Ba Sing Se

First topic message reminder :

Bár Ba Sing Se mindig is a Föld Királyságának fővárosa volt, ma már nem csak a maroknyi megmaradt területet védi, hanem az egész ellenállás központjává vált. A falakat megerősítették, általában nagy számú őrség várja az idetévedőket, akiket csak akkor engednek be a városban, ha képesek bizonyítani, hogy nem akarnak ártani a lakóknak.
A gyűrűket Iroh tábornok parancsára eltüntették, helyette kisebb negyedeket hoztak létre, ahol a különböző kultúrájú emberek élhetnek, a saját, megszokott életüket élhetik. Annak ellenére, hogy még mindig többségben vannak a magukat föld népinek valló emberek, egyre tűz népi és víztörzsi is letelepszik a városban.
A technika csodái itt is ugyanúgy megcsodálhatók az utcákon, mint Ozaionban, itt azonban még nagyobb hangsúlyt tesznek a kutatásra - mivel a bevethető hadsereg száma igen korlátozott, a háború egyensúlyát csak a lehető legmodernebb harci gépezetekkel lehet kialakítani.

~ Ez nem tűnik túl biztatónak ~
Akármennyire próbálta, a homokot nem tudta mozgatni maga körül, így csak a kard maradt neki. A homokidomárnak már nem sok ereje volt, de megpróbált támadni.
Fortuna becsukta szemeit, és a kardot az arca elé emelve egy vékony, korongot formázott belőle, ami legalább az arcát védte, de csak egy oldalról.
~ Így nem húzom sokáig ~

A fiu körözött a lábaival , lendületett vett majd felugrott , evel hirtelen magáho idomította a "halálfelhőket" és magakörött keringette.HIrtelen  összesűrítette a felhőt és beleirányitotta a homokba, egy pillanatig nem történt semmi majd hirtelen a 2 idomár előtt oriási 2-2,5 m hoszú krisztálydárdák emelkedtek ki melyek könyűszerel felnyársalhatnak egy embert.
A fiu egy pillanatra körbenézett , észrevette a nyakig homokba lévő Fortunát, egy könnyed mozdulattal egy homokhullámot idomított a vézrő homokidomárra , és már ott is termett Fortuna mellet.
-Elkelne egy kis segítség?-mondta mosolyogva ,dobantott egyet , és kiemelte a lányt a homokbó , majd hátrafordult és figyelte elenfeleit.

/Kán, Fortuna/
A homokidomárok továbbra is küzdöttek. Habár Kán megsebezte őket, a kristálydárdákat eltérítették egy közös homokfallal, egyikük kezét azonban felsértette a támadás. Az, aki továbbra is teljesen épp volt, dühösen a fiúra támadt, egy nagyobbacska homoktölcsért alakítva ki körülötte, miközben lassan süllyeszteni kezdte a talajba.
A másik eközben Fortunára támadt, néhány üvegpenge segítéségével, melyek alig néhány lépésnyire Fortunától még kisebb, éles darabokra robbantak szét.

Szerencsére nem várt rá senki sem lesből a vezérlőben, így nyugodtan beszélhetett a rádióba. Elérte Ba Sing Se-t. Először csak beszéd foszlányokat hallott, amiket nem tudott értelmezni, majd egy srác szólt bele, hogy majd küldenek valakit.
-  Köszönöm, várunk. – szólt még bele a rádióba. ~ Mást úgyse tehetünk… ~
Kinézett az ablakon. ~ A francba! ~ kiáltotta magában, ahogy Fortunát figyelte. ~ Ahogy elnézem, nem tud homokot idomítani. Na bennem is egy zseni veszett el… Én, aki nem tudok fémet idomítani bemegyek a fém kabinba, ahol egy fémidomár könnyedén rám támadhat, és kiküldöm harcolni a sivatagba azt, aki nem tud homokot idomítani. Na gratula Zima! ~
A lány úgy hagyta a rádiót, - hátha még üzennek nekik - majd az üveg kitörése után kiugrott az ablakon. Látta, hogy Kán kihúzta Fortunát a homokból. Zima pont időben érkezett. A pillanat tört része alatt ráhangolódott az apró szilánkokra, majd kezével egy csapó mozdulattal (remélhetően) visszaidomította azokat a férfi felé. (Továbbra sem akarja megölni, csak cselekvésképtelenné tenni.) Azonban könnyen lehet, hogy nem sikerült az összeset visszaidomítania.
- Jól vagy? – kérdezte a lányt, de továbbra is tartotta a harcállást és a homokidomárt figyelte.

A fiu hirtelen elkezdett forogni , a homoktölcsér egyre közelebb jött hozá majd mikor máűr csak egy oszlop volt és szertefosszlott a homok a fiu már nem volt sehol.Egy pillanatig csend volt , majd apó morajlás haladszott , a homok hirtelen elkezdett kavarogni a homokidomárokk körül majd hirtelen tucatnyi hoszú kristály tört ki a homokból egyenesen a homokidomárokk felé.

Miután feltápászkodott hálás arccal pillantott Kánra, majd feszülten figyelte a felé áramló üvegdarabokat. Mielőtt elérték volna őt, Zima kisegítette.
- Remekül, neked hála! - mondta kedvesen. Kicsit úgy érezte, hogy most kvittek, de Fortunának nem számított, mert ő bármelyik társának segítene bármi áron. Ő már csak ilyen.
Maga elé tartotta a fémkorongot, aminek mindkét végét visszaformázta éles karddá.
~ Engem aztán nem zavar ha meg kell halnotok! ~ nézett ellenségei felé. Most mindhárman támadásra vártak.

/Lando/
A pilótát azonban nem olyan állapotok fogadják az iskolában, mint amire számított - bár ott voltak a tanárok és a gyerekek, mindannyian egy kis sarokban kuporogtak, arcuk, ruhájuk koszos volt. A fiúnak ideje sem volt hátranézni, az ajtó bezáródott mögötte, és hallhatta, ahogy valaki egy nagyobb földkupacot idomít az ajtó helyére.
- Itt a kém - visított fel egyik nagyobb diák. - Kérem, engedjenek el minket! - kiabálta, mire az egyik szomszédos szobából egy háborodott képű tűzidomár lépett elé. Bár Lando könnyen elmenekülhetett, ha akart, mindenkit csak akkor tudott megmenteni, ha szembeszáll az őrülttel.

/Fortuna, Zima, Kán/
A homokidomárok félreugrottak Kán támadása elől, és a fiú háta mögé ugrottak, kiidomítva Kán lába alól a homokot, egy mély gödröt létrehozva a fiú alatt. Egyikőjük ismét egy kisebb örvényt hozott létre a homokból, és Zima felé irányította azt. Egy ideig kavargott a lány körül, majd egyre gyorsabban kezdett köréje záródni, és néhány éles penge vált ki a homokkristályok közül. Eközben a másik Fortunára támadt, és észrevéve, hogy nem képes irányítani az üveget, ismét azzal támadt. Felforrósította a nála lévő darabokat, ezzel egy hurkot létrehozva, ami egyre közeledett fentről Fortuna felé.
Valahonnan, nem is túl messziről repülőgépzúgás hallatszott. Hamarosan érkezett az erősítés - már nem kellett sokáig bírniuk.

A fiu elmosolyodott , felnézett a gödör szélére , megropogtatta ökleitt majd hirtelen szemmagaságban a gödör falára öszpontosított.Lasú léptekkel közelítette a falhoz majd kezeit magaelényujtva mint mikor egy ember 2 függönyt tol szét kezeivel oldalazó mozgást végzett.Egy pillanat alatt már a homoktebger allat "búvárkodott".
 Egy igen kicsi kis gömbszerüségben volt , tenyerei magamellet kissé felfelnyujtav állandóan idomította a homokot magakörűl , hogyha véletlenül valaki keresné is a homok alat akkor se tudja észrevenni.Lassan elkezdet haladni előre , hátával egyre jobban meghajol és klassan gyorsult , a mutató és középső ujját előrenyujtva minden lépsnél , leginkáb vágásra hasonlító mozgásokatt tett a kezével és mindig surolta a "búvárkabin" falát , evel apró impulzusokat hozva létre mellyekkel igen könnyen tudta látni mi folyik a felszinenn.Eléggé gyorsan halad , lassan felmérte a terepett , mivel a homoktölcsér nem csatlakozott tulságosan a talajnak nevezhető homokréteghez igy Kán nem látta , ~az a lány tud homokot idomítani nem lesz semmi baja ~ majd Fortuna felé vette az irányt.A fiu megállapodott a homokidomár alatt , továbra is erősen idomította a homokot maga körül ,hogy ne lehessen észrevenni , majd lassan ovatos mozdulatokkal 8 kissebb kristálydárdaalapott idomított szépen a homokidomár és evel Kán körül egy körben.Ha a homokidomár megmozdult a fiu észrevétlenül követte , majd egy megfelelő kissé nyugottabb pillanatban a fiu erősen ökölbe szorította a kezét majd egy hirtelen mozdulattal a krisálydárdákat megnöveztette , nem vastagságban de nagyon hoszúra.A dárdák kitörtek a felszinre a homokidomár körül szépen körben és ha valami csoda fojtán nem tudta kivédeni őket a dárdák szépen belefúródnak az ember testébe és felemelik azt ugy 1-1,5 m re.Ha mégis ki tudja védeni Kán hirtelen kilővi magát a homokból odaugrik Fortuna mellé és egy "pokolkarikát emel ki maguk köré melyet bármikor képes darabokra szagatni és támadni vagy védekezni vele.

Zima örült, hogy Fortunának nem esett baja. ~ Végül is… ez így egész fair… Én védem a homok ellen, ő véd engem a fém ellen. ~ Az egyik homokidomár rátámadt. A homoktölcsér egyre jobban záródott körülötte. ~ Hékás! Azért nem vagyok ennyire jó homokidomár… Azt hiszem jó gyorsan neki kell állnom fejlődni. ~ Zima figyelt és várt. A megfelelő pillanatban ugrott egyet, majd kezével erőteljes toló mozdulatot csinált lefelé, hogy a föld alá kerüljön. Ott rögtön megszilárdította maga körül a homokot, maga fölött pedig üveggé alakította a homokot. ~ Ez közel volt. ~ Nyugtázta, amint meglátta onnan a pengéket. Várt egy kicsit. Majd mivel a levegője kezdett fogyni, az egyik irányba újra homokká idomította a földet és odébb ment néhány méterrel. Ott elidomította maga fölül a homokot, majd maga alatt a megszilárdított réteget felemelte a felszínre. A körülötte keletkező homokfelhőtől köhögnie kellett, de ezt végül néhány legyintéssel eloszlatta. Felvette az alapállást, majd várt és figyelt, ha esetleg újabb támadót látna.

A túl hirtelen érkező üvegdarabok nagy része találatot ért, igencsak megsebezve Fortuna testét. A sebek égetni kezdték a testét. A karján egy nagyobb vágás érte, ahova idomított egy kevés fémet a fegyveréből és egy fémkarpántot tekert a seb köré, hogy az ne sérüljön tovább.
A kard további részét hosszúkásra és tűhegyesre formálta, majd belevezette a még életbenmaradt homokidomár testébe a medence csontja fölött. Amilyen gyorsan csak tudta továbbindította a csontokat elkerülve és a fegyver a homokidomár vállából bukkant fel újra. Fortuna remélte hogy a tű szerű fegyver a szívén is áthatolt.
Miközben várt érezte hogy a karján lévő fém hűti a sebét, de így is égett a fájdalomtól.

/Fortuna, Zima, Kán/
Most már a gépeket is látták - és nem csak ők, hanem a megmaradt homokidomárok is, akik már igen kevesen voltak. Felpattantak homoksiklóikra a foglyokkal együtt, és egy homokvihar kíséretében eltűntek a sivatagban.
Néhány gép utánuk eredt, a léghajó azonban, amin úgy tűnt, a vezető tartózkodott, leszállt a vonat mellett. Katonák ugrottak ki belőle, és a jármű belseje felé indultak, keresve a túlélőket. Egyikőjük a három fiatal mellé lépett, és Fortunához szólt, amint észrevette rajta a vágásokat.
- Kérem, fáradjon a léghajóba. A sebesülteket ott látják el - mondta, majd Zimára és Kánra nézett. - Maguk nem sérültek meg? - megvárta a választ, és a léghajó felé indult Fortunával.
Ha szétnéztek, észrevehették, hogy már nem voltak olyan sokan, mint ahányan elindultak Ba Sing Séből, és sokakon látszott, hogyha tehetik, azonnal visszamennek a városba.

Hamarosan megérkezett a segítség. Egy katona lépett melléjük, hogy a hogylétük felől érdeklődjön.
-  Nekem semmi bajom, köszönöm. – mondta Zima.
Csak elfáradt, de annyi baj legyen. Fortuna viszont megsérült. Aggódott érte, de tudta, hogy nem lesz baja, hiszen el fogják látni. Miután Kán is válaszolt, a katona elkísérte Fortunát a gyengélkedőre. Zima körülnézett. Megcsóválta a fejét. (Ha Kán marad, akkor hangosan folytatja, ha nem, akkor magában mondja.)
- Eléggé megfogyatkoztunk. És valószínűleg sokaknak elment a kedve az egésztől… *sóhajt* Amúgy Zima vagyok, téged hogy szólíthatlak? *a segítő katonák és a többi önkéntes felé néz* Szerinted tudunk valamit segíteni, vagy bízzuk rájuk?

- Köszönöm - mondta a katonának, aki a léghajóhoz vezette. Odabent elment a gyengélkedőre és türelmesen megvárta míg egy gyógyító észrevette. Ahogy vizsgálni kezdte a vágásokat, Fortunának eszébe jutott az igazi baj.
- A gond az lenne... - kezdte, és lejjebb húzta a karján lévő fémhengert,ami eddig a sebet védte. Mély vágás volt szilánkdarabokkal, amiket ő nem tudott kiidomítani. Most először ő is felmérte a helyzetet. - Hát ez elég csúnya! - kínjában egy vigyori grimasz jelent meg az arcán.

A férfi kérdésére csak bizzentett egyet ,a fiu roppant feszült volt , a vállaiban a kis kristályok izzotak és igen erős fájdalmat okoztak.Elkezdte tapigatni a zsebeit majd egy szivart és egy gyujtót vett elő , gyosan a szájába tette majd idegeseen meggyujtotta.Egy nagyot szívott a parázsló szivarból és pár másodperc mulva az izzó kis kristályok a tetoválásokban lassan kezdtek vesztetni az eddig parázslóan vörös szinükből.Mikor Zima megszólalt , felkapta a fejét és kivette a szivart a szájából és innen kezdve minden 3-4 mondat végén ismét beleszívott mignem csonkig nem égett.
-Kán vagyok-mondta majd tekintetét egy nemmesze tőlük fekvő önkéntes holtestre esett , melette egy szétört "pokolkarika" melkasán meg nagy vágás , a fiu közel lépet lehajolt majd lecsukta a halott szemit , majd mikor Zimma ujra megszolalt felált és visszasétált mellé-szerintem tudják mi  a dolguk , csak lábalatt lennénk inkáb menjünk , mondta és figyelte a lány válaszát.

/Fortuna/
A lány gyógyításával egy vízidomárt bíztak meg, ami egyáltalán nem volt szokatlan Ba Sing Se léghajóin - minden városban lakó nép kivette a részét a háborúból, és a vízidomárok legtöbbje gyógyítással próbált segíteni, ahol tudott.
Miközben a vízidomár lány Fortuna sebeinek ellátásával foglalatoskodott, a földidomár könnyen elcsíphette a beszélgető gyógyítók és a ki-be sétáló katonák szavait.
- Már megint lecsaptak... - morgolódott az egyik földidomár, aki egy félig ájult önkéntest kísért be. - Lassan kezdem azt hinni, hogy többek ezek egyszerű banditánál...
- Persze, hogy többek - válaszolta az egyik gyógyító. - Talán a tűz urának csodás csatlósai...de annyi biztos, hogy veszélybe sodorják a tervet. Jó lenne, ha valaki hallotta volna, mit szeretnének... - felsóhajtott, majd visszafordult a ápoltjához.

/Kán, Zima/
A két önkéntes mellé, miközben beszélgettek, odalépett a léghajó parancsnoka - már a ruházatáról is felismerhették, mivel az sokban különbözött a többi katonáétól.
- Néhány sérült azt mondta, maguk sok homokidomárt győztek le - jelentette ki nyugodtan. - Kérem, el tudnák mondani. pontosan mi történt?

Lando felkapta fejét a "kém" szóra.
~Már értem. Ez egy rohadt csapda. Az a tűzidomár meg valamelyik lelőtt gép pilótájának ismerőse lehet, vagy valami.~
 Majd a tűzidomár felé nézett.
-Na jó. Te látom elég zavarodott vagy. Én meg asszem rühellni foglak.
Eközben egy gyors rúgással betörte az iskola falát, majd egy földtömeggel kitolta a civileket az épületből, majd homokot idomított a tűzidomár szemébe, és gyorsan a reptér felé vette az irányt, bejelenteni az esetet.

Félig-meddig figyelt arra,amit a katonák mondtak körülötte, de a figyelme egy részét elterelték a fájdalmai. ~ Banditák...persze...egy bandita sem ilyen őrült, mint ezek! ~
- Ki lehet valahogyan szedni a szilánkokat? - nézett a gyógyítójára.

Mikor Kán meggyújtotta a szivart, próbált úgy állni, hogy a füst ne érje. Gyűlölte a szivarfüstöt, rosszul volt tőle, de nem tett megjegyzést. Kán válaszára csak biccentett. Igazából ő is tudta, hogy csak láb alatt lennének, de azért megkérdezte… Segíteni, tenni akart valamit. Ekkor melléjük lépett a léghajó parancsnoka és a történtek felől érdeklődött. Zima sóhajtott.
- Igen - biccentett – A vonat hirtelen megállt itt, a semmi közepén. A kocsinkba bejött két homokidomár és egy tűzidomár, akik megadásra szólítottak minket. Mi nem engedelmeskedtünk. Miután legyőztük őket, én értesítettem Ba Sing Se-t a helyzetről, majd csatlakoztam a többiekhez odakint. A harc folytatódott. Jó néhány homokidomárral elbántunk, de… az önkénteseket nem tudtuk megvédeni… Többeket elvittek magukkal.

-A sivatagabn élő homoktörzsek egyikéből jöttek -mondta a fiu majd eloltotta a szivart és egy könnyed mozdulattal elhajította-beszéletem a vezetőjükkel.Azt állította nem a tüz urát szolgálja , sőt ha jol értettem a szavaiból annó sokat vesztett a háború miatt , töbeközött a Ba Sing Se i befolyását...... valamit makogott arról , hogy Ba Sing Se semmivel se jobb mint Ozaion ha árulónak bélyegeznek , nem tudom talán önnek ez a leírás eszébejuttat valakit?

/Fortuna/
A gyógyító biccentett, és intett az egyik katonának. Az odalépett melléjük, és gyakorlott mozdulattal intett, mire a szilánkok kireppentek Fortunából. A gyógyító már ott is állt felette, és összeforrasztotta a lányon lévő sebeket.
- Talán jobb volna, ha még pihentetné kicsit a kezét - mondta halkan, és gondterhelten a földidomár felé fordult. - Remélem, még sok embert tudtak kimenteni... - jegyezte meg gondterhelten, majd biccentett Fortunának, hogy elmehet.
Ahogy a lány haladt a léghajó folyosóján, egyszer csak azt vehette észre, hogy valaki követi - egy fiatalabb tiszt volt az, aki azonban a tűzidomárok egyenruhájába volt öltözve, arcvonásai pedig kísértetiesen hasonlítottak a vonaton látott tűzidomárhoz, csak éppen jóval fiatalabbnak tűnt annál.
- Láttad a bátyámat, igaz? - kérdezte indulatosan, és Fortunára nézett. Szeméből perzselt az indulat.

/Kán, Zima/
- Sajnos azt kell mondanom, hogy ismerem... - mondta elgondolkozva a parancsnok. - És cseppet sem örülök neki, mivel az illető egykor a mi tisztünk volt...egészen addig, amíg... - elharapta a mondatot, mintha csak akkor vette volna észre, hogy a két önkéntes mellette áll. - Köszönöm a segítségüket...azt hiszem, a teljesítményüket figyelembe fogjuk venni, mikor kiválasztjuk azokat, akik a tűz népéhez utaznak - barátságos biccentéssel elköszönt.
A két fiatal hirtelen egy kiáltásra figyelhetett fel, ami mintha a homokból jött volna, néhány lépésre tőlük.Kánnak még a hang is ismerős lehetett, mivel útitársáé volt.

A fiu hirtelen kihuzta magát , a füle rándult 1-2 mint mikor egy kutya valami gyanusat neszel , majd hirtelen megfordult.
-Halodd ezt-mondta izgatottan majd tovább forgolódott kémlelve a láthatárt-holl lehet-meg se várta a választ kezével mint mikor egy vak ember tapogatja az utatt elkezdett fel alá járkálni és kémlelni a talajt.

Érdekes volt amit Kán mondott, de az talán még inkább, amit a parancsnok reagált rá. Ekkor azonban egy kiáltás hallatszott, méghozzá a homokból. Kán kérdésére csak bólintott. ~ Biztos egy önkéntes… Hülye homok! Sajnos a talpammal nem érzékelem… ~ Így kénytelen volt Kán módszerét követni.

Idegesen nézett az őt letámadó férfire, miután felfogta mit is kérdezett, komoly, elgondolkodó arccal fordult felé.
- Miről beszél? - haragosan összehúzta szemöldökét. ~ Pontosan tudom miről, de majd akkor válaszolok ha tudom mit akar tőlem. Ha köze van a ránk támadó tűzidomárhoz, akkor nem sok jót nézek ki belőle. ~

/Lando/
A pilótának sikerült kimentenie mindenki az épületből, és elrohannia, azonban azt, hogy a tűzidomár és néhány társa követik, csak akkor vette észre, mikor befordult a következő utca sarkán. Hárman voltak, de nem látszottak túl veszélyesnek. Egyszerre támadtak rá Landóra, őrülten dobálva a tűzgolyókat, melyek záporként hulltak a fiúra, ha nem vigyázott. Ha nem akart szénné égni, védekeznie kellett.

/Fortuna/
- Ne játszd a bolondot... - mordult fel a férfi, majd nagy levegőt vett, és nyugodtabban folytatta. - A bátyám, aki évekkel ezelőtt eltűnt...hasonló csoportokhoz csatlakozott, tudom. Biztos akarok lennie abban, hogy ő nem volt itt...mert ha igen, akkor... - elhallgatott, és szemét ismét várakozóan Fortunára szegezte.

/Zima, Kán/
Valami dobbantásfélét éreztek a földből, és a föld egy pillanatra megkeményedett - nem tartott sokáig, de arra éppen elég volt, hogy a két földidomár érzékelje, honnan jött a segélykérés, és arra is könnyen rájöhettek, hogy nem egyetlen valaki várakozik a segítségükre - négyen voltak a homok alatti, apró erővel fenntartott kis gödörben, és búvóhelyük egyre jobban megtelítődött homokszemcsékkel.

Lando rohant ahogy csak tudott, de csak utolérték a rosszfiúk. Egy tűzgolyó csónyán megégette a karját, ekkor gyorsan ellentámadásba kezdett. Dobálta a kisebb-nagyobb sziklákat, végül amikor már nagyon elege lett, a tűzidomárok alatt a földet homokká változtatta, és mikor nyakig belesüllyedtek, megszilárdította azt. Mielőtt még kirobbantak volna belőle, már a reptéren volt, befutott a biztonsági irodába, és csak úgy hadarta a szavakat:
-Fiúk, gond van, 3 tűzidomár csákó megpróbált engem megölni. Rájöttek a Kingfish műveletre (kémkedés). Olyan 200 méterre vannak a reptértől, a földbe tiportam őket de bármikor kirobbanhatnak segítsetek!
 Eközben elővette az elsősegély ládát, és elkezdte gyógyítgatni a sebet.