Köztársaság városi Víz Akadémia

First topic message reminder :

A vízidomárok iskolája Köztársaság Városban, itt tanulhatnak elemük mestereitől, és fejleszthetik képességeiket.

~Nem mentem sehová, csak láthatatlanná váltam, kisanyám!~ Szóltam oda Zimának, miközben nyugodtan ültem a képzeletbeli, láthatatlan babérjaimon.
Ezek után az új érkezőnek valamiért továbbra is Zimához támadt kedve beszélni, ráadásul valami ágyékkötős, szatír-szellemről, ami neki leng ősi, s szent hula táncocskát a szoba sarkában.
~Azt leszámítva, hogy ennek a drágaságnak az IQ pontjait elrabolta valami boszorkány, azon kívül egészen bírom. De a helyedben nem engedném ennyire közel magamhoz, a végén még ráönti a teáját a kis, sárga noteszre, amit éppen a szekrényes-pingvinek rágcsálnak nagy buzgósággal. És minek ennek történelem könyv? Vagy inkább ne is gondoljak rá, ugye?~
Legszívesebben újra láthatóvá váltam volna, és adtam volna egy buksisimit a drága Niterisnek, de ez sajna az én állapotomban nem opció. Meg végül is egy ilyen "kalandon" mindig kell valaki, akiből hiányzik a józanész cseppnyi jelenléte is, így kicsit megfűszerezi  helyzetet, hülyeséggel... És... És hülyeséggel. Mert egy hülye százat csinál.
~Zima, ebbe az ágyékkötős-szellem-táncikál-a-sarokba-emberbe tényleg akad józen ész is. Egy kevés. Miért nem az itenni portált használjuk? Bár mondjuk, nyilván csak északon van a gond, mivel itt meg sem éreztük (szerencsére), szóval érthető. Na, köszönj el, indulj csomagolni, búcsúzkodj, meg miegyéb, megyek utánad.~

Nos egy igen furcsa alak érkezett az akadémiára, és úgy tűnik ki is hallgatta Kya mester mondanivalóját. ~Remélem a mester hívta, mert ha nem az nagyon súlyos problémákat tud okozni.~ de úgy tűnik tényleg Kya mester intézkedett. Szegény földidomár lányt meg teljesen kipécézte magának, olyan hülyeségeket mondott, amire Elaina szemöldöke egyre magasabbra szaladt, de nem adott hangot a véleményének. Végül megmondott a vízidomár egy időpontot és egy helyszínt, ahonnét indulnak. A lány ennek a lehetőségnek nagyon megörült, hiszen az egész kis házát olyan rendetlenségben hagyta ott, hogy az egy lány hírnevét nagyon rossz irányba terelné.

-         Nos rendben, akkor én kihasználom a lehetőséget. A kikötőben pontosabban hol lesz a gyülekezőhely Kya mester? – kérdezi, a választ egy fejbólintással fogadja. Ezután kihasználta az időt, a kis lakást patyolat tisztává varázsolta, és még különböző dolgokat szerzett be. Gyufát, olajt, kovaköveket, jól szárható palackokat, és szárított elemózsiákat. Ezt egy közepes méretű hátizsákba csomagolta néhány vastagabb ruhadarabbal, és az elsősegély-dobozt is berakta. A késeit a lábszárára csatolta. majd elindult a kijelölt helyre. Lassan, a megbeszélt időpontba ért oda, de úgy tűnik ő az első. ~Valami történt, hogy lefújták az utat, vagy csak egy szimplán nem akartak, hogy velük menjek??~ dobolással töprenget. ezen kívül némán cikáztak benne az egyre rosszabb gondolatok.

~ Most már biztos, hogy ez az alak flúgos... hülye... nem normális... sorolhatnám... ~ Nyugtázta magában Zima. Ahogy Niteris arca egyre közeledett az övéhez, úgy egyre inkább igyekezett elhajolni előle ( ha a helyén marad, akkor Niteris orra valóban neki ütközött volna a fülének ). ~ Ez így egy csöppet kellemetlen... Amúgy van/volt tapasztalatom szellemekkel... Mindegyikük más és más... én is tudom, hogy óvatosnak kell lenni velük. ~ Ezután a fickó el kezdett ugrálni, majd visszatért hozzá. Pedig a lány remélte, hogy ez nem következik be. Kiráék felé nézett. ~ Mázlisták...őket nem zaklatják... ~ Mikor Niteris újabb kérdéseket tett fel, arra gondolt, hogy nagy levegőt vesz, és normálisan válaszol neki, de Kya szerencsére megszólalt. Zimának lett volna két kérdése, de azokat inkább nem tette fel. ~ Miért csak este hatkor indul a hajó és miért kellett nekünk reggel hatra idejönni? ~ Niteris persze nem tudta befogni a száját. Kya felé nézett. ~ Mennyi is az út a könyvtárhoz? Na jó, ilyet nem szabad kérdezni... kedvesnek és barátságosnak kell lennem vele is. Meg lehet, hogy jobb lenne, ha rajta tartanánk a szemünk... ez a Korrás kijelentés eléggé értelmetlen volt így a semmiből, szóval lehet, hogy sántít valamiben. Mély levegő, Zima, türelem... Blitznél már amúgy is hozzászoktam a hülyeségekhez, de úgy tűnik, ő überelni tudja... apropó Blitz. ~ Először nem szólt hozzá. Már tényleg aggódott érte, ő meg csak ennyit mond: "Nem mentem sehová, csak láthatatlanná váltam, kisanyám!" ~ Na a nénikéd térdkalácsát kisanyámozzad! ~ Persze ezt nem mondta neki. Végighallgatta, majd röviden válaszolt neki. ~ Nem engedem közel magamhoz... és legszívesebben nyakon vágnám... de nem teszem. Érettebben viselkedek. Bár ki tudja... hosszú lesz az út, lehet, hogy ki fogja húzni a gyufát. Szerintem északon van a baj. Ja és kérlek szépen ne parancsolgass nekem! Akkor megyek, amikor akarok. ~ Ekkor Elaina is kérdezett. Zimának ez eszébe se jutott, nem félt attól, hogy nem találná meg a bandát. De csak azért is megvárta Kya válaszát. Csak ezután állt fel.
- Akkor a kikötőben. - biccentett a többiek és Kya mester felé, majd elindult haza. ( Ha Niteris követi, akkor kerülő utakon megy, fut, tetőre mászik, de lerázza. )
Otthon nem volt senki. Ezt kissé szomorúan vette tudomásul. Sokára fogja őket viszont látni. Na de hozzá is látott a csomagoláshoz. Mindig is tudta, hogy sok előnnyel jár, hogy a családja ilyen sokféle. És hogy nagyszülei előszeretettel küldenek mindenfélét. És hogy azt milyen munka volt rendszerezni... A víz szimbólumos szekrényhez sietett, ahol tényleg mindenféle volt. Egy nem túl nagy vízálló táskába beledobott alulra egy váltás ruhát, egy köpenyt, egy termosz teát, gyufát, olajat, kovakövet, szárított kaját, plussz kesztyűt és zoknit. Előkészítette a kabátját, egy védőszemüveget, az elsősegély dobozát, valamint egy csizmát. Legvégül egy térképet vett elő, amit át is tanulmányozott, majd szintén berakta a táskába. A pakk kicsit nehezebb lett, mint gondolta, de ezek mind kellettek. Ezután még evett néhány falatot, majd ledőlt aludni. Egész sokáig pihent, majd elindult a megbeszélt helyre, a jó öreg hal szagú kikötőbe. ~ Hm... újra meg kell majd szoknom az ottani kosztot. Meg hogy nehezebben érzékelem a hó és jég alatt a földet. De hát ez van... Ja igen... ~ a kikötő szélén még gyorsan magához vett néhány darab követ, hogy legyen nála. Ezután hamar kiszúrta Elainát, így odament hozzá. Látta rajta, hogy kicsi feszült.
- Nyugi, biztos, hogy nem mentek el. - mosolygott rá. - Nem tudom, hogy hallottad-e, mikor Niterisnek mutatkoztam be, de én Zima vagyok. Látom te is felkészültél, amennyire csak lehet. - nézett a lány táskájára. Elgondolkodott azon, hogy felhozza a Fekete Napot, de inkább elvetette. Nem akart nosztalgiázni.

-Nem hallottátok mit mondtam? Van egy rövidebb út- kiáltott Niteris a távozók után, majd mérgében előkapott egy citromot és szétloccsantotta a markában. Ezután elővett egy zsebkendőt és gondosan letörölgette a kezét. Körbenézett, majd arra jutott, hogy az lenne a legjobb, ha mégis a többiekkel tartana. Először Zimával akart tartani, de valamilyen titokzatos oknál fogva amikor követni kezdte, az egyik kanyarnál eltűnt.
~Hát hiába figyelmeztettem?! Elragadták a szellemek a szegény lányt~
Ez után Niteris úgy döntött, hogy haza kéne mennie neki is, hogy bepakoljon, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy már évek óta nem járt otthon.
~Tyű, hát Retek már régóta az erdőben van… Lehet, hogy már talált magának egy megfelelő utódgyártó eszközt, és kis Retkekkel árasztja el az erdőt…~
Ezen Niterisnek önkéntelenül mosolyognia kellett. Mindig is a szívén viselte Retek sorsát, talán éppen ezért nem tudott eddig párt találni magának. De mostanra már sok minden megváltozott.
Nosztalgiázás közben bement egy boltba és vett egy történelemkönyvet. A legtöbb eseményhez kommenteket fűzött, és minden avatárnak bajszot rajzolt. Vett még egy nagy halom papírt is és tartalék íróeszközt. Miután már elégedett volt a felszerelésével, ő is lement a kikötőbe, ahol meglátta Elainát és Zimát.
~Hmm, Zima mégsem olyan elesett. Jó hamar megszökött a szellemektől~
Mielőtt odament volna, kitalálta, hogy elmeséli a két lánynak élete történetét. Elő is vette a jegyzetét, de ekkor hirtelen egy látomás tódult az agyába.
Elaina és Niteris elégedetten ültek egy satomobilban. Niteris egy tervet rajzolt a naplójába, amikor Elaina hirtelen odakapott és kidobta a naplót az ablakon.
~NITERIS, NE MUTASD MEG NEKI A NAPLÓT!~ hallotta a fejében.
Ezután Niteris magához tért, eltette a naplót és odament a többiekhez.
-Ez az utolsó lehetőségetek, hogy a rövidebb úton menjetek, pár perc alatt odaérhetünk és kiröhöghetjük a többieket a másik kikötőben- mondta, majd Elainához fordult- Azt hiszem mi még nem mutatkoztunk be. Az én nevem Niteris, de nyugodtan szólíts csak Nitinek. Téged hogy hívnak?

Elaina és Zima reagjai át lettek téve a kikötőbe.