Rendőrkapitányság

First topic message reminder :

A rendőrség központja, egyszerűen csak parancsnokság, a rendőrségi műveletek kiinduló pontja, a fémidomár rendőrség állomása, és ahol a letartóztatott bűnözőket kihallgatják, majd bebörtönözik. Előtte egy Toph Beifong szobor áll, mivel ő alapította a fémidomár rendőrséget.

Quan nem bírta sokáig Taira és Niteris párharcát. Fáradt volt, megviselt így szépen fogta magát és hazasétált.~ Így nem tudok rajta segíteni. Először rendbe kell hoznom magam.~ Miután hazaért tisztálkodott, kicserélte a kötéseit, rendes ruhába felöltözött és kardját magához vette.~Mi lehet Tairával? Hogy van? Hiányzik…~ Majd Quan lefeküdt az ágyba és gondolkozni kezdett. ~Ez a lány… Olyan furcsa… Egyszer eltaszít, máskor közel enged… De én tudom, hogy a kemény külső mögött van egy törékeny lány… mikor megcsókolt éreztem… tudom… De annyira magába zárkózik… Mondjuk megingott párszor…~ Majd Quan váratlanul elaludt. Arra ébredt fel, hogy valaki piszkálja a postaládáját. Hirtelen felugrott, tanulván a múltból óvatosan közeledett a postaládája felé. ~Ha egy rabló, akkor rossz helyen kopogtat.~ Quan végül nem látott semmit és senkit, de azért belenézett a ládába.~Egy levél? Kitől és miért?~ Visszasétált a házba és kinyitotta a levelet. Quan  a levél felénél leült, mert nem bírta állva. Quan fogta a levelet berakta a fiókjába majd elhagyta a házat és elment sétálni.~Szeret... De azért egyedül csinálja, és nagyon jól tudja, hogy zavar, hogy kizár az egészből… Szeret… Miért nem tudta elmondani? Egy levél és kész? Ennyi? ... Legalább nincs börtönben… De mi lehet olyan titkos és veszélyes, amiből kizár? ... Fogadjam el, hogy nem tudok segíteni? De ha nem tudom, mi az még az esélyt sem adja meg… Tudom, hogy meg tudja magát védeni, de akkor sem egy egyszemélyes hadsereg… Mi lesz, ha egyszer baja esik? Hogy bírom majd ki? Lehet, hogy most is bajban van, és én nem tudok rajta segíteni.~ Quan épp visszaért egy órás útjáról mikor látta a megperzselt ládát. ~Ez legyen a legkisebb problémám.~ Majd készített egy teát, megitta és lefeküdt aludni hátha nem gondol Tairára. Hátha nem őrül bele az aggódásba.

Lin végigsétált a folyosón, a központi terembe, ahol már összegyűltek az újonnan jelentkezett járőrök. A nő lassan átlapozta a mappáját, elolvasva, mit kell biztosan közölnie, majd kinyitotta az ajtót, és besétált.
- Üdvözlöm önöket. - közölte, lerakva a mappát az asztalra. - Lin Beifong rendőrkapitány vagyok, a Köztársaság városi rendőrség vezetője. Mint tudják, utcai járőröket kerestünk, a feladatuk főként felderítés, és a városban komoly problémákat okozó triádok megfékezése lesz, ezen túl tevéknykednek majd közlekedési baleseteknél, és nagyobb rendezvényeknél is. Idomárok és nem-idomárok egyaránt vannak önök között, ez nagyrészt formaságokban jelent majd különbséget, mint például az egyenruhájuk. Fizetést kapnak, kérdéseiket most tehetik fel, későbbi problémáik esetén, amennyiben nincs komolyabb hatása a város biztonsága szempontjából, a helyetteseimet keressék fel. A munkaidejükről beosztást kapnak, ezt kifelé menet Saikhan adja át maguknak. - mondta. - Figyelmet, éberséget várok el mindenkitől, ettől függ az előléptetésük lehetősége. Van valakinek kérdése? - nézett körbe az újoncokon, várva, hogy jelentkezik-e valaki.

Az eligazításra igyekeztem pontosan érkezni. Már majdnem három éve dolgoztam a rendőrségnél, de ez senkit nem jogosított fel a késésre, vagy mulasztásra. Leültem az újoncok közé. A rendőrség minden idomárt és nem-idomárt várt, noha elsősorban föld, és fémidomárokat tudott foglalkoztatni. Nem nagyon voltak kérdéseim, ezt kedveltem az ehhez hasonló tájékoztatókban... mindig rövidek, tömörek és lényegretörőek voltak, nem nagyon maradtak fehér foltok. A munka pedig egészen jó volt elfoglaltságnak is.
Miután a rendőrkapitány elmondta a beszédét, átvettem az időbeosztást, és megigazítottam szürke egyenruhámat. (A tűzidomárok többnyire ilyet viseltek) Vártam a további információkat, és kíváncsian néztem körbe leendő munkatársaim között.
Időközben gondoltam Quanra és az elmúlt három évben történtekre... magamat is megleptem azzal, hogy foglalkoztatott, mi történt azokkal, akiket a Fekete Nap fogságba ejtett, majd akik elvittek a helyszínről, és akikkel együtt estem csapdába a raktárban... Igyekeztem nem törődni a történtekkel. Könnyebb volt logikusnak és kiegyensúlyozottnak maradni, ha nyugodt voltam, és nem csapongtak a gondolataim. A jelenre kellett koncentrálnom, és nem a múltra.

Lin átlapozta még egyszer a mappáját, és a tűzidomár lányhoz fordult. Annak ellenére, hogy Taira bizonyította, kiváló rendőr, és hűséges a Köztársasághoz, a nő nem bízott benne. Még mindig nem tudott teljes szívvel hinni az emberek változásában, különösen, ha nem hozzá közelállókról volt szó.
- Tudja a feladatkörét? - a lány bólintott. - Helyes. A triádokhoz való beépülés körülményes feladat, elvárom, hogy a legjobb tudása szerint járjon el, miközben kiismeri a szervezetüket. Tudom, hogy van esze. Használja. - újabb bólintás. - És továbbra se felejtse, hogy még mindig próbaidőn van. - közölte a távozó rendőrrel. Remélte, hogy sikereket érhetnek majd el a triádok ellen is, és békésebbé tehetik a város utcáit. Lin Beifongnak végülis a város volt az élete.