Felső gyűrű

First topic message reminder :

A felső gyűrűben található a különböző hivatalok, a kormány, és a hadsereg központját. A város legfontosabb állampolgárai itt élnek, a Dai Li védelmében. A királyi palota a felső gyűrű közepében található, saját gyűrűvel körülvéve. A házak mintha a királyi palota kicsinyített mása lenne, sárga cseréppel hirdetik az épület gazdagságát és a tulajdonosait. Az itt élők bárhova elmehetnek Ba Sing Se-ben.

Nilela, míg várta Taira válaszát, elmerengett...
~Az is lehet, hogy túl gyanakvó vagyok és ő tényleg csak egy egyszerű professzor. De akkor miért ez a sötét aura? Lehet, hogy erre is egyszerűbb a válasz mint gondolnám. Ez a baj velem, néha túlzásba viszem a nyomozást... Igazából, tényleg eléggé goromba voltam vele, nem kellett volna. Na jó, egyenlőre békén hagyom. Sőt, kedves is leszek hozzá, de ha mégis valami rossz dologra készülne... Nem, inkább okoskodónak tűnik, semmint ördöginek. Tudom, hogy nem barátokat keresni jöttem, de azért nem volt túl szép így indítani... Hát, legalább bocsánatot kértem. Majd igyekszem a jövőben kicsit megértőbb lenni vele.~
Lopva Walter-re pillantott és látta, hogy most Dibiron-nal beszélget.
~Vajon miről lehet szó... Áh, biztosan csak előadást tart neki is valami elképesztően unalmasról.~
Egy ideig Nilela még bámulta a két sétáló férfit, majd visszafordult Taira-hoz és várta a válaszát.

Dibiron séta közben csöndben maradt és semmire se gondolt, legfeljebb vetett néhány pillantást Nilelára. ~Nemtudom. Szépis meg cuki is... Atya gatya... Ott egy pillangó... Vagy inkább pinalangó? Ott van mégeggy. Ott meg egy légy. Emlekszek még nagypapi pusztuljkának hívta mert csak azert van a légy a vilagon hogy lecsapjuk, szoval hogy megpusztuljon.~ gondolkodott magaba es neha-neha elmosolyodott. Egyszer csak mellette termett Walter, aki hozzá is kezdett beszédéhez, majd miután ő befejezte, a földidomár válaszolt. - Kicsit megleptél Walt most ezzel a gyors megszólítással. De te azt mondtad, hogy azokat az iratokat el fogjuk pusztítani? Nem csak felkeressük? De miért pusztítanánk el őket? Csak a fegyverrel kapcsolatosat kéne maximum... És azok az indák rengeteg energiát tárolnak. Butaság lenne ezt a kiváló lehetőséget elvetni, hogy rengeteg ingyen energiát elpazaroljunk. - Mondta majd várta beszédtársa válaszát. ~Lehet tényleg azt kérték hogy pusztitsuk el? Lehet figyelni kellett volna eligazitáson és nem Karint nézni~ gondolta magában a fiú

~ Nah Walter! Kifogtad a csapat "legokosabb" tagját ügyes vagy! Én tudom, hogy mi a küldetés célja, pedig ott se voltam a megbeszélésen, viszont ennek a hatökörnek a szájába lett rágva és így se tudja? Szánalom, hogy milyen embereket bíznak meg manapság, az igazán fontos dolgokkal... ~ Gondolta Walt miután Dibiron válaszolt neki. - Ööö... Igen, teljesen igaza! Ingyen energiát elpazarolni, egyszerűen felesleges! Nagyon sokat érhetnek azok az indák és még fel is használhatnánk őket! Sőt a tervrajzoknak meg hatalmas eszmei értéke van! És egy hozzáértő kezében, még életeket is menthet. Oly sok minden jóra lehetne használni azokat terveket... És felgyújtani az egészet egy parancs miatt? Hát én sem örülök barátom, de sajnos a parancs, az parancs! Vagyis, ha egy lelketlen bérenc... De maga nem az, ugye? Van szabad akarata! Nah mindegy nem az én dolgom, ha az orránál fogva vezetik... Azt más már megtette... - Mondta majd gyorsított léptein és lehagyta a fiút. ~ Remek... Most hagyom, hogy eméssze egy kicsit a gondolatot, hogy igazam van. Még egyszer megemlítem majd a dolgot előtte és ő fog odarohanni hozzám, hogy találjunk ki valamit a tudomány védelme érdekében! Nah jó, biztos nem így mondaná... Már csak Tairát kéne meggyőzni és Nilela már hiába ellenállna! Mi túlerőben lennénk! De egyenlőre Dibitont és engem könnyűszerrel legyőznének...
~ *ásít*
~ Mi van már megint?
~ Csak olyan unalmas vagy Walt! Sose teszel semmi izgalmasat... Csak így összeesküvés, úgy összeesküvés és még nem történt semmi... Unalmas!
~ Nyugalom! Ha sikerül meggyőznöm Tairát nyert ügyünk van!
~ Ahogy elnézem az arányokat, könnyűszerrel legyőznétek Tairát és Nilelát! Pedig nem értek a matekhoz...
~ Lássuk csak! Egy veterán tűzidomár és egy tapasztalt vízidomár, egy idióta földidomár és egy vézna tudós ellen. Hmm... Igazad volt! Tényleg nem értesz a matematikához!
~ Egy félig szellem vézna tudós! Ne felejtsd ki! Ez így már három, a kettő ellen! De akár húszat, a kettő ellent is számolhatnék.
~ És hol van, az a plusz 17 embered? Hmmm?! ~ Mivel nem érkezett válasz Walter csöndben maradt és mikor a toronyhoz ért, az egyik falának támaszkodott és várta a többieket.

- Nincsenek túl jó emlékeim erről a helyről. Egy olyan múltból valók, amit sosem hagyhatok magam mögött. - biccentek komoran Nilela kérdésére. - De amennyire lehet, jól vagyok.
Nem akartam beszélgetésbe elegyedni, de a gyanús viselkedésű tudós és a megkérdőjelezhető intelligenciájú földidomár mellett,  az új társaság legígéretesebb tagja egyértelműen a lány volt. Felsóhajtottam, és felé fordultam, továbbra is színtelen hangon, rezzenéstelen arccal beszélve.
- Nos, azt hiszem, a küldetést illetően hasonló a szemléletünk. Én egyértelmű parancsot kaptam, viszont attól tartok, Waltertől tarthatunk. Felismerem, ha valaki komoly dolgot titkol, és nála egyértelmű a helyzet. Jobban szeretném megtudni, mi az, mielőtt esetlegesen konfliktusba kerülnék vele, és úgy látom, te is ezen az állásponton vagy. - mondtam. - Nem tűnik komoly ellenfélnek, de a látszat biztosan csal, a viselkedése az ellenkezőjére utal, és nem akarom megtudni, mit tesz, amennyiben veszélyezteti a küldetés sikerét.
Persze tudtam, hogy a taktikai elemzés megrémítheti a lányt, de Walter nem tudta elaltatni a gyanúmat. Valamit tényleg tervezett, és jól jött egy szövetséges. Némán várom a válaszát.

Eljött az ideje, hogy a csapat befejezze az ármánykodást, felfüggessze az ördögi tervek szövögetését, leálljon a fenyegetőzéssel, és hogy véget vessen az élet értelmén való örökös filozofálásnak… Legalábbis addig, ameddig dolgoznak: mivel elérték a tornyot. A bejárat fölött az alábbi szöveg áll: „KÁÁÁposz”, valamint alatta pedig egy kisebb lyukban két betű van: „ta.” Eme rejtély megfejtésére nem ez a történet szolgál, de majd talán később elővehetik az ügyet. De most itt az idő, hogy betegyék a lábukat a régi, romos, feldúlt épületbe, melyben meg kell lelniük a tervrajzokat, és a fegyvereket, de valószínűleg ezt a kísérletet nem fogja siker koronázni… Milyen az a sztori, ahol az első helyszínen meglelik a keresett eszközöket?
Belépve az épületbe egy rakat ládát látnak… Talán tényleg ez lenne a raktár? Eléggé kieső sikátorban van, várható, hogy akár az a fránya raktár is lehet… De lehet, hogy a ládák dugig vannak… KÁPOSZTÁVAL.  A csapatnak minél előbb kutakodáshoz kéne kezdeniük, elvégre sietős a dolguk. Vagy nem.
A ládákat pókhálók fedik be, és por. Néhányból bűz árad, míg másikakból őrjítő, orrfacsaró trágyaszag. Vagy valami hasonló. A lényeg, a lényeg, hogy az épület nem áraszt magából sem kellemes hangulatot, sem kellemes szagot, így hát nem árt, ha gyorsan végeznek.

~Szegény Taira, mégis mi történhetett vele ezen a helyen, ami ilyen rémes volt? Jobb, ha nem firtatom. De azért annak örülök, hogy ehhez képest jól van.~
Nilela figyelmesen végighallgatta Taira-t, majd bólintva válaszolt neki:
-Maximálisan egyetértek veled. Walter titkol valamit, ez biztos... És nem gondolom annyira gyengének, mint amilyennek elsőre látszik. Szerintem köze van a szellemenergiához... Teljesen megváltozik a mimikája amikor szóba hozza. Fogalmam sincs mit tervez, de remélem nem magának akarja megkaparintani a terveket, amiket épp elpusztítani készülünk... -Nilela megkönnyebbült, hogy végre szövetségesére találhat ebben a tébolyban.
Amint a toronyhoz értek, Nilela hátán végigszaladt a hideg. Elolvasta a bejárat feletti feliratot, majd óvatosan kinyitotta a nagy, dohos ajtót, ami csikorogva megadta magát. Azonnal megcsapta valami émelyítő szag, így a kezével befogva az orrát, lépdelt tovább óvatosan befelé. Mindent por és pókháló fedett, így annyi dologhoz akart csak hozzáérni, amennyihez feltétlenül muszáj... Egy-két kevésbé rossz küllemű ládát fel is nyitott, de csak rothadó káposztát talált bennük.
-Káposzták... Azt hiszem... -mondta és még jobban eltakarta az orrát.

Mikor a többiek beérték, csak kiegyenesedett, csípőre tette a kezét és hangosan felolvasta a bejárat fölötti szöveget. - Káposzta... Valószínűleg egy raktár lesz... Tökéletes hely elrejteni, ilyen fontos feljegyzéseket! - Ahogy Nilela kinyitotta az ajtót, megcsapta orrát a bűz. - Annyira azért mégsem tökéletes az álca... - Végigtekintett a ládák sokaságán, de nem talált semmi különlegeset, vagy érdekeset. - Megrohadtak a káposzták, a szagból ítélve. Tehát már jó ideje nem használhatta senki... Valószínűnek tartom, hogy itt van valahol, amit mi keresünk. - Először is pincétől, padlásig át kell kutassuk az épületet. Aztán jöhetnek a ládák... Nincs kedvem feleslegesen rohadt zöldségben turkálni, ha kiderül, hogy mondjuk a pincében volt elrejtve. - Mondta és tetőtől, a talpáig átvizsgálta az épületet, majd a ládákat is kinyitogatta.
~ Nézd Walter! Barátom, mondd! Hova süllyedtél? Komolyan káposztás ládákban is a tudást keresed? Mit meg nem tennél még érte?
~ Háááát... A karomat is levágtam a tudományért, ha nem emlékeznél.
~ Jó, mondjuk hülye kérdés volt. De ez a bűz, akkor is rémes!
~ Nekem mondod? Mindjárt elhányom magam!
~ De azt a kérdést válaszold meg nekem! Hogy mit teszel, ha a szeretett tervrajzaidat, a tűzre dobná valamelyik jólelkű?
~ Ö... Nem tudom... Valószínűleg megőrülnék! Egy életet kéne dolgoznom azokért az eredményekért, ha nem többet! Elborulna az agyam és...
~ És? Mit tennél? ~ Kérdezte kuncogva.

A ház átkutatása felettébb sikeresen telik, egészen addig, míg találnak is valamit. De ez a talált dolog nem valami fényes és boldogságot lengető, ugyanis egy dühös struccpingvinfakopáncs szellem döntött úgy, hogy meghuncutkodja a társaságot. Nagy termetével egy dobozkupac mögül bújt elő, majd így szólt:
- Én vagyok Griuk, a penészes és rothadt gyümölcsök őrzője! Ne bántsátok a szent káposztáimat!  KÁÁÁR! KÁÁÁÁR!
Majd menten kalapálni kezdett Dieb fején, és hangosan krákogni. Majd mikorra pedig Dieb végre elájult odaugrott Walterhez és így szólt:
- A káposztáim! Az én szent káposztáim!
Csapkodni kezdett a szárnyaival, és a karmai közé fogott két ládát, majd felfele kezdett repülni, áttörve a plafont, mind a 9 emeletet, és elrepült a távolba… Viszont az épület szerkezete menten rogyadozni kezdett, hála a lyukaknak, így hát nem árt, ha a társaság távozik… Mielőtt mind palacsintákká válnak a lehulló törmeléktől.
Viszont a nap már lehunyóban van, így hát dönthetnek, hogy mennek az egyik következő helyre, vagy visszatérnek pihenni a hajóra… Elvégre Diebnek tényleg nem ártana egy kis pihenés, miután ennyire beverte az őrző a fejét… Ellenben, ha tovább mennek, akkor talán a szuper titkos tervrajzok őrzőjét is meglelhetik, bár amilyen szerencséjük van, talán nem lenne több sikere a csapatnak vele.

A káposzta bűze facsarta az orromat, de nem volt sem időm, sem lehetőségem kutatni a tervek után. A szellem feltűnésével, és Dibiron sérülésével valószínűvé vált, hogy nem kutathatunk tovább. Persze sokkal szerencsésebb lett volna folytatni a keresést, hamarabb végeztünk volna, de Nilelának igaza volt, még mindig nem zárhattuk ki a belső konfliktus lehetőségét Walterrel, és egy ilyen harcba nem akartam fáradtan bocsátkozni. Gyanús volt, és biztosra vettem, hogy vannak még trükkjei.
- Dibiron miatt én azt javaslom, térjünk vissza a léghajóhoz. A továbbhaladással őt sodorhatjuk veszélybe, és bármilyen sürgető a tervek elpusztítása, amennyiben az előbbihez hasonló akadályokkal találkozunk, jobban járunk ha több emberünk van. Remélem, ezzel mindenki egyetért. - Néztem körbe.

Dibiron ahogy meglátta a feliratot felkiáltott: -Atya gatya!!! Nagyfater régi raktára!!!!- és bement a többiek után. Körbenézet 1-2 ládánál és letérdepelt és megszolalt halkan szomorúan: -óh ne!!!! A KÁPOSZTÁINK!!!!- erre előkerült a szellem és elkezdte kalapálni a fejét. A földidomár hadonászott próbálta leszedni de nem sikertült úgyhogy összeesett. Mikor már elkezdett magához térni akkor meghalotta Tairát. Úgy gondoolta tovább kéne haladni, hisz Nilelának nagyon fontos a küldetés, ezért megpróbálta magát rendbe rakni kisebb nagyobb sikerrel. Először elkezdtett felálni és közbe mondta: -Áh semmi baj emberek mehe....- és ekkor  felállt és elvesztette az enyensúját és egy földoszloppal akarta kitámasztani magát de olyan hirtelen rántotta fel hogy állon vágta magát ezért megint lefeküdt és újra felakart álni de ekkor meg a falnak esett neki. -Srácok, tudom úgy néz ki mintha bajom lenne de hidjétek el tök jól vagyok. De siethetnénk kifele mert szerintem nem masszív ez a hely én meg most nem tudom megtartani.- és a fiú a földön, hasonfekve a talpa alá idomitott egy kis földlapot és kitolta annak segitségével magát az épületből és kint még megpróbált felállni és ha, valaki segit neki akkor sikerül is neki.

Walter átkutatta az egész épületet a pincétől, egészen mind a 9 emelet legtetejéig, de nem talált semmi mást, csak ládákat, amikből nem túl kellemes illat áradt ki. Ismét lement a földszintre és szép sorban az összes ládát  felnyitotta. - Dibiron! Ha tietek volt, ez a hatalmas épület, teli káposztával, akkor miért hagytátok megrohadni őket? - Kérdezte Walt, miközben tovább kutakodott, de a földidomár nem tudott válaszolni, ugyanis épp azon volt, hogy ne ájuljon el, egy jól megtermett szellem ütlegelésétől. - Te jó ég! Mi vagy te?! - Kiáltotta Walter, majd elővette a jegyzeteit és gyorsan leírta a lény különösebb jellemzőit, míg a földidomárral volt elfoglalva. ~ Hmm... Még sosem láttam ehhez fogható szellemet! Vajon rá tudnám venni, hogy kísérletezhessek rajta? Vagy el tudnám fogni? ~ Merengett el, de egy csöppet megzavarta gondolatmenetében, mikor hangos rikácsolás és robaj keretein belül, elviharzott a struccpingvinfakopács, a tetőablakon keresztül. Azon a tetőablakon, amit stílusosan, a kirepülésével hozott létre, de mivel ez az akció, az épület stabilitásába került, gyorsan el kellett tűnniük. - Szerintem itt az ideje, hogy elhagyjuk ezt a rozoga épületet, már nem biztonságos itt, úgyhogy búcsúzz el, a hőn szeretett káposztáidtól! - Mondta a fiúnak és ki is siettet, épp ott, ahol bejöttek, majd pár lépésnyire megállt az ajtótól. - Tehát, az előző szellemnek az energiáját érzékelte a szerkezet... És ahogy nézem elpocsékoltunk egy napot... - Mondta a napnyugtát csodálván. De ekkor megérkezett mellé, Dibiron a földön feküdve. ~ Jah tényleg... Az egyetlen szövetségesemet elkalapálta egy szellem... Remélem verődött egy kis értelem is belé! ~ Gondolta. - Jól érzi magát? Várjon, hadd segítsek! - Szólt neki és megfogta jobb kezével a földön fekvő fiú ruháját és egy egyszerű mozdulattal, könnyedén talpra állította. Walter még maga is meglepődött, hogy mekkora erő rejlik benne. - Nos! Irány a léghajó! El kell látnunk a félnótás barátunkat! - Mondta és megütögette a fiú vállát. Amikor Taira megemlítette a tervek elpusztítását, Walter egy csöppet ideges lett. ~ Már megint itt tartunk?! Egy órát papoltam nekik a szellemi energia erejéről és még csak nem is vették az adást? Idióták! Vagy hűségesek, nem tudom... És azt sem értem, hogy honnan szalasztották ezt a két lányt! Elit katonák lennének? Nem törődnek semmivel, csak, hogy sikerrel járjon a küldetést... Nem is veszik figyelembe, hogy a világ mivel járna jobban és tesznek az egyensúlyra! A Triád jól járna velük... Mondjuk én már évekkel ezelőtt szakítottam velük a kapcsolatot!
~ Csak nem?! A jó öreg, béketűrő Walter triádos volt? ~ Szólalt meg nevetve, a mára már megszokott hang.
~ Nem! Vagyis kicsit, talán... Igen...
~ És hány embert nyírtál ki, fenyegettél meg, vagy raboltál ki?
~ Ööö, egyet sem...
~ Micsoda?! Mi értelme úgy belépni egy bandába, ha az ember, sose csinál semmi izgalmasat?
~ Nos igazából nem voltam benne, csak fegyvereket csináltam nekik, egy pár Yuanért cserébe. Tudod, bombákat, meg ilyenek! De ez már nagyon régen volt...
~ Ezt sosem gondoltam volna, rólad Walt! Nem úgy volt, hogy a tudományért mindent?
~ Ez így van, csak a szertárosi állásom fizetése, valahogy nem volt elég egy nagyobb tudományos utazásra!
~ Te szertáros voltál? És hova utaztál? Atlantiszt kutattad? ~ Mondta kuncogva
~ Hát, látod tényleg szertáros voltam, egészen máig... És nem, az Atlantisz nem talált, de közel volt! De elég legyen annyi, hogy egy barátomat látogattam meg, egy kis útmutatásért cserébe...

Nilela hátrahőkölt amikor előbukkant a szellem és a szeme sarkából még mindig Walter-t figyelte.
~Néha olyan érzésem van, mintha saját magával vitatkozna... Vagy nem is tudom. Most is a szellemről jegyzetel! Képes egy ilyen helyzetben a hülye jegyzeteivel foglalkozni!~
Minden annyira gyorsan történt, hogy Nilela alig tudta kapkodni a tekintetét. A többieket követve kirohant az épületből, kezét a jobb oldalán lévő vizes palackon tartva, hátha szükség lesz rá. Segíteni akart Dibiron-nak de Walter megelőzte, így csak figyelte őket, hátha kell még segítség.
-Egyetértek Taira-val. -bólintott a lány felé. -Jobb lesz ha mára felfüggesztjük a küldetést, neki már úgysem tudnánk hasznát venni... -pillantott a földidomárra. -És nem kell, hogy más is megsérüljön... -Nilela látta, hogy Walter arca megrándul amikor Taira a tervek elpusztítását említi, ezért gyorsan hozzátette: -...mert a terveket MINDENKÉPPEN meg kell semmisítenünk és jelenleg ez a legfontosabb, ugye?
Közben végig Walter reakcióját figyelte és eldöntötte, hogy ha kettesben lesznek megosztja Taira-val az elméletét, miszerint a furcsa tudósnak mégis csak a tervekre fáj a foga... 
~Talán ő akarja elpusztítani őket és learatni a dicsőséget. Hm, még ez lenne a legjobb verzió... ~

~ Mesélj még magadról! Kíváncsi vagyok, hogy mi történt veled még a múltban!
~ Mi ez itt, mesedélután? Olvasd ki a gondolataimból, ha annyira szeretnéd!
~ Milyen barátodhoz mentél útmutatásért?
~ Nah jó... Először is... ~ Folytatta volna, de ekkor megütötte valami a fülét. ,,Mert a terveket MINDENKÉPPEN meg kell semmisítenünk!" Nilela volt az. A férfi fejét elöntötte a méreg. ~ A kis szemét... Megsemmisítenéd a terveket mi?! Most legszívesebben rávetném magam és széttépném! ~ Gondolta miközben erősen ajkába harapott, nehogy olyat mondjon, vagy tegyen, amit később megbánhat. Már-már kicsordult a vér, a szájából és a tüskék is utat akartak talállni az öltönyön keresztül, de próbálta kontrollálni erejét. ~ Szóval így állunk?! Kiteszem a lelkemet és ez a hála?! A tudomány hátráltatása, igazi bűncselekménynek számít! Én most fogom és... és...
~ És kinyírod? Megölöd? Kinyiffantod? Meggyilkolod? Letéped a fejét?
~ Nem...
~ Hát akkor?!
~ Udvariasan egyetértek vele...
~ Micsoda?!! Itt a kezedben ez a hatalmas erő és ki se használod?! Jajj... Miért kellett pont a legnyámnyilább gazdatestet kifognom?
~ Nem lenne túl megfontolt döntés, vérengzésbe kezdeni...
~ Nah látod Walt! Ez a te problémád! Túlságosan megfontolt vagy! Néha csak hagynod kell, hogy megtörténjen! Csak hagynod kell hogy megtegyem...
~ Nem! És most ha megbocsájtasz! ~ Fejezte be a társalgást és az ajka szorítását a fogaival. Gyorsan letörölte a vért, egy fehér kendővel, amit az öltöny egyik zsebéből húzott elő, majd nyugodt hangon beszédbe kezdett. - Így van! Mindenképpen el kell pusztítanunk a célpontokat, még ha oly sok mindenre is felhasználhatná az emberiség, többek amiket említettem. Bevallom kezdetben... Kezdetben sajnáltam, hogy meg kell semmisítenünk őket. Legbelül abban reménykedtem, hogy visszavihetjük Varrick úrnak és áttervezhetné őket, vagy legalábbis végezne rajtuk pár módosítást. De a lelkiismeretem és a becsületem nem hagyná sose, hogy parancsot szegjek, így hát végleg elvetettem a gondolatot amikor léghajóra szálltam... De elég a beszédből, vigyük vissza ezt a mamlaszt a léghajóállomásra. - Mondta és elindult a léghajó irányába. Ha Dibironnak szüksége volt támaszra akkor segített neki.
~ Hát ez igazán szép volt...
~ Jajj fogd már be! Minden egyes porcikám ellenezte az előző megszólalást. De így a legjobb!
~ Csak az az egy baj, hogy próbálod elkerülni az elkerülhetetlent... Előbb-utóbb vér fog folyni!
~ Lehet, hogy igazad van...
~ Viszont ott tartottál, hogy egy barátodhoz mentél "tanulmányi kirándulásra".
~ Tényleg! Tehát, megismerkedtem, egy kedves barátommal és mutatott egy helyet, ahol érdekes dolgokat találtam a szellemes dolgokkal kapcsolatban...
~ Aha... És hol van most ez a barátod?
~ Nah látod! Ez egy igazán jó kérdés...
(OOC: Átmentünk a léghajóállomáshoz)