Ba Sing Se

Bár Ba Sing Se mindig is a Föld Királyságának fővárosa volt, ma már nem csak a maroknyi megmaradt területet védi, hanem az egész ellenállás központjává vált. A falakat megerősítették, általában nagy számú őrség várja az idetévedőket, akiket csak akkor engednek be a városban, ha képesek bizonyítani, hogy nem akarnak ártani a lakóknak.
A gyűrűket Iroh tábornok parancsára eltüntették, helyette kisebb negyedeket hoztak létre, ahol a különböző kultúrájú emberek élhetnek, a saját, megszokott életüket élhetik. Annak ellenére, hogy még mindig többségben vannak a magukat föld népinek valló emberek, egyre tűz népi és víztörzsi is letelepszik a városban.
A technika csodái itt is ugyanúgy megcsodálhatók az utcákon, mint Ozaionban, itt azonban még nagyobb hangsúlyt tesznek a kutatásra - mivel a bevethető hadsereg száma igen korlátozott, a háború egyensúlyát csak a lehető legmodernebb harci gépezetekkel lehet kialakítani.

Ba Sing Se keserű hely volt. Különösen árulóként. Ez már csak így működik. Ha elárulsz egy népet, nem dicséret a jutalmad, hanem megbízhatatlannak tartanak. Ennek ellenére nem bántam meg semmit. Egyedül voltam, de az én életem volt, és nem egy zsarnok uralkodó bérgyilkosáé. Sokáig nem is hittem benne, hogy lehet még megoldást találni, és igazából most sem hiszek. A világ utolsó menedéke Ba Sing Se, ide húzódnak vissza mindazok, akik nem akarnak behódolni. És az esélyek ellenünk szólnak.
Az utcákon sétálva befordultam egy sarkon, és beléptem a lakásomhoz közeli teázóba. Szokatlan a háború közepén teát inni... de vannak dolgok, amik soha nem változnak. Rendeltem egy zöldteát, és leültem az ablak mellé, előre várva, hogy a koffein kitisztítsa kissé még bágyadt gondolataimat. Sosem voltam a reménykedő típus. Racionálisan gondolkodtam, és a reményben nincsen racionalitás. Ennek ellenére mégis képes voltam a leendő vesztes oldal mellé állni... már, ha nem veszett el minden. Nem hittem, hogy győzhetünk, de talán úgy halunk meg, hogy mindent megtettünk... A gondolatra is felhorkantam. ~Kezdesz szentimentális lenni, Taira. Mikor lett a gépszerű gondolkodású tűzidomárból elszánt szabadságharcos?~
Megkaptam a teám, és belekortyoltam. Az új avatár a Tűz Népébe született, és mindenki tudja, nem hibázhatunk. Vagy meg tudjuk menteni, és magunk mellé állíthatjuk, vagy minden elveszett. Egyszerű helyzet. Két véglet, középút nincs.

(OOC: itt az alterban Zimának a háttérsztoriját egy kicsit meg kellett variálnom)
Zima Ba Sing Se belvárosában sétált. Eredeti terve az volt, hogy jobban megismeri ideiglenes lakhelyét, de gondolatai állandóan elkalandoztak. ~ Továbbra sem tudom felfogni, hogy nagyapa ennyire elzárkózott tőlünk… Hogy hagyja, hogy a saját lányát és annak családját üldözzék… Persze Zerget szívesen látta… a nagy tűzidomárt… Mi meg menekülhettünk… és elszakadtam anyáéktól. Remélem jól vannak. ~ Ahogy befejezte gondolatmenetét észrevette, hogy megállt egy teázó mellett. ~ Végül is… rám férne egy csésze tea, hogy ébren tudjak maradni. A hülye rémálmok miatt nem sokat tudtam aludni. Nem hiszem, hogy a tanács díjazná, ha elaludnék a gyakorlaton. ~ Zima bement, leült az egyik ablak melletti asztalhoz és rendelt egy csésze fekete teát. További gondolatai a tanács körül jártak. Ő is be akart kerülni azok közé, akik az avatárért mennek. Remélte, hogy ő le tud majd számolni ezzel a rémálommal. ~ Csak tudjuk majd kiszabadítani… és álljon az oldalunkra...~

-Egy fekete tea a 3-masnál-halatszott a fönök reket hangja a pult mögül.A fiu nehézkesen felkelt az eddig remek alvóhelynek bizonyuló liszteszsákokról , majd lassna a konyha vizmelegítőjéhez sétált.Hamar elkészítette a teját majd elindult az említett asztal felé.Hirtelen megtorpant , egy uj hirdetés volt a hirdetőtáblán:"Harcképes,bátor és inteligens fiatalokat keresünk világfordító feladatra" 
Megrázta kicsit a fejét majd kivitte a teát.

/Kán, Zima, Taira/
Az utcákon hirtelen katonák jelentek meg - nem abból a fajtából, akik a Tűz Birodalmában küzdöttek, vagy Ba Sing Sét védelmezték elszántak, hanem azok, akik ünnepségeken vonultak fel, vagy reklámozták a háborút, és a katonai eseményeket. Egy jól ismert személy vezette őket, a Ba Sing Se-i rádió bemondója, aki a háborús eseményekről közvetített - Jerome Fadaye.
- A mai naptól fogva lehet jelentkezni az avatar megkeresésére - harsogta a menet elején. - Mindazoknak, akik úgy gondolják, képesek lennének egy ilyen nagy feladat végrehajtására, csak jelentkezniük kell a hadsereg főtéren álló toborzóirodájában - mondta, és kezével a város szinte minden pontjából látszódó, fehér épület felé intett. Így vonult végig a városon, nem volt olyan ember Ba Sing Sében, aki nem hallotta a beszédét.

/Taira/
Mikor a menet a teázóhoz közel haladt el, egy nő kivált belőle, és egyenesen Tairához lépett. Ő nem viselte a katonák egyenruháját, egyszerűen volt felöltözve, szürke szeme mégis szigorúnak és határozottnak látszott.
- Taira kisasszony? - kérdezte éles hangon, választ azonban nem várt. - Kérem, kövessen. Ba Sing Se város tanácsa beszélni akar magával.

/Lando/
A gép Ba Sing Se repterén landolt. A pilótát már várták vissza egy ideje, és a leszállás után szinte azonnal arra utasították, hogy jelenjen meg a városi tanács előtt, ami a volt királyi palotában ülésezett. Mindenki ott volt - a Fehér Lótusz tagjai, Toph Bei Fong, Sokka és Suki, és úgy tűnt, igazán fontos témáról készülnek beszélni. lando leolvashatta az arcokról, hogy a tanácstagok korábban vitatkozhattak valamit.
- Foglaljon helyet - szólalt meg végül Sokka. - Még várunk valamiket.

Miután Lando megkapta a leszállási engedélyt, és landolt, akkor valamiért parancsba adták neki, hogy menjen a tanácshoz.
-Rendben Johan, te maradj itt és vigyázz a gépre.
-Rendben. Sok sikert!
-Köszi.
 Ezzel Lando mikor odaért a tanácshoz, helyet foglalt.
~Vajon mi a gond? A tagokon látszik, hogy valamin vitáznak. Mindegy, lényeg, hogy biztos az avatar miatt vagyok itt. Biztos a gépemmel kell biztosítanom az avatar-átvitelt. Hát akkor lássuk...

-  Köszönöm. – biccentett a férfi felé, majd kifizette a teáját és belekortyolt.
 Újra kibámult az ablakon. Ekkor egy katonai menet jelent meg az utcán. Lehet jelentkezni az avatár megmentésére. ~ Azt hiszem, ideje menni. ~ Gyorsan megitta a teáját, felállt és elindult kifelé. Fél szemmel látta, ahogy egy nő kivált a csapatból és egy másik nőhöz lépett, de nem nagyon foglalkozott vele. Kilépett a teázó ajtaján, majd zsebre tett kézzel elindult a megadott épület felé. Ott egy fickót látott az egyik asztalnál. Odalépett hozzá.
-  Jó napot! Szeretnék jelentkezni az avatár keresésére.

Hirtelen megjelentek a katonák.A fiu tekintete az ablakra szegeződött , szivébe csak ugy égtek bele a szavak.Hátrapillantott az órára ,~még 3 őra a müszakból...ilyen nincs , pont most vagyok délutános~
sóhajtott egy nagyot , majd hátrasétált a pulrhoz és szomorkásan elkezdett törölgetni egy poharat.
-Menj csak fiam-mondta a fönök mosolyogva-máskor ugysem lesz esélyed kitörni innen-válonveregette majd intett az ajtó felé.
-Köszönöm-mosolygott egyet , felkapta a kabátját és már rohant is kifeké.
A tömegben kissé nehéz volt haladni de igen hamar eljutot a jelentkezőasztalhoz-
-Itt kell jelentkezni?

A nő megjelenése meglepett. Tudta ki vagyok, de arra nem számítottam, hogy Ba Sing Se tanácsa akarna beszélni velem. Láttam, ahogy a teázó néhány vendége csatlakozik a menethez, de nem foglalkoztam velük komolyabban. Felálltam, gyorsan lenyeltem az utolsó korty teámat, és követtem a nőt.
- Kaphatok pontosabb információt arról, hogy miért akar beszélni velem a tanács? - kérdeztem. A kitüntetett figyelem nem megriasztott, csak meglepett. Amióta elárultam a Tűz Urát, és megszöktem az országból, békésen éltem, annak ellenére, hogy a lakosság részéről, bérgyilkos múltammal állandó gyanakvás övezett. Nem akartam bajt.

/Taira/
- A tanács fontos ügyekben tárgyal, a katonai akcióval van összefüggésben - válaszolta érzelemmentes hangon a nő, de arcán mosoly futott át, ahogy kezével a zajos menet felé intett. - Ba Sing Se egyetlen esélye a háborúban az avatar, de az ő...megszerzéséhez valaki olyanra van szükségünk, aki ismeri a tűz népét. Aki képes logikusan gondolkodni, és a tanács magát ítélte az utóbbi időben idevándorolt tűzidomárok közül a legmegfelelőbbnek a feladatra - jelentette ki, és magabiztos léptekkel folytatta útját a régi palota felé. Nem fordult vissza, hogy megnézze, Taira követi-e. Vissza sem pillantott.

/Zima, Kán/
Ha Zima és Kán hátranéztek, észrevehették, hogy mögöttük már egészen nagy tömeg tolongott, és az előttük lévő teremben is rengetegen várakoztak valamire. Számtalan asztal volt felállítva egymás mellett, mindegyik mögött várakoztak jó páran. Mindkettejük elé egy nyomtatványt toltak, ami arról szólt, hogy innentől fogva alávetik maguknak a katonaság parancsainak, és hogy az esetleges sebesülésekért senki sem vállal felelősséget. Csak alá kellett írniuk, és mehettek is tovább, a nagy várakozó terembe, ahol már több tucatnyian álltak, felvilágosításra várva.
- A mai naptól fogva kemény válogatáson fognak átesni, ami segítségével kiválasztjuk maguk közül a legalkalmasabbakat a feladatra - szólalt meg hirtelen egy hangszóró a falon. - Mivel egészségügyi vizsgálattal kezdenek, kérem, a férfiak a jobb, a hölgyek a bal oldali folyosón induljanak el - jelentette ki a parancsoló hang.
A folyosó túloldalán újabb terem, ezúttal azonban sokkal sterilebb és valamivel kisebb, várt az önkéntesekre.

/Lando, Taira/
A tanács egy részén meglepetés hulláma futott át, mikor meglátták a nőt és Tairát, de az egyáltalán nem zavartatta magát. Csendesen leült, és a maga melletti üres székre mutatott. Végül, mikor a zaj elült, Sokka állt fel, és beszélni kezdett.
- Mint tudják mindannyian, ez a háború, ilyen erőviszonyok mellett nem tartható örökké. A falak erősek, de van olyan tudomány, amivel le lehet omlasztani őket. Arra jutottunk, hogy magát az avatart kell megtalálnunk. Ma azért hívtuk össze a tanácsot, és hívtunk meg néhány, háborúban jártas személyt - Lando és Taira felé biccentett. - Itt az ideje, hogy feltegyék a kérdéseiket - fejezte be, és leült.

A fiu figyelmesen átolvasta a lapot , minden apróságott a fejébe vésett , majd mikor végéreért firkantott rá egy aláírást és indult is a következő terembe,majd ahogy mondták , a jobb oldali folyósó végén lévő szobába ment.Pár növérkét vélt észrevenni akik szépnen felszólították az érkezőket ,hogy kezdjenek el vetkőzni~más szituációban még élvezném is~ , egy enyhe mosoly jelent meg a fiu arcán majd levette a kabátját utána meg a pólóját.Az egész hátát és válait betakaró husbavájt tetoválások kissé ijesztő alakot kölcsönzött a fiunak , egy pilanatra körbenézett majd odasétált az egyik növérke elé.

Éppen az egyik sikátorban sétált fel-alá nyugtalanul, mikor meghallotta a közelgő tömeget. Pillanatok alatt ráeszmélt mit közvetítenek a katonák. Kirohant a főútra, hogy megfigyelhesse őket, majd gyorsan haladva a hadsereg főterére. Mikor odaért, meglepte a hatalmas várakozó tömeg, de egy percet sem akart várni így előre furakodott az egyik asztalhoz.
Viszonylag hamar sorra került, a kezébe nyomtak egy papírt, félreállt és olvasni kezdte.
~ Mintha lenne más választásom ebben a városban! ~ még a végére sem ért, de már alá is írta és visszaadta a regisztrálónak.
Elindult az egészségügyi kivizsgálásra, ami már kevésbé lelkesítette. Legszívesebben elsuhant volna a többi ember között, hogy észre se vegyék.
~ Nem mintha bármi bajom lenne, de nem hiányzik, hogy tapogassanak vagy hogy adjanak valami szert ~ inkább elkerülve a bajt, beállt egy jelentkező mögé, aki épp most végzett.

Zima elé egy nyomtatványt tettek, amit figyelmesen átolvasott. Kicsit húzta a száját, amikor azt olvasta, hogy alávetni magát a parancsoknak, de tudta, hogy bele kell törődnie. Miután aláírta, tovább ment a váróba, ahol ugyanúgy, mint kint sokan voltak. ~ Kíváncsi vagyok, mi járhat most a többi ember fejében… Vajon mindenki a felszabadításért van itt, vagy van olyan is, aki valami egészen más célból…? Ki tudja… ~ Aztán jött az eligazítás. ~ Hm… ez érdekes lesz… szigorú rosta? Még szép, hogy az lesz, de nem aggódom, menni fog. Az egészségügyi vizsgálatról meg… nincs mitől tartanom. A minimális klausztrofóbiámról nem tud senki… és ez így is fog maradni... ~ Némán, zsebre tett kézzel indult el a bal oldali folyosón. A vizsgálatot nyugodtan tűrte.

/Zima, Kán, Fortuna/
Mivel mindannyiuknál rendben találtak mindent az orvosi vizsgálatnál, mindannyiukat kivezényelték egy kisebb terembe. Ha körbenéztek, azt vehették észre, sokkal kevesebben vannak, legalább a felére csökkent a számuk - sok túl fiatalnak vagy túl idősnek ítélt embert elküldtek, és voltak néhányan, akiket nem találtak elég egészségesnek sem.
Hamarosan megjelent előttük egy férfi, a hadsereg egyik tábornoka, akinek a hangját hallották a hangszórókból, és beszélni kezdett.
- Az én nevem Chi tábornok, maguk pedig azok, akik közül kikerül az a négy ember, akik a tűz népének országba mennek el az avatarért. Egy kiképzésen fognak részt venni, mely során kiválasztjuk maguk közül a legalkalmasabbakat. Rengetegen fognak kihullani a rostán, és azt sem garantálhatom, hogy élvezni fogják. Mindazonáltal, csak a legjobbak nyerhetnek - jelentette ki. - A kiképzés a sivatag egy régi, elhagyatott falvában fog zajlani, egy órájuk van, hogy a fal melletti állomásról induló vonat elé érjenek. Addig is, búcsúzzanak el mindazoktól, akiktől el kell búcsúzniuk.

Egy órával később a vonat megállt a városfalnál, és az önkéntesek mindannyian felszálltak rá. mindenkinek kijelölt helye volt, így Zima Fortuna mellett, Kán pedig egy ismeretlen, sovány fiú mellett kapott helyet. Mindannyian tudták, az utazás nem lesz rövid.

A fiu unottan ült a vonaton , nagyrészt csak nézte a tájat , roppantul unatkozott.
-Na és...teéged hogy hivnak -mmondta végűl azunalomhalál szélén a melleteülő fiunak.

/Kán/
A fiú megrezzent, ahogy Kán hozzászólt, majd idegesen felnézett. Seszínű, kicsit hosszúra engedett haja kihullott az arcából, láthatóvá téve a fiú szeme alatt húzódó vágást, és a szemét, amin látszott, már rég nem aludt. Mégis, az összkép, annak ellenére, hogy ruhái is szakadtak, és koszosak voltak, határozottnak és magabiztosnak hatott.
- Tobias - mondta faarccal. - Te pedig...? - kérdezte, miközben előhúzta az övében lévő, rövid pengéjű kés, és játszadozni kezdett vele.

Szerencsére a vizsgálatnál minden rendben volt. Innen egy kisebb terembe kellett tovább menniük. Hamarosan megjelent Chi tábornok, aki tartott nekik egy kis bevezetőt. ~ Négy ember? A négy nem rossz szám, se nem sok, se nem kevés. A legjobb az lenne, ha mind a négy elemből kerülnének be emberek, de légidomárok sajnos nincsenek. Persze az se baj, ha mondjuk mindenki földidomár… Majd lesz, ahogy lesz… Sivatag? Legalább meglátom, mire emlékszem a homokidomításból… Kíváncsi vagyok mi lesz… De én most mit csinálok egy óráig? ~ Mikor a tábornok végzett, elindult be a városba. Csak úgy sétálgatott, majd a megadott időre az állomásra ment. Legszívesebben egyedül ült volna, de mindenkinek meg volt szabva a helye. Zima mellé egy kb. vele egy idős földnépinek tűnő lány került. ~ Vajon milyen hosszú lesz az út? ~ merengett. Igazából amióta nem tudja, hogy mi van a családjával közvetlen, barátságos énje háttérbe szorult, így nem nagyon akart ismerkedni. De aztán megvonta a vállát, és mégis csak úgy döntött, hogy beszélgetést kezdeményez a lánnyal. Felé fordult.
-  Szia, Zima vagyok. Téged hogy hívnak?

~ Mindazoktól, akiktől el kell búcsúzniuk. Hát nekem ilyen gondom nem lesz. Nincs senkim. ~
Mivel még volt egy órája visszaindult a sikátorba, hogy elintézze, amit félbe szakított. Egy rossz körülmények között élő, éhező barátjának segített. Mivel Fortuna úgyis a katonaságnak szentelte idejét (ki tudja mennyit) a szükségtelen dolgait és vagyonát mind a barátjának adta. Mikor odaért a sikátorba, elintézték a maradék ügyeket, így már lakhelyet is biztosított az éhező barátnak.
Fortuna épp időben indult a vonathoz, bár a végén már futnia kellett. Mikor odaért beosztották egy megadott helyre, leült és kifújta magát. Egy mellette ülő földidomárlány megszólította.
- Szia! Én Fortuna vagyok. - válaszolt kedvesen és rámosolygott. Meglepte a lány közvetlensége.
~ Lehet lesznek még itt rajtam kívül társaságra vágyó emberek! ~
-Örülök a találkozásnak - kis szünetet tartott. -Klassz itt lenni, mi? - nevette kicsit lihegve. Még mindig érezte tüdejében a szorítást, amit a futás okozott.

-Kán.....-mondta majd hosszasan nézte a fiu kezébel lévő kést-Szabad?
Átvette a kést és jobb tenyerébe fegtette , hosszasan nézte a pengét majd egy hirtelen megrándult a tenyere és  a kés pengével lefel lebegni kezdett a kezében.
-Nem rossz-mondta mutatóujjával végighuzta a kés élét-csak kicsit életlen-majd magyujja és mutatóujja közé fogta a kés élét és egy gyorss mozdulattal végighuzta , mikor visszadobta a kést az már eszeveszetűl éles volt.

/Kán/
- Már rég éleztem meg - Tobias arcába egy pillanatra visszatért az élet, ajka különös mosolyra húzódott, ahogy ő maga is végighúzta ujját a penge élén, de ez csak egy másodpercig tartott. Utána csak egy fáradt, sovány fiúnak tűnt, akiről nehéz volt elképzelni, mit is kereshet a vonaton. - Tudod, régen sokat használtam...régen nagyobb szükségem volt rá, mint mostanában...de remélem, még szükségem lesz rá - jelentette ki, és a sivatagot kezdte pásztázni pillantásával. - Bocsáss meg...sok bolondságot hordok itt össze...

~Háborúban jártas személy? Ez kedves. Hát akkor tegyük föl a kérdéseket.~
-Ha szabad: 1. kérdés:Mi a tervünk az avatar áthozására?
                 2. kérdés:Mi van, ha rájönnek arra, hogy hogyan hozzuk el az avatart, és esetleg megpróbálnak csapdát állítani?-kérdezte elég hangosan, mivel ezek igen fontos kérdések voltak.
~Remélem hogy jó a tervük, mert én nem szeretnék egy Tűz népe börtönben megrohadni.~
-És ha már itt járunk, itt van nálam annak az 5 napos megfgyelésnek a lehallgatott anyaga, amit egy "harci incidenssel" zártam le. Szóval, odaadjam? Mert én direkt ezért nem adtam le a reptéren.
 És várta válaszaikat.

„Klassz itt lenni mi?” visszhangzott a fejében. ~ Ja, rohadtul… Zima, maradj kedves! Légy olyan, mint régen! ~
-Én is örülök. – mosolygott rá – Minden oké? Ennyire futottál a vonat után?
Tudta, hogy kissé hülye kérdés, de hát ez van. Ez futotta a jelenlegi barátságos érdeklődéséből. ~ Csak érjünk már oda… ~

- Ugyanazok a főbb kérdéseim, mint az előttem szólónak. - biccentettem. - Természetesen szívesen segítem önöket, amiben csak szükségük van rám. Nekem ugyan nincsenek lehallgatott anyagaim, de van nagyon sok személyes tapasztalatom a Tűz Népét illetően.
Ültem le ismét, miután mindezt elmondtam, röviden és velősen. Nem szerettem, ha valaki beszél a vakvilágba, én sem tettem azt. Szerettem volna több információt a terveikről, mielőtt komolyabban belekeverednék... de igazából már tudtam, hogy régen benne vagyok. Nyakig.

/Zima, Fortuna, Kán/
A vonat hirtelen megállt. Még mindig a semmi közepén voltak, de ha kinéztek az ablakon, homoksiklókat vehettek észre a jármű mellett. A kocsikban is hirtelen zavar támadt, előbb a vezetőfülke felől hallatszott sikítozás, majd egyre nagyobb pánik uralkodott el a vonat hátsó részében is.
Aztán megjelentek az ülések közötti kis folyosón - két homokidomár volt az, mögöttük pedig egy magas férfi haladt, aki látszólag nem tartozott közéjük.
- Ha most megadják magukat, akkor senkinek sem esik bántódása! - kiáltott fel az utóbbi. A homokidomárok egyike továbbhaladt a vonat vége felé, ahol Zima és Fortuna is ültek a másik pedig abban a részben maradt, ahol Kán és Tobias széke volt. Mindketten támadóállásba helyezkedtek, látszott rajtuk, ha valaki szökni akar, támadni fognak. Mindannyian láthatták, hogy a vonat többi részén is voltak homokidomárok, és néhány önkéntest már fel is toloncoltak a homoksiklókra - és köztük volt a vonat vezetője is, illetve az a néhány vasúti dolgozó, aki kísérte őket. A sivatag közepén voltak, nem számíthattak segítségre senkitől - hacsak nem sikerült elérniük valahogy Ba Sing Sét.

/Lando, Taira/
- Köszönjük a segítségét, Taira kisasszony, és valóban szeretnénk meghallgatni a felvételeket - állt fel az egyik tanácstag. - Ami a kérdéseiket illeti...a terv még eléggé kezdeti állapotban van, annyi azonban bizonyos, nyíltan semmire sem megyünk...láthattuk, mi lett Yue avatarral. Ki kell hoznunk onnan Heiwát, mert így hívják, amennyiben értesüléseink pontosak, és Ba Sing Sében kell tanítani. Két csoportot tervezünk indítani - egy szárazföldit, akik észrevétlenül bejutnak Ozaionba, és lehetőleg közvetlen kapcsolatba kerülnek a tűz urával, illetve, legalább egy pilótát, aki fentről figyelni, mi történik odaát, és hírt adhat. A feladat nehéz lesz...és olyan ember kell hozzá, aki képes meggyőzni Wongot arról, hogy mellette áll - Tairára nézett. - Ezért gondoltunk magára.

Nagy levegőt fújt ki magából.
- Igen, a vége fele már futnom kellett. Volt meg egy kis elintézni valóm, ami elcsúszott. - felelte.
A vonat megállt és három gyanús ember szállt fel rá. - Nem túl fényes a helyzet - súgta Zimának. A homokidomárok fenyegetően közelítettek az utasok felé. Ökölbe szorított kezét maga mellé emelte és ideges tekintettel figyelte a többi utas reakcióját.