Az elrejtett jeges börtön

Ide kerülnek az elfogott tűzidomárok.

Taira, Elaina és Lora, miután magukhoz tértek egy börtönben találták magukat, mely a sarki jégtáblák alatt 100 méterrel helyezkedtek el. A hőmérséklet olyan alacsony volt, hogy a jeget képtelenség volt megolvasztani. Bár meglehetett próbálni, nem volt ajánlatos, mert a vízidomár őrök egyfolytában megfigyelés alatt tartották a cellát.

Elaina csak egy nagy villanást vesz észre, de rögön hátulról leütötték. Minden elsötétül körülötte. ~Biztos meghaltam. Itt minden olyan sötét és hideg. Biztos a kaszás lehelete miatt van, de lehet, hogy már a pokolban vagyok.~ merengett el a lány. De a fájdalom tompán, majd egyre erősödve hasított belé. A szemét próbálta kinyitni, először apró rés, majd egyre inkább nagyobbakat pislogott. Fokozatos szokott hozzá a félhomályhoz. Sokáig tartott, mire felmérte a helyzetét. A terem jégből volt kialakítva. Sehol se egy ablak. Még a mennyezet is fagyott víz volt. Lassan ült föl, a feje már rettenetesen fájt. De a felállással megpróbálkozva majdnem elájult. Így hát maradt az ülésnél.

Blaine vet egy rosszalló pillantást mind Carolinra és mind Azoirra. Rendkívül meglepődik. Legalábbis úgy tűnik.
- Heh. - ennyit szól, majd hagyja, hogy elvezessék. Figyeli az utakat, és minden részletre megpróbál felfigyelni, ami később a szökést segítheti elő.
Mikor beér a cellába, megvárja, amíg senki sem figyel rá - a rabokon kívül, de velük nem foglalkozik -, és a köpenye alól előhúz egy kicsit dobozt. Elkezdi egyre nagyobbra "széthajtogatni", egészen addig, amíg lapáttá nem alakul. Elkezdi vele a falat bontani.
- A tudományt -meg engem- semmilyen fal sem tarthat vissza!

~Tűzzel nincs értelme harcolni...~ állapítottam meg azonnal. És az őrök... egyet nem vettek figyelembe. Hogy a tűz nem mindig forró. Lenéztem a lányra, aki láthatólag rossz állapotban volt, biztosan beverte a fejét. A mozgásából látszott, hogy szédül, és az ájulás határán van. Valószínűleg egy erősebb agyrázkódás. Ha nem rosszabb
- Holtan sokat érünk? - kiáltottam ki. - Vagy maguk semmit nem értenek az alapvető egészségügyi kezelésekhez. Ennek a lánynak komoly agyrázkódása lehet, és tudtommal a hideg ennek nem tesz jót. Amilyen az arca, úgysem fog idomítani, legalább valamilyen takarót adhatnának neki, plusz valamit, ami megtámasztja a fejét, mielőtt itt ájul el... - kezdtem, az őröknek címezve. - Persze, el tudom képzelni, hogy a halálunkat akarják, de akkor egyszerűbb és logikusabb lett volna azonnal megölni minket. És különben is, ismerem a börtön gyenge pontjait... - nem fejeztem be a mondatot. Rájuk céloztam. Ha vannak őrök, tudom őket manipulálni. Ha mással nem, hát a szemük világával, mert a fényidomításhoz nem kell hő... És persze ott a villám is, de ilyen messze a felszíntől nem akartam barlangi omlást intézni. Nem lett volna értelme, valószínűleg az életünkbe került volna.

Megfigyelését megzavarják. Bosszankodva felsóhajt, majd az események felé fordítja a fejét. ~Nincs értelme tovább hallgatózni, hiszen szinte biztos, hogy most ők sem folytatják a beszélgetést. Hátha valami érdekes történik...~ Ezzel minden figyelmét a most érkezett férfira fordítja. Ám ami néhány perc vagy másodperc alatt leforog, attól teljesen meghűl  a vér az ereiben. ~Ma még hányszor fog ez előfordulni?!~ Teljesen lecövekel, még kezét sem eresztette le. A szája enyhén tátva marad, de úgy tűnhet, mintha csak a száján keresztül venné a levegőt. Szemeit nagyra nyitja. A történtek után is így néz ki. Körülbelül két perc múlva azonban fegyelmezi magát. ~Húúú... Hát ez nem volt semmi... Na most vajon mi lesz? Hiszen ennek is volt valami jelentősége. Megölni a saját emberét, hozni egy másikat... Szinte biztos, hogy tudta, meg fog halni... Ez nagyon különös... Biztos, nem ez volt az utolsó jel, ez még a terv része... Apám, erre biztos mindenki rájött, de mindegy...~ Csak egy villanásra eszmél fel, de utána nem lát semmit. Elkezd bolyongani.
- Jaj, ez aztán annyira hiányzott... Szabotáljatok még, légy szíves... - Mondja ki hangosan, mert nem bírja, ha nem lát. Aztán lépéseket hall, megpördül, de aztán minden elsötétül előtte...
Mikor felébred, először a hideget tapasztalja, utána pedig fejfájással járó szédülést. 
- Basszus - Morogja, miközben ülő helyzetbe tornázza magát. Megszédül, de nem esik vissza. Lassan szívja be a levegőt, így néhány perc alatt megszűnik a szédülés és a fejfájás is csak tompa lüktetés marad. Nagyot szippant a levegőből, majd körülnéz. Mindenhol csak jég. Beleborzong. ~Hát, tüzet idomítani, azt nem fogok. Talán villámot... Bár elég mélyen vagyunk, nem kéne lefagyasztani magunkat az örökkévalóságig.... Hát ez szívás... Mindegy, biztos van megoldás...~ Látómezejébe kerülnek a többiek. Taira és egy ismeretlen lány. ~Hát, azt hiszem, nem szabadulunk egykönnyen egymástól, Taira...~ A másik tűzidomár nem tűnt túl erőteljesnek, Taira épp azért üvöltözik. ~Jesszus... Ebből még sok minden lehet... De addig nem fedhetem fel magam, csak annyit árulhatok el, amennyi feltétlenül szükséges, hogy ne gyanakodjanak túlságosan... A francba! Miért kellett engem arra az átkozott hajóra küldeni?!~

Az őrök Taira kiabálására a cvella elé léptek, majd nevettek egyet és leültek az odakészített székeikre. Az egyik azzal szórakozott, hogy mindig visszafagyasztotta a lyukat, amit a tudós kiásott. A másik pedig a rácsokat duplázta, vagy felezte meg mindig. Egyáltalán nem érdekelte őket, a tűzidomár jajveszékelése, vagy a másik szenvedése. Két okból: egy, hogy nekik őrködni kell, nem pedig kielégíteni a rabok szükségleteit, a másik pedig, hogy csak a hadnagynak van joga a rabokhoz szólni. Így csak ültek, ettek, nevettek vagy szórakoztak.
Tairaban azonban feltámadt a düh, és még hangosabban kezdett kiabálni. Ekkor azonban tagjai megfeszültek, és elemelkedett a földről. Ugyanúgy ahogy a többiek is a cellában. A zár kattant, majd belépett rajta Azoir. Az ájulás szélén álló lánynak hozott egy takarót, és valami üdítőt. Utána odalépett a tudóshoz, és elvette tőle az összes tárgyat amit talált. Utána átadta a két őrnek akik elvitték. Mikor pár perc múlva visszahozták, Valton egy testhez simuló, zsebnélküli ruha volt.
- Ugye nem gond, ha felkészülök mindenre? - kérdezte nevetve Azoir - Maga biztos ismeri ezt a szabályt. Gondolj mindenre. Nemigaz kisasszony? - fordult utána Taira felé - Értünk mi minden gyógyászathoz, hiszen vízidomárok vagyunk, és hülyék sem vagyunk. Akkor segítünk, ha nem származik belőle bajunk. Ne mérgelődjön, majd egyszer, talán kijut. Élve vagy halva, nekem mindegy. -Majd egy elsősegély dobozt dobat az őrökkel a földre. - Tessék, csak hogy érezzék a törődést. Ha megbocsájtanak mennem kell. - majd szeme Lorára téved, és kis mosolyra húzódott a szája. - Nem is tudja kisasszony, mi mindent csinálnék magával. Tudja mit, ha életben marad, akkor elbeszélgetünk... Csak mi ketten. De most dolgom van. Kéne egy király nekem. Amíg vissza nem térek, maradjanak itt... - nevetett fel, majd elhagyta a börtönt. A zár újra kattant, és a rabok visszaestek a földre.

A cellában még további személy volt vele. Mindkettő tűzidomár. Az egyik észrevette, hogy Elaina nem a legjobb passzban van, és elkezdett az őröknek kiabálni. Ezzel nem javított Elaina baján, sőt inkább rosszabbodott. ~Ennek a jégcellának igen jó az akusztikája. Kár, hogy a fejfájás miatt nem élvezhetem.~fintorodott el. Közben kapnak egy új cellatársat, egy férfit. Ilyen fehér kabátja volt, mint valami tudósnak. Egy apró dobozt húz elő, és elkezdi széthajtogatni. Elainanak elkerekedik a szeme, mikor egy ásó lesz a kis dobozból. Az őrök viszont rá se hederítenek a kiabáló tűzidomárra, viszont a tudóskával egész jól elszórakoznak. Hol megvastagítják, hol elvékonyítják a rácsokat, és a tudós által ásott gödröt folyton betemetik.  Hirtelen mindenki megdermedt, és felemelkedett a padlótól. Elaina libabőrös lett, és nagyon idegennek érezte a saját testét. ~Ez véridomítás lehet, csakis az.~ Elainán a félélem hullámja söpört végig. ~Most fognak megölni??? Ha igen, akkor szeretném, ha gyorsan végeznének velem.~ Azoir lépett be a cellába, és egy takarót és egy flakon üdítőt hozott magával. Elaina félelme itt már rettegésbe csapott át. Elvette a tudóskától az ásót, és az őrök kikísérték. Csak azért, hogy egy feszes zseb nélküli ruhában újra a társaság tagja lehessen. Elaina ezt nem vette észre, túlságosan erősen működött benne a menekülési-ösztön. Majd Azoir azt a lányt szidta le, ki az őröknek kiabált. Egy elsősegély-doboz is landol a cellában. Azoir  közölte a rabokkal, hogy egy király kéne neki. Elaina döbbenten nézett a már bezárt ajtóra. ~Ezek szerint valami történt Haka-val???~
-Ez mégis mit jelent???-teszi fel Elaina a nagy költői kérdést.

Blainet rendkívül felbosszantják, mikor mindig visszatömik a lyukat. Harmadik alkalomra elhajítja a sarokba a lapátot, nyújtózkodik egyet, majd leül a földre duzzogva. Vagy is leülne, de hirtelen a levegőbe emelkedik. Azoir valami monológ közepette elvette tőle az összes cuccát:
-Egy akváriumot
-Egy robotpirányát
-Egy termoszt
-Egy termosztátot(?)
-Egy pumpát
-Egy felfújható széket
-Egy felfújható telefonfülkét
-Egy fényképet, amin Azoir arca volt látható kiegészítve két szarvval, egy kalappal és egy szakállal
-Valamint egy könyvet amire az volt ráírva: "Száz mód, hogy megöljük Azoirt; CXXI.kiadás"

Miután Blainet átöltöztetik, és Azoir távozik, lehuppan a földre, majd a hajában kezd turkálni. Elővesz egy kártyapaklit, majd Eleinához fordul:
-Hogy hívják, drága? Á, nem fontos. Felkérhetem egy játékra? - meg sem várja a választ, csak osztani kezd.

Mozgásra lesz figyelmes, de csak az őrök azok. Kifújja bent tartott levegőjét, és lehunyja a szemét. Mikor kinyitja, már egy másik rab is osztozik velük a cellában. Valami feltaláló vagy tudós lehet, mert elővesz egy kicsi dobozt, majd pillanatok alatt egy ásót varázsol belőle. Megcsóválja a fejét. ~Tud valamit! Még nagy hasznunkra lehet ez az ember, ha szökni akarunk... Biztos vagyok benne, hogy nem csak egy ásót rejteget a zsebében.~ Mikor Taira hangosabban kezdett üvölteni, ismét lehunyja a szemeit. A fejfájása kissé felerősödött, ezért próbálja azt csillapítani. Nem sok sikerrel. Aztán hirtelen megfeszül, és felemelkedik a talajról. Felpattan a szeme, és elkezdi kapkodni a levegőt. Remegne is, ha nem lennének megfeszülve a tagjai. Majd kattan a zár, és belép egy férfi. Először egy takarót és egy üdítőt ad a sebesült lánynak, majd a tudóst kivezetteti a cellából. Retteg. ~Mi van, ha megölik? Aztán minket is sorban kiküldenek? Akkor miért hozott volna takarót?~ Nemsokára visszahozzák a férfit, másik ruhában. Azoir megszólal. ~Élve vagy halva?~ Ezen rágódik, majd egy koppanás kíséretében valami landol a földön. Aztán a férfi hozzá szól. Borzongás fut végig rajta. Aztán már ott sincsen, ők pedig visszaestek a földre. Remegni kezd. ~Még, hogy beszélgetni! Most mi lesz? Új király?~ Össze van zavarodva. Először a sérült lány szólal meg.
- Nem tudom. - Válaszolja halkan, majd a férfi kártyát vesz elő, és már osztja is. Nem megy oda hozzájuk, csak távolról figyeli őket. Ő a hallottakon gondolkodik. Egy idő után már nem is a játékot figyeli, hanem a földet, de ő valahol máshol jár már...

A hatás elérése érdekében imitálnom kellett az idegességet. Irritált a reakció hiánya, de különösebb gondom nem volt. Hakával történt valami, ám még jobban aggasztott Azoir visszatérése. Az egész zavaros volt. Eközben a tudós kártyákat kezdett szétosztani, és eszembe jutott az egyszerű, és logikus tény, hogy a gondolkodási képességet bizonyítottan javítja valamiféle kikapcsolódás. Töprengtem egy darabig, hogy honnan szerezte a kártyát, de hamar rájöttem, hogy a fickó ezen lépése az eddigiekhez képest nem is olyan meglepő... Odaültem a tűzidomár lányhoz, és a tudóshoz, majd megszólaltam:
- Beszállhatnék? Ha már valamivel el kell ütni az időt...

Taira odajön hozzájuk és megpróbál bekapcsolódni.
-Természetesen, üljön le. - mondja, majd megpaskolja maga mellett a földet ott, ahová Tairának ahhoz ülnie kellet, hogy Eli, Blaine és Ő háromszöget zárjanak be. Elkezdett neki is osztani.
Meglátja a sarokban kuporgó másik lányt. Hátrafordul, majd hozzászól:
-Kisasszony, és ön nem akar beszállni? - a szövege hangosabbra sikerül a kelleténél, és elég erősen visszhangzik. A szájához kapja a kezét. - Cöh... Elnézést.
Ha Lora odamegy neki is oszt. Mikor végzett az osztással nyújtózkodik egyet, majd a többiekhez szól.
-Mióta vannak itt, hogy hívják önöket és hogy kerültek ide?

A pasas duzzogva leült, majd miután Azoir kiment, a fickó egy teljes kártyakészletet vett elő a hajából. ~Az meg hogyan tudta oda elrejteni???~kerekedett el Elaina szeme. ~Hát.....lehet, hogy jobb nem tudni. Lehet, hogy sértésnek venné. De lehet, hogy csak meg szeretne szabadulni a hajától.~ merengett el. A férfi felkérte Elaina-t egy partira. De a választ meg se várta oszt neki lapokat. Taira odajött hozzájuk, majd a tudós jóváhagyásával oszt neki is lapokat. Már csak a vörös hajú lány maradt ki, de a tudóska őt se szeretné kihagyni a mókából, ezért egy csöppel erősebb hangerővel érdeklődik a lánynál.
-Mondja csak, ez milyen kártyapakli??? És milyen játékot szeretne Ön játszani??- kérdezi meg Elaina és a tekintetét a lapok hátuljára irányította. Fényes borításuk volt, és gazdag díszítéssel. ~Hát ez sem egy kéregetős tudóska, aki befektetők után vadászik, mint éhes cápa.~ Tovább leste a lapokat és mélyen elmerült a gondolataiban. Nem túl gyakran kártyázott, és az izgalom futott végig rajta.
-Kérem tartson nekem egy gyors talpalót a játék szabályairól! És a nevem Elaina.- mondja el a nevét gondolkodás nélkül. Csak a mondat befejezése után esik le neki, hogy igen komoly hibát vétett. A szeme még mindig a lapokat pásztázta, de most már a hiba miatti aggodalma leplezése volt az ok.

- Pontos információm nincs az itt eltöltött időről, mivel egy ideig eszméletlen voltam. - közöltem, megszemlélve a lapokat. - Úgy kerültem ide, hogy megöltem Azoirt, aki időközben rejtélyes módon újraéledt. - jegyeztem meg szarkasztikusan. A nevem elmondása előtt hezitáltam egy keveset, de logikusan végiggondolva, hogy egy háborúban kik szoktak börtönbe kerülni, rájöttem, jobb, ha elnyerem a többiek bizalmát, azt pedig teljes titkolózással sosem lehet, nem olyan az emberi természet. - A nevem pedig Taira. Mit játszunk? Nehéz stratégiát kidolgozni, ha az ember még nem ismeri a játék nevét sem...

Mikor Taira kiejti, hogy Azoir feltámadt Blaine elfintorodik.
- Figyelmetlen és naiv voltam. Akit megöltél nem Azoir volt... Az igazi Azoirt nekem kellett volna megölnöm, nem pedig magának. *Nevet* Röminek hívják a játékot. - majd bárki bármit is tesz megpróbálja elmagyarázni a játékszabályokat. - Kezdjen maga, Taira. Oh, örülök, hogy megismerhetem... Én pedig Mr.Blaine Valt vagyok, a FierieCoLabs alapítója és vezérigazgatója. És ne aggódjanak, egy-két napon vagy héten belül kiszabadítanak minket.

~Talán nem is lenne olyan rossz odaülni~ Gondolja, majd nagy nehezen feltápászkodik, és odaül hozzájuk a meghívásnak eleget téve. Amikor azonban lapok kerülnek elé, egyszerűen megfogja őket, és visszateszi a pakli aljára. Valószínűleg magyarázatot várnak. ~Meg sem lepődöm a kártyákon.~
- Elnézést, én nem játszom, csak nézni szeretném - Mondja halkan. Megvárja a lányok válaszát, majd egy enyhe vállrándítás kíséretében válaszol.
- Igazából én sem tudom, mióta vagyok itt. Azt tudom, hogy én ébredtem a legkésőbb. - Hezitál egy keveset, hogy elárulja-e a nevét. Az alsó ajkát harapdálja. Végül úgy dönt, hogy elmondja. ~Hiszen a többiek is elmondták, nem akarok kilógni, és feltűnő lenni sem.~
- A nevem Lora. - Figyelmesen hallgatja a férfit. ~Nem az igazi Azoir-t? Elég meredek... És vajon miért neki kellett volna megölnie? És miért nem tette meg? Fúúú... Ez egyre bonyolultabb...~ 
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket. - Észbe kap, hogy tegeződik. Zavarba jön, enyhe pír futja el sápadt arcát. - Öööö... Elnézést a korai tegeződésért, ha valakinek problémája van, csak szóljon. - Aztán lesüti a szemét, és a kezeit bámulja, majd egy idő után rászánja magát, és a játékot figyeli. ~Na, remélem nem tartanak teljesen hülyének!~

Lora végül csatlakozik hozzájuk, de a leosztott lapokat visszateszi a pakli aljára. ~A magyarázat végül is elfogadható. De mégis milyen römit fogunk játszani???~
-Azt hiszem, én tértem magamhoz a legelőször. Engemet is leütöttek. És mondja Mr. Valt, milyen römit játszunk??? A rablórömit sajnos nem ismerem. És lehet használni itt a jokert??-míg a választ várta elment, és bevett egy fájdalomcsillapítót az elsősegélydobozból. Szárazon, az üdítőt eléggé barátságtalanul szemlélte. ~Lehet, hogy megmérgezte. Akkor ennyi erővel mindent megmérgezhetett volna. Egye fenyő, ha nem halok meg játék közben, akkor majd később halok meg.~ Visszament, a takarót is magával vitte.
-Leterítsük ezt magunk alá??-kérdezi. ~Ha nem, akkor az enyém lesz. Én nem szeretnék felfázni.~

-Rendes römi. - fordul Eleinához. - Azt csak ismeri. És nyugodtan megtarthatja a takarót szerintem, kisasszony. - Lorához fordul. - Ne stresszeljen annyit, az nem segít. Inkább játszon ön is! Az segít, hogy elvegye a gondolatait erről a helyzetről. Remélem senki sem klausztrofóbiás, ha már itt tartunk... Na, mindegy.

Mr. Valt szavait hallva Elaina összehajtogatta a takarót, és kényelmesen leült törökülésbe. Felveszi a kártyáit, és színek szerint sorba rakja őket. Közben Mr.Valt próbálja meggyőzni a vörös hajú lányt, hogy játsszon velük. Azzal érvel, hogy eltereli a figyelmünket. Példaként a cella nagyságát említi meg. ~Hát...........tényleg nem túl nagy. Négyen még kényelmesen elférünk, de ha jön több hadifogoly, akkor rosszabb lesz a helyzet, mint egy szardínia konzervben. És mi van a többiekkel?? Iona él még?? És a bölcsek??~kezdett el aggódni, és a gyomra egy teniszlabda méretűvé ugrott össze.

- Sajnálom, inkább kihagyom... Nem igazán vagyok jó az ilyen játékokban - válaszolja, és továbbra sem fogadja el a lapokat. ~Szóval akkor mindenkit leütöttek? És hol vannak a többiek? Csak nem öltek meg mindenkit... Hát, remélem nem vagyok klausztofóbiás. Majd kiderül.~ Ezután a játékot nézi, és vár, hogy történjen valami ismét. ~Ez így nagyon unalmas lesz... Amúgy sem ismertem ezt a játékot. Meg semmilyen másikat sem.~
- Szerintetek élelmet mikor kapunk? - hirtelen tör ki belőle a kérdés, ahogy eszébe jutott, már ki is mondta. Igazából tényleg érdekelte a válasz. ~Csak nem hagynak éhen halni minket... Bár ki tudja...~ Kicsit hevesebben ver a szíve az éhezésre gondolva, de az arca nyugodt marad. A játékot figyeli még mindig, de igazából nem tudja, hogy mi van. ~De hülye vagyok! Biztos kapunk ételt, ha szólunk! Na, most már mindegy...~

A partit végül is a tudós nyerte, amin senki nem csodálkozott, hiszen az ő kártyájával játszottak. Mr. Valt azonban nem sokáig élvezhette a győzelmet, mert egy őr lépett be a börtönbe, kezében egy adag étellel.
- Üdv! Kérem hallgassanak meg! - kezdett gyorsan hadarni - Azoir éppen úton van az egyik börtönből a másikba. Azt hiszem épp a levegő idomárokhoz igyekszik. Én lázadó vagyok, bízhatnak bennem. - mondta és megmutatta a csuklóját, amin ugyanolyan jel volt mint Elaina kezén is. - Engem is megjelöltek, de mindenki tudja, hogy maguk azok akik meg tudják buktatni Lai Haka-t. Nyitva hagyom a börtön ajtót, kérem szedjenek össze annyi eszközt amennyit csak tudnak. Mr. Valt, ha a lifttel felmentek, ott várja önöket a hajója, azzal ha nyugatra mennek, eljutnak a földidomárokhoz. Sok sikert! - mondta, majd elhagyta a börtönt.

/Megjegyzés: A rabok írják le, hogy miket találtak, és utána Blaine Valt léghajójára írjanak!/

Blaine megejt egy mosolyt, miután győzött, majd feláll és meghallgatja az őrt.
- A tudomány nagyra értékeli a segítségét.
Ezzel kisétál a cellából, majd felfesz egy random rádiót, ami a kezébe akad, és valamit belebeszél (lásd A vítörzsi börtönt) majd izomból a földhöz vágja azt.
- Utálom a random rádiókat! - mondja, majd kisétál a börtönből. Bevárja a többieket a liftben, és mikor mindenki benn van elindítja azt felfelé.
- Siessünk emberek, dolgunk van!

A játékot Mr.Valt nyerte meg. Elaina nem bánkódott ezen. Hirtelen kinyílt az ajtó és az egyik őr lépett be az ebédjükkel....vagy a vacsorájukkal. Mindegy, kaja az a lényeg. Az őr viszont hadarni kezdett, Elaina lemaradt a mondandója elejéről. Teljesen megdöbbent azon, hogy az őrt is meg lett jelölve. Aztán elszelelt. Öt másodpercig mozdulatlanul ült, majd felkapta a kaját és elment felszerelkezni. Mindent, amit tudott felvett és próbálta magára aggatni. Kardokat, tőröket, chi-blokkolós cuccokat, fémet, és még higanyt is talált. Majd azt veszi észre, hogy Mr.Valt random beleszól egy rádióba, és összetöri.
-Mr.Valt, minden rendben van???-teszi fel a költő kérdést.-Hé, kérem várjon meg!-kiált oda, és az utolsó pillanatban sikeresen becsusszan a liftbe.
-Basszus!!! A kaját persze meg otthagytam. Á, egye fenyő!- gondolkodott magának hangosan.

A játék végül befejeződött, és nem nagy meglepetésre Mr. Valt nyerte meg a kört. Feláll, és kinyújtóztatja a végtagjait, majd ásít is egyet. Aztán belép egy őr, étellel a kezében. Lora gyomra hangosan megkordul. ~Ez az, kaja!~ De szinte el is feledkezik róla, amikor meghallja a lázadó szót. ~Szökés? Remek!~ 
- Elnézést, de mennyi az idő? - kérdezi, azonban nem kap választ, mert eltűnik. Megrántja a vállát. Aztán elindulnak, ő pedig felkap minden olyan holmit, amit használni tud. Késeket, kardokat, dobó tőröket ragad magához, sőt még egy íjat is talál a hozzá való tegezzel,benne rengeteg nyíllal. ~Hmmm.. Régen még tudtam használni... Csak nem felejtettem el.~ Ezért ezt is magához veszi. Talál még egy kisebb táskát, azt teledobálja papírral meg térképekkel. Nem tudja, hogy mennyi hasznát veszik, de azért elrakja. Közben Mr. Valt összetör egy random rádiót, de előtte még belebeszélt. Felvonja a szemöldökét, de Elaina megelőzte a kérdéssel. 
- Hát jó... - Azzal a lift felé veszi az irányt, de előtte még belebotlik az otthagyott ételbe, ezért gyorsan felkapja, és beszáll a liftbe.
- Valaki kaját? - kérdezi, majd ha már mindenki vett belőle, ő is eszik.

- Szép volt, Mr. Valt. - raktam le a kártyát, majd én is ettem pár falatot.
Az egyik kamrában találtam néhány fegyvert, de gondolkoznom kellett. Nem szabadott túl sok eszközt összegyűjtenem, és csak olyan fegyvereket volt értelme, amiket használni is tudok. Felemeltem egy katanát (OOC: szamurájkard, ez van Taira karakterképén is). Elég könnyű, és jól kezelhető volt, viszont veszedelmesen éles. Ezen kívül egy kisebb tőrt találtam még, amit dobófegyverként lehet használni, ezt raktam el, majd beléptem a liftbe.
- Indulhatunk, ha mindenki itt van.