Blaine Valt léghajója

A léghajón Blaine és Caroline visszatértek megszokott munkájukhoz, de valami hirtelen megszakította ezt a tevékenységüket. Ugyanis megjelent Varrick, helyet foglalt, és az üzletember szemébe nézett.
- Uram, maga is és én is pénzt szeretnék szerezni a háború alatt. Fogjunk össze. No?

Miután a nagy "bölcsek" úgy döntöttek, hogy ráhagyják az ott maradt csekély népet, Blaine úgy döntött, hogy ő ugyan senkinek sem a bébicsősze, és nem is abban van a biznisz, így hát Carolinenal együtt távozott.
Mr.Valt leült a székébe és visszaindult a FierieCoLabs főépületéhez a tűznépébe. Nyugodtan ült út közben, és előszeretettel használta a cigaretta készítő papírmegsemmisítőt. Éppen egy teljes aktát készült beletenni, amikor Varrick jelenik meg előtte.
- Maga... Maga hogy jutott be?! - a titkárnőjéhez fordul. - Caroline, adjon egy NAGY adag citromos teát az úrnak.
Feláll, és megpróbálja Varrickot is felállítani, és az iroda ajtajához tolni, majd ki azon, miközben azt mondja:
- Zseniális ötlet, uram! Zseniális, azt kell, hogy mondjam...! De tudja, ez nem a legmegfelelőbb alkalom, ha érti mire gondolok... - Ha minden jól ment már az ajtónál vannak.

Mikor Varrick az ajtóig el lett taszigálva, vidám felkiáltott!
- Hova is megyünk? Mert, ugye nem megyünk el addig, amíg a kis hölgy el nem készíti a limonádémat... Hiszen nekem csinálja. Nem?
Ezzel a lendülettel visszasétált a székhez, amiben ült, és újra kényelembe helyezte magát.
-Kisasszony! Maga rettentően hasonlít Zhu Li-re! De, most más ügyben vagyok itt. - ránézett Blaine Valtra - Van egy megbízóm. Meg kell buktatnunk Lai Haka-t. Ötletek?

Caroline nem volt sem hülye, sem agyalágyult. Tudta, hogy a FierieCoLabs-ban nincsen citrom és tilos is behozni, emiatt egy picit megharagudott Blaine Valt-ra, de úgy döntött teljesíti a furcsa kérést. Bement a konyhába és elővette a Citrániumot amely egy citromos vegyület volt arra, hogy a citromot pótolják a teában. Dobozba zárt tudománynak is szokták errefelé nevezni. Pár perc alatt kész is a tea amit odaad Varricknek.
-Sajnálom, nincs limonádé...Tea van...
A tárgyalás óta a lány figyelme elterelődött valami másra, maga sem tudja mire és ezt próbálja kideríteni így amikor Blaine forró teáját akarta odaadni az egyenesen a férfi ölébe borult.
-Sajnálom Mr.Valt. Nem tudom mi történt, még soha nem fordult elő velem ilyesmi.
Majd visszasétált a konyhába és készített egy újabb adag citromos teát, ez azonban már Blaine asztalán landolt és benne maradt a pohárban. A lány ezután odasétál a falhoz.
-Hozhatok esetleg még valamit maguknak?

Blaine is visszasétál a székéhez, és megadóan beleül. Nagyon meglepődik, mikor a FORRÓ tea az ölében landol. Egy kissé felordít, majd a következő teát nézi, ami viszont hála az égnek, a pohárban marad. Furán néz Carolinera, mivel nem is kért magának teát...
-Nem kell semmi, Caroline... Az ég világon semmi. - hebegi, majd Varrick felé fordul. - Pardon, mit is mondott?

Azt, hogy van egy megbízó - hallatszott Varrick háta mögül. Az Mr. Baline felpillantott, és láthatta, amint az irodába lép Azoir és Aaron. Azoir nem húzta az időt egyből a tulajdonoshoz fordult.
- Lai Haka útban van. Öljék meg, nem érdekel hogyan. Ha végeznek vele, meghálálom. - mondta majd Aaron felé fordult. - Beszélnem kell veled, négyszemközt. Feladatot kapsz.

Blaine látja, hogy Azoir és vele egy másik vízidomár is belép.
-Könyörgöm, a szellemek szerelmére, mit csinálnak a biztonsági őrök?!?! - hördül fel. - Jó, jó megöljük... De tegye már meg, hogy ha valakivel a négy szem közt akar beszélni, ne itt tegye... Hanem menjenek szobára!

Azoir az üzletemberre nézett.
- Mr., kérem, majd akkor beszélek vele, amikor itt az idej, és ott ahol gondolom. Az őrei alszanak, majd felkelnek, ha azt mondom, hogy felkelhetnek. Jelenleg csak egyetlen kérdés foglalkoztat. Számíthatunk magára, a puccsnál, vagy nem?

- *Sóhaj* Természetesen számíthat rám, uram! A rendelkezésére állok, tudja... A megfelelő pénz ellenében.

Azoir az üzletember nézett, majd nyugtatóan reagált a sóhajtásra.
- Természetesen olyan fizetséget kap, aminek örülne. Biztosítom magának, hogy csakis az ön termékeit lehessen vásárolni, mind a tűz országában, mind a föld királyságában. Most kérem, adjon tíz percet. Addig ha tudna, hozna nekem pár térképet? Szükségem lenne rájuk.
Ezután karon fogta Aaron és kimentek a kabinból. Ránézett a tisztre, majd megszólalt.
- Jelentették nekem, hogy Aiwei és Zhao sikeresen rabokká váltak. Nemsokára odamegyünk az ellenállókhoz. Pihend ki magad, mert sok múlik a véridomításodon.

-Caroline, hozza ide a FierieCartographológiaizmusi térképeket! - Ugrik fel Blaine a székéből, majd meglepetten nézi, ahogy Azoir és Aaron kézen fogva távoznak. - Ja, és egy nyugtatót is kérnék, Caroline. Izé, kettőt.

Miután Azoir végzett a mondandójával, visszatért Valthoz, és a térképeket kezdte tanulmányozni. 
- Én hamarosan itt hagyom a léghajót, mert egyéb fontos feladataim is vannak. Fontosabbak ennél a kontár uralkodónál. Viszont szükségem lenne pár tőrre. - mondta, majd meg is magyarázta miért - Úgy döntöttem, hogy gyilkosság lesz. Igen. Páran azt hiszik, hogy okosabbak nálam, hogy ismerik a taktikámat. Hát tévednek. Mindenben tévednek. - Ha az üzltember egy kicsit is figyel, észreveheti, hogy Azoir magának beszél, de mégsem veszi észre. - Ha odamegyek, valaki meg fog halni. Talán én... De az sem gond. - majd hirtelen megvillantak szemei, és Caroline-ra nézett. - Kisasszony, van egy szabad hűtőjük? Magammal hoztam az uzsonnámat, de nincs hol tárolnom. Egyébként Mr. Valt, ha olyan hírt kap, hogy meghaltam, akkor megeheti az uzsonnámat!

A lány nyugodtan ácsorgott és hallgatta a nagyok beszélgetését. Néha azért el-elkószált a figyelme, de lélekben mindig is ott volt és jegyezte meg az újonnan érkező alakokat. A beszélgetés a térképet odahelyezem az asztalra, majd a férfi felé biccentek, hogy kövessen a hűtő felé. Egy szobába vezetem a férfit amelyben csupán egy hűtő van ám amikor az belép az ajtón a lány elfordítja a kulcsot az ajtóban. A következő percben egy vastagabb ajtó jelenik meg az egyszerű ajtó mögött amihez nincs kulcs.
-Ez egy automatikusan rögzített üzenet, a biztonsági előírások érdekében helyezze az uzsonnát a hamarosan megjelenő asztalra. A FierieCoLabs-nak joga van megvizsgálni, hogy a táplálék tartalmaz e citromot, vagy citrom kivonatokat.
Az üzenet azonban nem sikerül olyan komolyra, mint azt Caroline tervezte. A végén már egy kis gyermeteg kuncogás is hallható volt. Mindenesetre a szobából nem volt más kijárat.
-Gyerünk uram, a hűtő addig nem nyílik ki, amíg én vagy Blaine azt nem mondjuk.
Mosolyog egy üveges szoba mögül a férfira.

-Megehetem az uzsonnáját, uram? Megtiszteltetés, én mondom... Megtiszteltetés! Pont az ön uzsonnáját, erre nem is számíto... - be sem tudja fejezni, mert Caroline hirtelen önállósítja magát, majd bezárja Azoirt egy szobába.
Caroline melett Blaine is megjelenik, majd meglepetten így szól:
-Caroline, mióta van ilyen szoba a hajón? Ah, mindegy... - mire Caroline észbe kap, Valt melette ül egy széken, és popcornt majszol.

Azoir döbbenten nézett körül a szobában, majd nyugodt hangon megszólalt.
- Ez szerintem is vicces. De az uzsonna az én hajómon van. Két lehetősége van. Vagy kienegd, hogy áthozhassam, vagy elfoglaljuk a hajójukat, és megoldjuk magunk a dolgot. Esetleg, ha nem engedne ki, akkor lehet gond lenne a főnöke jutalmával is... Nos?

Caroline elmosolyodik Azoir szavain.
-Ha nem engedjük ki, honnan fogja tudni a csapata, hogy bezárta magát a szobába butus? Nem én tartom fogva..
Emeli fel a lány a kezeit a levegőbe...
-Látja, maga zárta be magát...az az üzenet is automatikus volt...
A lány oldalra hajtsa a fejét, mintha ártatlan lenne.
-Amennyiben tényleg vicces, akkor nevessünk együtt...
Majd egy szelíd nevetés kíséretében kinyitja az Azoirt fogva tartó ajtót és ő maga lépked le még mielőtt a férfi kijönne, majd int Blaine-nek, hogy csukja azt be. A kezeit a derekára teszi és úgy válaszol Azoirnak.
-Rendben van, kiengedem...egy feltétellel...Látni akarom, hogy mi az a bizonyos uzsonna...tudok titkot tartani, nem hiába vagyok az egyik leggonoszabb és legbájosabb teremtés a földön...szóljon ha áll az alku...
Majd kiszökdécsel a teremből vissza Blaine mellé és várja Azoir válaszát.

- Rendben van. - szólalt meg Azoir.- Kövessen. - Megvárta míg kinyitják az ajtót, aztán intett a lánynak, hogy kövesse őt. Átballagtak a másik hajóra, ahol egy hatalmas kapszulához mentek. Azoir kinyitotta a dobozfélét és megvárta, hogy a segéd megnézhesse az uzsonnát. Miután úgy gondolta a nőnek volt ideje megnézni, újra bezárta és megkérdezte:
- Szóval megkapom a hűtőt? Ne feledje, amit látott, az a halálomig titok.

A lány megkocogtatja a kezét az üvegen, majd rácsodálkozik arra amit lát.
-Nahát..nahát...Ez egy nagyon szép uzsonna..
Majd amint Azoir emberei is készen állnak akkor Caroline-al együtt átszállítsák a hajóra a különleges étket és behelyezik a hűtőbe. A lány felméri az őröket, majd megigazítja az egyik ruháját és rácsodálkozik, hogy meg sem mozdul, azonban azt kijelenti, hogy nem maradhatnak a hajón.
-A-a-a...Nincsenek őrök, egy ilyen belevaló lány mint én tud vigyázni az uzsonnádra barátom...
Mosolyog, majd megint szökdécselni kezd egyenesen a hűtőig amit letakar egy ponyvával és az új lövész technológiájukkal védelmezi azt. Kifeszített íjak tűhegyes nyílvesszőkkel a talajon elhelyezz pár mm-es kötél indítja be őket...Szabad szemmel észrevehetetlen, kivéve ha az ember tudja, hogy hol vannak és csak Caroline tudta.
Amint Azoirék távoztak a lány visszament a szobába és arcán megjelent egy gonosz vigyor, majd lekapcsolta a raktárban a villanyt. Az elméje valamit forralt, de nem osztotta meg senkivel, még Blaine-el sem.
-Mr. Valt, maga nagyon SZERETNI fogja ezt a meglepetést, főleg az én extrámmal...kérem ne legyen ünneprontó és ne menjen be a raktárba, nem akarom kimosni az ingét ha eltalálja egy nyílvessző.
Majd a lány boldogan kezdett jegyzetelni és az arcára fagyott a mosoly. Úgy érezte, hogy végre jót tesz a főnökének még ha ez Azoirnak nem is fog tetszeni.

Azoir nem ellenkezett, mikor közölték, hogy nem maradhatnak a hajón, úgyis dolga volt az ellenállókkal. Intett az üzletembernek, és távozott Aaronnal együtt. Blaine és Caroline közben visszatértek a munkájukhoz és el is merültek benne. Pár órával később egy rádiós üzenet érkezett, miszerint Azoir, Lai Haka hadnagya meghalt. Az üzletember erre boldogan indult a hűtő felé, hogy megkóstólhassa az egykori utastársa uzsonnáját. Azonban Caroline megfogta a kezét, és intett neki, maradjon csak az asztalnál, és dolgozzon tovább. Ő maga belépett a szobába, kicselezte saját csapdáját, és kinyitotta a hűtött kapszulát. Amint végzett ezzel, a kapszulából kidugta a fejét egy vízidomár, körbenézett és azt mondta.
- Üdvözlöm Caroline, rég láttam. - Mondta, majd mosolygott egyet - Tudom, hogy hasonlítok magamra, de azért bemutatkozom. Azoir vagyok, a víz törzsének királyának hadnagya.

A lány vígan ugrándozott be a szobába és közben valami dalt dúdolt. Gimnasztikabajnokot megszégyenítő mozdulatokkal ugrálja át a köteleket majd a férfit egy lépéssel hátrébb löki, majd ő is visszaugrik a helyére. Az ajtót bezárja, ám most Blaine-t sem engedi be. Ekkor hirtelen az összes nyílvessző Azoir felé fordul, majd a lány beleül az egyik nyílvesszőt tartó szobor nyakába és oldalra hajtsa a fejét és úgy mosolyog Azoirra.
-Caroline személyesen.
A mosolyából már tükröződik a gonoszság ami eddig a bájos orca alatt lapult.
-Tudja tábornok úr, én okos jó kislány vagyok, Blaine Valt egyetlen csodaszép hercegnője. Úgy tekintek rá, mint az apukámra....tudta ezt? És néha a bájos hercegnő aki mindent megkap, szeretne valamit adni az ő apucijának is, hogy még több okból felnézzen rá.
-Jelen esetben *simítja végig az Azoir szívével pontosan szemben álló íj húrját finoman úgy, hogy az ne szúrja szíven a tábornokot* szeretnék neki nagyobb befolyást és több pénzt. És ugye amiért ilyen jó kislány voltam, meg is kapom.
A keze ezután az aktiváló gomb felé csúszik.
-Ugye?

Blaine nyugodtan elszórakozott az aktákkal, majd mikor meghallotta a hírt, hogy Azoir meghalt, lerúgta a rádiót az asztalról, mire az ripityára törött. Épp betáncolna  hűtőbe, mire Caroline odébb állítja.
-Na, most hogy kimászik onnan, mint egy friss lombik bébi, elmondaná, hogy mi a nagy terv többi része? - néz Azoirra Blaine. Egy ördögi kacajt is megenged magának az üveg mögül, majd a kezét az üvegre helyezi. - Ó, drága Caroline! - Egy újabb ördögi kacajt enged meg magának. - Komolyan, mekkora balekoknak néz minket...? Mi megragadunk... Megragadunk minden... MINDEN! Lehetőséget. - egy ördögi vigyor szalad át az arcán, majd az ujját észrevehetetlenül egy gomb fölé helyezi.
Eközben az arca sem látszik, mivel nem ég a lámpa az üveg mögötti szobában, és a hűtőből bemenő fény nem elég.

-Kislány, - szólalt meg Azoir - csak szépen sorjában. Az első lépés, az, hogy a mi egyezségünk nem tartozik senkire se. Még a fönök-apucijára sem. Szóval felőlem megpróbálhat megölni, bár kétlem, hogy ez sikerülne magának, de addig nem tárgyalok, amíg nem maradunk négyszemközt, és négy fül között. Nos?

Caroline műszomorúságot vetített a fehér arcára pár percig, szinte már már azt színleli, hogy könnybe lábad a szeme.
-Szóval nem kapom meg, amit szeretnék? Tudod, hogy ilyenkor mit csinálnak az elbűvölő hercegnők? Úgy bizony, türelmetlenkednek. Én akarom amit mondtam és most akarom amit akarom! Másodszor, szerintem maga nem fogja fel, hogy milyen túlerőben vannak. Ezek a srácok szó szerint sziklából vannak...
Azzal a lány az egyik íjat tartó szobor nyakát kezdi el cirógatni, majd leugrik róla és egy másiknak a szájára nyom egy csókot, majd egy ugrással visszaszökken a szoborra.
-Na te kis akaratos, meg adod végre amit a hercegnő szeme-szája kíván... Úgy értem...nem kell tárgyalnia, csak adja meg amit kérek és cserébe engedem élni...Szerintem ez fair ajánlat...Tudja ezek a nyilak magát a hűtőt is könnyűszerrel átszakították...
Majd a lány hátrahajol és elkezd fejjel lefelé lógni így egyenesen rálát az üvegszobába amiben Blaine van.
-Apuci, ne rontsd el a meglepetést menj szépen ki, most a lányod dolgozik...
Ezután törökülésben a szobor fejére ül.
-Tudja ha csak egy hajam szála is meggörbül annak maga nagyon a kárát fogja látni, de ilyen sosem lesz ugyanis Mr V. úgyis megment...ő mindig megment...
Majd ölelgetni kezdi a kioldó gombot és vár.

-Apuci? Múltkor még papa voltam. Az jobban tetszett! - mondja szarkasztikusan, majd újra röhögni kezd. Visszahátrál a sötétségbe, majd az ajtót kinyitja és becsukja, hogy olyan hangja legyen, mintha kimenne. Mozdulatlanul áll a sarokban, a sötétben... És várja Azoir és Caroline beszélgetésének a végét.

Remek... - rebegte Azoir, majd a kislányra nézett - Szóval pénz? Pénz az van, csak nem abban a formában. Más formában van. Ötletek formájában. Befolyás? Mekkora is kell? - majd kicsit komolyabbra váltott - Ne akarjon megölni... Megölhet, ha akar, de gondoljon bele, ha van egy pót testem, nem lehet, hogy van esetleg több is? A sarkokon nincs szükség hűtőre...