Levegő Templom Szigete

First topic message reminder :

A templomot maga Aang építette. Több részből áll, beleértve egy nagy tornyot, több kisebb épületet, és egy nyitott gyakorló területet. A Fehérlótusz Rendje tagjai, és Köztársaság Városba érkező levegőidomár szerzetesek is megszállnak a kis szigeten. Jelenleg Tenzinnek -Aang fiának- és családjának ad otthont, valamint az újonnan érkező levegőidomároknak.

Levegőidomárok itt tanulhatnak és fejleszthetik képességeiket, innen kiindulva dolgozhatnak, és járhatják a világot. Az akolitusokat is itt képezik.

Iona megérkezve a Levegőtemplom-szigetre körülnézett... annyi minden változott az elmúlt három év alatt. Már ő is a levegőidomárok siklóruháját viselte, de a kezén ott volt a karperec, benne a kővel, ami változatlanul különösen csillogott. Nem volt könnyű feldolgozni Azoir elveszítését, de Toph-nak hála minden rendbejött. A földidomár mester kemény tanácsadó volt, de sokat segített abban, hogy összeszedje magát. Történeteket nem nagyon mesélt, és nem volt kíváncsi a panaszára, vagy a gyászára... de elvitte a banjánfához, segített neki edzeni, és hagyta, hadd meditáljon a mocsárban, hadd érezze a spirituális energiákat, amelyek körbevették. És ez segített. Ismét a világ részének érezte magát. Ismét tudott reménykedni, noha naivitását, ami azelőtt annyira jellemző volt rá, szinte teljesen elveszítette.
Nem akart nagy feltűnést kelteni, annak ellenére, hogy a kevés légidomár mester egyike volt, szeretett volna egy kis békét, visszaérkezve a városba. Utána készen állt megkeresni Tenzin-t és kérni tőle valamilyen munkalehetőséget, akár az új levegőidomárok oktatását... és ő is szívesen fejlődött volna még. Ráadásul nem ártott volna neki valamilyen szálláshely, hiszen három év alatt egészen biztosan más költözött az itteni szobájába...
A pavilonba sétált, ahol legtöbbször meditáltak, az egyik oszlopnak támasztotta a csomagját, majd lótuszülésbe helyezkedett, és próbált ellazulni, minél mélyebb meditációba süllyedni. Ki próbálta zárni a külvilágot, a gondolatait, és a rengeteg történést az elmúlt évek alatt, és persze az annál korábbi, fájdalmasabb emlékeket, amik visszatérve korábbi 'otthonába' hirtelen újult erővel rohamozták meg a tudatát.
~Koncentrálj Iona. Hagyd, hogy a gondolataid szabadon szárnyaljanak. Hagyd, hogy a külvilág elhaladjon melletted. Ennyi elvárható egy mestertől...~

A lány meditálás közben csizmák koppanását hallotta maga mögött. Kíváncsian fordult meg, hogy ki is látogathat ide, rajta kívül, de igencsak meglepődött az érkező láttán. Amon volt az. AZ az Amon, akit  Korra megbuktatott, az, aki a Fekete Nap szolgálatában állt. Most itt volt, újra az ismert maszk mögé bújva. Iona megpróbálta a véridomárt ellökni egy erős széláramlattal, de az nevetve tért ki előle, s egy hirtelen mozdulattan a nomád mellé került. Pár ütés bevitele után Iona már csak ájultan feküdt a padlón. Csak ezután léptek elő az egyenlőségpártiak, s emelték fel a testet.