Rendőrkapitányság

Vendég

A rendőrség központja, egyszerűen csak parancsnokság, a rendőrségi műveletek kiinduló pontja, a fémidomár rendőrség állomása, és ahol a letartóztatott bűnözőket kihallgatják, majd bebörtönözik. Előtte egy Toph Beifong szobor áll, mivel ő alapította a fémidomár rendőrséget.

Vendég

Nat a rendőrkapitányságon adta le előző küldetése részletesen kidolgozott jelentését. A papírt már leadta, így az letudva. Jelenleg az épület előterében várakozott a következő küldetésének részleteire várva. Miközben egy helyben várakozott, tekintete nem lankadt. Megnézett mindenkit, azokat, akik jöttek, azokat, akik mentek, azokat is, akik ugyanúgy várakoztam, ki tudja mire, mint Ő. A várakozás mintha az örökkévalóságig tartott volna, de Nat megtanult várni. Várni és figyelni.

Vendég

Végignézek az új lányon, meglep, hogy csak így felajánlotta azt, hogy mentsük meg a testvéreinket. Ekkor tudatosul bennem. Karin életben van. Pedig biztos voltam benne, hogy csak én éltem túl. Bár nem volt elég fényes a viszonyunk, meg kell őt mentenem!
-Tariq vagyok, a vezetéknevem most mindegy.
Aztán kinyitom az ajtót, kicsit körülnézek és amikor tisztának látom a terepet elindulok. Már megint rám jött a "megmentek mindenkit" láz, így meg sem várom a lányok reakcióját. Ha kell, akkor kézen fogva -persze csak finoman- rángatom ki őket az utcára. Nem tudhatom, hogy ki barát és ki ellenség abban viszont biztos voltam, hogy a rendőrség köreiben aligha van áruló. Jasmine-ra nézek.
-Most megnézheted milyen belülről.
Bent nem találtam senkit, csak egy nőt -Nat-, aki most adott be valami jelentést. Rögtön le is szólítom.
-Jó napot, a nevem Tariq. Láttam, hogy valamilyen papírt ad be a rendőrségnek így gondolom közéjük tartozik. A fekete napot meg kell állítani, minket foglyul akartak ejteni, de neki hála -mutatok Linára- sikeresen megmenekültünk, azonban segítenie kell, az egyesült erőkkel együtt a testvéreink is veszélyben vannak, pengeélen táncolnak.
Nem tudom, hogy utólag jó ötlet volt-e vallomást tenni, főleg Lna miatt -aki még mindig Chi blokkoló ruhában volt-, de már nincs visszaút.

Tárgy: Re: Rendőrkapitányság Vas. Nov. 02 2014, 15:33

Jasmine meglepetten pillantott Linára, és szája elé kapta kezét. ~ Night...mit csinált, mit csinált már megint? Miért keveredik ilyen dolgokba? ~ idegesen ajkába harapott. Már nem látta jó ideje...de akkor sem hagyhatta, hogy azok az őrült Naposok csak úgy börtönbe zárják. ~ Szép is...az az őrült szőke most biztos jól érzi magát... ~ horkant fel, és visszafordult Tariqhoz és Linához.
- Meg kell mentenünk a testvéreinket - mondta halkan, és a fiúra pillantott. Valamiért úgy tűnt, meglepte ez az egész helyzet. ~ Majd később ~ gondolta, és követte Tariqot az utcára.
Egyenesen a rendőrség felé indultak. A lány hallotta, amit Tariq mondott...hogy most megnézheti belülről is. Bár nem mondta ki hangosan, ez a dolog nem töltötte el különösebb örömmel...legutóbb az után járt ilyen épületben, mikor kiszabadították, elrablásakor. Megrázta a fejét, ahogy ez eszébe jutott...az már rég volt, és ez nem is ugyanaz a rendőrség.
Odabenn senki nem volt, az épület szinte pangott az ürességtől. Egyetlen nőt találtak, aki éppen valami jelentéssel babrált, és Tariq pedig azonnal le is szólította. ~ Már csak ez hiányzott...hogy valakit, akiről azt se tudjuk, leszólítson...ezzel valami biztos, hogy nem stimmel ~ nézett fél szemmel a mellette álló földidomárra, ahogy az dióhéjban összefoglalta a nemrég történteket.
Egy pillanatig hezitált, hogy mondjon-e valamit, de aztán meggondolta magát...végső soron, ha a szőke tudta, akkor nagyjából bárki megtudhatta volna.
- Én Jasmine Akiyama vagyok - mutatkozott be, olyan határozottan, hogy még saját is magát meglepte vele. - És szükségünk van a segítségére mindenkinek, aki csak tud... - tette hozzá.

Vendég

Lina követte a két fiatalt, akik egyenesen a rendőrkapitányságra mentek. Látott ott egy lány, és ahogy közelebb mentek, mindenki bemutatkozott neki. Tariq és Jasmine is, így hát Lina is belekezdett.
- Heló! A nevem Lina. Lina Hung Won. Köztársaságvárosért harcolunk a Fekete Nap ellen. Ekkor körbenézett, majd hunyorított a szemével, mivel egy árnyat látott a folyosón. - Szerintem menjünk egy elhagyatottabb helyre, hogy át beszéljük a dolgokat. Skacok, - fordult a régebbi ismerősök felé - sok mindent tudok a testvéreitekről, és sok midenben kell most alkotnunk. Ne késlekedjünk.
Ezze Lina elindult az ajtó felé.

Vendég

A várakozás közepette egy fiú áll Nat elé. Rendőrnek nézi Őt és a segítségét kéri, illetve egy chi blokkolós ruhában levő nőre mutat beszéde közben. Nat hallott már Lina-ról, de úgy döntött ezt egyelőre nem árulja el. A fiú után, mit kiderült Tariq a neve, egy tűzidomár lány is bemutatkozott, Jasmin Akiyama. Nat egy pillanat erejéig a lányon tartotta a tekintetét. Közben Lina, a chi blokkoló is bemutatkozott.
- Nat vagyok. – mutatkozott be. – Olyasmi. – fordult Tariq felé. – Tudok egy két dolgot, a segítségetekre leszek. – majd Lina után néz, aki hirtelen elindult. – Egyetértek. Ne vesztegessük az időt. Majd út közben elmondhatnátok, hogy eddig miket tudtatok meg. Részletesebben.– és Ő is elindult a lány után.

Vendég

Nat-ék jól halattak, bár Lináékat sem kerestették igazán, volt jobb dolguk is ami nyilván a testvéreikkel volt valamilyen módon összekapcsolható. A városban közben úrrá lett az általános káosz, az elnök nem akarja átadni a várost így mindenütt állandóak a verekedések, lázadások, chiblokkolások, köztársasági katonák jelenléte azonban ők még Nat-al sem törődtek a dolgok az volt, hogy készen álljanak ha a szükség úgy hozza. Ahogy haladtak egy furcsa csapdába sétáltak bele amit a chiblokkolók állítottak. Szinte nem is lehetett észrevenni, egy négyzet alakú, sokkoló területre léptek, amit valószínűleg nem nekik állítottak, de ahogy mondani szokták: Ajándék lónak ne nézd a fogát, majd egyenesen a Föld alatti cellákba viszik őket, itt több másik rabbal kerültek egy légtérbe -a legtöbbjük ártatlan, gyerek stb-. Jasmine-t rossz érzés fogta el, a falon lévő bilincsek láttán, az egyik teljesen olyan volt, mint az amivel a székhez láncolták -noha teljesen átlagos bilincs volt, mint a többi másik- de a lány mégis így érezte.

Tárgy: Re: Rendőrkapitányság Hétf. Nov. 03 2014, 22:02

Kimentek az utcára, ahol úgy tűnt, már cseppet sem foglalkoztatják a Fekete Napot. ~ Ez egész jó...végre valami jó is történik ~ mosolyodott el halványan Jasmine, aztán körülnézett. Az általános káosz elrejtette őket mások szeme elől, azonban másoknak nem lett jobb. ~ Verekedések, chi blokkolások...mi ez, valami háborús terület? ~ kérdezte magától, aztán szomorúan megállapította magában, hogy igen. Ez lassan tényleg háborús terület lesz, ha így folytatják.
Ahogy haladtak előre, hirtelen beleléptek valamibe. A lány fel sem fogta, mi volt az, aztán elsötétült előtte a világ. Legközelebb egy föld alatti cellában találta magát, számos ismeretlennel összezárva. Körbenézett. ~ Akik itt vannak...ők nem is bűnözők...ők ártatlanok... ~ összeszorult a torka. ~ Miért hozták őket ide? Hiszen biztos nem...biztos nem tettek a Nap ellen semmit... ~
Pillantásával újdonsült ismerőseit kereste, és elfintorodott, amíg meglátta Natot. Valamiért nem volt olyan, mint amilyennek egy rendőrnek lennie kellett volna... ~ Mindenesetre, most nem tudok jobbat csinálni, mint hogy megbízzak benne ~ megrázta a fejét. ~ Nem, megbízni azért talán nem...inkább együttműködni vele ~ gondolta.
A rendőrségről ismét bátyja és apja jutott eszébe...velük vajon mi történt? ~ Vajon apa és anya jó vannak? És Night? Ugye, nem tett vele semmit az a szőke? Ugye nem... ~ már éppen Linához fordult volna, hogy megkérdezze, mégis, mit tud a testvéréről, mikor észrevette a bilincseket a falon.
Megborzongott a látványra. Már kiskorában sem szerette a börtönöket, meg a bilincseket, meg bármit, ami elzárta az embereket a világtól, azonban mióta elrabolták, a dolog már nem csak egyszerű hóbort volt...félelem, ami nem csak álmaiban volt vele.
Tekintete megakadt a bilincsek egyikén...ismerősnek tűnt neki...nagyon is ismerősnek... Emlékei egyre erősebben tűntek elő, tekintetét azonban képtelen volt elfordítani az apró tárgytól...pontosan olyan volt, mint amilyennel a székhez láncolták...mikor elrabolták.
~ Ez...ez nem lehet az ~ próbált higgadtan gondolkozni, azonban szinte már érezte a hideg fém szorítását a csuklóján. ~ Ez nem lehet az...ugye, nem az? Nem lehet...nem lehet... ~ megrázkódott. ~ Nem...az már régen volt, ez biztosan nem az...de ha mégis? Mi van, ha ők itt mind tudják? ~ gyanakodva pillantott a többiekre, akikkel össze volt zárva.
Lerogyott a fal mellé, még mindig a bilincset bámulva. ~ Elég...elég...nem akarom őket látni...nem akarom, nem és nem és nem... ~ sikítani akart, azonban egy hang sem jött ki a torkán. ~ Night, hol vagy? ~ remegett meg, és Tariqra nézett. ~ Valaki...valaki segítsen már... ~ fohászkodott magában.

Vendég

Nat a többiek után tartott az utcára. A városban nagy volt a káosz. Minden utcában folyt a harc, a verekedés. Chi blokkolók a Köztársasági katonák ellen, de Nat úgy látta, hogy pár civil is úgy érezte ott a helye a csatában. Lehetetlen volt eldönteni, hogy melyik fél áll nyerésre. Ahogy befordultak az egyik sarkon, egy chi blokkolósok által felállított csapdába sétáltak bele. Ez a csapda még Nat-ot is meglepte, az utolsó pillanatban mielőtt ájultan össze nem roskadt a többiekkel egyetemben.
Egy cellában tért magához. Első dolga az volt, hogy körülvizsgálja a helyet. Azt nem tudta, hogy pontosan a város melyik részén vannak, de abban biztos volt, hogy a föld alatt vannak. Nem voltak egyedül. Nat körbepillantott, Jasmine, Lina és Tariq mellett még sokan mások raboskodtak velük együtt. Gyerekek. Ártatlan gyerekek. Rémület ült a szemükben, összehúzódva ültek, voltak, akik néma könnyeket hullottak, egymásba kapaszkodtak így erősítve egymást.
- Ezek a Naposok… Ebben a pillanatban haragítottak magukra valakit, akivel nem jó újat húzni! – mondta némi indulattal a hangjában, szemöldökét összezúzva, majd közelebb ment a gyerekekhez. – Nyugalom, semmi baj, kiszabadítunk benneteket, és visszajuttatunk a családjaitokhoz. – eresztett meg egy bátorító mosolyt a gyerekek felé, és leült velük beszélgetni, hogy azok megbarátkozzanak Ővele, így is kevésbé félelmetessé tenni a helyzetet, mint ahogy már megélték.

Vendég

Lina elindult a többiekkel, és szépen haladtak az utcán, amikor elvesztette azt eszméletét. mikor újra kinyílt a szeme, egy börtönben találta magát. A többiek is ott voltak, továbbá gyerekek és szülők is. Lina észrevette Jasminet de kérdés nem érkezett hozzá, mert a lány szem megakadt a bilincseken. Ezután látta, hogy a lány összerogy. Lina gyorsan odaszaladt.
- Jasmine, jól vagy? -kérdezte a lánytól - hadd segítsek. - mondta, és letérdelt a lány mellé. Hátát a falnak döntötte, és kényelembe helyezte megmentettjét.
~ Talán nem most kéne elmondanom, hogy a testvérét elfogták... Bíztatnom kéne.~
- Szóval, a testvéreddel kapcsolatban... - itt habozott egy kicsit, majd folytatta - mindenki róla beszél... Szembeszállt egy kis csapattal a naposok ellen, és most is keményen vezeti az ellenállást. Még a Szőke emberke is kétségbe van esve. Night egy igazi vezér. Valószínüleg azért nem kerestek minket, mert megint bajt okozott a szőkének... - fejezte be hazugság sorozatát.

Tárgy: Re: Rendőrkapitányság Pént. Nov. 07 2014, 18:40

Jasmine a mellette térdelő lányra pillantott, és erőltetetten elmosolyodott. ~ Legalább valaki idejött... ~ gondolta, majd Lina szemébe nézett. Látta rajta, hogy habozik...látta rajta, hogy nem találja a szavakat. ~ Az emberek...sosem tudják, hogy igazat mondjanak-e, ha kiborulok ~ jutott eszébe, és felállt. Nem akarta, hogy Lina miatta aggódjon...nem akarta, hogy bárki is emiatt mulassza el a saját teendőit. ~ Pontosan ezért jöttem el otthonról... ~ remegett meg az ajka, ahogy eszébe jutott a bátyja. ~ De neki...Nightnak most tényleg szüksége van rám... ~ a falon lévő bilincsek felé tekintett. Most az egyszer nem hagyhatta, hogy az emlékei átvegyék felette az uralmat. ~ Most nem...most az egyszer nem hiszem el, hogy a bilincsek engem bámulnak! ~ határozta el dacosan, hátradobta a haját, és Lina felé fordult.
- Figyelj...köszönöm, hogy segíteni akarsz. Tényleg. De... -egy másodpercre elhagyta a hangja. - Bármit is csinál, bárhol is van a bátyám, én neki szeretnék segíteni...tudom, hogy a Szőke meg az emberei nincsenek kétségbeesve...egyszerűen csak érzem, de nem tudom megmagyarázni. És Night tényleg egy igazi vezér - mosolyodott el halványan. - De néha az igazán nagy vezérek is kerülhetnek igazán nagy bajba - tette hozzá, és körülnézett a cellában.
Hamar észrevette, hogy Nat a gyerekekkel beszélget. ~ Na jó, lehet, hogy vele kapcsolatban tévedtem... ~ sóhajtott, és a nő mellé lépett.
- Segíteni fogunk nektek - nézett a gyerekekre, és leült Nat mellé.

Tárgy: Re: Rendőrkapitányság Szomb. Nov. 08 2014, 16:24

Aaron kissé hitetlenkedve fogadta az elé táruló látványt. A Szőke egy kicsi, mégis teljesen felszerelt, szinte luxusléghajót adott neki. Egy egész osztag katonával. Egy. Egész. Osztaggal. Akiknek dirigálhat. Aaron kissé zavartan érezte magát, mikor az őrök fogadták, de nem mutatta ki. Röviden, morgolódva bemutatkozott nekik, majd mindenkit a dolgára küldött, kivéve egy alacsony férfit.

- Te… Fung! – jutott eszébe hogyan hív Karin mindenkit. – Mondd el nekem a szükséges információt a célpontokról – parancsolta meg neki, majd levágódott egy kanapéra, miközben az asszisztensének kinevezett embert hallgatta. Majdnem dobott egy hátast, mikor meghallotta a neveket és a háttértörténeteket: Yelena, Lina, Jasmine Akiyama és Tariq. ~Elkapták Night húgát és Karin öccsét? Tariq életben van? Karin szerint halott.~ Szédülni kezdett az információktól. – Fung, hagyj magamra, pihennem kell! – bocsátotta el a férfit egy legyintéssel.

Elfeküdt a kanapén, a gondolatai egymást kergették. ~Egy ügynök, egy chi-blokkoló. Ez még rendben is van. A testvérek. A Szőke terve egyre komplexebb. Miért kapta el őket? Hogy zsarolni tudja Karint és Nightot?~ Beleöklözött egy párnába. Felpattant, letépte magáról a kesztyűjét. ~A Szöszi direkt ilyen helyzetbe akar hozni. Hogy megszökjek, vagy esetleg kiszabadítsam Jasminekat és szabad bocsássam őket. De ez nem lehetséges opció. Ott vannak a többiek is…~ Vett egy mély levegőt, majd kihúzta az előtte levő szekrény fiókját. Egyenruha. ~Tökéletes.~ Levette a gönceit, belegyűrte őket egy párnahuzatba, majd magára kapta a testhezálló, fekete uniformist. Megnézte magát a tükörben. ~Miért ilyen tapadósak ezek a cuccok?~ fintorgott. ~Mintha meztelen lennék.~ Az övére csatolta a két vizes kulacsát, majd visszavette a kesztyűit.

Fogta magát és újra elvetődött a kanapén. Morgott a gyomra. – Fung, hozz valami kaját! – kiáltotta. Az asszisztense hozott is neki pár gyümölcsöt. Aaron enni kezdett, de a gondolatai megint elterelődtek. Karin tekintetére gondolt, amikor Renről beszélt neki. A fiú megborzongott. Majd a titokzatos T. nevű lány jutott az eszébe. Aaron megint megborzongott. Valami nem stimmelt vele. A fiú ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy megfejtse a lány titkait. Fungra sandított. – Te, nem tudod, hogy hívják azt a furcsa, barna hajú tűzidomárt? Azt a lányt, aki bejött a kihallgatóba.

A férfi halálsápadt lett, de annyit elmotyogott az orra alatt, hogy „Taira”, majd kiment a szobából. Aaron furcsán nézett utána, majd elmosolyodott. ~Taira.~ ízlelgette magában. ~Szép név.~ Visszafeküdt. ~És mi lehet Zimáékkal?~ feszengett nyugtalanul, ám az álom elnyomta. Kevesebb, mint 1 órával később Fung felébresztette. Megérkeztek. ~Máris?! Mégis miféle génmanipulált, szupergyors léghajó ez?~

Követte a katonákat egyenesen a börtönig. Aaron szörnyülködve figyelte, hogy az egész hely tele volt gyerekekkel, ám az arca érzelemmentes miatt. Hiába utálta a gyerekeket, ilyen sorsot senki sem érdemelt. Belül tombolt. ~Azért nem mindet utálom… Shin… Nem. Most nem.~ Azután meglátta a négyfős csapatot. Kilépett az osztagból és megszólította őket, ám nem mutatkozott be: - Ti most velem jöttök. A kérdéseitek nem érdekelnek – mondta faarccal. – Tariq, Jasmine, Yelena – nézett rájuk. - Hamarosan találkozhattok pár „barátotokkal”. Ha még életben vannak – mosolyodott el gúnyosan. – Lina – fordult a lányhoz. – Hozzád nincs semmi mondanivalóm – megfordult, majd csettintett az őröknek és parancsba adta, hogy bilincseljék meg a rabok kezét és lábát, azután elindult visszafele a léghajóhoz. ~Rendben van Aaron. Megy ez neked.~ biztatta magát.

Ekkor az egyik fogoly, egy kislány, felé mászott a porban: - Vizet – nyögte halkan. Aaron kezével automatikusan a kulacsához nyúlt, majd megdermedt. ~Nem lehet. Lebuknék.~ Felemelte 2 ujját és véridomítással a falhoz lökte a gyermeket, aki nagyot puffant. Aaron oda se nézve, ment tovább a léghajó felé. Az arca érzelemmentes volt, ám egy könnycsepp végiggördült az arcán. Mielőtt bárki észrevehette volna, gyorsan letörölte. Miután a kis luxusléghajóra értek és elhelyezték a rabokat az egyik szobában – mivel zárkák nem voltak a járművön, így kulcsra zárták a helyiséget – ő visszament abba terembe, ahol korábban feküdt a kanapén és várta, hogy megérkezzen a másik börtönbe. A Szőkéhez. Zimáékhoz. Karinhoz és Tairához.

A következő postokat ide: https://legendofavatars.hungarianforum.net/t11p75-forrongo-szikla-belso-resz

Vendég

*Gyors léptekkel járja Köztársaságváros utcáit. Tömegiszonnyal küszködve lohol előre. Próbál egy olyan helyet találni ami nem hemzseg emberektől. Nincs hozzászokva ennyi emberhez. Ahhoz meg aztán végképp nem, hogy a tömeg kilencven százaléka megbámulja őt érdekes viselete végett. Legszívesebben eltakarná arcát szövetkendőjével, de akkor még a végén valami betörőnek néznék őt. Akkor aztán jó nagy pácban lesz. Ezen a helyen amint történik valami máris ott terem a fél kapitányság. Legalábbis néhány déli ismerőse ezt állítja, de a városban élők létszámát elnézve semmi nem gátolja meg őt abban, hogy higgyen nekik. Alig várja, hogy találjon valakit aki megtanítja neki a növényidomítást, aztán pedig elhúzzon innen vissza az otthonos és félig-meddig kipusztult déli tundrákra. Most azonban folytatnia kell sikertelen kutatását. Azt hitte könnyebben fog menni, de azért nem szólíthat le minden egyes utcán sétáló városit, azzal hogy:"Hé te tudsz növényt idomítani?" Nos, ezzel csak annyit érne el, hogy elküldenék őt a fenébe. Tovább folytatja útját a tömött utcákon. Itt-ott a tömeget kémleli, ha már egyszer ők is előszeretettel bámulják meg őt. Ki is szemel magának egy zsebtolvajt. Hivatására főként abból jön rá, hogy éppen most rabolja ki a napi öreg nénijét. Kuen még egy kicsit vár, hogy a préda futásnak eredjen, majd üldözőbe veszi. Két egymás mellett álló autót kihasználva átugorja a népes tömeget, akik ahelyett, hogy segítenének elkapni a tolvajt, inkább csak csodálkozva bámulnak, vagy tojnak az egészre. Minden erejét összegyűjtve rohan a tolvaj után, majd mikorra már megunja a futkározást, előhúzza eddig nem bevetett fegyverét, a vizet. Amint közelebb kerül a zsebmetszőhöz, a támad. A szép nagy adag víz elsuhan a tolvaj mellett, majd jóval előtte földet ér. A préda nevetni kezd, majd nagy önbizalommal fut tovább. A magabiztosság hamar le is hervad arcáról, amint eltaknyol egy nagyobb jégrétegen. Kuen sikeresen utolérte. Visszavette tőle az öreg néni holmiját, majd mikor galléron akarta ragadni, és ellátogatni vele a rendőrségre, egy jó nagy adag port hintett a férfi arcába, majd elszelelt. Amint kitisztult a látása nekilátott megkeresni az idős hölgyet. A keresés nem tartott sok ideig ugyanis ugyan ott várt. Kuen visszaszolgáltatta tulajdonát, majd kiszabadulva a vénasszony arccsipkedő karjai közül továbbállt. Pár perc gyaloglás után a rendőrkapitányság előtt kötött ki. Megvonta vállát, majd belépett az épületbe. Úgy döntött feljelenti a rablót, ha már egyszer nem sikerült idehurcolni. Odasétál a legközelebb álló fakabáthoz, majd feltesz neki egy nyilván elég megszokott kérdést.*
- Elnézést uram, de megmondaná, hogy hol tehetek feljelentést?

Vendég

A léghajó pár óra leforgása alatt céltért, itthon voltam. A jó öreg Köztársaság Város. A börtön felszabadítása után úgy néz ki itt is nagyjából helyreállt a rend. Kisvártatva minden visszaállt az eredeti állapotba. Noha az utcán állandó zavargások voltak, de a rendőrség szerencsére sikeresen elfojtotta azokat. Hiányzott a régi életem, noha ennyi élményt tény és való, hogy elég nehéz lehet hátrahagyni. Leülök az asztalomhoz, majd elkezdem megírni a jelentésemet. Egy férfi lép oda hozzám és feljelentést akar tenni. Semmi pihenés. Ezt már szeretem, az első munka után jön a következő.
-Foglaljon helyet és írja körül a férfit, a körülményeket és a legjobb tudomása szerinti időpontot. Segít, ha körülírja az utcát is a körülményeket, a fényviszonyokat és a szemtanúkat és jó lenne behívatni.
A férfit kicsit meglepheti, hogy ilyen részletekbe menő vagyok, viszont Night Akiyama előtt nem marad egyetlen megoldatlan ügy sem. Különben is a férfi elég érdekes volt, mintha nem is élne. Pedig mégis él...csak az aurája...Mindegy, nem érdekes... a munka az első. Nem, most nem... győzött a kíváncsiság.
-A nevem egyébként Night Akiyama, az egyik legjobb, biztosíthatom, hogy az ügye mégha nem is személyes de megoldásra kerül.

Vendég

*Helyet foglal a nyomozóval szemben. Kissé elszörnyed, mikor meghallja, hogy mi mindent kell elmondania neki, de ez nyilván így szokott történni.*
- Ez esetben igyekszem a legrészletesebben körülírni a történteket...
*Megköszörüli torkát.*
- Ha esetleg túl gyors lennék vagy valamit nem ért meg nyugodtan állítson le... Nos, akkor az egész úgy nagyjából dél és egy óra között történhetett. Ezt legalábbis onnan tudom, hogy a nap szinte a lehető legmagasabban volt. Mivel csak nemrég érkeztem ide nem igazán tudom melyik utcában történhetett a dolog. Csak annyit tudtam megállapítani, hogy rohadt sokan jártak arra. tehát a népes utcán sétálgatva kiszúrtam egy elég kellemetlen fickót. Hamar rá is jöttem, hogy egy tolvaj, mégpedig abból, hogy észrevettem amint épp kifoszt egy tehetetlen öreglányt. A rabló azonnal futásnak eredt, de én sem késlekedtem. Gyorsan átvágtam a tömegen, ~Pontosabban átugrottam felettük.~ majd üldözőbe vettem a kleptomániás patkányt. Mi tagadás amint meglátott, elég szépen belehúzott. Alig tudtam utolérni, de végül sikerült elég közel jutnom és elkapnom. Csak ekkor láttam az arcát. Furcsa bajsza, fekete göndör haja, ferde orra, zöld szemei, széles szája, és kerek feje volt. Magas és sovány volt. Zöld ruhát viselt, zöld sapkával. Visszavettem tőle az öreglány tulajdonát, majd mikor a gallérjánál fogva szerettem volna idehurcolni, az a nyomorult búcsú gyanánt egy szép nagy adag port hintett a szemembe, majd lelécelt. Mivel még egyszer ki nem szúrtam volna, a tömegben gondoltam inkább minél előbb visszaszolgáltatom az ellopott tárgyakat. Ezt pedig némi arccsipkedéssel hálálták meg. Tehát amint kiszabadultam a vén némber szorításából idejöttem.
*Kissé furcsállja mikor a fakabát bemutatkozik neki, ezt azonban nem mutatja ki. Sőt, eddig szinte semmiféle érzelmet nem mutatott ki. Egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy jó ötlet e elmondani az igazi nevét a rendőrnek, majd végül arra jut, hogy nem kifejezetten.*

- Az enyém pedig Dewei. Örvendek a találkozásnak.
*Mondja határozottan álnevét, majd kezet nyújt a fakabát felé. Talán ha elnyeri Kuen bizalmát, akkor majd elmondja neki igazi nevét, de addig marad az álnévnél.*

Tárgy: Re: Rendőrkapitányság Pént. Nov. 14 2014, 11:39

A csatát megnyerték a forrongó sziklánál, és Ruan azon kapta magát, hogy egy léghajón ül, Nat társaságában, vissza Köztársaság Város fele.
- Jó lesz végre újra Köztársaság Városban lenni. – fordul mosolyogva Nat felé. – Habár, nem tervezem, hogy sokáig maradok. Szeretném mielőbb fejleszteni Katara mesterrel a gyógyítás képességemet. Na és neked mik a terveid Nat? Elmesélhetnéd mi történt veled mióta legutóbb találkoztunk. –
Ruan számára a visszaút Köztársaság városba gyorsnak tűnt, mivel végigbeszélgették az utat Nat-al. Mikor aztán a léghajó leszállt, ők leszálltak, de még a jármű előtt megvárta a többieket is.
- Szeretnélek bemutatni pár újonnan megismert barátomnak. – mondja Nat-nak. Így Ruan zsembretett kézzel várta hogy felbukkanjon Iona, Azoir, Quan, Aaron, Karin, Zima és a többiek.

Vendég

Nat leporolta magát az utolsó kiütött Fekete Nap katona után, majd Ruan fele fordult.
- Ezzel meg is volnánk. – majd Ruan-nal felszállt a léghajóra, ami a közelükben várakozott. Ruan bőbeszédű volt, de Nat nem bánta. Jól esett neki is végre egy kicsit társalogni, és nem csak egyik küldetésből a másikba keveredni. Az úton Nat nem számolt be részletesen minden ügyéről Ruan-nak hiszen annyira nem ismeri a férfit, még ha az mindig kedves is hozzá. Nat időérzékét nem verte át a beszélgetés, de már hozzászokott az utazásokhoz, küldetései és kiképzése során. A társalgás közben, azon kapta magát, hogy arra gondol mi lesz a következő küldetése, helyreállt-e minden Köztársaság városban, mi van a rendőrkapitánysággal. Köztársaság városba érve, leszállt Ruan oldalán a léghajóról, de a férfi még nem engedte el. Azt mondta, szeretné bemutatni Őt pár újdonsült barátjának.
- Persze, miért is ne. – mondta mosolyogva, de remélte nem fog sokáig tartani. Ha mégis, majd valahogyan kihúzza magát, hogy mielőbb megnézze magának , visszaállt-e a rend a rendőrkapitányságon, vagy mennyit kell segítenie a helyreállításban.

Vendég

/Ruan és Nat azzal a hajóval jött vissza, amivel Night is, őket is áthelyezték azonban csak a városba érve tudták meg, hogy a többiek ottmaradtak/

Vendég

Bármit is akart mondani Night, már nem fejezhette be. Egy férfi loholt keresztül rajtuk egyenesen Ruan és Nat felé. Kuent meg is lökte, noha a férfi aligha érezhette azt, viszont ebből is kiderült, hogy a férfinek sietős volt, ez csak akkor bizonyosodott be amikor lihegve állítja meg őket.
-Elnézést...hogy...megzavarom...magukat...
Majd egy fél percre abbahagyja a beszédet és kifújja magát.
-Ön lenne Nat és Ruan? Megtalálták az avatárt épp most jött egy rádióüzenet a többiektől, hogy a Fekete Nap a Köztársaság Város alatti bunkerben tartja őt fogva.
Mako lépett oda hozzájuk.
-Rég láttam az avatárt és személyes jóbarátom. Tudom, hogy a herceg pesztrálása lenne a dolgom, de engedjék meg, hogy segítsek.
A beszélgetést Kuen és Night is tisztán hallotta. Nightnak is csatlakoznia kellett a mentőakcióhoz és mivel Kuen is tudott róla és az ő oldalukon állt, így ő is csatlakozhatott.

Vendég

*Amint befejezte mondandóját, türelmesen várta a zsaru válaszát, de pont mikor kezdeni akarta, valami szerencsétlen rohant feléjük. Nagyon sietős dolga lehet, elvégre megkockáztatta azt, hogy "kis híján" fellökte Kuent. Bár tény és való meg se rezzent, de azért próbálhatna jobban is odafigyelni. A legutóbbi személy akit így látott rohanni, egy kukával a fején végezte. De ez még rosszabbik eset volt, ugyanis a kuka volt alul. Vicces kis visszaemlékezésre erős kedve támad a mosolygásra, de inkább visszafogta magát. Lassacskán célt ér fickó és meglepő módon a két lábán marad. Eleinte majd ki köpi a tüdejét, majd mikor kifújja magát, jobban megered a nyelve. Nem is nagyon figyel rá, de amikor meghallja, hogy az avatár fogságban van, jobban elkezdi érdekelni a dolog. Pár lépésnyit arrébb vonul, nagyjából annyira, hogy senki se hallja és úgy tesz mintha csak jobban körülnézne, majd halkan megszólal.*
- Mit gondolsz erről?
~Segítened kell az avatárnak. ~
- Sejtettem, hogy ezt fogod mondani.
*Azzal vissza is sétál és tovább hallgatja a beszélgetést. Illetve hallgatná, de pont vége szakad. Megvonja vállát, majd hangosan megköszörüli torkát, azon célból, hogy mindenki rá figyeljen. Nem tudja mit tett. Ha sikerrel jár és a jelen lévők mind ráfigyelnek ismét tömegiszonya lesz, de most muszáj erőt vennie magán. Nagyot nyel, majd megszólal.*
- Én is szeretnék segíteni. Jó nyomkövető vagyok, ha szagot fogok talán könnyebben rá is akadhatunk.

Tárgy: Re: Rendőrkapitányság Vas. Nov. 16 2014, 22:09

Ruan csak várt, de a léghajóról nem bukkant fel senki. Kezdte kellemetlenül érezni magát.
~ Hát ezek meg hol lehetnek? Nem szálltak volna fel? Pedig megmertem volna esküdni…~
- Hát, nos… - hebegett. – Nem tudom, merre lehetnek. – nézett sajnálkozóan Nat-ra. Mielőtt bármi mást mondhatott volna a nőnek, egy férfi rohant oda hozzájuk. Kapkodta a levegőt a futás után. Beletelt pár pillanatba, míg összeszedte magát, majd az Avatár hollétéről beszélt. Ez már önmagában elég furcsa volt, hisz Ruan sosem látta még ezt a férfit, majd egy másik is odalépett hozzájuk. Állítása szerint az Avatár barátja.
- A nevét, ha elárulná… - fordult az utóbbi férfi felé Ruan, majd egy harmadik ismeretlen férfihangra is felfigyelt. Egy állatbőrt viselő férfi lépett oda hozzájuk, aki felajánlotta segítségét. – Rendben. – mondta az új szerzetnek. – Hogyan szólíthatjuk? Én Ruan vagyok, a hölgy mellettem pedig Nat. –
~ Tudja hol van Korra? Vajon mennyire bízhatunk benne?... Azok után, amiket a közelmúltban tapasztaltam… Mindenesetre, nyitva tartom a szemem. Na és a másik, aki Korra közeli barátjának mondja magát… és most ez az állatbőrös fazon… Valahonnan ismerős. ~ Gondolatai ráébresztették valamire. ~ Bizalmatlan lettem. Pedig ez rám nem jellemző. Legalább Nat itt van velem, Őbenne azért még mindig bízom. ~

Vendég

Ruan bocsánatkérő tekintetére lett figyelmes, majd abban a másodpercben a férfi meg is szólalt és bocsánatot kért, amiért a többiek, akiket várt, nem bukkantak fel a léghajóról. Mielőtt azonban válaszolhatott volna Ruan-nak, egy sietős férfi csapódott oda hozzájuk, a levegőt kapkodva és két levegővétel között megkérdezte, hogy Ők-e azok, akiket keres. Nat egy bólintással válaszolt. A különös férfi tovább folytatta azzal, hogy tudja, hol tartják fogva az Avatárt méghozzá a városon belül.
- Ismerem azt a helyet. – még mielőtt folytathatta volna, egy nyomozó külsejű férfi is megjelent, akit Nat felismert, Ruan viszont megkérdezte a nevét. – Mako, igaz? – kérdezte tőle, választ nem várva, hisz Nat ismerti Őt a rendőrkapitányságról, még ha a fiú Őt nem is, ami nem meglepő.
Egy Nat számára ismeretlen férfi is odalépett harmadiknak, aki szintén segítségét ajánlotta fel, amit Ruan el is fogadott. Nat kissé kérdőn húzta fel szemöldökét Ruan felé, épp csak annyi időre hogy a többiek ne lássák. Nat megvárta, míg a férfi mutatkozik be először, és utána Ő a bemutatkozást mellőzve, rögtön azzal kezdi: - Indulhatunk? Vagy megvárjuk, hogy újra fel kelljen a nap? – kissé morcos volt, hogy tétlenkednek ahelyett, hogy már elindultak volna Korra felé. Habár még nem volt megbizonyosodva afelől, hogy a hír igaz. Éppen ezért akarta mihamarabb megtudni.
- Azért jó lesz, ha vigyázunk. Könnyűszerrel belesétálhatunk egy csapdába, ha nem figyelünk oda. Nem ez lenne az első, a Fekete Naptól, az utóbbi időben. Ne feledjük, Ha le is vágod egy farkas fejét az még mindig képes harapni. – majd fordult egyet jelezve, hogy Ő indulásra kész, csak a többiekre vár.

Vendég

*Néhány másodpercig gondolkodik a válaszon, lévén mivel megfeledkezett rögtönzött álnevéről, de amint átvillan az agyán az egyik vándorkereskedőtől kölcsönvett név, azonnal kinyögi.*
- A nevem Devei.
*Mondja ismét közömbös hangnemben. A farkasbőrből készült csuklyája még mindig a fején, ezzel eltakarva szemeit. Furcsán és rejtélyesen nézett ki egyszerre, azonban az összhatáson még javított az, hogy csuklyája pont az egykoron nem túl kedvesen morgó farkas fejéből készült.*
~Néha igazán kinyöghetnéd az igazi neved is.~
*Súgja a benne rejlő szellem hangja. Kuen legszívesebben ráordítana, hogy ő meg néha igazán befoghatná, de ezzel csak azt érné el, hogy őrültnek néznék, ez pedig a rendőrségen nem túl szerencsés dolog. Dugták már be diliházba. Igaz, hogy három napon belül sikerült meglógnia, de nem kockáztat meg több látogatást... Mikor a lány elmondja a kis idézetét, Kuen kissé elmosolyodik.*
~A farkas előbb tépi le a fejed minthogy levágd neki.~
*Nagyot sóhajtva, lassan elindul az ajtó felé, ezzel tudatva a többiekkel, hogy indulásra kész. Ha esetleg még hosszabbra szeretnék elnyújtani ezt az eszmecserét, akkor úgy dönt, hogy maga indul el.*

Vendég

A rendőr felráncolja a homlokát amikor a férfi azt emlegeti, hogy szagot fog. Mögöttük egy akaratlanul kiköpi a kávét amit kortyolgatott, azonban mivel kevés az önkéntes így belemegy.
-Üdvözlöm a csapatban.
Közben Night is odalépett, noha nem volt idomár szeretne segíteni. A csapat köré körülbelül húsz darab rohamrendőr gyűlt. A legtöbbjük még fiatal volt és az izgalom hajtotta. Nem ismerték még a Fekete Napot. Mindannyian egyenruhát kaptak -Még Kuen is- s majd amikor mindenki felvette egy furgonba vezényelték őket. Makot nevezték ki az akciócsoport vezetőjének.
-Uraim, a terv a következő. A vízidomárok segítségével behatolunk a Fekete Nap földalatti bunkerhálózatába itt *mutat a városházára a térképen*. Ez az egyetlen megközelíthető rács,így valószínűleg nagy ellenállásba fogunk ütközni. Miután biztosítottuk a termet tovább haladunk a folyosón s közben minden mellékajtót lezárunk. Ne feledjék, hogy ugyan visszavertük a Fekete Napot, de még mindig erősek és az avatárt valószínűleg az egyik legjobb csoport őrzi. Az erőszak minden formája engedélyezett. Mindenki készen áll?

Tárgy: Re: Rendőrkapitányság Kedd Nov. 25 2014, 18:30

Meghallgatom Nat és az új fickó Devei rövid mondandóját. Nat-tól már megszoktam. Ebben az új helyetben örülök a szűkszabúságának, a küldeés alatt ugyanis aligha hiszem hogy lesz idő csevegni. Az új terv szerint velünk, vízidomárokkal fogják végrehajtatni az első támadóhullámot. Ironikus. Majdnem elmosolyodom, amikor eszembe jut, hogy most nincs helye ilyesminek. A szemem sarkából érzékelem, hogy Night is közelebb jön. Ha lehet valaki még szótlanabb, hát Ő az. Vajon m történhetett vele, azóta hogy a szellemerdőben elindultunk léghajóval a város fele?
Ahogy a gondolataimba mélyedve várok a további eligazításra, egy egyenruhás szétoszt mindenkinek egy ugyanolyan egyenruhát, mint ami ő is visel. Szótlanul felhúzom magamra a ruhán, de nem érzem túl kényelmesnek. Próbálok mozogni a ruhában, hogy minden a helyére kerüljön, és hogy szokjam is egy kicsit. Az egyszer biztos, amíg az Egyesült Haderőnél voltam, nem volt ilyen gondom az egyenruhával. Valahogy, az sokkal kényelmesebb volt, biztosan azért is mert mindenkinek személyre szabott ruhája volt. Nat-ot és a többieket figyelem, a reakciójukat a ruhával és a tervel kapcsolatban.