Ba Sing Se

First topic message reminder :

Bár Ba Sing Se mindig is a Föld Királyságának fővárosa volt, ma már nem csak a maroknyi megmaradt területet védi, hanem az egész ellenállás központjává vált. A falakat megerősítették, általában nagy számú őrség várja az idetévedőket, akiket csak akkor engednek be a városban, ha képesek bizonyítani, hogy nem akarnak ártani a lakóknak.
A gyűrűket Iroh tábornok parancsára eltüntették, helyette kisebb negyedeket hoztak létre, ahol a különböző kultúrájú emberek élhetnek, a saját, megszokott életüket élhetik. Annak ellenére, hogy még mindig többségben vannak a magukat föld népinek valló emberek, egyre tűz népi és víztörzsi is letelepszik a városban.
A technika csodái itt is ugyanúgy megcsodálhatók az utcákon, mint Ozaionban, itt azonban még nagyobb hangsúlyt tesznek a kutatásra - mivel a bevethető hadsereg száma igen korlátozott, a háború egyensúlyát csak a lehető legmodernebb harci gépezetekkel lehet kialakítani.

Fortuna válaszára csak biccentett, mivel a vonat hirtelen megállt. Hamarosan három alak érkezett a kocsijukba. Zima vetett egy pillantást a leghátsó fickóra. Ő nagyon gyanús volt. A két homokidomár megállt a kocsi két végében. Kinézve az ablakon látta, hogy még több homokidomár van, akik elfogták a személyzetet meg néhány önkéntest. ~ Vajon miért állították meg a vonatot? Talán… a rosta része? Egy teszt? Mindenesetre tenni kell valamit… Föld ugyan nincs nálam, de… az ablaküveg… talán, ha itt bent fedeznének, ki tudnék jutni és segíteni tudnék a kintieknek. Az önkéntesek valószínűleg azért vállalkoztak erre a feladatra, mert tudnak is valamit… de ez kockázatos… Ráadásul ha most neki állnék tervet szőni Fortunával, akkor tuti támadnának. Egyelőre várok a megfelelő pillanatra. ~ Arca rezzenéstelen volt. A három fickót figyelte, valamint a körülötte lévő üvegre és esetleges homokra koncentrált, hogy ha harc lesz minél gyorsabban tudjon reagálni.

A fiu tekintette hirtelen megkomojodott mikor meglátta ahomokidomárt aki nemsokkal előtte ált meg.
Lábával alig észrevehetően dobantott egy kicsit ,hogy lássa mennyi az idomítható terep~ezt megszívtátok fiami....de még mennyire , egy fémkalitkában vagytok~.Mikor észrevette ,hogy majdnem az egész vonat fém sokatsejtető mosoly jelent meg arcán.Kezét a padló felé nyujtotta és elkezdet koncentrálni.A fén eleinte igen halkan elkezdett rezegni , majd lassan egyre hangosabban  ,mignem hirtelen mintha robbant volna valami a homokidomár körül 100 meg 100 kiss éles fémdarabb repült ki a falból és a padlóból egyenesen a homokidomár felé.Kán meg se várta mi tőrténik már talpra ált és egy közepes fémdarabott tekert keze köré ammit kissé megnyujtott mintha egy közepesen hoszú penge lett volna , kezét végighúzta a pengén ,hogy megélleze és kémleni kezdte a terepet.

/Zima, Fortuna, Kán/
A homokidomár  reszelős hangon felnevetett, kezét maga elé tartotta, ujjait megfeszítette. A fémdarabok egy pillanatra megálltak a levegőben, majd egy részük visszaindult Kán felé, a többi pedig a földre hullott.
- Adják meg magukat, és senkinek nem esik bántódása! - kiáltotta a harmadik ismét, de arca most már sokkal dühösebbnek tűnt. - De ha nem...akkor nem áll szándékomban túlélőket hagyni - elvigyorodott, kezén egy kék lángcsóva jelent meg. - Azt ajánlom, induljanak kifelé...maguk csak önkéntesek...nekem képzett harcosaim vannak - jelentett ki, és Kánra pillantott. - Vele végezz! - parancsolta a földidomárnak, és lassú léptekkel elindult a vonat ajtaja felé.

-Rendben, akkor inditom a felvételeket.-és szépen komótosan elővette lejátszóját, és elindította a felvételt.
-Először is egy bizonyos Frost tábornok beszélgetését hallhatják valakivel, nem tudtam kideríteni. 
 És megszólalt a lejátszó:
- Látom, nem tudod, mit keresel itt.
- Elképzelhető, hogy a katonaság soraiban is jól megállnád a helyed...nem gondoltál még arra, hogy belépj a hadseregbe? 
- Ha lenne kedved hozzá...



- Dicsőség lenne a Tűz Urának Seregében hódítani. Kár, hogy erre már nincs lehetőség, elvégre minden a miénk. Talán alkalmas lennék katonának. De mit is nyújtana számomra a hadsereg? Nem vagyok az a fajta ember, aki alkalmas az egyszerű helyőrségi szolgálatra. Annál sokkal tettrevágyóbb vagyok.



- Hidd el, nekünk igazán...tettre vágyó emberekre van szükségünk
 - És azzal sem hazudok, megtartani a meghódított területeket van olyan izgalmas, mint új területeket szerezni 
- És ne feledd...Ba Sing Se még mindig nem a miénk. Azonfelül, ha olyan munkára keresnék valakit, amire egy bármilyen fővárosi ficsúr megfelel, akkor nem egy idegenhez léptem volna hozzá... 
- Ha úgy gondolja, hasznos lehet az Tűz Ura számára, csak egy szavába kerül, és elintézem, hogy katona legyen.



- Meggyőztél, jelentkezem, vagy mondjam úgy, hogy: Meggyőzött uram, szolgálatra jelentkezem!



- Csodás. Igazán kedvelem...a tettre kész embereket
- A katonaságot a gazdag és a polgári negyed határánál találja, a beosztottjaim...nos, ők talán nem a legjobb modorú emberek, de higgye el, igazán hasznosak. Ha pedig idegesítenék magát, csak mondja meg nekik, hogy Noah Frost parancsnok küldte...ha pedig bármi kérdése is van, keressen meg. De válaszokkal egyelőre nem szolgálhatok.



-Nos, eddig ennyi. Nem sokat tudtam kideríteni, pedig 5 napig ott voltam Ozaion felett. És ezer örömmel vállalom a felügyelő pilóta szerepét a hadműveletben. Várom véleményeiket.

Kán egy egyszrű legyintéssel az üvegbe irányította a vasdarabokat ami ki is tört.Tekintettével mereven nézte ellenfelét mikor hirtelen megütötte a fülét "Végez veel"~na eddig tartott a játék~arcára apró mosoly került majd egy pillanatra a táskájára nézett.Kezét kinyújtotta a táska felé és kiidomított belőle 3 ökölnagyságú ködarabott , egy idejig a tenyerébe körözgette őket majd hirtelen ökölbe szorított a kezét , a 3 ködarabb egybement és kiss idő után egy sötétkék olyan 15 cm-s kristállyá alakult.A  kristályt a jobb kezében forgataa , majd kissé oldalosan ált ,hogy a lehető legkisseb támadőfelületett adjon elenfelének , bel kezével készen ált védekezni.
-Sok siker -mondta majd várta az ellenfél lépését.

/Kán/
A férfi láthatólag nem ijedt meg Kán lépésétől. Egy mozdulattal egy nagyobb darabot hasított ki vonat falából, ami néhány utas feje felett haladt el, néhányukat még súrolta is, és mint pajzsot, maga elé emelte. Kihasított belőle néhány kisebb részt, amiket éles pengékké formált, és a fiú védtelen oldal felé indította őket.
Eközben dobbantott egyet, mire a vonat belsejébe beszivárgott homok kavarogni kezdett, és körülvette Kánt, úgy, hogy alig lásson ki.

A pengéket ismét könnyedén elirányította , viszont a beáramló homok meglepte.
A fiu elmosolyodott~na most hibáztál~kezével kisseb köröket kezdett el leirni mire hirtelen sokkal több homok áramlott be az ablakon.A homokfal egyre sürübb-és sürübb let , ha valaki meg is kakarta volna támadni Kánt eséje se lett volna elérni a kavargó "homokvihar " közepén.Hirtelen a homokfal egyre alacsonyabb lett mígvégül csak egy karika volt Kán körül .Látszott a fiu arcán a magabiztosság , egy hirtelen mozdulattal ökölbe szortította a kezét , a hokorkarika sokk közepes kristállyá keményedett maje egy koncentrikusan reccés külsejű legjobban egy körffürészre hasonlító sötétkék karika lett belőle.Kán a karikát magafelé emelte , majd egy hirtelen mozdulattal elindította halálos utjára.Nagy iveket irt le , ugy ment át a vonat falán mint kés a vajon , majd hirtelen betört a vonat másik oldalán , Kán lasú léptekkel közeledett elenfele felé és közben a "halálkarika" mintha önálló életett élne eltünt és megjelent , minden alkalommal megsérítve vagy ellenfelét vagy annak pajzsát.

Zima figyelte a harcot. ~ Valóban nem kis pályások… Még mindig van arra esély, hogy ez egy teszt? ~ Mindenesetre nem hagyhatja a srácot egyedül harcolni.. ~ Viszont eléggé bedurvult… nem lesz ez így jó… És ott van a másik homokidomár is…~ A vonatba hirtelen homok ömlött be. ~ Na végre, nem fém, ezzel már legalább tudok bánni. ~ Vetett egy pillantást Fortunára, majd felállt és a sérült ablakokból származó üveget a hozzájuk közeli homokidomár felé idomította – lehetőleg úgy, hogy ne ölje meg, de megsebezze. Közben a homok egy részét szintén üveggé alakította, és maga mellett tartotta. Kis mennyiségű homokot szintén az uralma alatt tartott. Várt és figyelt, hogy kellően gyorsan tudjon reagálni. Közben elmerengett. ~ El kéne kapni a tűzidomárt, ő a fejes és… remélem a másik önkéntes nem csinál semmi hülyeséget… ~ Csak gondolnia kellett rá. Szeme sarkából észrevette a halálkarikát. ~ Ez meg mit művel? ~ De nem fordulhatott meg, mert akkor a homokidomár hátba támadja.

/Kán/
A férfi felkiáltott döbbenetében, azonban nem bírt sokáig védekezni. A karika széthasított a pajzsát, és megölte őt magát is, arra azonban még volt ideje, hogy a homokot egy jól irányzott mozdulattal Kán felé fújja, hogy egy pillanatra elvakítsa a fiút.
Valaki megragadta Kán karját, és elkezdte kifelé ráncigálni a vonatból, a többi fogoly felé. Mikor kitisztult a látása, rájött, hogy egy homokidomár az. Hasonlóan volt öltözve, mint a másik, azonban valamivel tanultabbnak tűnt. Ahogy kiértek egy simább terepre, elengedte Kánt, és lassan homokvihart támasztott körülötte, melynek tölcsére egyre jobban összeszűkült.

/Zima/
A homokidomár nem lepődött meg, de néhány szilánk megsebezte a kezét. Azonnal Zimára szegezte a tekintetét, majd pillantása Fortunára villant. Fémből felhúzott maga elé egy pajzsot, és abból néhány részt elmozdítva a két lány felé irányította őket. Épp egy pillanatra nézett csak oldalra - mikor társát megölte Kán.

A fiu megpróbálta megnyuktatni magát.Hirtelen vigyázállásba ált , vette gye mély levegőt , kezével kiss körökket irt le majd alapállásba ált.Kezével hirtelen kisseb nagyob ,homoktömkelegeket kezdett el kiragadni a tölcsérből és "halálkarikákat" csinált belőlük, amiket kissé magafölé emelt.Mikora az 5. halálkarika is készlett hirtelen visszaált vigyázállásba.
-Bocsájtsatok meg-sutoggta , majd lehunyta egy pillanatra a szemét.A karikák szépen köröztek a feje fölött , kezét a magasba emelte , majd telyes lendülettel a földbeütött egyet.Az 5 karika , hirtelen 5 irányba indult el , nagy sebbeséggel forogtak és kb 20m után visszaindultak.Mikor Kán a földbe ütött egy kisseb homokhullám indult meg , elég időt adva kánnak ,hogy kiss kristályok 100-át emelje ki a homokból és mint egy vizidomár a sürű esőben megálította azokat magakrűl , és egyenesen ellenfele felé nézet , nem is törődve vele ,hogy a karikák milyen pusztítást okozhattak a környezetben , vagy éppen ellenfelében.

-Nos, ha nem haragudnak meg, be kell szereznem bizonyos alkatrészeket a gépemhez. Ha bármiben szükségük lenne rám, hívjanak.-a fiú odaadta névjegykártyáját. 
 Ezután nyugodtan kilépkedett a palotából, és elment egy bizonyos "legális" helyre, ahol alkatrészeket akart vásárolni. Odalépkedett a bejárathoz.
-Heló, itt Outranov... Nyissátok ki az ajtót, üzletelni jöttem... Tűzgyűlölők előnyben... A gépemhez kéne áru... Szólaljatok már meg...-beszélt a kaputelefonba a fiú, és közben egy földdarabbal szórakozott, amit átváltoztatott homokká, és vissza, és így tovább...

Zima pillantására ő is felállt és harcállásba helyezkedett. Várt az előttük álló homokidomár támadására. Látta, hogy Zima nem idomít fémet, így a feléjük érkező fémdarabok elé állt és egy határozott mozdulattal visszaküldte őket a feladónak. Jobban mondva a homokidomár lábába. Kettő kis fémdarabot egyenesen a lábfejébe szúrt, a földhöz ragasztva őt egy pillanatra.
A kivédés után egy pillanatig sem várt és előre nyújtva két kezét, a homokidomár pajzsát ellenfele köré tekerte majd elkezdte összeszorítani, fojtogatva ezzel a homokidomár testét. Az ellenfelük levegő után kapkodott, ami elterelte a figyelmét. Fortuna Zimára tekintett, de a kezét maga előtt tartotta, nem állítva meg a fojtogatást.

Zima támadása megsebezte a férfit, de nem eléggé. A homokidomár egy fém falat vont maga elé és azzal támadt. Kevésen múlott, hogy néhány fémdarab el ne találja. ~ Úgy utálom, hogy nem vagyok képes fémidomításra… ~ Még jó, hogy Fortuna rendelkezett ezzel a képességgel. Kivédte a támadásokat, majd becsavarta a fémmel a fickót. ~ Nem fogom megölni, de ha magánál marad, veszélyt jelent ránk. Csak egy megoldás van. ~ Kisebb adag homokot a férfi fejéhez idomított, majd kővé szilárdította és fejbe vágta lehetőleg úgy, hogy kiüsse, de ne ölje meg.
- Szerintem elengedheted… nem hiszem, hogy mostanában magához tér. Egyébként köszi a védést. – halványan rámosolygott Fortunára.
Zima körülnéz a kocsiban. ~ Ahogy elnézem, a másik homokidomár halott… Hova lett a másik önkéntes? ~ majd kinézett az ablakon.
- Azt hiszem van dolgunk… segítséget kellene szereznünk Ba Sing Se-ből, meg kéne menteni az elfogott önkénteseket, valamint… el kéne kapni a tűzidomárt… ő lehet a vezető. Melyikkel kezdjük?

/Kán/
Hiába volt minden, hiába tarolta le a környéket, és sebesített meg néhányat a túszok közül, a férfi mögötte állt. Arca nyugodt volt - cseppet sem látszott idegesnek, dühösnek, vagy épp meglepettnek. Közelebb lépett a fiúhoz, és elmosolyodott.
- Az erőd nagy...miért szolgálsz hát zsarnokokat? - kérdezte halkan, de kezét azért maga elé tartotta, hogy szükség esetén védekezni tudjon.

/Zima, Fortuna/
A lányoknak nem volt idejük határozni, mivel egy pillanattal később a tűzidomár már ott is állt velük szemben. Kezét maga elé tartotta, s egy kék lángcsóva csapott ki belőle, egyenesen Zima felé, hiszen ő is észrevette, hogy a lány nem tud fémet idomítani, és mást nem tudott használni. Ezzel azonban szabad utat engedett a többi kocsi, és a megmenekülést jelentő vezetői fülke felé, ahonnan elérhették Ba Sing Sét. Fortunán állt, hogy dönt - vagy a biztos utat választja, vagy Zimán segít.

- Ismerem a Tűz urát. - bólintottam. - A hibáival együtt. És azt hiszem, elég jó a meggyőzőképességem is. Vállalom a feladatot. - feleltem szűkszavúan.
Nem nagyon bíztam a sikerben, de kockázatot hajlandó voltam vállalni, és azt is tudtam, hogyha a háború menete még megfordítható, az csak az avatárral lehetséges. És ezért érdemes volt a rossz esélyek ellenére is megpróbálkozni. ~Na, csak kezdek szentimentálissá válni...~

A fiut meglepte a mondat "" miért szolgász zsarnokokat?" , hirtelen megfordult , nem támadott , kezét szintén előre tartotta ,hogy ha kelll tudjon védekezni , és belenézett elenfel szemébe.
-Miért szolgálsz zsarnokokat?Mondja a homokidomár egy tüzidomár szolgálatában... na ne vitszej-Majd egy hirtelen mozdulattal ismét a földbe csapott és az 5 karika visszatért és elkezdett forogni körülötte-Te miért szolgálsz zsarnokokat?

/Kán/
- Ugyan, ifjú barátom... - nevetett fel a férfi, továbbra is nyugodtan. - Ne légy ilyen türelmetlen, hiszen engem úgysem bánthatsz. Javaslom, tedd le azokat a karikákat, mielőtt még több társadat, vagy netán magadat is megsértenéd. Én pedig nem szolgálok zsarnokokat...egy tűzidomárt sem szolgálok. Ők az én embereim...hiába látszik másképp - aztán hátramutatott, ahol korábban állt. Néhány méterre onnan egy holttest feküdt, akit úgy öltek meg, mint a vonaton lévő holtat..
- Figyelj kicsit...én itt vagyok, és megölted egy emberemet. Nem örülök neki...de ettől még hajlandó vagyok segíteni neked. Egyszer majd rájössz, hogy Ba Sing Se épp ugyanolyan, mint Ozaion...a háborúnak nem lesz vége, amíg egyik meg nem öli a másikat, ezt te is jól tudod - elmosolyodott, és várt.

-A te embereid-mondta egyik szemöldökét kissé megemelve, arca játékos volt , mintha nem is venné komojan saját szavait-ahoz képest nem nagyon törődsz velűk.....-malyd arca hirtelen megkomorodott a férfi második megszőlalása után-És mi van ha ugyanolyan???A háborúban mindig két fél van , és az ojanok milyatt gyengül meg az egyikk fél mint te.... akik átálnak , csak haszonból....és ámbár tudom , a szavaidból tisztán lejött , az egyikk félnek veszteni kell és aval ,hogy gyengited a másikat nyerhetnek , de csak van egy bökkenő......egyesekben van olyasmi is ,hogy becsület , hűség és nincs az az isten , ember , eszme vagy akár fenyegetés ami miatt én hagynám veszni a saját népem......-egy pillanatra elcsuklott a hangja , a szüleji jártak a fejében , akik már belehaltak ebbe a harcba-Igen , addig nem lesz vége mig az egyik meg nem öli a másikat...... de miért kéne pont Ozaion nyerjen???!!!!! szavaidban mély gondolatok vannank de mégis , miért? miért pont Ozaion , téged sossem sérített meg a háború?sosem láttad mire képesek a tüzidomárok ha már nincs hasznuk valakiből?Ha rádnézek én nem hiszem ,hogy te nem láttad volna ezeket a dolgokat.....-mondta , majd hangja ismét elcsuklott , leengedte a karikákat és a kristályokat -nem tudom ki vagy , nem tudom miért teszed ezt , de egyet tudok , ha rajtam mulik ezek az emberek nem mennek innen sehova-mondta majd mélyen a férfi szemébe nézett , tenyerével a föld felé mutatott ,koncentrált , a keze remegett , majd hirtelen ökölbe szorította kezét , a karikák apró kiss pengeéls kristálydaraboká törtek , a homokból felemekedtek az előb leenngedett kristályok és még kissebb darabokba tördelődtekk és emelett még töbszáz ugyanolyan kiss kristályt emelt ki a homokból , olyan volt az egész mintha egy kisseb háztőmbnyi , nem nagyon sűrű szines felhőt idézett volna elő, bal kezét előrenyujtotta , jobb kezét melkasánál mit mikor egy légidomár készül egy léghullámott indítani szépen tenyerével felfele tartotta-Menj innen-mondta majd jobb kezévet előrtelyesen előrenyujtotta , mire az egész felhő nekiindult a férfinek de csak a férfinekk , immáron vigyázott ,hogy a környezete ne sérüljön meg. Mikor tulért rajta , oldalt visszairányította maga köré és egy kört formált belőle ,csak immáron a sokkal sűrűbb volt.Szépen beált támadóálásba , és figyelte mi lett áldozatával.

Habozás nélkül kitépett egy darabot a vonat falából, amit Zima elé idomított. Amint a fal áttörte a tűzidomár lángcsóváját, egyenesen felé tolta, amilyen gyorsan csak tudta. A fal hangosan súrolta a vonat oldalát, vagyis túl nagy volt, a helyiség szélességéhez képest, ezért az ellenségük se áttörni nem tudott rajta, se tüzet vezetni mellette.
Mikor kellőképpen messzire került, Fortuna Zimára nézett. Most vagy megvárták még felbukkan a tűzidomár, vagy kiszaladtak azon a résen, ahonnan kiszakította a falat.

/Lando/
Még mielőtt ajtót nyithattak volna, egy kislány ráncigálta meg Lando pólóját. Ijedtnek tűnt, látszott rajta, hogy beszélni akar, de nem jött ki hang a száján. Végül, mikor sikerült megszólalnia, magas, sikításra emlékeztető hangot hallatott.
- Ég! - sipította, és riadtan a város tűzidomár negyede felé mutatott, ami néhány saroknyira volt. Ha Lando felnézett, észrevehette, hogy valóban füstcsóvák szállnak fel az épületekből. - Kérem, segítsen...az iskola...nem tudnak kijutni... - nézett fel könyörgő szemmel a pilótára.

/Taira/
A tanács tagjai elismerően bólintottak. Végül az a nő szólalt meg, aki a palotába kísérte Tairát.
- A segítséget valóban köszönjük, kisasszony. A feladat nem lesz könnyű, hiszen az avatart meg kell találni, és ki kell juttatni...ami pedig még fontosabb, a magunk oldalára kell állítani - intett az egyik fiatalabb tanácstagnak, aki felállt, és egy képet vett elő. Az egy fiatal, láthatólag tűz népéből származó lányt ábrázolt.
- Ő Heiwa - magyarázta a fiú. - A helyzet azért is különösen nehéz, mert a Tűz Urának gyámleánya...ezzel, attól tartok, sok problémánk lehet még. Illetve, az is gondot okozhat, hogy legutóbbi forrásaink szerint nem ismeri saját mivoltát - magyarázta, és hátralépett.
- Ami viszont a felvételeket illeti, meglepőek... - szólalt fel hirtelen az egyik idősebb, kerekesszékes tanácstag, akiben Taira felismerhette Teot. - A tisztek eddig nem foglalkoztak toborzással...

/Kán/
- Igen...az embereim...nos, mint említettem, sajnálatos veszteségek. De a háború, az háború, és nem áll szándékomban engedni, hogy ennél is rosszabbra forduljanak a dolgok. És tévedsz, ha azt hiszed, Ozaiont támogatom...bántottam én bárkit is az önkéntesek közül, ha nem támadott ránk? Nézz csak szét...te itt többeknek ártottál, mint az én csapataim. Ne hidd, hogy nem tudom, mi jelent az, ha elvesztesz mindenkit a tűz népe miatt...de azt is tudom, hogy ha egyszer árulóként bélyegeznek meg, akkor Ba Sing Se semmivel sem jobb, mint Ozaion. Ott ugyanúgy véged...élhetsz abban az illúzióban, hogy van jó és rossz, de kérlek...akinek a kezében van hatalom, az a jó, és ezt, jobb, ha megtanulod, amennyiben nem áll szándékodban tenni ellene - csak nevetett, mikor meglátta Kán támadását, és ugyanúgy állt ott, mint korábban.
- Tudod, a szellemi kivetülés igen hasznos játék...főleg, ha képes vagy olyan szintre emelni, hogy valódinak látszódj - mondta, még mindig mosolyogva, majd megrázta a fejét. - Ha pedig egyszer ráébrednél, mi a valóság, népemet megtalálod a sivatagban. Eljön még az idő, hogy te fogsz engem keresni! - azzal szertefoszlott.

/Zima, Fortuna/
A tűzidomár nem bukkant fel, mintha felszívódott volna, azonban észrevehették Kán kinti csatározását, illetve azt, hogy néhány félig-meddig megmaradt homoksikló elindul valamerre a sivatagba. Néhány vonaton maradt csatározásba kezdett a homokidomárokkal, így előttük állt a lehetőség, hogy segítséget hívjanak valahonnan.

A fiu kissé meglepődött a férfi hirtelen eltűnésén , egy pillanatra még nézett a távolodó siklók után~legalább több esélyem lesz bejutni a elgjobbak közé~.Egy apró mosoly futott át a fiu arcán majd hirtelen megfordult és megpilantott 5 homokidomárt a vonaton kívül.Tekintette megakadt a hozzá legközelebbesőn , ránézett és egy vigyor jelen meg az arzán , a forgó "pokolfelhőkarikát" hirtelen megszakította és egy nyalábott csinált belőle , kevésbé sárábbet mint a karika de igy sokkal vastagabb is lett és elindította elenfele felé és ugyanaval a lendülettel mint mikor egy tázidomár egy táznyalábot idomít kisseb ugrásokkal , rugásokkal irányította tovább a nyalábott sorba mind az 5 ellenfele felé.

A tűzidomár hirtelen Zima előtt termett. A támadását szerencsére Fortuna hárította és egy fém fallal elzárta őt.
-  Újfent köszi – mosolygott a lányra, majd kinézett az ablakon.
Észrevette az önkéntes srácot, ahogy odakint harcol, na meg az elsuhanó homoksiklókat. Közben néhány másik önkéntes is csatába kezdett a homokidomárokkal. ~ Ez így nem lesz jó. Kezd elszabadulni a káosz. Ez már tuti nem teszt… ~ Fortunához fordult.
-  Segítséget kell szereznünk. Én elmegyek a vezérlőbe és megpróbálom értesíteni a várost. Szerintem te segíts a többieknek.
Zima elindult a vezérlő fele. Az odavezető folyosón még a kezére idomított egy adag homokot és földpajzzsá alakította. Mikor odaér, körülnéz. Ha előbukkan egy ellenség, a pajzzsal védekezik. Ha nem és talál egy rádiót, akkor beüzemeli.
- Ba Sing Se… hallanak? Zima vagyok, az egyik önkéntes. A vonatot homokidomárok állították le. Jelenleg is folynak a harcok, néhány önkéntest elvittek, többen megsérültek. Segítségre van szükségünk.
Várja a választ.

Lando lenézett a kislányra, aki figyelmeztette őt egy iskolai tűzre.
~Hát, minden jókor jön...~
-Jólvan, mutasd az utat, segítek.
 Ha kinyitották az ajtót, Lando közölte velük, hogy üzletelni akar, ha nem, akkor ugyanezt ráírta egy cetlire, és kirakta az ajtóra. Mikor odaértek fövett kb. 2kg földet, homokká változtatta, berugta az ajtót, és elkezdte az oltást. Mikor elérte a gyerekeket, és a tanárokat, ha vannak:
-Mindenki kövessen engem, kimegyünk innen!

Ahogy kiért a vonatból hatalmas káoszt látott. Mivel nem tud homokot idomítani, alternatív megoldás után keresett. Kis habozás után egy kard alakú fém darabot szedett ki a vonat stabil, és erős anyagú aljából, a levegőben még átalakította. A kardnak középen volt egy lekerekített,de szinte szükségtelen markolata.
~ Csak hogy kinézzen valahogy~
A másik végét ugyanúgy halálos fegyverré formázta. Amint ellépett a vonat mellől, meglátott egy fiút, aki jó-pár homokidomárral küzdött. Úgy tűnt meg áll a maga módján. Fortuna elnézett a másik irányba, ahol egy kevésbé szerencsés önkéntes próbált életben maradni. Mivel a homokidomár elég nagy zajt kavart a támadó homokáradatával, észre sem vette, hogy Fortuna odarohan és a hátába döfi kardját.
Kezeit görcsösen összeszorítva sikerült elforgatnia a fémet a homokidomár testében. Szinte érezte, ahogy a csontok miatt nehezen mozdul el. Mikor függőlegesből vízszintes irányba került a fegyver kitépte a testből. Nem tudta vajon milyen mélyre szúródott be. Inkább feszülten figyelt tovább, hátha még megfordul ellenfele.

/Kán/
Az ötből három ellenfelet azonnal kiütött a homokkarika, ketten azonban azonnal visszaidomították Kán felé. Egyikük, a bal oldali, dobbantott egyet, mire a homok mintha kicsúszott volna a fiú alól, így elesett. A két karika pedig közeledett vissza felé.

/Fortuna/
A lánynak sikerült elég mélyre szúrnia, azonban a homokidomárban még volt élet. Hátrafordult, és kezével egy kisebb gödröt mélyített ki Fortuna alatt, és a homokgödröt, amennyire csak tudta, összezárta. A lány nem tudott megmozdulni, az egyik keze is bennragadt.

/Zima, Taira/
Zima üzenete a tanácsteremben is hallatszott. Néhányan felpattantak, és csapatok azonnali küldéséről kezdetek beszélni.
- Amint lehet, küldünk valakit - szólt  a fiatal fiú a rádióba - egyelőre csak ennyit tudtak ígérni Zimának.
Eközben Sokka Tairához fordult.
- Kérlek, megkeresnéd a pilótánkat, és elmennél vele megkeresni az önkénteseket? - kérdezte tőle.