Idomáraréna

First topic message reminder :

A Pro-idomítás a legnépszerűbb sport Köztársaság Városban, és itt tartják a hivatalos idomító mérkőzéseket. Az épület megjelenése akár egy hatalmas ékszeres dobozka, falai arany színűek, és világít éjjel, így a város egyik kiemelkedő látványossága. Az aréna elég tágas ahhoz, hogy helyet adjon az idomító gyűrűnek, amelyen a versenyzők versenyeznek, egy nagy medence víz felett, miközben számtalan néző szurkol nekik. Az emberek a világ minden tájáról jönnek, hogy láthassák a világ legjobb idomárjait. A helyszín időnként mozgók vetítésére is szolgál.

Kaen kicsit elpirult mikor meglátta hogy May levette a pólóját majd mikor megkérdezte hova mennének azt Kaen válaszolta. - Hát szerintem mennyünk a kikötőbe mert van ott egy csomó vendég látóhely ráadásul amik a városközponttól távolabb vannak azoknak a teraszáról a kilátás is szép nappal a tenger az emlékmű és a levegőtemplom este pedig a csillagok és a tengerről visszaverődő fényük én akkor készen vagyok  átöltöztem mehetünk a kikötőbe?

-Ho-hó ... lasíts a felkapódumával-és bal kezével szépen kecsesen megájt mutatott- mi lenne ha egyszerüen csak leugranánk egy kikötői kiskocsmába egy két italra-mondta és a félig elszívott cigaretát a vizbe dobta, vállára kapta a tatyóját és elindult a kijárat felé.

Kaen ráküldött egy villámot a cigire ami után nem maradt abból semmi majd annyit mondott. - Oké ismerek egy jó kocsmát kicsit balhés de pont ezért jó. - Ezután előre ment és elkérte a kardjait miután feltette azokat a hátára elindultak a kikötőbe. (folytatom a kikötőben a dolgokat)

Amon mindent elvett Ionától, ami fegyvernek tűnt, majd elvitte az idomáraránához. Út közben több egyenlőségpárti is csatlakozott hozzájuk. Amikor megérkeztek, az aréna már Amonék kezén volt. A falakra ismét kikerültek a zászlóik, az ajtókat chi-blokkolók és sokkoló kesztyűkkel ellátott őrök őrizték. Az úton Amon egyre nyugtalanabb lett, számtalanszor átforgatta a zsebeit, majd megszólalt:
- Sajnos egyéb teendőim akadtak. Vigyék a rabot az árulóhoz.
Ionát levitték az aréna alá egy terembe, ahol egy másik Amon várt rá.
- Üdvözöllek Iona! Már olyan régóta vártam erre a pillanatra -kezdte Amon- Végre megtudhatom, hogy mi olyan különös a levegőidomításban. Egyesek szerint nem lehet elvenni, de én úgy vélem, hogy csak idő kell hozzá. Időnk pedig annyi, mint a tenger.
Amon egy ablakhoz vezette Ionát, ami mögött megláthatta, hogy mi lett Azoirral. Egy székhez volt kötözve, ezúttal már maszk nélkül, és két egyenlőségpárti szüntelenül ütlegelte.
- El kellett vennünk az idomítását –nevetgélt Amon- elvégre nem tűrhetjük, hogy egy áruló a titkos tanainkat használja. De minek beszélünk? Még sok dolgunk van.

Ezután Ionát egy másik szobába lökte, ahol két őr őt is elkezdte egy székhez kötözni. Amon megállt vele szemben, megropogtatta ujjperceit és elkezdett közeledni…

Mivel Iona nem hordott magánál fegyvert, nem kellett soktól tartania... azonban abban biztos volt, hogy nem fogja olcsón adni a képességeit. Látta mi lett Azoirral, de nem mutatta ki, mennyire kétségbe ejtette a dolog... nem, nem fogja megadni ezt az örömöt a maszkos férfinek. Immár biztos volt, hogy csalókról van szó, de tehetséges, félelmetesen tehetséges csalókról. Tenzin nem tudott megszökni az eredeti Amon elől... ő miben reménykedhet? Tudta, hogy akármilyen halovány is az esély, meg kell próbálnia küzdeni. A levegőidomárok többnyire mozgékonyak voltak, és képességeiket használva ki tudtak szabadulni még akkor is, ha egy székhez kötözték őket (OOC: Ikki is így szabadult ki a negyedik könyvben.), így ezt használta. Gyorsaságára támaszkodott, és a lábával végzett egy mozdulatot, amivel vízszinte légáramlatot indított körbe, hogy Amon semmiképp ne tudja kikerülni. Ezután gyorsan, levegőidomítással kitágította a köteleket, és kibújt, majd, még mielőtt a maszkos férfi fel tudott volna tápászkodni, kisietett az ajtón. Amennyiben sikerrel járt, a folyosókon végig fülelt, és gyorsan haladt. Eszébe jutott Azoir, de tudta azt is, hogy a többiek életét teheti kockára, ha nem indul el időben. Nem akarta ott hagyni, de esélye sem volt kiszabadítani. Lehunyta a szemét ~Bocsáss meg, Azoir.~ gondolta, majd megszaporázta a lépteit. Ha ki tud jutni az épületből nekifut, kibontja a siklóruha szárnyait, és igyekszik minél előbb eltűnni, és megkeresni Kánékat.

Iona sikeresen kiszabadult a székből, és még az ajtón is kijutott, mielőtt azt bezárták volna. Egy őr sem tudta feltartóztatni, ahogy elsuhant mellettük, ám amikor a felfelé vezető lépcsőhöz ért volna, egy zárt ajtóba ütközött. Az ajtón volt egy rácsos ablak, így az azt őrző katonák a másik oldalon hamarosan elkerekedett szemekkel rohantak, hogy riadót fújjanak. Amon és az emberei már Iona nyomában voltak, így kevés választási lehetősége maradt. Vagy harcba száll az egyenlőségpártiakkal, vagy megadja magát, vagy elrejtőzik (amire sajnos nincs túl sok alkalmas búvóhely), vagy esetleg megpróbálhatja kinyitni a ajtót. Amennyiben ezt az opciót választja, sajnos nem jár sikerrel és kénytelen szembefordulni üldözőivel.
-Iona, Iona... Hát ilyen hamar távozol?- hallotta Amon hangját a háta mögül.
Már csak pár másodperce volt dönteni, utána Amon bejött a szobába és megálljt parancsolt az embereinek.
 

(OOC: Persze más opciók is vannak, csak ezeket tartottam legvalószínűbbnek. Nem akarok erőltetni semmit  )

Quan miután elment az öreg meghallotta a távolból a hangosbemondót és meglátta az idomáraréna felett a gyülemlő léghajókat. Rosszat sejtett. Tudta, hogy készül valami, és mivel, hogy egy helyre gyülekeznek így talán a foglyokat is ott tarthatják Ionával együtt. Quan gondolkozott majd hirtelen lépett. –Nos, sziasztok, öröm volt veletek harcolni, de most mennem kell. - Majd Quan azzal a lendülettel futásnak eredt az idomáraréna felé. Kardját elrakta mivel elég feltűnő. Tudta, hogy merre hány méter így levágta az utcákat ahol tudta. Folyamatosan figyelt, hogy miközben siet, ne legyen túlságosan feltűnő és ne keltsen olyan nagy zajt. Így próbált nem trappolni futás közben. Mikor meglátta az arénát és a kapuját meglátott két őrt is. Elgondolkozott, hogy hogyan távolítsa el őket az útból. Három lehetőséget látott. Vagy hangos kiabálás közepette rájuk ront és a vért is megfagyasztva bennük. De gyorsan elvetette mivel nem látta sok esélyét, hogy miután legyőzte őket nem tűnt volna fel a fél városnak. Az egyszerű rárontás üvöltés nélkül sem túl eredményes, mert még odaér, addig hívják az erősítést vagy, és riasztanak. Viszont ha álcázva közeledni feléjük talán sikerülne időt nyerni. Így a hátán lévő kardot elhelyezte úgy, hogy szemből se a tok, se a penge és a markolatot se lehessen látni, majd megindult kicsit részeges járással a két őr felé. Próbált testel is fordulni, hogy ne látszódjon hátán hátsó szándéka. Ha minden jól ment és öt méteres távolságba ért, akkor hirtelen kardot ránt és nekitámad a két őrnek. Először a neki balra állót próbálja meg torkon csapni, ezután a jobb oldalinak egyet a térdébe. Ha sikerül, akkor kivégzi őket, ha nem akkor tovább próbálkozik, hogy az egyiknek olyan sebet okozzon, hogy a másikra tudjon koncentrálni és kivégezni.

Quan terve sikeresnek tűnt, az őrök egyáltalán nem voltak gyanakvóak. Amon éppen szemlátomást egy bejelentést készült tenni, sokan gyülekeztek az arénánál. Amikor Quan közel ért, az egyik őr már feltartóztatta volna, amikor egy riasztás történt:
- Figyelem! Veszélyes fogoly szökésben az alsó szinten- hallatszott a bemondókban, de ez után egy puffanás hallatszott, és valaki más vette át  a mikrofont- A bejelentés nem marad el sőt, az elnök is csatlakozik hozzánk. Mindenki őrizze meg a nyugalmát és maradjon a helyén
Az őrök eközben teljesen figyelmen kívül hagyták Quant, tehát mindkét csapása sikeres volt. Ekkor azonban Quan egy sikoltást hallott a háta mögött. Egy rémült nő állt ott, aki éppen az aréna felé sietett.
- Te egy szörnyeteg vagy!- kiáltotta- Azt hiszed, hogy bárkit megölhetsz, aki az utadba kerül? Amonnak igaza volt rólatok.
Quan megpróbálhatott magyarázkodni, de semmit sem tehetett, amivel változtathatott volna az érkező véleményét róla. A nő ezután megfordult és teljes erejéből futni kezdett. Eltekintve az esetleges lelki sérülésektől, Quan nem szenved komolyabb károkat. Beléphet az arénába, ahol két út közül választhat: Vagy lemegy a bal oldalán levő lépcsőn, hogy Ionának segítsen, vagy előre tör, és megnézi, hogy mire készül Amon.
 
(OOC: A többiek nyugodtan csatlakozhatnak, de Quan után érkeznek meg. Ha Quan ír előbb, a többiek már nem látják, de ha valaki más, akkor az új érkező még pont utolérheti Quant, mielőtt ő kiválasztaná, hogy merre szeretne menni.)

Kuro mikor meglátta hogy Quan az égfelé tekinget azonnal rájött hogy mire gondolhat. Amikor elfutott Kuro is azonnal a léghajók felé iramodott: ~Kérlek játsz még egy kicsit hőst~ mondogatta magában viccelődve és jégpályát húzva magaelé odacsúszott ő is az idomárarénához és akkor ért oda amikor Quan elkezdett odasétálni az őrökhöz. Kuro nézte hogy mit akar tenni bajtársa és mikor meghalotta a bejelentést gyorsan körbenézett és meglátott egy hölgyet ~itt problémák lesznek~ gondolta magában és kidomitott egy kevés vizet a palackjából. Ezekután meglátta ahogy Quan megöli a 2 őrt. A nő már allkan elsikította magát de Kuro azonnal hátulról befagyasztotta a száját majd magához húzta és kezeit és lábait is összefagyasztotta hogy ne tudjon feltünést kellteni. -Bocsánat hölgyem hogy ilyet kell tennem önnel de bocsássa meg! Köszönöm együtt müködését és hogy a Kuro: fagyasszuk le a sikitozó nőket kft-t választotta.- mondta majd integett mosolyogva egyet Quannak ha észrevette hogy segített. Ezekután ő az ajtóhoz vezető hídon leült mintha egy ittas személy lenne és nekitámaszkodott a cölöpöknek. Elővette flaskáját és mintha néha belekortyolna ittasan figyelte az ajtót és hallgatózott hogy mi történt. ~Jobb ha kint maradok, ha Kán megérkezik és megint átkapcsol gyiloküzemmódba akkor nemakarok nagyon meghallni.~ gondolta magában majd ha Quan megkérdezte hogy mire vár akkor annyit mond hogy ő kint biztosítja a terepet.

Quan mikor meghallotta a mögötte sikoltó nőt lassan csak hátranézett. Meglepődve nézte, hogy Kuro éppen befagyasztja a probléma forrását. Elgondolkozott azon, amit a nő mondott, de hidegen hagyta. Mivel az egyik barátjáról van szó, így képes mindenkit gond nélkül kettévágni aki Iona szabadsága közé áll. Látta, hogy Kuro intett, de erre csak egy bólintással válaszolt. Észrevette, hogy Kán is megérkezett. Mikor megkérdezte, hogy mi legyen elgondolkozott. Gondolt arra, hogy elküldi őket egy külön útra és Iona keresésére indul.~ Ha itt van persze. De meg kell adni az esélyt. Egyik úton csak találunk valamit, ami utal rá hol van.~ Viszont, Kán szerencsére magától ajánlotta fel, hogy váljanak szét és ezt gyorsan ki is használta Quan.
-Kán. Szerintem váljunk szét. Te és Kuro mennyetek nézzétek meg azt a beszédet. Én megyek a másik irányba. Nincs, sok időnk cselekednünk kell. Most vagy soha. Sok sikert. Én addig is elétek vágok. – Quan nem várta meg a válaszát Kánnak. Szép lassan óvatosan elkezdett belépni az arénába majd lefordult balra.

Domó csak pár órát aludhatott egy hideg utcai padon, mert sikongatások és üvöltözések ütötték meg a fülét. Felült és szétnézett. ~ Már egy percre se hunyhatja le a szemét egy öreg vándor? Valjon mi folyik itt? - Állt fel és támaszkodott a botjára. Óriási zűrzavar támadt az utcán. Sokan az egyenlőségieket említették, meg azt, hogy visszatért Amon. Az öreg észrevette, hogy az idomáraréna felett léghajók köröztek és kisebb tömeg indult felé az utcán. Ez felkeltette az érdeklődését. ~ Hmm... Valami készülődik. Jobb lesz ha én is veszek rá egy pillantást. Csak nem akarnak az egyenlőségiek rátámadni egy rongyokban mászkáló vénemberre. Bár ha tudnák, hogy ez az öregember egy tűzidomár... Ráadásul egy nem is olyan rossz! ~ Mosolyodott el, majd a nem is olyan távoli aréna felé vette az irányt, a tömeggel egyetemben. Minnél közelebb ért, annál nagyobb volt a zsibaj és a pánik. Hatalmas tömeg volt az arénában és a környékén. Mindenki feszült és rémült volt, de Domó megőrizte a hidegvérét. ~ Valószínüleg beszédet fognak tartani. Lehet, hogy tényleg visszatért Amon? Tudnia kellene erről az avatárnak! És a rendőrség? Áhh... miket beszélek? Tanultak az egyenlőségiek az előzőkből... Hogy lehetnek ennyien hívei egy téves nézetnek? Nem értem. ~ És még ehhez hasonló dolgokon gondolkodott és várta, hogy mi fog történni.

Miután Domó elég közel ért, a tömeg elkezdett eloszlani. Aki látni akarta Amont amint kihirdeti mondanivalóját, bement, de aki megrémült a változásoktól, elszaladt. Domó gond nélkül haladt az aréna felé, ám egyszer csak megzavarta valaki.
- Elnézést, ön is az aréna felé tart?- kérdezte egy megviselt ruhát viselő ősz ember- Tudja, van egy olyan érzésem, hogy ott találok majd valakit.
Amennyiben Domó megállt és várt, az ember összekapta magát, és mellé sietett (ha nem, akkor is, de akkor sokkal gyorsabban kellett szaladnia).
- Az én nevem Dr. Si Dong, és egy tehetséges ifjút keresek- mutatkozott be- Sajnos ez a személy azonban forrófejű, és jelenleg azon fáradozik, hogy megmentse a világot. Ahogy elnézem, ön is ilyen személy lehetett egykor, vagy akár még most is, hiszen egyenesen a veszély közepe felé tart, nincs igazam? Szóval úgy vélem, hogy ha magával tartok, meglelhetem a többi bajkeverőt is.
Dr. Si még sokáig beszélt Domóhoz, de szemlátomást semmire sem várt választ. Ha Domó nem zavarta meg, megismerhette a lávaidomítás rég elfeledett mesterségének elméleti tanait, a jammenite növekedéséről szóló teóriák nagy részét és néhány ősi földidomár tekercs felkutatásáról szóló történetet.
Így haladva békésen (vagy kevésbé békésen) eljutottak az aréna kapujához, ahol megrendítő látvány fogadta őket. Az ajtót őrző két katona darabokban hevert a földön, az egyik közeli bokorban egy jégbe fagyott nő fuldoklott és az ajtóban két részegnek tűnő alak állomásozott. Dr. Si ennek igencsak megörült, integetésbe és kiáltozásba kezdett, mintha csak ismerné a két embert.

Kán és Kuro is észlelhetik az érkezőket, de amennyiben azonnal elindulnak befelé, még éppen lemaradhatnak Dr. Si örömkiáltozásairól.

~ Vajon mi történik az arénába? Nem árthat egy vén tűzidomár segítsége, ha balul sütnek ki a dolgok. ~ Gondolta Domó miközben az aréna irányába haladt, de ekkor megszólította egy ősz ember, aki bemutatkozott. A tűzidomár megállt egy pillanatra. - Örvendek, Dogorn vagyok! Igen az arénába tartok és velem tarthat, de sietős a dolgom! Nem szeretnék lemaradni a mókáról. - Mondta mosolyogva, majd folytatta a gyors sétát. ~ Sajnos megmenti a világot? Nem értem a gondolkodását, de most nem is érdekes. ~ A gyaloglás közben az öreg egy szót sem szólt, csak kíváncsian hallgatta a doktor beszédét. Bár ismerte a tanok és a teóriák egy részét, de igazán izgalmasnak találta Si Dong előadásában. Mindig is csillapíthatatlan tudásvágya volt az idomítási technikákkal kapcsolatban. Mikor már közeledtek a kapuhoz megállt. - Nos! Köszönöm ezt az igazán lebilincselő beszélgetést! Nagyon érdekelnek az ez és ehhez hasonló dolgok. Egyszer feltétlen meghívom magát egy italra és elbeszélgetünk! Én is tudnék egy s másról mesélni! De előbb el kell döntenünk, hogy... - De elállt a szava, mert meglátta a két holttestet. - Ettől féltem... Elkezdődött a vérengzés. - Lassan megközelítette a hullákat, de ekkor vinnyogó hangot hallott. Követte a hang forrását ami nem volt más, mint egy fuldokló nő, egy bokorban. A vénember gyorsan kiolvasztotta és segített neki felállni. ~ Kik tehették ezt? Az egyenlőségiek miért fagyasztanának le egy egyszerű civilt? ~ Gondolta. - Maga szerint kik tették? - Kérdezte Dongtól, de az meg sem hallotta, mert épp vadul integetett és kiáltozott Kánéknak. ~ Vagy, hogy úgy? Tehát ők azok akik "megmentik" a világot! ~ Domó odasietett hozzájuk. - Kellemes estét! Magukhoz tartozik? - Biccentett a doktor felé a fejével.

Kuro miután Quan és kán megbeszélte hogy merre mennek megfogta és mondta kánnak: -Menj egyedül! Én kint biztosítom a terepet. Itt kint a sok vízzel körülvéve nagyobb előnyökre teszek szert.- (gondolom Kán csak bemegy mielőtt megjönnek a többiek) majd leült az előbb említett ittas pózba. Egyszercsak egy vadidegen kiabálását halotta távolról majd köszönt neki egy öreg férfi. ~Mintha most jött volna elő az erdőből. Utazó talán?~ gondolta majd mintha az alkohol elvette volna az eszét valahogy felkászálódott kétlábra és mondta: -Üdvözlehenletem barátaim! Egy pinanyalat és összeszedem magam és akkor máris tudunk társalogni.- mondta majd elkezdte megigazítani a ruháját. -Bocsánat hogy megkelett önöket váratatatatatatni. Én Ifjbikk Jakabanik vagyok! Mi szél sodorta erre önöket?- kérdezte és úgytett mintha megszédült volna és rátámaszkodott az arénába vezető híd korlátjának és ivott egyett ketőt kulacsából és magában elmorogta: ~mi az zöld és fáj ha a szemedbe megy? Földidomár ~ nevetett egy kicsit és várta a válaszokat.

Kán csak figyelte a lassan távolodó Quant.Hirtelen belenyult a táskájába és valami gyolcsszerű szövetett vet elő , eginkáb ködszerhez hasonlított és mint ahogy az ökölharcosok szokták bekötötte mindkét öklét egészen fel a könyökéig majd ráhuzta a felsőjét.Mikor Kuro megszólalt kissé elmosolyodott vállára kapta a táskát majd megszólalt.

-Ahogy gondolod , de ha bajt hallasz azért majd ugorjál be.....az arénában is van kellőképpen elég viz , nem erűlnék ha egy veszet Amonutánzat megint kiterítene véridomítással-majd hátat fordított és elindult.A lehető legroszabb és legkevésbé népesebb helyet kereste meg magának majd egy árnyékos saroknál állapodott meg és csak figyelte , hogy mi fog történni~Miért érzem úgy , hogy ebből valami rosz fog kisülni .....~.GYors ide-oda cikázó tekintettekel mérte fel a terepet , számolgatta a potenciális ellenfeleket , kereste a menekülőútvonlalakat.

Kánt és Quant nem sikerült utolérnie, csak Kuroval válthatott néhány szót. - Üdvözletem! Veletek van? - Biccentett a doktor felé, de nem érkezett értelmes válasz a vízidomártól, csak zagyvaságokat mondott. ~ Nyilván részeg... Nincs időm erre! ~ Gondolta. - Örülök, hogy megismerhettelek öööö... Jaka... Nem tudom, hogy tisztába vagy vele, de az egyenlőségiek már megint forralnak valamit. Szerintem a város elfoglalására készülnek... De igazán nem akarlak zavarni, úgyhogy én most itt tova hussanok. Bejön velem az arénába, vagy inkább itt marad a fiatalemberrel? - Fordult Si Dong felé. - A válasz után bement az arénába. Nagy volt a tömeg és mindenki türelmetlenül várt. Megállt a kijárat mellett és a botjára támaszkodva figyelte az eseményeket. (Ha a doktor meg akarja keresni Kánt akkor csak azt mondja, hogy esélytelen ilyen tömegbe megkeresni és jobban jár, ha mellette marad, biztonságban.) ~ Nem veszik észre, hogy a "nagy egyenlőségükkel" elnyomnak mindenkit... Mit gondoltak egyáltalán? Átveszik a hatalmat? Vagy ez csak egy röpke "egyenlőségtevés" és elveszik az idomárok erejét? Akkor mondjuk nekem is van mitől félnem... Találkoztam már véridomárral és nem volt kellemes... Átkozott kíváncsiság! Hiszen úgy tartja a mondás, hogy aki kíváncsi, az hamar megöregszik! Viszont akkor én mit mondjak? ~ Mosolygott.

Kán, Quan és Domó észrevétlenül bejutottak az arénába. A doktor először Kán felkeresésére indult volna, de Domó érvelésére mégis vele maradt. Nem kellett sokáig várniuk, Amon hamarosan megjelent az aréna közepén az elnök kíséretében. A tömeg rövidesen elcsendesedett, mindenki feszülten várta Amon mondanivalóját.
- Sokan azt hiszik, hogy én csak az idomárokat bűntettem, és minden más igazságtalanság felett szemet hunyok – kezdte a beszédét – de ők mind tévednek. Bizony Raiko elnök számtalanszor összeszűrte a levet az avatárral és cinkosaival, és ezzel kimondhatatlan veszélybe sodort itt mindenkit. Itt az ideje, hogy ő is fizessen tetteiért.
Amon elővett egy dobozt, pont egy olyat, mint amilyet Kánnál és Quannál hagyott egykor. Kinyitotta és a benne levő kristálygyűrűt az elnök ujjára húzta. Amint elengedte, a gyűrű növekedésnek indult.
- Mint tudjátok, Raiko elnök vezetése alatt több gond érte Köztársaság várost, mint az előtte levő években összesen. Mindig tehetetlen volt. Amikor Vaatu megtámadta a várost, amikor Kuvira bevonult, és persze amikor én először idejöttem, mindig csak arra volt jó a vezetése, hogy gátolta az avatárt. Senki ne értsen félre, az avatár jelenléte okozta ezeket a bajokat, nem az ő védelmében beszélek. Arra szeretnék csupán rávilágítani, hogy Köztársaság városnak nincs szüksége elnökre. Mindenki jobban meglenne vezető nélkül. Én sem azért jöttem, hogy átvegyem az uralmat, hanem azért, hogy szabaddá tegyelek titeket. Szolgáljon e szörnyű vég intő jelként, mert még bőven van jennamite a raktárainkban. A következő elnök se várjon jobb sorsra.
A beszéd alatt Raiko elnököt egyre jobban beborította a kristály, az ideje rohamosan fogyott. A tömegből néhányan elégedettek voltak a műsorral, mások pedig csak enyhe fejcsóválással fejezték ki nemtetszésüket, de senki nem állt fel, hogy nyíltan szembemenjen az egyenlőségpártiakkal. Amennyiben Kán, Domó és Quan semmit sem tesz, az elnököt teljesen beborítja a jennamite és Amon tovább beszél, de ha bármit tesznek, könnyen magukra vonhatják Amon és emberei figyelmét.

( OOC: Innentől számolva minden jelenlevőnek 3 hozzászólása lehet, ha az elnök addig nem menekül meg, akkor megfullad. Használjátok bölcsen )

~ Hát igaz... Amon visszatért. ~ Gondolta Domó miközben figyelte az aréna közepén feltűnő maszkos alakot. Türelmesen végighallgatta a beszédet és elindult az aréna párkánya felé, a tömegen keresztül. Mikor a szélére ért a botja végét minden erejéből a földhöz ütötte, egy hangos csattanás kíséretében. - Hé! Amon! - Kiáltott fel. A körülötte lévő tömeg szétfoszlott, körülbelül két méter távolságban nem volt körülötte civil így jól látható volt mindenki számára. ~ Ha ez tényleg az az Amon akkor jobb lesz vigyáznom... Nem szeretnék véridomítás áldozata lenni! De a többi egyenlőségivel is vigyáznom kell! A tömegben akárhol lapulhatnak chi-blokkolók. ~ Gondolta. Folyamatos figyelmet szentelt a környezetének, nehogy váratlan támadás érje. Ha valaki megtámadja könnyedén kitér és harcba bocsátkozik. ~ Ha észreveszi, hogy idomár vagyok, nekem lőttek... Elvileg itt vannak a világ megmentői is valahol... Remélem nagy segítség, ha fordítják az egyenlőségiek a figyelmüket. Ha meg nem jönnek, akkor a kezembe veszem az ügyet! ~ Nagy levegőt vett és elkezdte beszédét. - Remélem nem gond, ha szólnék néhány szót, ha már az egyenlőségről és az igazságról beszéltél! Vezető nélkül eluralkodna a káosz az egész városban! Azt hiszed egyenlőséget hoznál, ha megölnéd az elnököt? Nem...tévedsz! Eddig szintem mindenhol jártam már az egész világon és mindenhol megvoltak elnökökkel, törzsfőkkel, mesterekkel és vezérekkel! És a történelem során is megvoltak! És ez így van rendjén! - Domó átszökkent a korlát felett és leugrott az egyik "bírói stégre", majd folytatta. - Köztársaság Város minden ellenségének volt egy téves nézete! Kuvira igazságot akart! Zaheer szabadságot! Unalaq harmóniát! És te egyenlőséget... Semmiben se különbözöl az előzőktől! Még abban sem, hogy elbuksz! És mellesleg abszolút nincs igazad az avatárral kapcsolatban! Nah jó, kapsz még egy esélyt, hogy elengedd az elnököt! - Mondta mosolyogva és felvette a harci állását a botjával. Ha rátámadnak akkor az utolsó pillanatig idomítás nélkül fog harcolni, de ha nagyon rosszra fordulnak a dolgok, akkor tüzet is használ.

Quan folyamatosan haladt előre és meglepő módon semmi nem állta útját. Miközben haladt előre hirtelen egy vitát hallott meg az egyik ajtó mögül. Tudta, hogy haladnia kell tovább, de most megállt. Jobb kezében kard, bal keze a kilincsen, füle az ajtón. A hallottak után be akart nyitni, hogy Amonból kevesebb legyen. A bal keze már majdnem fordította a kilincset mikor újra átgondolta, és úgy döntött, hogy inkább tovább megy. Haladt tovább mikor egy poszter a falon felütötte a fejét. ~De hisz ez..Elaina. 1000 yuan? Ennyire alábecsülik. Hiba. Viszont jó tudni, hogy vadásznak rá. Most viszont ideje mennem.~ Majd Quan haladt tovább. Hirtelen egy rácsos ajtóhoz ért. Mikor látta, hogy Iona épp próbál elmenekülni. Egyből bal kezébe rakta kardját majd jobb kezével rátenyerelt a markolatra és teljes erőből megpróbálta az ajtót a zárnál átvágni. Először lepattant a kardja. Utána sikerült átvágnia az ajtót, de a penge se fel, se le nem mozdult. Kihúzta a kardot, majd erőből nekiment az ajtónak. Az meg sem mozdult. Megpróbálta megint. Most Quan hátraesett. Miután felkelt újra belevájta kardját az ajtóba és közbe ordított. –Iona!!! Iona!!!- Közbe az ajtó nem akarta megadni magát. Kihúzta a pengét az ajtóból, majd elkezdett az aréna felé futni. Mikor meglátta a tömeget kardját gyorsan elrakta, nehogy feltűnést keltsen. ~Fogy az idő. Iona bajban van. De hogyan tudnék eljutni oda?~ Mikor az arénába ért, Amon akkor kezdte a beszédét. A beszéd után látta, hogyha nem segít vagy segítenek, az elnökön az hamarosan meghal. Quan látta, ahogy az idős ember magára vonja a figyelmet. És gondolkodni kezdett. ~Iona vagy az elnök?~ Ionaért ment volna először, de tudta, hogyha meghal az elnök káosz lesz. ~ Mindkettőnek élni kell.~ Quan Domó mellé ugrott és kardot rántott. -Igaza van!- Közbe kardját Amonra szegezte- Add meg magad! Te utolsó imposztor! Amon hány vagy?! Egy kettő esetleg három? Engedd el az elnököt! Mindent sötétségbe fog borítani! És ez nem történhet meg. Add meg magad! Vagy életeddel fizetsz érte! ~Ma nem. Nem fogsz nyerni! Ma megfizetsz!~

~~Kán enyhe mosolyyal halgatta Amon beszédét ,sőt itt-ott el is vigyorordott.Tekintetével már-már élvezettel figyelte a lassan a kristályok közé vesző elnököt~miért nem öli meg egyszerűen …. Huzza az időt , vagy csak műsort akar ….. tulajdonképpen telyesen mindegy , ha az elnök meghal a világ többi országa rá less kényszerűlve , hogy belépjen a harcban , abban az esetben pedig amonéknak lőttek és ez az egész csak egy párszázezer embers felkelés less 5 nemzet hadserege ellen~.A gondolatmenet végérre a mosoly eltünt és rideg eltökéltség jelent meg az arcán ~végülis a káosz mellet tökélted el magad , ennek az eszmének az oltárán áldoztad fel a tested , igy legalább azt szolgálod amit kell~ , keze ökölbe szorult és a sokszáz kristály felvillant , az árnyékban maradt és figyelt , hogy a ruhája alól ne látszogyanak ki a fénylő pontocskák majd minden erejével a kristálybörtönre koncentrált és egy hirtelen mozdulattal összerobbantotta úgy , hogy a szilánkok a “börtön” belsejébe repüljenek evel kissé megpépesítve az elnök belsőszerveit.Amenyiben sikerűlt a müvelet egy pillanatig csendben maradt hátha valaki felkiált kétségbeseésében vagy ilyesmi  ,ha semi ilyesmi nem történik akkor elkijáltja magát.

-GGGGYYYYYYYYYYYYYYYiiiiiiiilkos , közönséges , gyilkos az igazi Amond sosem tett volna ilyet….- minden erejével zürzavart próbált generálni –meneküljünk ….. ezek csak magukhoz akarják venni a hatalmat-majd ha sikerült a zürzavar  akkor amilyen gyorsan csak tud a szinpadra megy , hogy ő maga gyilkolja meg amont (közben könnyeket szimulálva és nagy haragot , mintha nem ő ölte volna meg az elnököt).
Ha a zürzavarkeltés nem sikerűl akkor visszahúzódik és megbuj egy másik sarokban , ha esetleg a két szinpadon lévő hös bajba kerűlne csatlakozzon.

Kuro, mikor Domo elköszönt bólintott egyet és lehuppant oda ahol eddig ült. Kint pásztázta a terepet részegséget tettetve de egy lélek se járt arra. Már már nevetségesnek tartotta amit művelt úgyhogy felkellt a palackot az övére csatolta megigazította magát és elkezdett besétálni. ~Azt hittem izgi lessz kint is... majd jön 1-2 rosszfiú akit hirtelen segbetudok billenteni egy kis fröcsintéssel de nem... Kuro mindig magányos... Kuro nem tud barátokat szerezni mert Kuro csak ül mint a kuka egy részeges álcába.~ morgolódott magába majd mikor beért az arénába, csak annyit látott hogy az elnökön lévő valami egyszer csak összecsattan és az elnök súlyosan megsérül. Ekkor halkan magában megszólalt -Napasztmek Kuro...- Már majdnem sarkon fordult és ment volna ki vissza ülni megfigyelő részeges állásába de meghalotta Kán hangját a tömegből hogy zűrzavart akar okozni. Ekkor a fiú megfogta magát és egy negyed arénával arébb ő is felszólalt: -Úram atyám!!!! Ti közönséges bűnözős!!!!!! EMBEREK MENEKÜLJÜNK!!! EZEK CSAK HATALMAT ÉS VÉRONTÁST AKARNAK!!!!- mondta és elkezdte a tömeget noszogatni széttett karral hogy menekülni akarjanak. Testjelzéseivel és arcmimikályával mindenkit megpróbált rémületbe kergetni hogy sikerüljön a terv. Ha nem sikerül akkor még utolsó esélyként megfogja és torka szakadtából üvöltve elszalad hogy hátha erre már a tömeg megmozdul. Ha még erre se reagál a tömeg akkor arébb áll és az új közegben halkan megszólal: -Ezek a félnótások... Chh.... itt rémisztgetik az embert.- De ha mégiscsak megindul a tömeg akkor ő is az aréna közepe felé integrálódik és várja az eseményeket.

Amon roppant elégedett volt magával amikor Quan és Domó szembeszegült vele.
- Nahát, most elkaptál! – szólt, és levette a maszkját – Én vagyok Amon00. És most mi lesz? Letartóztatsz? Társaimmal a szabadságért harcolunk, nem számít, hogy kik vagyunk igazából.
Amon már éppen kinyújtotta a kezét, hogy térdre kényszerítse ellenfeleit, de ekkor az elnökön levő jennamite felrobbant. Ilyenkor a testének már körülbelül a felét beborította, így a szilánkok számtalan lyukat hagytak a szívében és tüdejében. Térdre esett, köhögött egy párat majd elterült a földön. Ez a fordulat váratlanul érte Amont, szemlátomást még nem állt készen a hirtelen menekülésre. Lehajolt az elnökhöz, de a teste körül vészes sebességgel terjeszkedő vértócsa egyértelművé tette, hogy a helyzete már menthetetlen. Ez alatt a pánikkeltés nagyszerűen ment. Már Kán kiáltására többen menekülőre fogták, de amikor Kuro rátett egy lapáttal, a nézőtéren eluralkodott a zűrzavar. Az emberek egymáson taposva nyomultak ki a kapukon. Amon csak arra eszmélt föl, hogy Kán nagy sebességgel közeledik felé. Az arca falfehér lett, támadója felé fordította a kezét, de már túl késő volt. Kán olyan módon ölhette meg, ahogy csak tetszett neki. Hamarosan Amon teste is ott hevert az elnöké mellett, a tömeg pedig elkezdett lenyugodni. Látszott rajtuk, hogy ötletük sem volt, hogy mi következik. Több percig döbbenten figyelték a harcteret. Dr. Si azonban nem sokkal később megtörte a csendet. Odarohant Kánhoz, és egy nagy öleléssel üdvözölte.
- Tudtam, hogy megcsinálod! – kiáltotta, majd közelebb hajolt, és suttogva folytatta (úgy, hogy csak Kán hallhassa) – Éljen a Vörös Lótusz!

A tömeg továbbra sem távozott, mindenki arra várt, hogy Amon legyőzői közül valaki mondjon valamit. Bárki előreléphet a mikrofonhoz…

Domó ott állt a bemondói stégen és várta az egyenlőségiek támadását, de ekkor hirtelen mellé érkezett egy kardos férfi, aki kiállt a nézetei mellett. Az öregember nem szólt egy szót se, csak biccentett Quan felé, köszönet jeleként. Nem értette, mikor a "számozott amonokról" beszéltek, de nem is törődött vele, inkább a környezetére figyelt. ~ Legalább egy valaki kiáll mellettem! Ironikus, hogy pont egy kardforgató áll ki az idomárok jogaiért. Sok vidéket bejártam már, de ilyet még nem láttam... Tiszteletreméltó! ~ Mikor a véridomár támadásba akart lendülni, Domó kicsit megijedt, de nem pánikolt be. Elkezdett minden erejéből futni az aréna közepe felé, és a stég szélén rúdugrást hajtott végre a botja segítségével, huszonéveseket megszégyenítő atlétikával. ~ Az elött kell kifektetni a véridomárt, még mielőtt elkaphatna! Ha elkap... Akkor vége a játszmának! ~ Ugrása közben, viszont számára ismeretlen okokból, felrobbant az elnökön lévő jennamite és a csarnok közepén egy vértócsában feküdt. Eközben Kán is megérkezett és elintézte Amont. Az öregember gyorsan odasietett az elnökhöz. Letépte róla a felső ruházatát és megvizsgálta. - Rohadt életbe! - Mondta kicsit hangosabban, mint kellett volna. - Megtelt a tüdeje vérrel... Menthetetlen... - A sebesült még zihált egy keveset és Domóra nézett. - A tűzidomár a tarkója alá nyúlt és közel hajolt hozzá, majd a fülébe suttogta. - Sok szerencsét a másvilágon! A szellemek védelmezzék utadat! - Mondta és Raiko kilehelte életét. - Elmondott egy légidomár imát és lecsukta az elnök nyitott szemét. Felállt mellőle és elővett egy rongyot a táskájából amivel letakarta a holttest arcát. ~ Elbuktam... Nem hiszem el... De mentsük a menthetőt. ~ Domó felvette a botját, rátámaszkodott, majd erőteljes, de ugyan akkor vénülő hangjával megtörte a síri csendet és betöltötte az egész termet. - Nos mit mondhatnék maguknak? Beszéljek az egyenlőségiek rossz nézeteiről? Vagy esetleg, az elnök haláláról? Beszéljek forradalomról, háborúról? Vagy, hogy mik fognak ezek után következni? - Kérdezte a tömegtől, de az nem válaszolt senki. A hatásszünet ideje alatt bőven volt ideje elgondolkozni, hogy mi is történt igazából 2 perccel ez előtt a csatatéren. ~ Hogy halt meg az Raiko? Valaki szándékosan felrobbantotta a jennamite-t... Amon és az egyenlőségiek között biztos nincs kristályidomár... És a civilek között egyetlen idomár sincs! Csak én vagyok egyedül ilyen őrült, hogy betérek idomár létemmel nem is törődve, egy egyenlőségi gyűlésre. Meg ő! ~ Nézett Kánra. ~ Megmentett a véridomártól, de... Ő az a különlegesen tehetségű ifjú amit a doktor említett! Ő a kristály idomár és ő a gyilkos! De miért? Vajon miért tette? Ezzel rá akarja kenni az egyenlőségiekre az elnök gyilkosságát és mindenki megutálná őket? De Amon amúgy is megölte volna... Nem értem... Egyenlőre elég a vérontásból! Nem mondok semmit erről! Egyenlőre... ~ Ekkor látta meg, ahogy a doktor épp Kánt ölelgeti, de nem érdekelte, inkább folytatta a beszédét. - Az egyenlőségiek, nem csak az idomárokra jelentenek veszélyt! Ugyan úgy az összes többi emberre! Látjátok, hogy mit tett az elnökkel?! Hisz ő is csak egy magasabb pozíciót töltött be, mint az átlag emberek. De ha hagyjuk, hogy hatalmuk legyen, akkor csak messzebbre és messzebbre fognak menni! Először csak a politikusokat, és a  népszerűbb vagy gazdagabb embereket fogják kiszemelni... Ha ezeket a felsőbb rétegeket "megszüntetik" következnek azok az emberek akiknek jobb munkájuk van a másoknál, vagy egy kicsivel is tehetősebbek... És végül a magán tulajdont is megszüntetik, az egyenlőség nevében. Vagy még rosszabb... Ezért kell most véget vennünk az egyenlőségiek munkájának! Az elnök halála sajnálatos szerintem mindnyájunk számára, hiszen nem hétköznapiak errefelé a "kivégzések"... A jövőről meg csak annyit, hogy a rend helyre lesz állítva! Új elnök lesz beállítva Raiko helyére! És megleckéztetjük az egyenlőségieket! Egyszer! És mindenkorra! - Domó miután befejezte beszédét némán Quan mellé állt. - Köszönöm, hogy kiálltál mellettem. Nem kis tanúbizonyságot tettél magadról, a mai nap folyamán! De sajnos még nincs vége... Akármelyik pillanatban körülvehetnek minket az ellenség. - Mondta és erősen megszorította a Arathot a sétabotját. - Szerinted is ő volt... Ugye? - Suttogta halkan a kardforgatónak, hogy csak ő hallja, Kán felé biccentve. - Ő a gyilkos...