Blackburn utcái

Bár Blackburn nem nagy falu, számos keresztül-kasul futó utcából áll. A főút mentén áll az iskola, a posta, és itt találhatók a kisebb boltok is, de a helyi társasági élet valódi központja a főtér, ahonnan a kávéház, és a legnagyobb üzlet nyílik. A lakóházak a kisebb utcákban helyezkednek el, legtöbbjük szépen gondozott, és rendezett kertje is van.
Bár a lakók nagy része inkább otthon tölti idejét, hétvégén és estefelé az utcák megtelnek a város fiataljaival.

- Igazán? Egy szellem? - Breonna ismét elmosolyodott. - Tudod, én kedvelem a szellemeket...nemrég itt is voltak, és néhányukkal összebarátkoztam, de sajnos eltűntek...valaki azt mondta, hogy elűzték őket, nem tudom... - ajkába harapott. - De persze, nem szólok róla senkinek...tudok ám hallgatni, lakat a számon - nevetett fel, és elindult a főtér felé, ahol most már jó néhányan voltak.
- De a rajzot nem tudom, ki tette tönkre...vagyis, sejtem, de nem tudom - megrázta a fejét. - Tudod, Aydennel mostanában sokszor vesztem össze, de ő nem tenne ilyet...Ayden még ahhoz is túl gyáva, hogy megmondja valakinek, hogy zavarja...én igazán nem tudom, ki tette - felsóhajtott.
Miközben a kislány hangosan gondolkozott, egy fiú lépett melléjük, aki körülbelül Ayden és Jermiane kortársa lehetett. Magas volt, a haja vörös, szemében pedig mintha valami ravaszság csillogott volna - összességében, teljes mértékben egy rókára hasonlított.
- Breonna, nagyszerű látni téged - köszönt vidáman, de a nyomozónak feltűnhetett, ahogy a kislány arca hirtelen elkomolyodott. - És önnek is...bizonyára maga is az új nyomozó között van, nemde? - kezet nyújtott a víztörzsi fiúnak. - Az én nevem Connor, Ayden egyik közeli barátja vagyok - mutatkozott be. - És ön? - várt egy kicsit, majd azonnal folytatta.
- Nos, ha már így összetalálkoztunk, javaslom, üljünk le kicsit a kávézóban...addig is persze, a nyomozó úr mesélhet az ügy részleteiről...tudja, kedveltem az öreget, igazán a szívemre venném, ha nem kerülne meg a gyilkosa - tette hozzá, és a közeli, teraszos épületre mutatott, melynek ablakában virágok nyíltak, és a legtöbb asztalnál fiatalok beszélgettek.

/Kuen/
A vörös hajú fiú kissé megmerevedett, mikor Kuen megszorította a kezét, de arcán továbbra is lenéző mosoly ült. Csak szemén látszott, hogy valójában fájt neki a kézfogás, és amilyen gyorsan csak tudta, elrántotta, és megvetően nézett a vízidomárra.
- Örvendek, Anonymus úr, csodálatos ilyen különleges nevű emberrel megismerkedni...tudja, én igazán odavagyok az igazi krimikért, azonban a nyomozókért már kevésbé...mindig titkolózóak, és ez kissé zavaró, nem gondolja? - felhúzta a szemöldökét. - És természetesen, megtudhat többet is, ha akar, de nem gondolom, hogy ez szükséges lenne...annyi azonban bizonyos, hogy az emberek tudják rólam, hogy megbízható vagyok, nem, Breonna? - fordult a kislányhoz, ő azonban csak dacosan elfintorodott, és karba tette kezét. - Amennyiben pedig nem óhajtja a társaságomat, én igazán nem fogom erőltetni...tegyen, amit csak belátása szerint jónak gondol, de... - Kuen azonban már sosem tudta meg, mi történt volna, mivel egy nyurga, napsütötte képű fiú lépett mellé, és barátságosan megveregette Connor vállát.
- Ne haragudjon, nyomozó úr - vigyorodott el, és Breonnára pillantott. A kislány azonnal felvidult. Eközben a róka is hátrált, egészen addig, míg be nem olvadt az utcán lézengők közé. - Tudja, kissé bajos személyiség...nincs igazán megnevelve, az anyja...pardon. Elnézést, be sem mutatkoztam. A nevem Silas. Örülök a találkozásnak - arcán jóindulatú mosoly terült szét. - Ha van kedve, tényleg üljön be egy kávéra, de persze, nem kényszerítem arra, hogy jöjjön, ha nem akar - tette hozzá, és némán várta a vízidomár válaszát.

/Lanatan, Azoir/
A két fiú, a családdal egyetemben, nem maradhatott az épületben, így, jobbat nem tudva, követték Taniékat Blackburn utcáira. Furcsa képet mutattak, még úgy is, hogy Tani asszony satomobilba szállt, a lakájjal egyetembe, hiszen Ayden és Jermaine mellett haladtak, egészen addig, amíg a két fiú furcsa módon le nem maradozott mögöttük. Ha jól odafigyeltek, még hallhatták is, miről beszélnek. Bár fojtott hangon, de vitatkoztak.
- Mit gondolsz, meddig tudod ezt játszani? - kérdezte Jermainre, mire bátyja felhorkant.
- Én, öcsi? Ez különben sem egy játék, és korántsem egyszemélyes...te is nyakig benne vagy.
- Nem egyeztem bele semmibe...
- Ugyan, mi a bajod? Netán azért zavarnak ennyire a nyomozók, mert te tetted?
- Egy frászt! Inkább gyanakodnék rád...
- Ó persze, rám, a tökéletes gyerekre...ugyan már, mi okom lett volna megölni a saját apámat?
- A pénz...mindig is csak pénzt akartál.
- Ezt a kört már lefutottuk, Jermaine. Jobb. ha belenyugszol - jelentette ki, majd a két önkénteshez lépett.
- Nos, boldogan mutathatom be önöknek kedves városunkat, Blackburnt...kérem, tartsanak velem egy kellemes sétára - villantotta ki fehér fogsorát. Testévre eközben keserűen felsóhajtott mögöttük.

Lani, mivel elindultak Blackburnbe, nem érezte hasznosnak magát. Nemsokára felvirult, mivel meglátta Blackburnt. Mivel megvolt a kellő "idegenvezetés", megismerte Blackburnt. 
-Figyeljetek, nem igazán értem a dolgot. A képek, pedig olyan gyanús volt...
-Tudjátok mit, önállósítom magam, és elmegyek a boltba. Kell néhány cucc... Szevasztok.
Lani, miközben ment a bolt felé, azon gondolkodott, honnan ilyen ismerős a környék. 
-Itt van a bolt.
-Üdv uram, tud valamit Taniékról? Nyomozó vagyok, és szeretnék minél előbb pontot tenni a végére az ügynek. Egyébként kérnék egy zseblámpát. Köszönöm.
Miután Lani itt végzett, úgy gondolta, jobb lesz visszatérni a többiekhez.

*Kuen elégedetten szemlélte, a vörös fájdalmat sugárzó szemeit. Mikor szabadítani próbálta kezét, megelégelte a fiú szenvedését és elengedte. A megvető tekintettől nem ijedt meg, csupán eltüntette arcáról az önelégült mosolyt.*
- Ugye? Szerintem is zavaró. Ami viszont ennél is rosszabb az a kíváncsi kis taknyosok titkolózása.
*Vág a szavába, majd ismét mosolyogva, szinte már nevetve hallgatja a rókát. Mikor a fiú saját megbízhatóságát emlegette, Kuennak már tényleg kedve támadt nevetni, de nem tette.*
~Te meg a megbízhatóság? Még a szemed sem áll jól.~
*Hirtelen egy másik fiú jelenik meg. Már küllemre jóval szimpatikusabb mint az előtte álló vörös, ráadásul a kislány derült arca is mindent elárult. A róka hamar felszívódott, de a férfi még továbbra sem bízott meg benne. Miután a fiú remélhetőleg végleg eltűnt, Kuen tekintete ismét a nyurgára szegeződött. Kezet fogott vele, majd még egyszer a kislányra nézett.*
- Szólítson Kuennek... Nos kölyök... Ha fizetsz kávézhatunk. Fizetnék én, de szegény vagyok mint a templom egere.
*Mondja arcán barátságos mosollyal. Ha a fiú beleegyezik akkor követi őt. Út közben még megenged magának egy gúnyos megjegyzést.*
- Hmm... Szegény róka. Túl sok mesekönyvet olvasott ha azt hitte átverheti a farkast.

/Lanatan/
A férfi a boltban, akitől Lanatan kérdezett, egy pillanatig gyanakodva méregette a fiút, majd szája mosolyra húzódott, és felnevetett. Furcsa, gurgulázó nevetés volt, de jóindulat csengett ki belőle. A fiú csak ekkor vehette észre a helyiség félhomályában, hogy a férfi már idősebb, kerek arcát ráncok barázdálták.
- Fiatalúr, tőlem hiába kér bármit is, én csak a postás vagyok - jelentett ki az öreg hahotázva, majd a pult mögött álló asszony felé mutatott. - Tőle kérdezz...Taniékat is jobban ismeri. A lánya náluk szolgál - tette hozzá suttogva. És valóban. Ha Lanatan pontosan megfigyelte a nő arcát, észrevehette a hasonlóságokat közte és Iris között.
A boltos Lanatanra pillantott, tekintete azonban cseppet sem hasonlított egy egyszerű dolgozóéra, szemében valami olyan ravaszság csillant meg, melyet nehéz lett volna véletlenként értelmezni. Olyan volt, mint egy igazi, mindent tudó úrinő - olyasfajta, aki hűen őrzi a rábízott titkokat, és semmit sem árul el.
- Hogy én mit tudok a Tanikról? - kérdezte mély, tiszteletet parancsoló hangon. - Hidd el, gyermek, én mindent tudok a hét Taniról - jelentette ki, majd Lanatan kezébe nyomott egy zseblámpát, majd a fiú kiment.

/Kuen/
Silas szélesen elvigyorodott, és Kuenre nézett.
- Nos, úgy gondolom, a nyomozást nem hátráltathatja egy kis ismerkedés a helyiekkel - mondta, és beinvitálta Breonnát és Kuent a kávéház előtti kis teraszra. Nem volt már sok szabad hely, de szerencsére találtak egy asztalt, ahol kényelmesen elfértek.
Hamarosan egy fiatal lány libbent hozzájuk, vörös hajjal, és kissé szeplős arccal, és rájuk mosolygott.
- Új vendég? - kérdezte vidáman, miközben letett eléjük két étlapot. - Válasszatok nyugodtan, egy pillanat, és visszajövök - mondta, és elindult a másik irányba. Közben Silas Kuen felé fordult.
- Ő Kiya. Kedves lány - jelentette ki a fiú, és elnézett a villa felől érkező utcák felé. - Ők azonban...ők már kevésbé - tette hozzá, mikor meglátta a Tani asszonnyal közeledő kocsit.

*Miután beértek a kávézóba, a asztalvadászat kissé hosszadalmasra sikeredett, de végső soron sikerült találni egy üres asztalt. Miután kényelembe helyezték magukat, egy vörös hajú lány közeledett feléjük. Nyilván a pincérnő. Miután Kuen kezébe nyomta az étlapot, a férfi máris választott. Mivel nem szeretne túlzottan élősködni a fiú pénzén ezért rendelt magának egy pohár vizet. Mikor Silas megszólalt figyelme a kocsira szegeződött.*
- Mit értesz ez alatt?
*Kérdi a fiútól meglepetést színlelve, elvégre sejtette, hogy a nő nem a város szíve csücske. Elvégre gazdag és a férjétől származó vagyonból sokat ad a küllemére. Talán ez lehet a megoldás. A férj nem akart még több pénzt adni a feleségének, úgyhogy a nő öröklődés céljából eltettel láb alól a férjét, aki nyilván annyira szerethetett, mint halak a villámidomárokat.*

Azoir némán meghajolt az ajánlat hallatára, majd válaszolt.
- Nagyon örülnék, ha körbe vezetnének. - mondta, majd folytatta - És kérem, ha megengednék, hogy közben kérdezzek pár dolgot. Az első kérdésem az lenne, ha nem olyan kényelmetlen, hogy mire is kell magának mindig a pénz?

/Kuen/
Silas Kuenre nézett, arcán gyors mosoly futott át, majd Breonnára pillantott. Látszott az arcán, hogy nem sok kedve van a kislány előtt ezekről a dolgokról beszélni, és hogy már meg is bánta elejtett megjegyzését, ajka azonban fintorra hajlott, mikor meglátta közeledni a nőt.
- Itt van édesanyád - mondta halkan Breonnának, mire ő nagy komolyan bólintott, mintha csak tudná, miért kell elmennie, egyedül hagyva ezzel a két fiút. - Tudja, Perla Tani nem épp a falu szíve csücske...nem tudok róla sokat, csak azt, amit az anyám mesélt, de elég azt látnom, amit csinál. Mikor a férje élt, azt beszélik, folyamatosan azért piszkálta, hogy vegyen neki újabb és újabb ékszereket...persze, ez csak szóbeszéd, annyi azonban bizonyos, hogy az úgynevezett Seto úrral...nos, állítólag közelebbi barátságot ápolnak, mint azt illendő volna - köhintett.
Eközben Kiya is visszatért hozzájuk, a vízzel és a kávéval, amit Silas rendelt magának. Szemén látszott, hogy hallotta, mit beszéltek, de udvariasan nem szólt semmit, csak mikor Silas hozzáfordult kérdésével.
- Hogy vagy mostanság? - a lány kissé elpirult, majd vetett egy futó pillantást Kuenre.
- Megvagyok - jelentette ki -, bár a nagynéném... - nem tudta befejezni a mondatot, mivel valaki épp szólította.
Lassan Tani asszony is a kávézó felé vette az irányt, és amint megjelent, egy kissé alacsony, pirospozsgás arcú nő lépett ki a kávézóból, mozdulatai idegességről árulkodtak. Egyenesen az újonnan érkezett vendéghez lépett.
- Perla, mégis hogy gondolod, hogy csak úgy nyomózókat csődítesz ide? - kérdezte, kissé dühösen, Tani asszony azonban tökéletesen nyugodt maradt. - A magánéletünkben fognak vájkálni, és...
- Beszéljük meg bent, Marisa - szólt rá határozottan, és elindultak az ajtó felé.

/Azoir/
A két fiú kissé meghökkent Azoir kérdésén, azonban láthatólag Aydent nem lepte meg igazán. A fiú elmosolyodott, majd higgadtan felelt.
- A pénz? Ugyan már...ma már mindenre pénz kell! Azonkívül, pedig, nekem nem kell, legalábbis nem így...most nekem kell vezetnem az egész vállalkozást, ami cseppet sem nevezhető kényelmesnek...azonkívül, pedig, szerettem volna egy saját proidomár csapatot, de ez már, attól tartok, egyszerű álom marad - órájára pillantott. - De sajnos, mennem kell...azt hiszem, Jermiane is elboldogul a körbevezetéssel - mondta, majd visszafelé indult, az úton, azonban nem a villa, hanem az azt övező erdő felé.

*Kuen türelmesen várt a fiú válaszára. Közben szinte észrevehetetlenül szemlélte a körülötte járkáló embereket. Látni lehetett rajtuk, hogy a nagyságos asszony eljövetele kész villámcsapásként érte őket. Egyre inkább kezdte érdekelni, hogy az özvegy vajon mivel szolgált rá erre a hatalmas "szeretetre." Mikor a kislány elment, Silas nekilátott a rövid történetének. Amint végzett, Kuen megbizonyosodott arról, hogy legelőször rossz helyen kopogtatott. Nem a férj, hanem az asszony volt hűtlen, ráadásul a nemrég gyártott elmélete is kezdett beigazolódni. Ismét az asszonyra kezdett gyanakodni. Rövid időn belül elhatározta, hogy tesz egy nem túl kellemes látogatást ehhez e bizonyos Seto úrhoz, elvégre a madárka mindig csicsereg. Csak néha noszogatni kell.*
- Köszönjük.
*Szólt a lányhoz miután megjelent a megrendelt italokkal. Sikeresen elcsípte a Kiya kósza pillantását, de ezt már megszokottnak tekintette. "Enyhén" egyedi öltözéke miatt sokan megbámulták már. Visszatérve a pincérnőre, elég hamar tovaszállt egy másik vendéghez. Kuen ezalatt megbízóját figyelte. Épp egy másik nővel beszélgetett. Társalgásukat tisztán hallotta. Türelmesen kivárta amíg a két nő elvonul, majd felállt az asztaltól.*
- Remélem nem gond ha egy rövid időre egyedül hagylak? Oly gyönyörűen dalolnak a madarak. Muszáj meghallgatnom.
*Kuen reméli, hogy Silas tökéletesen felfogta azt amit mondtak neki. Bár a férfi halkan mondta mégis félt attól, hogy bárki is meghallja. Tovább indult, és igyekezett észrevétlenül követni a két nőt. Ha sikerül a hallgatózás akkor visszaül a fiú mellé. Ha nem jár sikerrel és észreveszik, akkor felszívódik és a kávézó előtt várja meg Silast.*

/Kuen/
Silas elvigyorodott, és bólintott. Kuen le is tudta olvasni a szájáról, hogy azt suttogja, hogy "Legalább van valaki, aki nem fél ettől a nőszemélytől", aztán nyugodtan követhette a két nőt, anélkül, hogy bárki is furcsán nézett volna rá. Az itt gyülekező fiatalok tengerében teljesen elveszett, és egészen a kávézó belső részéig jutott. Ott egy faragott falépcső vezetett az emeletre - Tani asszony és a kávézó tulajdonosnője arra tartottak, ők azonban úgy el voltak foglalva a vitatkozással, hogy észre sem vették az őket követő nyomozót. Csak az egyik folyosóról lévő szobánál álltak meg, és bementek, az ajtó azonban nem szigetelt a legtökéletesebben - szinte minden egyes szót ki lehetett hallani.
- Mégis, Perla, mondd, cseppet sem gondoltad át, hogy bármelyik pillanatban rájöhetnek...hogy rájöhetnek arra, hogy...
- Nem fognak rájönni! - szakította félbe Tani asszony éles hangja. - Marisa, a szellemekre...nem kiabálj. Fogalmuk sincs semmiről, és különben meg...tudod, hogy a gyilkost sosem fogják megtalálni.
- Igen? Akkor csak azért csődítetted ide őket, mert szeretnéd tudatni felsőbbrendűségedet a rendőrséggel szemben? - Marisa egyre idegesebbnek hallatszott. - A húgom vagy, ismerlek, de ez még téged ismerve is hatalmas őrültségnek tűnik.
- Szerinted én szerveztem így? Nem...azért ennyi józanság van bennem, hogy nem fogok újra hozzányúlni egy ilyen ügyhöz. Túl sok itt a szemét...
- Akkor ki volt? - halkult le nővére, és már olyan csendesen beszélt, hogy Kuennek hegyeznie kellett a füleit, hogy bármit is értsen.
- Ayden...ki más? Annyira fontos volt neki, hogy... - lassan léptek hangzottak fel, és a fiúnak rá kellett ébrednie, hogy jobb, ha most felszívódik. Mikor visszaért Silas mellé, a fiú éppen élénk társalgást folytatott Kiyával - az önkéntes még épp el tudta kapni az utolsó mondatot.
- És Cade-ről még nem is tudnak... - a lány elharapta a mondatot, és hirtelen megfordult, arcát halvány pír öntötte el. - Elnézést - jelentette ki halkan, és a többi vendég felé indult.

*Kuen gond nélkül követte a két nőt. Közben a fiú mondatán gondolkozott. Nem értette miért fél mindenki ettől a nőtől. Mikor felért az emeletre az ajtóhoz simult és úgy hallgatózott. Figyelmesen hallgatta a beszélgetést. Igyekezett mindenre odafigyelni, és az összes részletet összerakni. Azonban persze, hogy nem mondják meg ki a gyilkos, de legalább megtudta, hogy az egyik fiú hívta őket ide. Tehát továbbra is az özvegy maradt a legfőbb gyanúsított. Még ha kivallatja Tani asszony szeretőjét lehet, hogy fényt derít az igazságra, azonban most rohannia kellett. Halk léptek zaja hallatszottak át az ajtón, tehát nem késlekedhetett. Amint biztonságba ért, nyugodt léptekkel gyalogolt Silas felé. Épp a lánnyal beszélgetett. Épp elcsípett egy elég érdekes mondatot, majd a lány eltűnt. Kuen visszaült a helyére, majd a fiúra nézett.*
- Mond csak Silas! Ki az a Cade?
*A nyomozó nyugodt rezzenéstelen hangnemmel tette fel a kérdést, majd felkapta vizét. Alig láthatóan beleszagolt, majd egy nagyon keveset a szájába öntött kóstolás gyanánt. Ha nem érez benne mérget, vagy bármiféle kábítószert akkor lassan kortyolni kezdi, azonban ha az italában fellelhető bármiféle nemodaillő dolog, akkor visszateszi az asztalra.*

/Kuen/
Silas arca idegesen megrándult a kérdésre, tekintete pedig elkomorodott. Látszott rajta, hogy valamin rettenetesen megdöbbent...megdöbbent, és el is keseríti a dolog. Dühösen nézett a mellettük elhaladó Tani asszonyra, a nő azonban tudomást sem vett kettejükről, a tér közepén álló, nála valamivel fiatalabbnak tűnő férfi felé igyekezett.
- Szóval nem mondták el... - morogta a fiú, és nagyot sóhajtott. - Gondolhattam volna, hogy nem lesz benne ennyi tisztesség, de...de mégis - látszott az arcán, hogy fortyog a méregtől, arca lassan enyhén vörös színt öltött. - Cade...Cade volt a legjobb barátom, egészen egy hónappal ezelőttig...akkor...akkor... - elhallgatott, és nagy levegőt vett. - Tudod, a városban nem csak egy haláleset volt az utóbbi időben...Cade a legjobb barátom volt, de meggyilkolták - jelentette ki szomorúan, szemében a teljes megrendülés csillogott. - Cade Tani a Tani családhoz tartozott, de nem az igazi gyerekük volt...befogadták, mikor Cade öt éves volt, viszont...adódtak kisebb problémák - fagyosan elmosolyodott. - Nem volt hajlandó hozzájuk költözni, amíg meg nem ígérték, hogy az öccsét is magával hozhatja...Tani asszony nem is szívlelte igazán emiatt, de...de el kellett fogadnia a férje döntését, így két fiúval lett több a házban. Minden jól ment...aztán az öreg halála után sok minden megváltozott. Addig mindenki oda volt érte...utána meg csak egy kis senkiházi lett, család nélkül. Egy hónapja aztán Iris, miután nem kelt fel reggel időben, és még az öccsének sem válaszolt, benyitott...és...és vérben fagyva találta, a mellkasából egy kés lógott ki. Iris...nagyon kikészült. Jermiane alig bírta megnyugtatni, pedig...pedig neki is lett volna oka a bánatra - fejezte be, és Kuenre nézett. - Nagyon remélem, hogy megtalálja azt a rohadékot, aki megölte őket...mert biztos vagyok benne, hogy ugyanaz tette - mondta sötéten.

/Kuen/
Silas elgondolkodva bámult a kávéjába, és megkevergette azt. Látszott az arcán, hogy igazán szeretne valami hasznosat mondani, mégis, mintha azt latolgatta volna magában, hogy megteheti-e. Kuen tisztán láthatta rajta, hogy nem igazán biztos a dolgában. Pár percig mozdulatlanul ült, majd felnézett a nyomozóra, szemében az elhatározással.
- Tudja, a rendőrök sem tudtak rájönni...de talán tudok segíteni. Nehéz volt elhinni, hogy a családból bárki képes volt megölni az öreget, vagy épp Cade-et...de...de azt viszont még nehezebb, hogy egy erre sétáló pszichopata tette volna... - felsóhajtott. - Ha azt akarja, hogy megmondjam, hogy szerintem ki volt - már annyira lehalkította a hangját, hogy Kuennek szinte a szájáról kellett leolvasnia, mit is beszél a fiú -, akkor Tani asszonyra tippelnék...róla aztán még a bolond is tudta, hogy a pénzéért ment hozzá az öreghez, és az első pillanattól kezdve utálta Cade-et...Elég furcsán is viselkedett...aznap mindenki azt hajtogatta, hogy szegénynek fáj a feje, de még mielőtt odaértem volna a sütögetésre, én láttam az erdő peremén...a kedves Seto úrral - a téren álló férfi felé vetett egy futó pillantást, aki épp Perla Tani üdvözlésével volt elfoglalva, majd folytatta. - De az még semmi volt ahhoz képest, mikor meghallotta a férje végrendeletét...szinte mindent Cade-re hagyott, annak ellenére, hogy nem volt a vér szerinti gyereke, Aydenre meg...nos, rá nem sokat. Mit gondol, Ayden miért töltött annyi időt Köztársaság városban? - kérdezte, és széttárta a kezét. - De többet nem tudok mondani...nem láttam semmit, mindazonáltal, ha bármi segítségre van szüksége, kérdezzen nyugodtan - fejezte be.

Azoir gyanakodva nézett a fiú után majd testvéréhez fordult.
- Nos, ez gyors volt. - rebegte maga elé - Kérem, magyarázzon el egy két dolgot... Miért az erdő felé ment? Biztos, hogy a vállalkozásra kell neki a pénz? Mert maga nem éppen úgy magyarázott, mint aki a vezetéshez akar tanácsot adni. A pénznek más szerepe van. És tudni szertném, hogy mi az.

/Azoir/
Jermaine kissé meghökkenten nézett a fiúra, aztán némileg közönyösen megvonta a vállát, mintha nem is érdekelné egyáltalán a dolog.
- Ayden már csak ilyen...néha rájön a dili, és elsétál valahová - türelmetlenül felsóhajtott, mikor kiszúrt egy vörös alakot is, aki éppen arra igyekezett, mint Ayden. - Igazság szerint, azt hiszem a barátja után megy...Connor - elfintorodott, látszott rajta, hogy nem igazán kedveli a másik fiút. - A tisztelt bátyám mindig vele tárgyalja meg az érdekesebb ügyeit...ami meg a pénzt illeti, Ayden a megszállottja...fontosabb neki majdnem mindenkinél... - elharapta a mondatot, és a kávézó felé intett. - Ha gondolod, akár be is ülhetünk...nem hinném, hogy ez is hátráltatná a nyomozást - tette hozzá.

/Kuen/
Miután otthagyta Silast, Kuen még a szeme sarkából láthatta, ahogy a fiú felállt, és szomorúan a kávézó belseje felé indult. Még így is látszott rajta, hogy lehangolta Cade halála, bármennyire is nem beszélt róla.
Kuennek viszont szerencséje volt, épp időben érkezett, hogy végighallgathassa Tani asszony, és Seto beszélgetését, ami, bár messziről egész kedélyesnek tűnt, valójában ez csak a látszat volt - nem veszekedtek, nem egymás ellen sorolták az érveket, hanem valamit megvitattak...és ha a nyomozó közelebb ért, gyorsan rájöhetett, hogy a dolognak igen sok köze van az ügyhöz.
- Perla, gondolkozz józanul...nem védelmezheted sokáig a gyereket... - hallatszott Seto nyugodt, mély hangja, amit szinte azonnal élesen félbeszakított az asszony.
- De meg kell próbálnom. Seto, értsd meg, a gyerekemről van szó, és nem hagyhatom, hogy...
- Az se biztos, hogy ő tette, Perla...láss tisztán. Miért csinált volna ilyet? Hiszen szerette...
- Szerette? - elképedve hátrált. - Ugyan már, nem hinném, hogy szeretett bármit is a pénzen kívül...
- Perla, miért vagy benne ilyen biztos, hogy  ő tette? Mindhármat szerette...
- Nem, nem biztos, hogy ő volt...csak egyetlen más tudok elképzelni, de az...
- Lehet, hogy tényleg csak egy mániákus gyilkos volt...
- Persze, és pont azokat ölte meg, akiknek köze volt az ügyhöz? Ennyire nem vagyok bolond, Seto...
- Ugyan már, Perla...mindketten tudjuk, hogy Blackburnben kell lennie egy mániákus gyilkosnak...ahhoz túl sokan haltak meg, mióta itt vagyok - jelentette ki, és a nőre nézett. - De erről ne itt beszéljünk...menjünk inkább hozzám. Ott senki sem fogja megzavarni az eszmecserét... - mondta, és elindultak az egyik utca felé.
/A mesélői második fele a villában lesz /

Egy biccentéssel köszönöm meg a választ, majd papírt és ceruzát ragadok, melyre a következőket körmölöm:
"Zima, elhagytam a birtokot, hogy további nyomok után kutassak, ha nem térnék vissza minden eddigi jegyzetemet megtalálja az aktatáskámban. Szeretek minden eshetőségre felkészülni s ebbe a halál is beletartozik. Ha egy napon belül nem térek vissza semmisítse meg ezt a levelet s miután áttanulmányozta a jegyzeteket, azokat is."

A levelet a táskájába rakom és nem érdekel, hogy mások cuccai közt kotorászom, mindazt amit teszek csak és kizárólag a nyomozás érdekében teszem. Ezek után minden jegyzetemet az aktatáskába helyezem a többit pedig észen tartom. Ha az utcán találkozom valakivel megszólítom, legyen az bárki.
- Jó napot, Night Akiyama, nyomozó. Egy korábbi gyilkosság ügyében nyomozok amelyet a helyiek csupán Tani ügynek nevezik. Minden apró részlet hasznosnak bizonyulhat a nyomozás során.
Ha nem így történik vagy miután megkaptam a választ, akkor az eredeti célom felé tartok és várom, hogy mi történik.

- Jó ötlet, igyunk meg egy kávét! - helyeselt Azoir, majd a fiú után belépett a kávézóba. Miután megkapta rendelését a fiúhoz fordult és folytatta a társalgást. - A kedves testvére azt mondta, ma már mindenhez kell pénz. Mondja, a maguk vállalkozása veszteséges vagy csőd szélén áll? Ennyire megvonja maguktól a pénzt?

/Night/
A nyomozónak szerencséje volt, igaz, csak másodszorra. Az első, aki szembejött vele, csak megrántotta a vállát, és ment tovább, a rövid beszélgetést azonban meghallotta egy nő is, aki az egyik üzlet előtt állt, és láthatólag azzal ütötte el az időt, hogy az utcán sétálókat figyeli. Nem is tétovázott, amint az első járókelő elment, azonnal odalépett Nighthoz.
- Nyomozó, ha gondolja, én segíthetek magának - mondta, és a bolt felé mutatott. - A lányom, Iris jó ideje ott dolgozik, és higgye el, úgy ismerem Taniékat, mint a rossz pénzt.Ha kíváncsi valamire, csak jöjjön be, nagyon szívesen válaszolok a kérdéseire... - jelentette ki, és hátra sem nézve elindult az üzelt felé. Ha viszont a férfi figyelt, hallhatta, hogy mit morgott a tulajdonosnő az orra alatt. - Ha szerencséje van, még igazat is mondok...végül is, jobb, ha minél előbb letartóztatják azokat a bűnözőket... - tette hozzá, és belépett az ajtón, amit azért nyitva hagyott - hátha Night követi.

/Azoir/
Jermiane felnevetett, és Azoirra nézett.
- Tudja, amíg apám vezette a vállalkozást, minden jól ment, de Ayden...nem mondhatnám, hogy nagyon ért ehhez - elvigyorodott, de arca szinte azonnal komorrá is vált. - Azzal, hogy nemrégiben ő vette át, hát...mit is mondjak, a dolgok nem festenek olyan rózsásan, de megoldjuk...csak hagyná, hogy segítsünk neki... - fintorgott. Abban a pillanatban lépett asztaluk mellé a vörös hajú pincérlány, hogy felvegye a rendelésüket.
- Nos, mit kérnek, uraim? - kérdezte, és kedvesen Jermiane-re mosolygott.

~ Ez meg mit mosolyog? ~ kérdezte magában Azoir, mikor látta, hogy a lány szája szélesedik miközben Jemianre tekint. ~ Huhh, öcsém... már mindenhol összefüggéseket keresek. - Egy kávét kérnék! - mondta, majd megvárta míg a hölgy elment. Ezután a fiúhoz fordult. - Nem értem... Ha nem vezeti jól a vállalatot, akkor miért nem váltják le. Vagy ő a megjelölt örökös? Vagy esetleg mindenki tulajdonos, de neki több mint 50%-os a részesedése? - zúdította rá a kérdéseit.