Belváros

First topic message reminder :

A nyüzsgő város központjában található, emlékeztet a különböző elemek idomítási hagyományaira mind az építészet, mind pedig a lakosság. Magas, jól kialakított épületek sorakoznak a macskaköves utcákon, a vasúti pálya a házak fölött halad át. Ez a politikai, gazdasági és kulturális központ, állandó rendőri jelenlét jellemző.

-Nem tudom ....szerintem ha mér úgyis az utóbbi pár évet távol az emberektől töltötted nem hiszem ,hogy volt időd 
gyakorolni-mondta majd kis mosolyt eresztett az arcára-azt hiszem be tudom magunkat juttatni az idomáraréna edzőtermeibe de az nagyon......"laboratóriumi" harc lenne-mondta majd kissé elgondolkodva nézett oldalra~talán még van azokból a fogadásos harcterekből pár....na ott aztán lehet gyakorolni~-várjatok van egy jobb ötletem , anno mikor még itt voltam , a csatornákba voltak kisebb párbajzónák , nem olyan tiszta mint az idomáraréna de nincsenek annyira legyengítve a harcok....na ott aztán igazán jól lehetne gyakorolni.-arcára hirtelen izgatott mosoly került.
 A fiú kérdően nézett társaira ,majd belekortyolt a földidomártálhoz jár kis pohárnyi sötétzöld löttybe, majd enyhe fintorral letette a poharat.
-Na kinek van kedve?

- A tűzidomár társad sokkal lököttebb, mint te, szóval szerintem nem várj tőle sokat - nevetett fel Jasmine. - De az idomáraréna tényleg jó ötlet...viszont a csatornákba nem mennék le szívesen - fintorodott el a lány. - Nem mintha valami bajom lenne a kosszal, de azt hiszem, hogy Ba Sing Sében a kelleténél kicsit több csatornát láttam... - tette hozzá különös félmosollyal. ~ Na meg nem is vagyok oda a szűk és büdös helyekért... ~ tette hozzá gondolatban.
Nem mondta ki, de az sem vonzotta túlságosan, hogy harcolnia kelljen...köszönte szépen, de ez nem volt az ő élete. Ez olyanoknak volt jó, mint Zima, vagy Tariq, de határozottan nem neki találták ki...persze, szeretett idomítani, de azért sokkal kellemesebbnek talált más dolgokat, mint például az egyszerű szórakozást...úgy is érezhette jól magát az ember, még ha tűzidomár is, hogy nem égetett fel semmit, legalábbis, ő hitt ebben. ~ De, ha a sors továbbra is olyan érdekességeket tartogat számomra, mint a Fekete Nap...nos, akkor tagadhatatlanul szükségem van egy kis gyakorlásra... ~ gondolta.
- Mindenesetre, én benne vagyok - mosolyodott el, és arra gondolt, hogy bárki jöjjön is vele szembe, majd azt képzeli, hogy a bátyja vagy Aaron az...őket bármikor hajlandó lett volna képen törölni...akár egy tűzgolyóval is, ha nem volt más megoldás. - De nem vagyok valami nagy idomár...nem igazán tanított senki - tette hozzá, és ebben semmi álszerénység volt. Nem volt a világ legnagyobb tűzidomárja, na és? Nem is vágyott erre. Sosem.
- Dolores? - fordult kérdőn a másik lány felé. - Te is benne vagy?

Az utolsó cseppeket már jó kedvűen kortyolta majd miután letette a poharat válaszképpen Kánra mosolygott. A harcolás gondolata egyből kizökkentette rossz kedvéből, és visszatért előző gondolatmenetéhez. Bár most nem volt annyira magabiztos, mint az erdőben, de még mindig többet akart megtudni Kánról és úgy gondolta ez egy remek lehetőség rá.
~ Légy óvatos Dolores! Az erdőben nem nézett senki, de mi van ő előttük nem leszel elég ügyes ~ egy pillanatra gondolkodóba esett. ~ Bár nincs sok veszteni valód ~
- Egyértelmű! - nézett Jasminera.- Már megszoktam a kényelmetlen helyeket, szóval nem bánom hol gyakorlunk.
Már csak Kán lelkesedése miatt sem akart nemet mondani. Dolorest könnyen le lehet venni a lábáról egy ilyen mosollyal, de mielőtt túl kombinálta volna a dolgokat, Kánról a harcra terelte gondolatait.
~ Hátha tudnék új dolgokat tanulni tőlük...hmmm ha akarnak tanítani egyáltalán! ~ arca elkomolyodott.
- Na és ez edzés lenne vagy inkább amolyan párbaj? - kérdezte magabiztosan, de belül kissé megfeszült.

A fiú feszült figyelemmel figyelte a lány vidám reakcióját a harc hallatára~végre valaki aki nem fél egy kis harctól~, tekintetével egyenesen a lány szemébe nézett majd hirtelen megszólalt.
-Hát ,hogy párbaj vagy edzés az rajtatok múlik , ha komolyabban akartok harcolni , akkor egy olyan csatornai párbajklub a tökéletes hely , de ha biztonságos edzésre vágytok akkor egy idomárarénai edzőterem....habár nekem az egy kicsit nehéz lesz mert nem idomíthatom majd a padlót , de higgyétek el nem kell engem félteni-majd a már jól ismert mosolyát megvillantotta és lekortyolta az utolsó cseppeket poharából.A fiú intett ,hogy fizetni szeretne , egy pillanat se kellet és May már ott is termet mellettük kezében a számlával , a lány immáron feltűnően komor volt , átnyújtotta a számlát majd mintha valami érdekeset látott volna a terem sarkában elfordult.Kán belenyúlt a táskájába és egy kis aranydarabot vett elő , egy egyszerű mozdulattal téglatest formájúra alakította majd átnyújtotta May-nek.-remélem ennyi elég lesz-mondta magabiztosan.
A lány elvette az aranydarabot,  az ismert rugózó mozgással megvizsgálta a súlyát majd zsebre tette , kezében felkapta az üres tányérokat , még vettet egy pillantást Kánra , majd elbillent a pult felé.
-Szóval , edzés vagy párbaj?

Kezdte furcsállni a pincérlány természetellenes viselkedését. De így, hogy már épp indulni készültek, nem foglalkozott vele. Ahogy Kánt hallgatta megfordult a fejében, hogy vajon ő mit akarhat jobban.
~ Már megint másokra gondolsz...én mit szeretnék? Tudnék egyből harcolni? ~
Ujjait összekulcsolva megnyújtóztatta karját és megropogtatta ujjait.
- Rám férne egy minimális edzés komolyabb harc előtt, de utána benne vagyok a dologban - felelte lelkesen. - Elég régóta nem volt alkalmam edzeni.
Dolores az erdőben főként az idomítás nélküli harcot alkalmazta, ami egy amolyan rejtett tudás a számára így nem szeretné felfedni képességeit. Emellett villámidomítást gyakorolt, amit azonban még nem tud akármikor megtenni. Így csak a tűzidomításában bízhatott, ami a kevés használat miatt elkopott az évek alatt. Már csak azt kellett eldöntenie melyik elvre hallgasson.
~ Óvatosság vagy magabiztosság? ~
Megoldás után kereső eszmefuttatása közben feleszmélt, hogy nem csak ketten vannak, így Jasmine felé fordult, remélve, hogy van valami elképzelése. Igaz Dolores nem bánta volna ha kettesben csinálhatna valamit Kánnal, de nem akarta kihagyni új barátnőjét semmiből.
- Te mit gondolsz?

~ Ajajj, kezdek megint pótkerék lenni ~ Jasmine elfintorodott. Persze, igazán élvezte a nagyobb társaságokat, meg azt is, ha embereket ismertetett meg egymással, azt viszont már kevésbé szerette, ha azok, akiket összehozott, egyszerűen lepattintották. ~ Ez van, Jas...ez a te sorsod ~ elmosolyodott. Tulajdonképpen ő maga sem értette, mit tart ebben olyan végtelenül mulatságosnak, de volt benne valami sorszerűen ironikus. ~ Mindenesetre...azért még válaszolok. Aztán tapintatosan lelépek... ~ tervelte ki magában, igaz, még ötlete sem volt arra, hogy is szívódhatna fel a lehető legegyszerűbben. ~ Talán majd azt mondom, hogy meg akarom látogatni Tariqot... ~ jutott az eszébe, végül azonban elvetette a dolgot. Nem, neki semmi kedve nem volt elmenni - addig egyáltalán nem, míg nem kapott normális válaszokat Kántól.
~ Vagy...elmegyek mosdóba ~ elvigyorodott. Ez egy csodálatos ötlet volt - kettesben hagyhatta a gerlepárt is, és megkérdezhette Maytől, hogy merre van a mosdó...na meg, egyéb dolgokat is. ~ Hagyd turbékoljanak a drágáim... ~ nagy nehezen megállta, hogy hangosan felnevessen.
- Hát nem is tudom...azt hiszem, szívesen edzenék kicsit a párbaj előtt, de utána én is tökéletesen benne vagyok - elmosolyodott. - Persze, csak addig, amíg senki sem szabadít rám egy őrült napidomárt - tette hozzá, majd kissé zavartan köhintett. - Elnézést, szeretnék elmenni a mosdóba - lopva Doloresre pillantott, majd felállt, és a pult felé indult.
- Kisasszony, megkérdezhetném, merre találom a mosdót? - kérdezte Maytől, és félrebillentette a fejét. ~ Egyelőre ennyi...aztán még kérdezek mást is... ~ döntötte el, és csendben várakozott.

Miután Jasmine rápillantott rögtön elhagyta a fene nagy magabiztossága. Egy fél pillanatnyira nézett csak Kánra de máris elvörösödött.
~ Szedd össze magad! Nem lehet síri csendben ülni! ~
- Szóval... - kezdte kissé idegesen, majd Kán érdeklődően rápillantott így folytatta. - Meséltél arról, hogy sokféle földidomítást tanultál. Mindig is érdekelt ez a műfaj...ha nevezhetem így - szégyenlősen elmosolyodott. Majd elgondolkodott. Érezte, hogy nem volt túl beszélgetéskezdeményező amit eddig kinyögött.
- Lehet hogy félnem kéne? - nevetett fel.
~ Ha bele gondolok félni valóm csak akkor lenne ha Kán az ellenségem, de ha nem, és kiderül hogy tényleg mesterien idomítja a földet...ne kombináld túl a dolgot Dolores! ~

A fiu elővette a szokásos sokatmondó mosolyát~Elvörösödött...rekord.....na de vigyáz Kán , nem akrsz sok időt tölteni elrefele , jobb nem összejönni mint elszakadni~,  majd telyes nyugodságal a szemébe neézett.
-Hát igen ....elég sok időt töltöttem a különféle stílusok tanulmányozásával , de  még  test-test elleni harcot is sokáig tanulmányoztam  és levontam egy alapkövetkeztetést, ahoz hogy  jó idomár légy nem elég az elemed stílusait elsajátítanod , az összes elem összes stílusátbirtokolnod kell ahoz ,hogy igazán jó légy , hát főleg erre ment el az időm nagyrésze , mert a különféle tájak földiomítását egy idő után egyszerű volt elsajátítani , de más hajlítások stratégiáit , trükjeit anélkül hogy idomísd az elemet már nehezebb , de sokat segít-mondta enyhén nosztalgikus nézéssel -Nameg persze néha áldozatokat kell hozni-mondta majd a vállára nézet és közben ellibent a sebhelye elöl a haja.Tekintete egy pillanatra megrebbent , mintha valami kizökentette volna , felemelte jobb kezét és két ujjával megdörzsölte szemeit.A tetoválásaiban a kiss vörös kövek egy kicsivel fényesebbek letek ,Kén kezével zavartan megmaszírozta kicsit megrázta a fejét majd mintha misemtörtént volna visszanézet Doloresre várva válaszát.

(OC May nevében)
A lány a falnak támaszkodott , egyik talpát a falnak feszítve kezét összekulcsolva melkasán , haját hagyta hogy telyesen eltakarja arcát.
-Jobra az első ajtó , ott a kiss folyósón ismét jobb oldalt van a női-mondta komoran majd egy ciegarettát tett a szájába.Elkezte keresni a gyujtóját , de nem találta.

Dolores érdeklődve hallgatta társát.
- Jó neked, hogy volt alkalmad ennyi mindent tanulni. Az én családom eléggé begyöpösödött idomítás szempontjából - mondta, majd gúnyosan felpöffent egy pillanatra. - Volt nekem egy elég jó mesterem... az ő tanításai segítettek abban, hogy később tudjam fejleszteni magamat. Őszintén szólva én voltam a kedvence, amit nem csodálok, mert a tanulótársaimat fele annyira sem érdekelte a tűzidomítás művészete, mint engem - nagy nosztalgiázás közepette felsóhajtott. - Ha lenne valami amiért visszamennék oda, akkor az a tűzidomítás. Azt hiszem már csak az maradt -
Egy ideig lehajtva tartotta a fejét, aztán bizakodóan Kánra tekintett. Nem akart túl sokat beszélgetni a múltjáról, de az az igazság, hogy tudta jól: csak ez van neki. Egy negatív emlék. Egy egész életnyi emlék. Vidám dolgokról szinte egyáltalán nem tud beszélni. Csak abban reménykedett, hogy ez még megváltozhat.

~ Azt a bagós mindenségit! ~ morgolódott magában Jasmine, és felsóhajtott. ~ Komolyan, már egy lépést sem tudok tenni anélkül, hogy füstmániás emberekbe botlok? ~ megcsóválta a fejét. Egy pillanat erejéig komolyan elgondolkodott rajta, hogy a lányt is kioktatja a dohányzás veszélyeiről, majd erőt vett magán - nem, ez nem a legmegfelelőbb pillanat volt ahhoz, hogy kiselőadást tartson.
- Ó, köszönöm - trillázta, majd fesztelenül folytatta. - Látom, ismeri Kán barátomat... - ez félig-meddig blöff volt, de nem zavartatta magát. Mondott már olyan dolgot is, amiben ennél is kevésbé volt biztos, de nem került miatta különösebb bajba. -  Mindig ilyen komor volt? Igazán elbűvölő személyiség, de... - tapintatosan elhallgatott, és vetett egy futó pillantást a fiúra is Doloresre. ~ Azt hiszem, nagyszerű vagyok ~ elégedetten elmosolyodott. Persze, lehetett ez egyszerűen ez egy szép barátság kezdete, de a lány vöröses arcszíne egészen másról árulkodott. ~ De csúnya vagy, Jasmine...nem kellene ennyire beleütnöd az orrodat mások magánéletébe... ~ gondolta, és Mayre összpontosított.

(Oc May nevében)
-Kán???.....biztos vagy benne ,hogy ez a neve?-a lány tekintett hirtelen megtelt reménnyel , de evel párhuzamosan a szeme is könnyel, kezével hirtelen kitörölte a könnyket a szméből majd ellökte magát a faltól-...a Kán akit én ismertem nem , és ma most megbocsájtasz lejárt a müszakom -mondta majd hátatfordított.

~ Ó...ó ~ Jasmine állához emelte a kezét, és elfojtott egy mosolyt. Talált, süllyedt - persze, nem erre a reakcióra számította, de valami hasonlóra. Neki épp csak egy megerősítés kellett, semmi több...ezt pedig tökéletesen meg is kapta.
Azonban úgy döntött, ha már egyszer a mosdóba indult el, akkor ki is megy. Felidézte magában May útmutatását - jobb első ajtó, ismét jobbra -, és lassan elindult. Nem sietett sehová, ráérősen battyogott végig a kis folyosón, majd ugyanilyen gyorsasággal igazgatta meg a frizuráját. ~ Rám férne egy randevú egy fodrásszal... ~ húzta el a száját, és eldöntötte, hogy az első adandó alkalommal el is megy valahova.
Tovább azonban nem tudta húzni az időt - visszament Doloreshez és Kánhoz, akik úgy tűnt, kellemesen elbeszélgettek, és rájuk mosolygott.
- Azt hiszem, indulnunk kéne - mondta, néhány udvarias köhintés után, amivel félbeszakította a fiút, és szórakozottan dobolni kezdett a kezén az ujjaival. ~ De ügyes vagyok...komolyan, Jasmine, az udvarias kontra Jasmine az udvariatlan null - százezer ~ bosszankodott magában. Nem volt sok kedve harcolni, de azért azt sem tagadhatta, hogy kicsit várja...ráfért némi gyakorlás... - A végén nem lesz időnk semmire - tette hozzá mosolyogva.
Mindhárman felálltak, és elindultak az edzőtermek felé. Kán mutatta az utat, amit Jasmine nem is bánt - elég volt neki egy óra idegenvezetés is.
/OOC: karaktermozgatás engedélyezve volt /

A fiu mosolygott egyet a lányra látta ,hogy valami olyasmi kezdett el a fejében forogni amiről nem valami könnyű beszélni , könnyá volt számára megérteni a helyzetett.
-Hát...néha a dolgok kicsit megtekerik az embert-mondta immáron komojan -de  egyet tudok , hazajönni mindig...-Jasmine szavai szakították félbe, nem fejezte be a mondatott felált és elindult

/az arénából jövet/

- Nekem nincs bajom a sétával.
Elindult Jasmine mellett, Kán pedig utánuk ment és befurakodott kettejük közé. Így haladtak tovább, amerre Jasmine vezette őket. Sokáig némán mentek, Kán a szivarját szívta, Jasmine pedig látszólag nem örült neki, valószínűleg azon szitkozódott magában.
Ahogy ezen gondolkodott, érezte, hogy biztosan van abban realitás, hogy Kánnak nem helyes ezt csinálnia, de nem akart beleszólni. Azért kissé meglepődött mikor barátnője azt mondta ettől "előbb fog meghalni"
~ Amióta a városban vagyok, olyan mintha teljesen ismeretlen világban lennék ~ nagyot sóhajtott ~ Meg kell találnom mit is akarok kezdeni magammal ~
- Nem találkoztam még levegőidomárral, igazából nem is tudom milyenek! - törte meg a csendet. Arcán már nyomai sem voltak korábbi vidámságának, inkább csalódottan szólalt meg.

-Nekem sem volt szerencsém találkozni sokkal-mosolyogta a fiu-de a kultúrájukról sokat tanultam ....töltöttem egy kiss időt egy levegőtemplomban pár kedves guruval-kissé összerezent a fiu , egy pilanatra meg is ált majd ment is tovább-szoval szó ami szó ,remek kiss emberek voltak...és azok a limúrok , hát komojna mondom észvesztőek-ismét elmosolyodott , beleszívott még egy nagyott a szivarjába majd eldogta, kissé megrázta a fejét , kezével gyorsan végigsimította a vállait , vett egy nagy levegőt majd kifujt-sokkal jobb-mondta már már fellélegezve-ne tudjátok meg milyen rosz ilyeneket viselni ha felpörög az ember -mondta mosolyogva majd tekintetteével felváltva figyelte Jasmint és Dolorest.

- Én ismertem egy légidomárt... - jegyezte meg Jasmine elmélázva. - Igazság szerint nem valami sok ideig, de volt szerencsém látni, ahogy megkopasztottá...izé. Légidomár mesterré avatták - helyesbített gyorsan, és elfojtott egy mosolyt. - De egészen kedvesek...és a kultúrájuk meg igazán érdekes. habár szerintem én nem bírnám egy hétig sem - tette hozzá vigyorogva, majd Kánra nézett.
Igazság szerint tényleg érdekelte, mi történt vele, de egyelőre nem akart nyíltan rákérdezni a dolgokra - nem, egyelőre hagynia kellett ezt az ügyet. ~ Aztán majd a legalkalmatlanabb pillanatban előhozakodok vele ~ gondolta, és félrebillentette a fejét.
- Ezért füstölsz állandóan? - bukott ki belőle hirtelen a kérdés.

A fiu szájára nagy vigyor kerekedett , egy pillanatra Jasminera tekintett majd megszólalt.
-Megkopasztották.... hát az érdekes lehetett.
A következő kérdés elégé váratlanul érte , egy pillanatig nem is tudta mit válaszoljon   , megdörzsölte a szemét majd hirtelen viszatért a vigyor.
-Látom nagyon zavar a füst-mondta majd ismét Jasminra nézett-az ember nem gondolná ezt egy tűzidomárrol.De igen , vitszett férretéve , ezekmiatt a szépségek miatt szivarozok , amugy én is utálom a füstöt.

Dolores nem igen tudott beszállni a "beszélgetésbe".
~ Valahogy éreztem, hogy ez nem fog menni ~ lehorgasztotta fejét, két hüvelykujját pedig a nadrágjába tette, így támasztva a kezét maga mellett. El-el volt a saját kis gondolataival. Mindenféle eszébe jutott. ~ Tűzidomárok...erdők...tűzidomárok erdőben, mi a fenén agyalok én?! ~ felkapta a fejét, és mintha nem is Köztársaságvárosban lenne, hatalmas lángoló tájat látott maga előtt. Hirtelen kirázta a hideg. ~ Rémálom az egész ~ remélte, hogy társai nem vették észre ahogy megrezzent. Visszahajtotta a fejét és idegesen vette a levegő az orrán.

- Lehet, hogy tűzidomár vagyok, de a füst az egyik mániám - vonta meg a vállát a lány, de felnevetett, mert eszébe jutott a légidomár mesterré avatási ceremónia. - Elnézést, hogy itt zargatlak a dohányzás miatt...egyszerűen csak nem bírom elviselni - magyarázta, majd pillantása Doloresre siklott. A lány zavarban volt - legalábbis, valami olyasmi.
A lány összeráncolta a homlokát, ahogy barátjára nézett. Valami eszébe jutott...valami, amire nem szeretett emlékezni. ~ Mint én és a bilincs...komolyan, Jasmine, lassan tarthatnál sokk-kezelési terápiát! ~ megcsóválta a fejét, és úgy tett, mintha észre sem vett volna semmit...Dolores nem örült volna annak, ha az ő múltját is meg akarja ismerni.
- Biztos te is sok érdekes dolgot láttál a vadonban - fordult a lányhoz csevegő hangon Jasmine.

Egy rövid hatásszünet után felkapta a fejét.
- Hogy én? - Jasminera nézett. - Igen..azt hiszem. Vagyis nem tudom - megpróbált egy hasonló beszédstílust felvenni mint Jasmine. - Igazából, amit én láttam az sok embert nem érdekel. Elszomorító mennyien vannak,akik csak pusztítják a természetet - kis szünetet tartott. - De ha ők is ismernék azokat a dolgokat, amiket én, rájönnének, hogy nem lehet csak úgy uralkodni felettük! - mondta kiegyensúlyozott, de kicsit depresszív hangon.
~ Az arcokból azt gondolom, hogy nem egy ilyen válaszra számítottak. Sokan gondolják, hogy egyszerűbb erről beszélni ~
- De hát nem mindenki él éveket a vadonban - folytatta úgy, mintha saját gondolatmenetére válaszolt volna.

- Tudod, én ebben sajnos semmi különöset nem látok - sóhajtott fel szomorúan Jasmine, ahogy eszébe jutottak a tapasztalatai a különféle városokból. ~ Ó, hidd el, Dolores, az is sok rosszat láthat, aki nem él a vadonban ~ gondolta, és elfintorodott.  -Tudod, én mindig is emberek közt éltem...és sokszor azt vettem észre, hogy nemhogy a természetet nem tisztelik, de egymást sem. Magukat sem... - újból grimaszolt. ~ És sajna én is sokszor esek ebbe a hibába ~ jutott eszébe, és grimasza egy pillanatra vigyorrá változott át. ~ Milyen gyönyörű is az emberi természet! ~ nevetett volna, de egyáltalán nem élvezte beszélgetésbe illőnek. - És ezt látni...nos, felettébb borzasztó. Elég volt a Fekete Napot is látni... - szaladt ki a száján, de megbánta. Már megint a bátyjára és Tariqra gondolt.

A fiu kezdte kissé feszülten érezni magát a lassan mély lelkizésbe átmenő beszélgetésben , minden pillanatban mikor a lányok ránéztek csa a válátt vonta vagy sokatmondó ürességel nézet rájuk.Miután Dolores befejezte a mondatott mondani akart is volna valamit , felemelte a kezét de végül csak egy bamba fejvakarás lett belőle és továb halgata a lányok lélekcseréjét.~ha már nem tudok hozzászolni legalább hátha megtudok valami érdekeset~Felkapta a fejét a fekete nap halatára.
-Fekete nap?...halottam valamit a témáról-kissé elgondolkodott-mi volt pontossan?

- Valamilyen szinten átérzem - válaszolta arra, mikor Jasmine az emberekről beszélt. - Nem véletlenül léptem le otthonról.
Kán kérdésére enyhén elmosolyodott. Eszébe jutott ő maga mennyire tudatlan volt ezzel kapcsolatban. Folytatta maga elé bambulását, várva Jasmine meséjét, amit már nagyjából hallott, de fél füllel így is figyelt.
~ Sosem árt, valami újat megtudni. ~

~ Leléptél otthonról? ~ Jasmine borzasztóan vigyázott arra, ne kérdezzen rá azonnal - elvégre, lehetett volna sejtése a dologról...csak épp jobban elfoglalták a saját gondolatai, meg Kán élete. ~ Micsoda szerencse, hogy a Fekete Nap idején volt mellettem néhány félig-meddig józan ember is... ~ elfintorodott, és úgy döntött, mégis megszólal.
- Hát, igen...néha a család sem kezeli a dolgokat normálisan, még ha próbálnak is kedvesek lenni.. - mondta elgondolkozva, és felsóhajtott. Egy pillanatra úgy érezte, inkább füstölne ő is, mint Kán. ~ Állítólag nyugtatja az idegeket... ~ jutott eszébe, amit egyik barátjától hallott, majd lassan eljutott az agyáig Kán kérdése.
- Ó, a Fekete Nap? Csak egy aranyos bűnszervezet, akik innen-onnan elrabolgatták az embereket, a főnökük idomította a napot, meg hasonlók... - hadarta el, majd lassított kicsit. - Igazság szerint néhány idióta tűzidomár, akik úgy döntöttek, szeretnének a világ urai lenni, feltámasztani néhány holtat, meg hasonlók...volt pár hely, ami csúnyán festett utána... - felnézett.
Mindjárt a Légtemplom-szigeten voltak.