A Ba Sing Se-i hadsereg hajója

A hadihajó jól fel van szerelve fegyverekkel, a fedélzeten katonák várták az akció vezetőinek parancsát. A hajó belsejében számtalan szoba volt a matrózok számára kialakítva, de itt helyezkedett el a gyengélkedő is, ahol a sebesülteket kezelték a vízidomárok.

/Kaen Tora, Renshu/
Kaen és Renshu a gyengélkedőn ébredtek fel. Mindkettejük felett gyógyítók serénykedtek, de már érezhették, sokkal jobban vannak, mint mikor kijutottak a börtönből. Néhány percig csend honolt a kis helyiségen, majd hamarosan egy egyenruhás férfi lépett be, és Kaenhez fordult.
- A tanács magával is beszélni szeretne, uram - jelentette ki, és megvárta, míg a fiú feltápászkodik. - Amint jobban lesz, magát is várják a tanácsra - fordult Renshu felé, majd lendületes léptekkel elindult a folyosón, de végig figyelt arra, hogy Kaen ne maradjon le.

/Kaen, Yangchen/
A teremben néhányan voltak csupán - néhány magasabb beosztású katona, a mentőcsapat vezetője, illetve az egyik tűzidomár. A rabok közül csak Kaen és Chen voltak ott.
- Köszönöm, hogy eljött ide - szólalt meg a vezető. - Mivel maga fontos szerepet játszott a kitörésben, úgy gondoltuk, valóban helye van itt - mondta, és elmosolyodott. - Az én nevem Zaheer - mutatkozott be.

Kaen amikor felébredt azok voltak az első gondolatai hogy hol vagyok mi történt és mi van a társaival Chen-nel, Renshu-val de mikor felült és körbenézett észrevette hogy vízidomár gyógyítók sürgölődnek Renshu pedig ott van mellette és kezelést kap pár perc múlva belépett egy katonának kinéző alak Kaen felé fordult azt mondta beszélne vele a tanács erre Kaen szépen nyugodtan feltápászkodott ugyan jobban érezte magát mint a szökésnél de még azért fáradt volt kissé kába és zsibbadt vagy fájt a teste legtöbb része esetleg egyszerre mindkettő majd elindultak a tanácshoz mikor oda értek a terembe ahol a tanács volt észrevette hogy igen kevesen vannak és nagyon megörült mikor meglátta Chen-t látszólag teljesen egészségesen na meg azért is mert mást nem ismert a teremben ezután arra lett figyelmes hogy a vezető köszönti és bemutatkozik a többi nem érdekelte mert eltudta képzelni miért is hívták oda erre Kaen csak azt mondta. - Örülök hogy gondoltak rám a nevem Kaen Tora de mindenki csak Kaen-nek hív azért mondom mert nem hiszem hogy túlságosan ismert lennék egyébként szívesen segítek sok mindenben de most leülnék ha lehet mert kissé még nehezemre esik még az állás is előre is köszönöm a megértésüket. - Majd leült egy székre és várta a reakciókat.

Chen igyekezett a lehető legnagyobb pontossággal elmondani a részleteket Zaheernek, de így is azon aggódott, hogy valamit kihagyott - fáradt volt, kimerítette az egész éjszakás utazás, és egy szemhunyásnyit sem aludt. Túlságosan is aggódott Kaen és Renshu miatt, meg persze a többi bajtársáért is, akik rosszul voltak - akármi is volt, akárhogy is történtek a dolgok, mégiscsak együtt jutottak ki a börtönből, és együtt is voltak bezárva hónapokig.
Gondterhelten a falra szegezte a tekintetét, és azon töprengett, mit fog csinálni ezek után...végre szabad volt, ez volt minden vágya! Ugyanakkor aggódott is, vajon mit talál Ba Sing Sében...túl sok dolog történhetett az óta, hogy eljött onnan, és a háború eseményeit ismerve aligha bízhatott abban, hogy hirtelen minden jóra fordult. ~ Valószínűleg legalább felismerték, hogy az egyetlen út az avatar megszerezése ~ gondolta, és nagy levegőt vett.
Akkor végre belépett Kaen, mire megkönnyebbülten felsóhajtott. Úgy festett, most már valamivel jobban van.
Megvárta Zaheer válaszát, csak ekkor szólalt meg újra:
- Kérem, mondja el, mi a helyzet Ba Sing Sében.

- Köszönjük. Lehet, hogy később szükségünk lesz a segítségére, de egyelőre, ha minden jól megy, a Parázs-szigetre hajózunk - felelte a férfi, majd Chenhez fordult. - Ba Sing Sében a helyzet aligha változott valamit, de most még több a kapkodás...nincs semmi harmónia, és a tanács tagjai is egyre többet veszekednek egymással. Attól tartok, az avatar nélkül... - félbehagyta a mondatot, és szomorúan elmosolyodott.
- Kérem, mondjanak el mindent, amit arról a börtönről tudni lehet. Gyanítjuk, hogy a tűz népének másik börtöne is hasonló, mint ez, és ott is van néhány ember, akiket ki kellene szabadítani.

Értem hát leírom a börtönöket ahol voltam és hogy akkor milyenek voltak azóta nem tudom mennyit változhattak viszont van egy sziget a Parázs sziget közelében úgy félnapnyira ott voltam az előzőszökésem után a sarki börtönbe kerülésem előtti félévben sokat tanultam edzettem és dolgoztam ott van pár különleges terv és eszköz amit még a sarkra való vitelem előtt elrejtettem ha úgyis a Parázs szigetre megyünk nem lehetne útba ejteni egy kb. tucatnyi emberrel? - Kaen ezt magabiztosan mondta majd egy kis szünet után hozzá tette. - Most pedig engedélyt kérek lelépni uram és kérném hogy Chen kísérjen vissza mivel tőle szeretném hallani mi történt amíg úgy mond ki voltam ütve remélem megérti és engedi uram. - Ezt mondta Zaheer-nek komolyan enyhe mosollyal de mikor Chen-ről beszélt felé fordult és megnyúlt a mosolya a végén viszont az eredeti komolysággal és enyhe mosollyal Zaheer felé fordulva és szemébe nézve fejezte be.

- Meglátjuk, mit tehetünk...valószínűleg útba tudjuk ejteni a szigetet, amennyiben nem jön közbe semmi - válaszolta Zaheer elgondolkodva, majd egy pillanatra megállt Yangchenen a tekintete. - Ön viszont, ha jól értetettem, nem tart velünk - mondta. Megvárta a lány válaszát, és biccentett Kaennek. - Rendben, elmehetnek.

- Igen, a lehető legkorábbi időpontban visszatérek Ba Sing Sébe - bólintott komolyan a lány, de nem nézett Zaheerre, a padlóra szegezte a tekintetét. ~ Ez a helyes döntés...és Ba Sing Se az otthonom - gondolta, és elfojtott egy fáradt sóhajt. Nem szerette a börtönt, de határozottan nyugodt hely volt...annyit meditált, amennyit csak akart, és egy része vágyott vissza a nyugalomba. Abban pedig tökéletesen biztos volt, hogy egyáltalán nem kívánkozik vissza a háborúba, de aligha tehetett ez ellen bármit is.
Kikísérte Kaent, de egy pillanatig nem tudta, mit is mondjon. Igaz, alig ismerte a fiút, de némileg megkedvelte...ő volt az első, akivel annyi idő után normálisan tudott beszélni. Zavartan köhintett, és gyorsan beszélni kezdett.
- Semmi különösről nem volt szó...Zaheer elmondta, mi a helyzet Ba Sing Sében, illetve, hogy...hogy mit tervez a tanács, és hogy elkezdtek szervezkedni... - hadarta, majd hirtelen megtorpant. - Tehát elmész a Parázs-szigetre?

Kaen örült mikor Zaheer megengedte hogy Chen kísérje vissza és mikor Chen elkezdte mesélni mi volt Kaen elkezdet enyhén kuncogni mert olyan aranyosnak találta azt ahogy hadart de mikor megtorpant érezte hogy most kicsit másfele fog irányulni a beszélgetés és mikor meg hallotta a kérdést felvette azt a tipikus mosolyát és azt felelte. - Attól függ ha szeretnéd akkor veled megyek Ba Sing Se-be úgy is jó ideig kéne még pihennem ráadásul valószínűleg ott van az egyik kedves barátom is tudtommal és amúgy meg elég szomorú lettem mikor megtudtam hogy elválnak útjaink mert nagyon megkedveltelek most biztos rák vörös a fejem te pedig cikinek gondolsz de röviden ha azt mondod mennyek inkább veled az lesz. - Amikor az érzéseihez ért kezdett elpirulni végül átölelte.

A lány kicsit elpirult, ahogy Kaen átölelte, de végül logikusan gondolkodó énje győzött. Eltolta magától a fiút, és amennyire magabiztosan csak tudott, beszélni kezdett - legalábbis megpróbált, de egy hang sem jött ki a torkán. ~ Ez az, Chen, menj át nyugodtan érzelgős kislányba, úgy biztosan segíteni tudsz Ba Sing Sében... ~ gondolta, és lehunyta a szemét.
- Tudod, én is megkedveltelek...mint barátot - tette hozzá zavarában, de hangja továbbra is tényszerű maradt. - Jó lenne, ha folytathatnánk együtt az utunkat...valóban nagyszerű lenne - mondta, és nagy levegőt vett. ~ Elvégre, hasznos lehet... ~ magyarázta magának, miért is szeretné, hogy a fiú vele tartson...úgy döntött, fontos, hogy valódi érvekkel is alá kell támasztania a dolgot. ~ Érzelgős lettem a börtönben... ~ elfintorodott. - Nagyon örülnék, ha velem tartanál a városba - mondta, és elmosolyodott.

Kaen erre csak azt tudta mondani hogy. - Rendben akkor ezt megbeszéltük majd elmondom Zaheernek hogy mégsem tartok velük mivel egy fontos dolog miatt Ba Sing Se-be kell mennem viszont most sajna lekéne feküdnöm mert elkezdtek fájni a végtagjaim kérlek be kísérnél és amíg oda érünk mesélnél nekem Ba Sing Se-ről hogy milyen hogy néz ki mert még nem jártam ott és kiváncsi vagyok rá. - Miután befejezte a mondani valóját átkarolta Chent a válla fölött és enyhén rá támaszkodott majd elindultak vissza a gyengélkedőbe.

- Köszönöm, hogy velem tartasz - felelte a lány, és elfordult, hogy ne mutassa pillanatnyi meghatottságát, és biztos léptekkel elindult a gyengélkedő felé, persze úgy, hogy Kaen is tudja vele tartani a lépést. - Majd meglátod, hogy Ba Sing Se egészen normális hely... - mondta halkan, és eszébe jutott, hogy apja ugyanezeket a szavakat mondta, mikor a fővárosba költöztek.
Az emlék még erősen élt benne, és az is, hogy azok után hogy vesztette el szüleit...Persze, a tanács mindig is egyfajta családot adott neki, de nem volt ugyanaz. Felsóhajtott - hogy miért volt még mindig Ba Sing Se hű katonája, nehéz lett volna megmondania. ~ Kész szerencse, hogy senki se tesz fel nekem ilyen keresztkérdéseket... ~ gondolta.
Bekísérte Kaent a gyengélkedőbe, ahol megakadt a szeme Renshun - a fiú még mindig eszméletlen volt, és ez nyugtalanította.
Az ajtó felé indult, majd megállt egy pillanatra, mintha csak arra várna, hogy Kaen mondjon valamit.

Miközben a gyengélkedőbe tartottak Kaen észre vette hogy Chen kissé elkalandozott mikor azonban be értek a gyengélkedőbe Kaen leült az ágyára ami Renshu ágya mellett van majd oda szólt Chen-hez egy szép boldog mosollyal. - Chen köszönöm hogy vissza kísértél és holnap szólok Zaheer-nek hogy Ba Sing Se-be megyek és ajánlom hogy Renshu-t is küldje vissza velünk aggódnod ugyan nem kell az állapota miatt de jobban örülnék ha biztonságosabb és stabilabb ellátásban részesüljön ráadásul jó barátom lett ezen rövid idő alatt a barátaimmal meg törődöm és pont ezért megyek veled Ba Sing Se-be most viszont még igen fáradt vagyok és kissé gyenge úgy hogy aludnék holnap találkozunk. - Amikor befejezte a mondani valóját lefeküdt és szinte azonnal elaludt.

/Kaen, Renshu/
Kaen arra ébredt fel, hogy valami erőteljesen meglöki a hajót. Senki sem volt a gyengélkedőn rajta és Renshun kívül, odafentről azonban éktelen kiáltozás hallatszott, és léptek dobogtak a fedélzeten. Még egy kicsit kótyagos lehetett az alvástól, mikor valaki feltépte a szoba ajtaját - egy tűz hadsereg egyenruhájába öltözött katona, és meglepetten vette észre a két fiút. Látszott rajta, hogy menekült valaki elől, és hogy semmi kedve sincs ellenségekbe botlani, Kezét ügyetlenül felemelte - Kaen észrevehette, hogy egy hossz vágás húzódik a felkarján, melyet jég okozhatott -, és támadóállásba helyezkedett.

/Yangchen/
A lány éppen a fedélzeten volt, mikor meglátta a feléjük közeledő hajót, ami a tűz hadsereg zászlóját viselte. Az elsők között volt, akik észrevették, de még így is alig tudott felkészülni a támadásra, ami a levegőből érkezett, egy léghajóról kiugró katonák formájában. Épp csak megfordulni volt ideje, mikor egy tűzgolyó elrepült a füle mellett, és észrevette a mögötte landoló katonát.

Amikor Kaen felébredt harcok zaját hallotta majd hirtelen egy tűzidomár futott be a szobába akin egy fagyás miatti sérülést látott és harc állásba állt nem volt kedve kockáztatni ezért azonnal elkezdett tűzgolyókat dobni kifejezetten a vállaira, a combjaira, a láb és kéz fejeire hogy mozgásképtelenné tegye majd ezek után azt kérdezte tőle. - Ki vagy mi folyik kint te miért vagy itt és miért ne bántsalak jobban?

/Kaen/
Néhány tűzgolyó eltalálta a tűzidomárt - az egyik az amúgy is sebesült karján -, de nem adta fel. Előbb pajzsot húzott fel maga elé, majd csóvákat kezdett el hajigálni. A fájdalom elvakította és némileg veszélyesebbé is tette, a tűzgolyók nagy része eltalálta volna Kaent, ha nem tér ki előlük. Egy azonban az ágyat találta el, amin Renshu feküdt, de a tűzidomár ezzel nem törődött. Ha Kaen megpróbál segíteni Renshunak, akkor pedig valószínű, hogy ő is komoly sérüléseket szenved.

Kaen eltérítette a támadásait de jelenleg sem az állapota sem a helyzet nem olyan hogy 100%-ot tudjon beleadni emiatt mikor észrevette hogy Renshu ágyát eltalálta az ismeretlen tűzidomár csak annyi jutott eszébe hogy hajón vannak emiatt felrobbantotta Renshu ágya alatt a padlót és a tűzidomár környékén a padlót és a falakat plusz egy kijáratot a folyosóra gyorsan felkapta Renshu-t az ágyából a vállára mikor a vízhezért majd ki a folyosóra de sajnos a sérülései a hirtelen megerőltetés hatására súlyosbodtak ráadásul az ismeretlen tűzidomár is kicsit megpörkölte így mikor elkezdett a folyosón a lépcső felé futni kicsúszott Renshu a kezei közül de már benne volt a futás a lábában és tudta ha most megáll vagy vissza fordul nemfog tudni sem ilyen gyorsan futni sem pedig elég sokáig bírni így sírva épp hogy nem bőgve rohant a lépcső felé azt ordibálva. - Léket kaptunk.

/Kaen/
A fiú kiáltására többen lefutottak az alsó folyosóra, köztük Ba Sing Se katonái és tűzidomárok is. A hajón még jobban elhatalmasodott a pánik, az ellentétes oldalon állók fékevesztetten támadták egymást. Néhány tűzidomár észrevette Kaent, és támadni kezdte a fiút. Ketten még akkor is rá figyeltek, mikor a legtöbben már elmenekültek a hajó alsó részéből, és együttes erővel vastag tűzfalat emeltek köré. A folyosón lévő bútorok lángra kaptak, égett minden, amit nem borított el a víz.

Lando amikor felébredt, és érezte a tengert, rögtön tudta mivan. De amikor az ordítozást hallotta.
~Mi a fene folyik itt? Fogoly vagyok? Nemár.
 És észrevette a ruhájára ragasztott cetlit. "13-as fogoly".
~Francba, francba, francba!
 Csapkodni kezdte az ajtót teljes erejéből.
-NE! NE! NEEEEEEEEEEE!
 Miután befejezte a hisztit, átnézte ruhája titkos zsebeit (mer van), hátha van valami hasznos cucc benne.

Kaen mikor csapdába ejtették egy tűzgyűrűben hirtelen megváltozott a személyisége olyan ösztönöktől fűtött vadállattávált ez tükröződött mind a tekintetében mind az egész viselkedésében még a tűzidomító stílusában is egy vadállat ösztönei, egy veszteség fájdalmai, egy sebzett lénykétségbeesettsége, és végül a harag amit a tehetetlenség érzése vált ki ezeket együtt hozta elő ezt az eddig ismeretlen oldalát. Úgy tört ki a tűz gyűrűből hogy elüvöltötte magát mint egy vadállat minden fájdalmát beleadva és ettől a tűz egy vízszintes orkánként tört kifele a hajóból mintha egy sárkány lenne egészen 100m-ig Kaen pedig követte egészen odáig amíg valamit meg nem látott amitől hirtelen egy pillanatra észhez tért majd pedig újra elborult az agya ezúttal viszont a félelemis becsatlakozott a kiváltó okok közé.

A lány odakint áll a fedélzeten. Nem igazán szeretett a tengeren utazni, egyszerűen csak zavarta, hogy egy olyan kiszámíthatatlan elemre kell bíznia magát, mint a víz...de most jobb híján csak ez maradt. Vetett egy pillantást rendezetlen hajára, és felsóhajtott. Aligha emlékeztetett arra a fiatal lányra, aki még nemrégiben volt, de sebaj. Volt még ideje, hogy megoldja a dolgot...
Aztán észrevette a hajót. Torkáról meglepett sikoly szakadt fel, majd körbenézett. Épp csak annyi ideje volt, hogy megforduljon, mikor a tűzgolyó elrepült a feje mellett. Meglátta a katonát, és azonnal lebukott, újabb támadásra számítva. Habár nem volt idomár, mint ellenfele, a chiblokkolás, tudta, nagy fegyver a kezében. ~ Csak nyugalom...ez csak egy átlagos munkanap... ~ gondolta, és elmosolyodott.
Közelebb merészkedett a férfihez, elhajolva a felé közelítő tűzgolyók elől, azonban az egyik így is súrolta a karját. Dühösen felszisszent, majd bevitte az ütéseket a megfelelő helyre.
Akkor hallotta meg lentről a kiáltozást, és eszébe jutott Kaen, és hogy nem is látta feljönni...mély levegőt vett, és elindult lefelé. Csak remélte, hogy senki sem akarja hátba támadni.

Kaen meglátta hogy pár tűzidomár az éppen menekülőket robbantja cafatokra és égeti hamuvá még a saját embereit is hirtelen a szíve elkezdett olyan gyorsan verni mint még életében de furcsa mód az izgalom miatt mert erős ellenfelet látott maga előtt miközben ez a jelenleg közel sem normális állapota kezdett hasonlítani az eredetire és érezte hogy egyre inkább ön maga viszont kb a félúton a normális és az érzelmi kász állapota között ragadt meg valószínűleg azért mert a harci szelleme, az ellefele kegyetlensége által kiváltott gyűlölet, és az izgalom amit egy erős ellenfél látványa okoz feltüzelte. - Hé seggfej a nevem Kaen csak azért mondom el hogy tudd kire várj a pokolban! - Ennyit mondott és megküldte egy villámmal, két tűzcsóvával, és vagy 10 tűzgolyóval is megszórta legalább de alig látszott az ellenfelén sérülés bár őt magát se nagyon tudta kivenni mert a felszerelése alól csak a szemei és az öklei látszottak ki az öklein pikkely mintát látott egészen az ujjaiig. Most ő támadott Kaen fele futott közben a falakon és között ugrált miközben szórta a robbanásokat a tűzgömböket és a lángcsóvákat Kaen csak védekezett egy ideig majd mikor elég közel jött hozzá neki ugrott a tűzidomárnak és páros lábbal gyomron rúgta amikor elrugaszkodott akkor pedig azzal a lendülettel el robbantotta a lábával.

A tanáccsal folytatott beszélgetés után érkeztem a hajóra. Az út eleje viszonylag békésen zajlott, amíg fel nem tűnt az ellenséges hajó. Kinyitottam a kabinom, és egyik irányban megláttam két harcoló tűzidomárt. Tudtam, hogy jelen helyzetben a folyosó szélességéből kifolyólag csak hátráltatni tudnám, így az ellenkező irányba kanyarodtam, és befordultam egy sarkon. Egy lányt láttam, valószínűleg nem idomárt, aki a fedélzetről jött le. Odasiettem hozzá.
- A fedélzetre hányan szálltak át? Jobban tudunk tervezni, hogyha van egy becslési lehetősgünk az ellenségeink számáról.

/Lando, Thran/
Ba Sing Se hajójáról kisebb vízidomár csapatot küldtek az ellenséges hajóra, hátha azzal valamivel lassítani tudják a támadást - nem mentek sokan, csupán egy hat főből álló különítmény, köztük volt Thran is. A vízidomárok a hajóra érve különböző irányban indultak el, Thrant a csapat parancsnoka a hajó alsó része felé küldte, ahol a börtön is volt.
A vízidomár fülét megütötte Lando kiáltozása, és ha közelebb ment, könnyedén ki is szúrhatta, melyik cellában van a fogoly. Két tűzidomár vigyázott rá, mindketten harckészültségben, de látszott, hogy figyelmüket inkább a fedélzeten és a másik hajón tomboló csatározás köti le.

/Kaen, Taira, Yangchen/
Ahogy a két lány haladt lefelé, meglátták Kaent, aki ekkor már ellenfél nélkül állt. A hajó alja már megtelt vízzel, fel kellett menniük, ha még az előtt le akartak jutni a hajóról, mielőtt az félig elsüllyed. Azonban még így is át kellett verekedniük magukat a tűzidomárokon, akik elállták a mentőcsónakok felé vezető utat.

Kaen éppen tetőtől talpig víz és vér volt és el gondolkodott a vérontáson ami éppen történt és amit ő fejezettbe mikor meglátta Chent  és mellette egy lányt elindult feléjük és mikor odaért melléjük egy őrült mosollyal és annyit mondott hogy. - Hello lányok szia Kaen vagyok most pedig mennyünk innen lehangol a gyengék látványa. - MIhelyt befejezte a mondatott hirtelen mindene fájni kezdett üvöltött egy hatalmasat ami nek hatására felrobbant a fejük fölött a plafon 10méteres átmérőjű lyuk maradt csak utána pedig össze esett és elájult mind ezt egy pillanat alatt.