Shu Jing

First topic message reminder :

Miután az első támadásban Zuko elvesztette azt a szigetet, amelyen Yang Hui - a kis halászfalú, ahol Katar festett hölgyként bukkant fel - feküdt, minden erejét a legközelebbi szigetre összpontosította. Shu Jing szigetére. Ezen szigeten terült Piandao mester faluja is.
A tűzidomár hadak felsorakoztak a sziget partvonalán, várva a Víztörzsi seregeket. Ezek a katonák hivatásosak volta. Zuko, azonban, akit csak tudott, összegyűjtött a háborúra, és az így összegyűjtött embereket, tartalékosként a parttól kicsit messzebb állomásoztatta. A tartalékosok között készült az ütközetre, Jasmine és Elaina is.
Eközben a föld királyságából indult el egy kis hajó, mely egy maroknyi önkéntes földidomár szállított. A kapitány beszálláskor, parancsot adott, hogy mindenki vonuljon a kabinjába, és készüljön fel lelkileg a csatára. Ennek köszönhetően Karin, és Tariq nem találkoztak, így nem is tudták, hogy mindketten háborúba mennek. Az utolsó pillanatban ugrott fel a hajóra Ming, egy fiatal földidomár lány, aki nem akart lemaradni az izgalmakról
Míg a hadak a csatára készültek, az Északi Víz fővárosában, Lai Haka, egy vendéget fogadott. Bekísérte egy hatalmas terembe, majd leültette egy asztalhoz, melynél három szék volt elhelyezve. Lai Haka, éleült a díszesebbre, majd helyet mutatott a gazdag öltönyben megjelenő Blaine Valt-nak. Ezután intett az őröknek, akik beengedték Varricket, aki rögtön helyet foglalt a másik széken. Ekkor Haka megszólalt.
- Nos, nem egymásnak bemutatnom magukat, hisz mindketten kereskedők. Én csak egy dolgot szeretnék tudni. - előrehajolt és Blaine szemébe nézett. - Győzzön meg, hogy miért magától vásároljak, ha van egy saját víztörzsi beszállítóm és kereskedőm.
Ezután újra hátradőlt, és várta Mr. Blaine Valt válaszát.

Miközben a tárgyalás folyt, a parton állomásozó tűzidomárok megláttak egy part felé közeledő köd felhőt. Már ismerték a trükköt, ezért rögtön készenlétbe álltak, és figyelmüket a ködfelhőre irányították. Így azonban, a földnyelv, amin tartózkodtak, mind jobbról, mind balról védtelenné vált, és az ott rejtőzködő vízidomárok támadásba lendülhettek. A vízidomárok egy hatalmas árhullámmal a teljes sereget a vízbe lökték, és a másik oldalon tartózkodó vízidomárok elkezdték lefagyasztani, majd elfogni a Tűz népének katonáit.
Ekkor Zuko bevettette a tartalékosait, akiknek a már partra szálló vízidomárokkal kellett megküzdeniük. A csatában Jasminet, egy vízidomár támadta meg, és lefagyasztotta a lány egyik lábát. Közvetlenül mellette Elaina küzdött két másik vízidomár ellen. Jasmine segíteni akart bajtársának, amikor meglátta, hogy egy csapat víztörzsi tört át a vonalaikon, és indult el Zuko testőrsége felé. Jasminénak döntenie kellett, hogy Zukohoz menjen, vagy megsegítse a fiatal lányt, aki kezdett alulmaradni a támadóival szemben.
Az ütközet hevében a vízidomárok elfelejtettek őröket állítani, így azt sem vették észre, hogy egy kis hajó ért partot, amiből földidomárok ugráltak a partra, és vetették bele magukat a küzdelembe. Ügyesnek kellett lenniük, ugyanis egy friss, tapasztalt harcosokból álló csapat támadt rájuk. A bumerángok repültek a földidomárok felé, és az egyik pontosan Karint vette célba. Ezalatt Három lándzsás Tariqot vette kezelésbe, és további kettő pedig Ming felé kezdett rohanni.
A csata zajából egyszer csak egy hatalmas bömbölés hallatszott ki. Akinek volt ideje felnézni, az láthatta, hogy egy Tenzin által vezetett levegőidomár csapat érkezik, hogy segítsen védekező félnek. Tenizn azonban, csak Ionát küldte le, hogy próbáljon fegyverszünetet kérni. Iona el is indult de félúton az ég és a föld között egy hatalmas fuvallat találta el, és így a légidomár mester a földre esett. Mikor felemelte tekintetét, maga előtt látta Yangchent, akit még Lai Haka csábított át az ő oldalára. Így hát nem marad más választásuk, a két nomádnak meg kellett küzdenie egymással.
Akinek néha-néha volt egy kis ideje és körbe tudott nézni, az láthatta, ahogy az egyik hajó orrán egy díszes ruhában álldogáló hadnagy parancsokat osztogat. Ő volt a támadás vezetője, Azoir.

/HOGY A KALAND NE AKADJON, A JÁTÉKOSOK AZT CSINÁLHATNAK A RÁJUK TÁMADÓKKAL AMIT AKARNAK. ÍRJÁK LE, HOGY HOGYAN GYŐZTÉK LE ELLENSÉGEIKET!
IONA ÉS YANGCHEN PEDIG LEÍRHATJÁK A HARCUKAT, ÚGY, HOGY MINDIG REAGÁLNAK A MÁSIKÉRA.
HA VALAKI BE AKAR CSATLAKOZNI, CSAK ÍRJON EGY BELÉPŐ POSZTOT, ÉS ÉN MAJD BEMESÉLEM. JÓ JÁTÉKOT, SOK SIKERT! Koi/

Kai-t bosszantotta a lány önfejű stílusa. Az sem tetszett neki, hogy eldöntötte, és pont, az úgy van... De Taira-nak abban igaza van, hogy ha az őrök elkapják őket, akkor ő is bukik.
- Yangchen... Igaza van. De komolyan. Többször nem változtatom meg a véleményem. A nyakunkon lehetnek már az őrök, nem maradhatunk. - néztem a lányra határozottan - Az lesz a legegyszerűbb, ha felülünk a bölényemre, és elrejtőzünk. Riadóztatjuk az állomásokat, és minden rendben lesz.

~ Menni vagy maradni, menni vagy maradni? ~ zakatolt a kérdés Yangchen fejében, mint egy idegesítő, zavaró és hangos vonat. Persze, valójában csak annak volt kockázata, hogy lemarad valamiről...ha például Haka elárulja valódi szerepét a háborúban, akkor nem lesz valami egyszerű helyzetben...Taira nem volt hülye, minden hazugságot nem tudott elhitetni vele...vele nem. ~ Másrészről, a kötelességem az lenne, hogy menjek...ha odaérek, többet fogok tudni ~ felsóhajtott, és Kaihoz fordult.
- Nem szívesen hagyom itt Tairát... - jelentette ki, és ajkába harapott. - De ha maradunk...akkor ő is csak nagyobb veszélyben lesz... - nagy levegőt vett, és a tűzidomár lányra nézett. - De azért vigyázz magadra...és ne hagyd, hogy ez a bohóc jól szórakozzon - mutatott Azoirra. Tulajdonképpen, annak ellenére, hogy a főnöke volt, a bohócot teljesen komolyan gondolta...végül is, az volt, nem?
- Menjünk, Kai - nézett a légidomár fiúra, akit egyelőre még nem tudott hová tenni...persze, meg kellett védenie a bajban, különben lebukik, de... ~ Kai mégiscsak egy levegőidomár, nem fogom egyszerűen kinyírni...ha már egyszer kinyírom, akkor az fájdalmas lesz ~ ártatlan arcot vágott, és Tairára nézett. - De vigyázz magadra! - mondta, és a bölény felé indult - elméjében pedig egyre több, érdekes ötlet kezdett kialakulni. De szemei még mindig kedvesen és jóindulatúan csillogtak.

Míg a légidomárok Tairával tanácskoztak, Yangchen kicsit körbenézett, és felkiáltott meglepetésében. Egy cellában, egy bekötött szájú, megkötözött rab üldögélt, szemeit meresztgetve. A nomád odaugrott, és gyorsan kiszabadította a lányt, aki bemutatkozott nekik (Kira), és jelezte, hogy ő is segíteni akar a szökésben.

Eközben egy léghajó landolt a hajón, és Aaron szállt ki belőle. Haka küldte, hogy intézze el a tűzidomárt, akiről Azoir jelentést tett. Mikor a véridomár nem látta Azoirt a fedélzeten, rögtön kitalálta, hogy mi történhetett, és lesietett a börtönökhöz. Az ajtóban meglátta Tairát, ahogy Azoir kardját szorongatta, majd "átnézve" fölötte meglátta Kai-t és Yangchen-t, amint egy fontos rabot szabadítanak ki. Aaron véridomítással mind a négy rabot a cellába jutatta, majd rájuk zárt a kilincset. Ezután megszabadította Azoir a kötelektől, kezébe adta a kardját, és visszafordult a rabokhoz.

~A fenébe is... ~ próbáltam szabadulni. Természetesen esélytelenül. Beletörődve bámulni kezdtem magam elé. A szemem mereszgetve kiszúrtam a két levegő nomádot és a tűzidomár katonát. Feltűnően bámulni kezdtem őket, valamelyikük hátha észre vesz. Végre az egyik levegőidomár meglátott és megszabadított a kötelektől. -Köszönöm. A nevem Kira. -biccentettem a lánynak és a másik kettőre pillantottam. -Szökni készültök? Akkor had csatlakozzak... - elhallgattam és a megjelent vízidomárra néztem. -A francba... - motyogtam és éreztem , hogy testem megfeszült, és betaszít a cellába.

Magatehetetlenül ültek a cellában mind a négyen. Kai agya zakatolt, és eszébe jutott valami, amit fel is vázolt:
- Ha ez a két majom elmegy, akkor ti ketten egy lánggal felforrósítjátok a cella rácsát. Amint felmelegedett Yangchen-nel légidomítással kitoljuk. Hosszú meló lesz, de megoldható - nézett bátorítóan a fiú, azonban a lányok mintha nem mutattak volna érdeklődést.
- De most komolyan, mi van? Ha nem tetszik a terv, nem muszáj ezt csinálnunk..  De akkor nektek kell valamit kitalálni. - Kai felsóhajtott.

Chen elfojtott egy mosolyt. Úgy festett, mégis maradniuk kell egy kis ideig...és ő ezt egyáltalán nem bánta. Persze, a látszatnak minden szempontból meg kellett felelnie, ezért is próbálta megszöktetni a tűzidomár lányt...de igazság szerint semmi kedve sem volt menni sehová sem... ~ Jobb, amíg itt vagyok a közelben...ezeknek a bohócoknak a közelében ~ gondolta, ahogy eszébe jutott a véridomár fiú. Egyelőre még csak azt latolgatta magában, hogy ő vajon tudja-e, kicsoda... ~ Mindazonáltal, jövök neki egy szívességgel... ~ gondolta, és a többiekre nézett.
- Kai, én nem akarlak megbántani... - mondta halkan, és nagy levegőt vett -, de nem biztos, hogy ez most jó ötlet. Lehet, hogy nem épp...nos, a legtöbbjük nem épp elmebajnok - elfintorodott -, de már csomó rab megszökött...akiket a csata után hoztak ide, csak én maradtam itt, mert... - megérintette az egyik sötét foltot az arcát. - És most megpróbáltunk szökni...attól tartok, most már ide fognak figyelni. Ráadásul a lángos ötlet kicsit túl látványos - felsóhajtott, remélte, hogy ennyi érv elég lesz. De ettől még biztosra kellett mennie...kellett valaki, aki biztosan mellette fog állni a tervben...és ez a valaki most Taira lehetett. A lány felé fordult.
- A vezér szavaiból úgy jött le, hogy Haka beszélni akar veled...ha meghallgatod, akkor egy kicsit többet fogunk tudni...akkor talán egy lépéssel közelebb kerülünk a megoldáshoz - mondta, és remélte, hogy Taira egyet fog érteni vele. ~ Amúgy is, tudnom kell, mi Haka szándéka ezekkel a szerencsétlenekkel...és mi a szándéka velem... ~ jutott eszébe. - És ha elé visznek...akkor talán kevesebb őr lesz itt is, és könnyebben tudjuk kivitelezni Kai tervét...onnan meg már talán megoldható - felsóhajtott. ~ Szeretem ezt a játékot,,,még mennyire szeretem! ~ futott át az agyán, és biztatóan Kaira, Kirára és Tairára mosolygott.

Bár Kai már mérgesen darálta volna a mondvacsinált veszélyeket a lány beszéde arra késztette, hogy ne tegye.
- Igazad van - mondta ki úgy, hogy maga sem hitte el, hogy ezt mondja. - De nagyon remélem, hogy Haka tényleg beszélni akar veled - pillantott Tairára.
Úgy érezte, hogy rosszul döntött. Bebörtönözték, azonban most nem hibáztatott senkit. Tényleg rájött, hogy az lesz a legjobb, ha várnak, és a megfelelő pillantban valósítják meg a kiszabadulási tervet.

- A módszereteknél a tűzidomároknak állandó koncentrációra lesz szüksége, és a ti légidomításotok sem lehet túl intenzív. - átgondoltam a lehetséges végkifejleteket. - Hakától ne féltsetek. Tényleg beszélni akar velem, ezt pszichológiailag le lehet szűrni a vezetési stílusából. Ami pedig utána következhet... maradjunk annyiban, hogy ne féltsetek. Kiképeztek ilyen helyzetekre.
Felálltam, és nekiálltam hatványozni a kettőt. Rémesen unalmas feladat volt, de mindig kitisztította a gondolataimat, és gyakran felmerül olyasmi is amire nem számítottam. 2, 4, 8, 16, 32... 32768... 1048576... Yangchenre néztem:
- Beszélhetnék veled pár szót? Hogy a többiek ne hallják. - a cella kicsi, így suttognom kell. - Ha Haka elvisz, és a véridomár nincs a közelben, a többi őr egyszerű báb. Könnyű őket kijátszani. Ha Kai terve nem válik be, ami néhány fizikai nehézség miatt előfordulhat, használd őket. És akármi történik, nem akartam, hogy tudják, de azonnal tűnjetek el. Sosem hittem a csapatmunkában, a dolgaimat mindig egyedül oldottam meg. Boldogulok egyedül, de ha ti bajba keveredtek, több gondot okoztok majd mint hasznot, tehát a logikus döntés, hogy minél hamarabb hagyjátok el ezt a helyet. Okos lánynak tűnsz, ezért rád bízom a feladatot. Ha mindent úgy csináltok, ahogy mondtam, és hagyjátok, hogy az események szépen kövessék a legvalószínűbb sorrendet, akkor nem lesz miért aggódni. De ehhez nem egy csapat hisztérikus jó barát kell, hanem hűvös, pontos gondolkodású elmék. Számítok rád. - biccentettem, majd ismét a többiek felé fordultam. Nem engedtem el teljesen a Chennel kapcsolatos gyanúimat. Igazat mondott az utóbbi időben, de ez nem volt garancia semmire. Sosem érezhetem magam biztonságban, Most sem. A feladatra adott reakciójából azonban tudtam, leszűrhetem, ki is ő valójában. Ahogy le fogom szűrni Hakáról is. És Azoirról. Minden ellenségemnek ez lett a végzete: Hogy kiismerték. 
Hát esetemben gondoskodtak arról, hogy ne maradjon belőlem annyi, amennyit érdemes lenne megismerni.

Aki a sarokban üldögélt, és végigondolt mindent. Ismét. 
~Kellett ez nekem... ~ - gondolta magában a fiú. Maradhattam volna nyugton, de ez már így van. Kínjában már Taira elmélkedő arcát nézegette. Majd amikor ő Yangchennel beszélt akkor ő kíváncsian hallgatózott. Nagyon tudni akarta, hogy Taira miről beszélhet, ugyanis teljesen biztos volt abban, hogy szökési tervet kovácsoltvas. 
Mikor Taira befejezte a mondanivalóját akkor Kai odament és csak annyit kérdezett :
- Miről maradtam le?

- Hallgatózni illetlenség. - közöltem szarkasztikusan. Kai arcáról lerítt, hogy kihallgatta a beszélgetést. - De ha már így is eleget hallottál, talán könnyebben tudunk együttműködni. A Yangchenhez intézett szavaim világosak voltak. A tervemet valószínűségekre alapozva készítettem el, de ehhez az kell, hogy mindenki kövesse. Amint Haka elvisz engem, kimenekültök, és eltűntök a környékről. Itt hagytok, máskülönben esélyem sem lesz megnehezíteni a dolgukat. Lehetőleg éljetek túl, találjátok meg a lázadókat, és azonnal módosítsátok a tábor helyét. Én sem fogom tudni, hol van, ez fontos. Ha minden tökéletesen alakul, túl fogom élni. Ha nem... nos, az legyen a legnagyobb gond. - vontam meg a vállam. - Ez az egyetlen, logikusan kivihető döntés, ahol a mi oldalunkon a lehető legkevesebb az áldozat. Más út nincs, ne is töprengjetek rajta.  - fejeztem be végül. Közben továbbra is figyelek Chenre. Ha egyedül őt terheli a felelősség, többet le tudok belőle szűrni, de mivel a légidomár hallgatózott, megnehezítette a dolgomat. Az a fiú minden lében kanál... de így talán őt is észhez tudom téríteni.

Kai résnyire összeszűkítette szemeit Taira velős beszólására, de nem érdekelte. Örült, hogy minél hamarabb ki tud jutni.
- Mindig logikus lépéseket keresel, te... - A mondat hátralévő részét leharapta. Nem akart vele összeveszni. Valami azt súgta neki, hogy ezzel a lánnyal nem éri meg szórakozni.
Kis csend után szólalt meg ismét a fiú:
- Rendben. Követjük az előírtakat. Megpróbáljuk túlélni, kapitány - tette hozzá ellenszenvesen a kapitány szót.
De mégsem volt biztos a dolgában. Mi lesz, ha az őrök rajtuk ütnek? Lehet, hogy megmenekülnek, de ha követik őket? Na és mi lesz akkor, ha ellenségnek fogják a lázadók őket nézni? A legfontosabb kérdés pedig az volt, hogy mi lesz, ha nem élik túl... Azt hitte, hogy egszerűen kipukkan a sok kérdéstől. Tudni akarta a válaszokat, de nem tette fel őket. Ki tudja, még talán hülyének is néznék, hogy ennyire túlaggódja...

Aaron és Azoir az egyik kabinban beszélgettek, mikor a testőrparancsnok felvetette, hogy Haka küldött egy foglyot.
- Azért, hogy lenyugtassa Tairát.
Felszólt a katonáknak, akik levonszoltak egy tűzidomár lányt, (Lorát). Miután Aaron kiküldte az őröket, Aaron felnevetett.
- Rajtunk kívűl senki sem tudja, hogy ő a mi emberünk. Neki az a feladata, hogy mindenképp zavarja, lassítsa Taira kisasszonyt. Szóval vihetik a börtönbe. - kiáltotta, mire a katonák beszaladtak, és Lora elhurcolták a cellákhoz. Ott belökték a kis négyeshez, majd ott hagyták őket.

A lány felsóhajtott. Biztos volt abban, hogy Taira nem bízik benne, de őszintén szólva nem is igazán izgatta a dolog...ő azt hitt, amit akart...ő pedig pontosan az volt, aki akart lenni. ~ Mindenesetre, még mindig jobb, mintha tudná, ki vagyok ~ gondolta, és felsóhajtott, mintha csak az bosszantaná, hogy itt kell hagynia a tűzidomár lányt. Valójában persze, a problémája az volt, hogy a lány megkérte a táborhely megváltoztatására is, ami elsőre nem tűnt túl egyszerű feladatnak...mármint úgy, hogy ő meg akarja változtatni, de senki sem higgye el. ~ Mindenesetre, érdekes játék lesz... ~ gondolta, és Kaira és Kirára pillantott.
Abban az egyben már biztos volt, hogy szívvel-lélekkel védelmezni fogja őket, miközben "barátként" megpróbál a lehető legtöbbet megtudni róluk...ők voltak a saját alibije, aminek tökéletesnek kellett volna lennie. Nem emberként, főleg nem szövetségesként vagy barátként tekintett rájuk...tárgyak voltak, amik nélkül semmire se ment. Lemondóan elmosolyodott.
- Ha te maradsz - nézett Tairára -, mindent meg fogunk tenni, hogy segítsünk a lázadóknak - felelte halálosan komolyan. - Nem hagyhatjuk, hogy Haka elpusztítson mindent... - ajkába harapott. Nem hagyhatták...tekintve, hogy ennek a világnak még az ő uralma alatt is kellett lennie, ugyebár, és nem sok kedve volt tönkretenni. - Kai, ne aggódj - fordult a légidomár fiú felé. - Meg fugjuk oldani, és senki sem fog meghalni. Komolyan beszélek - mondta, és nagy, őszinte szemeit Kaira függesztette. - Én legalábbis mindent meg fogok próbálni.
Meglepetten az új fogoly felé pillantott, akit abban a pillanatban vonszoltak be. Volt valami különös az időzítésben...Haka nem küldött volna egy új társat nekik, ha tudja, hogy szökési terveket kovácsolnak... ~ Szóval a kislány minden bizonnyal az én oldalamon áll...csodálatos. Most pedig el is kell hitetnem Tairával, hogy ez nem igaz ~ gondolta. Hát úgy tűnt, még a szövetségesei sem voltak kedvesek megkönnyíteni a dolgát.

A feladat egyszerűnek tűnt: meg kell zavarni az egyik foglyot. Mégis tudatosul benne, hogy nehéz lesz. Ehhez meg kéne ismerni az illetőt, ami nem a legjobb tulajdonságaihoz tartozik. Viszont most ez a feladata, ha életben szeretne maradni. Ezeken gondolkodik, miközben lassan bevonszolják a cellába. Mikor körülnéz, több arcot is meglát, sóhajt egyet, hogy úrrá legyen remegésén, és megszólal.
- Hát... sziasztok. Örülök a találkozásnak! - mondja gúnyosan. ~Akkor legyen gúnyos-hűvös. Az legalább megy.~ Kimért léptekkel a célpont mellé sétál, majd levágja magát mellé a földre. Kezét összefonja, és Taira-ra függeszti a tekintetét. Szerencsére amúgy sincs humoros kedvében, így a szeméből most csak utálat és közömbösség árad. ~Basszus... most honnan tudjam, hogy mindegyikük az ellenségem-e?! Igazán tájékoztathattak volna erről! Még csak meg sem tudom kérdezni tőlük... Egyrészt mert túl kicsit ez a hülye cella, másrészt meg biztosan nem csak ő egyedül az ellenségem, tehát egyből lebuknék. Most mi a francot csináljak? Magamra vagyok utalva... Kivéve, ha megfigyelem a többieket, hátha kiderül ez-az róluk.~
- Na és, ti mióta vagytok itt? -kérdezi remélvén, hogy az előbbi ellenséges köszöntés után nem túl feltűnő ez az éppen egy kicsit barátságosabb beszélgetés kezdeményezés. ~Felőlem azt is mondhatják, hogy hangulatingadozásaim vannak... Nem érdekel, legalább van valami, amire rákenhetem ezt az egészet. Fent biztosan jól szórakoznak...~ Várakozóan nézi a többieket, szemébe pedig bekúszik a kíváncsiság.

- Mi közöd hozzá? -  kérdezi Kai -  Az előbb olyan bunkó voltál, ha én ilyen lennék a pofámról lesülne a bőr. 
A válasz után a fiú visszafordult a fal felé, és tovább gondolkodott. 
~ Ki lehet ez a fruska? Egyáltalán miért pont ide toloncolták? Valami bűzlik nekem. Meg egyáltalán miért kérdezi,  hogy mióta poshadunk ebben a kalitkában? Valami bűzlik....~ - simogatta állát. 
- Van egy ötletem... Izé, te. Szóval, először miért nem mesélsz nekünk magadról? Biztos nem a becsületesség embere vagy, ha ide zártak - pillantott a lányra Kai - Gondolom nem tanítottak meg viselkedni, mert szerintem először neked kéne bemutatkozni.

- Ne essünk egymásnak. Eléggé kutyaszorítóban vagyunk, hidegfejűnek kell maradnunk. - a lányra néztem. Gyanús volt. Hogy ennyire hirtelen jelenjen meg... És ennyire figyeljen. Felismertem a fiziológiás reakcióiban az idegességet. Feladata van itt. Mégpedig valószínűleg velem, ha ennyire figyel. Átsétáltam a cella másik oldalába. - Lényegtelen, mióta vagyunk, itt a lényeg, hogy itt vagyunk. A többi nem számít. Örvendek a találkozásnak. - mondtam, minden érzelem nélkül. - A becsületesség nem dönti el, hogy ki kerül börtönbe. A bemutatkozásnak én is örülnék. Aztán érdekelne, milyen feladattal zártak ide.
Blöff volt, még csak gyanakodtam, hogy nem véletlenül került közénk. De mindenkinek másképp lehetett megismerni a szándékait. A reakcióiból leolvasható majd, hogy igazak-e az elméleteim, vagy nem. Ha a szája hazudik is, a fiziológia nagyon ritkán védi meg az embert a lebukástól. Csak a régi történetek Azulája tudott úgy hazudni, hogy ne lehessen leolvasni róla. És engem erre is képeztek... hogy mindig tudjam az ellenségem szándékát.

A beszélgetés közben Azoir úgy gondolta, hogy ideje megnézni a rabokat. Felállt, és elindult a cellák felé. Mikor belépett ránézett a rabokra. Már épp beszélni kezdett volna, amikor egy őr lépett be, kezében egy pohár borral, és nekiütközött a hadnagynak. Persze a tiszt ruhája egyből foltos lett, így rögtön le is kapta magáról a felsőt. A rabok csodálkozóan nézhették, amint Azoir mellkasán egy tenyérnyi részen virít a víz törzsének címere. Olyan volt, mintha késekkel karcolták volna a mellkasába, és a vér megszáradt volna. Miközben Azoir a fejét bújtatta ki, az őr fogott egy kulcsot, és Taira-nak dobta, majd kacsintott. Ennyire volt ideje, mert a hadnagy már felső nélkül állt, és dühösen nézett az őrre. Az jelentette, hogy a léghajó készen áll az indulásra. Azoir sietve kisietett a kabinból, és magával rántotta Aaront is. Felszálltak az léghajóra, és otthagyták a hajót.

Az a jel... döbbenten néztem a fiatal hadnagy mellkasát. Mi történhetett. Aztán az őr odadobta a kulcsot. ~Az ő taktikája az, hogy akkor nyer, ha veszít. Vagyis olyan győztes helyzetbe kell hoznom, hogy összezavarodjon. Mindenben magas labdát fogok neki adni, és csőbe húzom. De a kulcs túl kecsegtető, hogy ne ragadjuk meg...~ Kinyitottam a cellaajtót, majd odadobtam a többieknek a kulcsot.
- Tűnjetek el. Ne legyetek itt, ha visszajövök, érthető?
~Ha minden jól megy, úgysem jövök vissza.~
Kirohantam, majd örömmel konstatáltam, hogy a léghajó még nem volt túl messze. Jól kellett sikerülnie, most nem hagyhattak cserben a képességeim. Felemeltem a kezem, és egy kicsi, de precíz villámot küldtem a motor felé. Ha eltalálom, a léghajóban utazóknak csak rövid ideje lesz az evakuációra, mielőtt a léghajó felrobban. A véridomár veszélyt jelent... de pont ez a lényeg. Most én fogok úgy nyerni, hogy veszítek. Van, hogy a logikátlan lépés a leglogikusabb. Ez akkor működik legjobban, ha az ember kiismeri az ellenfelét. Én pedig gondoskodni fogok róla, hogy Azoir soha ne tudja meg, mi lesz az én cselem. Ha eltalálom a motort... fordulnak a kártyák.

- Induljunk! - suttogott Kai.
A cellából óvatosan kiosont, és körbenézett. Kezével jelzett, hogy valóban jöhetnek. Elindult a folyosón, fitott lélekszakadva, nem érdekelte semmi abban a pillanatban. Hátranézett, és látta, hogy valóban követik. Megállt. Hallgatózott. Semmit nem hallott.
- Nincs őr a közelünkben - erősítette meg magát - folytathatjuk utunkat.
Észrevétlenül mentek tovább. A fiú nem akart kutyasuorítóba kerülni, el akarta őket vinni innen. Na jó, az ismeretlen lányt nem akarta venni. Ellenszenvesnek tűnt, de ját nem tudott mit tenni. Ha Kai megy, akkor a lány is követi.

A Taira által keltett villám pontosan a motorokba csapott, mire a hajó füstölni kezdett. A léghajó kezdett veszíteni a magasságából, amikor hirtelen szétnyílt az orra, és egy kisebb léghajó távozott belőle. A kis léghajó nem fordult meg, hanem teljes sebességgel hasította tovább a levegőt. A tűzidomár újabb villámot akart indítani, de nem volt ideje, mivel a fedélzet megtelt vízidomárokkal. A kiszabadult raboknak mostantól az életük a tét.

/Aaron és Azoir Blaine Valt léghajójára írjon/

~Ügyes trükk.~ állapítottam meg. ~Sikerült meglepniük.~ Megtelt a fedélzet vízidomárokkal, így az egyetlen szerencsém az volt, hogy a többiek nem voltak jelen... egy egész fedélzetet megvakítani könnyebb feladatot jelentett, mint kiválogatni a mellettem állókat. - koncentráltan tettem néhány mozdulatot, és ha megvakultak, azonnal megszólaltam:
- Azt hiszem, harcolni nincs sok értelme, tekintve, hogy hang alapján esélyük sem lenne. De érdekelne, hogy van-e maguk között valaki, aki többet tud a támadók belső céljairól. Vagy akár a vezetőkről, Lai Hakáról, és Azoir hadnagyról. Esetleg azt, hogy miért van az a jel a mellkasán.

~Azt hiszem rájöttek! Nem nekem való feladat ez, én megmondtam!~ Mindketten átlátnak rajta, de csak Taira kérdez rá konkrétan. Már éppen válaszolna, amikor nyílik az ajtó, és megjelenik Azoir. Dühösen sóhajt egyet, majd félrenézne, amikor a férfi lekapja magáról a pólót. Döbbenten néz rá. ~Ez....~ Aztán már ott sincs. Teljes zavarából Taira hangja rázza föl. Azt mondja, meneküljenek, és ne kövessék. ~Pfff... Mintha te döntenéd el, hogy hova megyek. Viszont nem mehetek egyből a utánad, az feltűnő lenne...~ Kénytelen utolsóként elindulni a többiekkel, de miután egyikük sem figyel, megfordul, és Taira után szalad, hangtalanul. Mire a feljáróhoz ér, egy kicsit feszültté válik, de nem mehet tovább, mert akkor a lány észreveszi. Látja, hogy rengeteg vízidomár lepi el a fedélzetet, de mintha nem látnának ~Aha... biztos elvakította őket. Vagy nem. Mindegy nem megyek fel, innen tökéletesen hallok mindent, de ők nem látnak engem. Majd, ha mindent kikérdezett, talán elindulok.~ Ezután csak nagyon fülel, hogy hallja a válaszokat a lány kérdéseire. ~Néhány válasz engem is érdekelne!~

~ Ez érdekes ~ jegyezte meg magában Chen, a közjátékot figyelve. Nem igazán zavartatta magát, neki csupán annyi dolga volt, hogy nyugton maradjon, amíg nem jön el az ő ideje...és persze, bár ez kissé unalmas feladat volt, de jól tudta, most nincs más esélye. Így hátradőlt, és gondolkozni kezdett, mint mindig, ha kissé feszült volt.
~ Szóval, ha innen kijutunk, nekem továbbra is tökéletesen kell játszanom a szerepemet...mint kissé félhullára vert személynek, ez nem lesz nehéz...azonban az Azoir mellkasán lévő heg aggaszt...nem kellene tudnom róla, ahogy a többieknek sem. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyenek fontosak lehetnek, tehát ha tudnak róla, akkor közelebb lesznek a győzelemhez, ami persze, nekem nem épp előnyös...vagy ki tudja? Mindenesetre, Tairát el kéne intéznem, de most hagyom, hogy csinálja, amit akar...okos lány, majdcsak kitalál valamit...vele nem fogok szórakozni. Kai viszont...nos, azt hiszem, így néz ki egy tökéletes alibi ~ gondolta, és gyengéden elmosolyodott.
Miután kijutottak, Kaihoz fordult, szeme határozottan csillogott. Nem törődött sem Tairával, sem Lorával...ők azt tették, amit akartak. Nekik azonban küldetésük volt.
- Kai, nem maradhatunk itt...ha maradunk, azzal Tairára is veszélyt jelentünk, és...és ezt nem tehetjük meg. Oda kell mennünk a táborba...szükségük lehet a segítségre - mondta, már-már könyörögve.

Taira kérdésére nem akadtak válaszadók a katonák közül, ezért a lány elszánta magát a végső harcra. Mikor azonban az első mozdulatot megtette volna, hirtelen megálljt parancsolt a testének, ugyanis egy hatalmas árhullám emelkedett a hajó mellett, és elöntötte a fedélzetet. A katonák mind jégbe fagytak, csak az nem, aki mindezt véghez vitte. Taira ráemelte tekintetét és látta, hogy ugyanaz a katona volt, mint aki a kulcsot is odadobta neki. A katona odalépett a tűzidomárhoz, és kiszabadított a jég fogságából, majd beszélni kezdett hozzá.
- El kell hagynunk a hajót. Minél előbb. - majd gondolkozóba esett - sok mindent tudok, de van amit nem. Tudom, hogy Haka bármennyire is önálló, csak egy bábu a sakktáblán. Tudom, hogy Azoir hadnagy vesztesnek, tudatlannak és meggondolatlannak tűnik, kétségkívül ő mozgatja a szálakat. Egyszerre van a háttérben, és egyszerre van a színpadon. A jelről, ami a mellén volt, viszont semmit sem tudok. Az összeköttetéseim szerint, Tonraq tábora is Azoir egyik csele volt, ugyanis Tonraq börtönben van. Nem tudom, hogy mi volt ezzel a célja, de biztos fontos lépés volt a tervében. Most a szellemvilágba fogunk menni, ahol azok gyülekeznek, akik békét karnak a világnak. Maguknak is oda kell menniük.
Ezzel karon fogta a lányt, és egy csónakhoz kísérte. - Maradjon itt, mindjárt hozom a többiket. - Ezzel eltűnt. Pár perc múlva meg is érkezett, és követte őt a többi rab. Yangchen, Kira, Kai, Lora. Lehet, hogy nem bíztak egymásban, de mégis egy csónakban kellett utazniuk, amíg ki nem kötnek, és nem találkoznak az ellenállókkal. Így hát saját véleményüket és érzéseiket, maguknak megtartva ringatóztak a tengeren, míg meg nem érkeztek a az átjárókhoz. Ott átléptek a szellemvilágba, és elindultak a tanácskozók felé.

/ További posztokat a Tonarq tábora nevű helyszínre kérném, ott már van mesélői./