A Ba Sing Se-i hadsereg hajója

First topic message reminder :

A hadihajó jól fel van szerelve fegyverekkel, a fedélzeten katonák várták az akció vezetőinek parancsát. A hajó belsejében számtalan szoba volt a matrózok számára kialakítva, de itt helyezkedett el a gyengélkedő is, ahol a sebesülteket kezelték a vízidomárok.

- Csodásan festesz - jegyezte meg Chen, mikor meglátta Kaent. Örült, hogy viszontlátja a fiút, és különösebben az sem rendítette meg, amit mondott - a tűzidomárok az ellenségeik voltak, ő pedig egy ideje már hozzá volt szokva a holttestek és a vér látványához. ~ Erre képeztek ki... ~ jutott eszébe, és ettől egy pillanatra elszomorodott. Nem volt éppen...normális dolog, ezt jól tudta, és a háború maga sem volt jó....de benne volt, és ez volt a munkája. Nem mosolyodott el, arca komoly maradt, de nem hagyott helyet kételynek a fejében. Most ki kellett jutniuk, ez volt a cél. ~ A lényeg a cél, és hogy hogyan lehet elérni... ~ jutott eszébe egyik kiképzőtisztjének szokásos mondata, és nagy levegőt vett.
Mielőtt azonban bármit is mondhatott volna, Kaen felüvöltött, lyukat robbantott a plafonba, és elájult. ~ Jó jel... ~ sóhajtott fel a lány, és újdonsült társára nézett.
- Fel kell vinnünk...és fel kell jutnunk nekünk is - mondta ki az egyértelműt, és elgondolkozva felhúzta a szemöldökét.

Thran érezte, ahogy a nyakában dobog a szíve. Habár gyakran harcolt az északiak ellen, az hazai pályán volt. Most, idegen környezetben már nemigazán volt az a bátor fickó, de azért igyekezett nyugodtnak maradni. Ahogy haladt egyre lefelé, eljutott a börtönökhöz, ahonnan egy fogoly kiáltását hallotta meg.
~ Mi a fene... valakit elfogtak? Akkor kiszabadítom, egy társ azért mindig jól jön... Végül is, jó ha nem fedem fel már rögtön az elején a képességeimet.~ gondolta magában ezzel elindult a hang irányába. Ekkor vette észre, hogy két tűzidomár is van a környéken, habár nem valami élesen figyelnek. ~ Itt az idő a cselekvésre ~ mondta magának, majd a vizes tömlőiből előidomítva, két vízsugárt indított az őrök felé, pontosabban egyet-egyet, remélve, hogy sikeresen meglepi őket.

- Egyetértek. - bólintottam a lány szavaira, és átfűztem az eszméletlen fiú fél karját a vállamon. Ha a lány csatlakozik a másik oldalról, az egyik kezem szabad marad, és képes vagyok idomítani. Ha legalább megvakítom az ellenfeleimet, már jelentősen lecsökkennek a túlélési esélyeik. - Siessünk. Figyelek az érkezőkre, bárhol felismerem, csak hangról a Tűz Népének katonáit.
Elfordítottam a fejem, és az arcom kifejezéstelen maradt, de a lány sejthette, hogy közülük való vagyok. Noha a Tűz Népének vörös ruháit viseltem, ez már nem számított olyan meglepőnek... elsőre nem lehetett rólam megmondani, hogy a Tűz Urának egyik személyes bérgyilkosa voltam. Viszont ez a megszólalásom már sejtethetett valamit, így meg is bántam, hogy kimondtam. Nem tesz jót a bizalomnak, ha az ember sötét múlttal rendelkezik, és ebben a helyzetben jobban jártam volna, ha bíznak bennem.

Kaen egy párperc múlva magához tér és észre rááll a lábaira kicsit zavarja hogy két lánynak kellett cipelnie kicsit kinyújtózik megropogtatja a nyakát és tisztelet teljesen azt mondja. - Sajnálom hogy terhetekre voltam most elég szánalmasnak érzem magam na mindegy, egyébként örülök hogy egy elit is itt van sajnálom hogy így kell megismerkednünk remélem jól kijövünk, mellesleg minden ezen a hajón szolgáló embert át kell vinnünk a másik hajóra de előbb el kell foglalnunk és vagy fogságba ejtenünk a legénységét, vagy megölni, vagy ide toloncolni kezdjenek amit tudnak de az 100% hogy először a hajót kell el foglalnunk na megbíztok bennem és segítetek? - Mikor befejezte rájuk nézett és várta a válaszukat.

Mikor a fiu meghallotta, hogy valaki a segítségére sietett, felkapta magát, és elkezdte rúgdosni az ajtó zárát, megpróbálta kirúgni azt. Kicsit kilazította, majd kirúgta az ajtót majd egy kis ruháján maradt homokból tőrt formált, majd megszilárdította azt. Azzal kezdett el hadonászni, hogy megsebesítse a két tűzidomárt. Szerencse volt, hogy a vízidomár is elterelte a figyelmüket. Mikor közelebb került hozzájuk, behúzott nekik pár ájulósat. Majd Thranhez ment.
-Kösz a mentést. A nevem Lando kapitány a Ba Sing Sei repülőraj egyik pilótája. Gyere, ha segítesz talán el tudunk jutni a hajóhídig ahonnan légitámogatást tudok kérni.-majd várta a választ.

Chen segített a másik lánynak Kaen cipelésében, miközben érdeklődve fürkészte. Érdekes...határozottan érdekes személyiségnek talált. ~ Tökéletesen tárgyilagos, céljai vannak, és tudja, hogyan hajtsa őket végre...oda kell rá figyelni ~ gondolta, és halványan elmosolyodott. Egyelőre semmi olyat nem talált a tűzidomárban - mert abban biztos volt, hogy a lány tűzidomár, de ez magában még nem adott okot aggodalomra -, ami miatt gyanakodnia kellett volna, hacsak nem azt, ahogy hirtelen lezárta mondandóját. ~ Ó, tudom én, hogy titkolsz valamit... ~ nevetett fel magában, és már csak a gondolat maga is felvillanyozta. Persze, egyelőre nem akart érdeklődni, és semmi több, de biztos volt abban, hogy sok rejtély kerülhet itt felszínre...
Arra azonban majdhogynem esküdni mert volna, hogy a lány nem azért titkolózik, mert rosszat akar...egyszerűen csak félt, hogy valamiért rosszat fognak róla gondolni. ~ Hm...mulattató lesz...az ilyen számító emberek mindig mulattatóak... ~ Eszébe jutott Tobias, aki mindig kicsit hasonlóan viselkedett, és szomorúság hullámzott végig rajta. Nem, most nem gondolhat Tobiasra...nincs arra ideje...
Kaen magához tért, és azonnal magyarázni kezdett, Chen pedig komoran bólintott.
- Igen, valóban hajót kell majd foglalnunk...egyelőre azonban jobb volna elhagyni ezt, a lehető leggyorsabban. Nem akarok még több életet kockára tenni, szóval olyan megoldást kellene alkalmaznunk, ami nem halálos... - a két tűzidomárra nézett. - A fényidomítás nagyszerű módszer lenne...

- Üdvözlöm kapitány! - köszöntötte a kiszabadítottat Thran, miközben a felhasznált vizet visszaidomította a tömlőibe. ~ Elég érdekes fickó ez... - gondolta magában, miközben végigmérte a férfit - Most egyik pilótája, vagy a kapitány? Szerintem még ő sem tudja ~ mosolyodott el, majd kihagyva a bemutatkozós részt, el kezdte ismertetni az események az újdonsült társával.
- Egy csapat vízidomárral jöttünk, mert úgy tudtuk, hogy baj van. Engem ide küldtek, hogy nézzek körül, ezért találtam meg önt. Nemigen van tudomásom arról, hogy mi minden történt itt a hajón, de örülnék, ha elmesélné. Egyáltalán minek zárták önt börtönbe, ha kapitány? - kérdezte Thran, majd gyanakodva végigmérte még egyszer a kapitányt. ~ Sehogy sem tetszik ez nekem. Tűzidomárok,  börtönök, rajtaütések. Biztos vannak a a hajón más emberek is, akik velünk lennének, meg kéne találni őket. ~
- Szóval vannak még más emberek is a hajón? - kérdezte, miközben elindult az egyik ajtó felé - Meg kéne találnunk őket. ~ Félni úgy sem kell, megvan a képességem, hogy ne essen bajunk, de nem szeretném ilyen hamar felfedni... ~ tette hozzá gondolatban.

- Én értek a fényidomításhoz. - bólintottam. - Előre megyek, és megvakítom az őröket. Ha elég gyorsak vagyunk, észre sem veszik, és már elhagytuk a hajót.
A sarkoknál mindig megálltam, és figyeltem. Felmértem a hangok, és a kevés észrevétlenül látás alapján is megfigyelhető információ alapján, hogy hány őr van, sőt, a csizmájuk kopogásáról, a beszédstílusukról gyakran arra is képes voltam, hogy megállapítsam, milyen rangúak, ebből kiindulva pedig feltételezhetően milyen képességűek. Aztán fényidomítással megvakítottam őket, és kiléptem az adott folyosóra. Már nem maradhattak annyian, hogy ne tudjam őket időben elintézni, így biztonságosan haladhattunk. Miközben lassan kiértünk, felmértem a lehetőségeinket. Ha nem sikerül elfoglalni az ellenséges hajót, mentőcsónakokkal semmire sem megyünk. Ha sikerül, azzal tudunk menekülni. Ugyanakkor tudtam, hogy nem érdemes átkelni rá azonnal. Ha élni akarunk, ki kell várnunk, hogy mi lesz a csata kifutása. Akkor adott esetben még átverhetem az őröket, és meglepően szerencsés helyzetbe kerülhetünk.

- Oké akkor a tiéd ez a munka enyém meg a verőlegény szerepe azt úgy is jobban szeretem, mint a sunyi hátba támadásokat sokkal tisztességesebb és diadalmasabb úgy a győzelem meg amúgy is jóval nagyobb büszkeséggel tölt el szemtől szembe harcolni egy ellenféllel és legyőzni vagy akár veszteni ha legyőz akkor az annak a jele hogy még gyakorolnod kell ha legyőzöd meglátod a gyakorlások eredményét. - Miután Kaen elmondta ezt a kis monológot elindultak Taira-val az élen. Kaen lassan kezdte már unni hogy mennek és minden saroknál megállnak főleg mikor megjelent előtte elesett harcos társainak arca de főképp Renshu olyankor elkezdett szomorú és dühös lenni csak az járt a fejében hogy Chen vajon most teszi fel azt a kérdést hogy. "Hol van mi történt Renshu-val? Azonban volt egy olyan gondolat menete is hogy örül hogy legalább Chen jól van és úgy mond biztonságban kicsit mondjuk gyanakvó volt a az újonnan hozzájuk csapódott lánnyal kapcsolatban mert mintha látta vagy hallott volna róla valamit esetleg mindkettő. Ezen addig gondolkodott hogy már majdnem elérték a fedélzetet.