Kikötő

First topic message reminder :

A városnak hatalmas kikötője, hisz a tengerrel szemben terül el. Létfontosságú szerepet tölt be mind gazdasági, mind közlekedési szempontból. Naponta több hajó dokkol itt, állandó katonai jelenlét jellemző.

Dering túlzott arcmimikával kezdett neki a beszámolónak, miután bemutatkozott Arsazának.
- Zimával beszélgettem. Pár mondatot, amíg nem lett zsúfolt a légkör. Oda jött Shawn, egy tűzidomár, eléggé rámenős stílussal, – majd visszanézett és meglátta Blitzet köztük – ahogy látom a helyemet is elfoglalták, szóval nem is érdemes visszamennem. A többieknek nagyjából a nevét tudom, Zimáról tudok kicsivel többet, mint a neve. Egyébként nem akartam ilyen hirtelen megnyilvánulni. Így oda az első találkozás előnye – nézett Arsazára, és egy szende mosollyal próbált javítani a helyzeten.
Közben Kira is oda lépett hozzájuk, és Deringre ügyet sem vetve lépett oda Fortunához. Miután szemtanúja volt a korlátnál történt dolgoknak, oda lépett hozzá.
- Szia. Látom nem előnyöd a hajózás, nem akarsz leülni? – nézve közben a többi lányra is, hogy csatlakozzanak. (Amennyiben elfogadják a felajánlást, leülnek, ha nem, akkor Dering Kirával szóba elegyedik. Témák: Honnan jöttél, hogy kerültél ide, kiket ismersz, máskor hajózott-e már.)

~ Dering végre sokat beszél,ismét. Talán a hirtelen jött nagy társaság jó hatással volt rá. ~ Arsaza közben csendben figyelte Dering mondandóját. - Oh, ő itt Arsaza! - mutatott vidám arccal a tűzidomárra, bemutatva Deringnek. Újabb beszédtársuk érkezett, láthatólag ő is vágyott egy kis társaságra. - Szia, én Fortuna vagyok, ő pedig Dering - mondta még mindig mosolyogva, de már kezdte magát feszegetve érezni. ~ Még mindig a bemutatkozásnál tartunk? És még így is többen vannak itt, akiket nem ismerek. Úgy érzem hosszú lesz ez az út... ~
Mikor látta, hogy Kira rosszul van, remélte nem ők okozták. ~ Lehet csak nem bírja az utat. Emlékszem, mikor először utaztam hajón, engem is zavar a talaj folyamatos mozgása. Szörnyű érzés volt, hogy nem éreztem a közelemben földet, érkezéskor pedig kiszaladtam a stégre és meg sem álltam amíg újra nem éreztem a természetes talajt a lábam alatt. ~
Dering a lány segítségére indult, Fortuna pedig egyetértően bólintott az ötlet hallatán. ~ Én is kezdem megunni az egy helyben állást. ~
Arsazát is megkérdezte, hogy leüljenek e közéjük, ha pedig igen, akkor a legközelebbi ülőhelyre mentek és ott folytatták a beszélgetést.
~ Örülök, hogy jól bírom az utazást. Kiborító lennék, ha a rosszullét miatt kellene pátyolgatni, így is mindig olyan elesett vagyok. De, fel a fejjel! Ha elbeszélgetjük az időt hamar ott leszünk. Remélem addigra a terv is kialakul. ~

Arsaza észrevette, hogy Fortuna-t sem érinti olyan jól az "idomárok vagyunk-e" kérdés, így gyorsan átsiklott a témán. Épp megszólalt volna, amikor Dering csatlakozott hozzájuk és bemutatkozott.
~Olyan kedves tőlük, hogy szóba elegyednek velem. Hm, vajon mikor érkezünk már meg...~
Kicsit elmerengett, így lemaradt a beszélgetésről. Arra eszmélt fel, hogy Fortuna kimondja a nevét.
-Ó igen, Arsaza vagyok... És tűzidomár... Vagyis azt hiszem, illetve, mindegy... -hebegett zavarában.
~Hm, ez volt a szép bemutatkozás, inkább meg se szólaltam volna.~
Ekkor csatlakozott Kira, de mielőtt bemutatkozhatott volna neki, a lány rosszul lett. Együttérzően pillantott rá, neki is kavargott a gyomra a hajóúttól.
-Igen, én szeretnék leülni. -mosolygott a többiekre.
~Legalább megtudom kik közé kerültem, mielőtt belevágunk ebbe a kalandba. Szerencsés lenne egy-két barátot szerezni.~
Közben Arsaza észrevette, hogy egy fiú (Natsil) a falnak dőlve, egyenesen rá szegezi a tekintetét.
~Miért bámul engem? Olyan zavarbaejtő... Mit akarhat tőlem? És honnan lehet ilyen ismerős... Várjunk csak... Ezek az arany szemek... Megvan! Összefutottam vele a kikötőben. Illetve belefutottam. Remélem nem neheztel a dolog miatt...~
Közben elindul a többiek után, de Fortuna észreveheti, ahogyan felveszi a fiúval a szemkontaktust.

Az idő meglepően gyorsan telt, noha a hajóút valóban hosszúnak bizonyult. Közeledve az Északi Sarkhoz egyre hűlt az idő... Kya továbbra is készséggel válaszolt minden kérdésre, amit segítői feltettek, de sajnos ő sem tudott sokat. Az érkezésükkor pedig nem várták őket kitörő örömmel.
Az Északi Törzs megváltozott. A kikötő üres, az emberek a házaikba húzódtak rémülten. Az utazókat megdöbbentheti ez az általános szorongás, ami mindent körülvesz. Hamarosan katonák tűnnek fel a kikötőben, és vezetőjük, egy magas, izmos alkatú vízidomár a csapathoz fordul.
- Mit akarnak itt? - Kya előlép, és beszélni kezd, röviden összefoglalva utazásuk célját, tudván, hogy nincs más választása. A katonák jelentős túlerőben vannak, a harc hiábavaló. - Sajnos a vezérünk nem látja szívesen magukat. Elé kísérem. Ha nem jönnek... erőszakot is alkalmazhatok.
Kya leinti a társaság azon tagjait, akik a harc mellett döntenének... felesleges lenne kifárasztani magukat értelmetlen küzdelemmel, így némán követik a katonákat. Amennyiben valaki támadással próbálkozna, könnyedén visszaverik. A palotában egyenesen az új uralkodó elé viszik, és letérdeltetik őket... nem tűnik idősnek, de a szemei gyanúsan csillognak. Végigtekint a csapaton, majd magához szólítja Kyát. A nőt felállítják, de senki nem csatlakozhat hozzá, a katonák továbbra is minden rezdülésüket figyelik. A vezér ezután int, és a társaságot a mesteren kívül elvezetik, és a börtönbe viszik. Kérdezősködhetnek, de az őrök csak azt mondják, meg kell várniuk, amíg a vezetőik megegyeznek. Két óra telik el, míg Kya megérkezik, és röviden felvázolja a helyzetet.
- Az új törzsfőnök két utat ajánlott, mivel uralkodása óta a szellemek nem nyugodtak meg. Vagy maradunk a börtönben, és hamarosan kivégeznek, vagy elmegyünk, és megkeressük a probléma forrását a szellemvilágban, ami állítása szerint maga is szinte halálos ítélet. Mindenki maga dönthet, mit választ. - hajtja le a fejét, de nem beszél többet, nem befolyásol senkit. Az uralkodó neki is alig mondott valamit... nem sokkal tud többet, mint csapatának tagjai.

Niteris ideje pont úgy telt a hajón, ahogy azt korábban eltervezte egy apró incidenst leszámítva: Éppen elégedetten befejezett egy levelet, amit Elainának szánt, amikor rájött, hogy szörnyen késő van. Le is feküdt gyorsan, és hamarosan mély álomba merült. Az alvás viszont nem hozott neki nyugodalmat.
Álmában vidáman mászkált a hajón, amikor egyszer csak szembetalálta magát Ozaial, aki felettébb feldúltnak tűnt.
- Letértél a helyes útról, Niteris – mennydörögte – Hagyod, hogy egy lány elterelje a figyelmed arról, ami igazán fontos. A saját vérem űz gúnyt a hagyományainkból. Meg kell tisztítanod az uralkodóházat és ki kell terjesztened a tűz népének határait, hogy mindenki részesülhessen a jólétből és a rendből, amit elhozunk.
Niteris ekkor hátrálni kezdett, majd végül nekiállt makogni valamit a védelmében:
- Én… Izé… Csak egy dinasztiát szeretnék építeni, amihez kéne egy lány is ugyebár… És ő amúgy is tökéletes és gyönyörű meg…
- ELHALLGASS!- kiáltott rá Ozai- Tégy úgy, ahogy mondtam.
Niteris ettől összerezzent, majd ijedt hátrálásának köszönhetően átbukfencezett a hajó korlátján, egyenesen egy pingvinekkel teli verembe.
Niterist hideg verejték borította, amikor felébredt, de az út további felében nem gyakorolt rá ez az álom mély hatást. Csak az esténként gondolkodott el azon, hogy tényleg véget kéne-e vetnie a románcnak, de a gondolatot mindig elvetette.
Amikor megérkeztek, Niteris nem volt elégedett a fogadtatással, de nem szólt semmit.
~Majd ha igazán nagy bajban leszünk, előállok a megmentő tervemmel. Addig hadd szerencsétlenkedjen Kya a vezetéssel~
A letérdeltetés közben Niterisnek kimondottan nagy előnyére szolgált, hogy köpenyt viselt, így valószínűleg senkinek nem tűnt fel, hogy ő csak leguggolt, és nem hajtott térdet. Ha valakinek mégis feltűnt, reumára és egyéb nyavalyákra hivatkozott, és csak abban az esetben térdelt le, ha igazán erőltették. Niteris kényelmesen megvolt a börtönben is, ismét teafőzésbe kezdett. Amikor körbekínált mindenkit (Kirát leszámítva) ismét Elaina közelébe férkőzött, és megkérdezte:
- Lina, mi a véleményed a teákról úgy összegészében?
~Kérlek, ne mond, hogy leforrázott levelek! Kérlek, ne mond, hogy leforrázott levelek! Kérlek, ne mond, hogy leforrázott levelek! ~
Erre a kérdésre azonban túl későn került sor ahhoz, hogy igazi beszélgetésbe kezdjenek. Amennyiben Elaina jó véleménnyel van a teákról, Niteris felajánlotta, hogy megmutatja a legféltettebb receptjeit, de ha rossz véleménnyel van, akkor csak mosolyog és lenyeli a haragját.
Amikor Kya megérkezett, Niteris gondolkodás nélkül rávágta, hogy ő megy a szellemvilágba, és össze is szedelődzködött.
~Csak pingvinek ne legyenek az úton~

Kira felpillantott a mellé lépő srácra. –Ja, ja nem rossz ötlet –csúszott le a padlóra, és megpróbált elereszteni egy mosolyt. ~Azta… fhu, de ramatyul vagyok. ~ túrt a hajába. –Hát igen… Nem igazán hagytam el a várost… hajóval.  Ismerni ismerek egy-két alakot, egy korábbi… kalandból. Zima meg Niteris –bökött arra fele ahol álltak. Visszagondolt arra a korábbi incidensre. Megszorította a karját, ott ahol anno megégették. Az égésnyom egészen elhalványult, de azért az emlék az megmaradt. ~Ja, mégis hogy lehetne egy olyat felejteni… Kis rohadék!~ Odanézett a lányok felé, akik szintén leültek.  –És te? –kérdezte Deringet –Honnan, merre… - Várta a választ, közben szórakozottan egy lángocskát kezdett idomítani. Közeledhettek a célhoz, mert egyre hidegebb lett. ~Végre, végre! Mindjárt ott vagyunk! ~Ha Dering mesélt magáról kicsit, ha nem, levánszorog a kabinjába szerezni valami melegebb kabátot.
A kikötőbe érve elsőként rohan le a hajóról. Örül egy darabig, hogy vége a szenvedésének, csak aztán figyel fel a helyi állapotokra. ~Sehol senki, hm~ Őt is kezdi elkapni a szorongással járó gyomorgörcs… A tagbaszakadt fickó és kísérete láttán jobbnak látta meghúzni magát. ~Nem, nem csinálsz ostobaságot, oké? ~ Egészen addig sikerült is neki, amíg el nem kezdték a börtönbe kísérni őket. –Milyen kedves fogadtatás, nem igaz? – motyogta és gúnyosan oda pillantott a vezérre

- Hé! Mi ez a… –kérdezte volna az őrt, de elhallgatott a teát főző Niteris láttán.Felháborodottan vette észre hogy nem kapott teát, vállat vont és neki dőlt a falnak. Két óra múlva Kya megérkezett és elmesélte a választásokat. –Szép kis cella, de… maradjon más ebbe a lyukba!

~ Vajon Blitz még figyel? ~
Ezen töprengett, miközben megfogalmazta a fejében a lánynak szánt választ. Kissé nehéz volt jegyzetek nélkül elmagyarázni a dolgot, így azok is előkerültek.
- Egyszerű a képlet. Mindenki ismeri azt a néhány embert akiket érdemrenddel tüntettek ki a Fekete nap leverése után. Engem kifejezetten foglalkoztatott ezeknek a harcoknak a történelme, így egy hivatalos jelentés olvasása felüdülés volt.
~Inkább újonnan előtörő gyűlöletnek nevezném. A Tűz népe megint egy ostobaság miatt hulott vissza a feledés homályába. ~
- A fiú választékosan fogalmazott, azonban a jelentései több helyen hiányosak, homályosak voltak. Említ ugyan rejtélyes halálokat, de azt nem, hogy ezek mind a közelében történtek. Vegyük például a Chou nevű vizidomárlány halálát. Szívroham. Night azonban azt írta, hogy rejtélyes módon megváltozott a viselkedése és több börtönőrt megölt előtte és azok végezték ki őt. Ez azonban... szemen szedett hazugság. A halott leány testét felboncolták és megállapították, hogy valami belső... rendellenesség okozta a halálát. Szívroham talán? Ez soha nem fog kiderülni, azonban abból kiindulva, hogy Night jelen volt Chou rejtélyes halálakor, hazudott a jelentésben erős gyanú vetődött fel bennem, hogy a rendőrfiú egy sorozatgyilkos, így végeztem egy kutatást. Több rendőrségi aktát böngésztem át, mint amennyit egy átlagos rendőr valaha megír és megállapítottam, hogy olyan bűnözők is meghaltak szívrohamban, melyeket húsz évvel korábban már a rendőrség jogosan ítélt el, azonban az irataik frissen, már előttem felbontott állapotban voltak és néhány lap bennük nem volt időrendi sorrendben visszahelyezve. Véletlen egybeesés lenne? Hát, nem tudom. Szerintem a feleannyira jóképű barátunk azzal töltötte a szabadidejét, hogy embereket gyilkoljon. Már csak egyetlen kérdés forgatja a fogaskerekeimet. Hogyan? Miféle eszközzel követte el a gyilkosságokat? És szerintem Te biztosan tudod a választ, ahogy azt is tudod, hogy igazam van.
Kacsintott a lány felé, majd mielőtt az bármit is reagálhatott volna a monológra megérkeztek. Shawn egy kíváncsi pillantást vetett az üres kikőtőre, az azonban lassan katonákkal teltek meg és elvezették őket.
~ És a történelem ezeket a barbárokat védelmezi. ~
Shawn kész lett volna harcolni, azonban nyugalomra intették és egy cellába kísérték őket. Itt igyekezett mindenki társaságát kerülni, bár tudta jól, hogy Zima valószínűleg keresni fogja. Amennyiben így van, válaszol neki. Közben Kya közölte az új szituációt, Shawn habozás nélkül az általa nagyon jól ismert, kedvelt helyet a Szellemvilágot választotta.
~ Hazai terep, ahol végre otthon leszek. ~

Nos Elaina a haditervet egész ügyesen kivitelezte. Nem találkozott senkivel, de nagyon sok időt töltött a szabad levegőn. Mikor már majdnem odafagyott, csak akkor volt hajlandó bemenni, és felvenni valamilyen melegebb ruhát. Egy hosszú forró fürdőt vett, hogy valamennyire mégis csak kiengedjen, majd alaposan felöltözött. Kint „szívélyes” fogadtatásban részesültek. Először csak néptelen utcákat láttak, majd úgy körbevették őket, hogy nem is láttak át az embertömegen. ~Itt meg mi a manó folyik?? Egy kicsit…….feszélyezett a hangulat, de nem csak a szellemek tehetnének ról.~ Mint kiderült, Elainanak sikerült megfáznia, méghozzá alaposan. A kevéske zsebkendőjét elhasználta, miközben az őrök igen szúrós szemekkel szemlélték őt. Csak hát, az orrfolyása ezzel nem fejeződött be. A megfagyott zsepikkel törölte az orrát, és tüsszögött egypárat a visszhangos börtönben. Hálás tekintettel nézett Niterisre, aki forró teát készített. Észrevette, hogy Kira nem kapott. ~Remélem semmi komoly dolog miatt, nem lenne igazán jó küldetés közben egy szappanoperába csöppenni. ~ Niteris kérdésén komolyan elgondolkozott.

-Hát, összegségében ez egy érdekes dolog. Mert van egy bizonyos technikája, ahhoz, hogy finom legyen. És különböző fajtájuk van, emiatt lehet több ízvilágú, és személyes kedvenc is. Emellett több mindenből lehet elkészíteni, és emiatt engem főleg az ilyen gyógynövényekből készült teák érdekelnek. Mert ezt mindenki elkészítheti saját magának. –válaszolta, összefoglalva a gondolatait. két óra múlva, ami egy örökkévalóságnak tűnt, végre megérkezett Kya mester. ~Huhh, de jó hogy itt van! Így már biztos, hogy nem tették láb alól sem a szellemek, sem az idomárok.~
-Uccu neki, mire várunk még??-felelt Kya mester kérdésére -A végén meg meggondolják magukat, és akkor itt mi penészedünk meg.

Zima igazából arra számított, hogy az utóbbi három évről fog hallani és nem a Fekete Napról. Viszont amiket mondott erősen elgondolkodtatták. ~ Miért hordja magánál ezeket a jegyzeteket? Mondjuk ez most nem lényeg… Night ennyi nyomot hagyott maga után? Ez azért durva. Shawnban emberére talált… Persze számíthattam volna rá, hogy azért feltűnik valakinek Night tevékenysége… ~ Mikor Chouról mesélt figyelmesen hallgatta. Nem akart hinni a fülének, hogy ez történt szegény lánnyal. Azon nem lepődött meg, hogy Shawn - ha már ennyit foglalkozott Nighttal, - kíváncsi, hogy hogyan hajtotta végre a gyilkosságokat. Viszont mikor azt mondta: „szerintem Te biztosan tudod a választ” összerezzent. Hiszen igaza volt, és tudta, hogy felesleges lenne tagadnia. Ő tudta a legtöbbet a rendőrről. Tudta, hogy valamit reagálnia kellene, de megérkeztek, így nem volt rá módja. Lement a kabinjába, jó melegen felöltözött, majd fogta a cuccát és elhagyta a hajót. A hely légköre egészen más volt, mint amire emlékezett. Reménykedett abban, hogy valahogy tudnak segíteni az ott élőkön. Ekkor katonák érkeztek eléjük, hogy elkísérjék őket a vezető elé. ~ De ja vu, már azt hittem, nem is jössz… ~ gondolta magában. Elég erőteljesen hasonlított ez az egész a három évvel korábbi dolgokra. Zima nem akart harcolni, látta, hogy felesleges lenne. A börtöncellában vágott egy alig észrevehető fintort. ~ Hm… az Északi Víz Törzs börtönét még úgy sem láttam… ~ Mivel nagyon fázott elfogadta Niteris teáját és lassan kortyolgatta. Közben leült az egyik sarokba és elmélkedni kezdett azon, amit Shawn mondott. ~ Ezen még nem is gondolkoztam el… én tudok a naplóról… ezek szerint valószínűleg bűnrészes vagyok… Lehet, hogy el kéne mondanom Shawnnak az egészet? Mondjuk csak most találkoztunk… még Blitznek sem beszéltem róla… De ha elmondom és Night megtudja? Ha kiderül, hogy az egyetlen ember, akiben bízott, aki védte elárulja… De ő egy sorozatgyilkos, amiről mindig is tudtam. Annak idején azt mondta, csak a bűnösöket ítéli el… viszont szegény Chou mit vétett? Várjunk… akkor… elmentem, hogy megkeressem a többieket… váltottam néhány szót Chouval, majd elvittek kihallgatásra. Ezután Night majdnem ránk törte az ajtót, hogy elengedjenek engem… Chout ezután nem láttam… Tényleg lehetséges volna, hogy Night megölte őt a naplóval? De hisz mit vétett? Komolyan az lenne a bűne, hogy… hogy nem ő ment helyettem a vallatásra…? Mást nem tudok elképzelni… Egy kicsit az útjában állt és végzett vele? Lényegében… értem…? ~ Zima itt megállt egy pillanatra és fájdalmasan sóhajtott. ~ Miért? Miért kellett ezt tennie? Mi értelme volt? Viszont ha ezt Chounál képes volt megtenni, akkor… lehet, hogy mással is képes… De mikre gondolok… a napló már nincs… a szemem láttára gyújtotta fel. De mi van… ha… maradtak lapok. Azt mondta, hogy ő már egy új Night a napló nélkül… de mi van, ha megtartott néhány lapot különösen veszélyes emberek ellen? Fenn áll ennek a veszélye… és ha ez igaz, akkor én sem vagyok biztonságban… ha beköpöm és ő ezt megtudja… akkor… nem akarok ebbe belegondolni. Képes lenne… velem is… végezni…? ~ Gombóc lett a torkában. A gondolat, hogy talán képes lenne… azok után, hogy… megijesztette. ~ És ez a rengeteg bizonytalanság… Nem tudom, mit csinált az elmúlt három évben. Nem tudom, hogy használt-e a jogkörén kívüli eszközöket… nem tudom, hogy a naplóból maradt-e lap, van-e okom félni… mennyire veszélyes civilként… én már semmit sem tudok. Válaszokat kellene találnom. De mi van akkor, ha úgymond nem kell félnem és úgy mond nyugodtan vallomást tehetek? Mi fog engem érni azzal, hogy ennyi ideig hallgattam róla? Meg az is kérdés, hogy egyáltalán hisznek-e nekem? Hiszen az én kezemben nincs bizonyíték, neki meg elég csak tagadnia az egészet… Nem tudom, mit kéne tennem… Shawnnak felesleges lenne azt mondanom, hogy nem tudok semmiről… Kíváncsi és tudni akarja a dolgot. De vajon hinne nekem? Miért kell még most is ezzel foglalkoznom…? Nem, én nem akarok vele foglalkozni. Nem tudom, mit kéne tennem, de nem ez az alkalmas idő és hely, hogy esetleg beszéljünk róla. Bár... egyáltalán... képes lennék elmondani?~ 
Látta, hogy Shawn kerüli az emberek társaságát, de úgy döntött, nem érdekli. A Night témát egyelőre le kell zárniuk. Odaakart menni, de aztán rádöbbent valamire. ~ Bármit is mondok, csak kíváncsibb lesz... Ha azt mondom, nem akarok róla beszélni, ha azt, hogy nem jó az időzítés... Inkább nem mondok semmit. ~ 
Szerencsére Kya visszatért és vázolta a helyzetet. ~ Nocsak, nem akarnak minket rögtön kinyírni? Egyébként… ki az a hülye, aki ilyen helyzetben a börtönt választaná? Különben meg… úgyis rég jártam a Szellemvilágban… ~ Kya kérdésére ő is azt felelte, hogy a Szellemvilágba megy.

Blitz nyugodtan végighallgatta a Zima-Shawn csevejt, és ha lett volna feje, akkor verte volna a falba, hogy ezeknek kettejüknek kellett pont találkozniuk. Miért nem lehet minden úgy, ahogy annak lennie kéne? Pontosítva minden úgy van, ahogy annak lennie kell, mivel a káosz az, ami általában van, mind a szellemek, mind az emberek körül.
Az érkezés sem kerítette őt jobb kedvre: minden gyorsan történt, de semmi sem volt kellemes hír. Az uralkodós szituációt nyugodtan végighallgatja, a börtönben pedig csak Zima mellett üldögél.
- Természetesen azt választom, amit Zima is. – Válaszolja Kyának a kérdésére. ~ Elvégre ki az a hülye, aki a halált választja? Alapból azért jöttünk ide, hogy szétrúgjuk a szellemek tomporát, innentől kezdve pedig eléggé balgaság lenne nemet mondani. Engem meg úgy sem tudnak megölni. Kicsit eljátszhattam volna, mondjuk az uralkodó agyával, szórakoztató lett volna.~ Tartja az eszmefuttatását magának.
- Zima, rendben vagy? – Fordult hozzá Blitz. – Ne mond nekem, hogy csak a szituációtól félsz, ahogy emlékszem voltál már veszélyesebb helyzetben is. – Mondja halkan, de nem gondolatban. – Ne aggódj, megvédelek, bármi történjék is. ~Én úgy se tudok meghalni.~ - Teszi hozzá Zimának hallhatóan gondolatban.
~Te pedig miért jöttél vissza?~ - Súgja hang nélkül Shawnnak. ~Milyen őrületet akarsz megint művelni erre felé?~

Natsil csak figyelte, ahogy egy lány lép a kis csapathoz. Elég sápadt volt, minden bizonnyal a hajó út felforgatta a gyomrát (Kira). Amikor Natsil végre visszafordította a tekintetét figyelme tárgyára, az szembenézett vele. Natsil nem mert pislogni, nem mert elnézni, megmoccanni, inteni sem. A lány arckifejezése kissé aggódó volt, mielőtt visszafordult a sápadt lányhoz. Natsil nekivetette a hátát a falnak, kiengedte fájó tüdejéből az odaszorult levegőt, nagyokat lélegzett. Ilyen egyenesen valaki szemébe nézni, ennyi ideig... ez kicsit megrázta, úgy érezte, elveszti az énje egy darabját. Mintha minden ilyennek kiolvasnák a lelkét. Remegés futott rajta végig, lehunyta a szemét. Alig pár másodperc múlva kis, természetes és meleg fényre lett figyelmes.
 Natsil eléggé elfáradt, a meccs hosszú és fáradalmas volt. De győztek! Zsinórban tizedjére! Ez a gondolat kellemes fáradságot okozott neki. Izgatott lett azonban, ha arra gondolt, az édesanyja megajándékozza valamivel, ha az tizedik meccset is megnyerik. Azt nem árulta el, mivel, de Natsil minden szabad percében azon volt, hogy kiderítse. 
  Elmosolyodott, mert tudta, hogy mindjárt hazaér, és kiderül, mi az az ajándék. Natsil nem igazán szeretett kapni, örült is, hogy csak ilyen különleges alkalmakkor lepik meg a szülei. De általában másnap viszonzásul megajándékozta az illetőt valami aprósággal, csakhogy a lelkiismerete békés legyen. Már tudta is, hogy az anyukája mit kap tőle ezért: egy gyönyörű, ametiszt gyöngyökből készült nyakláncot.
 ~ De örül majd neki, az ametiszt a kedvence... ~ gondolta izgatottan, és felnézett a járdáról, a házuk felé, ami alig száz méterre állt tőle... és lángolt, természetes, meleg fénnyel...
 ~ NEM! ~ kiáltotta magában, és kinyitotta a szemét, hogy kiragadja magát az emlékből. A kabinjának ajtaját támasztotta két kézzel, mintha vissza akarna tartani valamit, ami a folyosón van, és be akarna jutni. Natsil nem tudta, hogy került oda, de ez nem az első alkalom volt, hogy tudata alatt kóricált el. Számtalanszor kelt arra a tragédiát követő hosszú hónapokban, hogy a nap tűz a szemébe, és ő kint fekszik a régi házuk porain. Volt, amikor arra ébredt, hogy az édesapja kézben viszi haza. Soha nem mondott akkor semmit, csak nézett a fiára, szeme könnyekkel telt meg. 
 Natsilt most elkapta ez az érzés, szorította és nem akarta elengedni. Lerogyott az ajtó elé és halkan sírni kezdett.

 Aznap este hamar elaludt, amint elfogytak a könnyei és az emlékei visszavonultak - egy időre. Natsil másnap nyüzsgésre kelt. Amikor megnézte, mi az, észrevette, hogy a fél hajó leszállt már.~ Meg is érkeztünk?~ Ő is leszállt, szemével a lányt kereste a kis tömegben, de nem találta. Kicsit zavart volt a tegnap este miatt, és úgy gondolta, természetes, ha nem lát tovább az orránál. Kapucniját még jobban a szemére húzta, és vett pár mély levegőt. 
 Elvezetik őket egy vezérhez, aki gyanúsan mérte őket végig, miközben letérdeltek. ~Valami nem stimmel...~ súgta Natsil megérzése. De amikor Kyát magához hívta az uralkodó, őket meg börtönbe dugták, ez az érzése nem lankadt... csak akkor, mikor a nő közölte, hogy vagy meghalnak, vagy a szellemvilágba mennek. Páran azt mondták, mennek a szellemvilágba, és Natsil sem akart itt meghalni. Ilyen értelmetlen halált! 
 - Csatlakozom. - mondta, és kihúzta magát. ~ Akkor hát irány a szellemvilág.~

A szellemvilágban, az idő fájánál folytatódik a kaland, oda írhattok.