Sárkányházak kerülete

First topic message reminder :

Köztársaság Város külső része, itt találhatóak a gyárak, és az erőművek, amik ellátják a teljes lakosságot, továbbá itt található a szegénynegyed is. Valamint több edzőterem is van a városrészen, ahol régebben chiblokkolókat képeztek ki. Ezeket mára felszámolták, vagy különböző utcai szervezetek özönlötték el.

Tömören kifejezve a dolgot, Haka számára nem kicsit volt sérelmes az ahogy kérése fogadtatásra talált. Ugyan ki fogadná fülig érő mosollyal és baráti hátba veregetéssel azt hogy a vérét ontva tessékelik vissza a fizikai létbe? Na ugye!
-Akkor most én jövök.- Vágott egy erőltetett vigyort mogorva és egyszersmind erőszakos fogva tartója felé, majd rátért a nyers tényekre. -Első ízben, nem ártott volna becsukni az ablakot és kicsit rendet rakni. Akkor talán nem mászna be senki sem.- Jelentette ki. Ugyan mi más lenne ez a nyomorult szituáció mint egy afféle túszejtés. Ahelyett hogy emberként kezelte volna őt, inkább magán mutatta be miféle terve van arra az esetre, hogy ha Haka nem lesz kezesbárány és cinkostárs a számára ismeretlen műveletben. Na persze. Majd épp egy ilyen kemény kötésű gyerekkel kezdene?
-Másodszor pedig, inkább ne játssz azokkal a késekkel. Látod? Máris megvágtad magad.- Mutatott nem kis iróniával a sebekre és az abból serkent vérre, amivel a rossz hozzáállás következményét kívánta megmutatni. Már épp hagyta volna az egészet a fenében, amikor kipattant az isteni szikra a fejéből és visszafordulva még egy csípőset beszólt.
-Ja igen. Itt a harmadik. Ne fenyegetőzz! Ha kell valami azt kérdd normálisan, kicsi lány.- Ezzel végül Haka teljes megelégedéssel zárhatta a vitát, az utolsó két szót megnyomva, hogy éreztesse hogy ugyan lehet hogy fiatalabb, de attól még ő az izmosabb legény a jelenlévők közül és elég magas is, szóval nem kéne embertelenkedni, legalábbis ő erre nem vevő.
Az általa elegáns visszavágásnak ítélt reakciót tekintve, elégedett volt és a szemet szemért elvén ennyit épp megengedhetett magának. Volt rutinja az efféle dolgokban. A sivatagban is olt olyan hogy félvérnek és sárdagasztónak gúnyolták, csak mert az apja északi. Erre ő vagy visszaszólt, vagy ha nem tanultak belőle és neki mentek, ő bizony kivert pár fogat, még akkor is ha neki csak egy foga bánta. Ilyen ez a túlélés. Ha azt akarod hogy a falka bevegyen és ne téged egyenek meg, akkor le kell tenni valamit az asztalra. Ez a valami most pár paprikás szavacska volt. Ha kell még, lehet sorba állni a repetáért, van még ha kell. Alapvetően egy rendes fickónak tartja magát, főleg az idősebekkel. Volt már ő halászni idős emberek helyett is, meg minden, de a karma szerint az ember azt kap, amit ad és ez fordítva is áll. Egy ideig még csak passzívan figyelni fogja mi folyik körülötte és befogadja az információkat a körülötte lévőktől és a hallottak alapján szellemi síkként működő kis világból. Persze a kicsit egészen relatív, azt nézve, hogy mégiscsak a város képe rajzolódott ki az egészből, amitől nem lett bizalomgerjesztőbb a gondolat, hogy épp egy rakás ismeretlennel kell egy tök idegent keresni, aki talán akárhogy kinézhet, szóval a jelenlévők közül akárki lehet a keresett személy, legalábbis ez esett le Hakának.
Akkor summázzuk a végére a dolgokat. Van két Levegő idomár vagy akolitus lány, egy parás srác aki valamiről magyaráz az egyik lánynak, egy férfi, aki benne van már a korban, két nagyon egymásra koncentráló lány akit talán közeli barátok vagy testvérek és persze Haka nemezise, a fakírtanonc késes bűvész. Remek. Kivel volna érdemes szóba elegyedni, mely klikkhez kéne odacsapódni? A legésszerűbb az volt, hogy ridegen, a távolságot tartva a lökött csajtól, finoman az újságot böngésző csapathoz csapódik. No meg abból kiindulva, hogy ez a világ egy kollektív tudat része, az abban a világban megjelenő újság talán tartalmaz valami hasznos infót a valós világot illetően, esetleg melót vagy szállást kínáló hirdetés formájában.
-Bocs gyerekek, de a hirdetési rovatot ideadná... Hm. Klassz tetkód.- Dicsérte meg Kán dekorációját, majd akaratlanul is a benne lévő körözésre pillantott és elmosolyodott a mentegetőzésen. -Mint azon a srácon aki olyan kísértetiesen hasonlít rád.- Bökött az újságra, majd széles vigyorral megcsapkodta a srác hátát. Talán nem szakad bele.
-Nyugi, én hiszek neked. Eszembe se jutott hogy feldobjalak. Hehehe!- Mosolygott a gondolat közepette. Jaj de nagyon bizalomgerjesztő.

Ami azt illeti, hamar fény derült arra miféle szörnyűséges dologba csöppent, hála a kedves öregnek, aki volt olyan jó és felvilágosította őt. Ha a kis klikkből valaki, akkor ez az ősz vándor a legsegítőkészebb és legtapasztaltabb. Hamar be is vágódott előzékeny és hiánypótló célú megszólításával amit a hirtelen betoppant homokidomár felé tett. Haka megkönnyebbülve vette hát tudomásul hogy itt semmi sötét dolog nem folyik, csupán egy sötét lényt kell megfékezni, nem több. Csak egy világmegváltó és kockázatos hadművelet... egyre jobb. Nem sokkal áll jobban a szénája, annyi szent. De legalább a lelkiismerete tiszta marad.
-Akkor megkönnyebbültem. Eggyel kevesebb dolog ami miatt aggódjak.- Mosolyodott el megkönnyebbülten, majd ismét némi aggodalom szállta meg. Az hogy az egyik jelenlévő elméjében van, nem volt valami kellemes tudta. nem szívesen akart bármiben is kárt tenni, főleg így, valaki tudatában, mint később kiderült. Ha ne adja ég, nagy kupi lesz, akkor nem szívesen venné tudomásul hogy kárt tett valakiben, még ha csak a tudatában is, még ha azzal a szabadulását segítené elő.
-Azért bízom benne hogy amit teszünk nem okoz semmi kárt. Mert ha itt valami ne adja az ég, de összedől, akkor akármi lehet.- Aggályoskodott cseppet, elvégre életében először csöppent efféle efféle furcsaságba. Még meditálni sem meditált olyan sokat és ismeretei is csekélyek voltak spirituális téren. Inkább az idomítással kísérletezett és északi törzsének segédkezett, nem több. Apropó törzsek. Az öreg hamar kiszúrta miféle kakukktojás is ez a Haka gyerek, aminek apropóján fülig érő mosoly kanyarodott az arcára.
-Az volnék. Jó szeme van mesternek. Anyám Shi Wong-i homokidomár volt, apám északi harcos. Érdekes kis történet az övék. Szerencsém volt megismerni a gyökereimet, szóval próbálom keresni a közös hangot a két oldal között, talán azért is vagyok ilyen szokatlan és furcsa jelenség.- Jegyezte meg félhangon a magára vonatkozó fél mondatot, majd észbe kapva bárdolatlanságán, ahogyan azt illik, egyenesen állva, fejbiccentéssel mutatkozott be Domónak.
-Nem, én volt a faragatlan. Nekem kellett volna hamarabb bemutatkoznom. Haka vagyok, Ogada és Seemi fia.- Ha ezt látták volna az északi gyökerei, kapott volna, annyi szent. Ott megadják a módját a bemutatkozásnak és nem lehet el tinglitanglizni. Na mindegy. Megtörtént, ennyit erről.
Viszont, azt bátran bátran ki lehet jelenteni, hogy az Domó szimpatikussá vált Haka számára. Most már egyértelmű, hogy van egy épeszű ember is a szedett-vetett szellemirtó alakulatban akire számíthat.
-Mást viszont nemigen mondatok magamról. Tegnap este érkeztem a városba, jelenleg pedig munkát és szállást keresek, vagy amelyiket hamarabb kapok. Van némi gondom ilyen téren.- Szívta meg a fogait kínjában. Na igen, ez egy kényes és nehézkes gond, amiről a bürokrácia tehet. De ahelyett hogy taglalná mi is van vele, inkább tereli a témát.
-És ön? Vagy te? Tegezzem hagy magázódjunk?- Vakart meg a tarkóját zavarában.

Ranahi, miután csendben elindult a csapat után, úgy döntött jobb ha egy ideig csendben figyel. Feleslegesen nem akarta idegesíteni Rannori-t és egyébként is, Juno már beszélget vele. ~Ő most biztosan többet tud segíteni neki, mint én...~
A csapathoz csatlakozott egy homokidomár, aki Domóval beszélgetett elmélyülten, legalábbis ahogy azt Ranahi messziről látta.
~Mindegy is, úgy sincs kedvem beszélgetni senkivel...~
Ahogy andalgott a többiek után, eszébe jutott a szülei arca amint bejelenti, hogy elhagyja a Föld Királyságát. Az apja, nem hogy ellenezte, egyenesen érthetetlennek tartotta, hogy minek akarna bárki is máshol élni. Anyja tekintetében látta a megértést és, hogy tulajdonképpen neki is honvágya van. Az egyetlen amit kértek tőle a szülei, hogy vigyázzon magára és a húgára...
~Ha nem a saját önzőségemből jöttünk volna ide, talán nem lenne ekkora lelkifurdalásom... De nekem nem volt elég a kardforgatás, mindenáron vízidomárnak kellett születtem. És miért hagytam, hogy egyáltalán Rannori velem jöjjön? Nem... Ennek vége és hazaviszem. Sokkal jobb ha Anyáékkal marad.~
Elmélkedéséből Iona kezébe kerülő szórólap képe hozta vissza. Bár nem látta a feliratot, de Kán arca tisztán kivehető volt a papíron...
~Nem tudhatjuk, hogy Kán tényleg tett-e valami szörnyűt vagy, hogy ez is csak Desir műve... Mindenesetre figyelni fogom...~ Ösztönösen a kardja markolatán tartotta a kezét és csukott szemmel imádkozott, hogy mielőbb legyen ennek vége és hazamehessenek...

Domó rövidített élettörténete igencsak lenyűgözőnek bizonyult Haka számára. Lenyűgözte hogy öreg barátja miféle életutat is járt be eddig és merre fordult meg eddig. A hallottak nyomán teljesen elképzelhetőnek tartotta, hogy fiatalabb korában egyszer minimum elsétált Domó mellett, de igencsak méltatlannak tartotta azt ahogy Domó idős fejjel nem biztos fedél alatt alussza át az éjszakát.
-Amúgy ha engem kérdezel, szerintem egy hozzád hasonló, világjáró, sokat látott embernek minden kontinens nagyvárosában örömmel látott személy lenne a fontosabb helyeken. Nem kéne padokon aludnod és a tudásodat is átadhatod a fiataloknak.- Nos igen, egy fiatalos észrevétel az öreg Domó mester életvitelét illetően. Tény, egy efféle bölcs ember nem csak a mester megszólítást, de egy rendes otthont is megérdemelne öreg napjaira. Eddig is egyértelmű volt hogy a városi élet nem fenékig tejfel, de az, ahogy mindennapjait ecseteli, egyszerűen lehetetlennek tűnik és talán nem is hinné el, ha nem épp Domótól hallaná. Ezek után Haka már nem feltétlen szeretne a városban élni, terroristákat, merénylőket és gonosz szellemeket sejtve a következő utcasarkon.
Egy szó mint száz, ez kicsit sok neki. Na nem baj, meglehet oldani biztos hogy ezeket megússza, csak ki kell fondorlatoskodni miként is menne ez. Az viszont, hogy ez a Juno csaj egy hirtelen felindulásból rohanni kezdett, szöget ütött a fejébe. Mert ha ugye ő az önjelölt kisfőnök, és el kell kapni valakit, akkor biztos hogy azt a delikvenst követi, akire a foga fáj.
-Öööm... Nem azért, de szerintem jó lenne utána mennünk nem?- Teszi fel a kérdést Haka, majd maga is nyomába ered a menekülőnek.

Iona bólintott Juno szavaira, majd követte az utca felé. Úgy érezte, nem érdemes vitatkoznia vele, hiszen nála sokkal nagyobb tudása van. ~Jelen pillanatban akkor járunk a legjobban, ha bízunk benne. Ráadásul tényleg jóindulattal fordul mindenki felé.~ Az újság, amit a kezébe nyomtak azonban sok problémát vetett fel. Igaz, a Desir által teremtett világ nem a valóság, de... Kánra nézett. ~Ha a félelmeinkből építi fel ezt a helyet... akkor könnyen lehet, hogy attól tart, lebukik. Ebben az esetben pedig veszélyt jelent ránk...~ A fiú persze kiszúrta, és hamarosan beszélni is kezdett. Iona komoran a szemébe nézett.
- Valóban valószínű, hogy egymás ellen akar minket fordítani. - kezdte. - De ebben az esetben az volna a legbölcsebb, ha magad vetnéd fel a problémás helyzetet. Nem hiányzik, hogy a Desir hirtelen a rendőrséget is ránk küldje a félelmeid miatt. - biccent. - A helyedben szólnék a többieknek, hogy készüljünk fel az esetleges konfliktusokra.
~Persze ez nem jelenti azt, hogy elvetem a másik lehetőséget.~ állapítja meg magában. ~Éppen elég gond származott már abból, hogyha rosszkor, és rossz emberekben bíztunk meg. Nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen helyzet veszélybe sodorja valaki életét.~
A balsejtelme be is igazolódott, mikor Domó odalépett hozzá. ~Szóval hazudott.~ Domóhoz fordul:
- Mi történt pontosan? Az lenne a legjobb, ha ő nem hallaná. - biccent Kán felé, úgy, hogy a fiú ne hallja. - Ha tényleg megölt valakit, milyen indítékkal tette? Mekkora veszélyt jelent? - kérdezte Domót.

Kán igen nyugodtan sétált és figyelte a társaságot.MIkor észrevette , hogy Iona és a vénember félrevonulnak kissé elmosolyodott~tehát a vénember be akar mocskolni … ugy látszik nem nagyon érdekli aa csapat élete .. ha igy folyatja belső konfliktust fog kelteni ami most nagyon nem kéne… na nem baj segítünk ezen~.Csendben közeledett majd egy pár pillanatig halgatózott. ~”Hogy veszélyes-e? Kiszámíthatatlan, hirtelen haragú, erős  és talán őrült is... Szóval azt kell mondjam, hogy igen, nagyon is veszélyes lehet...”  remek , legalább csak őrültnek néz ~A beszélgetés többi részére csak kissléptekben figyelt majd , ahogy egy pillanatji csend keletkezett megszólalt.

-A kiszámíthatatlan az kissé tulzás –mondta e majd egy lélegzetnyi szünetett tartott , hogy társai feleszméljenek a halgatózásra-és , hogy örült lennék az már-már sértés.De kedves barátom , amiről nem tudsz semmit arról ne beszélj , lehet , hogy hirtelen haragúnak tűnök de ilyen szépségekkel a kezedben te se viselkednél másképp.Az elnököt meg pontosan tudod , hogy nem én öltem meg , ha amonék idomárok akkor miből gondolod , hogy földidomáruk nincsen…. Ja és ha ennyire elvetümült vagyok és még tagadni is próbálom a tettem akkor miért mutattam meg , hogy tudok kristályt is idomítani ?Az aréna tele volt betonnal , megtehettem volna , hogy nem idomítok kristályt-majd Ionához fordult-Háromszor is kockáztattam már érted az életem … emlékez csak vissza … ha bármilyen célom lenne veled nem engedtelek volna elmenni az arénából… .

Iona figyelmesen hallgatta végig Domót, és igyekezett átgondolni a szavait. Nem szívesen feltételezett rosszat Kánról, és fontosnak tartotta a belső egységet is, de a logika ellene szólt, és mint mesternek feladata volt az is, hogy felelősségteljesen döntsön. Kán pedig maga alatt vágta a fát, mikor magyarázkodni kezdett. Domó kifogástalanul érvelt... Ionában tisztelet ébredt az öregember iránt, és egyet is értett vele... akármilyen szándék vezette, ha megölt valakit, rácsok mögött a helye.
- Igen, minden bizonnyal tényleg ő a gyilkos. - feleli. - Egyelőre azt mondanám, ne hozzuk ezt nyilvánosságra, csak zavart és félelmet keltenénk, abból pedig van bőven. Az elsődleges feladatunkat kell teljesítenünk, de rajta tartjuk a szemünket. Számíthat a segítségemre. - mondja, suttogva, hogy Kán ne érthesse a szavait.