Idomáraréna

First topic message reminder :

A Pro-idomítás a legnépszerűbb sport Köztársaság Városban, és itt tartják a hivatalos idomító mérkőzéseket. Az épület megjelenése akár egy hatalmas ékszeres dobozka, falai arany színűek, és világít éjjel, így a város egyik kiemelkedő látványossága. Az aréna elég tágas ahhoz, hogy helyet adjon az idomító gyűrűnek, amelyen a versenyzők versenyeznek, egy nagy medence víz felett, miközben számtalan néző szurkol nekik. Az emberek a világ minden tájáról jönnek, hogy láthassák a világ legjobb idomárjait. A helyszín időnként mozgók vetítésére is szolgál.

Quan nem rebbent meg az arénában. Eltökélt volt, és nem akart távozni az elnök és Iona nélkül. Amon pimasz válasza meglepte, de meg nem ijesztette addig a pillanatig, míg nem felemelte kezeit. A kardforgatóban egy pillanatra megállt a vér, de szerencsére nem Amon miatt. Domó már támadásba lendült Amon felé, majd hirtelen az elnökön lévő kristályok felrobbantak. Az arénában hirtelen káosz lett. Majd Kán ugrott be és megölte Amont. ~Felrobbantak a kristályok? Kán megölte Amont? Kán ölte meg az elnököt? Egyenlőségi gyűlésen maximum vízidomárok vannak. Nem, hogy kristályidomárok. Majd később beszélek vele erről.~ Quan úgy érezte elbukott. Azért jött ide, hogy megmentsék az elnököt és utána Ionát. Hirtelen úgy látta, hogy mindkettő feladattal elbukott. Majd ráeszmélt, hogy Iona még bajban van. Közben felfigyelt Domó beszédére. ~Ebben a helyzetben nem is rossz.~ Az ifjú kardforgató nézte a vérben fekvő elnököt, majd a mellé álló Domót. Kedves szavai jól estek Quannak, de még mindig úgy érezte, hogy elbukott. ~Ha sikerül Ionát megmenteni akkor én leteszem a kardot. Visszavonulok. Iona és az elnök is egy karnyújtásnyira volt. És én elbuktam.~ E hosszúra sikeredett gondolatmenet után válaszolt Domónak.
-Köszönöm. De a mai nap folyamán megöltem két őrt, több egyenlőségit megsebesítettem miért? A semmiért. Meghalt az elnök. Az egyik barátom még mindig fogságban. A közeljövőben káosz, vihar, ami persze idővel lecsendesedik, de akkor is itt lesz. Nem kenyerem a gyilkolászás, de a megmaradt barátokért mindent. Viszont egyet értek veled, még nincs vége. Kérlek, segíts. Egy barátom bajban van. Valahol itt az arénában éppen szökésben van, de az egyik Amon elkapta. Én tudok egy utat csak egy zárt ajtó nehezíti a tovább jutást. Ha ki tudod nyitni jók vagyunk, de ha nem akkor kell egy másik terv. Későn is, de bemutatkozom. Dredd Lein Quan vagyok. Rendőrbíró. Szolgálatodra. És kérdésedre a válasz nem tudom, hogy ő ölte-e meg. - Ez a mondat után Quan kacsintott egyet, mert kimondani, és elhinni sem akarta, hogy tényleg Kán volt az, de eddig sok minden rá mutat.

Domó Quan mellett állva várta a választ. Miután bemutatkozott és elpanaszolta gondjait az öregember így szólt: - Örülök Quan! Én Domó vagyok! Nos....egy... utazó, vagy vándor, ha úgy tetszik. Sajnálom, hogy olyanokat kellett tenned, amit normál esetben nem csinálnál, de a barátokért mindent! Én már csak tudom! - Mosolyodott el, hisz sok szép emlék kötötte őt a barátaihoz, kik a világ különböző tájain éltek. - És, hogy segítek-e? Kiálltál mellettem, az egyenlőségiek ellensége vagy, békeszerető ember vagy, közösek a nézeteink és erre te azt mondod, hogy bajban van egy jó barátod? Engem meggyőztél, mutasd az utat! Elbánunk majd mi azzal a zárral, de sietnünk kell! Nincs vesztegetni való időnk! - Ha Quan még akart valamit az arénában akkor megvárta, majd szorosan követni kezdte. - Büszke lenne rád az "az egyik barátod", hogy félelmet nem ismerve utánarohansz és ki akarod szabadítani. Hiszen a jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat! - Mondta miközben loholt a kardforgató után. Halkan lehetett hallani az öregember zihálását, hisz ez az egész napos rohangálás jócskán kivett az energiájából. De próbálta nem kimutatni fáradtságát, főleg nem Quan előtt. Nem szerette, ha egy átlagos öregembernek nézik. Állandóan benne égett a bizonyítási vágy. ~ Ő is tudja, hogy a kristályidomár volt a tettes... Ezért még számolni fog! Nem rendezhettem újabb vérfürdőt és botrányt az aréna közepén... Akkor a tömeg tényleg kontrollálhatatlanná vált volna. Valószínűleg közeli barátok Quannal és ezért nem akarta bemártani, vagy is nem tudom... Az a lényeg, hogy ezért még bűnhődnie kell! A népet lehet, hogy megtévesztette, de engem nem! Mellesleg az ajtót remélhetőleg sikerül nyílásra bírnom, egy kis hevítés hatására. Viszont egyenlőre nem akarom, hogy kitudódjon, hogy idomár vagyok! Nem lenne célszerű...

A fiu pár pillanat alatt már ott termet az Amonimitátor előt és egy kiss lésszerű kristályal elvágta a torkát , közben végig a szemébe nézet.Megfogta a hona alat miközben össze akart esni majd közelhajol és a fülébe súgta.
-Ne idegeskedj ezt nem láthatadd előre-majd lehunyta a haldokló szemét és mintegy zsákot elengedte.Mikor a profeszor átölelte kissé meglepődőt és halkan megjegyezte-Nagy tévedésben van.... .
Lassan odasétált a saját vérében fetrengő elnökhöz és egy gyors pillantást vetett rá~több embert megmentettél a halálod által~majd kicsit arrébsétált és előkapot egy szivart és rágyujtott.Nyugottan puffogtatva a szivart halgatta végig Domó beszédét , majd mirko befejezte Quanhoz sétált.
-Itt már menthetetlen a helyzet –mondta majd eldobta a szivart-siessünk Iona felé remélhetőleg ott még nincs semi baj-Majd ha elindult a társaság követe őket.

Kuro a küzdőtérhez legközelebb került a korlátig. Itt elkényelmesedett majd hallgatta társai beszédeit. Ezek után észrevette hogy már indulnak is a többiek és eszébe jutott hogy igazából lonáért jöttek. A fiú kifutott és leugrott a vízre ahol azonnal egy jéglapot idomított maga alá és elkezdte páztázni az aréna ablakait hogy hol lehet Lona. Ha a fiú átnézte az egész épületet kivülről és nem látott semmi Lonára utaló jelet megfogta és beugrott az egyik boltíven és bent kezdte el keresni a lányt óvatosan nehogy észrevegyék a megmaradott egyenlőségiek. De ha meglátta Lonát és az őt kergető egyenlőségieket akkor vízzel kicsit megfröcskölte őket és Lonát minél előbb kirántani egy vízostorral az épületből. Ha ez mint sikerült akkor a parthoz sietett és ott lerakta a lányt és utána ő is a szárazföldre érkezett ahol megkérdezte: -Jólvagy?- és várta a reakciót hogy mit válaszol a Légidomár

Quan nagyon örült Domó válaszának. Most úgy érezte végre van, akire jelen pillanatban számíthat. Ott volt Kán, és Kuro is, de rájuk nem tudott úgy tekinteni, mint Domóra. Kán kiszámíthatatlan volt, Kuro pedig tapasztalatlan. Domót még annyira nem ismerte így tőle várhatta a legtöbbet. Viszont a helyzetre visszagondolva tett egy gyors választ a férfi felé:
-Köszönöm, hogy segítesz. Sokat jelent. De akkor induljunk is! Kövess barátom. Sajnos még hosszú út áll elöttünk!- Mondta Quan és sietve visszaindult az a bizonyos ajtó felé. Kán felé csak egyet bólintott válasz jeléül nem akart nagyon foglalkozni vele. Iona megtalálása fontosabb volt a számára jelen pillanatban, Kán tette sem volt semmi, de a sorrend Quannál Ionával kezdődött. Utána majd lerendezi Kánt is. ~Remélem sikerülni fog. És még ott van, és baja sem esett. De mondjuk amekkora káosz lett, vagy gyorsan elvitték vagy otthagyták. Remélem az utóbbi.~ Majd Quan elvetette gondolatait és sietett, hogy odaérjen. Mögötte hallotta, hogy Domó kissé nehézkesen veszi a levegőt, de Quant ez jó érzéssel töltötte el, hiszen alig ismerik egymást és így segít neki, ahogy bírja, vagy tovább a határaiig Domó.

Domó úgy sietett Quan után, ahogy a lába bírta, de a tüdeje sajnos nem engedte. A futásból kocogás, a kocogásból séta, majd a sétából vánszorgás lett. Megállt és rátámaszkodott a sétabotjára, hogy levegőhöz jusson. Nem sokkal volt lemaradva a férfitól aki körülbelül 10-20 lépésnyire lehetett tőle. - Hé! - Kiáltott rá remélve abban, hogy megáll és megvárja. - Sajnálom, hogy hátráltatlak, de az idő a te malmod alá hajtja a vizet! - Szuszogta és ismét futásnak iramodott. - Csak 60 évvel lennék fiatalabb! - Mondta kacagva, mikor utolérte a kardforgatót. Így futottak tovább egészen a zárt ajtóig. Az öregember legugolt az ajtó elött, tapogatni és vizsgálgatni kezdte. - Karcolás és vágás nyomok a zárnál... Ez te voltál? Biztos fontos lehet számodra, ha csak így nekirontasz egy ilyen bestiának, mint ez az ajtó... - Mondta miközben gyengepontok után kutatott. - Igen, megvan! Itt és itt! - Mutatott a nyílászáró szélén, két pontra. - Itt helyezkednek el a zsanérok, de sajnos a túl oldalon. - Felállt és hátrébb lépett kettőt. - Lássuk, be tudlak-e juttatni! Helyet kérek! Gyújtsunk alájuk! - Tett egy rövidebb tűzidomár mozdulatsort, aminek a végén egyenesen az ajtó szélére mutatott a botjával. Ezt követően egy folyamatos lángcsóva távozott a sétabotjából, egyenesen a gyengepontokra, körülbelül egy percen át. Miután úgy érezte, hogy eléggé felforrósodtak a zsanérok befejezte és Quanra nézett. - Már csak egy nagyobb löket kell neki. Csak utánad! - És már csak arra vár, hogy berúgja, vagy valamilyen módon betörje az ajtót.

/Kuro/
Kuro nem ugorhatott át a korláton, mert mielőtt odaért volna, találkozott Amonnal és egy ismeretlen férfival. Mindketten azon voltak, hogy észrevétlenül kijussanak, és elkerüljék a tömeg haragját Egyikük sem tűnt elégedettnek a helyzettel. Végül Amon a zsebébe nyúlt, és megszólalt.
- Remek, észrevettél… Volnál olyan kedves, és segítenél nekünk elmenekülni?
 
/Iona/
Amikor Quan megpróbálta kinyitni az ajtót, Amon megállt egy pillanatra.
- Úgy tűnik a barátaid eljöttek érted… Hát itt senki nem értékeli a tudományt? - zsörtölődött- Te lehetnél az első légidomár, aki elveszíti az erejét, és erre valaki rögtön itt terem, hogy megállítson. Undorító.
Amon ezután véridomítás segítségével földre kényszerítette Ionát, majd egy nagyot rúgott bele.
- Élvezd a képességeid, amíg még lehet, mert egy nap még eljövünk érted- mondta még utoljára, mielőtt kisétált az ajtón kíséretével együtt
 
/Kán, Quan, Domó/
A professzor nem tűnt csalódottnak Kán válaszával.
- Talán még nem érted az egészet - mosolygott-, de hamarosan mindent tisztán fogsz látni. Olyan dolgokat fedeztél fel és hajtotál végre most egy pillanat alatt, amire mi már évek óta készülünk. Találkozzunk a parkban a Korra szobor lábánál ma este. Gyere el, nem fogod megbánni.
Mikor Quan, Domó és Kán elindultak, még láthatták, hogy Dr. Si lépett utánuk a mikrofonhoz, ám a beszédét már nem hallhatták, amennyiben sietni akartak. Az ajtót nem kellett felgyújtaniuk (persze megtehették), mert már nem volt zárva. Iona eszméletlenül feküdt a folyosón, de többnyire sértetlennek látszott. Ha tovább kutakodnak, megtalálhatnak még pár rabot, de Azoirnak ismét nyoma veszett.
 
(OOC: Az Egyenlőségpárti kaland ezzel hivatalosan véget ért. Kuronak még van egy fontosabb döntése, a többiek távozhatnak, ha úgy tetszik. Egy ideig még nézni fogom a helyet, ha valaki még bármi fontosat szeretne csinálni, ami mesélői beavatkozást igényel, itt leszek. Gratulálok mindenkinek, ti vagytok a legjobbak!

Kán: Tőled még annyit kérnék, hogy privátban írd meg, hogy elmész-e a találkozóra, mert ha igen, nyitok hozzá egy új témát)

Az öregember leguggolt az ajtó előtt, tapogatni és vizsgálgatni kezdte. - Karcolás és vágás nyomok a zárnál... Ez te voltál? Biztos fontos lehet számodra, ha csak így nekirontasz egy ilyen bestiának, mint ez az ajtó... - Mondta, miközben gyengepontok után kutatott, de ekkor egy gyengéd tapintástól lassan kinyílt az ajtó. - Csak nem?! Elkéstünk volna? - Nézett kérdően Quanra, akit maga elé engedett, hogy ő lássa meg először Ionát. Muitán Domó is belépett meglátta a légidomárt, aki épp a elterült a folyosón. - Szerencsétlen lány... Elvették volna tőle az erejét? - Mondta halkan, majd megállt az ajtótól pár lépésnyire. Nem akart beleszólni Quan és Iona dolgába. Miután meggyőződött, hogy mindenki jól van és a helyszín is biztonságos, elindult további foglyokat keresni. Benyitott az összes szobába és cellába a közelben, de csak néhány rabot talált, akiket elengedett. Miután végzett, visszatért a többiekhez és csöndesen hallgatott.

- Hamarosan kiderül az igazság, levegőidomár. Megállítani pedig nem lesz egyszerű az áradást... van egy hely a sötétség szívében, az elveszettek földjén túl, ahol a múlt rejtőzik. A jövő biztonsága törékeny a múlt nélkül. A szavak pedig csak akkor nyernek értelmet, ha a kettő együtt hallja, ami következik. Feladatotok lesz abban, ami következik. Mindenkinek feladata lesz.
Iona kinyitotta a szemét. Felkelt a padlóról, és a biztonság kedvéért megidézett egy kis forgószelet a tenyerében. Nem veszítette el a képességeit, de abban biztos volt, hogy az új Amonok csapata nem fogja könnyen békén hagyni. Azoirról nem tudott semmit... azt sem, hogy végül melyik oldalon áll, azt sem, hogy él-e... ez már túl sok volt, túl zavaros. Elveszíteni, visszakapni, megint elveszíteni. Inkább tűnt már szellemnek, mint hús-vér embernek. Ugyanakkor az eszméletlensége alatt hallott szavak is aggasztották... meditálni akart rajtuk. Felnézve a megmentésére érkező társaira hálásan elmosolyodott.
- Hálásan köszönöm a segítséget. Nélkületek aligha tudtam volna elszabadulni. - elfordult. - A Légtemplom-szigetre kéne visszatérnem, de azt hiszem, helyesebb döntés, ha előbb a Sárkányházak kerületében nézem meg a lakosok helyzetét. Odamegyek.
Elbúcsúzott a társaitól, és megpörgetve a kezén a karkötőt a kővel kisietett az épületből. Nekifutásból nyitotta ki a siklószárnyakat, és indult a Sárkányházak kerülete felé, hogy ha kell, segítséget nyújtson a támadás után.

Domó miután kiszabadította a foglyokat visszatért Quan-hoz és társaságához. Ionát állva találta és megnyugodott, hogy nem esett nagyobb baja. Mikor megemlítette a Sárkányházak kerületét az öregember elgondolkodott. ~ Nem is lenne hülyeség elnézni arra is, hogy ott mi a helyzet... Talán már javában folyik a küzdelem az egyenlőségiek és a rendőrség között! Meg kell néznem! ~ De mielőtt szólt volna a lánynak, hogy vele tart, az kiszaladt az épületből és siklóra pattant. - Hé várj! - Kiáltott utána, de ő már messze szállt. - Nekem is indulnom kéne! - Mondta Quannak. - Örülök, hogy megismerhettelek, de most rohannom kell! Még látjuk egymást! Jah és majd' elfelejtettem... - Hajolt közelebb a férfihoz és a fülébe suttogta. - Tégy amit akarsz a kristályidomárral, most az egyszer eltekintek mellőle... De te is tudod, hogy bűnös és erre nincs mentség... Remélem jól döntesz! - Mondta és ezzel ő is futásnak eredt a Sárkányházak kerülete felé.

Kán hűségesen követette társait az ajtóhoz, tekintete végig hideg a gyilkolás után a tetoválások a naplemente meleg narancssárgás vörös szinében izzotak.A fiu tekintetéből látszot , hogy fejben valahól telyesen máshol van~rövidtávon a helyzet rosszabodni fog…. Amig a többi nép értesül sé mozgósítani tudja az egységeit a helyi erők vezetés nélkül maradnak …. Ez pedig az én hibám szóval most az utcán lenne a helyem.~.
Nem tett semmit egészen adig mig a lány felpatant és elment.Ezután a falhoz sétált és öklének also részének egy oldalazó mozgással nagy ütést mért a falra.A falon át a rezgések az emelet agyrészét bejárta, nem érzet chiblokkolókat.Hirtelen megfordult és az ajtó felé ment.

-Most , hogy minden rendben én elmegyek-mondta a még terenben lévőknek-az utcán leszek ... valahogy úgy érzem , hogy most kiss zürzavar lesz a városban.

Kuro mikor sietett a vízfelszin felé észrevette a menekülő egyenlőségieket de amikor támadott volna azonnal megszólalt az egyik. Erre a fiú kicsit megszeppent. ~Tök jó... megint én vagyok a kakiba gonodolom a többiek már régen máshol vannak. Na nézzük mit tehetnénk. Itt víz van, és ott is, szóval alattunk és melletünk víz van mindenhol. De ő is egy vízidomár... akkor valami váratlant kéne tennem hogy azt se tudja mi történik.~ gondolta magában gyorsan végig és azonnal válaszolt is -Hát godnolom nem egy köteg pénzt vagy bármi édességet akarsz adni a zsebedből szóval úgynézki találtál egy embert aki segíteni fog. Bár nemértem mit segithetnék... ti is tudtok sétálni és kituttok jutni innen. Na de mutassátok merre akartok menni vagy mutassak én kiutat ahol eltudtok sunyulni?- miután eldöntötték és elindultak a fiú úgy tett mintha megbotlott volna és elesett, eközben a híd alatti vizet felidomította és a hátamögött lévő egyenlőségiek lábát és fejét célozta hogy lefagyassza. Ha eltalálta őket azonnal egész testüket lefagyasztotta. Leginkább csak amonra koncentrált de nem hagyta figyelmen kifül a másik embert se. Ha nem talált el semmit akkor elulról egy vízsugarat indított ami átszakította körülötte a fahidat körbefogta és lehúzta magát a vízbe ahol a vízfelszínre kerülve jéglapot idomitva kiment a partra. Ott pedig mintha csak egy átlagos ember lenne ment elfele nehogy utolérjék.

Amikor Kuro válaszolt, mind Amon, mind társa furcsán néztek rá. Végül Amon szólalt meg először:
- Azt hiszem félreértettél minket. Nekünk nem egy idegenvezető kell, hanem elterelés
Ez után a zsebéből elővett 100 yuant, majd köpenyével és maszkjával együtt átnyújtotta.
- Vedd fel ezeket, és rohanj az ellenkező irányba olyan gyorsan, ahogy csak tudsz-, mondta- Gyere el ma este a parkba a Korra szoborhoz. Ha mind megússzuk, kapsz még 100 yuant, és talán még cukrot is.
Függetlenül attól, hogy Kuro mit válaszolt, Amon és társa megfordult és elszaladt (OOC: persze még meg lehet akadályozni, ha úgy tetszik).
A tömeg az arénában ekkor már rendkívül zajos volt, szemlátomást Dr.Si beszéde nem nyugtatott meg senkit. A kapun egyre sűrűbben áramlottak ki az emberek. Végül megjelent a doktor is, arcán leplezetlen elégedettséggel. Amennyiben Kuro feltette a maszkot, Dr. Si rámutatott, és hangosan elkiáltotta magát:
- Ott van a zsarnok, most elkapjuk
Ebben az esetben néhányan hátrahőköltek, de sokan üldözőbe vették.

Amennyiben nem veszi fel, a tömeg az igazi Amon nyomába ered, aki sokukat leteríti, de végül a nagy túlerő miatt nem húzza sokáig.

Quan látván, hogy az ajtó csak úgy kinyílt hirtelen megijedt, főleg miután belépett, és látta a földön lévő Ionát lassan letérdelt mellé, és nézte a lányt. Nem látott rajta semmi komolyabb sérülést. Majd hirtelen felpattant a lány és elment. Quan gondolkozott és várt egy keveset, meghallgatta Domót, ezután kapucniját újra magára öltötte és elindult a sárkányházak területére. Csak egy emberre gondolt. Egy lányra. Tairára. ~Ennek egyelőre vége. Remélem végre megtalálhatom. Sok kérdésem vár megválaszolásra. De megértőnek kell lennem vele kapcsolatban. És egyáltalán merre keressem, ez is csak a véletlen következménye volt, hogy rátaláltam. És ha keresni fogom tudni fog róla. Bízok benne, ha elkezdem keresni, akkor nem fog eltűnni. Még egyszer elveszíteni azt már nem! Meg kell találnom. Csak az a baj, hogy árnyat keresek az éjszakában, és ha megpróbálom megvilágítani, eltűnik. Most még egyszer remélem, megnyílik felém. Én próbálom megérteni, de nehéz. Talán, ha megtalálom tudok, tudnék hatni rá, hogy engedje, hogy segítsek neki. Akkor esetleg neki, és nekem is könnyebb lenne. De még szerintem sok időm van hátra még újra rá találok. Addig is folytatom utam.~

Kuro meglepődött és magában elismerte ez logikusabb mint a kis útmutatás. -Hát srácok akkor rendben siessetek el és segitek nektek- mondta majd kezébe vette az álarcot. Mikor látta hogy mennek elfele akkor gyorsan zsebre rakta nehogy őt kapják el. ~Remélem már nem figyelnek a hátuk mögé~gondolta magában majd először megpróbálta lefagyasztani a célpontok lábát és aztán az egész testüket és ha ez siekrült akkor megszólalt -Megvan Amon és a kis barátja!!! Emberek!!!- kiáltotta majd beugrott a vízbe és kiúszott a partra nehogy feltünő legyen és elsétált. Ha ez nem sikerült akkor lassítani próbálta a célszemélyeket hogy a tömeg elkapja őket és aztán ugyan úgy eltünt a vízben és elsétált miután kimászott a vízből. ~Na akkor ezt a kavarkádos estét most azonnal felejtsük el és nehogy mégegybe részt vegyünk.~ godnolta majd elkezdett hazasétálni a sárkányházakon átvezető úton.

Amon kérdően nézett társára, aki egy bólintással jelezte, hogy elfogadható alkut kötött. Ezután sarkon fordultak, és elsiettek. Amikor Kuro lefagyasztotta a lábukat, Amon pár egyszerű mozdulattal széttörte a jeget, majd visszafordult.
- Féreg- sziszegte ingerülten, majd kinyújtotta a kezét. Kuro minden izma hirtelen megvadult és szép lassan felemelkedett a földről. Rövidesen szédülni kezdett, de még mielőtt elájult volna, Amon váratlanul elengedte. Ha felnézett, láthatta, hogy a véridomítás túl nagy figyelmet vont maga után, ezért a tömeg üldözőbe vette Amont. Semmi esélye nem volt, pillanatokon belül összeverve és megtaposva hevert a földön, majd kilehelte lelkét. A tömeg elégedetten oszolni kezdett, de ahogyan elhaladtak Kuro mellett, valaki megragadta a karját a tömegből. Amon társa volt az, és meglehetősen boldogtalannak tűnt.
- Számos ellenséget szereztél ma, kölyök- mondta tárgyilagosan- A helyedben eltűnnék egy időre
Ezután mintha mi sem történt volna, távozott.

(OOC: Kuro számára is véget ért az Egyenlőségpárti kaland, oda mehet, ahová tetszik. A 100 yuant én nem tudom megadni, zaklass valaki olyat vele, akinek van egy @ a neve előtt )