktátorokat, akik kipusztították egyszer a népemet! Ne bízz benne! Át fog verni!

Miután Ruan elment, Zima is kilépett a cellaajtón kívülre. Egy darabig onnan figyelte a többieket, de aztán elmerengett. Mivel a Tűz Népének területén volt, akaratlanul is nagyszülei jutottak eszébe. Leginkább tűzidomár nagyapja. Mikor hozzájuk került, már igen jó alapokkal rendelkezett földidomítás terén, hála a másik nagyapjának. De volt még mit tanulnia, például, hogy hogyan tud csak a talpával boldogulni. Tomtom nagypapa – bár tűzidomár volt – remek mesternek bizonyult e téren. Zima előtt megjelent a kép – ahogy magát kívülről elképzelte – amint bekötött szemmel, füldugókkal, hátrakötött kezekkel, a bokáján súlyokkal eddz vele. Az emlék hatására elmosolyodik. Egy pillanatra visszanéz Nightra. Gondolatai rögtön elterelődtek a nagyapjáról és a férfi sérüléseire gondolt. ~ Valószínűleg nem ok nélkül verték meg és adták be neki a szert. Biztos vagyok abban, hogy a szőke nagyon felhúzta… a naplóról… de nem, nem csak amiatt. Valami másnak is kellett lennie. Várjunk… hát persze…. tudja, hogy jóban vagyunk. Lehetséges, hogy velem akarja megzsarolni? Kitelne tőle… Nem tudom… Vajon engem ki fog majd hallgatni? Meglátjuk… de belőlem nem fog semmit sem kiszedni és nem fogom hagyni, hogy bárkinek is baja essen… Különben kap egy szép kis sziklát, csak úgy véletlenül. Nem, az erőszak még mindig nem megoldás…~
Ekkor érezte meg az ölelést. Megkönnyebbült. Fejét a férfi vállához döntötte. Night kicsit sápadtnak tűnt, de legalább magához tért. Visszamentek a többiekhez, akiktől nem rég távozott egy fura fickó. Zima látta, hogy Night őt figyeli. Neki sem volt szimpatikus. Night hirtelen elengedte, majd az épület felé vette az irányt, mert rosszul érezte magát. Zima csak a lábával figyelte, de azt is csak azért, hogyha véletlenül összeesik, akkor érte tudjon menni. ~ Túl sokat aggódom érte. Le kéne állnom. ~ A többiekhez fordult.
- Miről maradtunk le? Ki volt az a fura fazon? Jutottatok valamire?
Aztán feltűnt neki, hogy Iona nincs közöttük. Körülnézett és meglátta őt Aaron és a Szőke között. ~ Ennek nagyon nem lesz jó vége. Vajon mi folyik ott? ~ De úgy döntött nem avatkozik közbe. Night hamarosan visszatért. Zimának volt egy sanda gyanúja, hogy emlékszik ő a vallatásra, csak nem beszél, de nem akarta nyaggatni. ~ Tényleg összegezni kéne amit tudunk… de mivel én jó ideig nem voltam itt, így nem én vagyok rá a megfelelő személy… ~

Iona érezte, hogy a háta nekicsapódik a falnak, ahogy Aaron véridomította. Bántotta az is, amit mondott... Az ostobaság, hogy még egy szellemnek sem adja meg a tiszteletet, a légidomárok sértegetése. Igen, nem voltak gyilkosok. Szelídek, és békések voltak, akik nem háborúra születtek. De ettől nem érdemli meg senki a halált. És bántotta az is, hogy közölte, nem barátok. Aaron úgy tűnt, fel sem fogta, hogy ő nem egy személyes barátságra célzott, noha úgy hitte, az is létezik, a leveles incidens ellenére. Ő az egész csapatukra gondolt, arra, amit képviseltek. Hogy közösen vágtak bele a harcba... és biztos volt benne, hogy közösen is fogják befejezni. De a legrosszabb nem ez volt, hanem az hogy milyen átkozottul gyengének tűnt. Azt hitte, az életben érvényesül az az elv, hogy aki fájdalmat kap az élettől, és kibírja... az igazán erős lesz. És abban biztos volt, hogy Aaron szenvedett a bűntudattól amiatt a gyilkosság miatt, még akkor is, ha nem ismerte a részleteket. De úgy tűnt, tévedett. Aaron nem volt elég szilárd jellem, ahhoz, hogy a maga javára fordítsa a fájdalmat. És úgy tűnik, kész elárulni a világot. Miközben visszaindult a többiekhez, még elhaladt Aaronék mellett, nem is figyelve a beszélgetésre. De közben odaszólt a fiúnak, szinte megvetően:
- Tudod... Én azt hittem, hogy itt én vagyok a gyengébb.
Azzal odalépett a többiekhez, és megszólalt:
- Azt hiszem, Aaronra nem számíthatunk. - mosolyodott el keserűen. - Neki fontos dolga akadt. Éppen beszélget. Többen kérdeztétek, hogy mi volt a kihallgatásomon. Innen nem lehet megszökni egykönnyen. Zaofu mintájára tervezték a védelmi rendszert, bármikor teljesen le tud zárni. A ruhákba adóvevőket telepítettek. amik érzékelik a rádiójeleket a börtön körzetében. Az egyik megszűnik, ha elhagyjuk, és akkor a ruha sokkol minket. Volt alkalmam három-négy órát ücsörögni a hűtőben, és kikérdeztek, hogy tudok-e rólatok valamit, de azt mondtam, semmit. Illetve... egészen biztosan a Halál Szellemét keresik, vagyis tényleg fel akarják támasztani Sozin-t és Ozai-t. Ami engem illet, én ebből nem kérek. Szerencsére nincs egyszerű dolguk, a szellem folyamatos mozgásban van a szellemvilágban, elképesztően gyors. Én tudnám követni, de belőlem semmit nem szednek ki. Remélem, itt már mindenkiben lehet bízni ellentétben vele. - biccentett Aaron felé.