Belváros

First topic message reminder :

A nyüzsgő város központjában található, emlékeztet a különböző elemek idomítási hagyományaira mind az építészet, mind pedig a lakosság. Magas, jól kialakított épületek sorakoznak a macskaköves utcákon, a vasúti pálya a házak fölött halad át. Ez a politikai, gazdasági és kulturális központ, állandó rendőri jelenlét jellemző.

Rövid mustráló tekintettel végigmérte a lányt , tűzidomár kultúra jeleit vélte észrevenni rajta ~Van isten......~.Arcán nem látszott de már-már magán kívül volt az örömtől.
-Aaaa...fogjuk rá-mondta kissé kurtán-csak kissé ÉGETŐ érzelmi állapotban vagyok , és sikerült elvesztenem az öngyújtómat , szóval most kábé megőrülök egy apró lángocskáért-arcán lassan egy érdekes mosoly jelent meg szemei tágra nyíltak mint az ételt kéregető kiscicáé-, de amúgy kösz jól vagyok.
~Most valószínűleg elmebetegnek vagy egy lecsúszott narkósnak néz.....remek te komolyan minden emberi lényre képes vagy rossz benyomást tenni....nem tudom elhinni hogy ilyen szánalmas vagyok....dehát mosolyogjunk a világ képébe és fogjuk az egészet a rossz időjárásra~
Arca megkomolyodott , két ujjával megdörzsölte szemeit ,mély levegőt vett és az eddig egy cuki kiscicára hasonlító arca visztért normálisba.
-Bocs , kicsit ideges vagyok...kissé hosszú éjszakám volt és....hogy is mondjam , elégé összejöttek a dolgok és előjött kissé a füstfüggőségem , főleg ennek köszönhetem az előbbi kirohanásomat.De leszámítva ezeket tényleg jól vagyok , csak tudod az utóbbi 10 évben nem nagyon voltam itt és kissé nehézkesen dolgozom fel a változásokat-Kezét zsebébe dugta és elővette a szivart-Ha nem rémítettelek halára megkérhetlek, hogy meggyújtod ezt a szivart?

- Gyújtsam meg? - kérdezett vissza a lány, és felvonta a szemöldökét. Először is, valami nagyon zavarta ebben az úriemberben...másrészt pedig most vette csupán észre, hogy mennyire idegesítő lehet, hogyha idegenek furcsa dolgokat kérnek másoktól. ~ csoda, hogy tőlem is mindenki a falra akar mászni? ~ kérdezte magától, és grimaszolt. Ennek a fényében már annyira nem is tűnt véletlennek, hogy elrabolták... ~ Mindenesetre, ez volt az utolsó olyan eset, hogy odasétáltam egy random emberkéhez ~ határozta el magában.
A legidegesítőbb azonban mégsem ez volt - hanem az, amire a fiú kérte. Úgy könyörgött azért a lángért, mintha az egész élete azon függene, hogy el tudja-e szívni azt az idegesítő füstöt...ez pedig felettébb dühítette.
- Hogy gyújtsam meg? - ismételte, már-már kiabálva. - Nem, fogom meggyújtani neked, mert...mert attól senkinek sem lesz jobb az élete, a tiéd pedig főleg nem, hogy itt szivarozol...ahogy kivettem a szavaidból, egyszer már letetted, szóval, hajrá, csináld, ne könyörögj nekem itt kiscica szemekkel! - mondta, ahogy eszébe jutott egy barátja...azért halt meg, mert a kelleténél kicsit több füstöt szívott be, aztán pedig...aztán pedig nem jöttek ki valami jól a dolgok. ~ Aztán persze, még elvárják tőlem, hogy segítsek nekik megfojtani magukat... ~ morgott magában, majd széles mosolyt erőltetett az arcára.
- Ha esetleg van még valami, amiben segíthetek, és nem lesz közvetett oka az eljövendő halálodnak, akkor örömmel - jelentette ki.

A fiú arcán érdekes mosoly jelent meg , magabiztos de semmi jót nem mutatott.Szemével mélyen a lány szemébe nézett.
-Sajnálom ha ennyire rossz véleményt sikerült keltenem.-Szeme sarkából észrevett egy köpcös alakot aki boldogan pöfektette szivarját.Egyik kezét kinyújtotta és egy kisebb rándulás után már a markába is szált az előbb említett úriember öngyújtója, felemelte és meggyújtotta a szivart , mélyet szívott bele , az eddig már szinte elviselhetetlenül erős fájdalom lassan tompult, majd a füstöt elegánsan a lehető legmesszebb a hölgytől nehogy idegesítő legyen számára , mert az utóbbi mondataiból ezt vette le-De tudod vannak akik nem csak passzióból szívják- Fejével vállára nézet , a távolról egyszerű tetoválásnak tűnő minták közelről már-már ijesztő: kb 1cm mély vastag vágások ahonnan a hús egy részét kivágták , ami pedig még furcsább , hogy a sebek mélyén kis vörös kristályok...tűzkristályok melyek állandó égető fájdalommal kísérik viselőjét.Tekintete még mindig a lány szemében pihent-De köszönöm , hogy megszólítottál és sajnálom ha kínos helyzetbe hoztalak.....semmiképen sem állt szándékomban-csak most nézet félre a lány szemének irányából ~Remek valószínűleg sikerült megijesztened vagy elérd hogy undorodjon tőled......de nézzük mindenek a jó oldalát , legalább nem tűnsz távolról egy pocsék embernek, végül is idejött beszélni~.

Miután végighallgatta a beszélgetést megelégelte az egy helyben ácsorgást és Jasmine irányába indult, de csak lassan, megfigyelve a furcsa alakot, akivel a lány beszélt. Egy igen furcsa, Dolores számára rejtélyes alak volt. Viszonylag magas, sötét hajú fiatal férfi. Talán nem is sokkal idősebb nála. Idegesnek tűnt. Bár ezen már Dolores meg sem lepődött, az első találkozása után ebben a városban.
~Vajon zavarok ha odamegyek érdeklődni? Csak nem állhatok itt a nagy semmiben. Aztán... magamtól is tovább indulhatok, de modortalan lenne itt hagyni Jasminet.
Végül úgy döntött udvarias távolságot hagyva megközelíti a lányt.
- Egy ismerős? - kérdezi barátságosan, majd a valamivel távolabb álló Jasminera tekint.
Valószínűleg az idegen nem hallotta a kérdést. Ő még messzebb állt, és úgy látszott el van foglalva valami füstölő dologgal. Olyan volt, mintha a férfi tüzet tudna okádni.
~ Nem úgy néz ki, mint egy tűzidomár!~

A lányt nem hozta zavarba, de felettébb zavarta a fiú tekintete. Még egy lépés hátrált...bár nem bánta meg, hogy idejött, cseppet sem találta bölcs lépésnek. Aztán észrevette - amik távolabbról tetoválásnak tűntek, valójában sebek voltak. Sikerült megakadályoznia, hogy az arca megránduljon, és hogy elszaladjon, amit már önmagában is hatalmas előrelépésként könyvelt el. ~ Ez van, ha az ember harcol a Fekete Nap ellen ~ gondolta, és nagyot nyelt. Attól még azok a tűzkristályok nem tűntek túlságosan kellemesnek...
- Ezért szívsz füstöt? - kérdezte halkan, és arca megenyhült. - Ezt...ezt nem tudtam... - tette hozzá halkan, majd oldalra kapta a fejét. Dolores volt az. ~ A fenébe... ~ bosszankodott, és a lányra mosolygott. ~ Ez van, Jasmine, ha idegenvezetőt játszol... ~ gondolta, de továbbra is a fiút bámulta. Tudni akarta, miért csinálja ezt...hogy mi történt vele... ~ Utálom az információdarabkákat ~  morgott továbbra is magában.
- Nem, nem mondanám...csak egy segítségre szoruló illető - válaszolta a lánynak. - Bocsáss meg, de...beszélnem kell vele...egy perc - mondta, és bűnbánóan elmosolyodott. ~ Ezt most tényleg meg kell beszélnem vele...kész! ~ határozta el magában, és közelebb lépett a fiúhoz. Kicsit köhögött a füsttől, de úgy döntött, ezzel most nem foglalkozik.
- Ha esetleg el akarod mondani...akkor felőlem elmondhatod - jelentette ki, majd várt egy kicsit a fiú válaszára. Miután azt végighallgatta - vagy nem szólalt meg - visszalépett Dolores mellé.
- Te szívtál valaha füstöt? - kérdezte hirtelen a lánytól. - Mármint, mert akartál...mint hobbi...vagy mit tudom én - magyarázta.

A fiú arcán még mindig jelen volt a sokatmondó apró mosoly, Még mindig hátával támasztotta a falat, megint szívott egy nagyot a szivarból , majd elegánsan olyan irányba fújta ,hogy ne zavarja beszédpartnereit.Szeme végigfutott az előtte állókon , majd megakadt a tekintete az újonnan beszélgetéshez csapódott hölgyeményen , ahogy tekintete találkozott a lányéval , fejét nem túl feltűnően elfordította.
-Mondjuk úgy hogy van olyan dolog amiért megéri nagy árat fizetni-mondta válaszképpen a lánynak a sebeivel kapcsolatban.Ahogy ezt mondta újra szívott egyet a szivarból és elfújta messzire- és néha sok időbe telik mire lerójuk ezekért a dolgokért a tartozást.
~Jó formában vagyok...egyből 2 ifjú hölgy is önként megszólít az utcán......de úgy érzem evvel a kijelentéssel nem keltettem sok bizalmat a "megmentőmben" , de hát ez van , nem kezdem el elmagyarázni a tetoválások történetét , már attól is majdnem elájult hogy meglátta őket , hát ha még tudná ,hogy keletkeztek.Na mindegy ,ha már ilyen jól beszélgetésbe keveredtem talán most az egyszer lehetek jó fej idegenekkel , apa és anya kedvéért...... ~
A gondolatmenet vég kissé elszomorította , és ezt az arcán is észre lehetett venni kissé , megszívta a szivart még egyszer majd eldobta egy enyhe fejrázással visszaigazította a sok "kutatástól" megcsapzott haját majd levette a csukját.Most lehet csak látni igazán az arcát , és vele együtt a sebhelyet a jobb szeménél.
-Ha már sikerült félbeszakítanom a sétátokat had hívjalak meg benneteket reggelire.-mondta és immáron egy tiszta mosolyt eresztette a hölgyek felé.

- Nem még sohasem - válaszolta Jasminenak. - Mifelénk ez nem szokás és nem is ismert. Ha jól vettem ki, akkor tudatmódosító hatása van. ahonnan én jöttem ezt növényekkel érték el, de engem sosem érdekelt hogy ilyesféle dolgok befolyásoljanak - a végét elharapta, már nem is Jasminére nézett hanem a távolba bambult, de magában végig tudta, hogy a közelükben álló férfit akarta feltűnés mentesen megvizsgálni.
~ Csak tudnám miért vagyok ennyire kíváncsiskodó a sejtelmes emberek iránt! ~
Ekkor a férfi közelebb került hozzájuk, így már rá mert nézni. Az arcát vizsgálta, amit eddig nem látott rendesen. Észrevett egy sebhelyet rajta, aminek látványa még nagyobb kíváncsiságot keltett benne. A férfi elmosolyodott és megszólította őket. Jobban mondva reggelizni hívta.
Dolores szemei elkerekedtek, szája résnyire nyitva maradt, arca úgy elpirult mint talán még soha. Nagy zavarában egy ideig csak nézte a férfi sötétbarna szemeit, majd ugyanezzel az arccal Jasmine felé fordult.
~ Én meg sem tudok szólalni, úgyhogy kérlek helyettem is mondj igent! ~ - gondolta olyan erősen, hogy szinte már telepatikusan közölni akarta a lánnyal válaszát.
Megvárta míg Jasmine ránéz majd enyhén bólintott. Szinte nem is bólogatott, csak kissé fentebb, majd lentebb emelte a fejét. Ha eddig nem lett volna elég zavart, most pár másodperc alatt még jobban összezavarta magát. Legtöbb esetben mindenkit elküldene melegebb éghajlatra, de ez egy kivételes nap. Annyira rég volt már emberek közelében, hogy kíváncsisága túluralkodott az emberek iránti ellenségeskedésen.

~ Á, szóval őt is érdekli az idegen uraság... ~ gondolta Jasmine, és halványan elmosolyodott. Szerette nézni, ahogy az emberek megpróbálnak ismertségeket kötni - ez főképp azokra volt igaz, akik korábban kissi antiszociálisak voltak...volt a próbálkozásaikban valami kifejezetten mulattató. ~ Úgy néznek az idegenekre, mint valami vadállatra, amiről nem tudják, hogy meg akarja őket enni, vagy épp ők akarják levadászni ~ megcsóválta a fejét.
Fejében még mindig ott jártak a szavak, amiket a fiú mondott....hogy van valami, amiért érdemes nagy árat fizetni. Egyelőre nem tudta eldönteni, hogy ez most jót jelent, vagy esetleg nem, de úgy döntött, az érdeklődést továbbra is fenntartja. ~ A bátyám beszélt körülbelül így...meg az összes drága, akikkel együtt voltam a Fekete Nap harcánál...azt hiszem, jó lesz tanulmányozni ~ határozta el magában, és elfintorodott. Eddig észre sem vette, hogy mennyire élvezetét leli az emberek tanulmányozásában, pedig tényleg élvezetes elfoglaltság volt. ~ és közben még barátokat is szerzek...sokkal jobb, mintha bezárnám őket egy szobába, és egy üvegen keresztül bámulnám őket... ~ jutott eszébe.
Szíve szerint hangosan felnevetett volna, meglátva, ahogy Dolores elpirult, de aztán megesett a lányon a szíve...mégsem nevethette ki az első ismerkedési próbálkozási alapján. ~ És ki tudja, lehet, hogy épp élete szerelmével hozta össze a sors...mit a sors! Én ~ elfojtott egy vigyort, és látva Dolores bólintás-szerű mozdulatát, megszólalt.
- Köszönjük a meghívást - mosolyodott el szélesen Jasmine. - De azt hiszem, némileg kellemesebb volna, ha előbb bemutatkoznánk egymásnak - tette hozzá, és kezet nyújtott a fiúnak. - Jasmine vagyok - jelentette ki, és Doloresre pillantott. Nem akarta bemutatni - valamiért volt egy olyan érzése, hogy nem venné jó néven, ha egy félig-meddig idegen mutatja be egy teljesen idegennek...meg különben is, így sokkal illendőbb volt...

A fiú lassan eldőlt a faltól , tekintetét lassan az utólag érkező lány felé fordította , szeme igen hamar összetalálkozott a lány tekintetével , nem volt nehéz rájönni ,hogy a 2 szempár eddig is errefelé nézet.Belenézett a szemébe , majd megjelent ismét az a "sokatmondó" mosoly.Ha valaki kicsit is figyelmesen könnyen észre tudta venni a lány reakcióit , enyhén elpiruló arcát majd a szinte észrevehetetlen bólintást. Jasmine bemutatkozása zavarta meg a figyelmét.
~Komolyan rég nem voltam emberek közt....... hogy a fenébe tudtam elfelejteni a bemutatkozást.Na most légy okos, vajon mennyire ismerik a helyi rendőröket , nem örülnék a felismernék a nevem.....de végül is elég fiatalok valószínűleg még nem igazán járkáltak mikor apáék voltak toppon....~
-Oh..milyen udvariatlan is vagyok...a nevem Kán, Kán Taniff-mondta rövid várakozás után-amolyan vándorféle-majd kezet rázott vele, tekintette lassan a másik hölgy felé vándorolt majd várakozóan nézte.

~ Szóval, Kán....Kán Taniff ~ jegyezte fel az elméjébe.
Ahogy meghallotta a "vándor" szót elmosolyodott. Ha valaki ő aztán tudja, milyen vándornak lenni. Bár igaz eddig még csak töredékét látta abból amit akart, de tudta vándor élete nem ért még véget. 
~ Ki tudja? Lehet az első város lesz az ahol tovább szeretnék maradni? Eddig meg vagyok vele elégedve. ~
Egyenlőre nem tudta hova tenni Kán barátságos viselkedését, de elhatározta magában hogy kíváncsi rá.
Arcán lévő mosoly hamar elillant, mikor észrevette, hogy a másik kettő kezet fog. Ő maga még sosem fogott kezet senkivel, mert úgy tanulta lányoknak nem illik. Az ő családjában legalábbis nem. Elbizonytalanodott. Fel emelte tekintetét, látta hogy Kán őt nézi és valószínűleg rá vár.
- Dolores - mondta közömbös hangon.
~ Kezet kéne nyújtsak neki? Lehet egy undok, barátságtalan embernek nézne ha nem tenném, de nem hiszem hogy....meg merem fogni a kezét. ~ morfondírozott magában. ~ Jaj Dolores olyan ostoba vagy! Egyszerűen csak nyújtsd oda a kezed, nem fogja leharapni! ~
Ahelyett hogy tett volna bármit is, hirtelen odébb kapta a tekintetét, de mivel kíváncsi volt Kán arckifejezésére vissza is nézett rá és úgy döntött inkább kivár. Kezet fog vele, ha majd Kán szeretné.

~Hát nem épp a reakció amire számítottam....dehát mit is várok , végül is idegen vagyok~
Tekintette még egy pillanatot időzött a lányon majd fejét visszafordította Jasminra. Észrevette Dolores furcsa reakcióját , de ha nem akar szókimondóbb lenni vagy ilyesmi akkor nem.
-Szóval , akkor reggeli vagy ilyesmi , ha jól emlékszem van egy remek földidomár éterem a közelben ....végül is 10 évvel ezelőtt még megvolt-Majd mosolygott egyet.
~Nem is tudom mikor voltam utoljára Bon éttermében...vajon még megy neki az üzlet, anno egész jól indult , még a végén már egy egész szép terjeszkedésnek indult.~
A kis emlékroham enyhe mosolyt húzott az arcára ,tekintetét enyhén jobbra irányította.Mikor észrevette magát , hogy kissé elszállt , megrázta a fejét , haja jobbra-balra hullámzott míg nem újra megállapodott jogos helyén a jobb oldali sebhely előtt.Végignézett a hölgyeken ,hogy lássa szavainak reakcióját majd tekintete megállapodott Doloresen.
-Na?

~ Kán Taniff... ~ ismételte magában a nevet, ami egy különös emléket idézett fel benne...tudta, hogy lenne valami, amire emlékeznie kellene, de semmi sem jutott az eszébe. ~ Nyugi, Jas, ha fontos lesz, akkor majd rájössz ~ próbálta nyugtatni magát, de a kérdés mégsem tűnt el a fejéből. Ott ugrált, mint valami igazán idegesítő bolha, amit mindennél jobban szeretett volna lecsapni...
~ Vándorféle... ~ összeráncolta a homlokát, és aztán beugrott neki. ~ Taniff...egy rendőr volt, azaz, nem is...a felesége is rendőr volt, csak történt valami...azaz, ha a fiú egyedül van, történnie kellett valaminek, de mintha rémlene is... ~ megkocogtatta a fejét, de az emlék csak nem akart előkerülni. Még eggyel több ok, hogy felkeresse a bátyját...még ha nem is akarja a jó testvér szerepét betölteni, abban azért reménykedett, hogy segítene neki egy kellemes kis nyomozásban... Egyelőre azonban nem adta jelét annak, hogy bármit is észrevett volna.
Alig látható mosollyal figyelte Dolorest és Kánt, és nagyon jól szórakozott - nem is sejtette, hogy két ismeretlen összeismertetése ilyen jó móka lesz... ~ Remélem, egyszer még megköszönik nekem... 1 gondolta, és elvigyorodott. Nem zavarta, hogy a fiú nagyobb figyelmet fordít Doloresre, cseppet sem...őt csak az érdekelte, mi történt vele, és ha lehetett, akkor az ő szájából akarta hallani. Nem pedig Nighttól... ~ Egyszer én is járhatnék egy lépéssel előtte... ~ erre az ötletre egészen felvidult.
- Azt hiszem, ez jó ötlet - felelte, de továbbra is útitársát figyelte. ~ Nos, az antiszocializmus senkinek sem tesz jót ~ határozta el magában. - De kedves Kán, igazán remélem, hogy a meghívás alatt nem azt érted, hogy majd te fizetsz helyettünk, tekintve, hogy én abszolút nem szeretem, ha a gáláns férfiak úgy gondolják, képtelen vagyok tökéletesen elboldogulni! - tette hozzá vidáman, majd Doloresre pillantott.
- Na ugye, mondtam, hogy itt sem csak udvariatlan emberek vannak? - kérdezte a lánytól, úgy, hogy csak ő hallja.

- Igen - válaszolta Jasminenak, majd Kánra tekintett. - Igazad volt! - mondta már olyan hangon hogy a férfi is hallja, és el is mosolyodott. Most először úgy, hogy tényleg őszinte mosoly volt és nem bizonytalanodott el. - Egyet értek Jasminével! -bólogatott.
~ Földidomár~ - gondolta magában és annyira átszellemült, hogy még ekkor is mosolyogva bólogatott. ~ Rejtélyes földidomár, aki első találkozáskor reggelizni hív. És még jóképű is. Hol a csavar? ~ rájött, hogy ezen egyenlőre nem kell agyalnia, elég ha nyitva tartja a szemét. Majd mikor észbe kapott folytatta:
- Remélem ha már étterem, akkor legalább valami elegáns, drága hely! - mondta nevetve, úgy még hogy a hülye is érzi, hogy csak ironizál. Jasmine felé nézett, látta, hogy a lány kifejezetten jó kedvében van, de nem tudta vajon mitől. - Nagyon rég nem ettem már rendes kaját. - vonta meg a vállát szerényen. - Ha már étterem, akkor adunk az igényességre nem igaz?
~ Azt hiszem ennyi szüntelen keresés után végre megérdemlek egy kis pihenést. Van velem két gyanúsan rendes ember, akik elég jól ismerik ezt a helyet. Egymással is úgy viselkednek mintha régi barátok lennének. Nemrég volt itt egy háború. Talán még le se zengett. Minden okom meglenne hogy tartsak tőlük. De ki lennék én ha nem tudnám meg védeni magam? Nos... a kérdés hogy kihasználom e az alkalmat? ~
Ismét Kán felé nézett, mintha nem tudna betelni a közelségével. Nem akart gonosz lenni újdonsült barátnőjével, de jelenleg jobban érdekelte mi járhat a férfi fejében.
~ Már hogy a viharba ne használnám ki! ~

A fiú végignézet újdonsült útitársain , igen nehéz volt észrevenni de kis figyelemmel látta Jasmine reakcióját a nevének hallatára.~Ez nem jó...nagyon nem jó , remélem nem a nevem keltette így fel a figyelmét~Arca kissé érdeklödő lett , tekintete kicsit időzött a lányon majd egy hirtelen mozdulattal elfordította a fejét.
-Az éterem valahol erre lesz-mondta és elindult egy kis mellékutcán.
 A kis utca viszonylag keskeny volt , mind két szélén kisebb nagyobb boltokkal.Az egyik saroképület feltűnően jól ki volt dekorálva, zöld falak és sötétebb zöld sarkakkal , az ajtó felett egy nagy földidomár jel mellette meg nagy betűkel "Vas és tűz" , az ablakok nagyok voltak , igen jól be lehetett látni az éterembe.Kán lassan az ajtó felé haladt , kezét a kilincsre tette majd lassan kinyitotta.Az éterem belülről eredeti földidomár stílusban épült , kis kő asztalok , pár festmény és egy pult , a pult mögött egy polcon , italok hosszú sora, az egész termet betöltötte a frissensült ételek illata.A fiú nagyot szippantott a hazai illatokból majd a pulthoz sétált és szembetalálta magát egy ismerős arccal.
A pult mögött egy viszonylag alacsony köpcös ősz haj és szakállas emberke állt, arca vidám , látszott rajta ,hogy nagy örömöt lel munkájában.
~Hú de megöregedett, és felszedet keveset, de akkor is ő a rég Bon bácsi~
-Jó napot!-mondta és hajával próbálta minél jobban eltakarni arcát-egy asztal lesz 3 személyre.
-Ismerős vagy nekem fiam-mondta és a szakállát vakargatta-nem vagy idevalósi de nagyon ismerős vagy....
-Ööö...laktam erre régen-Majd vigyorgott egyet.
-Oh...akkor biztos onnan-mondta de továbbra is érdekesen méregette a fiút-dohányzó vagy nem dohányzó asztal lesz?
-A....-hátrapillantott útitársaira majd megvonta a vállát~hát...legrosszabb esetben egy pohár ital is megteszi majd~-Nem dohányzó.
-May-kiáltotta Bon-teríts meg egy asztalt a "friss" körzetben-Lassan egy hosszú barna hajú lány sétált ki a hátsó részlegből , egyszerű földidomár ruha volt rajta , derekán kötény , karjain hosszú szövet csuklókötő.A lány lassan odasétált a pulthoz , kezébe vett pár tányéralátétet é 4 tányért és poharat-csak 3 kell...-mondta Bon és egy kis asztaldíszt is odatolt May keze alá.
A lány gyorsan felkapta a dolgokat , ahogy fordult egy apró tekintett vetet Kánra , arca kissé megrándult.
~Hát nem csak én nőttem fel......May egész szépen kikupálódott , viszont elég nehéz elhinni hogy az a kis vadóc lány most egy éteremben dolgozik~
A fiú tekintetét útitársaira  irányította intett a fejével és elindult May után az asztalhoz.

Dolores kissé frusztráltan érezte magát a hely miatt. Szokatlan környezet, ismeretlen emberek, modernebb építészet, idegen kultúra. Ennek ellenére természetesen érdeklődve forgatta a fejét minden fele, hogy többet tudjon meg a helyről. Ha egyedül lett volna még körbe is nézett volna, de inkább Jasmine mellett maradt és elégedett arccal nézett rá.
~Különleges hely~ jutott eszébe a megfelelő szó. Ezután figyelte a többieket.
A két lány követte Kánt, majd mikor egy négyszemélyes asztalhoz értek helyet foglaltak. Dolores Jasmine mellé ült, Kán pedig velük szembe.
A körülöttük lévő embereket figyelgette. A hely tele volt vendéggel, főként földidomárokkal, de nem volt zsúfolt. A különféle illatok teljesen összezavarták őt, legutóbb az erdőben érzett ennyire erős szagokat, de azok sokkal kellemesebbek voltak Dolores számára. A természetben sokkal könnyebben tudott dolgokat szag alapján megkülönböztetni mint itt bármit is. Hogy elterelje a figyelmét inkább tovább fürkészte a hely jellemzőit.
- Tetszik az épület! - jelentette ki társainak közömbös hangon.
~ Ha jobban bele gondolok nem is vagyok túl éhes. Vagy csak az újdonság varázsa veszi el a figyelmem? Semmi gond...megvárom a többiek mit szeretnének. ~
Azzal az őket asztalhoz kísérő lányra pillantott és várt a többiekre.

A fiú próbálta kerülni May tekintetét , a lány ügyesen sürgött-forgott az asztal körül és minden pillanatban amikor csak tudott Kán-ra nézet , mintha valami nagyon furcsa vagy érdekes dolgot vett volna észre.~Lehet , hogy felismert volna.....pedig elég sokat változtam, áh nem lehet , nem ismerhetett fel.....~A lány befejezte a pakolást , majd az asztal széléhez állt, elővet egy jegyzőtömböt , jobb lábát keresztbe tette a másik előtt , majd kezét összekulcsolta lábánál , fejét kissé megdöntötte hosszú haja szeme elé lebbent, majd vizsgáló tekintettel nézte Kán-t.Egy pillanatig meredten tekintettek egymásra , ámbár kán próbálta kerülni a tekintettét de a lány elszántan követte, végül Kán törte meg a már-már kínos csendet.
-Am.....rendelhetünk?-mondta kisebb mosollyal. A lány hirtelen felucsódott gondolkodásából , lekapta az írószerét mely eddig a fülén pihent , a kis írótömböt maga elé kapta , viszont tekintete még mindig Kán-on időzött.
-Oh...bocsánat-mondta a lány csilingelő kis hangon-nem tudom mi van velem , bocsánat , hogy megkérdezem de nem ismerlek valahonnan ?-Kérdezte és ismét megdöntötte fejét kissé , majd hirtelen megrázta magét-rá se ránts , akkor mit hozhatok?
~csak ne ismerjen fel , csak ne ismerjen fel , csak ne ismerjen fel.....(legbelül:csak ismerjen fel , csak ismerjen fel , csak ismerjen fel , csak ismerjen fel...) bármennyire is jó lenne beszélni egy régi baráttal nagyon bekomplikálná a dolgokat.Ez így nem fair , nagyon gonosz tőlem , hogy ennyi év után még egy helló-t se mondok , valószínűleg azt hiheti hogy halott vagyok , vagy valami ilyesmi , hátha még megtudja , hogy nem az első dolgom volt meglátogatni...hát nem akarok a közelébe lenni akkor , ha még mindig ugyanaz a vadóc lány aki volt anno akkor fájdalmas lenne a találkozás.......el sem hiszem , hogy egyből azon gondolkodok , hogy mit fogok tenni miután hazudok ,hogy nem ismerem :Végül is mi rossz lehet belőle?????.......ha még egyszer megkérdi lehet hogy leleplezem magam........Nem szed össze magad Kán , nem lenne jó ha a rendőrségen kötnél ki.Nyugalom~
-A...nekem egy földidomár-tál lesz.-a 2 társához fordult -Ti mit kértek?

~ Inkább hagyom nosztalgiázni... ~ döntötte el magában Jasmine, amint az étterembe értek. Most már egyre biztosabb lett abban, hogy ez a fiú titkol valamit előlük - és úgy festett, az éttermi dolgozók elől is -, és minél jobban megerősödött ebben a dologban, annál jobban ki akarta deríteni, mi az igazság. ~ A végén kiderül, hogy nekem is nyomozónak kell állnom... ~ elfintorodott.
Hátradőlt a székben, és Doloresre pillantott. Egyszerűen elképesztőnek tartotta a lány hirtelen változását...ahogy kissé magába fordulóból hirtelen megnyílt. Persze, látszott rajta, hogy kissé feszeng a környezet miatt, de Jasmine már ezt is hatalmas előrelépésnek tartotta. ~ Lám, mire képes néhány kedves szó... ~ elvigyorodott az orra alatt, majd pillantása ismét Kánra siklott. Volt abban valami furcsa, ahogy a felszolgáló lányra, Mayre nézett...mintha ismerték volna egymást.
~ Csak képzelődöm ~ rázta meg a fejét, és ujjaival idegesen dobolni kezdett az asztalon. Tudta, hogy emlékeznie kellene valamire...valamire, ami ezzel a fiúval volt kapcsolatban, és az apjától hallott róla. ~ Á, megőrülök! ~ bosszankodott, miközben mereven Kán arcát bámulta.
- Csak egy kávét kérek - válaszolta elgondolkodva, szinte gépiesen. ~ Gondolkozz, Jas...mindig egy csomót beszéltél a szüleiddel, biztos, hogy mondott valamit...jó, az egy dolog, hogy rendőrök voltak...és... ~ hirtelen eszébe jutott valami. ~ És meghaltak! ~ elhúzta a száját. Nem, ez még mindig kevés volt... ~ Volt valami botrány...korrupció, vagy mi...azt se tudtam akkor még, hogy ez mit jelent... ~ grimaszolt, és Kánra nézett. Úgy kellett kiderítenie, pontosan mi történt, hogy lehetőleg senki se fogjon gyanút - nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni újdonsült útitársát, egyszerűen csak kíváncsi volt minden apró részletre...vagy legalább annyira, hogy az elmélete helytálló-e.
- És, mit gondolsz a Fekete Nap-ügyről, Kán? - kérdezte csevegő hangon, miután megvárta, hogy Dolores is rendeljen valamit. - Szerintetek a rendőrség jól végezte a munkáját? - a rendőrség szót pontosan annyira hangsúlyozta ki, hogy a fiú megértse, mire céloz ezzel...meg persze, igyekezett a lehető legkifejezőbb tekintettel ránézni. ~ Vagy ez, vagy kirángatom az utcára ~ jutott eszébe a másik megoldás, és csendben várta a választ.

A fiú továbbra is próbálta kerülni May tekintetét , így  szeme Dolores és Jasmine között ugrált.May , gyorsan lefirkantotta Kán rendelését és még mindig nagyon mustrálóan nézte Kán-t, már-már felboncolta a szemével , mintha keresné azt a kis pontot , azt a gondolatot, mely ott motoszkál a fejében de  sehogy sem, akkar kitisztulni.Hirtelen Kán tekintete megakadt Jasmine-en , észrevette a két egymást követő kis fintort ~nem tetszik nekem ez a fintor , nagyon gondolkodás szaga van ....talán mégse volt jó ötlet pont Bon-ékhoz jönni~A lány rendelt , May egy pillanatra felucsódott gondolkodásábol de igen hamar visszatért ujdonsült "hobbijához" és továb kereste Kánon azt a bizonyos valamit amire emlékszik de mégsem.Mikor Jasmine elkezdet beszélni Kán hirtelen összerezent~Fenébe , fenébe ,fenébe.....ismer , engem vagy valakit a családból ismer~ már észrevehetően összehúzódott , idegesen dobolt az ujjaival az asztalon.May egy pilanatra meredtt a semmibe majd hirtelen Bon hangját halotta, megpördőlt egy mosolyt eresztett az asztalnálülőknek majd elment.
-Aaaa....hát nem nagyon tudok sokat az esetről, az utóbbi pár évet a földidomítás különböző formáinak kutatásával töltöttem , nem érintkeztem a külvilággal -mondta immáron magabiztosan ~na ezen csámcsokhac az életem a multam helyet~-ekkortájt sokminden és nem volt idő a hirekell fogalkozni , töbeközött ekkor szereztem ezeket -mondta és a vállára mitatott, majd a szeme elöl eltolta haját hogy látszodjon a sebhelye-És ti,...mármint, ha nem vagyok tolakodó kik vaygtok , a neveteken kívül nem sokat tudok rólatok...

Dolores rendelt egy egyszerű húsos szendvicset és gyümölcslét. Már régóta vágyott valami laktatóra, amit nem magának kell kínkeservesen megszereznie. Az erdőben nem sok mindenre ment a pénzzel. Az asztal felé hajolt, hogy közelebb legyen a többiek arcához és a vendégeket is jobban szemlélhesse. Persze még így is látszott rajta egyenes, finomkodó tartása. Vadon ide-vagy oda, a nemesi család neveltetései berögzültek számára.
 Ezután Jasmine gondolkodó arcát fürkészte.
~ Valami nagyon böki a csőrét, szinte hallom ahogy kattog az agya. ~
Unottan nézett ki az ablakon. Az utca csöndes volt, A fény gyönyörűen tört meg a különböző boltok és más épületek között, hangulatosabbá téve az elrejtett sikátorszerű mellékutcát. Ez az utca már inkább hasonlított a falura ahonnan jött. Ettől furcsa érzés támadt fel benne. Nem honvágy, inkább düh. Szerette a helyet ahol gyerekkorában élt, de nem szerette az embereket, akik körülvették őt. Igazságtalannak tartotta a helyzetet.
~ Ne rágódj a múlton. Nem érdemlik meg, hogy velük foglalkozz! ~
Hirtelen felkapta a fejét, mikor Jasmine végül megszólalt. A Fekete Napról kérdezte Kánt. Jasmine beszédstílusa és tekintete olyan volt, mint aki nagyon ki akar erőszakolni valamit a férfiből, Dolores emiatt kissé frusztráltan nézett társára. Kezdte kínosan érezni hogy újdonsült barátnője vagy nem teljesen százas, hogy ennyire faggat valakit, akit csak most ismert meg, vagy....
~ ....vagy tud valamit, amit nem akar nyíltan kimondani. Ismerős érzés. Én se szeretek konkrétumokkal az emberek elé állni. Általában rébuszokban beszélek és sokszor a dolgok átvitt értelmét mondom. ~
Nem úgy tűnt, mintha Kán nagyon akarna beszélni erről a témáról. Ez a válasz megnyugtatta. Persze ettől még fenn állt a veszélye annak, hogy Jasmine tovább faggassa Kánt. Így hát inkább úgy döntött ő mond valamit.
- Én hasonló cipőben járok - kezdte, de nem igazán tudta mit is akar mondani.
~ A régmúltról kár beszélni, inkább olyasvalamit kéne ami mostanában történt. ~
- Évek óta ez az első nap, hogy városban járok. A természetben éltem, messze bármiféle civilizációtól. Emberek közelébe csak akkor mentem ha szükségem volt valamire, amit nem tudtam az erdőben magam megcsinálni - kis gondolkodási szünetet tartott, de látta hogy két társa figyelmesen várja a folytatást. - Mondjuk, hogy elegem lett sok dologból ami körülöttem történt és úgy döntöttem inkább a magam útját járom. Sokat fejlődtem, bármiféle előzetes tapasztalat nélkül tanultam meg villámot idomítani. És hamar rájöttem, hogy lehet úgy hosszú felfedező útra menni, hogy szinte alig van nálam valami - várta a többiek reakcióját, de ő maga is érezte, hogy nem volt lezáró hangsúlya a történetnek, így még hozzátette:
- Most jelenleg fogalmam sincs mi az életcélom....hogyan tovább. Otthon kevés lehetőségem volt megtapasztalni a világ hatásait -
~ Nagy szavak ~ gondolta, majd hátrább dőlt a nem túl kényelmes székben, az arca bal oldalára simuló hosszú, hullámos hajtincseket füle mögé igazította, másik oldalt meghagyta ugyanúgy. Kezeit az asztalra tette és összekulcsolta ujjait.

~ Ó, a kis drága... ~ Jasmine elmosolyodott. Nem gondolta volna, hogy Kán ennyire a kezére fog játszani...így már nyugodtan kiteríthette a kártyáit, ami tökéletes elégedettséggel töltötte el. Arra persze számított, hogy a fiú nem fog egyenesen válaszolni a kérdésére, de ez neki egyelőre tökéletesen megfelelt. ~ Így is sokkal többet össze tudtam rakni, mint szeretné... ~ oldalra hajtotta a fejét. Tehát Kán az utóbbi időben nem volt Köztársaság városban, de ez a lány ismerte...ismernie kellet. ~ Mindenesetre, ha nem akarja elmondani neki, akkor én se leszek ilyen gonosz ~ határozta el magában.
Egy futó pillanatra Doloresre nézett, és látta a lányon, hogy zavarja a stílusa...nos, igen, erre számíthatott volna, hogy egy ilyen lány nem fogja jó néven venni ezt a sok kérdezősködést, és most vagy őrültnek, vagy álszentnek, vagy egyszerűen egy idegesítő nőszemélynek tartja, de igyekezett nem foglalkozni vele. Kapott már ennél szebb kritikákat is...
- Hát, nem is tudom, mit mondhatnék el magamról... - kezdte vigyorogva. - Sosem éltem olyan szabad életet, mint ti, legalábbis...egy darabig biztosan nem. Egy rendőr lányaként nem volt valami egyszerű...de aztán elszöktem - halkan felnevetett. - Miután elraboltak, és elegem lett abból, hogy mindenki engem pátyolgat. De ez már csak a múlt - tette hozzá, végtelen örömmel, hogy ilyen szabadon tudott ezekről a dolgokról beszélni...úgy tűnt, volt ennek a kalandnak valami haszna is.
- Most meg van egy idegesítő bátyám, aki nem vesz rólam tudomást, egy barátom a kórházban... - motyogta félhangosan, és felsóhajtott. Úgy döntött, egyelőre nem faggatja tovább Kánt, de amint lesz lehetősége, meg fogja tenni... ~ De egyelőre elég figyelni az arcokat... ~ határozta el magában.
- Jut eszembe, ha már itt vagyunk az egyik legnagyobb városban..nektek mi a kedvenc helyetek a világon? - kérdezte.

A fiú figyelmesen hallgatta a lányok történeteit , szemével elemezte az arcukat minden apróbb mondat után. Arca igen hamar megértőre változott Dolores kis története után.
-Hát...irigyelek , te csak úgy jártad a világot , én állandóan kutattam , tulajdonképpen egy perc szabadidőm sem volt-mondta miután Dolores befejezte a mondatott- de nem tudom , én biztos nem lettem volna képes annyi időt egyedül tölteni , én mindig földidomármestereknél szálltam meg így sosem voltam egyedül .....habár néha jobb lett volna lehet...-mikor ezt mondta végighúzta a kezét a sebhelyén.
~Érdekes lány , és elég tehetséges is lehet ha tényleg egyedül tanulta ki az idomítás magas fokát~
Jasmine kis önbemutatása elején arca hirtelen megrándult egyet~ Rendőrcsemete... hát persze, onnan ismeri a nevem , hála istenek csak a nevem .....~ majd a történet többi részénél rezzenéstelen arccal hallgatta.
-Hát igen , szerencsés vagy ha ezt el tudod mondani , ez már csak a múlt .....nekem a magánéleti dolgaim sajnos nem maradnak nyomtalanul-Vigyorgott egyet és a sebhelyére mutatott-de ez van.
-Nem tudom...talán Funkon öböl-mondta Jasmine utolsó kérdésére-tengerpart , hegyek olcsó kaja , pálmafák ..minden ami kell.
Ekkor megjött May a rendelésekkel , letette gyorsan őket az asztalra majd szépen kiosztotta őket , mikor Kán tálját tette le hirtelen megakadt a szeme a Kán nyakában lógó medálon....egy kis vékony vascsíkokból álló medál , közepében egy kristállyal. May egy pillanatig nézte majd hirtelen megrázta a fejét és letette az ételt.
-Na végre farkas éhes vagyok -mondta Kán és már neki is látot .May megállt a hátánál , keresztbe tette a kezét és csak nézet ki e fejéből , hirtelen egy kis könnycsepp jelent meg a szeme sarkában.Gyorsan letörölte még mielőtt legördült volna az arcán, majd hirtelen megfordult , és elsietett.

- Nem voltam végig egyedül. Az állatok nagyon megértő társak tudnak lenni! - tette hozzá Kán válaszára.
Aztán hallgatta Jasmine mondanivalóját.
~ Érdekesen mesél. Elég eseménydús élete volt, ennek ellenére gyorsan összefoglalta ezt az egészet. És ahhoz képest nyugodtan mesél róla. Gondolom már jó ideje dolgozza fel magában ezeket a nehézségeket. ~
Dolores elgondolkodott mennyire volt érdemes éveket a vadonban töltenie. Ő egyedül volt. Járta a vadont és próbált minél többet tanulni. Eközben Jasmine és Kán izgalmas életet élt. Ha nem is a legjobbat, de legalább elértek valamit. Tapasztalatot.
~ Én vajon annyi tapasztalatot szereztem amennyit szerettem volna? ~ jutott eszébe a kérdés, de nem sokat gondolkodott miután Jasmine feltette kérdését, ugyanis semmilyen válasz nem jutott eszébe.
~ Nem! Nem annyit... ~
Majd miután Kán válaszolt elengedte magát a fárasztó gondolattól és halványan felnevetett. Nem találkozott még ilyen laza gondolkodásmóddal.
~ Végre valaki, akinek nincsenek bonyolult elképzelései és lehetetlen vágyai ~
Amint May letette a rendeléseket, Dolores megköszönte és a gyümölcslé felé hajolt. Lágyan, de hosszan beleszippantott. Arca hálát sugárzott, legszívesebben el se húzta volna előle a fejét, de válaszolni akart Jasmine kérdésére így felemelte tekintetét és barátságos hangon belekezdett:
- Nem is tudom, nekem talán... -ekkor elakadt a szava. Észrevette hogy a pincérlány kimondottan furcsán viselkedik.
~ Ennek a lánynak mi baja? ~
Egy ideig rosszallóan és kíváncsian nézett rá. Egészen addig amíg May tovább nem ment. Mintha Doloresnek éppen ekkor jutott volna eszébe a válasz. Ő sem értette miért, de amint a pincérlány megfordult, szinte a gondolat megszületésével egy időben megszólalt:
- Föld...a Föld Királysága - mondta olyan hangsúllyal, mintha épp ott lenne és jutna eszébe hol is van.
Miután felocsúdott a két társa kérdő arcával nézett szembe.
- Sosem voltam még ott! - vonta meg vállát, majd kissé elszomorodott, lehajtotta a fejét és a szendvicsét bámulta. - De régóta nagy vágyam, hogy eljussak oda!
Felsóhajtott és belekortyolt a gyümölcslébe. Az előző lelkesedése a friss ital iránt el is szállt. Csalódottság vette át helyét.
~ Már megint a régi emlék. Most is hallom ahogy azt mondja: "Egyszer elviszlek a Föd Királyságába. Hidd el nagyon fog tetszeni. Megígérem!"~
Aztán rájött. Hasonló arca volt neki is, mikor ráébredt, hogy ez az ígéret soha sem fog beteljesülni, mint amilyen most Maynek.

~ A szerencsének semmi köze nincs az érzéseimhez ~ gondolta Jasmine, és halványan elmosolyodott. Volt ebben a mosolyban némi gúny is, de inkább csak maga felé...egy éven keresztül élt úgy, hogy rettegett attól, hogy ami vele történt, egyszer csak utoléri, most meg ilyen egyszerűen beszélt róla idegeneknek. ~ Talán csak így akarja kiegyenlíteni a számlát a fejem... ~ morfondírozott magában. ~ Elmondom magamról a cikis dolgokat, és ők is magukról... ~ még mindig mosolygott.
- Nekem szerintem a kedvenc helyem Köztársaság város - mondta a lány. - itt valahogy...az ember nem érzi magát begyepesedettnek...mindig van valami érdekes - magyarázta, de pillantása megakadt Doloresen. Nem tűnt éppen boldognak...mintha eszébe jutott volna valami igazán kellemetlen dolog, amire még csak gondolni sem akart. ~ Csak nem szerelmi bánata van valakinek? ~ felsóhajtott. Együtt tudott érezni a lánnyal...neki is egy jó barátja, akivel Köztársaság városban ismerkedett meg, de aztán nem úgy alakultak közöttük a dolgok. ~ Kellemetlen... ~ elfintorodott. Igazság szerint már azt az ügyet is rég maga mögött hagyta.
Aztán tekintete továbbsiklott, és megakadt Mayen. Ha valaki szomorúnak tűnt az étteremben lévők közül, hát akkor ő vezette a listát. ~ Tehát tényleg ismeri a fiút... ~ szögezte le magában. Egy pillanatra hatalmas kísértést érzett, hogy a lány után menjen, de nem tette. Nem akarta újdonsült barátait kellemetlen helyzetbe hozni...egyelőre inkább csak élvezni akarta a napfényt, a pezsgést, meg mindent, ami szeretett a városban.
Élvezettel belekortyolt a kávéba, miközben eszébe jutottak azok, akiket most nem rég ismert meg...Zima, aki igazából tényleg kedves lánynak tűnt, Tariq, aki továbbra is kórházban volt, vagy ki tudja, merre járt, Aaron, akit annyira utált...vagy épp Lora. ~ Tele van ez a város csodás emberekkel ~ elmosolyodott. Hirtelen azon kapta magát, hogy nagyszerűen érzi magát a bőrében, és hogy végtelenül élvezi ezt a napot...
- Nos, mit szeretnétek megnézni a városban? - kérdezte végül. - Én bármit szívesen megmutatok, de attól tartok, azok a helyek, amik az én kedvenceim, nektek valószínűleg nem fognak tetszeni.

Kán kissé elmosolyodott Dolores válaszán, abbahagyta az evést , hátradőlt majd a már ismert mosollyal válaszolta.
-Hát....Föld királysága elég nagy , és telis-tele van szebbnél szebb helyekkel , leszámítva a mocsarat......az egy koszfészek tele sárral óriási fákkal és egy csomó roppant éhes és ideges állattal-nevetett egy kicsit-de azonkívül tényleg tele van szép helyekkel , Omasu ,Ba Sing Se, Karum.....ja és Omasu. Ah Omasu , ropant érdekes hely , kedves emberek és tele művészettel , és számomra jobb és jobb lehetőségek tanulni ...ott van Sonson szigete ... elsőre kicsit rideg a sok vulkán miatt meg ilyenek , de amikor belemész a sziget egyik csodálatos termálfürdőjébe egyből beleszeretsz a helybe , igaz helyiek kissé mogorvák de attól remek hely.... vagy ott van északon Fanus városa.....vagyis inkább falu , egy falu az erdő közepén , a hegyek aljában , telis tele sóbányákkal.....igen , tele sóbányákkal ahol nem éri meg felidegesíteni senkit.......főleg ha az illető egy kristály idomármester lánya....vagy így jársz-megint mosolygott egyet és megérintette a sebhelyét-de amúgy az emberek arrafelé tök jófejek, leszámítva ha felidegesíted őket...... .Nem tudom még milyen szép helyek vannak .....talán a sivatag... a sivatagban van egy órási sziklaváros , gyönyörű....az emberek nagyon gyanakvók de ha bevágódsz náluk kedvesek.....igen talán az a város a legkedvencebb helyem Funkon után , amúgy Fanus lenne csak tudjátok ... rossz emlékek-hirtelen megrázta a fejét és arca visszaváltozott a szokásosra.
Tekintetével figyelte Dolores reakcióját , látta hogy elszomorodott ~Vajon mi baja lehet ....valami rosszat mondtam volna?~,Kán sokáig figyelte az arcát , Jasmine szavai dobták ki a vizsgálódás állapotából.~Köztársaságváros , hát persze mire is számítottam~
-Hát igen, errefelé élni igen...érdekes tud lenni , a sok utcai ismerkedés , haverokkal lógni a helyi kis kocsmákba kéregetni valami kis édességet , mert a szülők nem hadják hogy teleegyük magunkat otthon , a sok éjszakai zenész az utcán......vagyis egykor én itt éltem ilyen volt.....-a lány arca egy pillanatra elváltozott de nem nagyon figyelt fel rá.
A szeme sarkából hátrapillantott, látta hogy May szemében könny jelent meg ~Felismert....~kezét lassan a nyakláncára emelte~ennyire felelőtlen nem lehetek....~egy pillanatra előre nézet ,hogy véletlenül se kelljen May szemébe nézzen , majd hirtelen hátrafordult, de May elment...
-Nem tudom , én eléggé ismerem a várost-arca kissé gondterhelt lett és mintha nem is figyelne oda mit mond- , de ha Dolorest érdekel valami a környéken ...habár rám is rám férne egy kis "ismeret-felfrissítés".

Miután beleharapott szendvicsébe csak még rosszabb kedve lett. Legutoljára csak otthon evett ilyet.
~ Otthon.... de hol az az otthon? ~
Mialatt a többiek beszéltek ő behabzsolta az egészet, inkább gyorsan végzett vele. Jasminén még mindig nem tudott kiigazodni, de egyenlőre úgy érzete nem is ártatja magát ezzel, reméli hogy a lány, valami olyasmin agyal, ami nem érinti őt.
Kán válaszára gondolkodóba esett. Annyira ismeretlen volt számára a Föld Királysága, hogy el sem tudta képzelni milyen lehet.
- Talán egyszer megismerem - mondta, de nem hangzott túl őszintén és biztatón.
Ha nem lett volna ennyire elkeseredett jobban tudott volna figyelni társára, de az feltűnt neki hogy Kán nem említette az egyetlen várost, amiről Dolores hallott. Mindig arról meséltek neki. Hirtelen nem tudta melyik is az, de nem is akarta, hogy eszébe jusson így terelte a témát.
- Tudom, hogy ez számotokra nem újdonság de én még mindig most vagyok itt először, szóval bármi érdekel - miután ezt is megválaszolta Jasminera nézett és kissé elmosolyodott. - Ugyan kérlek! Ami egy tűzidomártársamnak tetszik, bizonyára nekem is fog.
*Kán válaszol*
- Hát talán nekem is az tenne jót ha minél újabb dolgokat látnék. Eléggé le vagyok maradva a világ fejlődéséről - tette hozzá és elfintorodott, ahogy belegondolt. Olyan érzése támadt, mintha öreg lenne és nem ismerné mit szeretnek a mai fiatalok. Pedig nem volt öreg a maga 17 évével.