Köztársaság városi Víz Akadémia

A vízidomárok iskolája Köztársaság Városban, itt tanulhatnak elemük mestereitől, és fejleszthetik képességeiket.

Dogorn belép a Víz Akadémiába a több tudás reményében. Izgul, hiszen sosem volt még ennyire távol az otthonától. Kíváncsi, hogy milyen idomárok élnek itt Köztársaságvárosban. Talán találkozhat indaidomárokkal akiknek a technikáját már egészen kiskorától kezdve el akarja sajátítani. Vagy új vízidomármozdulatokat tanulhat meg amit a Déliek nem ismernek. Reméli talál barátokat is, mivel az összes ismerőse Délen maradt és nem árthat egy pár jó barát akikre számíthat a bajban. Dogorn átlépte a küszöböt és kifizette a 100 youant díjjat. Végigsétál a folyosókon ahonnan rengeteg terem nyílik és mindegyik teremben diákok vannak, egészen a kis korosztálytól egészen az idős vízidomárokig akik a vízidomítás mesterévé akarnak válni. Dogorn végül megtalálja saját korosztályának megfelelő termet és megismerkedik a többi tanítvánnyal és így közösen várják a mestert.

Thran belépett az akadémiára, s izgatottan nézett körbe. Reménykedett, hogy lehendő mestere egy ismert vízidomár lesz, nem egy putriból szalajtott ember. Tudta, hogy fejlesztenie kell a képességeit, mert csak akkor válhat legendává. Miközben várakozott, meglátta Dogorn-t, s eszébe jutott, hogy találkozott a fiúval, még a megszállás idején. ~ Beszélek vele, lehet, hogy ide vár ~ gondolta, s odalépett az idomárhoz.
- Szervusz! Thran vagyok, déli idomár. Jelentkeztem a suliba, de te ismerősnek tűnsz. Ide vársz te is? - kérdezte, s kívámcsian vizsgálta a fiút. Örült, hogy van itt népebeli ember, s nem északiakkal kell együtt tanulni. A déliek végülis könnyebben megérthetik egymást, ráadásul Korra miatt nagyobb tisztelet övezi őket. ~ Kitudja, talán az első lecke után elmegyünk megnézni egy pro-idomár meccset. Biztosan érdekli őt is a dolog ~ hangoztatta magában a reményeit, de nem szólt egy szót sem. Eszébe sem jutott, hogy a maszkját nem vette le.

Dogornt meglepte, hogy ilyen távol az otthonától talál egy ismerős arcot. -Üdv! Az én nevem Dogorn. Milyen kellemes meglepetés egy testvért találni a déli féltekéről.- Mondta és kezet fogott a Thran-al- Téged már láttalak valaha ez elött! - Látni rajta, hogy erősen gondolkodik - Ááá! Megvan! Segédkeztél délen amikor Unalaq megszállta hazánkat! ~ Nem lehet véletlen, hogy így összehoz a sors egy ismerőssel ~ Pár másodperc után Dogorn megtöri a csendet - És mi szél hozott Köztársaságvárosba? Engem egyrész a tudásvágy másrész az apám emléke. Tudni illik egy sötét szellem meggyilkolta és a holttestét magával ragadta a Szellemvilágba. Szeretném megtaláni Jinora mester, ő hátha tud rajtam segíteni, de elöbb megnézem mit tudnak a városi vízidomárok! - Leünek egy közeli padra és folytatják a beszélgetést- Szóval! Mi hozott ide pontosan a világ közepébe? A hírnév? A tudás? A hatalom? Láttál már pro-idomár mérkőzést? Sokan ajánlották hiszen el lehet sajátítani az utcai vízidomító technikákat. - Dogorn várja Thran válaszát.

A sok kérdés meglepte Thrant, de örült, hogy mégis van kivel beszélnie. 
- Tanítás után felkereshetjük a levegő templomot, ha gondolod. - fűzte hozzá, mikor meghallotta a történteket. ~ Hogy mi is hozhatott ide? ~ gondolkozott el. - Nemtudom. Talán csak változásra volt szükségem, esetleg ki akarom próbálni magam a nagyvilágban... - Ekkor eszébe jutott valami - talán, ha a tanítás sem tetszik, inkább munkába állok, láttam pár álláshirdetést errefelé. Neked van ahhoz pénzed, hogy bosszút tudj állni?  Biztos nem lesz ingyenes a dolog. - tűnödött el. Majd mikor rájött, hogy neméppen volt tapintatos, elterelte a témát. - Kíváncsi vagyok. Sosem láttam még meccset, de biztos jó lehet. Akár még játszanék is, ha nem lennék ügyetlen, s lennének társaim is. De mondd, neked volt még okod a bosszún kívül, hogy idejöttél? Mert a szellemvilágba a déli átjárón át is mehettél volna. Vagy ott megint problémák vannak?

Dogorn meglepődik az illetlen kérdés hallatán ugyan akkor elgondolkodik ~ Bosszút akarok állni? Nem tudom, hogy mit csináljak. Megölte az apámat, de ugyan akkor csak egy feldühített szellem volt, lehet, hogy volt ra valami oka...~ Egy kis gondolkodás után visszatér a beszélgetéshez. – Nos ééén... igazából még nem tudom, hogy mit is csináljak pontosan. Egyenlőre csak beszélni akarok a szellemmel és ezt nem tudom megtenni Jinora nélkül. Veszélyes hely is lehet a szellemvilág, ha olyan spirituálisan analfabéta vagy mint én – Elmosolyodik – Ne is pazaroljuk rám az értékes szót, hisz bármelyik pillanatban beléphet a mesterünk azon az ajtón! Ha jól hallottam a vízidomítás minden fajtáját meg tudják tanítani, csak egyet nem. Katara törvénye óta tilos a véridomítás, ha jól tudom és szerintem ez így helyes. Bár megsúgom neket, hogy érzem az élőlényekben a vizet, de nem akarom se kipróbálni se megtanulni. Nem kéne a világnak még egy álarcos fickó piros pöttyel a homlokán. ~Bár ha nagy gond van biztosan használnám... sőt milyen jó lenne egyszer megtanulni a vérido...~ Kiveri a fejéből az ötletet. – Remélem a többi diák is Délről fog származni, bár nincs bajom az Északiakkal és a mocsári indaidomárok egyenesen lenyűgöznek...- Egy pár percig szótlanul ülnek az ajtót bámulva, hogy mikor nyílik ki.

Reniel belépett a Köztársaság városi Víz Akadémia épületébe, és befizette a 100 Yuan tandíjat. Soknak találta ezt a pénzt, de...de akkor is tanulni akart. Elvégre, azért jött el északról, hogy jobb vízidomár legyen, ne csak valami bolond fruska, aki csak gyógyítani tud. ~ Na persze, képzettebb idomárként több pénzt is kereshetek, ami azt jelenti, hogy jól járok ezzel...vagy nem ~ Elfintorodott. ~ De itt legalább tanulhatok, amit akarok...még akkor is, ha lány vagyok ~ szögezte le magában.
Ahogy azonban belépett, és meglátta a diáktársait, rádöbbent terve borzasztó hibájára - mégpedig arra, hogy nem egyedül fog tanulni, ez pedig...nos, ez a dolog határozottan nem volt ínyére. Nem szerette a társaságot, és hallotta, hogy a két eddig megjelent fiú már beszélgettek. ~ Csak nehogy engem is kérdezgessenek, mert nem fog nekik tetszeni a válasz ~ morogta, és nagy levegőt vett. Így járt az, aki nem gondolkodott előre, és nem mérte fel az ötletének hibáit. ~ Rendben...ha katasztrófa lesz, akkor legalább megpróbálom elviselni valahogy ~ gondolta, és körbehordozta a tekintetét az idegeneken.
Egyik sem tűnt túl barátságosnak, legalábbis, a lány számára nem tűntek annak. Ezt jó pontnak fogta fel...aki nem túl barátságos, talán őt sem fogja egy ideig zaklatni.
- Sziasztok - köszönt végül ridegen.

A köszönés viszonzására nem volt lehetőség, ugyanis a terembe lépett Kya, aki a mester szerepét töltötte be. Ránézett a három idomárra és elmosolyodott. ~ Kíváncsi vagyok, hogy mire képesek, mennyit bírnak ~ játszott el a gondolattal, majd megszólalt.
- Sziasztok! – hajolt meg – Kya vagyok, a leendő mesteretek. Mielőtt belekezdenénk a tanulásba, kérném a neveteket, s a származásotok helyét, hogy tudjam, kivel mennyit kell foglalkozni. Egymás elleni harc még nem lesz, arra nem vagytok felkészülve. – mondta, majd végigmérte a három jelentkezőt. Nem számított sokra tőlük, mindegyikről lerítt, hogy még nem próbálta ki őket az élet, nem vettek részt komolyabb akciókban. ~ Egy csapat papucs, akiből nekem kell bakancsot csinálni ~ nevetett magában ~ Jó móka lesz, de kíváncsi vagyok, ki fog maradni második alkalomra. ~
- Ha van kérdésetek, tegyétek fel, mert az órát nem szeretném megszakítani. A víz folyása folyamatos, legyen a tanítás is az.

~ Ez barátságos... ~ borzongott meg Reniel, mikor a maszkot nem viselő férfi köszöntötte. ~ Dogorn...jó, akkor megjegyzem a neved, nehogy megvádoljanak azzal, hogy udvariatlan vagyok. Különben meg tudnom kell, kit kerüljek el ahhoz, hogy ne keveredjek hosszú beszélgetésekbe... ~ gondolta, és összefonta a kezét.
Igazság szerint még örült is annak, hogy Kya belépett. Így legalább nem kellett bemutatkoznia, és minden egyéb kellemetlenség is elkerülhetett. Érdeklődve mérte végig a tanárt, akiről persze, már hallott - bár nem hozta izgalomba az, hogy egy híres személy fogja tanítani, azért kifejezetten érdekes volt... ~ A végén még tudni is fogunk valamit... ~ gondolta, és elfojtott egy mosolyt. Nem, egyelőre nem fog vigyorogni, mint a tejbe tök, és amennyiben elkerülhető, akkor a későbbiekben sem. Mindenesetre, most már egyre jobban lekötötte a figyelmét ez az egész tanulósdi.
Miután Dogorn bemutatkozott, azonnal magához ragadta a szót. Nem akart utolsónak beszélni, középen lenni sokkal kényelmesebb volt...az elsőkre meg az utolsókra még emlékeztek, de aki közötte volt...ha kivételes mellé állt a szerencse, akkor nem tesz túl nagy benyomást.
- Örülök, hogy a tanítványa lehetek, Kya mester - mondta gyorsan, de a hangja még mindig fájdalmasan egyszínű volt. - A nevem Reniel, az Északi víztörzsből származom - mondta, úgy, hogy érezhető legyen, ő itt befejezte a bemutatkozást.

Mao megérkezett a Köztársaság-város Akadémia épületéhez. Az volt az első számára, hogy bemegy, és kifizeti a 100 yuan-os tandíjat. Nagyon izgatott volt, alig várta, hogy tanulhasson. Elindult befelé az Akadémiában, és azon gondolkodott, vajon tesz-e itt szert barátokra. Miközben nézelődött, azt vette észre, hogy senki sincs a folyóson. Egyszer csak feleszmélt arra, hogy késésben van. Mao gyorsan elkezdte keresni a helyet, ahova mennie kell. Mikor meg találta megigazította magán a ruhát. Vett egy nagy levegőt, aztán kopogott, utána pedig benyitott. Bement a terembe, becsukta maga után az ajtót, és utána azt mondta:
- Elnézést kérek a késésért. A nevem Mao Shan. A Déli víztörzsétől jöttem.

Mao ránézett az osztályra, és látta, hogy mindenki öt figyeli. Mao kellemetlenül érezte magát a késése miatt, de igyekezte nem mutatni. Mao Kya-ra nézet,t és várta hogy mit fog mondani neki.

Thran épp belekezdett volna a bemutatkozásba, amikor Mao belépett a terembe. ~ Szerencséje van, hogy déli... egy északitól nem tűrtem volna el ~ morgott magában, majd Renielre sandított. Mikor a lány befejezte (Mao) a bemutatkozást, előre lépett.
- Thran vagyok. - hajolt meg - déli idomár. - Majd eszébe jutott valami.- Kya mester, mit fogunk gyakorolni, ha nem tudjuk, hogy ki mire képes? Én harcoltam Unalaq ellen, s gyöztünk, de Reniel nem hiszem, hogy megszálló lett volna... ~ Ezt talán nem kellett volna... ~ ugrott be, majd meggondolta magát. ~ Talán nem árt neki, ha egy kicsit kap a népéért...minket is piszkáltak. ~ gondolta, majd visszasorolt a társai közé. Várt. Várta a lány reakcióit, a tanár reakcióit. Tudta, hogy ez most meredek dolog, de remélte, hogy Dogorn megérti az álláspontját. ~ Végülis testvérnek mondhatjuk egymást. Mindketten harcoltunk Unalaq ellen, s nyertünk. ~ Kereste magában a mentségeket, majd felkészült a várható viharra. ~ Egy biztos, Reniel ne számítson rám, nem akarok vele érintkezni. ~

- Okééééééé... - Szólt Dogorn. Egy kicsit zavarban érezte magát mert ki akart állni újdonsült barátja mellet, de nem akart senkit sem megsérteni. – Szerintem hagyjuk ezt a megszállásos témát! Thran! Értem a sérelmed, és én is ugyan olyan dühös vagyok, mint te, de nem hibáztathatunk érte minden északit. Biztos vagyok benne, hogy Reniel is kitűnő tanulója lesz az akadémiának. – Szónokolta Dogorn, és egy mély levegőt vett. ~ Nah ez egész szép volt, remélem nem bántottam meg senkit.. ~ Pár másodperc némaság után Dogorn töri meg ismét a csendet. – Mester lenne még pár kérdésem! A vízidomítás milyen fajtájit lehet elsajátítani ebben az iskolában? Ugye a vér idomítás az kizárt, Katara mester törvénye után, de én itt a többire gondolok. Mint például a mocsári vízidomárok által ismert inda idomításra, vagy a jég irányítására, vagy még sorolhatnám. - mondta ~ Egy kicsit túl sokat beszélek, nem akarok idiótának tűnni, inkább figyelek a mesterre.~

~ De jó, még egy déli... ~ Reniel szíve szerint felnevetett volna. Igyekezett minél jobban beleolvadni a köztársaság városi diákok közé, de nem, semmi sem jöhet össze, és ő lesz az egyetlen északi a csoportban...ennél rosszabb aligha lehetett volna. ~ Mindenesetre, ha többen vagyunk, akkor legalább kevesebb figyelem jut nekem... ~ gondolta, és némileg fellélegzett. Talán még túl is élheti ezt a tanulást-mizériát...ha van egy kis szerencséje. ~ De mim nem szokott nekem lenni? Naná, szerencsém... ~ jegyezte meg magában, és némán figyelte, ahogy a maszkos bemutatkozik.
És ekkor szabadult el a pokol, legalábbis a lány így érezte. Már eleve az volt a határozott érzése, hogy aki rejtegeti az arcát, az jó ember nem lehet, de...de erre azért nem számított. Északon azért nem volt jó, mert lány...itt azért nem jó, mert északi. ~ Komolyan el kellene neki magyarázni, hogy nem minden északi Unalaq gyereke? ~ felsóhajtott, és összefonta a kezét. Aki hülye, az hülye...nem kell vele foglalkozni, és előbb-utóbb valaki majd felvilágosítja a mentális problémáiról...remélhetőleg.
Az azonban egyáltalán nem hiányzott neki, hogy bárki is megvédje...pláne ne olyan, akinek csak a nevét tudja. ~ Az a drága, barátságos, és jólelkű Dogorn... ~ bosszankodott magában a lány, és előre lépett.
- Köszönöm, általában én is ki tudom magyarázni magam - jelentette ki hűvösen, és Thranra nézett. - Nem tudom, hogy feltűnt-e, de az északiak közül csak a férfiak harcolnak..aláírom, nem leszek holnap Köztársaság város szépe, de tudod, szerintem azért egészen látható, hogy lány vagyok...azon kívül nem is voltam otthon. Csak hogy tudd, az Egyesült Erőknek dolgoztam - mondta, és elővette legszebb mosolyát.

Mao a lányra nézett, kicsit sajnálta Reniel-t, hiszen mesze van az otthonától és a családjától. Egy idegen városban van egyedül, és azért tette meg ezt az utat, hogy tanuljon. ~Én is távol vagyok az otthonomtól, de nekem legalább itt van édesapám, és így annyira nem érzem magam egyedül.  Köztársaság városban mindenki egyenlő, csak sajnos van pár dél,i illetve északi, akik meg mindig nem tudjak elfogadni a másikat. Arról nem is beszélve, hogy ilyeneket mondani egy lánynak. Mintha szegény ő tehetne az egészről, mikor semmi köze sincs hozzá. Szegény lány biztos nehéz lehet neki itt egyedül mint Északi.~ Mao úgy döntött meg próbál Renielnek segíteni ha tud neki. 

~De ha segítségre lenne szüksége, én szívesen segítek neki. Legalább nem leszek egyedül két fiúval.~ Mao kíváncsi volt, hogy a Kya Mester mit fog válaszolni a kérdésekre, amiket Drogon tett fel.

- Egyesült Erőknek mi? – sziszegte Thran – Igazán jöhettetek volna segíteni. Lány vagy… na és aztán, Korra nem lány? Mégis harcol. Te is harcolhattál volna, azzal, hogy békét kívánsz. – mondta gyűlölettel, majd felsóhajtott – Ha Azoir itt lenne… Ő igazi, vérbeli déli srác volt. – majd a mesterhez fordult. – Mester. Komolyan együtt fogunk tanulni? Mármint semmi bajom Reniellel, meg tudok bocsájtani neki, de a belsőm nem engedné, hogy vele dolgozzak. ~ Talán el kéne hagynom az épületet. Inkább kidobok 100 yuant, mint hogy itt szenvedjek. ~
Sandán tekintett körbe, és ekkor szembesült azzal, hogy valószínűleg csak ő ilyen rasszista felfogású. ~ Hárman vagyunk déliek, de magamra maradtam ~ szűrte le a reakciókból, majd gondolta, hogy ideje taktikát váltani.
- A növényidomításra én is kíváncsi lennék. – szólalt meg, élesen terelve a témát. – Vagy előbb az alapoknál kezdjük? – kérdezte kíváncsian, miközben érezhetően kezdett a háttérbe húzódni. Rájött, hogy egyszerűbb, ha csendben marad, és kiesik a képből. ~ Igen, ez mindig bejön ~

Reniel prüszkölni kezdett, így próbálva elrejteni a nevetését, de nem sikerült. Hamarosan hangosan kacagott, mintha Thran éppen az évszázad viccét mesélte volna el - tulajdonképpen így is érezte. ~ Hát, ez a maszkos még ezerszer viccesebb, mint ő az sejtheti magáról... ~ gondolta, de az elméjét elhomályosította a nevetés. ~ Komolyan, Azoir...igazi déli srác... ~ még mikor sikerült is abbahagynia a nevetést, akkor is vigyorgott.
- Nem tudom, milyen Azoirra gondolsz, de nekem volt egy Azoir nevű barátom...aki éppenséggel északi volt...persze, lehet, hogy ötösével szaladgálnak a világban az Azoirok, nem tudom...én eddig még csak egyet láttam - még mindig mosolygott, de bármennyire is igyekezett parancsolni az arcizmainak - mondván, hogy nem akart "mosolygóskislány" lenni, egyszerűen nem bírt. - Ami meg az Egyesült Erőket illeti...tudod, akartunk menni. Csak van olyan, hogy elnök, meg felelősség...bár neked aztán mondhatom, mert egy betörő kinézetű ember biztos nagyon sokat tud az illemről, meg hasonlókról - a lány elhúzta a száját. - Ami meg az északiak és déliek küzdelmét illeti, és te lobogsz a bosszúvágytól, akkor jobb, ha nem mész el innen...ha tanulnod kell, minden bizonnyal nem bírnál egy olyannal, akinek köze is van a megszálláshoz, szóval jobb, ha belehúzol...ők nem lesznek olyan aranyos kislányok, mint én - mondta. Már majdnem kicsúszott a száján valami arról is, hogy dél sokáig csak sátrakból meg jégkalyibákból álló semmi volt, de inkább visszafogta magát. Elég volt neki egyvalaki, aki nem kedveli...a többieket nem akarta feldühíteni.

Kya csak úgy kapkodta a fejét jobbra-balra. Sejtette, hogy lesznek ellentétek, de hogy ekkorák, azt nem. Örült, hogy Mao ideért, neki csak annyit válaszolt, hogy „Nagy a város, megesik, ha késik az ember” Mikor azonban kezdett eldurvulni a helyzet, egy adag vízzel nyakon öntötte a három tanítványt, Mao megúszta.

- Na, ide figyeljetek! – kezdett bele szigorú hangon – Ha még egyszer szóba kerül a politika, mindhármatokat jégbe zárom. Nem harcolni jöttetek, hanem tanulni. – Mondta, majd hagyott egy kis szünetet. – Most pedig a válaszok: Igen, mindent meg lehet tanulni, és igen az alapoknál kezdjük. Bele is vágunk! – mondta, majd elmosolyodott ~ Szóval nem bírjátok egymást? Akkor párba teszlek titeket. Gyakoroljuk az együttélést. ~
- Álljatok párba. – kezdte – Reniel Thrannal, Dogorn Maoval. Egymással szembe. Nekilátunk az alapoknak. Nem a tudás a lényeg, hanem a víz. A víz, mely két pólus között fog járni, de nem szabad, hogy elszabaduljon. Finoman, mint a dagály. Ide-oda, egyenletes sebességgel. Ha elrontjátok, kezdjétek elölről. És ne felejtsetek elkommunikálni se. – mosolygott vidáman – Na mivan? Lefagytatok? Kezdjük, mert az idő pénz. ~ A ti pénzetek, vegyétek már észre ~

-Hallottad a mester. - Szólt Mao-nak - Gyere vonuljunk félre és csináljuk a feladatot. Remélem ezek ketten nem szedik szét egymás. – mondta suttogva – Veled még nem is volt alkalmam beszélgetni, hogy is szólíthatlak? Mao-nak? – Eközben idomítja a vizet a feladat szerint. – Ha kell bármi segítség a vízidomítással kapcsolatban, csak szólj bátran, próbálok segíteni... Bár a gyógyításhoz, még nem teljesen értek. – mondta kicsit letörten – De nem is számít, inkább koncentráljunk a feladatra. ~ Hmm.. tényleg az alapoktól indulunk... na de ennyire? Végül is több mester tanított eddig életem során és ahány különböző mester, annyi különböző mozdulat és kis részlet.~ - Remélem meglesznek egymással a ying és a yang... Próbáltam fenntartani az egyensúly, de a józan eszem és a szívem mindig mást mond. Thran-nal értenék egyet, de persze ha logikusan gondolkodsz akkor Reinel-re - Dogorn erősen koncentrált a feladatra, de azért odafigyelt partnerére, hogy precízen együtt tudjanak idomítani.

/ OCC: Drogon, kérlek ne kezdj el egy másik karakter irányítani. Azt nyugodtan írhatod, hogy te mit csinálsz, és hogy mit lát a karakter, a másik mit csinál, de a másik karakter cselekedeteit ne befolyásold. Jó szórakozást /

-Igen megyek! - Mondta Mao és Dogorn után ment. Miközben Dorgorn beszélt Mao figyelmesen hallgatja őt és a feladatra is koncentrált. Miután Dogorn befejezte, Mao válaszolt neki.
- Szerintem a mester azt szeretné tudni most, hogy ki menyire tudja az alapokat. Sajnos nem mindenki ismeri az alapokat.- Mondta Dogornak. Aztán folytatta. - Biztos vagyok benne hogy Kya mester tudja mit csinál, hiszek Katara Mester lánya. Én egy kicsit értek, csak a gyógyításhoz. Mikor édesanyám nagyon beteg lett, akkor megkértem Katara mester tanítson meg nekem, hogy meg tudjam menteni anyukámat. Az elején nem nagyon akart tanítani, de miután látta hogy anyukám kezelésre szorul meg tanította nekem az alapokat. Szeretnék Mestere lenni a víz idomításnak. Hogy aztán utazhassak.-
Mondta Mao mosolyogva miközben a feladató csinálta. 
A törzsek közti viszályról, azért nem válaszolt Dogornak, mert szeretne pártatlan maradni. Mikor dúlt a forradalom, a Déli víztörzsénél rengeteg ember sérült meg feleslegesen.

Reniel nem kifejezetten örült annak, hogy nyakon öntötték, de inkább nem fintorodott el. ~ Azért a tanárt jobb lenne nem felhúzni már az első órán... ~ figyelmeztette magát, és igyekezett a tőle telő legbarátságosabb arcot vágni - ez egészen addig működött is, amíg Kya nem állította párba Thrannal. ~ Jó....akkor most valakit ki fogok nyírni. És nagyon remélem, hogy az lehet a maszkos félnótás... ~ jutott eszébe, és alig látható gúnyos mosoly futott át az arcán.
~ Az egyetlen probléma az, hogy nem tudok normálisan harcolni... ~ futott át az agyán, de elhessegette a gondolatot. Egyrészt, egyelőre Kya nem fog lehetőséget adni a harcra, másrészt pedig a gyógyításhoz értett...bár az valószínűleg nem sokat számít, mégis több volt, mint a semmi. ~ Legrosszabb esetben meg majd összebarátkozok Dogornnal, meg Maoval... ~ döntötte el, és egy pillanatra lehunyta a szemét.
Nem akart több konfliktust...és nem akart többet veszekedni. Bár nem mondhatta, hogy nem élvezi, ha kígyót-békát kiabálhat valaki másra, és kimondhatja, mit gondol, most jobban szeretett volna az idomításra koncentrálni. Elvégre, azért jött ide, hogy tanuljon, nem azért, hogy politikai kérdésekről vitatkozzon.
- Ha csendben maradsz, akkor talán még együtt is tudunk működni... - mondta, de hangjából érezhető volt a barátságtalan elkülönülés.

Kya csendesen nézte, ahogy a diákok gyakorolni kezdenek. Úgy tűnt, az egyik páros – Mao és Dogorn beszélgettek, míg Thran és Reniel mogorva tekintettel álltak egymással szemben. A nő elszomorodott. Túlságosan is jól emlékezett arra, milyen élmény volt északiak közé kerülni vándorlásai során. ~ Egyszerűbb lenne, ha a két törzs nem foglalkozna folyamatosan azzal, hogy egymás torkának ugorjanak ~ gondolta, és összeráncolta a homlokát. Bár a megszállást ő is elítélte, a nemrég kialakult ellenségeskedést sem nézte jó szemmel. ~ Legalább Mao és Dogorn többé-kevésbé kimaradtak a vitából ~ tette hozzá gondolatban, és elmosolyodott. Talán ki tudott alakítani egy törékeny békét a csoportban...
A Thran és Reniel közötti merevség azonban nem sokáig volt tartható. ~ A vízidomításhoz rugalmasság kell ~ nyugtalankodott Kya. Alig egy pillanattal később a kettejük közt ingázó vízsugár elszabadult, fejbe vágva a lányt, majd továbbsuhant Mao felé. Kya alig azelőtt tudta megálltani, hogy Dogornt is megütötte, majd a két sérült tatványhoz sietett.
- A kórházba kell vinni őket – jelentette ki, majd kezét Mao homlokára tapasztotta, és gyógyítani kezdett, majd ugyanezt megismételte Reniellel is. Mivel egyik lány sem tért magához, valószínűleg a víz sebessége miatt, Kya arca még aggodalmasabb lett.

(OOC: Mao és Reniel a kórházba kerülnek, amíg a játékosok haza nem érnek  )

~ Nyugalom, öszpontosítás, szépen egyenletesen, lassan ám de még is folyamatosan, mint a víz ~ Ezeket ismételgette gondolataiban Dogorn még a baleset elött. Szeme sarkából látta, hogy a másik csapat teljesen zilált és egy cseppnyi bizalmuk nincsen a másikba vetve. – Majd csak megbékélnek... – Mondta Dogorn, de ekkor már a hatalmas vízsugár már teljes erejéből felé tartott. Alig tudott maga elé idomítani egy vékony jégfalat, amit valószínüleg simán átütött volna, de az utolsó pillanatban ott termett a mestere. - Ááhhh! Mi volt ez? – Kérdezte dühösen Dogorn. Viszont haragja rögtön elszállt amikor meglátta a két sérült lányt a földön heverni. – Ohh ne! – És már szaladt is hozzájuk. – Gyorsan mentőt! – Üvöltötte és csak még jobban megijedt és még aggodalmasabb lett mikor meglátta Kya arckifejezését. – Jó én nem várok tovább! – Mondta és felemelte Reniel testét és meg sem állt a folyosóig. Látszott rajta, hogy nagyon össze van zavarodva, de még is volt egy terve. ~ Ha ezt tervnek lehet nevezni ~ Gondolta. Miután kilépett az ajtón még visszafordult egy pár szóra. – Thran! Rád is szükségem van! A két lányt nem tudom egyedül elvinni a kórházba időben! Kérlek segíts! – Mondta kérlelően. És elkezdett futni a lánnyal a hátán. A kórház nem volt messze, a város térképét már többször is áttanulmányozta. ~ Biztos nagy a baj, ha Kya sem tudta őket felkelteni. Remélem időben odaérünk. – Csak bírjam ki szusszal!

Thran érezte, hogy valami nem fog stimmelni ezzel a párosítással, és egyre jobban terelődtek a gondolatai a víz mozgatásáról a társára. A lelke nem bírta ezt elviselni. ~ Miattuk kell maszkot hordanom! És vele együtt gyakoroljak? Még mit nem! ~ S ekkor látta, hogy elszabadult a baj, és a vízsugara nem csak Renielt, de Maot is célba vette. Teljesen leblokkolt. Utálta az északiakat, de balesetet nem akart okozni. Mikor látta, hogy Dogorn felkapja Renielt, ő sem lazsált, és Maohoz ugrott. Felnyalábolta a lányt, és futni kezdett Dogorn után. ~ Te jó ég, csak ne legyen komolyabb baja ~ Szólalt meg a belsőjében egy hang ~ Még Kya is kórházba küldi őket… Pedig ő aztán gyógyító… Ezt nagyon elszúrtad Thran ~ Szidta magát, de nem akarta abbahagyni a futást. ~ Meg kell őket menteni. ~ Futás közben igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy előkészítse a terepet a mentőknek, így Mao-t kezdte szólongatni – Ébredj Mao! Hallod! Ébredj már fel, kérlek… - De mivel nem kapott reakciót, még gyorsabbra vette a tempót. Csak remélni tudta, hogy Dogorn is bírja majd Reniellel.

~ Húúú... újra itt ~ És Dogorn újra átlépi az akadémia küszöbét. A költséget újból kifizeti és csak megy egyenesen a már jól isermert terepen. ~ jó ez a terem lesz az... ~ Bekopogott az ajtón és mivel senki nem válaszolt belépett. ~ Hát ez oltári... Megint én és az üres terem. ~ Még látszódott a tegnapi baleset. Egy vékony jégfal állt a terem egyik szélén a másik végében pedik kissebb vérpöttyök. - Jah... hogy én ezt értettem védekezés alatt. Vicces... - Dogorn megpöckölte a jégfal csúcsát és erre az egész összeomlott. ~ Hmm... még nem jön meg Kya mester addig gyakorlom a jég idomítást. ~ Gondolta és ezzel kiidomított egy kiadós mennyiségű vizet a teremben lévő szökőkútból és próbált különféle mozdulatokkal jeget idoítani. Próbálkozott a jégfallal, jég szilánkokkal dobott célba, és egy területen megpróbálta megfagyasztani a talajt. ~ Na! Ez most egész jól ment! A reakció időmön és a mozdulatok finomságán még van mit csiszolni, de ezért vagyok itt nem? ~ Filozofált magában - Elég lesz akkor mára a jégből - Mondta és teljes mértékben koncentrált. Ami szét volt szóródva jég a teremben az egyszerre, lassan, ám de biztosan utat talált a kútba. Szép látványt nyújtott, ahogy a jégdarabkákból vízcseppek lettek és lassan az egész vízfelszín megindult cseppenként a kútba egymás hegyén hátán. ~ Már most megérte eljönni ide, legalább nyugodtan gyakorolhattam az idomítás amíg nincs itt senki. Dogorn leült az ajtó melleti padra kiidomított egy vödörnyi vizet a kútból és azt alakítgatta formázgatta, "játszott" vele míg meg nem jön a mester, vagy egy másik tanuló. Jég kristályt, jégpengét és szilánkokat próbált formázni a szín tiszta átlátszó vízből.