Kikötő

First topic message reminder :

A városnak hatalmas kikötője, hisz a tengerrel szemben terül el. Létfontosságú szerepet tölt be mind gazdasági, mind közlekedési szempontból. Naponta több hajó dokkol itt, állandó katonai jelenlét jellemző.

Miután Kya megengedte, hogy csatlakozzon a csapathoz, Arsaza hamar visszavonult a kabinjába, és megpróbálta kicsit összeszedni a gondolatait.
~Úristen, sosem csináltam ilyet... Mi van velem?! Hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezek egy csapathoz, amikor azt sem tudom mi a feladat, illetve, hogy kik vannak itt... Némelyikük, lehet, hogy nagyon veszélyes... Nem vagyok normális...~
Miután túllépett a gondolatain, hamar kikászálódott a kabinjából és megkereste a többieket. Kissé megszeppenve állt a többiek mellett.
~Itt már mindenki ismeri egymást, én meg senkit sem...~
Nagy zavarából egy lány hangja zökkentette ki, aki hirtelen mellé lépett és bemutatkozott.
-Fortuna? Igazán gyönyörú név. -mosolygott vissza a lányra. -Arsaza vagyok és igen, eléggé új vagyok. Igen, Köztársaság városi vagyok... Akkor jól gondolom, hogy Te is?
~Végre, azt hiszem mégsem leszek annyira egyedül.~

(OOC: Igen, utólag nekem is feltűnt a rengeteg szóismétlés, nézzétek el nekem, le van fáradva az agyam... )

Dering, miután elfoglalták kabinjukat Fortunával, egyből elvágódott az emeletes ágy alsó részét és duzzogva a hátára fordult. Még mindig bántotta a fémidomításának elvesztése, amit csak fokozott a huzamosabb ideje magával hurcolt kis kődarab, amit mindig idomított. Magában persze ez nem lenne szomorú, de utána mindig reményszikrát érzett arra, hogy sikerülhet, előveszi a nyakából a medált, de mindig csalódik.
Miután hallott az ajtó csapódását felült az ágyra. ~ Fortuna megint ismerkedik, én meg itt gyötröm magam. ~ Felkelt és elkezdte idomítani a kis követ, hihetetlen gyorsan pörgött, majd elkapta a kezével, és egyből kirántotta a nyakából a medált, de az meg sem mozdult. Elszakította a már sokszor újra kötött nyakpántot és a falhoz vágta. Ekkor kiment a társalgóba (vagy ahol a többiek voltak), meglátta Fortunát egy ismeretlen lánnyal beszélni, ám Kya egyből beszédbe kezdett. ~ Jellemző. Kések és egyből lemaradok az ismerkedésről, nem mintha sok kedvem lenne. ~
Miután elmondott mindent - bár már a múltkor is azt hitte – elmerült a gondolataiban. ~ Tartok, ötletem sincs, ki lehet az, és valószínűleg a Föld Királysággal sincs jó kapcsolatban, apám semmilyen Észak Víz törzsi követről nem tud az országunk területén, akit ő küldött volna. ~
A tűz idomár megint megszólalt. Megint. Nem tudja ki az, de igencsak ellenszenvesnek gondolja. Láthatóan nagyon rá van kattanva az egyik tűz idomár lányra, egy másikra viszont neheztelhet. Vannak még itt érdekes emberek, és egy, akit eddig még nem is látott, feltételezi, hogy nem idomár.
Nagyot sóhajtott, majd odalépett Zimához és szégyenlősen megszólította.

- Szia. Bocsánat, ha megzavarlak, de nem sok mindenkit ismerek és gondoltam ezen változtatni akarok – enyhén félrenézett egy hasonló lelkületű mosollyal – az én nevem Dering, téged hogy hívnak? (A válasz után megkérdezi a többiek nevét is akiket Zima ismer)

- Köszönöm! - mondja enyhén elpirulva, Arsaza dicséretére. - Jaj, nem. Én Zaofuból jöttem, a barátom Dering pedig Ba Sing Seből - biccentett a fejével a fiú felé, aki nemrég érkezett a helyiségbe. - Sajnos még nem volt sok időm megismerni Köztársaságvárost. Szinte alig látogattunk meg pár helyet, mikor Kya ránk talált, és a segítségünket kérte. Téged is ő hívott? Ahogy beszélgettetek, úgy tűnt ismered őt. - barátságosan mosolygott a lányra, remélte, hogy nem zavarja az érdeklődés. Fortunánál megszokott volt, hogy hamar összebarátkozik másokkal, bár volt egy-két fura fazon a csapatban, akivel valószínűleg nem fog egyhamar szóba elegyedni.

Miközben Arsaza válaszára várt, fél szemmel Deringet figyelte. ~ Legalább próbál barátkozni. Azok után, ami történt, azt hittem bent fog gubbasztani a kabinban és nem akar majd beszélgetni a többiekkel. Igaz, hogy azért terveztem Köztársaságvárosba menni, hogy lenyugodjon, de ez a kis kaland reményt ébresztett bennem, hogy meggyógyulhat. ~ zavarában háta mögött összekulcsolta a kezét és egy pillanatig a padlót bámulta, majd tekintetét visszaemelte beszédpartnerére.
Közben azon gondolkodott, Arsaza idomár lehet e. ~ A ruhája alapján Tűz népéhez való, de ahogy Köztársaságvárosban láttam, itt már nem számítanak a hagyományos öltözködések. ~ Miután Arsaza válaszol neki, hosszas gondolkodás után felteszi a kérdést: - Na és... te idomár vagy? - kérdezi halkan.

[tooltip=Elnézést, az újabb váltásért, megint visszatérhetnékem van E/3-ra. ](OOC)[/tooltip]
Blitz nyugodtan felszállt a hajóra, és megpróbált mindenkivel megismerkedni az úton, de csak két lépés távolságból. Mindig kerülte azt, hogy valaki túl közel jusson hozzá, de azért próbált mindenkivel kommunikálni.
Elainánál ama dolgot próbálta kihasználni, hogy ismeri Zimát. Főleg apró dolgokról kérdezgette, hogy honnan ismerik egymást, meg ilyenek. Nem próbált persze tolakodó lenni, és ha úgy érezte, hogy veszedelme vizekre evezett, akkor visszavonulót fújt menten.
Zimával szokásosan töltött el időt, esténként az ő szobájában volt, és beszélgetett vele. Ebben nekik nem volt semmi furcsa, eddig se csináltak különösebben mást, a hajóút előtt se. Kettejük kapcsolata nem változott, mindent kitárgyaltak, ahogy eddig is.
Kirával nem sokat foglalkozott, de inkább csak azért, mert voltak mások is, akiket meg akart ismerni alaposan, és nem tudott minden tömeggel egyesével foglalkozni. Azért néha vele is váltott szót, és próbált közelebb kerülni legalább egy kicsit hozzá.
Niteris társasága egész egyszerűen derűssé tette, s ezért próbált vele több időt is eltölteni. A kérdésére csak egyszerűen annyit válaszolt, hogy minden embernek más áll közel a szívéhez, és csak meg kell azt a pontot találni.
Natsilra és Arsazára még kevesebb ideje maradt, mint Kirára, bár ez nem is volt meglepő a mellett, hogy őket alapból nem ismerte a csapat egyáltalán.
Shawn. Blitz tudta, hogy ő ki, de inkább nem mondott semmit. Látszólag Shawn nem ismerte fel őt, ezért inkább nem is beszélt vele, de nem volt feltűnően sem vele távolságtartó.
Fortuna és Dering meglepően sok adagot kapott a szellemből, talán túl sokat is. Valamiért Blitz élvezte a társasságukat, és ezt nem volt rest kimutatni. Persze, ha ők is kezdtek a kiborulás szélére állni, akkor eltávolodott tőlük sejtelmesen.
Az éjszaka volt számára a legérdekesebb. Ezt gyakran úgy intézte, hogy bement egy üres szobába, és ott láthatatlanná válva fellebegett a hajó legfelsőbb pontjára és odatelepedett. Neki is kellett valamennyi erőt gyűjtenie, mivel a hajó mozgásához kellett, hogy igazítsa a sajátját, az pedig nem volt a legkönnyebb feladat, de megoldotta, és teljesen természetesen bele tudott simulni a térbe, mintha tényleg ott lenne. Néha pedig összegezte is a napi dolgokat magában, hogy miket látott aznap.
[tooltip=Szerintem is megérkezhetnénk. ](OOC)[/tooltip]

Arsaza figyelmesen hallgatta, ahogyan Fortuna beszél, majd követte a lány tekintetét és szemügyre vette Dering-et.
~Hm, Zaofu és Ba Sing Se... Ezek szerint biztosan tehetséges föld- és fémidomárokkal van dolgom.~
-Ó nem, engem nem Kya hívott. ~Sajnos.. Mit is gondoltam, hogy csak úgy felpattanok a hajóra?~
-Én csak... Úgy éreztem, beszélnem kell vele.
Pár percig maga elé merengett, aztán mosolyogva hozzátette:
-Igazság szerint én is csak egy ideje élek Köztársaság Városban, a szüleim a Tűz Népe területén élnek, de pár hónapja eljöttem tőlük. ~És mennyire hiányoznak... De nem mehetek vissza, amíg tisztességes tűzidomárt nem faragok magamból.~
-De ha egyszer visszajutunk, én szívesen elviszlek titeket egy-két jó helyre. -mosolygott továbbra is Fortuna-ra és remélte, hogy a lány nem veszi tolakodónak a gesztust.
Látta, hogy Fortuna elmereng, majd megkérdezte, hogy Arsaza idomár-e.
~Életem legnehezebb kérdése... Szívem szerint mindig azt felelném, hogy nem. Bármilyen más elemet irányíthatnék, de nekem a tűz jutott...~
-Igen, tűzidomár. -felelte de a mosolya eltűnt. -Abból se a legjobb... Na és ha jól gondolom, akkor Te és Dering föld- és fémidomárok vagytok, ugye?

Zima egészen elmerengett, de gondolatainak nem volt közük a küldetéshez. Ahhoz úgy állt hozzá, hogy majd ha odaérnek, akkor foglalkozik vele, addig felesleges. Kira felé nézett. ~ Örülök, hogy újra látom. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg ismerik-e egymást Niterisszel? Nagyon úgy néz ki, hogy Niteris nem igazán foglalkozik vele. Vajon Kira mit csinált, hogy ezt elérte? Remélhetőleg én kikerültem a célkeresztjéből, de ott van szegény Eli… neki adhatna tanácsot… szegény lány… Igyekszem majd beszélgetni vele, segíteni neki, ha kell. És ott van még az EE tiszt... * Futólag az említett felé néz.* Vajon őt is Kya hívta, vagy az EE küldte, hogy egy hivatalos személy is legyen velünk? Majd kiderül…. ~ Ekkor Dering hozzászólt. Zima összerezzent. ~ Hát ők meg mikor jöttek meg? Mindegy, nem érdekes… Milyen kis szégyenlős… őszintén kíváncsi vagyok, éles helyzetben hogy fogja megállni a helyét… ~
-  Szia Dering, nem zavarsz, csak kicsit elgondolkodtam – mosolygott rá. – Én Zima vagyok. *A srác megkérdezi a többiek nevét.* Még én sem ismerek mindenkit, de lesz időnk pótolni. Szóval… ott a flú… köpenyes fickó Niteris. A mellette álló lány Lina, ott egy kicsit odébb pedig Kira áll. Ott pedig a fehér kabátos fickó Geradeblitz.  A többiekhez még nem volt szerencsém, újak. Egyébként  ha jól sejtem, ti nem vagytok idevalósiak a barátnőddel. Ne haragudj, csak a késéseitekből következtetek erre… Honnan jöttetek és hogyhogy ide? Már ha nem baj, hogy rákérdezek…
Zimának hirtelen eszébe jutott, hogy jött vissza nem rég a városba. Hogy ő csak eljár földidomítani és minél előbb visszatér a nagyszüleihez. Most meg cseveg. ~ Úgy tűnik, most már egészen olyan vagyok, mint régen, ami nem feltétlenül baj… sőt… egyáltalán nem baj… ~

Zima gyors talpalója közben, mindenkihez rövid gondolatot fűzött, hátha jobban megjegyzi a neveket. „…Niteris.” ~ a csuklyás emberekkel az a tapasztalatom, hogy mindig rejtegetnek valamit, ezért nem fedik fel magukat, remélem, ő nem titkol el semmit a csapat elől, legalábbis nem valami fontosat~. „… Lina,” ~ vajon köze van ahhoz, hogy együtt vannak, majd a végén megkérdezem~. „… Kira” ~ olyan egyedül ácsorog ott ~. „… Garedeblitz” ~ hát… nem is tudom… nem takarj az arcát semmi ~ ettől a gondolatától elmosolyodott egy kicsit.
Ezután Zima kérdezett Deringtől pár dolgot.

- Persze, hogy nem baj. Nem gondoltam, hogy ennyire nyílván való, és nem, nem ide valók vagyunk. Én Ba Sing Se-ből, Fortuna pedig Zaofu-ból jött. Először jöttünk együtt Köztársaság városba és éppen indultunk volna a városba amikor Kya mester megjelent a semmiből. Én eleinte kicsit ódzkodtam az ötlettől, de rám fér az ismerkedés – ekkor arra gondolt, hogy elmondja miért is ilyen, de még nem érezte az idejét neki. – És téged mi kevert ide?

Dering válasza után lehervadt a mosoly az arcáról. A három évvel ezelőtti dolgok jutottak eszébe. De csak futólag. Nem akart rájuk gondolni. Újra megpróbálta felvenni a korábbi kedves mosolyát.
- Igen… eléggé látszik… Zaofu nagyon szép, jártam ott. Hogy engem mi hozott ide? Kya… a városban sétáltam és megállított, kérte, hogy menjek el az akadémiára… én is ódzkodtam kicsit az egésztől… tudod, ha itt vagyok Köztársaságvárosban, mindig történik velem valami, belekeveredek valamibe… most is ez történt. De nem hátráltam ki… Szeretnék segíteni... Gondolom akkor nem sokat láttatok a városból. Mit akartok megnézni? Vagy csak úgy fel akarjátok deríteni?
Remélte, nem olyan feltűnő, hogy Ba Sing Se-hez nem fűzött kommentárt… meg hogy a fiú nem kérdez rá, mi történt vele itt… Nem akart róluk beszélni. Viszont valami szöget ütött a fejében. ~” Rám fér az ismerkedés…” Vajon ezt hogy értette? Ódzkodott, de végül kimozdult… Lehet, hogy vele is történt valami? Majd megosztja, ha úgy gondolja. Természetes, hogy kapásból nem beszél róla egy idegennek. Én sem tenném… Nem is teszem… Kevesen tudnak az üvegidomítás elvesztésemről… De lehet, hogy csak én agyalom túl itt a dolgokat és nem is történt vele semmi, csak antiszoc… Úgy is kiderül… ~

Nem foglalkozott túlságosan a csapat tagjaival, az asztal fölött böngészte át a jegyzeteit, vonalakat kötött össze körökkel melyekbe betűk voltak vésve. Érezte, hogy valaki nézi. A furcsa tűzidomár akit csak egy rendőrtiszt ismert nagyon furcsának, de ezen felül felettébb érdekesnek tűnt. Ismerkedni próbált vele, azonban Shawn megakarta kímélni magát az elmebajosok társaságától, így csak intett, hogy hagyja őt békén. Ha nem így cselekszik, akkor egyszerűen közli a félkegyelművel, hogy a katonai erők hátráltatásáért az út végén nemes egyszerűséggel őrizetbe veszi.
~Vele ráérek később foglalkozni, de nem árt szemmel tartanom. ~
Tekintete tovább terelődött Zimára, a földidomár lányra. Pár percre úgy tűnt mintha az ő szeme is Shawn-on ragadt. Nem tudta eldönteni, hogy mellé vagy egyenesen rá bámul.
A lába mintha magától indult volna el a nő felé, a keze az egyenruha zsebében matatott és egy igazolványt emelt ki belőle egy széles vigyorral megfűszerezve, amit egyenesen neki és a másik földidomárnak címzett aki épp vele társalgott.
-Ez a szépfiú a képen én lennék, és ahogy a titulus mellett le is van írva a becses nevem Shawn. Észrevettem, hogy ez a kedves szempár igencsak engem pásztáz, hát most itt vagyok. Észre vélt venni rajtam valami érdekeset? Esetleg valami... rémisztőt?
~ Akkor hát ismerkedjünk. ~
Még egy valami zavarta, a hajóralépés kezdete óta valami furcsa aurát érzett maga körül. ~ Nem, nem lehet ő. És ha mégis? ~
~ Te? ~ - intézte a kérdést és reméli, hogy csak téved és nem került megint egy légtérbe azzal a bizonyos... nem, az ő nevét nem szabad kimondani.

Dering Zima válaszában pár dolgot megfigyelt, ami szint egyből fület szúrt neki. Ismeri Zaofu-t, legalább lesz egy közös pontjuk Fortunával, egyelőre, a másik pedig a „most is ez történt.” szavai, nem először van ilyen helyzetben ~ ó, szerencsétlen ~ gondolta, amitől kicsit rosszabb kedve lett, ~amint kihever egy dolgot, máris jön a másik~.
- Valóban, éppen megérkezünk, igazán még nem is láttunk semmit, és már itt is voltunk. Nem tudom ő mit szeretett volna megnézni, igazából csak úgy barangolni akartunk. Mondjuk én megnéztem volna az átjárót.
Éppen tette volna fel a kérdését, hogy földidomárként milyen a viszonya a többi idomárokkal – gondolt itt a tűz orientált Niterisre, aki miután meglátta őket helyben elporlasztotta volna őket a tekintetével – de egy férfi, Shawn, mint később kiderült csatlakozott a beszélgetésbe. Enyhén rámenős modorát Dering nem díjazta, és láthatóan Zima foglalkoztatta „kedves szempár igencsak engem pásztáz”. Hiszen, Dering vagy beszélgető partnerét, vagy Fortunára pillantgatott, majd egy illedelmes köszönés után ott hagyta őket kettesben:

- Üdv Shwan. Én Dering vagyok. Most, ha megbocsájtanak – és azzal odament Fortunához.

Fortuna örült, hogy van, aki hajlandó minden előzmény nélkül társalogni vele. És az a tény, hogy Dering is el van, megnyugtatta, így több kedve volt a beszélgetéshez.
~ Az ő szülei is a Tűz népénél vannak. De biztos nem olyanok, mint az enyémek, akik kisgyerek koromban Zaofuban hagytak. Az apámról ne is beszéljünk. ~
- Köszönöm, ez igazán kedves tőled. Ránk fér a kikapcsolódás!
Látta Arsaza arcán, hogy nem örült meg a hirtelen jött kérdésnek. ~ Oh, ne! Lehet nem kellett volna az idomításról kérdeznem. ~ aztán megértette, hogy Arsaza problémája, az hogy nem tartja magát elég jónak. Fortuna arcáról is lefagyott a mosoly. ~ Na jó, talán tényleg rossz témát hoztam fel. Pont az idomítás? Nem tudom erre mi lenne a helyes válasz. Fémidomárok vagyunk...de a baleset óta egyikünk sem idomít fémet. Mondhatnám, hogy nem tudunk, de később arra kerül sor, úgyis kiderülne, hiszen én magam jobban idomítok fémet, mint földet.
- Mondhatjuk! -válaszolta gondolkodás után. Mosolyt erőltettett arcára, hogy ne rontsa el a beszélgetést hangulatával, majd mikor a következő kérdést tette volna fel, Dering melléjük lépett.
Fortuna meglepetten nézett rá. ~ Remélem nincs semmi gond. Esetleg csak beszélgetni szeretne? ~ kezét óvatosan a vállára teszi. - Mi a helyzet? - kérdezi Deringtől, de közben Arsazára is figyel.

Niteris nem tudott Elaina közelébe férkőzni. Nem lett volna nehéz egyszerűen odaállni mellé, de valamiért úgy érezte, hogy ez nem a megfelelő alkalom.
~Biztos offline van... elbambult... szóval a lényeg, hogy nem figyel~
Így Niteris arra jutott, hogy legjobb lesz eltervezni az egész útját előre.
(OOC: Ahogy a korábbi reagban azt leírtam)
Ez után úgy döntött, hogy legjobb lesz, ha meglátogatja Shawnt. Odament hozzá, és már épp belekezdett volna egy felettébb hazafias beszédbe, amikor Shawn látszólag elhessegette.
~Nyilván fontos dolga van... Ú, mik azok a jegyzetek? Nyilván egy titkos összeesküvés része, vagy talán egy üzenet a Skarlát Lóherétől. Legjobb lesz, ha lemásolom~
Niteris ekkor elővett egy lapot, majd cseppet sem gyanúsan fütyörészve lemásolta a jegyzetet. Amennyiben Shawn ezt észreveszi, gyorsan a háta mögé rejti a lapot és mindent tagad.
Amikor Shawn átment Zimához és bemutatkozott, Niterisnek majdnem felfordult a gyomra.
~Ez milyen nyálas! És undorító! Miért van az, hogy minden normálisnak tűnő tűzidomár az orrom előtt szeretne vérhígításra vetemedni. Hmm... várjunk csak... Mi van, ha én sem hangzottam sokkal jobban Linának. Találnom kell egy szakértőt~
A választás egyértelműen Blitzre esett, hiszen bölcsességéről már korábban is tanúbizonyságot tett. Blitz segítőkészen megválaszolta, hogy hogyan lehet meghódítani egy nő szívét. A válasz tetszett Niterisnek, de az már nem jutott eszébe, hogy meg is köszönhetné. Azonnal gondolkodásba kezdett.
~Mi lehet fontos Linának? A tűz? Robbantás? Tea? Költészet? Sárkányok? Esetleg a kis sárga noteszek?Vagy talán a táskák?~
Miközben Niteris elmélkedett, föl és alá mászkált, amíg bele nem ütközött Deringbe.
~A ganajtúrók! öö... Földidomárok itt vannak? Azt hittem, leráztuk őket~
Niteris ennek ellenére úgy döntött, hogy legjobb lesz még most barátságosnak lenni hozzájuk, hogy könnyebb legyen megszabadulni tőlük később.
- Heló, az én nevem Niteris. Nagyon szeretem a földidomárokat! Olyan jó látni, ahogy azokat a gigantikus köveket...öööö.... lökdösik? Ti kik vagytok? Nem vagytok lávaidomárok véletlenül? Miről beszélgetünk?

Blitz a hajó korlátjának társaságát élvezi nagyban, de a szemét nem veszi le Zimáról sem. Niteris úgy tűnik, hogy szereti érdekes kérdésekkel traktálni őt, de ez nem is baj, az enyhén depressziós Zima után kellemes üdítő dologról volt szó. Nyugodtan visszacammogott viszont az utóbb említett nőhöz, mikor meglátta, hogy kezd rámászni a katona úr. Persze ehhez rendesen közre játszott az is, hogy Zima valóban bámulta őt. Oda lépkedett hozzájuk, de nem szólt semmit. Egészen addig, míg egy hirtelen jött gondolattól vezérelve átkarolta Zimát, és így szólt:
- Szerintem mi még nem találkoztunk. – Mondja egy nagy mosoly keretében. - Geradeblitz vagyok.
~Bocsi, Zima. Játssz velem!~ Lebegtette bele a gondolatokat a fülébe, miközben nem érezheti, hogy átkarolja a jobb kezével, mivel nincs is igazából teste. ~Csak ne tégy gyors mozdulatokat, így is nehéz a hajóhoz igazítanom magam, majd követlek a mozdulataiddal. Amúgy miért fixíroztad?~
Rendesen belekavart a szellem a helyzetbe, de nem hagyja, hogy csak úgy nagymenősen rámásszon valaki a…
~Mi a fene?~ Hangoztatja magának Blitz, miközben nem engedi senkinek se, hogy hallja őt.~Ó, ne. Ha ez ő… Nem válaszolok neki. El tudom magam rejteni. Régen más név alatt futottam, semmiből sem tudja kitalálni, hogy én vagyok, kivéve ha valahogy ki nem játszik engem, és valahogy hozzámér.~

Deringgel való beszélgetését léptek, majd egy igazolványkép zavarta meg. Zima ledöbbent  Shawn belépőjétől. Erre nem számított. Erre nagyon nem számított.  ~ Mekkora egy… egy….áh… és én azt hittem normális… biztos azért jött ide, mert néztem… A fenébe! Ez a stílus… ~ Nem jött zavarba.  Vigyorogtak már rá így, elég volt csak az első hónapra gondolnia az egyetemen… ~ Hamar megtanulták, hogy nálam ez nem jön be… ~ Dering közben lelépett így egyedül maradt a szépfiúval. Összefonta maga előtt a karjait és felvonta a szemöldökét. A srác szemébe nézett.
- Szóval Shawn, értem… És akkor most dobjak hátast, vagy mi? Hm… szerintem élőben helyesebb vagy mint a képen, de te tudod…  Én Zima vagyok. *Vet rá egy mosolyt.* Egyébként azért néztelek, mert összekevertelek valakivel, akit régen láttam. Amúgy téged is Kya hívott, mint többünket, vagy az Egyesült Erők küldtek?
~ Egyébként komolyan mit gondolt, hogy így jön ide? Hogy majd elolvadok a cuki pofijától és a rámenősségétől? Remélem kiderül, hogy a felszín alatt van normális oldala… Blitz hülyeségeit már megszoktam, Niteris ma már kiidegelt, nem akarok hülyét kapni. Türelem Zima, csak kedvesen… Csak ismerkedj, mint rég… ~ Ekkor jött a hab a tortán. Azt már kiszúrta, hogy Blitz közelebb jött hozzájuk, de arra nem számított, ami ezután következett. „Átkarolta.”
~ Blitz te mi a jó fenét művelsz? Mit játszak? Mi van? ~ Rivallt a szellemre. Egyszerűen nem értette, hogy ez mire jó. ~ Amikor közeledett a hajóhoz, azt hittem Night az… ~ Válaszolt a kérdésére.
~ Blitz a szokottnál is furább… Kezd elegem lenni a mai napból… ~ Vet egy pillantást Deringék felé, majd sóhajt és várja, hogy Blitz mit hoz ki ebből.

Kira túlesett a bemutatkozásán. Udvariasan biccentett Blitznek, majd érdeklődve sodródott az eseményekkel. Lassacskán a maradék is szálingózni kezdett. ~Nem semmi alakok… titkok meg dilik. Már megint egy ilyen társaság? ~ gondolta miközben végig nézet rajtuk. Néhány új tag után Kya mester is megérkezett a hajóra. Kira az utolsó mondatok hallatán kellemetlenül kezdte érezni magát. ~ A szellemek… most komolyan? ~ Kavarogni kezdett a gyomra, miközben a kabinja felé tartott. A szellemek gondolatára, vagy csak egyszerűen a tengeri betegség miatt. De lehet mind kettő. Ledobta a csomagját az ágyra és fedélzetre ment. ~Áh, ezek is befutottak! ~ esett a pillantása a két földidomárra. Látta, hogy Niteris melléjük csatlakozott. Oda lépett hozzájuk.

–Üdvözletem nektek! ~Egy kis ismerkedés nem árt~ gondolta, és halványan elvigyorodott.

- Az egyenruha teszi. -Kacsintott a lányra és közben letörölte a vigyort az arccáról. A hátasos megjegyzést elengedte a füle mellett, majd ő is felvette a szemkontaktust. - Az Egyesült Erőktől érkeztem, de be kell vallan...
Ekkor érkezett az ismeretlen férfi, aki átkarolta Zimát. Valószínűleg arra számított, hogy Shawn majd dühbe gurul, ő azonban megpróbálta megragadni a férfi kezét, hogy megrázza azt, de mivel nem volt teste így csak átnyúlt rajta.
- Ez nos... váratlanul ért.
~Az az érzés... Biztos ő az, egy test nélküli férfi és ez a furcsa érzés... Túl sok összefüggés... Neki kell lennie. ~
Megköszörülte a torkát, majd folytatta mintha a szellem ott se lenne.
- Tehát ott tartottam, hogy be kell vallanom, hogy rengeteget tudok a szellemekről és valószínűleg ezért is esett rám a választás.
Aztán gyakorlatilag belesétált Blitzbe, hogy közelebbről nézzen a lány szemébe.
- Ki volt olyan jóképű, hogy rám hasonlított? - barátságosan felkacagott. - De buta vagyok... hiszen én is ismerem őt...
Sejtelmesen kacsintott a lányra és elsétált, egyenesen a felső fedélzetre, hogy a csapkodó hullámokat figyelje.

Natsil, amint a fedélzetre lépett, egy furcsa érzés szorította össze a gyomrát. Majd egyszer csak megszédült és hátratántorodott, mintha meglökte volna valaki. Natsil nagy levegőt vett, hogy összeszedje magát; jól tudta, hogy nem külső erő kényszerítette hátra, alig pár méterre a hídtól, amin át a kikötő várta.
~Nem!~ parancsolta magának. Kezei ökölbe szorultak, összeszorította a fogát, olyan erősen, hogy megfájdult az állkapcsa. De nem tehetett mást: nem engedhette, hogy visszataszítsa magát a kikötőbe, a lakásukra, arra a szörnyű helyre, ahol úgy érezte, egy örökkévalóság óta raboskodik. Szeme előtt elhalványult a múlt, az az idő, amikor az anyja élt, fáradtan rámosolygott  este, miután betakarta a nagyfiát és kisfiát. Amikor az öccse esténként, miután édesanyjuk elhagyta a szobát átmászott hozzá az ágyba, hogy szép tűzcsóvákat varázsoljon neki Natsil. Persze, Nie vagy Egak, a gyermekek szülei mindig felfigyeltek a fényekre, és mikor bementek a szobába, Relan és Natsil úgy tettek, mintha aludnának. 
Habár a szülők sosem vették be ezt a kis sunyiskodást, most megmosolyogtatta Natsilt ez az emlék. Erőt adott neki, hogy legyűrje a torkát fojtogató kényszert, hogy leszálljon és szépen visszasétáljon a lakásba, amit soha nem fog tudni otthonának hívni. Ellazította a kezét, vett még egy nagy levegőt, és a kabinjáig meg sem állt.
 Úgy gondolta, csak ledobja magát az ágyra, pihen pár percet, összeszedi magát és kimegy, hogy felmérje a terepet. Tíz perc múlva Natsil mély levegők kíséretében kilépett a kabinjából, és hirtelen fényesség tűzött a szemébe. 
~Kapucni!~ jutott eszébe, és magára rántotta  a ruhát annyira, hogy a szemére sötét fátyol hulljon. Így kényelmesebb volt neki. Ha valaki a szemébe nézett, úgy érezte, az emberek a lelkébe, a múltjába látnak. Egy arc villant be neki, egy lányé, aki nem sokkal ezelőtt mélyen a szemébe nézett. (Arsaza)
~Ha nincs az a lány, én se lehetnék itt... ~ Ez a gondolat halvány mosolyra késztette, belül melegség gyúlt benne; negyed annyi sem, mint amit régen érzett, de egy nagyon kicsi halvány parázs.
Felnézett, és meglátta azt a lányt. Pontosan olyan volt, mint amilyenre emlékezett, mintha csak az emlékeiből mászott volna ki. Ráadásul egyedül volt. ~Odamegyek hozzá... de mit mondjak? "Kösz, hogy meglöktél, legközelebb is jól jönne?!" Ah... Mindegy! Csak menj már oda!~ Már indult volna, amikor egy földidomár lány odalépett hozzá. Natsil nem mozdult. Úgy döntött, inkább csak a falnak dől, karjait keresztbe fonja, és csak figyeli, ahogy a két lány ismerkedik. Hátha így több mindent lát, mintha ott állna közvetlenül előttük. Ez még előnyére is lehet.

Shawn reakciójára nem számított. Hogy kezet akarjon fogni Blitzel? Végülis... Benne volt a pakliban. Minden olyan gyorsan történt, így nem tudta fedezni a szellemet. ~ Blitz te idióta... és most mi lesz? ~ Nem tudta, hogy kéne reagálnia. Úgy tűnt, Shawn hamar túl tette magát az egészen és befejezte a mondatát. ~ Szóval sokat tud a szellemekről... ~ De gondolataiban nem jutott tovább, mert a férfi hirtelen közelebb lépett hozzá. Még Blitzen is átgázolt. (Remélte, hogy odébb ugrott közben.) Zima nem hátrált és a szemkontaktust is tartotta. De amit mondott... Csak pislogott. ~ Tessék? Mi van? ~ Figyelte, ahogy elsétál. Nem tudta mit csináljon. Muszáj volt gyorsan átgondolnia a dolgokat. Hiszen elég sok minden történt ez alatt a néhány perc alatt. ~ Blitz sikeresen leleplezte magát egy ember előtt. És most mi lesz? Furcsa érzésem van az egésszel kapcsolatban. Nem tudom miért, de olyan különös... Beszélnem kell Blitzel, hogy mégis mi volt ez az egész. De nem most... Shawn... a stílusát még meg kell szoknom... De vajon a kacsintással azt akarta kérni, hogy kövessem? Vajon létezik, hogy ismeri Nightot? Egyesült Erők és rendőrség... vagy bárhonnan... Lehetséges... De nem biztos... Hiszen rengetegen laknak a városban, lehet, hogy valaki másra gondol... Ezt viszont csak akkor tudom meg, ha megkérdezem. De vajon normális választ fog adni? Vajon mit tud róla? Akarjam tudni? Ezzel kapcsolatban is kicsit rossz érzésem van... De kíváncsi vagyok... Amúgy ez egy vicc. Visszajövök Köztársaság Városba, találkozok valakivel, aki hasonlít Nightra... És lehet, hogy a végén még tényleg róla tud valamit... ~ Döntött...
- Később beszéljünk. - mondta a szellemnek. Zsebre vágta a kezét és nyugodt tempóban elindult a férfi után. De még visszafordult barátjához. - Kérlek ne kövess. - majd gondolatban hozzátette ~ Úgy is te leszel az első, aki megtudja, ha történik valami. ~ Vet felé egy mosolyt, majd tovább halad. Odafent megállt a férfi mellett és egy hosszú percig ő is a hullámokat nézte. Aztán feléfordult.
- Kíváncsivá tettél... Szerinted kivel kevertelek össze?

~Annyi hely van a világon, miért éppen ide kellett jönnie? Miért?! MIÉRT??!! És még a nevét sem mondta el... Ez egy kész szörnyeteg. hogy lehet egyáltalán képes a robbantásra? És ha képes rá, miért nem robbantott fel semmit a raktárban?~
Niteris segélykérően hátrafordult, de valahogy senki nem volt ott, hogy megmentse, habár a látvány, hogy Blitz Zimába karol, felvidította.
~Tudtam, hogy a megfelelő embert kérdeztem...~
- Na, jól van! Megtaláltál, gratulálok- fordult végül Niteris Kirához- Azért jöttél, hogy tovább idegesíts a balgaságoddal? Esetleg azért, hogy megtérítsd a káromat? Tudd, hogy amit tettél megbocsáthatatlan, egyedül egy Agni Kai segíthet már rajtad. Persze ha ott győznél, amit kétlek, akkor sem kaphatnál tőlem teát soha többé, tehát annak sincs sok értelme. Legjobb lesz, ha valamelyikünk most távozik, de mivel ez a feladat neked szellemileg túl megerőltető lenne, én megyek el.
Ezzel Niteris kihúzta magát, megfordult és elment. Eredetileg Elainát akarta megkeresni, de ő továbbra is offline-nak lélekben távolinak tűnt, tehát úgy döntött, hogy inkább a kapitányt keresi meg. Amikor megtalálta, kopogott kettőt az ablakon és bekiabált a hozzá:
- Mesélő! Err… Kapitány! Mikor érkezünk már meg?
Persze Niterisnek nem volt türelme arra, hogy megvárja a választ, ezért visszatért a többiekhez. Épp időben érkezett, hogy tanúja lehessen, amint Shawn átgázol Blitzen.
~Micsoda fertelmes alak! Azt hiszi, hogy mindenkit levegőnek nézhet? Hát majd én megmutatom neki!~
Ekkor azonban Niteris észrevette, hogy Zima otthagyta Blitzet és Shawn után ment.
~Hmm… talán ez az alak is tudhat egyet s mást a nők kiszámíthatatlan gondolkodásáról. Legjobb lesz őt is megkérdezni~
Így történt, hogy Niteris hamarosan ott állt ismét Shawn mellett, és kérdezősködött:

- Ömm, elnézést! Meg tudná mondani, hogy hogyan lehet egy nő szívének meghódítását eredményesen végrehajtani? Cserébe… hmm… beavathatom egy titkos merényletbe. Mit szól?

Blitz meglepődött azon, hogy túl lassú volt. De már az is biztos, hogy Shawn emlékszik rá. (Mégis hogy felejthette volna el?)  Mikor távoztak, Blitz csak megrántotta a vállát, és tovább állt.
~Nyugi, Zima. Ismer engem.~ Innentől kezdve pedig bármilyen gondolatban hozzá érkező kérdésre nem reagál. Bement egy kabinba, és amikor meggyőződött arról, hogy nincs benn senki, láthatatlanná vált, és fellebegett oda, ahol Zima és Shawn voltak… Bár nem sokáig élvezhették a csendet, mert Niteris is odaérkezett hozzájuk. Ekkor Blitz gondolatban elmosolyodott.
~Lám, mik vannak manapság.~ Szólt gondolatban Shawnhoz. ~Biztosíthatlak, hogy minden látok, és hallok. Szóval, ha valami rosszban töröd a fejed, akkor ne lepődj meg, ha valami nem fog sikerülni.~ És innentől kezdve meg sem szólalt, csak figyelt, hogy mi történik. Betegesnek tartotta, hogy semmitől nem tud szabadulni, amitől igazán akart. Most épp azért hajózik Zimával, hogy szellemekkel találkozzon, de előtte még ráadásul Shawn is megjelenik. Minden visszatér a régi kerékvágásba, ha? Már csak az hiányzik. Inkább meglátogatta volna az apját, mintsem hogy minden újra ilyenné váljon. Már épp azt hitte, hogy végre megváltozik, hogy ez majd segít neki, de minden dugába fog dőlni. Sőt, még Zimának is. Nighton épp túl tenné magát, erre megjelenik… És ahogy elnézem, hasonlít hozzá.

Gyorsan elmenekült a kabinjába, hogy ne kelljen tovább Niteris társaságában töltenie, De jól tudja, hogy nem képes az egész úton ezt csinálnia. Miután elrendezkedett a kabinjában, kiment, hogy utána nézzen, mi van a többiekkel.  Már majdnem bejárta az egész hajót, és valahogy sikeresen rábukkant Zimára, aki egy EE egyenruhás alakkal beszélgetett. ~Okéé…..ő meg hogyan került ide, és mit csinál itt??~ nézett rá zavarodottan, de még ehhez hozzá is társult egy felvont szemöldök, mert Blitz is sikeresen megérkezett. Pont olyan messze volt, hogy semmit sem hallott. Remélte, hogy el tud osonni, és talán egy csendesebb helyen tud majd gondolkodni, nem a kabinjában, mert az börtöne lesz, és ott fog megrohadni. Niteris is megjelent a színen, ez még jobban arra ösztönözte, hogy visszavonuljon. Niteris eddig rendes volt vele, de olyan furcsa nyugtalanító aura lengte körül, hogy Elainát megijesztette. ~No lássuk, hol nem jártam még??~ és a lehető leghalkabban visszafelé lépdelt. De annyira elmerült a gondolataiban, hogy ha valaki megszólítja, akkor csak néhány másodperces késéssel fogta fel.

A tengerben elő-elő bukanó halakat nézte amikor érezte, hogy a lány utána jött.
~ Tehát érdeklődik. És természetesen Night-ról akar hallani, ki másról.~
Már a nyelve hegyén volt a válasz egy kis csipősz megjegyzéssel fűszerezve, amikor meghallotta Blitzz hangját a fejében
~Olyan rég volt már, de egy ilyen találkozást nem lehet elfeljeteni. Örvendek az újani találkozásnak. Ne aggódj Zima miatt, ő túlságosan szép ahhoz, hogy egy portálba meneküljek előle. Nem úgy mint te, tőled mégegyszer beleugornék. De látom rájöttél hogyan alkoss magadnak testet... végül is az alkunk így már teljes nem? Én kint vagyok, neked pedig van tested. Akkor ideje fátylat borítani a múltra nemigaz?~
- Valószínűleg a rendőrfiúval kevertél össze. - böki oda Zimának, azonban csak utána néz a szemébe. - Egy szörnyű emberrel kevertél össze...
Épp részletezné, amikor megjelent Niteris is.
~ Mit akar már megint? ~ Jött is a válasz rögtön. ~ Barom. ~
A férfi vállaira helyezte a tenyerét, mélyen a szemébe nézett majd ennyit mondott:
- Ostromgéppel. Egy nagy, és hatalmas ostromgéppel.
Megveregette az agyalágyult vállát aztán mielőtt Zima bármit is tehetett volna Shawn megragadta a kezét, azonbannem sikerült épp a legromantikusabb módon véghezvinnie ezt, de csupán annyi volt a célja ezzel, hogy elragadja őt Niteris társaságából...hogy az egész Night ügyet meg tudják beszélni. Semmi más. Közben azonban finomít a szorításon, majd amikor távol kerültek mindenkitől a hangja ismét komolyra váltott.
- Sajnálom, hogy így ragadtalak el az előbb. De elég a köntörfalazásból... Válaszokat akarsz Night-al kapcsolatban igaz? Tudni akarod, hogy honnan ismerem őt? Miért neveztem szörnyű embernek igaz? Ezekre vagy kíváncsi, ugye?

~ Mi a manó? Végre megtudok valamit Blitz múltjáról? ~ merengett, miközben felsétált. Tudott volna mit kérdezni a szellemtől, de már eldöntötte, hogy előbb Shawnnal beszél. Miközben a férfi válaszát várta, érezte Blitz jelenlétét. Igazából nem számított arra, hogy tiszteletben tartja a kérését. De egy próbát megért. Egyedül akart intézkedni, de lehet, hogy jobb lesz így… ~ Hm… ráhibázott. Tényleg ismeri őt… Szörnyű ember? Mondj újat… ~ Shawn még folytatta volna, de felbukkant Niteris. ~ Szegény Eli… szegény szerencsétlen Eli…  ~ Ekkor Shawn válaszolt neki, ami megmosolyogtatta a lányt. ~ Most én jövök… azt hiszem, eljött az idő a lecsapásra… ~ De egy lépést sem tudott tenni felé, Shawn megragadta a kezét és elvonszolta. ~ Hé! Állj meg! Hé, hova vonszolsz? Még le akarom csapni! A csapat érdeke!  ~ Tudta, hogy ez a gyerekes gondolat nem illik a komoly légkörhöz, de szívesen levezette volna a felgyülemlett feszültséget. Shawn végül lazított a szorításon, majd elengedte. Zima a szorított kezét dörzsölte a másik kezével. Azért ez kicsit fájt neki. ~ Szerintem is elég a köntörfalazásból. Ha már így kibújt a szög a zsákból… Mondjuk még hozzácsaphatnánk azt a kérdést, hogy honnan jött rá, hogy én vele kevertem össze, de így is jó. ~ Ő is komolyan nézett a férfire.
- Igen, pont ebben a sorrendben.