Thrant egyre jobban idegesítették ezek a tartózkodó megnyilvánulások. ~ Könyörgöm emberek! Egy háború szélén állunk, de nem állnánk szóba senkivel sem, még akkor sem, amikor egy sötét cellában ülünk, csekély reménnyel. Hihetetlenek az emberek. Már értem miért szeretem a déli sarkot. ~
- Igen, a többiek nélkül aligha megyünk el. De meg kéne tudni, hogy pontosan hányan és hol vagyunk. - kezdett el hangosan gondolkodni. - Esetleg az sem ártana, ha tudnánk, hogy ki milyen erővel bír. - Elhallgatott, s szemeit a sötétbe eresztette. Embereket keresett. Bárkit, aki még kapható lett volna a szökésre. Leginkább Renielt szerette volna megtalálni, mert őt nagyjából már ismerte, és bízott abban, hogy a lány pártjára áll egy esetleges tervkinyilvánításban.
- Te látsz valakit, vagy ismersz valakit az itteniek közül? Igazán jól jönne az összes segítség. Én nem fogom sokáig tűrni, hogy itt tartsanak, vagy veletek, vagy magamtól de még ma megszökök. Rajtatok áll a döntés, hogy csatlakoztok-e avagy sem.
