Haka átkarolta. Zima nem jött zavarba, sőt hálás volt, hogy meg akarja nyugtatni. Már épp elkezdett volna lehiggadni, mikor mesélni kezdett. Zima csak még jobban elsápadt.
- Ezt most nyugtatásnak szántad? Persze, hogy itt nem fordulhat elő… itt fának fogunk ütközni, ami kicsit fájdalmasabb, mintha egy homokbuckába csapódnánk. – fakadt ki, de aztán vett egy mély levegőt – Oké, megpróbálok lenyugodni, és szembenézni a félelmemmel. És köszi a tanácsot. Igyekszem.
~ Szóval nekem kell a föld segítségével kormányoznom. Nincs kormánylapát, csinálnom kell. ~ Ezzel hozzá is látott a művelethez. Leugrott a siklóról, majd egy kisebb darab földet idomított a magasba, ezután hozzáerősítette a siklóhoz. ~ Vajon ennek így kéne kinéznie? Jó, mondjuk a külalak mellékes… a funkció a lényeg… ~ Már épp meg akarta kérdezni, hogy jó lesz-e így, mikor Haka megtette a név javaslatát. Felszaladt a szemöldöke.
- Töki… ~ mondjuk végül is nem rossz… ~ Ha szerinted ez passzol egy siklóhoz… Töki… Hm… tényleg olyan Tökis kinézete van, ahogy jobban megnézem *merengett el* ~ És amúgy sincs jobb ötletem csak azért tettem fel a kérdést, hogy lelkileg felkészüljek az útra… ~ Legyen Töki! Amúgy ez így jó lesz? *mutat a kormánylapátra*
Ha nem jó, akkor a tanácsok alapján átalakítja. Végül visszamegy a siklóra és készenlétbe helyezi magát.
- Felőlem indulhatunk.
Ahogy a sikló Hakának hála megemelkedik, Zima megborzong. Izgul. Kíváncsi, mi fog történni. Meddig jutnak? Féloldalasan áll, így előre és hátra is tud figyelni. Elindulnak előre a kinézett útvonalon. Zima hamar megtanulta, így a térképre nem volt szüksége. Eleinte nem is volt semmi nehézség. Az út viszonylag széles volt, a fák lombja nem lógott bele az arcukba. A kanyarok enyhék voltak, így jól boldogult a kormányzással. Egészen fellelkesült a sikerélménytől.
- Ez nem is olyan nehéz!
Tovább haladtak. Zima nem kezdeményezett beszélgetést. Csak akkor szólalt meg, ha egy-egy élesebb kanyar következett. Nem akarta, hogy Haka leessen. Zima a természet hangjait hallgatta. A fák susogását, a madarak csiripelését. Egy pillanatra lehunyta a szemét. Egy egyenes szakasz jött, így megtehette. Hagyta, hogy magával ragadja az élmény. Hiszen nem minden nap utazik egy Tökinek nevezett saját kézzel készített homoksiklón egy szimpatikus, ám hozzá hasonlóan lökött sráccal egy erdőben, hogy tököt szerezzenek. Meg volt a varázsa. Főleg, hogy a kormányzás is egész jól ment.
Elmélyüléséből azonban egy furcsa hang húzta vissza. Talán valami szarvasféle lehetett… Egész közelről hallatszódott… És nem volt túl biztató… Zima hirtelen kinyitotta a szemét. Amúgy pont időben, mert enyhén jobbra kellett kanyarodniuk. Miután elvégezte a szükséges mozdulatot, megszólalt.
- Te is hallottad?
