A Tani-villa

First topic message reminder :

"Újra előveszik a Tani-ügyet? Vajon új bizonyíték került elő?
Majdnem pontosan három éve történt az eset, amelyet - sokak szerint méltatlanul - balesetnek nyilvánítottak és az aktát a megoldott ügyek közé süllyesztették. Azonban már ekkor is számos pletyka szólt arról, hogy valójában nem a véletlenről beszélhetünk, hanem a háttérben egy gyilkosság lapul.
Mindez idáig azonban csupán alaptalan feltételezésekről beszélhettünk, most azonban talán új bizonyíték került elő. Az özvegy Perla Tani hirdetést adott fel, melyben fiatal nyomozókat keres az ügy felderítésére. Hogy ennek mi lehet az oka, egyelőre nem tudható, de elképzelhető, hogy hamarosan az ügy teljesen új megvilágításba kerül.
Aki eddig még nem hallott volna az ügyről, annak csupán azt kell tudnia, hogy Yozo Tani tehetős üzletember volt, aki Blackburnben élt, és alig négy nappal születésnapja után égett benn saját pajtájában. A környékbeli lakosokat..."


Ez díszelgett a legtöbb Tűz Ország-beli újság címlapján, és ha valaki olvasta, csak megrázta a fejét, hogy minek kell elővenni azt a régi ügyet. Rég lefutott kör volt már, és úgy tűnt, az újságíróknak sincs semmi ötlete, mivel rukkolhatnának elő a nyár közepén.
Nem így az a néhány önkéntes nyomozó - Night, Azoir, Kuen, Zima és Lina -, akik külön kocsikban zötykölődtek a Blackburn melletti dombon álló Tani-villa felé. A levegő forró volt, és megtöltötte a nyári virágok édeskés illata.
A városka határától már alig néhány perc út volt a magas, kovácsoltvas kerítésig, ahol az öt önkéntes megpillanthatta egymást. Beszélni azonban már nem volt idejük, mert az épület ajtaján egy kipirult arcú, fiatal nő viharzott ki, és kissé ideges mozdulatokkal elkezdte befelé terelni a vendégeket.
- Jöjjenek, Tani asszony már órák óta magukra vár...szellemekre, miért kell ezeknek a hajóknak meg kocsiknak folyamatosan késniük? - sopánkodott, miközben betolta a nyomozókat az ajtón. - Én lennék itt a legboldogabb, igazán a legboldogabb, ha minden renden menne, és nem lenne se késés, se sietség...ó, jaj, de miket is beszélek? Megérkeztük - fordult vissza, már kiegyensúlyozottabban a többiek felé, és rámutatott egy nagy ajtóra.
Odabent egy szalon várta őket, és jól mondta a lány - mindenki rájuk várt, az egész Tani család. Egy középkorú nő, akin látszott, hogy mindig is jólétben élt, két húsz év körüli, és egy kislány, aki alig lehetett tíz éves.
- Üdvözlöm önöket - állt fel a nő. - Az én nevem Perla Tani, ők pedig a gyermekeim, Ayden, Jermaine, és Breonna. Maguk pedig minden bizonnyal az önkéntesek - mosolygott rájuk, de pillantásában megcsillant valami...talán bűntudat, talán hazugság... - Most pedig, foglaljanak helyet, és kérem, mutatkozzanak be - majd az asztal felé bökött, ami zsúfolásig tele volt étellel.

/A nyomozás nagyjából olyan lesz, mint más kalandokban a harc, leírjátok, hogy mit néztek meg, és válaszban megkapjátok, hogy esetleg mit találtok. Az összes szükséges információ az NJK-nál van/

Hát, mivel a lakáj útját állta, átment a szalonba, és elkezdett nyomozni, túrni a dolgokat, ahol talált néhány koszos aktát, miközben kávét ivott. Talán lehet valami ezekben. Volt néhány kép, amik két férfit ábrázoltak, amint sutyorognak vmiről. Elég nehéz dolog, és meggondolja, hogy a lakájt kikérdezze. Ki is kérdezi.
-Uram, mégis miért állja az utamat, talán titkolni akar valamit?
Lani megmutatja neki az aktákat.
-Mit jelent ez? Ismeri a képeken látott személyeket?

Ezután felmegy simán a padlásra. Rövid keresgélés után talál egy satomobilra szerelhető csáklyafegyvert.
-Ez elég fura. Remélem ezt elvihetem. Nem keveset keresnék rajta.
-De most térjünk vissza a tárgyra. Szerintem a lakáj a tettes. Majd meglássuk.

Azoir egy pillanatra megdöbbent az özvegy ajánlatán.
~ Mégis mit kérdezzek? Hogy ő ölte-e meg? Nos azzal esmmi esélyem nem lenne. Talán hogy kik voltak az ellenségei? Ugyan az nem vinne előre. Olyat kell kérdeznem, ami elindíthat valamerre ~ Talán 1-2 percig gondolkodott, majd megszólalt.
- Azt mondja, hogy egy kérdésemre őszintén válaszol... Nos akkor a kérdésem: Maga szerint ki az a családból, aki elvégezhette a gyilkosságot? - kérdezte, majd szúrós szemmel az asszonyra nézett.

/Lanatan/
A lakáj kissé gyanakodva figyelte a fiatal önkéntes tevékenykedését, ahogy Tani asszony is kissé szúrós szemmel méregette az újonnan érkezett nyomozót, de egyikük sem szólt egyetlen szót sem, csendesen várták, amíg kimegy. Jeuben is csak akkor válaszolt a kérdésre, mikor Lanatan visszatért a padlásról, kezében immár a csáklyafegyverrel.
- Amennyiben lehetséges, azt rakja vissza oda, ahol találta. Tudja, errefelé nem igazán kedveljük azokat, akik a család magántulajdonában kotorásznak... - tette hozzá kimérten, és ha akarta, ha nem, felkísérte a fiút a padlásra. - Ha akar, szétnézhet - jelentette ki, de hangja kissé fenyegetően hangzott.
Ez a padlás már sokkal jobban hasonlított az eredeti példányokhoz, mint a pajta szénapadlása. Zsúfolásig tele volt régi dolgokkal, rengeteg mindent találhatott a fiú, ha jól körülnézett. A fal mellett egy komód állt, melynek fiókja félig nyitva volt, és régies ruhák voltak összegyömöszölve benne, kicsit lejjebb, a padlón, öreg játékbabák és plüssállatok porosodtak, de, ha a fiú igazán alaposan körülnézett, észrevehette, hogy a zongora, az egyik szekrény előtt, sokkal tisztább, mint a többi bútor odafent.
- Ami meg a képeket illeti...az éppen Jermiane és Ayden urakat ábrázolja, amint éppen szerveznek valamit...azt hiszem, Breonna kisasszony születésnapja előtt készült a kép. Most pedig, mennem kell....amennyiben bármire is szüksége van, örömmel vagyok a segítségére - fejezte be, majd megfordult, egyedül hagyva Lanatant, aki bármit átnézhetett.
/Kérlek, hogy részletesen írd le, mit hogyan néztél át, azt azonban ne, hogy mi találtál, azt a következő mesélőiben fogom leírni. Inkább próbáld meg leírni a következtetéseidet. Jó nyomozást /

/Azoir/
A nő megkövülten pillantott Azoirra, majd felsóhajtott, szemében szomorú csillogás tűnt fel. Lerítt róla, hogy nem szívesen válaszol a kérdésre, de arcán látszott az eltökéltség is.
- Ha valamit megígértem, akkor azt be is tartom... - jelentette ki, és halványan elmosolyodott. - Tudja, kedves nyomozó úr, a válasz bárki, hiszen mindannyiunknak volt indítéka és lehetősége is...de ha mondanom kell valamit, és őszintén...és lehetőség szerint tárgyilagosan, akkor két emberre tudok gondolni csupán...Jermaine-re és Aydenre...nem, nem gyanúsítom meg a saját fiaimat gyilkossággal...
ez attól függetlenül nem azt jelenti, hogy nem tehették ők - felállt, és az ajtó felé indult. - És, akár még én is tehettem...tudja, a migrén igazán jó alibi egy gyilkosság elkövetésére - szélesen elmosolyodott, és kilépett a folyosóra. - Ó, igen...ha még bármi kérdése lenne, akkor azt hiszem, mindenki szívesen válaszol...de egyelőre, inkább nézzen szét a birtokon. A friss levegő lehet, hogy jó tenne magának...

/Kuen/
Breonna meglepetten fordult meg, szeme kitágult a döbbenettől, de megállt. Félredöntötte a fejét, majd lassan, nagyon lassan bólintott.
- Ha gondolod, akkor eljöhetsz velem a városba - mosolyodott el, és továbbindult, miközben folyamatosan beszélt. - Tudod, nálunk mindenki tűzidomár...állítólag már a legelső Tani is az volt, nagyszerű idomár...apa mindig úgy mesélte, hogy az első ősünk a sárkányoktól tanult - felnevetett. - Én ezt nem hiszem el, de azt tudom, hogy a nagyi is, meg anya és a családból mindenki tűzidomár. Ayden olyan jó, hogy amikor Köztársaság városban járt, beállt egy idényre proidomárnak. De Jermiane nem olyan jó...őt még én is le szoktam győzni - tette hozzá büszkén. - Sokat gyakorlok...de szeretem ezt csinálni...a lángok olyan gyönyörűek!
Miközben beszélt, haladtak a birtok sarkai felé, és lassan elérték a hatalmas vaskaput. Innen az út egyenesen Blackburn utcáira vezet.
/Kuennek a kaland Blackburn utcáin folytatódik/

Lanatan, látva hogy a házban nem sokat lehet látni, lemegy a pajtába, a halál helyszínére. Mitagadás, csoda hogy nem dőlt össze.
-Még mindig nem áll össze a kép. De látom, hogy a lakáj, és tani asszony szúrós szemmel méreget. Vigyáznom kell.
Lani nyomokat keres, hátha talál valamit. Valami megjelölést, stb.
-Ez az eset példátlan, mért pont a szülinapja után pár nappal történt? Akár az is lehet, hogy egy távolabbi családtag lehetett. Ámde kitudja.
Lani ezekután visszamegy a házba, és kikérdezi Tani asszonyt.

Visszatérek a dolgozószobába, nem is válaszolok Jermaine felháborodására többet, mindössze annyit, hogy:
-Attól, hogy nem értenek egyet a történet nem fog teljesen különbözni.
Ahogy haladok vissza a szobába észreveszem, hogy a két lábon járó házőrző és a kislány felszívódott a birtokról, a szobába érve pedig látom, hogy az egyik hölgyike a kapitányságról a levesembe akar köpni. Ez az én ügyem, még csak nem is a kapitányság rendelt ki ide.
-Az információk titkosak, minden egyes lejegyzett kazetta egyenesen a rendőrkapitányságra kerül, erről tájékoztatniuk kellett volna magát Mrs.
Ezután elveszek az asztalról egy újabb gyümölcsnyársat, majd az egész tálcát elhúzom Taira közeléből, ami az enyém az ne kelljen neki. Mindig is egyedül dolgoztam ráadásul ez a csaj...Teljesen sötét. Még jó, hogy egy rejtélyes gyilkos után nyomoztam Köztársaság Városban amikor az az egész dolog történt. Az az elmebeteg a naplóval, nyilvánvaló, hogy épeszű ember nem használna egy füzetet az emberek gyilkolására. Ah...az egyik legnagyobb ügyem volt, a füzetet elégettük és ezzel rendbe tettük a várost. Nem, nem így kell gondolkodnom. Az csak egy ügy volt a sok közül, az már a múlt most erre kell koncentrálnom. Feltűnik, hogy Ayden valamit a könyv alá szúr. Felállok az asztaltól, sétálgatni kezdek majd amikor a férfi nem figyel kihúzom azt a könyv alól, majd Taira ittlétét kihasználva ugráltatni kezdem hisz tudomásom szerint én vagyok a rangidős tiszt. Be kell valljam élvezem a helyzetet, konkrétan asszisztensemként kezelem a csajt.
-Taira kisasszony, ahogy ön mondta ez egy hivatalos ügy, jelen esetben én a főnöke vagyok, ugyanis én vagyok itt a rangidős tiszt tehát kérek egy teljes listát a Tani apa közelében tartózkodó emberekről. A csecsemőktől kezdve mindenki nevét, foglalkozását, jelenlegi és három évvel ezelőtti tartózkodási helyét, munkáját és kapcsolatát tüntesse fel rajta. Ezt estére kézbe kérem, vagy akár le is léphet.
Be kell vallanom, hogy nagyon jól esik bunkózni ezzel a csajjal. Ő egy háborús bűnös, bűnhődnie kell még ha ez csak a kicsinyesebb bosszú egyik fajtája.
-Ja és eközben hozasson egy kávét, fánkot és még néhány gyümölcsnyársat illetve küldje be a Zima nevű nyomozót.
Megvárom amíg Taira távozik, bármennyire is lesz ideges, engedetlen mindenképpen kiküldöm őt a szobából.


/Ha Ayden lapján valami fontos volt/

-Tehát Ayden, mivel magyarázza ezen lap tartalmát? Jermaine, tud erről valamit?

/Ha Ayden lapján jelentéktelen dolog volt/

-Jermaine, üdvözlöm kérem foglaljon helyet és akár bele is vághatunk a dolgokba. Első és legfontosabb kérdésem az lenne, hogy zavarná-e magukat egy tüzetes házkutatási parancs azonnali hatállyal elkezdve? Félre ne értsen, nem mintha nem bíznék meg magukban de nem bízok meg magukban. Szóval ha nem bánja, szeretném én és a másik két "kollegina" átvizsgálni a lakást így megkérem, hogy menjenek el otthonról. Ígérem mindent visszateszünk a helyére. A minimális diszkréció fenntartásának érdekében EGY megismétlem egy ember maradhat a házban, lehet az a személyzet vagy a család tagja is. Nem érdekel, de az illető nem nyúlhat semmihez csak szemlélhet.

- Amennyiben ön a rangidős tiszt, meglep, hogy nem tudott az érkezésemről. És amennyiben ön is elolvasta azokat az aktákat, amelyekből én tájékozódtam az érkezésem előtt, tudna róla, hogy pontosan fel vannak jegyezve az alábbi információk. Az érkezésem előtt végeztem egy részletes kutatást az elmúlt három évben folytatott tevékenységeikről. Amennyiben kívánja, megtekintheti. Tudtommal, mivel nyomozó vagyok, nincs benne a munkaköri leírásomban, hogy kávét főzzek, fánkot, és gyümölcsöt hozassak magának. Amennyiben ilyen apróságokra vágyik, bátorkodom javasolni, szerződtessen egy asszisztenst. Pontos utasításokkal érkeztem ide, mégpedig, hogy segítsem a nyomozást. Ön nyilvánvalóan nem kedvel engem, és ez kölcsönös. Lenéz a múltban elkövetett cselekedeteim miatt, ami teljes mértékben érzelmi alapokon nyugszik, tekintve, hogy a logika azt diktálja, engem már semmi nem köt ahhoz a csoporthoz. Hogyha eredményes nyomozást akar, szüksége lesz rám, és ezt nagyon jól tudja, amennyiben maradt önben logika. Tisztában vagyok az értelmi szintjével, de a vezetői képességeit erősen bírálom, amennyiben egy ilyen komoly ügyben nem használja fel az összes elérhető segítséget. Együtt dolgozom önnel, mivel ez a döntés megalapozott, és logikus. De ne várja el, hogy ugráltathasson. Ha már ennyire vájkálni akar a múltamban, tudhatja, hogy egyedül intéztem szinte mindent, egész életemben. És nehezményezem, ha lenéznek. - néztem Nightra, mozdulatlan arccal.
A rendőr irritálóan viselkedett, és pontosan ismertem az okát. Ostobának is hitt... minden alkalommal, amikor találkoztunk, úgy kezelt, mintha nem is érteném, amit mond. Én nem tartottam róla semmit.... Ami alapján véleményt formáltam, mindig vagy bizonyosság, vagy megalapozott, átgondolt feltételezés volt. Ezért bíztak meg bennem a rendőrségen, ezért lépdeltem fel gyorsan a ranglétrán. Mert sosem alapoztam spekulációra. Night azonban büntetni akart, nyilvánvalóan. Okos volt, jó rendőr, de vezetőnek, hamar rájöttem, hogy csapnivaló vezető. Az előítéletei irányították, így nem tudta kiismerni az alkalmazottait. Az események nagy részét átlátta.... de az emberek viselkedését nem.
- Természetesen nem ellenkezem, de mielőtt beküldöm, megkérdezem Zimát néhány dologról. Rákérdeznék, hogy nem zavarja-e, de egyértelműen zavarni fogja, vagyis puszta időpocsékolás lenne. Amennyiben érdeklik az adatok a családtagokról... a satomobilom úgy húsz méterre parkol a háztól, a hátsó ülésén vannak a mappák. Keressen meg, és odaadom a kocsikulcsot. El nem küldhet, parancsom van, és meglepődne, de Lin Beifong parancsnok aláírásával. Mr. Akiyama, ne tartson ostobának. Sokan belebuktak már. - mondtam végül, majd kisétáltam a szobából.
Végigsétálva a folyosón, találkoztam Zimával. Tudtam ki ő, az önkéntesek névsorát megkaptam. Odaléptem hozzá, és kezet nyújtottam:
- Üdvözlöm, Taira nyomozó vagyok. Zima, ugye? Elnézést, ha megzavartam a kihallgatást, nem régen helyeztek ide. Érdeklődnék, hogy milyen információkat szerzett eddig, hogy minél hatékonyabban járulhassak hozzá a munkához, illetve Mr. Akiyama is keresi önt, aki éppen a Tani fiúkat hallgatja ki. - mutatkoztam be, és tettem fel az első kérdéseket.

~ Azt hiszem, most lett elege belőlem, de egész sok mindent megtudtam tőle… De a francba, én akartam elküldeni Irisszért és egy csésze teáért… no mindegy. Visszatérve az ügyre. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy Jeuben tette, de azért még nem vagyok teljesen biztos benne. Hm… érdekes ez a család, az biztos. Egy elvileg tisztességes, babonás elhunyt üzletember, a pénzéhes, fura feleség, akinek van egy barátja... Ez a Seto úr is eléggé érdekes, meg kell majd találnom, hogy kivallassam. És ott vannak még a gyerekek. A kis lányt igazából kizárnám az egészből, bár az ilyen gyerekek sokat szoktak tudni… A két sráccal majd később fogok foglalkozni. Remélem, találok majd valami érdekes papírt Tani úr dolgozószobájában. Valami kis csavart a családban, vagy nem is tudom… vagy valami kétes üzletről… ~ Ekkor visszatért Jeuben Irisszel, majd újra eltűnt.
- Köszönöm az együttműködést! – szólt még a férfi után.
~ Nem baj, úgy is akartam beszélni Irisszel… ~ A lányhoz fordul.
- Üdvözlöm, Iris! Ha már úgy is itt van, szeretnék feltenni néhány kérdést. Először is, Ön mióta dolgozik a Tani családnak? Szereti a munkáját, megbecsülik? Kérem mondja el, milyen a viszonya a családtagokkal, illetve Jeubennel! És milyen volt az elhunyttal? Őt milyennek ismerte? Valamint kérem mesélje el az ön szemszögéből az eset napját! Hol tartózkodott, mit csinált? Illetve ki tudja ezt igazolni? Előre is köszönöm a válaszait!
Egyelőre úgy döntött, megvárja ezekre a kérdésekre a választ.

/Night/
Kedves Anna!
Tudom, rég találkoztunk, legutóbb akkor, mikor Köztársaság városban jártam, de nagyon örültem a levelednek. Rég hallottam felőled, de örülök, hogy jól haladtok a bajnokságban - nálunk viszont teljes a téboly. Emlékszel, legutóbb írtam, hogy apám meghalt. Na, most újra előássák az ügyet, és a ház nyüzsög a nyomozóktól. Ha szerencséd van, ezt a levelet is elolvassa az egyik, komolyan, a rendőrök gyöngye úgy néz rám, mintha én lennék a gyilkos. Majd persze, személyesen elmesélem az egész ügyet.
Ami a családomat illeti, mindenki jól van, habár...

- Nyomozó úr, ennyire érdekli a magánéletem, hogy már a leveleimet is elolvassa? - kérdezte Ayden, hangjában leplezetlen gúnnyal, miután a nyomozó átfutotta a sorokat. Észrevette, hogy Night elemelte a papírt, de úgy döntött, csak most fűz hozzá bármit is. - Tudja, megértem, hogy magának minden apró információmorzsára szüksége van, de kérem...a régi proidomár barátaimmal váltott leveleimnek ehhez semmi köze...elvégre, apámat nem vízidomítással vagy épp egy nagy sziklával ölték meg, nemde?
Mindkét fiú csendben hallgatta végig a férfi ötletét, vagy inkább parancsát, majd összenéztek. Jermaine kissé idegesnek tűnt - látszott rajta, hogy nincs ínyére a dolog, hogy az egész házat felforgassák a pincétől a padlásig, bátyja ezzel szemben mintha jót vidult volna a dolgon.
- Ugyan már, öcsi...nem rejtegetsz a szobádban gyilkos fegyvereket, vagy épp terveket a pajta felgyújtásáról, ugye? - elvigyorodott, a fiatalabb pedig megrázkódott.
- Tudja, nem igazán kedvelem, ha a dolgaim között kotorásznak...bár nem szokásom senkit sem megölni csak úgy, azért vannak dolgok, amik csak rám tartoznak - jelentette ki. - De nem fogok ellenkezni...mindazonáltal, megkérném a tisztelt nyomozókat, hogy azért kezeljenek mindent diszkréten - jelentette ki, és gyűlölködő pillantást vetett valakire. Ez a valaki azonban nem Night volt - hanem Ayden, és ha a rendőr eléggé figyelt, könnyen észre is vehetett. Ezek után a szőke fiú kiviharzott a szobából.
- Az öcsém idegileg labilis jó ideje - tette hozzá, azonban továbbra sem tűnt túlságosan együtt érzőnek. - Nos, ami a házkutatást illeti...nyugodtan. Mindannyiunk érdeke, hogy a gyilkos személye lehető leghamarabb megkerüljön. És azt hiszem, hogy közelebb kerüljünk a bizalmához, Iris marad...ha valaki, hát ő neki fogalma sem lehet, mit kell rejtegetni - szélesen elmosolyodott, majd az ajtó felé indult, majd hirtelen visszafordult. - Azt az egyet azért ne feledje, Akiyama úr, hogy itt semmi sem történik véletlenül.

/Taira/
Ayden Tani még a folyosón utolérte a lányt.
- Nagyon örülök, hogy találkozhatunk, kisasszony, sok jót hallottam már magáról. Tudja, örülök, hogy nem Akiyama az egyetlen hivatalos személy, aki részt vesz a nyomozásban...úgy érzem, nem kedvel engem annyira, de, mit mondhatnék? Nem is az a dolga - elmosolyodott. - Nagyon remélem, hogy egyszer majd úgy is elbeszélgethetünk, hogy nem tart gyilkosnak - elhallgatott. - Amennyiben pedig a másik önkéntest keresi, jöjjön erre. Az én utam is épp arrafelé visz - mondta, és elindult a folyosón, Jeuben szobája felé.

/Zima/
Iris kicsit izgatottan ült le Zima elé, és idegesen csavargatni kezdte egyik gesztenyebarna hajtincsét. Látszott rajta, hogy szeretne minél jobban felelni a lány kérdéseire, így nagy levegőt vett, és belekezdett a mesélésbe.
- Ó, tudja, alig három éve dolgozom itt, de csodálatos a család. Szeretek mindenkit, és ismerem is őket egészen kicsi gyermekkorom óta...igazán, igazán csodálatos emberek, bár az öreg...ő rettenetesen mogorva tudott lenni, már attól is, ha valamit egyetlen centiméterrel odébb tettem, mint azt ő akarta.
- Az a nap pedig...csodálatosan indult. Gyönyörű nyári nap volt, és Jermaine megkért, hogy ne úgy vegyek részt az ünnepségen, mint a személyzet egy tagja. Reggel már korán felkeltem, nem Breonna ébresztett fel, hajat mostam, és előkészítettem s legszebb ruhámat. Emlékszem, reggel szemerkélt az eső, és Ayden bosszankodott, hogy így semmi sem lesz a sütögetésből, de alig egy fél órára rá, egy hatalmas szivárvány jelent meg az égen. Annyira boldog nap volt...aztán ebéd után bejöttem a házba, de mikor meghallottam, mi történt, azonnal kirohantam...a pajta lángokban állt, és Ayden dühösen kiáltozott, hogy segítsen valaki... - elhallgatott. - A délután borzasztó volt. Nekem kellett Tani asszonnyal is közölnöm a hírt, hogy mi történt... - ajkába harapott. - Másra sajnos, nem emlékszem... - abban a pillanatban lépett be az ajtón Taira, nyomában Ayden Tanival.
- Épp téged kereslek, Iris...gyere, beszélnem kell veled - adta ki az utasítást, a lány pedig biccentett.

/Lanatan/
A fiúnak már nem volt ideje, hogy kikérdezze Tani asszonyt, a családdal együtt neki is el kellett hagynia az épületet, így Blackburn utcáira került, Taniékkal együtt. Ha akarta, akkor most jött el az alkalom, hogy feltegye kérdéseit.
/A kaland Blackburn utcáin folytatódik/

Fél óra múlva az egész villa kiürült, a három nyomozó így nyugodtan szétnézhetett, megfigyelhetett minden apró részletet.

~Gondoljuk át a lehetséges okokat és kérdéseket...~ Gyorsan átgondoltam mindent. Kinek lenne oka megölni ezt a férfit? Megannyi kérdés merült fel bennem, és már azt is tudtam, kiknek tegyem fel, de az Akiyama által elrendelt házkutatás se volt rossz lépés. Könnyebben boldogultam az emberekkel... a megfelelő szóhasználat, egy-egy felszínes gesztus, kemény, konkrét kérdés úgy formálta az illető tudatát, akárha bábú volna egy sakktáblán. Valahol kegyetlenség volt... de szórakoztatott. Átsétáltam a konyhába, és miközben lejegyzeteltem a kérdéseimet egy papírra, főztem magamnak egy feketekávét... tej és cukor nélkül, ahogy mindig ittam. A keserű folyadék égette a torkomat, miközben átgondoltam, mely helyiségeket kell megnéznem. A szobákat mindenképp érdemes megszemlélni, személyes tér, amit bárki nehezményez, ha bolygatják. És ott vannak a "titkos" helyek, problémás múltú családokban a gyerekeknek kell egy menekülési útvonal, egy szelep, amin át megbirkóznak a traumával, amit elzárnak a világ elől. És ha bármelyik gyereknek szerepe volt a gyilkosságban, vagy tudott valamit róla, akkor akárhová menekült a világ elől (mert biztosan menekült), ott megtalálni mindent, ami utal az eseményeket követő időszakra. Kortyoltam még egyet a kávémból, és eldöntöttem, hogy először Tani asszony hálószobájában nézek szét. Áttöltöttem a kávé maradékát egy papírpohárba, és úgy léptem ki a folyosóra. Megláttam Akiyamát, és Zimát, miközben a hálószoba felé indultam. Nem akartam leállni beszélgetni... a célra kell koncentrálnom. Most minden sérelem lényegtelen, a feladatra kell koncentrálni. Olyan ez, mint mikor az ember harcban készül bevinni az ütést. Az ellenfél torkát kell néznie... így átlátja az egész testet, reagálhat minden mozdulatra, de nem téríti el a szem üzenete.
Megálltam az ajtó előtt.

~ Nem tudtam meg túl sok mindent, de azért van itt egy-két apróság… Jermain és Iris? Lehet itt valami? Mondjuk nem valószínű, hogy az ügy szempontjából lényeges… Azt vajon miért emelte ki külön, hogy nem Breonna keltette? Fura… ~ Zima még rá akart kérdezni egy-két apróságra, esetleg erre a Seto úrra, de nem volt rá módja, mert hirtelen nyílt az ajtó. Ayden Tani kihívta Irist beszélni. Zima ekkor vette észre, hogy áll mögötte egy nő, aki rögtön bemutatkozott. ~ Még egy rendőr… ~ Elfogadta a felé nyújtott kezet. ~ Nem tudom, mennyit érhet az ő szemükben a nálam lévő információ. Nyílván nekik vannak az emberekről aktáik… Gondolom Night is ezért akar látni. Mondjuk még pár dolognak utána néznék…~
- Üdvözlöm Taira nyomozó, valóban Zima vagyok. Egyelőre nincs sok információm, de azt tudom, hogy jelen esetben minek szeretnék utánajárni. Ha megbocsát, akkor megkeresem Akiyama nyomozót, hogy neki is elmondhassam ezt.
~ Fura, hátborzongató ez a nő… de ez most lényegtelen. Beszélek Nighttal, aztán irány a dolgozószoba. ~ Kikerülte a nőt, majd visszament a szalonba. Meglepte, hogy Tani asszony és semelyik önkéntes sincs már ott, de végül csak megvonta a vállát. Megtöltötte a csészéjét teával és már fel is hajtotta. ~ Hm… Egyelőre senkit sem sorolok hátrébb a listán, bár úgy tűnik, Iris ártalmatlan és Jeuben meg Tani asszonyt nem kedveli… egyszerűbb lenne, ha minden gyanúsítottat ismernék… biztos vannak még olyan személyek, akik szóba jöhetnek… Na jó, essünk túl azon a beszélgetésen, aztán irány a dolgozószoba. ~ Zima megrakott egy kisebb tálcát süteménnyel és gyümölccsel. Édesszájú volt, különben is, a gondolkodáshoz kell a cukor. Így ment oda ahhoz a szobához, ahol Night tartózkodott. Bekopogott, de aztán észrevette, hogy nyitva van az ajtó, így belépett.
- Üdv, Taira nyomozó azt mondta, beszélni szeretne velem. Miről lenne szó?
Míg Zima a válaszra vár a süteményt majszolja. Aztán rádöbben, hogy igazából tök bunkó, így a férfi felé nyújtja a tálat és rámosolyog.
- Kér?

~ Ez a fotóalbum egyre érdekesebb... Minek teszi valaki időrendi sorrendbe, ha közben újakat tesz közéjük... Bárcsak okosabb lennék ezekben a logikai összefüggésekben... Megvan keresek valakit és megkérdezem, hogy mit tudna mondani.~ Lina boldogan mászott le a létrán és indult el a villa felé.

Mikor beért, végigrohant a házon, keresve valamelyik nyomozót. Egyszer csak meglátta Tairát, és odarohant hozzá.
- Szia, Lina vagyok és nyomozó. - kezdte hadarni - találtam valami érdekeset, de... - itt elhallgatott, mert elszégyellte magát, hogy milyen tudatlan a többiekhez képest. Egy-két másodperc után folytatta, bár érezte, hogy az arca vörösödni kezd - De sajnos nem tudok hozz kapcsolni semmit sem. Gondoltam, hogy valaki segíthetne, és megtaníthatna arra, hogy hogyan fedezzem fel az összefüggéseket.

/Taira, Lina/
A lányoknak volt néhány perce megbeszélni a dolgokat, amiket Lina talált, aztán Iris lépett melléjük, kezében a szobák kulcsaival, majd, miután Taira kezébe nyomta a megfelelőt, el is viharzott a másik irányba. Azt azonban észrevehették, hogy kissé riadtan pillantott vissza a náluk lévő fotóalbumra.
- Ha gondolják, eltehetem...hogy ne zavarjon - jegyezte meg halkan, szeme pedig ijedten megcsillant. Megvárta a két önkéntes válaszát, és a konyha felé vette útját. - Gondoltam, csinálok valamit...mondjuk teát - tette hozzá némileg zavartan, és lement a lépcsőn.
Mikor Taira és Lina beléptek a szobába, orrukat erős, és émelyítő parfümszag csapta meg, s a szoba is jól tükrözte lakója személyiségét. Szépen berendezett szoba volt, nagy ablakokkal, és egy erkéllyel, ami egyenesen a birtok mentén elterülő erdő és a pajta felé nézett. Ha egy pillanatra megálltak, és kinéztek, két alakot láthattak beszélgetni a fák közelében. Annyi még ekkora távolságból is könnyedén megállapíthattak, hogy mind a kettő fiú, és egyiküknek égővörös haja volt.
A két lánynak rengeteg ideje volt, hogy körülnézzenek a szobában. A bejárati ajtó mellett egy hatalmas nagy szekrény állt, aminek az ajtaja félig nyitva volt, s hosszú, láthatólag drága ruhák lógtak benne. Nem messze az ablaktól állt egy íróasztal, melyen tökéletes rendszerben voltak elhelyezve. Az ágy mellett egy kisebb éjjeliszekrény volt, melyre egy papírt tettek - pontosabban szólva, borítékot, mely "Perla" névre volt címezve.
Találhattak még egy óriási ékszeres dobozt, néhány könyvet, és mellettük pár fotóalbumot is, de könnyen észrevehették, hogy a helyiség tele volt fiókokkal, illetve, hogy az egyik függöny mögött, ami elsőre csak egyszerű dísznek tűnt, valójában azonban egy ajtót rejtett.

Örömmel tapasztaltam, hogy akit akartam az eltakarodott a szobából. Remek, így nem kellenek azok az idióta hivatalos papírok és többi idióta szabály. Remélem feltúrnak mindent. Közben Taira kioktatott.
-Amennyiben nem fog ellenkezni, akkor kevesebb duma és több munka. A kávét pedig köszönöm.
Azzal kiveszem a kezéből a poharat, de úgy, hogy pár csepp a lány kezére szökjön.
-Cukor nélkül, épp ahogy szeretem. Ez plusz pont tőlem magának cukorfalat.
Ezután reagálok a többire is.
-Ne tartsam ostobának? Hát bizonyítson hölgyem. Ami az érzelmeimet illeti, azok nekem nincsenek és ha lennének sem lenne közük hozzá.
Majd egy hatalmasat beleszagolok a kávéba, bemegyek Ayden dolgozószobájába. Közben igyekszem elérni a kapitányságot. Az üzenetemben kérvényezek magam mellé két nyomozót /NPC-k akiket lehet küldözgetni ide-oda / és egy furgont a műveletek irányítására. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szükségem lesz egy nyomozócsoportra mivel az idő sürget a tettes pedig menekülhet. A következő utam Taira autójához vezet, behozom a papírokat és többször elkezdem átnyálazni a szöveget minden apró részletre odafigyelve. Ha ezzel végeztem akkor kezdek neki a kutakodásnak. A könyveket lapról lapra végiglapozom, semmi sem kerülheti el a figyelmemet. Ekkor lép be Zima.
-Ahh, üdvözlöm. Az a nő semmit nem tud időben elintézni. Mindenesetre amit szeretnék az egy ajánlat és egy parancs keveréke. Először is szeretném magát bevenni a nyomozócsoportba, ez az ajánlat rész...A második rész pedig az, hogy mivel hivatalosak is vannak itt így kötelessége minden információját kiadni a rendőrségnek, jelen esetben nekem. Süteményt pedig nem kérek, köszönöm.
Ezután a közben behozott gyümölcsnyársak fogyasztásába kezdek.
-El is felejtettem, üljön le nyugodtan és vegyen párat...utána lássunk munkához.

Akiyama viselkedése hidegen hagyott, ám problémát jelentett. Személy szerint könnyen túlléptem gyermeteg, logikátlan gúnyolódásain... Állította, hogy nincsenek érzelmei, pedig ezt a létező legrosszabb embernek mondta ~Érzelmek nélkül nem lehet születni. Azt kiölik az emberből. És magának, Akiyama, fogalma sincs milyen módon lehet azt végrehajtani. Ha nem lennének érzelmei... régen nem mosolyogna.~ A szobába ugyan bejutottunk Linával, ám megmaradt a probléma... Mr. Akiyama immár egyértelműen bizonyította: Képtelen előítéletek, és diszkrimináció nélkül, objektíven szemlélni a lehetőségeket, és kihasználni minden lehetőséget. Elismert korábbi eredményei ellenére viselkedése kifogásolható, és hátráltatja társai munkáját. A cél volt az első, személyes sérelmek, szubjektív vélemények csak gondot jelenthettek. Egy rövid időre visszasiettem az autómhoz, intve Linának, hogy várjon egy keveset.
- Nézd meg a borítékot, és próbálj minél alaposabban körülnézni. Hamarosan visszajövök, de el kell intéznem néhány dolgot.
 Összeszedve a gondolataimat jelentenem kellett. Körülnéztem, és miután nem láttam senkit a környéken, beültem az autóba, bezártam az ajtókat, és üzenetet küldtem a városi rendőrség vezetőinek:
- Itt Taira nyomozó, Köztársaság városi rendőrség. A Tani ügy feltérképezésével foglalkozom, egy Night Akiyama nevű nyomozó társaságában. Az ügyben elértünk haladást, Mr. Akiyama házkutatást rendelt el, ám, noha elismerem korábbi lenyűgöző sikereit, nyugtalanító fejleményeket tapasztaltam vele kapcsolatban. Mr. Akiyama, mint rangidős rendőrtiszt, önkényesen használja fel a pozíciójával járó hatalmat, hátráltatja mind az önkéntesek, mind a rendőrség munkáját, amelynek maga is része. Noha felelősségteljes, logikus, átgondolt lépéseket várnánk tőle, minden jel arra mutat, hogy előítéletek, és megérzések erősen befolyásolják a viselkedését, hangulata gyakran hullámzó. - írtam le pontosan a tapasztalataimat. - Mivel Mr. Akiyama tapasztaltabb nálam, mindenképp egyetértek azzal, hogy szükség van rá ennél az ügynél. De kérvényezném hatáskörének lecsökkentését, illetve igényelném egy gyilkossági ügyekben tapasztalt rendőrtiszt ellenőrzését, mert attól tartok, egyikünk sem alkalmas teljes kontroll megtartására egy ilyen kaliberű ügy felett. Mind a rendőrség, mind az önkéntesek munkáját megkönnyítené egy logikusan gondolkodó, felelősségteljes rendőrtiszt felügyelete. Remélem, nem jelent komoly gondot a kérvényem. - fejezem be.
Semmilyen hátsó szándékom nincsen. Tudom, hogyha jóváhagyják a kérvényemet, Akiyama dühös lesz rám, és biztosra veszi, hogy őt akartam eltávolítani az útból, ám ha egy kicsit is ismerne, tudná, hogy sosem hazudok. Számomra csak a cél a fontos, az sosem, hogy ki fölözi le a hasznot. Ezért nyújtottam be a kérvényt, nem másért. Hogy a nyomozás során mindenki a lehető legjobbat hozza ki magából. És Akiyama első, és utolsó pillanatban is olyan embernek tűnik, akinek ha szabad kezet adnak, nem tudja kezelni a hatalmat, ha tenger az idő, elvész benne. És ezzel a rendőrség legtöbb tagja tisztában van már. Neki az fog a legjobbat tenni a nyomozásban, ha ott lesz felette is valaki, aki ellenőrzi... engem pedig úgy sem zavart soha a kontroll. Ha igazságtalan, figyelmen kívül hagytam. Ha igazságos, követtem az akaratát. Így hát ültem az autóban, és vártam a választ. A rádió csak a rendőrség üzeneteit képes fogadni, és lehetetlen lehallgatni, ezt külön kérvényeztem, mikor megkaptam az autót... sosem érzem magam biztonságban. Jobb mindenre felkészülni. Időközben gondolkodtam a szobából látottakon, és vártam, hogy végre megkapjam az üzenetet... elfogadják-e a kérelmem. Minél előbb vissza akartam indulni a szobába, és megtudni, Lina, mit talált a levélben.

Zimát meglepte az ajánlat. ~ Mi a manó? Miért pont én? Érdekes… Végül is én kezdő vagyok... Bár nem szeretem, ha van felettesem, de legyen. ~ A lány letette a tálcát az asztalra, majd a férfi szemébe nézett.  ~ Egyébként egész helyes… csak ne magázna, attól a hideg futkos a hátamon. ~
- Legyen, viszont még mielőtt elmondanám az információimat volna egy kérdésem. Miért vesz be a csapatba? ~ Hm… lehet, hogy rólam is van egy akta? Kíváncsi vagyok, mi lehet benne, ha van… ~
Ha megkapta a választ, folytatta.
-  Értem. Akkor térjünk a tárgyra. Nem tudom, mennyi hasznos információval szolgálhatok, de elmondom, amit tudok.
Ezután beszámolt mindenről onnan kezdve, hogy Tani asszonnyal beszélt. Csak a tényeket mondta, hasonló hivatalos hangnemben, mint ahogy Night beszélt. A nagy monológ után nagyot sóhajtott. Csak ekkor fordította a tekintetét az asztal felé. Egészen kiszáradt, így megfogott egy gyümölcsnyársat, evett pár falatot, majd folytatta.
-  És ha megengedi, elmondanám a saját véleményem. Egyelőre senkit sem zárnék ki a gyanúsítottak listájáról. Tani asszony nagyon gyanús, valamiről hallgat. Még ha nem is ő ölte meg, valami itt sántít. Jeubenről nem feltételezném, hogy a barátja ellen fordulna, inkább fordult volna az asszony ellen. Nem kedvelte… Szerintem ő is titkolózik. Iris meg… szerintem a légynek sem tudna ártani, de ki tudja? Szerintem két helyen lenne érdemes körülnézni. Már jó ideje szeretném megnézni Tani úr dolgozószobáját. Hátha ott találok valami okot az őrületére… meg van pár elméletem, amiknek szeretnék utánajárni. És érdemes lenne még megnézni Tani asszony hálószobáját is… Meg engem nagyon érdekel ez a Seto úr… Nos, én végeztem. Ön is megosztja velem esetleg, mire jutott a testvérekkel?

/Night, Zima/
A nyomozónak kelletlenül tudomásul kellett vennie, hogy, mivel ez nem hivatali ügy, nem kaphat segítőket, és ez, minden bizonnyal, kissé bosszantotta is, de legjobbnak látta, ha visszamegy a szobába, és itt kezd kutakodni, hátha valami érdekeset talál - ami nem tűnt hiábavaló reménynek, tkeintve, hogy ennyi irat közül nem lehetett mindent eltüntetni, aminek köze lehetett az ügyhöz. A férfinek azonban még így is, hogy bosszankodott, volt ideje menet közben átnézni az aktákat, de különös dologra bukkanhatott. Egy egészen másmilyen Tani családról szóltak, akik ráadásul Köztársaság városban éltek. Úgy festett, Taira kivételesen rossz iratokat hozott el.
A szobában rengeteg dolguk volt, mivel a fiókok, a szekrények mind tele voltak iratokkal, legnagyobb részük viszont teljes mértékben üzleti jellegű volt, csupán az üzlet részleteit tartalmazta. Ahogy azonban haladtak a könyvespolcon, érdekesebb dolgokat is találhattak. Néhány pénzügyi irat közé volt becsúsztatva jó pár magánlevél, vagy épp feljegyzés, amire érdemes lehetett vetni néhány pillantást. Közben, Night is talált valamit, az egyik könyvben. Ahogy felemelte, egy fénykép hullott ki belőle, ami egy vörös hajú, nevetős arcú lányt ábrázolt, amint épp átkarolja Aydent. A hátuljára csupán néhány szó volt firkantva, elegáns, kerek betűkkel: "Aydennek, a te Jade-edtől."
/Akkor most következzenek a levelek, és egyéb iratok /
Kedves Jade!
Köztársaság városban minden teljesen más, mint otthon...igazság szerint néha úgy érzem, mnitha megfulladnék az emberek között. Persze, proidomítani jó, és a csapattársaimat is szeretem, de azt hiszem, jobb Blackburnben. Persze, lassan majd megyek haza, de a legutóbbi veszekedés után...megértheted, hogy nincs sok kedvem.
Ami az ügyet illeti, ami után megkérted, hogy nézzek utána, egészen érdekes eredményre jutottam. Úgy fest, igazad volt, mindenben, viszont egyelőre nem látom át a rendszert abban, hogy..." - itt egy jól látható égésnyom következett, és a levél második fele sehol sem volt. A többi irat tartalma is hasonló volt, egyetlen naplószerű bejegyzést találtak, amit láthatóan nem Ayden vitt papírra. Egyetlen szó látszott belőle: örökbefogadást, egyébként az egészet fekete tintával öntötték le - itt is csak azért látszódhatott, mert a tintaréteg valamivel vékonyabb volt.

-Miért veszem be a csapatba? Igen egyszerű. Az ügy minél előbbi lezárásának érdekében. Hiszen több szem többet lát, tartja a mondás nemde?
Ennyivel lezártnak tekintem a kérdését.
-Köszönöm a hasznos információkat, bár nem tudom mennyire voltak hasznosak, de valamennyire biztosan. A két fivér vallatásából nem sokat tudtam meg. Igazából egyetlen információt sem tartok hitelesnek.
Az aktákban viszont nagyot csalódtam. Szóval pontossághercegnő otthon felejtette az aktákat. Akkor azok nélkül kell boldogulnunk. Az iratokat kezdem átvizsgálni. Szóval egy fénykép, majd egy levél aminek el van égetve az alja.
-Jelenleg három lehetőséget tartok fenn a levéllel kapcsolatban: A) A levelet elégetve juttatták célba B) Ayden megsemmisítette a bizonyítékot, majd ezt a felét dugdosta és C) Valaki előttünk égette el a levelet. Akármelyik is történt a férfi hátráltatja a nyomozást és amint visszatért kérdőre fogom vonni.
Az örökbefogadás is hasonló reakciót vált ki belőlem.
-Szóval az egyik gyermek örökbefogadott volt, vagy netán egy másikat fogadtak örökbe? De akkor hol van?Felettébb érdekes, ezt Tani asszonytól kell majd számon kérni. A két fivér szépen terelget minket, mint egy kutyát, de az a nő...Ő nem tud hazudni. Most pedig ha megbocsájt én átnézem Tani asszony hálóját, maga pedig menjen a dolgozószobába.
Ezek után a bizonyítékokat zsebre vágom és a nő hálószobáját veszem célba. Közben azért szemmel tartom, hogy az itt maradt "felügyelő" nem-e akar valamit eltakarítani ami elkerüli a figyelmemet.

~ A stílusa egészen… nem találok rá jó szót. Biztos jó ötlet volt társulni? Most már mindegy… ~ Miután a beszélgetést lezárták, elkezdték átkutatni a szobát. Rengeteg fiók, szekrény, még több papírral. Hamarosan Night talált valami érdekeset. Egy képet, meg egy levelet. Zima csak biccentett arra, amit a férfi mondott. Viszont a másik lap, amin csak az „örökbefogadás” szó látszott, talán még érdekesebb volt. ~ Tudtam én, hogy van itt örökbefogadott gyerek. Csak ki lehet az? Van egy sanda gyanúm, hogy még nem találkoztunk vele. Ebből a papírból ítélve nem mindenki látta őt szívesen... Lehetséges volna, hogy Tani úr – mivel olyan jó ember volt - megsajnált valami gyereket és befogadta? Csak aztán meghalt… de mi lett a gyerekkel? A dolgozószobában hátha találok erről iratot… ~ Újra biccentéssel jelzett Night felé. ~ Hm… tényleg van abban valami, hogy a két fiú terel minket… de akkor mégis mi a francért vagyunk itt? Valami történhetett azóta… De irány a dolgozószoba. Remélem, ott többet tudok meg. ~

/Ahogy Night, Taira sem kaphat rendőrségi segítséget, csak az előzőben elfelejtettem leírni/
/Zima/
Tani úr régi dolgozószobájában, annak ellenére, hogy senki sem használta már három éve, átható dohányszag volt. Papírok is alig voltak, azok is szétszórva, rendszertelenül hevertek a földön, vagy épp az asztalon. Itt is volt két könyvespolc, egyiken vaskos dossziékban sorakoztak az üzleti feljegyzések, míg a másikon széles műveltségről tanúskodó könyvek sorakoztak - a robotikától kezdve egészen a méretes történelemkönyvekig bármit találhattak.
A legértékesebb irat azonban, amit Zima észrevehetett, az asztalon volt, egy feltépett borítékban, négy évvel korábban dátumozva. Ha kibontotta, és széthajtogatta, könnyedén rájöhetett, hogy Tani úr végrendeletét tartalmazta.
Zimának könnyen feltűnhetett, hogy az első sor fekete tintával volt áthúzva, ahogy a naplórészlet is, egy másik pedig, ami két sorral volt alatt, szintén - a tinta színe itt azonban élénkzöld volt. De árulkodók lehetett a többi gyerek öröksége is. Ayden például nehogy a vállalatot nem örökölte, csupán egy Köztársaság városi bankszámlán lévő pénzt kapott, Jermiane még annyit se, csak könyveket, míg húga az egész birtokot kapta örökség gyanánt, persze, azzal a kikötéssel, hogy csak az után rendelkezhet vele, miután édesanyja meghalt. Iris és Jeuben is kaptak néhány apróságot, kisebb-nagyobb ingóságokat, melyek még a régi időkről maradhattak fenn.
A szoba ablaka pontosan arra nézett, mint Tani asszony szobájáé - egyenesen a birtok melletti erdő pereme felé. Ha Zima odaállt, könnyen kiszúrhatta a két alakot, akik a fák közelében álltak, és a jelek szerint igencsak vitatkoztak valamin. Az arcukat nem láthatta ilyen távolságról, csupán azt vehette észre, hogy egyikük haja vörös volt.
/Ha odamész, akkor a birtok melletti erdőbe írjad a következő posztokat/

/Night, Lina/
A detektív pontosan azokat a dolgokat találja ott, amiket korábbi Lina és Taira is, illetve Linát, aki éppen akkor futotta át a Perla névre címzett levelet, amelyet ő is könnyedén elolvashatott. Kemény, inkább férfias betűkkel volt írva, és a következő állt benne:
Kedves Perla!
Jól tudom, már évek óta nem láttuk egymást, én azonban úgy gondoltam, hogy most te vagy az egyetlen ember, akihez fordulhatok...te vagy az egyetlen, aki hajlandó meghallgatni, és bár méltatlannak érzem, hogy kéréssel kell írnom neked, de ez az egyetlen megoldás.
Mint tudod, Köztérsaság városban befektetésekbe kezdtek, a pénzt sajnos elvesztettem, néhány szélhámos miatt. Szükségem lenne egy új tőkére az újrakezdéshez...természetesen megértem, ha nem szeretnél, de ígérem, mindent vissza fogok fizetni, amint lehet. De csak benned bízom.
Hallottam, hogy férjhez mentél, annak ellenére, hogy mindig is azt hajtogattad, sosem fogsz. Ez, bevallom, kisebb meglepetésként ért, de biztos vagyok benne, hogy Yozo Tani igazán jó ember. Persze, úgy gondolom, mi együtt voltunk a legboldogabbak, és... - a levél innentől fogva teljes mértékben magántermészetű volt.

Tehát, nem hivatali ügy. Felsóhajtottam. Akkor nincs hatáskör, se rang. Mr. Akiyama nemhogy nem parancsolhat nekem, és nem ugráltathat, de még magáznom sem kell. Mindketten civilben vagyunk. Az autó hátsóülésére néztem. Nincsenek itt az iratok. Eszembe jutott a másik akta, és ismét felsóhajtottam. Az íróasztalomban van. Szerencsétlen fejlemény, sokat segített volna, ha megvannak. Visszasiettem a hálószobába, ahol természetesen ott volt mindenki, aki a házban maradt. Odaléptem Linához, és elkértem tőle a levelet, majd átfutottam a sorokat. Már biztos voltam benne, milyen kérdéseket kell feltennem, hogy kiderítsük az igazságot. De ehhez emberek kellettek. Sokat érnek a tárgyak, de a bűntényt emberek követik el, hát ők rejtik a megoldás kulcsát is. Odaléptem az ablakhoz, és megláttam az erdő szélén álló, vitatkozó alakokat. Talán helyes lenne velük kezdeni. Elléptem az ablaktól, és az ajtó felé indultam. (OOC: Ha valaki még beszélni akar Tairával, megállíthat, azért írtam így.)

/Kuen/
A fiút a kipirult arcú Iris fogadta, még a villa előtti kapunál, és nagyon úgy tűnt, mondani akar valamit Kuennek. Szó nélkül megragadta ruhája ujját, és az istálló felé vonszolta, nem törődve az önkéntes esetleges vonakodásával. Csak akkor engedte el, mikor odaértek, és dacos tekintettel az önkéntesre meredt.
- El kell mondanom magának valamit - jelentette ki magabiztosan, de mozdulatai nem árulkodtak ugyanilyen bizonyosságról. - Tani asszony nem akarná, hogy elmondjam magának... - ajkába harapott, majd megrázta a fejét. - Nem csak egy gyilkosság történt itt az utóbbi időben...az egyik fiút, Cade-et meggyilkolták - lesütötte a szemét. - Cade nem az ő fiuk volt, nem Tani úré és Tani asszonyé, egészen kiskorában fogadták be...ismertem már az előtt, hogy idekerültem volna, egészen amíg néhány hónapja meg nem halt... - elhallgatott. - Ugye tudja, hogy ezt csak azért mondom el magának, hogy megtalálja a gyilkost? Mert Cade...Cade igazán kedves fiú volt...olyan, aki kicsit mindenki bátyja volt. Mindig segített másoknak, és bámulatos tűzidomár volt...még Ayden úrnál is jobb, pedig ő még proidomár csapatban is volt. Amikor befogadták, csak úgy volt hajlandó idejönni, hogyha az öccsét, Jermaine-t is engedik...fél hétig harcolt Tani úr akaratával, amíg az öreg engedett, és Cade és Jermaine idekerültek...az öreg szerette Cade-et, Ayden úr és Tani asszony már kevésbé...csak mert okos volt, és...és Cade nem hallgatott Jermaine-re, hogy ne kutakodjon tovább a gyilkossággal kapcsolatban. Azt mondta, tudja, ki a gyilkos, de nem fogja elárulni, mert jó oka volt rá, és még nekem sem, és az öccsének sem mondta el...aztán meghalt. Leszúrták álmában, egyviharos napon, amikor biztos, hogy senki sem jöhetett a villába...egész éjjel fent voltam, és az ajtó mellett mászkáltam, és...tudom, hogy senki sem ment ki, és, szellemekre, valaki közülünk tette, tudom! - hangja elcsuklott. - Kérem, segítsen... - könyörgően Kuenre nézett.

/Kuen/
- Hogy Aydent? A gyilkosságok napján? - kérdezett vissza megdöbbenve Iris, majd lassan bólintott. - Persze, láttam...három éve talán az ő ötlete volt sütögetés, de nem igazán emlékszem...az viszont biztos, hogy későn kelt fel, mint általában, és nagyon jól szórakozott...Ő szaladt le a városba meghívni az embereket, de egész gyorsan visszaért...nem is tudom, mit csinált aznap, de nem igazán tűnt el szem elől. Aztán, délután elrohant, hogy hozzon valamit a pajtából, nem is emlékszem már, miért ment...talán...talán mintha azt említette volna, hogy keres egy régi könyvet, vagy valami ilyesmi. Cade esetében...aznap Ayden nem aludt itthon, előtte, ha minden igaz, Ba Sing Sébe utazott, és csak a gyilkosság után tért haza...azt hiszem, csak ebéd körül láttuk legközelebb. Egy hétig volt a Föld Királyságában - jelentette ki, már egészen magabiztosan. - De abban biztos vagyok, hogy amikor az apja meghalt, Ayden borzasztóan rosszul érezte magát, Cade esetében azonban...nem is tudom. Egészen nyugodt volt, de lehet, hogy csak azért, mert tudta, hogy így övé lesz a vagyon nagy része. Tani asszony...ő mindkét esetben megrendült, azt hiszem, Jermaine...amikor a bátyja meghalt, teljesen összetört. Még Breonna is jobban viselte, mint ő...napokig csak kuksolt a szobájában, és nem beszélt... - egy pillanatra úgy tűnhetett, hogy a lány nem szeret erre emlékezni. - Folyamatosan azt mondogatta magában, hogy valahogy biztos segíthetett volna neki, és... - ajkába harapott, de egy könnycsepp így is legördült az arcán. - Elnézést - mondta, és visszarohant a házba.