Köztársaság városi Víz Akadémia

First topic message reminder :

A vízidomárok iskolája Köztársaság Városban, itt tanulhatnak elemük mestereitől, és fejleszthetik képességeiket.

Kya elgondolkozva haladt a folyosókon. Az előző napi baleseteket mindig igyekezett elkerülni, de az akadémiára legtöbbször lelkes fiatalok jártak, akiknek a vérmérséklete korántsem volt elég, hogy megelőzze a gyakorlások közben előforduló összecsapásokat. Ennek előfordult, hogy komoly következménye lett, hiszen a víz sem volt kevésbé veszélyes játékszer, mint a többi három elem. És ami a lányokkal történt, pont az az eset volt, amikor komoly kárt tudott okozni. Kya tényleg szeretett tanítani, egyszerűen ilyen volt a természete. Szeretett foglalkozni a fiatalokkal, és így különösen féltette két új tanítványát. Remélte, a kórházban képesek lesznek rendbehozni őket. Belépve a terembe meglátta az egyik fiút, amint éppen egy kevés jéggel játszott. Odalépett hozzá:
- Dogorn, ugye? Örülök, hogy ismét találkozhatunk. Ha gondolod, azonnal kezdhetjük az edzést. Úgy tűnik egyedül vagy, így először velem ismétled át az alapgyakorlatokat, bemelgítésként, aztán megpróbálkozunk néhány magasabb szintű mozdulattal is.
Amennyiben Dogorn rábólint, Kya nekikezd az órának, egyszerű (OOC: 1.-es szintű) gyakorlatokkal kezdi a bemelegítést, ezután halad a bonyolultak felé. Dogorn próbálja utánozni a mozdulatait.

(OOC: Egy fejlődőreagnak legalább 400 szavasnak kell lennie, amiben leírod mit és hogyan gyakorolsz, feltételes módban, ezután a mesélők döntenek a sikerről)

Dogorn meghallotta a folyosó felől áradó hangokat, ezért gyorsan befejezte a vízzel való "játszást" és az ajtó elött vigyázzba állva várta az érkező személyt. Kellemes meglepetés volt neki, mikor meglátta a mestere arcát. - Igen, az én nevem Dogorn! Üdvözlöm mester! - Válaszolt Kya kérdésére és meghajolt. - Több mint tökéletes lenne most rögtön kezdeni! - Felelte mosollyal az arcán. Dogorn figyelte Kya-t, hogy hogyan idomítja a vizet. Nem volt bonyolult, hiszen tényleg egyszerű mozdulatokkal kezdtek. - Rendben akkor lássunk is hozzá - Mondta és ezzel feltűrte ingjét. Elsőnek sima egyszerű apály-dagály moztulatot gyakorolta. Először kissebb vízmennyiséggel, aztán egyre több és több vízzel próbálkozott. Csak ringatta a vizet ide és oda. A következő gyakorlat már kicsit nehezebb volt, de nem aggódot, csak összpontosított a feladatra, ami a következő volt: Egy kis méretű vízoszlopot kellett emelnie a kútból és azt egyre magasítani és vastagítani. Látszott az arcán, hogy nagyon koncentrál. ~ Rendben... szépen, folyamatosan, kis lépésenként... Nem kell elsietni... ~ És valóban szépen lassan bugyogni kezdett a víz az idomítás hatására. A hamradik feladat volt a legnehezebb a három közül, de még ez sem volt vészes mondjuk egy vízostorhoz képest. Fel kellett idomítania egy kis vizet, csinánia kellett egy 360 fokos fordulatot a hosszasan elnyúló vízzel együtt, amit szorosan maga mellett kellett tartania, majd a lebegő hullámot a céltáblának "fröccsenteni", majd egyszerűen magfagyasztani azt. ~ Nos Dogorn ~ Bíztatta magát. ~ Mutasd meg mit is tudsz te igazából. ~ És hozzálátott a veladathoz. ~ Folyamatosam, lassan, ám még is töretlenül, de ugyan akkor lágyan. Mint a kis patak a szülőfalum mellett... ~ Így elmélkedett a nagy prbálkozások közepette. A tanóra végén Dogorn megköszönte Kya mester segítségét. - Amúgy jól vannak... Vagyis a két lány aki megsebesült a balesetben, legalább is többnyire. Mao már szinte teljesen felépült, de Reniel... Elénzést a felesleges bájcsevej miatt, de úgy éreztem tudnia kell egy kicsit róluk. - Ezzel meghajolt elbúcsúzott mesterétől és kisétált az ajtón. ~ Nah ez is megvolt, egy kis tanulás aztán, meg mehetek dolgozni. Vagyis először meglátogatom szegény lányt a kórházban... Aztán jöhet a munka. ~ Gondolta és már Köztársaság város utcáit járta.


A vízidomításod 1 szinttel emelkedik - Azoir

Zima egészen elmerengve sétált az utcán. Kicsit bosszantotta, hogy Blitz nem annyira kíváncsi, hogy utánanézzen annak a földidomárnak, de nem tett rá megjegyzést. A szellemnek szíve joga volt azt csinálni, amit akart. De azóta sem tudott meg többet a támadóról… Édesanyjától – aki a kórházban dolgozik – megtudta, hogy Karin magához tért, majd hamar el is hagyta a helyszínt. Zima sajnálta, hogy nem tudtak többet beszélni. Persze nem nosztalgiázni akart… de érdekelte, mi van vele. Merengéséből hirtelen egy csuklyás alak szakította ki. Zima felismerte a nőt. Sosem beszéltek, csak látta a Déli Törzsnél, mikor ott élt. Kya kérésére éppen csak bólintani tudott, a nő már el is rohant.
~ Furcsa… vajon miért sietett ennyire? És miért pont engem választott ki? Vajon hányan és kik leszünk? Nos Blitz – szólt a szellemhez – úgy tűnik, ha itt járok, valamibe mindig belekeveredek… ~ Úgy döntött, nem fog azon agyalni, vajon mi lesz a dolga, egyszerűen hazament. Húgának mondta, hogy valószínűleg egy kis időre megint elmegy, valamint a szüleinek is írt egy rövid levelet. Aylee egész jól fogadta. Talán már hozzászokott ahhoz, hogy nővére nem sokáig élvezi az otthon melegét.
Másnap reggel Zima időben feltápászkodott, de nehezére esett. Ráfért volna még néhány óra alvás. De nem lehetett mit tenni. Sietve felöltözött, magához vette elsősegély ládáját, majd elindult lefelé. A konyhában meglepetésére egy szendvics, egy bögre tea, meg egy üzenet fogadta.

Vigyázz magadra, várunk haza!
Aylee

Zima elmosolyodott miután elolvasta. Húga mindig is olyan gondoskodó volt. Viszont azért annyira mégse. Mivel a tea nem gőzölgött, Zima jogosan tippelhette, hogy húga előző este pakolta ki neki ezeket. De ettől függetlenül jól esett neki a gesztus. Miközben a szendvicset majszolta, beleivott a hideg fekete teába. De az első korty után megállt. ~ Ebben nincs cukor… ~ Gondolta egészen lesokkolva. A szekrényhez sietett, de persze tudta, hogy ott sem fog találni. Ha lett volna otthon, Aylee biztosan tett volna bele.
~ Blitz… ebben… nincs… cukor… ~ Mondta a szellemnek, mintha a világ egyik legnagyobb problémáját közölné vele. Figyel a szellem reakciójára, de közben az órára néz. ~ Indulnom kell… ~ Majd a teára nézett. Hezitált… de végül felhajtotta.
Kicsit kocogott, bár nem volt rá szükség. Sétálva is hamarabb ért volna oda a Víz Akadémiára. Még nem volt ott senki, így leült az egyik székre és várt. Neki magának semmi beszédtéma nem jutott eszébe, de remélte, hogy Blitz kitalál valamit, amivel elüthetik az időt.

Thran elgondolkozva lépett be az épületbe, ahol legutóbb nem kicsi galibát okozott tanárának és társainak. ~ Sokan leszünk. Ez biztos. Most csendben maradok, és megpróbálok észrevétlen maradni. ~ határozta el magában és megigazította a kötést a fején. Ekkor vette észre Zimát, a földidomárt, és egyből tudta, már nem maradhat észrevétlen. Meghajolt a lány előtt, s leült mellé.
- Bocsáss meg, téged is Kya hívott? – kérdezte, miközben a lányt vizsgálta. -  Tudni szeretném mi fog itt történni. – majd újra magába temetkezett.
Nem gondolkozott, csak szimplán lehunyta a szemét, és aludni próbált. Vagy legalább pihenni. Remélte, hogy mire felébred már itt lesz mindenki, akire szükség van, és nem kell nagy szerepet vállalnia magára. Ekkor ugrott be neki valami. ~ Ez a lány járt nálunk régen! Emlékszem rá! – döbbent rá, de nem szólt semmit. ~ Úgysem ismerne meg, sok idő telt el azóta, és már takarom az arcomat is. Majd a soros kitalálja, mi legyen. ~

Kissé meglódultak az események, amikor megjelent Taira mellet egy férfi. És hirtelen mindenkinek akadt valami dolga. Kira sóhajtva indult haza. Leállt beszélgetni erre mindenki ott hagyta.  ~Ki lehetett az a fickó aki Tairához lépett… ~ Gondolataiból kizökkentett, amikor egy köpenyes alak megszólította. Holnap hatkor a víz akadémián. Csak ennyit mondott és azzal ott hagyta a lányt. Kira pislogva utána nézett. ~ Várjunk csak, Ő Kya volt? ~ ismerte fel az előző Avatar lányát. ~Mit akarhat egy ilyen híres vízidomár… tőlem ~ eltöprengett  ~ Majd holnap!~

Másnap reggel belépett a Vízidomár akadémiára. Ásítva széjjelnézett. ~Miért ilyen korán? Upsz… A teázóban nem szóltam. Nekem akkor a tegnap volt az utolsó ~ Az órára pillantott. Idő van. Mindegy lett számára a teázó. Látta, hogy már ketten várakoznak valamire. ~Őket is ide kérték?  Mi lesz ebből ~ a székekhez lépett. – Reggelt! –intett nekik lazán. –Tudjátok, hogy mégis miért hívott ide Kya?- közbe végig mérte őket. ~Egy Zima meg egy fejkendős vízidomár. ~  Egy kicsit távolabb leült mellettük.

Blitz mosolyogva megrántotta a vállát, miután Zima a "mindig belekeveredésről" beszélt. Másnap reggel miután Zima felébredt a szoba ajtaja előtt várta a szellem már őt. Nyugodtan kisétált vele a konyhába, majd lebegésre váltott, és a levélre nézett rá, amit Aylee hagyott.
~Szent isten! Nincs benne cukor!?~ Blitz halálra vált arccal lebegett körbe a szobában, majd nevetett egy kicsit, és a falnak támaszkodva a padlóra helyezkedett, míg a lány megreggelizett.
~Indulni? Máris?~ Mondta, mintha nem pihente volna ki magát. Menet közben az akadémiára menet lassú, kimért léptekkel követte Zimát, bár láthatatlan maradt a többi ember számára.
~Éjjel míg aludtál láttam egy macskát a ház előtt. Fekete volt, és nem mellesleg szerintem vemhes. Valószínűleg nem volt gazdája.~ Kezdett a macskáról hadoválni.
Mikor megérkeztek nyugodtan leült Zima mellé, de továbbra is láthatatlan maradt, amit látszólag megbánt, amikor Thran gyakorlatilag ráült. Lebegve ugrott fel, és fejjel lefelé a plafonon járva ismételgette, hogy "Nekem is vannak érzéseim!"
Törökülésben elhelyezkedett ezúttal már a padlón, és várta, hogy mi lesz.

Zima válaszolt Blitz macskás megjegyzésére.
~ Igazán… érdekfeszítő. Szerencsére nem vagyok babonás. ~ Többet nem tudott erre reagálni, mert egy srác jelent meg a teremben. Első benyomás alapján déli víztörzsinek nézte. De nem lehetett benne biztos. A srác meghajolt, majd leült oda, ahol eddig Blitz ült.
~ Blitz, nyugi… ő nem lát, azt se tudja, hogy itt vagy, ne bosszankodj miatta. Én tudom, hogy vannak érzéseid. Ja és most ehhez tegyél egy bíztató mosolyt az én részemről… ~ Zima már egészen jól értett ahhoz, hogy úgy beszéljen Blitzzel, hogy másnak ne tűnjenek fel indokolatlan gesztusok.
A srác közben kérdezett tőle.
- Igen, engem is Kya hívott. Azt én is szeretném tudni…
A fiú nem mutatkozott be, viszont Zimának feltűnt, hogy jobban megnézte őt. Ez bosszantotta. Könnyen lehet, hogy felismerte – amennyi helyen járt - viszont a lány az álarc miatt ezt nem tudta róla megállapítani. ~ Vajon miért rejtegeti az arcát? ~ Alig észrevehetően vállat vont. ~ Ha felismert majd csak kiböki, hol találkoztunk… Ha meg nem találkoztunk… ~ Újra vállat vont. Szerencséjére Thran addigra már lehunyta a szemét. Zima is hasonlóan akart cselekedni, mikor Kira toppant be. Ez meglepte, de örült neki. Az évek során ő is eszébe jutott, hogy vajon mi lehet vele. ~ Hm… a Városháza Kvartettből még két ember hiányzik… bár… ha a srác kicsit is hasonlít Aaronra, akkor csak egy… na jó, azt a hülyét senki sem helyettesítheti… vele is vajon mi lehet? ~
- Neked is reggelt. Sajnos mi sem tudjuk, de már csak percek kérdése… - nézett az órára.
Zima lehunyta a szemét és úgy tűnik, hiába itta meg a teát, elbóbiskolt. Álmodott, méghozzá egy vemhes fekete macskát látott, aki keservesen nyávogott. Odasietett hozzá. Erre a macska elkezdett fújni, majd hirtelen a lány arcába ugrott. Zima erre úgy megijedt, hogy felriadt és a lendülettől, székestől felborult. Szerencsére nem sérült meg komolyan.
- Bocsi a hangzavarért… - jegyezte meg a (valószínűleg) még pihengető társainak, feltápászkodott, felállította a széket és visszaült rá.

Hazafelé baktatott a munkából. Igen kifáradt az egész napi tanulástól. Valószínűleg az egész szakmai tananyagot akarták a fejébe tömni. És még ehhez hozzájön, hogy Mao nem jött el. ~Történt vele valami?? Remélem nem lett beteg, vagy valami hasonló~aggódott Maoért Elaina. Már lassan a lakáshoz ért, amit bérelt, mikor Kya mester, a víz törzséből megszólította. Alig tudta felfogni a szavait, olyan halkan és gyorsan beszélt. De úgy tűnt, hogy holnap korán kell kelnie ahhoz, hogy megtudja mégis mit szeretne tőle egy mester.
Lefekvés előtt felhívta a Tűzoltóságot, hogy holnap bizonyos okok miatt nem tud bemenni, és az ébresztőórát is beállította, hogy el ne késsen. De nem ez történt, mert Elainanak sikerült elaludnia, hiába, hogy az óra egy harangnál is hangosabban csörömpölt. ~Mmm…….mégis miért zajong ez?~ ébredezett lassan a lány. Az órájára nézve viszont minden eszébe jutott.
-Hogy a fészkes fenébe sikerült elaludnom!!!-kiabált magának, és a lehető leggyorsabban készült el. Reggelire viszont nem volt ideje, így is 6-kor indult el. Szinte végigszáguldozott az egész városon. Lihegve rontott be az aulába. Haja a sebesség miatt összegubancolódott, és arca kipirult.

-Elnézést a késésért!-suttogta, és egy kicsit odébb ment. A térdeire támaszkodva próbálta a szívét lenyugtatni.

Fortuna és Dering nem rég érkezett meg Köztársaságvárosba.  Ez volt az első közös utuk a Föld Királyságán kívül. Épp egy teázóból léptek ki, hogy tovább induljanak a városban, amikor Kya leszólította őket.
A két fiatal nagyon meglepődött az idegen felkérésén, de a dolog fontosnak látszódott.
- Jól hallottam, azt mondta reggel hatra? - kérdezte Dering grimasszal az arcán.
- Ez azt jelenti, hogy ideje lesz a szállásra indulnunk! - mondta Fortuna.
- De úgy volt, hogy még egy csomó helyre elmegyünk.
- Később bepótoljuk, megígérem! - azzal megfogta a fiú kezét és tovább indultak a városban.

A szállásukon hamar elaludtak, hiszen holnap korán kellett kelniük. Fel is keltek időben, csakhogy egyikük sem tudta, merre van a Víz Akadémia, sőt még a szállásolójuk se tudta.
- Hát ez így szép… nem fogunk oda találni! - panaszkodta a lány.
- Nyugi, majd kérdezgetjük az embereket és eljutunk valahogy - nyugtatta Dering.
Oda is értek, viszont hatalmas késéssel. Kínosan léptek be az épületbe és mentek oda a többiekhez. Egy tűzidomár pont előttük ért oda, ezért remélték, hogy még időben vannak.
- Ő… helló! - köszöntötte a pihenő embereket, akik a teremben várakoztak. - Fortuna vagyok, ő pedig Dering - mutatott a barátjára - meg tudja, valaki mondani kit kell keresnünk?
- És hogy miért is hívtak ide? - folytatta a fiú.


(OOC: Karaktermozgatás engedélyezve)

- Minden gratulációm, Zima. - Hajolok meg előtte kecsesen. - Ilyen bájos hanyatt vágódást nem láttam már nos... Tulajdonképpen még soha. Ó, nahát. Egy késő. Minő meglepő. - Nézek a betoppanó tűzidomár felé, akin csodálom, hogy nem esik pofára.
Követi a ziháló kisasszonyt még egy földidomár pár, és látszólag el is kezdődik a tárgyalás.
- Nahát, a ház űrnője is tiszteletét teszi végre. - Dőlök hátra a levegőben, mintha ülnék. Végighallgatom a rádiós üzenetet, és elszomorodok, de ezt nem mutatom sem Zimának, sem senkinek. A fajtársaimmal alapból nem voltam túl jóba, származásom miatt meg az emberekkel sem (tisztelet annak az egyetlen kivételnek), de néha már az idegeim tele vannak a területüket, a hagyományaikat, a békéjüket, a háborújukat és a többi hülyeséget védő szellemből, akik néha átmentek elvetemült őrültekbe, akik nem voltak képesek egyenesen megmondani a problémájuk forrását. Pont ezért nem bírtam a fajtársaim, és pont ezért nem bírtak ők sem engem. De ez mellékes.
- Ha mész, Zima, tudod, hogy követlek akárhova. - Jegyzem meg neki.


[tooltip=Pardon, de én is átváltottam E/1-re.]OOC[/tooltip]

A gyönyörűséges megérkezése után még két földidomár érkezett. Egy, lány és egy fiú. Bemutatkozásuk után Elaina is ezt tette. –Sziasztok, Elaina vagyok. A vízidomár mester hatalmas fekete karikákkal és egy rádióval érkezett. Előzetesen figyelmeztetett mindenkit, hogy nem egy sétagalopp feladatot kapnak. ~Nem szokásom hátat fordítani annak az embernek, aki segítséget kér tőlem. Veszélyből már tapasztaltam valamennyit. Habár újakat is mutathat…..~ A lány a földet nézve várta, hogy Kya mester folytassa. A rádiófelvétel ijesztő és és dermesztő is volt. Elaina legszívesebben az utcán lenne, de a hangok földbe gyökereztették a lábát. ~Ha én lettem volna a vonal végén, ugyanez történt volna .A szellemekkel való kapcsolatom pedig egy kicsit hiányos. Lehet, hogy ez előny. Majd kiderül. És én se beszélnék róla olyan lelkesen, mint egy pacsirta. És valószínűleg elment az eszem, mivel oda szándékozok menni.~ mosolyodott el. A mosoly gyorsan lehervadt az arcáról, mikor arra tért ki Kya mester, hogy a választásnál hallott dolgokat, vagy szimplán megbízik bennük. El is sápadt, mikor arra gondolt, hogy hallhatott Shibáról. ~Szellemek! Kérlek adjátok, hogy én csak a bizalom miatt kerülhettem ide!~

Kira fel alá járkált, amikor beesett egy tűzidomár. ~Ah, pedig azt hittem még én kések...~ pillantott a lányra. Biccentett neki, de nem bírt leülni. Felvillant neki a főnöke arca, ahogy kiosztja. ~Nincs tovább!~ Ideges volt, hogy nincs már munkája, és hogy mi lesz ez az egész. Zimára pillantott, aki éppen visszakászálódott a székre. ~Mi van ha megint hasonló lesz?~ találgatott magában. Nem sokkal később egy pár is bezuhant az ajtón. Mert gondolta, csak azok lehetnek. Feléjük fordult és biccentett. Hamarosan Kya is megjelent. Fáradtnak tűnt, és baljóslatúnak. Rájuk bízta a döntést, maradnak vagy mennek. Kira a maradás mellet döntött. ~Ha már itt vagyok lökd a rizsát!~ gondolta és abba hagyta a járkálást. Kya belekezdet mi a mondandójába. Lejátszotta a felvételt a rádión, amit magával hozott. Kira torka összeugrott a szellemek említésére. Emlékei szerint legutóbb megszállták és megakarták ölni őt. Keresztbe fonta a karját, úgy hallgatta a nőt tovább. ~Elkísérni az északi sarkra, mi? Jó móka lesz! ~ húzódott mosolyra a szája.

~ Tudod mit Blitz? Ezt most bóknak veszem. Amúgy pont a te vemhes macskáddal álmodtam, de mindegy... ~ Mondta a szellemnek. Már elmúlt hat óra, mikor  betoppant egy tűzidomár lány. Miután bemutatkozott, Zima rádöbbent, hogy már találkoztak. Ő is ott volt a Fekete Napnál... Utána egy földidomár párocska is betoppant. Zima sóhajtott, de csak ennyi. Blitz sejthette, hogy mi futhatott át az agyán. Hamarosan Kya is megérkezett. Végighallgatták.  A rádió felvételnél egy pillanatig nem vett levegőt. ~ Kellett nekem ide visszajönnöm... hogy megint belecsöppenjek egy ilyen helyzetbe... Legutóbb is mi volt... a szellemek keresésekor kaptak el minket... Szellemek szállták meg Kirát, Aaront meg... Nightot...  De természetesen, ha már itt vagyok, segítek. Talán nem kopott meg annyira a helyismeretem... Viszont... ~ Zima Blitzre nézett. Aggódott. A szellem nem mutatott felé semmit, de a lány sejtette, hogy ez neki baromi nehéz. Hiszen alapból nincs túl jóban a többi szellemmel, ráadásul ugye ott az átjáró... Jól emlékezett arra, amikor Kuvira ténykedett... nem akarta, hogy Blitz szenvedjen. De nem hagyhatta cserben Kyát... Ekkor Blitz azt mondta, hogy ha megy, követi. Zimának ez nagyon jól esett. Nem tudta elfojtani a mosolyát, így azt sietve eltakarta a kezével.
~ Köszönöm Blitz... Kyanak szüksége van ránk... De... nem muszáj velem jönnöd... én örülök neked, de tudom, hogy ez neked nehéz... ~ Ha Blitz nem visszakozik - ami nagyon valószínű - akkor így folytatja. ~ De ha valami van... rosszul érzed magad, vagy bármi egyéb, akkor kérlek szólj! ~
A következő gondolatokat már nem osztotta meg a szellemmel. ~ Nem vagyunk normálisak, hogy odamegyünk... Remélem sikerrel járunk... ~
- Én elkísérlek. - mondta ki hangosan, majd végignézett a kis csapaton. ~ Kirával, meg... lényegében Elainával is dolgoztam együtt... a víztörzsit lehet, hogy ismerem, a párocskáról nem sokat tudni... majd elválik...  ~

~ Kezdem úgy gondolni, hogy eminenciád minden lebujban ismer legalább egy embert. Nem mintha ez baj lenne, csak kicsit viccesnek találom. Amúgy már nagyon régóta nem voltam otthon, kicsit kíváncsi is vagyok az ottani állapotokra.~ Mutatok a semmibe egy pillanatra, miközben talpra állok, és megállok Zima előtt.~ Amúgy majd út közben láthatóan becsatlakozom, mintha valami barátod, vagy haverod lennék. Így a többiek is látnak majd, és neked sem kell majd amiatt zavarognod, hogy hol vagyok éppen, vagy hogy hangosan kell-e beszélned, vagy gondolatban. Amúgy mi a véleményed a szellemekről? Mármint tőlem függetlenül. ~ Nézek érdeklődve a drágára, miközben mellé állok, amennyire csak tudok, de még se "lépjek be" a személyes terébe.
Sosem értettem, hogy miért akarják a szellemeket és az embereket mániákus módjára néhányan (mindkét fajból) összetartani. Egyensúly, blablabla, hülyeség. Mégis milyen egyensúly az, ahol a mérleg egyik oldalában egy tégla van, a másikban pedig oxigén?

Zima alig észrevehetően megvonta a vállát.
~ Valami világutazóféle vagyok, vagy mi… Az lenne fura, ha nem botlanék senkibe. Persze az is megeshet…. ~ Következő rövid gondolatát nem osztotta meg a szellemmel. ~ Blitz otthona. Ebbe még sosem gondoltam bele jobban, hogy neki is van olyanja. Pedig kell lennie. Kíváncsi vagyok milyen lehet. Vajon fogom látni? ~
Ezután Blitz felállt és megállt vele szemben. Zima enyhén felvonta a szemöldökét.
~ Ahogy gondolod. Szokatlan lesz újra normálisan beszélni veled… már eléggé megszoktam, hogy kétfelé figyelek. De köszi.  Amúgy… - most ide tegyél egy mosolyt – mire célzol azzal, hogy mintha? *Kis szünet után.* Kíváncsi vagyok, hogy fogsz kijönni a többiekkel… ~
Blitz közben kérdezett és közelebb is jött. Egészen közel állt meg. Ezt nem igazán tudta hova tenni, de nem tett rá megjegyzést. Blitz szemébe nézett, majd elgondolkodva hajtotta hátra a fejét. Korán volt még az ilyen kaliberű kérdésekhez.
~ Hm… Hogy mi róluk a véleményem? Régen, mikor még Tenzinnél tanultam, nagyon szerettem volna szellemekkel találkozni. Sokat olvastam a bölcsességükről, meg ilyenekről. Az évek múlásával már lett tapasztalatom szellemekkel. Rá kellett döbbennem, hogy ők is ugyanolyan sokfélék, mint az emberek. Alapvetően tisztelem őket és úgy gondolom, békében kell lennünk velük. Viszont a küldetés… kicsit tartok attól, hogy miféle szellemekkel fogunk találkozni. Hogy vajon maguktól viselkednek így, vagy valaki irányítja őket? Ha előbbi, akkor miért, ha utóbbi, akkor ki? Szerinted milyen szellemek ténykednek most Északon?

Dering zavartan nézett körbe, sok ismeretlen arcot látott. Nem volt sok ideje gondolkodni, Kya érkezett mögöttük, egy rövid körbetekintés után bele is kezdett mondandójába. A rövid bevezetés után azonban ultimátumot ajánlott fel, amit senki nem fogadott el. Miután Kya látta az elhatározott arcokat, folytatta, és az általa hozott rádiót elindította.
A felvétel lejátszása közben elkalandozott, és eszébe jutottak azok a történetek, amiket még otthon meséltek a vendégek az apja fogadójában, de a szellemek szó hallatán ismét odafigyelt. Elkezdte aggasztani, mi minden történt már körülötte a tudta nélkül, és elhatározta magát, hogy nem akar kimaradni. 
A bátorság még hiányzott belőle, senki nem mondott semmit, és félt elsőnek megszólalni. Óráknak tűnő másodpercek múlva megszólalt az egyik lány, hogy vele tart, majd egy nagy levegő vétel után ő is megszólalt:
- Én is veled tartok! - közben kihúzta magát, és enyhén vidám nézéssel tekintett Fortunára.

Niteris hamarosan rájött, hogy fogalma sincs hogyan kell Köztársaság városban munkát találni. Ez persze egy cseppet sem zavarta, hiszen igazából nem is szeretett annyit dolgozni. Éppen ezért csak elindult az úton, egészen addig, amíg el nem érkezett a víz akadémiához.
~Ezek azt hiszik, hogy a világon mindenhol emlékművet állíthatnak maguknak?! Meglátjuk mit szólnak majd, ha lángra kapnak~
Eme dicső gondolatokkal Niteris bevonult az akadémiába, de ahelyett, hogy gyakorlatozó vízidomárokat talált volna, a teremben valamiféle gyűlés volt.
~Hmm... Az égetés elmarad... Kár érte~
Niteris végighallgatta mindenki mondanivalóját, majd amikor Dogorn Dering? is jelentkezett, úgy érezte, hogy itt az ideje neki is bevonulni.
- Azt hiszem szükségetek lesz egy erős védelmezőre, mint amilyen én vagyok. A szellemvilág veszélyes hely... tele undorító démonokkal és szörnyekkel. A szellemek megbízhatatlanok!
Tudtán kívül miközben ezt mondta, Niteris éppen Blitz felé fordult.
- Szóval... Mikor indulunk? Útba ejtjük majd Wan Si Tong könyvtárát? Tudjátok, én felbecsülhetetlen értékű információkat keresek.- húzta ki magát büszkén, és várta a (szerinte csakis pozitív) reakciókat.


Bocsi Niteris, de itt kire gondoltál?? - Gabryella

~Hogy szerintem miért ilyenek? Ha azt elmondanám neked, akkor meg kéne, hogy öljelek, Zima. Najó, őszinte leszek: fogalmam sincs. Sosem értettem azt az idióta hókusz-pókuszt, abraka-dabrát és a többi a hülyeséget, amiket a drága fajtársaim képesek voltak produkálni. Szóval, nem tudom. Bár van egy sejtésem: egy gyanútlan utazó ráült egy kocka alakú kőre, ami a rég elfeledett Yiiouqq szellem köve volt, és ettől mindenki annyira szentségtörőnek érezte, hogy menten elakarják pusztítani a világot.~
Ekkor betoppan egy rendkívüli potenciállal rendelkező ördögi tűzidomár, akitől nem tudom eldönteni, hogy féljek, vagy hajoljak meg előtte.
~Látod, még ő is megmondja, hogy a szellemek hülyék!~ Mutogatok felé Zimának. Nyugodtan végzem tovább a semmit tevést, mikor ez az ipse felém fordul, és úgy tesz, mintha hozzám beszélne. Kikerekednek a szemeim, de nem rémülök meg: fél lépéssel odébb állok, és nyugodtan konstatálom, hogy a tekintete nem követ engem.
~Fejeltsük el!~ és láthatlanná válok Zima számára is.

~ Kíváncsi vagyok, hogyan harcolnak… egészen békésnek tűnnek, de ki tudja… ~ Merengett, mikor Dering is azt mondta, jön. Blitz válaszára nem tudott mit mondani.
~ Blitz, most vedd úgy, hogy a szemem forgatom. A kedvességed még mindig határtalan… Amúgy mondtam… sokféle szellem van… ~
Ekkor betoppant egy tűzidomár. Végre felszaladhatott a szemöldöke. ~ Egy erős védelmezőre… aha… nem. Szerintem mindenki meg tudja védeni magát, vagy együtt tudunk működni, mint egy csapat… nincs szükségünk külön védelmezőre. ~ Eléggé meglepte Blitz reakciója. ~ Nyugi, a végén még kibököd a szemem! ~ Rivallt rá, holott tudta, hogy ez sehogy sem következhet be. ~ Én sem állítottam, hogy minden szellem normális, de azért ne általánosítsunk… ~ Ekkor mondta Niteris azt, hogy a szellemek megbízhatatlanok. Zimának is feltűnt, hogy olyan volt mintha Blitzhez beszélt volna. Pedig az nem lehetett… A szellem is ellenőrizte. ~ Csak véletlen… ~ Blitz viszont eléggé kiakadt. Vagy valami olyasmi… „Felejtsük el” – mondta. ~ Neked meg mi bajod? ~ - akarta kérdezni, de a szellem eltűnt előle. ~ Blitz! *kiáltott utána, de választ valószínűleg nem kapott* Mi zavarhatta meg ennyire? A küldetés, a fura fazon, vagy mi? Majd csak visszajön. ~ Végignézett a csapaton és inkább próbált a feladatra koncentrálni. Úgy tűnt, a legtöbben vállalkoznak a küldetésre. Tehát nincs értelme várni. Kyahoz fordult.
-  Lassan valóban indulhatnánk. Van még valami, amiről tudnunk kell?

~Miért nem válaszol? MIÉRT NEM VÁLASZOL?! Hát van itt még valaki, aki olyan érdekes, mint én?~
Niteris gyorsan körülnézett, de egy érdekes embert sem talált. A szeme egy pillanatra megakadt Kirán. Ökölbe szorította kezet és már szinte úgy érezte, mintha egyenesen az agyára öntötte volna Kira egykor azt a sok drága teát. Szerencsére Niteris önuralma végül győzött, tehát nem gyújtott fel vagy fojtott meg senkit, holott hosszú percekig fontolgatta a lehetőséget. Ezután tovább szemlélte Zimát, és arra jött rá, hogy valóban másképp viselkedik, mint a többiek. Mintha csak tényleg lenne a teremben egy nála is érdekesebb személy. Niterist villámcsapásként érte a felismerés.
~Hát persze! Látomásai vannak!~
Óvatosan odasompolygott Zima mellé, rámosolygott és megszólalt:
-Helló! Én Niteris vagyok. Te is látod az ágyékkötőben táncoló szellemet a sarokban? Engem sokáig kísértett egy, de aztán a mesél.... Erm.... Kiderült, hogy csak álom volt, vagy valami ilyesmi. Amúgy tégedet hogy hívnak?

Zimának kezdett feltűnni, hogy Niteris őt figyeli. És ez zavarta. ~ Miért bámul ennyire? Hm… várjunk… Az előbb úgy tűnt, mintha Blitzet nézte volna. Úgy tűnik azt feltételezi, hogy van itt egy szellem. De honnan a bánatból jött ez neki?  Jó kérdés… Viszont az biztos, hogy nem látta őt, Blitz ellenőrizte. Most meg engem bámul… ami továbbra is idegesítő. Csak egy magyarázat van. Én úgy éreztem, normálisan viselkedtem „kifelé”, de lehet, hogy ez másnak nem így tűnt. Ennyire furán viselkedtem volna, hogy az feltűnjön? Banyek… Mondjuk kedves barátom sem könnyítette meg a dolgom… megértem, hogy frusztrálja a helyzet… nem hibáztatom, de hát na… Szóval összegezzük. A fickó azt hiszi, hogy van itt egy szellem, és hogy én kapcsolatban állok vele. Nem téved. De vajon miért érdekli őt ennyire Blitz jelenléte? És vajon mi lesz akkor, ha Blitz tényleg felfedi magát mindenki előtt? ~ Ekkor Niteris odasompolygott hozzá és rámosolygott, majd kibökte, mit akar. Zima szemöldöke újra felszaladt, de most a változatosság kedvéért a másik. ~ Ez egy vicc. ~ nyugtázta magában és kínjában elmosolyodott (ami leginkább fáradt volt, mint szenvedő).
- Nos szia, én Zima vagyok. Nem, nem látom az ágyékkötős szellemet. De miért fontos, hogy látom-e? És miért pont engem kérdeztél meg?

- Ne keress okokat- mondta Niteris az egyik megszokott eszelős vigyorával - ahogy közeledünk a szellemvilág felé, a dolgok egyre furábbak lesznek. Óvakodj a szellemektől, mert behatolnak a fejedbe és teljesen kifordítanak magadból. Megbántod a szeretteidet és lekaszabolod a vemhes kisállatkádat. Megölöd a kéményseprűt, feldúlod a nagymamád porcelánkészletét, átidomítod az epeköveidet a patkóbeledbe és pingvinekkel töltöd meg a szekrényedet. Ó igen, a szellemek végtelenül gonoszak.
Ahogy Niteris beszélt egyre közelebb és közelebb ha hajolt Zimához, egészen addig, amíg az orra neki nem ütközött Zima fülének. Ekkor összerezzent, majd miután leellenőrizte, hogy nincs-e veszély, és végrehajtott egy két (szerinte nagyon menő) nindzsaugrást, visszament Zimához, és folytatta:
- Talán Wan Si Tong a kivétel. Éppen ezért tervezek hozzá benézni egy kicsit. Szerinted tárol a könyvtárában tearecepteket is? Te hiszel a kis sárga noteszben? Nem tudod véletlenül, hogy merre lehet itt történelemkönyveket venni? Szerinted Kya inaktív... erm.... alszik?

- Örülök, hogy számíthatok rátok. - mosolyodott el a vízidomár. - Komoly a helyzet, szükségem van minden segítségre, és abban sem vagyok biztos, hogy Északon örülni fognak az érkezésünknek. Van kérdésetek? Amennyiben nincs, a hajó a kikötőből indul, ma este hat órakor. Az út hosszú az Északi sarkra, és természetesen addig teljes ellátást kaptok. - fejezte be, és időközben újra szemügyre vette a csapatot. Meglehetősen furcsa társaság voltak, de ez Kya-t csak mosolyra késztette. Az avatár barátai is mindig különös figurák voltak... mégis újra és újra segítettek a világon.
~Reméljük bennük is ott él a hős... Zima már a Fekete Nap elleni harcban is részt vett, és eredményes volt, reméljük, itt is hasonlóan jól harcol majd. Niteris, Dering, Fortuna... bennük egyelőre csak bízhatok, de erre képes vagyok.~
Kya még várja a kérdéseket. Amennyiben nincsen több, a csapat tagjai elmehetnek csomagolni, és hat órakor a kikötőben tartják a találkozót.

~Örül nekünk… Még szép, hogy örül nekünk, hiszen épp most tervezzük hősiesen megmenteni azt a semmirekellő népét… De hagyjuk, egy nap talán még hasznosak lesznek. Ők is látni fogják nagyszerűségemet… Bizony, van… HAJÓVAL?! Ez a hülye ötlet meg kitől származik?!~
Niteris feltette a kezét és megszólalt:
- Miért is van szükségünk arra a hosszú hajóútra? Mi lesz, ha valaki tengeribeteg lesz? Nem mintha nem bírnám az utazást, de itt nem mindenki büszkélkedhet olyan ellenálló képességgel mint én. Ha jól tudom, innen csak pár lépésre van az új portál a szellemvilágba, minek segítségével percek alatt az eljuthatnánk a Keleti- sarkra ~(Vagy talán Nyugati-sark?)~. Ezen kívül mindenkivel szeretném közölni, hogy én nagy Korra rajongó vagyok. Nincsenek hátsó szándékaim, és véletlenül sem szeretném megölni.
~Ha! Most jól eloszlattam minden kétséget személyemmel kapcsolatban. Hamarosan rádöbbennek arra is, hogy én vagyok a legeszesebb közülünk, tehát egykettőre kapitány leszek. Nem is mehetne jobban~