Kikötő

First topic message reminder :

A városnak hatalmas kikötője, hisz a tengerrel szemben terül el. Létfontosságú szerepet tölt be mind gazdasági, mind közlekedési szempontból. Naponta több hajó dokkol itt, állandó katonai jelenlét jellemző.

Mikor meglátta az elé érkező yuanokat kissé elmosolyodott ~jó formádban vagy May ... 20 perc alatt már ketten is meghivtak itlara , vigyáz mert még a végén hoszú északád lesz...~madj oldalra nézet és az érmég gazdájára nézett.Egy gyors pillantással felmérte a férfit , majd nekidölt a pultnak és farkasszemet nézet Lando-val.
-Heló-mondta és feltűnően vizsgálni kezdte a fiut , majd egy hirtelen mozdulattal hátatt fordított és odaszolt a csaposnak -egy jó kis ütps kaktuszpálinka lesz - majd visszafordult és továbra is farkasszemet nézet landóval-ismerlek én valahonnan ? -bukott ki belőle a kérdés majd felhajtotta az adigra már megérkezett kis pohárban lévő fehér lötyöt.

Lando visszaköszönt a lánynak. Majd amikor azt kérdezte, hogy ismeri valahonnan:
-Nem, nemhinném. Mondjuk lehet, hogy én is láttalak már...
Majd Kaenhez fordult.
-Haver, elég sokminden történt azóta. A sereg egyik legjobb pilótája vagyok, kapitánnyá léptettek elő, saját készítésű gépem is van.-közben jól-jól belehúzott a sörébe-Ha végeztünk, akár repülhetünk is egyet.-bár ezt olyan fura hangnemben mondta, látszott rajta, hogy nem igazán engedné a góré.-És veled mivan? Történt veled valami ujdonság?

Kaen kivett 3 nagy sajtospogácsát mind hármuknak 1-1 és harapott a sajátjából ezután először a csaposhoz majd Lando-hoz fordult. - Hello kérek 1 korsó sört és jeget dupla whiskyvel a legjobb fajtából, Lando örülök hogy jól mennek a dolgaid tudod hogy én az arénában versenyzek csak jelenleg tanulmányi utazáson vannak a csapatom tagjai úgy hogy beugrósat játszom bár nem bánnám ha lenne egy stabil csapatom mert még 1 évig szerintem egyikük sem fog visszajönni bár reménykedem. - Kaen most kortyol a söréből és harapott a pogácsájából majd még 2x megismételte a műveletet azután oda fordult May-hez és azt mondta neki. - Szeretném ha alkotnál velem egy csapatot legalább amíg vissza nem tér a földidomár társam de ha úgy adódik még akármi lehet. - Miután  befejezte May-hez a mondandóját Lando felé fordult. - Lando szeretnék tőled kérni valamit tudom hogy csak most találkoztunk jó ideje de szeretném ha bemutatnál egy gép fejlesztőnek mert szeretnék különböző tudományokat tanulni. - Ezután megette a pogácsáját és megitta a sörét.

-Rendben Kaen. És azt kell hogy mondjam, tudom a megfelelő embert.-közben még mindig itta a sört-És az én másodpilótám is vakáción van úgyhogy most én is egyedül vagyok.-majd visszatért az első témára.-Az a hely egy kisebb földalatti vadászrepülő-építő helyiség, ahol speciális bevetésekre gyártanak repülőket. Az a srác aki ottvan, érti a dolgát, és akár egy órát is tud dumálni a melóról. Szerintem tud majd pár alapot tanítani.
  Majd kiment a WC-re. Mikor visszatért, rendelt egy fánkot, amit aztán meg is evett. Végül elővette poros rádióját, amit már egy hete meg kellett volna bütykölnie. ~Remélem, minden okés lesz a gyárlátogatásnál, nem akarok kirúgást.~ 
-Hé Kaen! Azóta történt veled valami érdekes? Például házziállat stb. Tudod rég beszéltem normál emberrel, csak a főnökkel. Ezért is jöttem le a kocsmába. Kikapcsolni. És most jó itt veled beszélgetni.

Elaina felnevetett, mikor Zima nyugtatni próbálta. Nem rossz szándékból, hanem amiatt, hogy ennyire rosszul tudja leplezni.
-Bocsi, nem akartalak megsérteni. Igen feszült vagyok, egy kicsit amiatt, hogy Kya mester hogyan válogatott meg minket. - halkabban folytatta, és a fejét is leszegte -  Bennem nincs semmi különleges, és már nagyon régen nem találkoztam szellemekkel. –itt elhallgatott – Az én nevem Elaina-válaszolta- és öhm, ismered azt a furcsa alakot??- kérdezte - szerinted Kya mester miért hívta őt?? Nem igazán a........a józan eszű személyiség. Úgy tűnik van egy-két elmeproblémája. És bocsi, hogy sokat beszélek - nevetett - De vagy csöndben maradok, vagy lyukat beszélek a hasadba. Nyugodtan rám szólhatsz, ha van ezzel kapcsolatban problémád. - beszélt tovább,  de már az emlegetett szamár már a látóhatárban járt.
Mikor elért a gyülekező ponthoz, egy rövidebb útról papolt ott nekik. Elaina egy kérdő pillantást küldött Zima felé. Majd amikor a nevét érdeklődte, Elaina habozás nélkül modta.

-Helló, a nevem Lina.- és itt már csak abban reménykedett, hogy Zima nem buktatja le.

Zima Elire mosolygott. 
- Nem sértettél meg. Biztos megvolt az oka arra, hogy kiválasztott téged. ~ Rólam talán a Fekete Nap kapcsán hallott, de mivel sok helyen megfordultam máshol is hallhatott rólam. ~ Amúgy bennem sincs semmi különleges. Elaina... szép neved van. Hogy ismerem-e? Nem, most találkoztam vele először. Hogy egy-két elmebaj? Szerintem van ott több is... Sok türelem kell hozzá. Remélem, hogy Kya hívta őt.
A beszélős megjegyzésén csak még inkább mosolygott.
- Nem zavar, ha sokat beszélsz, szívesen hallgatlak, bármiről is legyen szó. De ha csöndre vágyok, szólok.
Ekkor felbukkant Niteris és megint beszélni kezdett. ~ Akkor miért nem mész arra? ~ 
- Szerintem jó okkal megyünk hajóval. 
Ezután Eli nevét kérdezte, aki azonban nem mondott igazat. Zima nem reagált, de nem tartotta jó ötletnek. ~ Előbb vagy utóbb le fogsz bukni. Én tartom a szám, de szerintem ennek nem lesz jó vége... Amúgy meg... Niteris nekem bezzeg nem ajánlotta fel, hogy Nitinek szólíthatom... Várjunk... Most ezen fenn kéne akadnom? Eh... Francokat! De nem is akarok vele foglalkozni. Hol lehetnek a többiek? ~

~Mint mondottam már, te itten minden erre járót ismersz? Örülök amúgy, hogy így elszórakoztok így ketten, de csak szólok, hogy Mr.Elmebaj az utca sarkon téblábol, és gyanúsan felétek közelít. Ja, és most én is eljátszom a nagy belépőmet.~
Megjelentem egy üres sikátorban. Elégedett mosolyt öltöttem az arcomra, és zsebre tett kézzel megindultam a csupán pár méterre lévő kikötő felé. Nyugodtan besétáltam, és mikor megláttam Zimát így szóltam:
- Zima! Hello! - Ordítottam mögűle, és integettem neki, mit se figyelve arra, hogy felém fordul-e. Közelebb szambáztam (kimért léptekkel, már-már emberfelettien kimért léptekkel), és megálltam mellettük, de nem túl közel, olyan három-négy méterre.
- Üdvözletem, Geradeblitz vagyok. Nahát, Zima, fogytál tegnap óta? - Nézek rá vigyori képemmel, miközben belül ugyanolyan kedvtelen vagyok, mint eddig. - És önöket, hogy hívják? - Pillantok Niterisre és Elainára, aki a nevét épp most ferdítette el pár betűvel.

Zima valahogy "blitzesebb" belépőre számított. Vállat vont gondolatban. Visszaintegetett.
- Nahát! Szia Blitz!
A fogyózós szöveget nem vette magára. ~ Azt hiszem el fogjuk szórakoztatni a bandát... ~
- Komolyan? Ennyire látszik? - nézett végig magán. - Amúgy tegnap is ezt mondtad... Meg előtte is... Lehet, hogy a végén elfogyok?
Egy pillanatra ijedt képet vágott, de aztán elmosolyodott. Aztán egy pillanat múlva eszébe jutott valami. ~ Na basszus... az előbb még én mondtam, hogy Niti nem százas... Ha Blitz is itt lesz, rólam is ez lesz a véleményük... Ajaj... Am remélem, hogy senki nem buktatja le, mert ha jól látom, nem akarja, hogy tudják, hogy ő szellem. Majd figyelnem kell. Főleg Niterisre. ~ Elire mosolygott.
- Ezek csak baráti cívódások, amúgy normálisak vagyunk.
Hagyta, hogy a többiek mutatkozzanak be. Közben Blitzhez fordult.
- És mi járatban erre?

- Lina! Milyen fejedelmi név! Le sem tagadhatnád, hogy a hatalmas tűz népének szülötte vagy- áradozott Niteris, anélkül, hogy észrevette volna Zima reagját hozzászólását- Ömm, remek frizurád van ma...
Ezután Niteris nagyot kacsintott, majd morcosan megfordult, amikor Blitz megzavarta. ~Valószínűtlen, hogy tegnap óta lefogyott, hacsak...~
-Zima, nagy veszélyben vagy! Valószínűleg nem ittál eleget-kiáltott Niteris, és már elő is vette a teáskészletét, hogy egy friss gyömbérteával orvosolja a problémát. Közben folyamatosan beszélt, így a többiek hamarosan megismerhették a gyömbér összes jótékony hatását.
- Szóval Blitz... Az én nevem Niteris. Köszönöm, hogy megemlítetted Zima aggasztó súlyvesztését, nélküled tagadhatatlanul a szomjhalál idő előtt ragadta volna el közülünk.
Eközben Niteris átnyújtott egy bögre teát Zimának, különös tekintettel arra, hogy Kirához még csak véletlenül se kerülhessen közel a bögre.
~A barbárok sosem változnak. Aki egyszer kiönt egy teát, soha nem kaphat újat~
Ezután Niteris árgus szemekkel figyelte Zimát, nehogy el tudja kerülni a tea elfogyasztását. Amennyiben mégsem inná meg, Niteris a dehidratáció szörnyű tüneteit kezdi ecsetelni.

~Öhm……….Itt egyre nagyobb problémák lesznek. Csak melyik lesz a legnagyobb?? Először itt van ez a Blitz. Egész normális alaknak tűnik, de a vicceit Niteris úgy fogja felkapni, mint valami morzsát egy éhező galamb. Ő is velünk fog jönni??~ töprengett el ~ Emellett Niteris elmebajai………és az, hogy ez az alak, lehet, hogy rám mozdult. Jajj…….Ha így van, akkor a szellemek vigyék el őt jó messzire, és majd beállok egy szellemekkel kapcsolatos rendbe, ahol életem megmaradt napjait fogom tengetni.~ És már eszébe is jutott néhány ilyen hely.~ A másik, a nevem. Ez egy becenév, igaz, hogy nem túl gyakran használt. De remélem, Zima ezt megtartja magának. Könyörgök.~ Majd megjött Kira is. Elaina egy szenvedősebb mosollyal üdvözölte
. – Szia, a nevem Lina. És a tiéd?? - kérdezte. Meghallgatja a választ, ekkor Niteris teát készített Zimának. ~Na most mit fogsz csinálni??~ Hogy segítsen Zimán, ha ki akarja önteni a teát, Elaina  eltereli az elmebajos figyelmét.

-Oh! Köszönöm szépen a bókot Niteris, bocsánat…….Niti. Mondd csak, te honnan jöttél?? – mosolyodott el halványan, és az egyik tincsét csavargatta, mint aki zavarban lenne. Próbál élethűen színészkedni, de közben fél is, hogy az őrültekházából szalajtott személy komolyan fogja venni őt. ~Én komolyan gondoltam az ígéretemet szellemek. Csak hogy tudjátok.~

Zima úgy döntött, hogy az önuralmat fogja gyakorolni. Mély levegőt vett. ~ Most komolyan nem fogja fel, hogy Blitz csak viccel? Jé, ezt nem tudtam a gyömbérről... Akarom mondani totál flúgos. Mondjuk valahol egész jófej, hogy így törődik másokkal. De ettől függetlenül hülye. ~ Átvette a bögrét. Látta, hogy Niteris árgús szemekkel figyeli. ~ Érik az a lecsapás... De nem most... ~ Észrevette Elin, hogy ha kell, ő fedezi, ha ki akarná önteni a teát, de nem használta ki. De hálás volt neki. 
- Köszönöm. - mondta Nitinek, majd leült a földre, lehúnyta a szemét és lassan kortyolni kezdte. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy mégis csak idegen és nem kéne beleinnia. De ezt a gondolatot elhessegette. Végig figyelte, mit tesz bele. ~ Különben meg ha nem iszom meg, nem fog békén hagyni. ~ Két korty között felnézett Kirára és rámosolygott.
- Szia Kira, valóban rég találkoztunk.
Ezután visszafordult a teájához és elgondolkodott. ~ Niterisnek úgy tűnik szimpatikus Eli. Szegény... Viszont Kirára elég furán nézett. Talán ismerik egymást? ~

- Üdv! - Intett az érkező hölgynek. - Geradeblitz vagyok, nagyon örvendek. - Ezek után pedig Zima felé fordultam, és rámosolyogtam. - Jövök veled, mit gondoltál? Hogy csak úgy magadra hagylak, törékeny virágszálam?
És Niteris megfőzte a teát. ~ Ó, szent ég, mi lesz itt? ~
- Niteris, ugye? Annyira boldog vagyok - fordulok felé mosolyogva, széttárva a karjaim -, hogy vannak még olyan figyelmes emberek mint maga! A dehidratáció hatalmas probléma manapság, de szerencsénkre: magánál mindig van tea! Nincs igazam?
~Már most látom, hogy remekül fogok szórakozni. Akivel legutoljára beszéltem (Zimát leszámítva), valami piromán huncutka volt, aki egy iskolva pincéjét nézte grillsütőnek. Khmm.~
Ki hitte volna, hogy ilyen idióta társaságba kerülök, de hát még mindig jobb a képmutató embertípusnál, vagy a megvédem-a-szent-izét-szellemeknél. Ellenben mégis miért tud valaki mindig ilyen vidám lenni, mint ők?
Felnéztem az égre, és a kezeim a hátam mögé tettem. Vajon milyen hülyeséget csináltak már megint az idióta szellemtársaimmal északon? Lehetetlen, hogy nem tudok elszakadni tőlük, egy darabig velük értem, majd sikerült végre az emberek közé menni, rátaláltam Zimára, akinek persze hirtelen szellemezhetnékje támad.

Niteris erős vágyat érzett, hogy nagy ölelést adjon Blitznek, random tényeket mondjon a teáról és folytassa az igencsak eredményes barátságkötő tevékenységeit. De ekkor meglátta Elaina reakcióját, amitől hirtelen úgy érezte, mintha az egész kikötő megfordult volna vele háromszor.
~Tyűha, azt hiszem, komoly esélyeim vannak. Lina egy kedves lány, a megfelelő népből származik, még idomár is… Egyszóval tökéletes személy az erős utódok nemzésére. Ráadásul úgy tűnik, kedvel. Ez nagyszerű hír.~
Niteris a látszat ellenére nem volt idióta, mindössze az eszét mindig is eszköznek tekintette. Csakis akkor vette elő, ha úgy érezte, fontos dolgokat kell elintéznie. Elaina kérdését így a lehető legtökéletesebb módom akarta megválaszolni
~Azt hiszem, most nem az lenne a megfelelő válasz, hogy ’’a börtönből’’. Valami egyszerű szellemes választ kéne adnom… Ez könnyebb lenne, ha valami bonyolultabbat kérdezett volna~
- Egy faluban nőttem fel egy kis tó partján, minek felszínét mindig vidám teknőskacsacsaládok népesítették be. A naplementék gyönyörűek voltak, és a szerencsésebb estéken jól lehetett látni a szellemek táncát az égen. Valóságos kis eldugott paradicsom volt- sóhajtott Niteris- Oly régóta hagytam már a hátam mögött. Egyszer megmutathatnám neked is… Biztos vagyok benne, hogy tetszene neked.
Niteris egy kis szünetet tartott, majd folytatta:
- És te honnan jöttél?
Mindenki másnak csak kisebb mormogásokkal válaszolt, és az egész beszélgetés alatt igyekezett minden izmát befeszíteni, de persze mintha ez csak természetes lenne.

Hamarosan Kya is megérkezett, és röviden elmondta, miért nem a portálon át mennek... a szellemvilág meglehetősen... absztrakt hely, az új portál nem a többi közelében nyílik, könnyű volt eltévedni, ezt saját bőrén tapasztalta. Hosszú távon jobban jártak a látszólag hosszú úttal. A hajó már várt rájuk.
Natsil éppen a kikötőt járta, próbált feljutni egy hajóra, de nem volt sok pénze. Kya mestert persze felismerte, így ha akarta, érdeklődhetett afelől, hogy csatlakozhat-e. Jót tehet neki a levegőváltozás, ha szeretné elfogadni mindazt, ami vele történt, és ismét megszeretni a tűzidomítást.
Arsaza más okból került a hajóra... amíg Köztársaság Városban tartózkodott, valamilyen munkát kellett szereznie, és ezt a kikötőben kapott. Lassan el kellene hagynia, hogy a hajó kifuthasson a kikötőből, ám ő is észreveheti a fedélzeten az idomármestert és a fiatalok csapatát, így, ha gondolja, ő is beszélhet Kyával. A küldetéshez minden segítségre szükségük van, így a mester szívesen maga mellé veszi mindkettejüket.

~Ismét egy újabb unalmas nap, az unalmas kikötőben.. Történhetne már valami.~
Arsaza elgondolkodva sétálgatott a kikötőben, végezte a munkáját, amikor az egyik hajón feltűnt neki egy kicsit nagyobb embertömeg. Sok-sok fiatal, kivéve...
~Na ne.. Az ott Kya, a vízidomármester?~
A lány elcsodálkozva állt egy darabig, majd amikor feleszmélt az egyik hajókürt hangjára, elindult a hajó felé sietős léptekkel.
~Ezt a hajót nem késhetem le... Muszáj beszélnem vele.~
Arsaza lélekszakadtából rohant, amikor véletlenül nekiszaladt egy fiúnak.
-Ó bocsánat, ne haragudj! -szabadkozott Arsaza, majd lopva végignézett a kapucnit viselő, aranyszemű fiún és rohant is tovább.
Felpattant a hajóra és lihegve Kya elé állt:
-Elnézést, én csak, megláttam... -dadogott.
~Ahj egy normális mondatot nem tudok kinyögni. Kezdem elölről...~
-Arsaza vagyok, tűzidomár. -nyújtotta a kezét. -Nincs szüksége a csapatnak még egy emberre?
Közben pedig zavartan mosolygott.

A hűvös hajnal kellemes reggelbe fordult, Natsil órák óta a kikötőben járkált. Valójában ő sem tudta, miért. Amikor felkelt, csak úgy érezte, neki el kell mennie. Amikor a kikötőbe ért, úgy érezte, ott a helye, ott kell akkor lennie. Ahogy nézte a hajókat, a gyomra összeszorult.
~Hogyan juthatnék fel?~
Ekkor valaki nekiszaladt hátulról, meglökte a vállát. Egy lány volt: világos szemekkel és hosszú, sötét hajjal. Elnézést kért, a szemébe nézett, és már szaladt is el. Egy nőhöz futott.
~Na ne! Az ott Kya mester... Ha megkérném, feljuthatnék erre a hajóra... Nem tudok még egy napot itt leélni. Cselekednem kell végre. Itt az ideje. ~ 
Megigazította a kapucniját, hogy kicsit jobban eltakarja az arcát, és ő is sietős léptekre váltott. Amikor a nő elé lépett, megszólalt:
- Kya mester! Csatlakozhatnék hozzád és a csapatodhoz?

~Ez egyre rosszabb lesz. Mit tettem, hogy ezt érdemlem ki?? És még az arcát se látom. Legalább jóképű?? Itt a vége az életemnek………~
-Hűha! Ez egy nagyon szép és eldugott hely lehet.- arcán a meglepődés öltött alakot. a kérdése után viszont elkomorult. – Egy kis szigeten, egy aprócska faluban a Tűz Népe területén. De olyan…..hű hány éve is, talán több mint 12 éve, egy banditacsapat lerombolta az otthonomat. A szüleimet megölték, és a bátyámat elrabolták. Én nagyjából ugyanennyi ideje nem jártam ott. Ez van. – nem tudja miért, de elmondta neki, hiába hogy elgurultak a gyógyszerei. Mert senkivel sem tudott olyan kapcsolatot kialakítani, ami maradandó is lett volna. Csak lézeng ebben a világban, és nem igazán élvezi ezt. ~De ott van nekem Shiva. Rá számíthatok legalább.~majd felsóhajtott.

Ekkor futott be Kya mester, de a földidomár párocska még nem. Elaina szétnézett, hátha a közelben vannak-e. De minő meglepetés, Kya mester megjelenése után egy másik páros érkezett, egyenesen a mesterhez. Egy barna hajú lány, és még egy kapucnik alak. ~Csak reménykedni tudok, hogy a srácnak helyén van az esze, nem jönnénk ki nagyon jól ennyi, öhm….furcsa alak közt. És így belecsapnak a lecsóba?? Nem kis pályások, mondhatom.~ mérte föl őket a lány.

Úgy tűnt, Eli nem vette észre, hogy Zima nem kéri a segítségét. ~ Eli, te egy hős vagy. Tisztellek. Nagyon tisztellek. Valahogy segítenem kell rajta. Hacsak... Lehet, hogy neki is bejön Niteris? Miket gondolok... Biztos nem. Szegény mibe sodorta magát...? ~ Niteris válaszára Zima félrenyelt és köhögni kezdett. Kis híján kiborította a maradék teát. ~ Ezt a nyálas szöveget... Szegény Eli... ~ A lány válasza után megérkezett Kya és mondott néhány dolgot, majd elindultak a hajóra. Zima nem szerette a hajókat, de úgy volt vele, el tudja viselni. Még mielőtt felszállt volna leguggolt és megsimogatta a földet. ~ Hiányozni fogsz... ~ Felszállt. Végignézett a csapaton. A párocska még nem jött meg. ~ Vajon megvárjuk őket? ~ Ekkor két másik fiatal érkezett, hogy csatlakoznának. ~ Fussatok bolondok! Nem tudjátok, mire vállalkoztok! ~ Gondolta magában. Nem a küldetés miatt tette volna ezt a javaslatot, hanem a banda miatt. ~ Miért van az, hogy a világot megmentő csapat mindig flúgosokból áll? Hosszú lesz ez az út, úgy érzem... ~

Niteris roppant elégedett volt magával. Jogosan mosolygott hát, hiszen kivételesen látszólag mindenkivel jó kapcsolatot épített ki a csapatból, kivéve persze Kirával, de az ő létezéséről tudomást sem akart venni. Elainával folytatott beszélgetése pedig annyira bepörgette, hogy szédülni kezdett és már nem volt biztos benne, hogy milyen színűek a felhők az égen.
~Tényleg rózsaszínűek lennének? Furcsa...~
A leégetett falu hallatára azonban elkomorodott.
~Túl régóta nem voltam otthon. A banditák szabadon garázdálkodnak. Ez is mind azért van, mert az avatár tönkretette dicső uralkodónkat annak idején. Mind szenvedni fognak. Teszek róla hogy elevenen elégjenek~
Niteris már éppen vad káromkodásba kezdett volna, amikor eszébe jutott, hogy a széplány még mindig a környezetében van.
~Ejj, milyen nehéz ezeknek a fura lényeknek a kedvére tenni. Talán még a robbantgatást sem értékeli? Vagy az erdőtüzeket? Ó jaj, mi van, ha még a tetoválásokat sem kedveli?!~
Niteris gyorsan átgondolta, hogy hogyan festhet: A szem tetoválás még biztosan megvan a homlokán, a nyilakat eltakarja a haja és viszonylag régen égette meg magát utoljára.
~Nem dühöng, együtt érez.... Nem dühöng, együtt érez... Nem dühöng, együtt érez..... Nem dühöng, együtt érez....~
-Ó Lina, ez szörnyű- nyögte végül ki Niteris- de ennek ellenére elfogadhatatlan. Ebbe nem lehet belenyugodni. Számos család van még a Tűz népében, akinek az életét még tönkreteheti egy hasonló rablótámadás. De mi erősek vagyunk, MI VAGYUNK A LEGHATALMASABB ELEM MESTEREI...
Niteris érezte, hogyha így folytatja, hamarosan ismét őrjöngeni fog.
~Ez kész komédia, minden percben gondolkodó szünetet kell tartanom... A mesélő igazán tehetne ez ellen valamit... ömm... vagyis a szellemek... az oroszlánteknőcök... vagy... mindegy~
Miután megbizonyosodott róla, hogy nem fog ráijeszteni Elainára, Niteris még hozzátette:
- Ha megmentettük a világot, hozzá is láthatunk a Tűz Népének megmentéséhez. Sok változásra lenne szükség
Miközben a választ várta, Niteris elégedetten konstatálta, hogy sikeresen lerázták a két zavaró földidomárt, és helyettük elsőrendű tűzidomárok érkeztek.

(OOC: Várjunk csak, ez a reag megvolt 400 szó... Ilyenkor ha beírnám a végén, hogy "Niteris elkezd fekvőtámaszokat nyomni", kaphatnék egy pontot az erőre?  )

Nyomatékosan ellenezte az öngyilkos osztag verbuválását és örömmel konstatálta, hogy az egyesült erők meghallgatták a kérését. Azonban nem repesett az örömtől mikor kiderült, hogy őt küldik erre az akcióra. Nem szívesen segített az északiaknak, legszívesebben a szellemeket támogatta volna, de nem volt más választása. Gyorsított léptekkel és egy elkobzott sato mobillal érkezett meg úti céljához, azonban az már elkezdett a kihajózni. Higgadtan kezelte a helyzetet, igazolványát felmutatva kereste fel az illetékest.
- Az Egyesült Erők egyik tisztje vagyok, parancsom van, miszerint nekem azon a hajón kéne lennem. Utasítsa a kapitányt, hogy az egyesült erők nevében forduljon vissza, hogy eltudjam foglalni a helyem a fedélzeten.
Amennyiben eleget tesz a kérésnek nem tesz semmit, ha nem akkor memorizálja az illető nevét majd futásnak ered, beleugrik a folyóba és megkísérel az említett hajó fedélzetére mászni. Ha esetleg erre sem kerülne sor, akkor értesíti a parton járőröző egységeket. Fel fog jutni erre a ladikra. Bármi áron.

Kya szívesen látott minden segítséget, így Arsaza és Natsil hamarosan csatlakozhattak a csapathoz. Shwan majdnem lekéste a hajót, de az egyesült erők tisztjeként végül felengedték, és elfoglalhatta a helyét a fedélzeten. Kya kérdezett tőle néhány dolgot, ki küldte, pontosan milyen céllal, de nem zargatta sokáig. Tudták, hogy hosszú lesz az útjuk északra, így bőven maradt idejük megismerni egymást, aminek talán nem mindenki örült...
Mindenkinek jutott kabin, a hajó kellőképpen nagy volt, így kényelmesen tölthették az útjukat. Kya mester eközben összefoglalta, mi történt északon... a szellemek támadásai miatt a két fiatal vezért ledöntötték a trónról, és most egy vízidomár, bizonyos Tartok kormányoz. Kemény törvényeket alakított ki, de remélhetőleg, ha sikerül megérteni, mi a szellemek támadásának oka, sikerül ismét az ikreket hatalomhoz juttatni... az északi törzsnek, és a világnak is jobb lenne, mintha a szigorú, hataloméhes vízidomár marad a vezér.
- Ráadásul... - teszi hozzá a mester. - A szellemek támadásai az értesüléseink szerint nem szűntek meg. Éjszakánként még mindig tűnnek el emberek nyomtalanul, de nem ismerjük az okát... remélhetőleg a lázadóknak nincs igaza, és nem Unalaq tetteinek utóhatását érezzük...

~Valóban szörnyű ami Elivel történt... Niteris meg továbbra is flúgos... ~ Merengett Zima. A két tűzidomár úgy tűnik nem hallotta javaslatát, mert továbbra is maradtak. (Persze nem gondolta komolyan, hogy tényleg meghallják.) Kya szívesen látta őket. ~ Ahogy elnézem, Kya-n és rajtam kívül mindenki tűzidomár... Kissé furcsa ez a felállás, de úgy tűnik ez van. Érdekes.... ~ Miután mindenki felszállt, a hajó úgy tűnt, elindul. De mégse. Még valaki közeledett.~ Talán befutott a párocska? ~ Vetett arra egy pillantást. Szíve nagyot dobbant, arcán egy pillanatra elképedés futott át. ~ Ez nem lehet... Nem... Egyszerűen nem. De mi van, ha mégis? És miért pont itt? Miért pont Ő? Lehetséges volna, hogy megint egy ilyen őrült helyzetben találkozzak veled, Night Akiyama? De várjunk... Mi ez a sárga egyenruha? Ez... nem az EE öltözete? ~ Zima összezavarodott. Az alak egyre jobban közeledett, majd felszállt. Váltott néhány szót Kyaval. A nő ezután a kabinokról tett említést, de ez Zimát jelenleg nem érdekelte. A tiszt foglalkoztatta, gyorsan végigmérte. Hamar belátta, hogy tévedett. Elgondolkodott. Shawn talán azt hiheti, hogy bámulja őt, de ha jobban megfigyeli láthatja, hogy a lány tekintete elréved a feje mellett. ~ Valamennyire hasonlítanak... azt hiszem, így jogosan hallucinálhattam ide Nightot... Vajon mi lehet vele? Amúgy ez a jelenet is mutat némi páruzamot a múlttal. Mármint... Tervezgetünk, készülődünk az útra, hát erre nem betoppan egy egyenruhás? Hát úgy néz ki, de... És miért van az, hogy ezek az egyenruhások ilyen helyesek...? ~ Zima gondolatmenete itt hirtelen megállt. Kifelé nem mutatott semmit, de magában felkiáltott.~ Mi a franc volt Niteris teájában? Igen, az lehet az oka, hogy ilyenekre gondolok, ahelyett, hogy Észak helyzetén elmélkednék. Nem, nem azért van, mert lány vagyok... ~ Ekkor Kya hangjára lett figyelmes. Rögtön felé fordult. ~ Nocsak... van még néhány információnk? Jó lenne minél előbb odaérni. Egyre jobban érdekel, mi is folyik ott pontosan...~ Egy biccentéssel jelezte, hogy tudomásul vette az elhangzottakat. A többiek felé nézett, hogy van-e valamilyen kérdésük. Neki nem volt.

~ Én is tudom, hogy nem így terveztük ezt az utat ~ gondolta magában, miközben a kialvatlan Dering arcát nézte.
- Még jó, hogy nagy utazásra készültünk! - mondta, ahogy eszébe jutott mi-mindent összedobáltak otthon a táskájukba. - Anyukád egy egész hadseregnek való kaját csomagolt be.
Dering nem válaszolt, gondterhelten nézett előre az úton, ahogy a kikötőbe tartottak. Sok embert meg kellett kérdezniük, hogy eljussanak, de így is rengeteget késtek.
~ Lehet meg sem várnak minket, bár ahogy Dering arcát nézem, még az se lenne nagy baj. De ha bevállaltuk akkor el kell mennünk. ~

Mikor megérkeztek a kikötőbe, már mindenki fent volt a hajón, egyedül Kya állt még kint a stégen, és két ismeretlen arccal beszélt.
- Új tagok lehetnek a csapatban? Így legalább kevésbé lesz feltűnő, hogy az utolsó pillanatban érkeztünk meg.
Kya mester mellé érve elnézést kértek a késés miatt, majd felsiettek a hajóra, elfoglaltak egy kabint és lecuccoltak. Nem futottak össze a többiekkel, valószínűleg ők is épp berendezkedtek ez idő alatt.
Hamar kikászálódtak a kabinból, így köszönteni tudták a többieket. Néhányukon látszódott, hogy meglepődtek a jelenlétük miatt. ~ Igen, mi is ide értünk... ~ gondolta magában, és közben  kissé elpirult.
Meglátott egy új arcot. A lány zavarodottan állt a többiek között. Fortuna odalépett hozzá. (Arsazahoz)
- Sza! Fortuna vagyok. Te még új vagy a csapatban igaz? Ne aggódj, én sem ismerem a többieket! - szégyenlősen felkacagott. - Köztársaság városi vagy?
Fortuna megvárta a lány bemutatkozását, majd Kyara figyelt. Nem tudott semmit a Víz törzséről, a szellemekről pedig annyit sem. Remélte, hogy dering többet tud a dolgokról, hiszen az apja rendszeresen fogadott Víz törzsi vendégeket. A barátjára nézett kérdő tekintettel, de közben Arsaza mellett állt.

~Ááá… úgy tűnik visszatért a mi kedvenc rendőrparancsnokunk~ figyelte Niteris Shawnt, amint megérkezett, és már fel is készült rá, hogy befejezi az utóbbi találkozásukkor félbemaradt megfojtást. Ám akárcsak Zima, Niteris is hamar rájött, hogy ezúttal mégsem Night tért vissza.
~Hmm… gondolhattam volna. Nightnak a legjobb tudásom szerint nyoma veszett. De lehet hogy ettől még ő, csak respawnolt… ömm… reinkarnálódott. Mindenesetre még mindig jobb, hogy ő érkezett, mintha azok a szánalmas földidomárnak címezett ganajtúrók tértek volna vissza~
Niteris szívesen folytatta volna a beszélgetést, de Kya durván félbeszakította őket.
~Hát itt senkit nem érdekel, hogy éppen egy dinasztiát szeretnék alapítani?!~ kérdezte Niteris magától, de kívül csak mosolygott. Elvégre mégiscsak egy hölgy volt mellette…
Ennek ellenére Niteris elfoglalta a kabinját, ami lényegében annyit jelentett, hogy feltette az ágya mellett a falra a tűz urainak családfájának képét (Zuko és lánya nélkül), és a szoba közepén elhelyezett egy cetlit, amin a neve állt. Amikor elégedett volt (persze nem tökéletesen, mert titkon remélte, hogy Elainával majd egy kabinon osztoznak) visszatért a többiekhez, és meghallgatta Kya mondanivalóját.
~Van egy olyan érzésem, hogy itt nem mindenki kedveli Unalaqot… pedig egész felvilágosodott volt, persze csak egy vízidomárhoz képest~
Niteris úgy érezte, hogy nyilván mindenki az ő válaszára vár.
- Egyet se félj, Kya mester, kihúzunk a pácból- mondta végül Niteris, és amennyiben senki nem mond semmit, megpróbál ismét Elaina közelébe férkőzni.
A hajóúton Niteris továbbra is minden alkalmat megragadott, hogy lenyűgözhesse Elainát. Igyekezett a legnehezebb feladatokat elvállalni, szellemes hozzászólásokkal boldogítani a társaságot, és titkon még gyúrni is elkezdett a kabinjában. Ezen kívül verseket is megpróbált összetákolni és mivel Blitzet felettébb bölcsnek tartotta, megkérdezte tőle, hogy szerinte hogyan lehet elnyerni egy hölgy szívét. Amennyiben erre egy látszólag jó választ ad, Niteris igencsak megkedveli. Miután Shawnról mindenki számára kiderült, hogy tűzidomár, Niteris vele is igyekezett jó kapcsolatot kiépíteni, de a világmeghódító terveit nem említette. Ha Shawn nagyon kíváncsi, rájöhetett, hogy Niteris eléggé rasszista és nem ért egyet a tűz népének jelenlegi politikájával. Zima időközben kikerült Niteris célkeresztjéből, tehát nem zaklatta tovább, Kirát pedig továbbra is levegőnek nézte. A két földidomár érkezése leverte Niterist, és azonnal számolgatni kezdett, hogyha netán összetűzésbe kerülnének a tűzidomárok a többiekkel, vajon ki győzne. (Természetesen arra jutott, hogy egyedül is el tudna bánni mindenkivel)

(OOC: Fortuna: Semmi személyes, Niteris kicsit rasszista )
(OOC: Aria: Szerintem ugorhatnánk ahhoz a részhez, hogy megérkezünk. Ezen kívül ha szeretnél, adhatsz egy erőpontot a hajón történő gyúrás miatt…. Én örülnék neki )