Ba Sing Se

First topic message reminder :

Bár Ba Sing Se mindig is a Föld Királyságának fővárosa volt, ma már nem csak a maroknyi megmaradt területet védi, hanem az egész ellenállás központjává vált. A falakat megerősítették, általában nagy számú őrség várja az idetévedőket, akiket csak akkor engednek be a városban, ha képesek bizonyítani, hogy nem akarnak ártani a lakóknak.
A gyűrűket Iroh tábornok parancsára eltüntették, helyette kisebb negyedeket hoztak létre, ahol a különböző kultúrájú emberek élhetnek, a saját, megszokott életüket élhetik. Annak ellenére, hogy még mindig többségben vannak a magukat föld népinek valló emberek, egyre tűz népi és víztörzsi is letelepszik a városban.
A technika csodái itt is ugyanúgy megcsodálhatók az utcákon, mint Ozaionban, itt azonban még nagyobb hangsúlyt tesznek a kutatásra - mivel a bevethető hadsereg száma igen korlátozott, a háború egyensúlyát csak a lehető legmodernebb harci gépezetekkel lehet kialakítani.

Ahogy a férfi lenyugodott, Fortuna is komoly gondolkodóba esett.
- Nem tudok biztosat mondani - mondta könnyedebb hanggal. - Láttam egy tűzidomárt, aki... - nyelt egyet, ahogy a férfi türelmetlen arcára nézett. - Hasonlított de - elharapta a végét. - Sajnálom, nem tudom megmondani, nem ismertem azt az embert.
Kifújta a levegőt, ahogy megnyugodott és várt a férfi reakciójára. Remélte, hogy nem lesz túl indulatos, ő elmondott mindent amit tudott.

Kán arca hirtelen megrándult , megérezte hol vannak a bajbakerült társai.Tekintetével kémlelte a homokott , próbálta minnél jobban megállapítani a pontos helyét a gödörnek mert ha elkezdi idomítani a homokot a lentiekk tudta nélkül akkor akár rájuk is omolhat az agész még mielőt sikerülne fölölük kiidomítani a homokot.Hirtelen megállapodot valahol kezét előrenyujtotta és megszólalt.
-Zima segíts kérlek -mondta a fiu ha a lány odajön akkor jelt ad és elkezdi idomítani a homokot az önkéntesek feje felől , ha nem akkor is neki fut egyedül a müveletnek.

Zima felkapta a fejét, amint megérezte az önkénteseket. ~ Szerencsére megvannak... ~ A lány követte Kánt és felvette az alapállást. ~ Csak nehogy rájuk omlasszuk... ~A fiú jelt adott és együtt elkezdték idomítani a homokot. Erősen koncentrált az apró szemcsékre, de nem volt könnyű, tekintve, hogy a homokidomítás sosem tartozott az erősségei közé.
- Kitartás, mindjárt kint lesznek - kiáltotta az önkénteseknek.

/Lando/
A biztonsági irodában lévők azonnal felkapták a fejüket arra, amit Lando mondott, és néhányan kirohantak az utcára, hogy megkeressék a tűzidomárokat, egyikük maradt csak bent a sebesült pilóta mellett.
Nem számított egyikük sem a hirtelen tűzörvényre, ami felgyújtotta az irodát. Mivel a legtöbb reptéri biztonsági odakint volt, a sivatagban, nem tudták megfékezni a lángokat, és azt sem vették észre, ahogy egy alak belép az irodába.
Lando tisztán látta őt, tűzidomár volt, de teljesen más volt, mint a másik három. A tűz hadsereg egyenruháját viselte, és látszott rajta, hogy jól kiképezték. A pilótának ideje sem volt gondolkodni, hirtelen émelyítő szag töltötte be a helyiséget, és Lando elájult.
Mikor legközelebb felébredt, egy hajón volt, érezte a tengert. Egy kis szobába zárták be, nem volt semmi nyílása az ajtón kívül. Minden platinából készült, eltekintve az ajtó keretétől - az fémből volt.
Odakintről ordítozás hallatszott, mintha valamiféle csata folyna, vagy legalábbis, az készülődne.

/Fortuna/
- Csodás...csodás... - morogta a férfi, és összeráncolta homlokát. - Akkor most mehetek, és ölhetem meg... - mondta, inkább csak magának, mint a lánynak, és továbbment. - De ha minden így folytatódik, egy önkéntes sem maradt a végére, hogy megölje az avatart - halkan mondta, és valószínűleg nem is Fortuna fülének szánta, de a lány mégis hallotta.

/Zima, Kán/
Együttes erővel sikerült kiemelniük az önkéntesek fölül a homokot - mindannyian borzalmasan festettek. Hárman voltak, mindannyian borzalmas állapotban. Ahogy a katonák észrevették őket, azonnal odarohantak, egyikük, Tobias, azonban tiltakozott az ellen, hogy bevigyék az orvosi szárnyba, a többieket azonban elvitték.

/Kán, Fortuna, Zima/
Az incidens után mindössze tizennégyen maradtak, akik még vállalták az önkéntességet. Mindannyian felszálltak a léghajóra, és azzal indultak el a sivatagi kiképzőközpont felé - addig is azonban előttük állt egy rövidebb út, mely alatt megbeszélhették tapasztalataikat.

A fiu uveges tekintettel bámult előre , hirtelen megrázta a fejét , belenyult a táskájába , elővett egy szivart és egy öngyujtót. Már meggyujtotta az öngyujtót mikor hirtelen megál~nem lehetek ennyire pofátlan ~ , kikapta a cigarettát a szájából és megszólalt.
-Zavarna valakit ha rágyujtanék-fordult mindenki felé és figyelte a reakciót.

~ Nem fogok beszólni, vagy megjegyzést tenni. ~ Zima mélyen sóhajtott.
- Felőlem gyújts, de én akkor odébb megyek.
Nem várta meg a választ, az egyik ablakhoz ment. A léghajó felszállt, a tájat nézte. ~ Vajon mit tartogat a kiképző bázis? Milyen lesz majd az avatár, ha eljutok odáig? És... anyáék vajon jól vannak? ~

A fiu sohajtott egy kissebet mikor Zima megszólalt majd eltette a szivart.~Tényleg nem lehetek ennyire pofátlan~Ránézett a válára , a kis kristályok már megint , enyhébben mint a sivatagban , világítottak.Hirtelen előkapott egy flaskát a táskájából , majd gyorsan meghúzta.
 Tekintete végigfutott a társaságon , figyelte mindenkinek az arcát , majd hirtelen feltünt neki , hogy Zima már nem ül köztük.Nemsokára észrevette Zimát ahogy az ablakban áll és egy ablakon át kémleli a messzeséget.Letette a flaskát az ülőalkalmatoságra amin éppen rajta volt, elővett a táskájából egy kiss tábla csokoládét majd majd odasétált Zima mellé.
-Jol vagy?-kérdezte a fiu érdeklődő arcal , és ha Zima megfordul akkor megkínálja a csokoládéval.

Hirtelen Kán lépett mellé és a hogy léte felől érdeklődött. Zimának nem volt sok kedve beszélgetni. Már épp arra gondolt, hogy udvariasan elküldi, de ahogy megfordult, meglátta az érdeklődést a fiú arcán. Meg a csokit a kezében. Felvonta a szemöldökét. ~ Hogy lehet, hogy nem olvadt meg, vagy törött össze? Egy sivatagban voltunk, harc közben… ~ Aztán eszébe jutott, hogy most már muszáj lesz megszólalnia.
-  Köszi! – halványan a fiúra mosolyog, majd tör egy sort a csokiból – Megvagyok, csak elgondolkodtam… meg ne haragudj, de nem bírom a szivar füstjét… eredetileg ezért jöttem arrébb… és te jól vagy?

A fiu mosolygott egy aprócskát mikor észrevette a lány reakciőját a csokira.
-Megértem , előg idegesítő ha valaki nem szivarozik és körülötte füstőlnek -mosolyodott el , majd a kérdésre kissé elkomorodott-Am... én is jol vagyok , csak rég nem volt részem ilyen harcban és... hát nem vagyok megszokva a halott emberek látványától , kivááltképp ha valamien uton módon közöm is van hozzájuk - tekintetével mereven bámult ki a messzeségbe az ablakon át- vagy a halálukhoz...

Zima megértően biccentett a fiú felé.
-  A halott emberek látványához szerintem nem lehet hozzászokni…[url=#] és[/url] akit tudtunk, megmentettük - mondta halkan, bár tudta, hogy ez nem olyan megnyugtató.
 Hiszen valóban sokan haltak meg, ráadásul Kán tényleg keményen belevetette magát a harcba… Ő maga nem ölt az idomításával, erre különösen ügyelt… de persze rosszul érezte magát azért, mert nem tudtak több embert megmenteni. Sóhajtott.
- Remélem, megtalálják és ki tudják hozni azokat az önkénteseket, akiket a homokidomárok elvittek… Kíváncsi vagyok, mi a célja ennek a szervezetnek…
Ekkor hirtelen körülnéz, majd visszafordul Kánhoz.
- Hol lehet Fortuna? ~ Csak nincs olyan komoly baja, hogy bent kellett tartani... ~

-Én is remélem ... ki tudja mit csinálnak ott velük -mondta majd tört magának is egy sort a csokibol-ha kérsz még csak vegyél bátran.
Mikor a lány Fortunát említette a fiu is hirtelen hátrafordult és kémlelte a társaságot.
-Én sem  láttam mióta elment a gyengélkedőre....dehát végülis nem volt olyan sulyos a dolog nem ?

Zima tört magának még egy sort a csokiból. ~ Engem nem kell győzködni... ~
- Szerintem nem volt súlyos, de lehet, hogy jobb lenne, ha megkeresnénk... Meg ki tudja, hátha hallunk valamit a kiképző táborról, vagy úgy bármiről...

/Zima, Kán, Fortuna - a kaland a sivatagi kiképzőközpontban folytatódik /