Déli-sarki börtön

First topic message reminder :

A százéves háború végeztével a Főnixkirály úgy döntött, leszámol megmaradt ellenségeivel, és közülük első a Déli Víz Törzse volt. A kis falut porig rombolta, csak azok maradtak életben, akik még időben el tudtak menekülni. Ma a törzs helyén egy hatalmas börtön állt, a világ egyik legnagyobb és legszigorúbban őrzött börtöne, ahol a Tűz Népe ellen lázadókat tartják.
A komplexum három részből áll: az őrök lakószárnyából (az ide beosztott katonák egy éven keresztül teljesítenek itt szolgálatot), az udvarból (ahová napi egyszer kivezénylik a rabokat, illetve a kivégzések is itt zajlanak le), és magából a börtönből, ahol a rabok napjaikat töltik.

Mikor Kaen észrevette hogy Chen-re két tűzidomár támad Renshu pedig egy omlás törmeléke aláragadt ráadásul három tűzidomár felé is közelített így először az ő ellenfeleibe irányított villámot majd Chen-hez sietett hogy hogy segítsen és szóljon neki. - Chen kérlek vidd ki innen a rabokat és kezdjétek elkészíteni a csónakot én szerzek rádiót térképet iránytűt meg ami még kelhet és kiszabadítom Renshu-t a törmelék alól kérlek most siess a többi rabbal együtt! - Miután befejezte a beszédet elrobbantotta Chen és a maga útjából a Chen-re támadó két tűzidomárt majd még jó ideig utoljára jól megnézett gondolta magában és lángokkal gyorsítva kezdet el szinte már-már repülni ugyan csak pár centire a földtől útközben pedig minden őrt aki elé került vagy felrobbantotta vagy megégette végül mikor elérte Renshu-t kirobbantotta a törmelék alól és küldött egy villámot az őrök felé majd felkapta a sérült Renshu-t és elkezdett az őrök lakószárnya felé menni mert rádiót biztos fog ott találni miközben egyre feljebb és feljebb ment a lángok között mikor elérte azt a részt ahol az őrök aludni szoktak észre vett egy hangszórót amit gyorsan betett Renshu hátizsákjába alkatrészekkel, szerszámokkal, egy térképpel és párhajózási dologgal együtt az őrök magándolgaiból össze szedve majd azon kapta magát hogy már csak úgy tud kijutni ha kirobbantja a falat és kiugrik vissza vette Renshu-t a hátára kirobbantotta a falat és kiugrott megpróbálta robbantásokkal és minél nagyobb lángok kibocsátásával tompítani és a többi rab felé terelni magukat közben az őrök tűzcsóvákat küldtek feléjük a lábai és a karjai meg is égtek de sikerült elérniük a partot sajnos biztosra mondhatóan eltört pár bordája és kiugrott mindkét válla a földre érkezéskor és az egyik karja meg is zúzódott mivel már nem tudott mást tenni Renshu ért ott maradt hogy amit tud még megtegyen a barátjáért csak is abban reménykedett hogy a többiek segítenek nekik.

- Elbántam volna velük! - kiáltott oda kicsit sértődötten Kaennek a lány, majd felnevetett. Igazság szerint még így is maradtak páran neki... Előre szaladt, a többi, előre induló rabbal együtt, és akit tudott, fejbe ütött. Szíve a torkában vert - végre hazajuthatott Ba Sing Sébe, és beszélhetett a városi tanáccsal...végre otthon lehetett volna!
Nagy levegőt vett - nem akarta, hogy a boldogság elvegye az eszét. Előbb még ki kellett jutniuk a kapun, márpedig az nem volt könnyű feladat...és még akkor is várt rájuk a fél Déli-sark. Felsóhajtott - még ha a fém hajó össze is jönne, amit Kaen javasolt, akkor sem jutnának elég messzire. ~ Nyugalom, Chen...van itt valaki, aki elkezdett robbantgatni. És ha nem csalnak a megérzéseim, akkor nem csak öngyilkos merénylőt jöttek ide játszani... ~ gondolta, és a többiek felé fordult. Akkor látta meg Kaent, és idegesen ajkába harapott.
- Nyugalom, a szellemekre! Ki fogunk jutni erről az átkozott helyről, csak egy kicsit legyetek türelemmel! - kiáltott rá a rabokra, majd odaszaladt a fiúhoz. - Jól vagy? - kérdezte, és próbálta felsegíteni.

- Megvagyok csak a vállaim kiugrottak örülnék ha valaki vissza rakná mindkét vállam a lábaim még bírom használni bár azokon is max sétálni tudok és valamennyire tüzet idomítani de én Renshu miatt jobban aggódom kérlek inkább azt nézd meg neki milyen sérülései vannak! - Mondta mindezt egy halovány mosollyal amelyből fájdalom és nyugtatás sugárzott. Mikor Chen elfordult Kaen befogta a jobb csuklóját ugyan azon oldalon lévő lábának térd hajlatába és vissza rántotta a vállát majd ugyanezt a másik karjával is megcsinálta ám ennél már egy velőt rázó ordítást is elejtett mert már nem bírta lassan felállt és megölelte Chen-t mivel annyira örült hogy neki nincs semmi baja majd oda fordult Renshu-hoz aztán megfordult és elindult a többi rab felé oda szólt nekik. - Kérlek titeket van itt egy sérült társunk vigyétek oda csónakhoz! - Ezután Chen-hez fordult és azt mondta neki. - Örülök hogy se neked se a többi társunknak nincs komolyabb sérülése csak nekünk Renshu-val. - Mikor ezt kimondta hirtelen megbicsaklottak a lábai és térdre rogyott.

Újabb és újabb robbanások hallatszottak, az őrök már szinte nem is törődtek a rabokkal; körbe-körbe rohangáltak, mint egy fejvesztett csürhe. A kaput kinyitották, a legtöbb katona kimenekült a semmibe, néhányan pedig ájultan feküdtek a jégen. Aki addig küzdött is közülük, most már feltartott kézzel állt az udvar közepén, mintha meg akarná adni magát valakiknek. És azok a valakik hamarosan meg is jelentek - csapatuk két tűzidomárból, két földidomárból, és egy nemidomárból állt.
A sebesülteken hirtelen fáradtság tört rá, és mikor újból magukhoz tértek, már nem a börtönben voltak, hanem egy hajón, ami az egykori Föld Királysága felé tartott.
/A posztokat innentől kezdve majd a Ba Sing Se-i hadsereg hajójára kérem/