Varrick irodája

First topic message reminder :





 Varrick irodája a Future Industries cégnél. Itt tartja a különböző ötleteinek a leírását, emellett részletesebb terveket is. Csak 3 személynek van hozzá kulcsa: Varrick, Zhu Li és Asaminak.


Ha a meghívott személyek a gyárba érkeznek, akkor ide irányítják őket. Zhu Li már a teremben van, hellyel kínálja mindenkit, emellett a dohányzóasztalon több süti és víz is van.

Meg sem lepett, hogy Dibiron és Karin után ballagva engem senki nem szándékozott előre engedni. Az lett volna meglepő, ha valaki kényszert érez az udvariasságra a jelenlétemben. Örültem, hogy végre elindulunk, reméltem, lehetőségem lesz nyugodtan gondolkodni az úton... legalább lenne egy készlet sakkom, de persze nincs nálam. Az új tag különös figura volt, de nem ítéltem el első látásra. Valószínűleg engem nem kevésbé különcnek tartottak, csak ő nem egy amnesztiát kapott bérgyilkos volt, ami megnövelte az esélyét a jó kapcsolatok kialakítására. A bemutatkozása után megkezdett mondatot azonban látványosan gyorsan hagyta félbe, és a további reakciói is furcsák voltak... mintha befelé figyelne. Majd felpattant, de észre lehetett venni, hogy az egyik karját feltűnően a köpenye alá szorítja. Követtem, és mikor kicsit lassultak a lépései, távolodva a tömegtől, megszólítottam:
- Walt, ugye? - ha reagál, nekitámaszkodom a falnak, és úgy folytatom. - Érdekes volt a hirtelen elviharzás. Van valami különleges oka? Például valami a kezével, amit a háta mögött tart? - kérdezem egyszerűen, szokásos, színtelen, higgadt hangon, és várom a választ.

Walter mielőtt még tanulmányozhatni kezdhette volna a szellemi énjét Taira megszólította. A férfi megfordult és halvány mosollyal tekintett a lányra. - Igen, Walter-nek neveznek és mint mondtam már, nyugodtan hívjon Walt-nak. - Válaszolt neki és meghallgatta, hogy mit akart mondani. Érdekesnek találta, hogy kiszúrta a furcsa viselkedését. ~ Egy figyelmes ifjú elme... Az én balszerencsémre... Nehezebb lesz megmenteni a terveket, mint gondoltam! De ez még odébb van... ~ Gondolta. - Nos kedves... - Mivel még nem mutatkozott be a lány, ezért megvárta míg el nem mondja a nevét. - Tehát: Nem szándékoztam sértően viselkedni, ha erre gondol. Mármint a hirtelen elviharzással. Tudja, sokan mondanak furcsának és ezt sokszor, sok helyen  "megkapom", de a legmerészebb álmaimban sem akarok mást megsérteni, vagy másnak bántani. Különleges oka? - Walter elmosolyodott. - Nem hiszem... Épp az egyik találmányommal...izé... Elnézést, akarom mondani: Találmányomról elmélkedtem és egyszerűen eszembe jutott valami fontos dolog, de ha nem sértem meg a kisasszonyt akkor maga rendkívül kíváncsi természetű. Amivel persze semmi gond nincs, csak úgy éreztem, hogy meg kell, hogy jegyezzem. És arra is kíváncsi, hogy miért tartom a köpenyem alatt  a bal karomat? Nos, az utolsó kísérletem egy kicsit félresikerült és megsebesítettem magam. Elég csúnya látvány és nem szívesen publikálom, de ha ENNYIRE szeretné látni, akkor megmutathatom magának... - Sóhajtott és elkezdte előhúzni a karját a háta mögül. Ha nemet mondott Taira akkor visszatette a köpenye alá, de ha mégis meg akarta nézni akkor az öltönyét egy kicsit feljebb tűrte és megmutatta a korom fekete kezét, pár másodpercre. A tűzidomár semmi különöset nem láthatott rajta, csak, hogy teljesen fekete (talán megégett) és egy picivel hosszabb a körme az átlagosnál. Aztán ismét a háta mögé helyezte. A tüskéket nem láthatta, mert az öltöny ujja alatt pihentek. Egy kicsit ki is dudorodtak, szinte alig észrevehetően. - Viszont nekem most fontos jegyzeteket kell készítenem. Remélem nem bánja, hogyha nem árulom el, hogy miről... - Mondta egy kicsit szarkasztikusan. - Mindenkinek vannak titkai. Nekem, a mamámnak, a főnökének, a barátainak, a sarki káposztaárusnak, a macskájának, sőt! Még magának is! Mindenkinek vannak titkai... Mondjuk ez most csak egy egyszerű és mellesleg kacagtató példának szántam. De egyre kérem! Ne kutakodjon utánam A tudósok ezt ki nem állhatják. Ha szeretne tudni valamit tőlem, kérdezzen bátran, mint az imént! Nyílt és egyenes beszéd! Maga az én emberem, ha szabad ilyet mondanom. Bocsásson meg, de tényleg nem szabad több időt fecsérelnem magára. Fontos dolgaink vannak, nekem és a tudománynak... - Walt-nak leesett, hogy megbánthatta a lányt az előző kijelentésével. - Úúúú sajnálom, ha megsértettem az imént! Nem vagyok társasági ember! Nem értek én a szociális társalgásokhoz... Inkább most már tényleg megyek... Viszlát! - Köszönt el és hátat fordított, majd bezárkózott az egyik üres szobába és egész úton jegyzeteket készített a szellemi tapasztalatairól kapcsolatban.

A férfiről hamar elkönyveltem, hogy rajta kell tartanom a szememet. Akármennyire tűnt első látásra egyszerű égési sérülésnek a karja, még mindig nem győződtem meg róla, hogy az.
-Tairának hívnak. - biccentettem komoran. - A kíváncsi természetemen nem segíthetek, szeretem gyorsan kiismerni a társaságomat. Engem nem sértett meg a kiviharzásával, pusztán különösnek találtam. Nehezen tudna megsérteni, ne aggódjon. Természetesen magára hagyom, amennyiben kívánja. - bólintottam, és visszasétáltam a központi helyiségbe.
Váltani akartam pár szót a pilótával, így hozzá mentem oda.
- Elnézést a zavarásért... pusztán a feltételezhető utazási időről érdeklődnék. - szólaltam meg. - Illetve, hogy van-e lehetőségem edzeni a léghajón. - várom a választ, és amennyiben az utazási idő is megengedi, és a második kérdésre igen a válasz, elvonulok, gyakorolni.
Amennyiben van lehetőség tűzálló helyiségben edzeni,  elsősorban a kék tűz idomításának fejlesztésével próbálkozom. Ezért először megpróbálom egy egyszerű gyakorlattal kitisztítani az elmémet, lelassítani a légzésemet, majd végig koncentrálva létrehozok egy kisebb lángot, és azt próbálom először forrósítani, míg el nem éri a megfelelő hőmérsékletet, és lassan kék színt nem ölt (ez többezer fok) ezután próbálok vele egyszerűbb gyakorlatokat végrehajtani, és ha sikerrel járok, megpróbálom minél rövidebb idő alatt elérni a forrósítást, hogy a végére már azonnal megfelelő hőfokú tüzet generálhassak.
Amennyiben nincs ilyen helyiség a hajón, viszont gyakorlási lehetőségem van, összefogom a hajam, és közelharci gyakorlatokat végzek, első sorban rúgásokra fókuszálva, de ütésekkel is dolgozom. Ha van a helyiségben katana, azt használom, és a vívástechnikámat fejlesztem formagyakorlatok segítségével.
Amennyiben nincs lehetőség semmilyen hasonló gyakorlásra körülnézek a léghajón, és amennyiben semmilyen gyakorlásra vagy fejlődésre alkalmas eszközt nem találok (és amennyiben senki nem kezdeményez velem beszélgetés) leülök valamilyen ülőalkalmatosságra, és bevett szokásom szerint fejben sakkozni kezdek, hogy továbbra is higgadt és koncentrált maradhassak.

~ Színpatikus hölgyemény! De félek, hogy sok gondot fog még nekem okozni... ~ Gondolta Walter miután elbúcsúztak egymástól. Bement egy kis szobába, vagy inkább fülkébe, ahol egy lélek sem volt. Bezárkózott és körülnézett. - Nos akkor lássunk is munkához. - Beszélt magában. A szobában nem volt sok minden, csak egy kétemeletes ágy, vele szemben egy íróasztal, mellette egy kisebb szekrény és a bejárattal szemben egy tükör. ~ A célnak tökéletesen megfelel. ~ Walt levette az öltönyét és az ingét, majd a szekrénybe rakta. A tükörhöz sietett és elkezdte vizsgálni, hogy mi is történt vele igazából. Először csak nézegette, majd hozzáért a másik kezével. Elővette a jegyzettömbjét és a gondolatait írni kezdte. ~ Kinézetre erősen csatlakozik a csonkhoz, mintha ideragasztották volna, ugyanakkor mozgatni és használni abszolút nem jelent gondot, mintha így születtem volna. Az érintése nagyon hasonlít a bőrhöz, de mégsem olyan... Inkább, nem is tudom! Egyszerűen furcsa... A tüskéim élesek és a karmaim is megnőttek és kihegyesedtek. Körülbelül 3-4 centiméter lehet. ~ Letette a tollat és újabb kísérleteket végzett. Elővette kését, amit általában a munkája során szokott használni és vágást ejtett a tenyerén. Az éles penge szinte átsiklott a fekete végtagon, mintha csak köd lett volna. Érzett egy kis fájdalmat, de távolról sem olyan mértékűt, mint a normális emberek érzékeltek volna. Ismét elővette a jegyzetét és szorgosan írt. ~ Hmm... Nagyon érdekes! Ha támadás, vagy egyéb ártó hatás éri akkor úgy viselkedik mint a szellemektől azt elvárnánk. A sötét anyag szinte szétfoszlik és körülveszi a kést, majd ismét összeáll... Ezen kívül sokkal erősebbnek és mozgékonyabbnak érzem magam. Kíváncsi vagyok, hogy milyen új és ismeretlen erőkre tettem még szert! Lássuk! ~ A férfi még órákig hasonló kísérleteket végzett, de az utóbbiakon kívül nem talált semmi friss információt. 
~ Szerintem sikeresnek mondhatjuk a szellem és ember közötti transzportációt! A főzet amit alkottam, nem is tudnám más szóval illetni, csak azzal, hogy forradalmi! Ez egy áldás! Maga a mennyország lesz ez így!
~ Vagy pokol és kárhozat? ~ Tette hozzá egy kuncogó hang.
~ Nah rólad meg is feledkeztem! ~
~ Nem azt mondom, lehet velem viccelődni! De rólam SOSEM fogsz megfeledkezni! Én mindig ott leszek, figyellek téged, látom a gondolataidat és hatással vagyok a tetteidre! Benned élek, mint egy élősködő és csak a megfelelő pillanatra várok, hogy átvegyem az irányítást!
~ Nem hiszek neked... Én vagyok a gazdatest, sosem fogsz irányítani vagy felülkerekedni rajtam!
~ Majd meglátjuk Mr. Walter Rabidus! Majd meglátjuk... ~
Walt leült az ágy szélére és végigtekintett a karján. ~ Talán túl korai volt ünnepelni... További kísérleteket kell majd elvégeznem, mert ez így nem biztonságos... De először barátkozzunk össze a legénységgel! Remélem tudok majd hatni rájuk, a tervek megmentésével kapcsolatban. A tüskékkel, a feketeséggel és a karmommal viszont kéne kezdeni valamit... Nem kellenek még több gyanakvó alakok! ~ Kinyitotta és feltúrta az egész szekrényt, de nem talált kesztyűt, vagy legalább ahhoz hasonlatos ruhadarabot. Viszont talált egy fekete, hosszú és vékony sálat. Azt könnyedén félbevágta penge élességű karmával, majd először a bal, majd a jobb kezét kötözte be. Az ujja hegyétől egészen a könyökéig. A tüskéket is lekötözte, nehogy felszakítsák az öltönyt. Mintha csak rá öltötték volna, úgy belesimult a karja alakjára alakjába, de azért nem volt végleges megoldás. Felvette ingét és öltönyét, köpenyével egyetemben, majd kinyitotta az ajtót, kilépett és társaságot keresett.

- Jó napot, hölgyem. Pár óra és megérkezünk… Délután 3-4 körül. Addig nyugodtan mehet edzeni, az első ajtó balra. Természetes tűzbiztos szoba, ha idomítani szeretne. Viszont nyugodtan fedezzen fel, bárhová mehet, elvégre ez most az út ideje alatt az önöké a hajó.
A hajón van egy idomítás-biztos edzőszoba, bábokkal, és edzőgépekkel. Bármikor elmehetnek nyugodtan edzeni az utasok.
Van egy nagy, közös étkező, amelyhez egy kisebb konyha is tartozik. A legmodernebb felszereléssel van ellátva, és a szekrények, a polcok, és a hűtőszekrény dugig van mindenféle, minőségi élemmel.
Mindenkinek saját kabinja van, rádióval, ággyal, szekrénnyel. Szebbnél szebb képek díszítik a falat: valószínűleg Varrick vette őket, mert ha van rá pénze, miért ne tette volna?
Ezen kívül még egy nappali helyiség van, amely mellől nyílik a fürdőszoba. A nappaliban is van rádió, valamint könyvek, kanapék, mindenféle szórakoztató eszköz. Az biztos, hogy senki sem fog unatkozni.
A pár óra alatt, mindenki azt csinálhatott, amit csak akart, ameddig nem zúzták szét a berendezést.
Délután negyed négykor leszálltak a Ba Sing Se-i léghajó állomáson, és Uyemura mindenkit a nappaliba hívott.
- Kellemes volt az út? – Kérdezte mosolyogva. – Ba Sing Se-ben vagyunk a Föld Királyság fővárosában. Sorra végignézzük a fő településeket, hátha valamire rálelünk. Zhu Li ezt adtam nekem, hogy adjam majd át önöknek.
Egy megtermettebb ember tenyérének méretének megfelelő eszközt tett az asztalra. Négy kis mutató volt a négy oldalában, amik iránytűkre hasonlítottak.
- Ha megnyomják a gombot a közepén, akkor a négy mutató egy pillanatra a közelben lévő négy legnagyobb szellemenergia koncentráció felé fog mutatni… Vagy valami ilyesmi. Azt hiszem, ötször tudják használni, mielőtt lemerülne, és akkor vissza kell hozniuk ide, hogy feltöltsem. Szóval keressenek valami magas helyet, és próbálják ki, aztán nézzék meg a pontokat. Ha nem találnak semmit, megyünk tovább. Ha bármi kéne, én itt leszek a léghajón. Ha nincs kérdés akkor, viszlát! – Mosolygott rájuk, majd lassan visszament az irányító terembe.

[tooltip=Taira kap fél pontot kéktűzidomításra. A többiek írják le, hogy mit csináltak az úton, ha még nem tették, aztán induljanak el keresni. Csak azok vannak a hajón, akik az előző körben írtak, a többiek valamiért nem jöttek el az útra.](OOC)[/tooltip]
Ide írjatok majd