Blaine Valt léghajója

First topic message reminder :

A léghajón Blaine és Caroline visszatértek megszokott munkájukhoz, de valami hirtelen megszakította ezt a tevékenységüket. Ugyanis megjelent Varrick, helyet foglalt, és az üzletember szemébe nézett.
- Uram, maga is és én is pénzt szeretnék szerezni a háború alatt. Fogjunk össze. No?

Caroline elkapta Azoir egyik befont hajtincsét majd csavargatni kezdte és egy nem várt pillanatban meghúzta azt.
-Hát gondoskodj róla, hogy olyan formában legyen ahogy én azt akarom mert gondolom te is olyan formában akarsz kimenni innen, ahogy te akarsz.
Vigyorgott ismét a lány.
-És ha van pót teste, nem lett volna fontos ennek az egynek az elrejtése...butus...És most, hogy már használt egy pót testet az én okos apucim biztos talál módot arra, hogy rájöjjön, hogy hol van a többi elrejtve.
Majd sóhajtott egy nagyot.
-Illetve van még valami amit szeretnék, egy ilyen úriembernek mint maga igazán semmiség. Maguknak igazán nagy...hogy is mondjam...hadserege vagy milye van... mit szólna, ha egy ilyen bájos lány mint én a tagja lehetne?

Azoir arca kissé összerándult, amikor a haját kötélnek nézte a lány, de egyebet nem csinált. Állt és latolgatta magában a lány ajánlatát, válaszokat keresett a kérdéseire.
- Ha van pót testem, akkor azt nem lehet megtalálni. Ott vannak, ahol más nincs. De nézzük csak, hogy mire is van szüksége magának, és mire van szükségem nekem. Maga szeretne pénzt, befolyást, hadsereget és apucival maradni. Nekem szükségem van a szabadságomra, egy jó és okos szövetségesre és arra, hogy Haka végre félreálljon az útból. Egyértelmű ajánlatot teszek. - mondta, majd nagy levegőt vett és folytatta - Segít eltakarítani Lai Hakát, cserébe én elintézem, hogy maga kerüljön a trónra. De feltétel az is, hogy egyenrangú szeméylek leszünk, tehát maga nem parancsolhat nekem. Cserébe viszont Úrnőmnek nevezem. Nos?

A lány leugrik a szoborról, majd a kezét nyújtsa a férfi felé, azonban elfordítja a tenyerét mintha nem is kezet akarna fogni vele.
-Szépek a körmeim igaz?
Majd a derekára teszi mindkét kezét.
-Egyenrangúak? Hát nem is tudom, ez a része nem tetszik... tudja szeretek parancsolgatni embereknek... úgy az összesnek...de rendben van, erről majd még később megállapodunk...
Majd eldobta a gombot ami majdnem aktiválódott a zuhanástól.
-Upszi...
Azzal kiszökdécselt a teremből egyenesen Azoir léghajójára.
-Heló fiúk, megjött az új főnök...
Majd egyenesen a mosdóba ment és két copfba fonta a haját, hogy bájosabb legyen. Már ha ez lehetséges volt és odament Azoirhoz...
-Hallani akarom a következő lépéseket.
Őrülten vigyorgott, majd intett az egyik katonájának, hogy hozzon neki egy széket pihe-puha párnákkal. Amikor az odaér a lány azonnal helyet foglalt, egyenes háttal és keresztbe tett lábakkal ül és italt kortyol, pontosabban kortyolgatna ha valaki hozott volna neki...
-Azooooooooooooooooooooooooooooooooooir! Nincs kávém! Miért nincs kávém! KÁVÉT AKAROK!

Azoir komolyan követte a lyánykát, majd mikor meghallotta a sipitozását, kicsit kirázta a hideg. Odalépett hozzá, és közölte vele a tényeket.
- Úrnőm, az a helyzet, hogy az én hajómon én parancsolok, de mint vendég, mindig szívesen látom önt. A hadserege a légi és vízi flottával az északi sarkon várja az utasításokat. Kávéval nem szolgálhatok, mert, az nincs. Egyébként emberem sincs, aki szolgálhatna önnek, ugyanis a hajó irányításához kellenek. Célom, hogy eltakarítsam az útból az ellenállókat. Tudna ebben segíteni? - kérdezte, majd intett az embereinek, hogy készüljenek az indulásra.

Blaine rátör Azoirra és Carolinre, egy targonca kíséretében.
-Nagyon jó, nagyon jó... - suttogja. - Azoir! A targoncán vannak a ABC sorrendbe szedve Caroline könnyen teljesíthető kívánságai, az Almakerttől kezdve a Havas répa tortán át, egészen a Zöldségultivátorig. - Blaine szeme felcsillan.
Kirohan a szobából, majd behoz egy talicskán egy kupac papírt. A halmazok már súrolják a plafont.
-És itt vannak Caroline nehezebben teljesíthető kívánságai... hisz lehetetlenek itt nincsnek. Heh. Várjon még! - Blaine kiszalad és még 5 ilyen talicskát tol be. - Ez az összes.
Telefoncsörgést lehet hallani, majd a fal egy kis szeglete Blaine mellett lenyílik, és mögötte egy telefon látható. Felveszi, majd aházik és bólogat.
-Elnézést kérek, valami hülye kiSZÖGelte a "BOLONDOKHÁZA" táblát a léghajó ballonjára. Elhív a kötelesség, Caroline és Azoir.
Kiszalad a szobából, majd a folyosó végéről lehet hallani a hangját:
-A talicskákat nem én viszem ki!

Caroline nyugodtan ücsörgött, majd meghallotta, hogy nincs kávé. Ekkor hirtelen műzokogásba kezdett majd Azoir mellkasát kezdte el ütlegelni, majd hirtelen abbahagyta és duzzogós kislány módjára leült a székre.
-Hát ha királynő leszek, akkor olyan bánásmódot akarok.
Ekkor jött be Blaine és behozta Caroline kívánságait. Azt megint elöntötte a boldogság, konkrétan ráugrott a papírra és hóangyalt csinált belőle. Azzal az eltéréssel, hogy papír angyal volt. Először elengedte a füle mellett La Haka-t azonban utána felkapja a fejét és oldalra dönti.
-Ha irányíthatom az embereit, akkor lehet, hogy tudok egy jó kis megoldást. Kell hozzá egy alma...Ez nagyon fontos.
Majd felült és folytatta.
-Ha be tud vinni engem La Haka-hoz, persze függetlenként akkor bízzon bennem, elintézem magának...Pont úgy....mint... mint magát aranyom... Tudja nekem nagyon jók az üzleti készségeim és emellett bájos is vagyok, szóval nyert ügye van. Viszont addig kérek egy új szobát és egy új ruhát!

Azoir kérdően fürkészte a nőt, majd bólintott.
- Rendben, elintézem. De nem mehet az én hajómon... És amúgy sem venné hasznomat. Más dolgaim vannak. El kell intéznem két embert. Menjen vissza az apuci hajójára, addig rádiózok Haka-nak.
Miután végzett, átküldte két emberét, parancsba adva, hogy teljesítség a királynő parancsait. Majd ő maga parancsot adott az indulásra, és hajójuk távolodni kezdett.

Miután a szervezkedők elváltak egymástól, Blaine és Caroline elindult az északi sark felé. Mikor odaértek, Caroline a testőrök gyűrűjében elindult a palota felé, ahol már várták, hála Azoir hívásának. Bejelentették a királynak, majd beküldték a trónterembe. A trónon ott ült Haka, kérdőn nézve a kisasszonyra, miközben előtte felsorakoztak növény- és véridomárjai.
- Üdvözlöm, a hadnagyom üzent, hogy jönni fog, bár az okát nem mondta meg. Mit óhajt?

Eközben Azoir elindult a déli víz törzse felé, és hamarosan meg is érkezett Tonraq táborának közelébe. Ott várta a megfelelő alakalmat, hogy egy újabb értelmetlen lépést tehessen.

Blaine megvárta míg mindenki felér a léghajóra, majd izomból becsapja az ajtót, és felrohan a vezérlőbe, amibe gyakorlatilag bezárkózik. Látszólag értelmetlenül ütni kezdi a gombokat, majd a hajó felszáll, és elindul a tűz népe felé. Megszólal a bemondó a hajón mindenütt:
- Most elmondom a programot, hölgyeim! Először is nem megyünk innen Azoir ellen! Még. Másodszor. Nem MEHETÜNK így Azoir ellen. Előbb felszerelkezünk. Bármiféle megjegyzés, panasz vagy probléma ezzel a dologgal kapcsolatban? - Blaine ellentmondást nem tűrő hangon szól az emberekhez, majd leül egy székre és várja a reakcióikat... Ha nem reagálnak semmit, akkor csak figyeli az utat és nyugodtan repül tovább a célja felé.

Kocogva bement a léghajóba és  keresett egy tárgyaló-terem féleséget. Sikeresen talált is egyet, és itt minden elcsór eszközt az asztalra tett szépen rendezetten. Mikor az összes eszköz szépen sorban az asztalon feküdt, keresett egy papírt és egy tollat, és elkezdett leltárt készíteni. Vagyis készített volna, épp ekkor csapta be az ajtót Mr.Valt. Elaina a hirtelen erős zajtól összerezzent, és sikeresen összefirkálta a tiszta papírt. Majd megszólalt a hangosbemondó, és Mr.Valt közölte nem rögtön fognak támadni, és nem ÍGY fognak támadni. ~Felszerelkezünk??? Ezt pontosan hogyan kéne értelmeznem???~ A szobában lévő rádióhoz lépett és felvont szemöldökkel szól bele.
-Mr.Valt, az utolsó kijelentését, hogyan kell értelmeznem??? És mi az úticélunk???-kérdezi, majd a válasz után. -Köszönöm szépen az információkat. Önnek is kellemes utat kívánok!-köszön el. Próbál újra a kitűzött feladatát megoldani, de a gondolatai újra és újra elkalandoztak. Mr.Valt válaszán gondolkozott, az idősek és a társai hogylétéről, és magáról a háborúról. Sajnos nem jutott sokra. ~És ezek a fegyverek sem fognak megvédeni minket a véridomároktól. Sem a Holdtól.~ Lesöpörte a félig teleírott papírt és beletúrt a hajába. ~Hjaj, asszem egy kis alvás most jót tenne.~ És elindult egy kabint keresni.

A léghajóra menet el is fogy az étel, így azt egyenlőre a kezében tartja, de amint mindenki elfoglalja magát, elindul egy konyhát keresni. Először a vezérlőt találja meg, de a férfi nem engedi be. Tíz perc múlva rábukkan a keresett célra, ezért enged magának vizet, majd egy kis mosogatószerrel elmosogatja azt. Aztán keres valami kekszet, majd a tányérra helyezi, de előtte leellenőrizte, nehogy romlottat vigyen. Aztán elővesz még négy poharat, abba gyümölcslevet tölt, majd az egészet egy tálcára rakja, és megkeresi a többieket. Elit hamar megtalálja egy tárgyalóteremben, ahová már be is rendezkedett. Még beszorítja a tálcát, majd leül vele szemben.
- Gondoltam hozok még valamit - mondja. Aztán megszólal Mr. Valt. Nem igazán érti, mit akar mondani, de Elaina megint megelőzi. Mire észbe kap, már válaszol is neki. Azonban nem kapnak választ. Felmordul.
- Remek! Most akár el is rabolhat minket, nem? Vagy akár az ellenség kezére is adhat! - ~Habár, kinek ki az ellenfele...~ - Kénytelenek vagyunk bízni benne, mert nem hiszem, hogy beenged az ő kis fülkéjébe. - Aztán a lány elindul kifelé a teremből. Ő még marad, gondolkozik, hogy hogyan legyen tovább. ~Mi van, ha azt hiszik, hogy velük vagyok? Egyáltalán kivel vagyok? Váááá... Ez így nagyon bonyolult. Ezt majd végig kell gondolnom. De előtte nem ártana lezuhanyozni...~ Azzal ő is elhagyja a termet, majd a nem messze lévő fürdőbe lép, s magára zárja az ajtót. Kicsit feszeng, de vajon mikor adódik ilyen alkalom? Gyorsan levetkőzik, s néhány perc múlva már tisztán áll újra a ruhájában. A haja még nedves, de az is hamar megszárad, miközben átnézi a fegyvertárát. Kilenc dobótőr, négy hosszabb kés, két kard, az íja meg a tegez, illetve a térlépek, de azokat nem vizezte össze. Körülbelül negyed óra múlva már tisztán lép ki, a fegyverei rendezetten, elrejtve úgy-ahogy. Végigsiet a folyosón, vissza a terembe, ott elvesz egy kekszet, és lassan majszolja, hozzá issza a gyümölcslevet.

/NEM citromlé/

Blaine elmerül a gondolataiba, és alig veszi észre, hogy valaki kérdezett valamit. Régen érezte magát olyan nyugodtnak, mint akkor. Néz ki az ablakon, és valahogy elbűvölőnek találja a naplementét.
 Eli eközben talál is magának egy kis kabint, ami Blaine saját szobája. Bent épphogy elfér egy szék, egy íróasztal, egy szekrény, és egy kisebb ágy, amin Blaine a viszonylag alacsony termetével kényelmesen elfér. Az asztalon egy kép látható rajta Blainnel - amin még egészen fiatal, vagy 20 évvel -, és a kezében egy fura alakú kupát szorongat.
Blaine rámosolyog az ablakra - miközben egy végső elhatározás mellett dönt-, majd beleszól a mikrofonba. Ekkor Eli éppen elaludna, és Lora kellemes iszogat - Taira meg fene tudja, hogy hol van.
- A tervem a következő. Megállítjuk Azoirt. Mindenáron. Ezentúl, nem mi leszünk a bábok, ahogy ő akarta. Nem, ezentúl mi fogjuk megteremteni a sorsunkat. Nem mondhatom el, hogy hova megyünk, mert arról a helyről, csak a legbizalmasabb embereim tudnak. Ja, meg persze én. *nevetés* Akár hogy is, nem követjük el a múlt hibáit, de most inkább jó éjszakát, emberek. Pihenjenek, és szolgálják ki magukat a konyhából. Zuhanyozzanak le, ha akarnak, vagy aludjanak. Nagy nap áll előttünk! - a hangszórók egy reccsenéssel elhallgattak, majd Blaine tovább bámult ki az ablakon. Mikor megelégelte a látvány előkapott egy a jegyzetfüzetet és műszaki rajzokat kezdett bele firkálgatni.

Elindultam a léghajó folyosóin. Nem voltam fáradt és éhes sem... ellenben kijöttem a gyakorlatból kézifegyverek terén, így egy edzőterem felé vettem az irányt. Előhúztam a katanát, és elkezdtem vele alapvető gyakorlatokat végezni. A hosszú kard eleinte kényelmetlen volt, meg kellett szokni az egyensúlyozását de éreztem, hogy egyre jobban megy. Igyekeztem növelni a sebességet is, a harcban másodpercek is számíthatnak... és ilyen helyzetben csak hasznomra válhat, ha mással is tudok hatékonyan küzdeni, nem csak idomítással.

Hála az üzletember jól felszerelt hajójának, az út a földidomárok felé nem tartott sokáig. Mikor Blaine felpillantott a firkálgatásból, már láthatta is a platina börtönt. Le is szálltak a léghajóval, és felinvitálták az ottani foglyokat, akik Caroline kivételével mind felszálltak a hajóra, és az rövid időn belül már tovább is indult. Azonban a sziget elhagyása előtti pillanatban feltűnt két pont az égen, és hamar kiderült, hogy ők ketten Iona és Kai, akik kiszabadultak a börtönből, és most ők is csatlakoztak a kiszabadultakhoz. A léghajón Blaine továbbra is bezárkózott a pilóta fülkébe, míg a többiek megpróbálták új ismereteiket megosztani egymással, és kitalálni, hogy mi lehet Azoir új lépése. Mikor leültek a tanácsteremben, észrevették, hogy nem csak a királylány hiányzik, hanem Lora is, aki úgy látszik, leszökött a hajóról. Mivel visszafordulni már nem volt lehetőség, beletörődtek abba, hogy talán ő is ellenség.

/ A játékosok továbbra is írjanak ide, és a börtönből kiszabadítottak is./

-Emberek, tettünk egy rövid kitérőt, hogy felfegyük pár régi jó barátunkat. - mondja Blaine az embereknek, majd a hajó leszáll és felveszi a többieket. Blaine figyelme lankad, és nem veszi észre, hogy Lora eltűnt. Felszállnak és indulnak tovább a tűz népe felé. Blaine reménykedve kilép a vezérlőből, miután irányba állította a hajót. Bezárja az ajtót, zsebrevágja a kulcsot, majd elindul a tárgyalóba. Körbenéz az érkezetteken, de nem látja annak az embernek az arcát, akit keresett, sőt valakit nem talál. Caroline nem tette itt tiszteletét, valamint Lora is felszívódott. Ezután körbenéz minden szobában, hogy biztosan mindenki más megvan-e.
 Eli Blaine saját szobájában aludja az igazak álmát, de Blaine ezt nem hagyja neki.
- Kisasszony, idő van! - mondja neki udvariasan az ajtó mellől. - Vendégek érkeztek! - ezzel távozik és megy a többi szobába is. Caroline szobája üres... Az irodája is, a konyha is, az edzőteremben viszont összefut Tairával.
- Vendégeink vannak, kisasszony! Jobban tenné, ha befáradna a tárgyalóba!
 Ezután folytatja a keresést, de csak egy-egy pillanatra nyit be mindenhová. Mikor nem talált mást, felsóhajt, majd a konyhába tevékenykedni kezd. Rendkívül siet, ugyanis ezt az egész iménti dolgot negyed óra alatt letudja, majd a tárgyalóban mindenféle sütiket helyez le, italokat és poharakat, majd az asztalfőre sétál.
- Elnézést a késért, hölgyeim és uraim! Na akkor ismertetném a helyzetet. Először is elmegyünk felzerelkezni a tűz népébe! Utána pedig egyszer és mindenkorra leszámolunk Azoirral! Kérdésekiket kérem tegyék fel most!

- Pontosan milyen stratégiát alkalmaznánk? Illetve milyen információink vannak Azoir bázisáról? - kérdeztem egyszerűen. Stratéga voltam, szerettem pontosan tervezni, és zavart, amennyiben valaki csak kitalált valamit, és belekiáltotta a vakvilágba. Felálltam, és körbenéztem. Ismételten mérlegeltem és analizáltam a lehetőségeket, ahogy már annyiszor. - A felszerelkezés jó ötlet, de időkorlátok közé kell szorítanunk minden elkövetkezendő tevékenységet. A felszerelkezéssel nem tölthetünk sok időt. Légidomár mester barátunk... - fordultam a lány felé. - Tudtommal erős kapcsolatot ápol a szellemvilággal. Jó lenne, ha időről időre szerezne némi információt Azoir hollétéről. Ez alapján képesek lehetünk logikus, taktikailag helyes lépéseket tenni. Közben kapcsolatba kell lépnünk a népek vezetőivel, elsősorban Tenzinnel, illetve nem ártana támogatást szerezni a szellemvilágból sem. Az ellenfeleink is rendelkeznek spirituális kapcsolatokkal, de mi is jó helyzetben vagyunk ilyen szempontból, vagyis valahogy rá kell vennünk a szellemeket, hogy inkább minket támogassanak, akár az idős mestereken keresztül is. Fontos lenne még információkat szereznünk az avatar hollétéről, ám ha időben, és pontosan megtervezett módon lépünk, akkor nem esik bántódása, és a vérfürdőt is elkerüljük. Először is: Gyűjtsünk össze minden eseményt és információt, ami a börtönben töltött idő alatt eljutott hozzánk, és amennyiben van bármilyen javaslat az Azoir ellenes támadás kapcsán, azt szerintem mindenki tudni akarja. - leültem, és elvettem egy süteményt. Kíváncsian vártam mások javaslatait, több elme gondolatait belekalkulálva sokrétűbb, és nehezebben kiismerhető tervet lehet alkotni. És ha az ellenség nem ismer meg igazán, akkor valójában mindig van nálad ütőkártya. Ennyit sikerült megtanulnom az évek alatt.

- Jó étvágyat - jegyezte meg Aimey, mikor látta, hogy Taira egy süteményt vett ki.
~ Érdekes ez a lány... Nagyon rideg, és olyan az arca, mintha korbáccsal vernék.. Szigorú és meggyötört. ~
Aimey egyetértett azzal, hogy a spirituális kapcsolatok segítenek majd nekik, merthogy útközben azért ő is tanult néhány dolgot.
- Jó parancsok, de egy kérdés: hogy a fenébe tudjuk összegyűjteni ezt a rengeteg információt?
És a kérdés kimondása után a lány eszébe jutott Karin kérdése. Félrevonta, és elmondta:
- Találkoztunk már olyan véridomárral, aki erőt tud elvenni, és ebből arra következtetek, hogy tudnak azok a gusztustalan idomárok erőt is adni. Mondjuk azt szerintem az ő erejük is megsínyli, gyengébbek lehetnek, vagy valami ilyesmi... Mindenesetre, egy biztos: az erőt el tudják venni, de nem vagyok benne biztos, hogy adni is tudnak.
A válasz után pedig megpillantott valakit: Kai is a léghajón volt.

Kai meglátta Aimey-t. A szíve hirtelen elkezdett ficánkolni. Odalépett hozzá.
- Szia... Rég láttalak. Ugye nem bántottak? - kérdezte a lányt.
A lány azonban nem válaszolt, csak a padlót fixálta. Ekkor Kai elszánta magát, és Aimey vállaira tette kezét.
- Ne haragudj, hogy... otthagytalak. Igen, otthagytalak, de az régen volt... Akkor még kicsi voltam és naiv... Ne neheztelj rám a múltbéli hibámért. Tudom, nagy kérés, de szeretnék mindent rendbe tenni. Azt akarom, hogy együtt csináljuk végig ezt. Csak te és én. Mi.

Karin nagy levegőt vett, mielőtt beszélni kezdett volna - alapjáraton nem szeretett ennyi ember előtt beszélni, másrészt pedig kissé félt attól, hogy túlságosan is belelovalja magát a dolgok ismertetésébe. még ha nem is igazak...de ezt a kockázatot vállalnia kellett. ~ Jó, nem baj az, ha idiótának néznek...semmi probléma ~ elfojtott egy mosolyt, és körbenézett a tanácstermen
Az tele volt ismerős arcokkal, olyanokkal, akiket még a táborból ismert, vagy korábbról...ott volt az a tűzidomár lány, aki Ionával járt a könyvtárban...maga Iona is, és a légidomár fiú, aki úgy felidegesítette Aimeyt, de most úgy tűnt, egészen jól elbeszélgetnek... meg persze ott volt Taira is, és Mr Valt. Tehát jól sejtette, hogy az övé a léghajó...
- Én szeretnék néhány dolgot elmondani - állt fel, és járkálni kezdett. Nem bírt egy helyben maradni...egyszerűen csak képtelen volt rá. - Azt hiszem, tartozok nektek egy ténnyel, nem tudom, tudjátok-e... - vetett egy pillantást a feltalálóra. - Lényeg a lényeg, Caroline, Mr Valt titkárnője, úgy fest, valamiféle szövetséget kötött Azoirral, és ő lesz a vízidomárok királynője...mivel megölte Hakát - mondta, és körbe-körbe kezdett mászkálni.
- Ezek persze csupán tények, de két kérdést is felvetnek...ugyebár, hogy miért is lehet ilyen egyszerűen megölni egy királyt, és hogy lehet egy nem idomár királynő...és azt hiszem, ezekre van logikus válasz, csak kicsit logikusabban kellene gondolkodnunk - egy pillanatra elhallgatott, és nagy levegőt vett.
- Emlékszem, hogy amikor a táborban beszélgettünk, Taira azt mondta, hogy ez a játék tele van olyanokkal, akik maguk is irányítanak, mégis bábok...és lehet, hogy tévedtünk. Hogy Azoir mégsem irányít mindent, hanem Haka is nagyon sok mindenről tud...lehet, hogy a hadnagy úgy tesz, mintha ő lenne a bábozó, de valójában maga is csak báb...de ez mindegy. Mert ha Azoirt nem sikerült elsőre megölni, Hakát miért lehetne?
- Ami a másik kérdést illeti...azt hiszem, a válasz sehogy. Egy nem idomár nem lehet egy olyan csoport vezetője, akik igenis a víz törzsének erejére építenek...a vízidomításra. De Caroline akkor is királynő lesz, ami egyenesen azt mutatja, hogy vízidomár is lesz, ami viszont képtelenség...vagy mégsem.
- Tisztában vagyok azzal, hogy amit mondani fogok, az komplett őrültségnek fog hangzani, de ez a Hold ügy...a Hold olyan közel lesz, hogy minden vízidomár képes lesz a véridomításra. Azok is, akik eddig nem is tanulták...és mi lesz a véridomárokkal? Ők olyan erősek lesznek, mint valaha Amon volt? És azokkal, akik talán már most olyan erősek, mint Amon? - kis szünetet tartott. - Amikor elvették valaki idomítását, az chi blokkolás volt...de lehet, hogy ha a hold ilyen közel van, akkor a folyamat ellentéte is végrehajtható...akkor viszont az egész könnyen meg van magyarázva...ettől persze felmerül még egy kérdés...akik eleve idomárok, de elveszik az erejüket, azok vajon lehetnek vízidomárok? - tette fel a kérdést, amire tényleges várt is választ... - Persze, nem kell komolyan venni, ez csak egy elmélet... - tette hozzá halkan, és visszaült a székébe. - Mindenesetre, ebben a harcban igen nehezen győzhetünk...

- Jó felvetések, remek beszéd - mondta a lány a fiúnak.
Zsongott a feje. Karin beszédét hallotta, amire fél füllel figyelt, és közben őrült csatát vívott az esze és a szíve.
- Tudod... háború van - harapott a lány az ajkába. - Nem hiszem, hogy pont most kéne... Tudod. Elveszíteni az eszünket. De azért... 
A lány lábujjhegyre állt, és egy puszit nyomott a fiú arcára, majd megszólalt:
- Ennyit azért megérdemelsz... A szép beszédedért.
Majd leült egy közeli helyre, és elkezdett válaszolgatni.
- Amiket Karin mondott, azokat igaznak látom. Szerintem is van miért félnünk, és ezt a királylányos példa példátlanul mutatja. A király megölése pedig... A király csak a nevében király. Szerintem nem igaz, hogy uralkodó, ő is csak egy báb a sakktáblán.

Nothan egy kicsit bekattant a börtönben. Most szabad, de nincs fegyvere.
-Nincs fegyver. Sebaj, majd építek ujat.
 Aztán komótosan a tárolóba ment.
-Minden jól jöhet, minden jól jöhet...
~Na, nem érdekel ha bolondnak nézek ki, muszáj összekotornom egy tartalékfegyvert. És... ez a viztörzse...
 Nothan elmélkedett, azon amit Karin mondott.
-Szóval véridomítás... Hold... játék az idomítással. Ki gondolta volna, van benne valami.

- Nem, Aimey, nem értek veled egyet - rázta meg a fejét a lány. - Lehet, hogy csak a nevében király...de hogy egy bárki megölje, aki még csak nem is volt idomár, kissé lehetetlennek tűnik...illetve, már a gondolat is, hogy valaki el akarna távolítani egy bábot az útjából, kissé abszurd...elvégre, egy olyan valakiről lenne szó, aki csak teszi azt, mait mondanak neki. Az ilyenek nem hiszem, hogy csak úgy lázongani kezdenének, hiszen tudják, hogy az illető, jelen esetben Azoir, segítette őket trónra. Márpedig szerintem pontosan tudta Haka, hogy mire képes a hadnagya...nem hiszem, hogy egyszerű báb lenne, persze, lehet, hogy az. De akkor is...ez egyszerűen csak nem áll össze - ismételten felpattant.
- Valakinek esetleg van ötlete, mit tegyünk magával a hadnaggyal? Hogy vehetjük fel a harcot, hogyha nekik gyakorlatilag korlátlan lesz az erejük? - inkább magától kérdezte, de továbbra is hangosan beszélt. - Ez körülbelül olyan, mint mikor megérkezett Sozin üstököse, de még nehezebb...akkor nem lett minden tűzidomár hirtelen villámidomár, vagy tudom is én, micsoda...komolyan, mennyi esélyünk lenne? Igen kicsi... - mormolta magában. ~ A probléma a véridomítással van...más idomítás ellen lehet küzdeni, de ezzel önmagadat támadod...tudnunk kellene, hogy pontosan mikor történik mindez...nappal talán kicsit több esélyünk lenne, vagy, ha lenne egy holdfogyatkozás...ugyan, Karin, ekkor mázlink úgysem lesz! ~ szólt magára, és várta, hogy valaki hozzáfűzzön valamit. Véleményeket akart tudni, hogy a többiek mit gondolnak... ~ Nyugalom, semmi baj nem lesz...legrosszabb esetben hamarosan meghalsz, de ne aggódj, biztos nem olyan rossz... ~ grimaszolt. Egyelőre nem sok kedve volt meghalni.

- Szívesen szerzek információkat. - bólintott Iona az ötletre. Egyetértett, szükségük volt a szellemvilág segítségére. - És megpróbálom meggyőzni a szellemeket, de ritkán állnak bárki pártjára egy emberi háborúban, hacsak nem kényszerítik őket. Viszont... talán a könyvtárból kaphatok segítséget. Wan Shi Tong azt mondta, bízik bennem annyira, hogy használhassam a könyvtárát. - gondolkozott, majd felállt. - Elvonulnék meditálni. Ha bármi történik, ébresszetek fel. - mondta, majd kisétált a teremből.
Benyitott az egyik szobába, és mivel üres volt, leült az ágyra, lótuszülésbe helyezkedett, beállította az ujjait, és igyekezett teljesen megnyugodni, és elhagyni a testét. Nem volt egyszerű, annyi minden kavargott a fejében... de úgy döntött, először segítséget kér a szellemektől, hiszen Azoirt nem olyan régen hagyták el... akármilyen trükköket rejt még a tarsolyában, nem kerülhet ilyen gyorsan egyik helyről a másikra. Így a könyvtárba próbált meditálni, végig koncentrálva...

- Karin, abba is gondolj bele, hogy megtörténhet, hogy ez is ki lett tervelve. Megölte a nemidomár, és megvolt a nagy gyilkosságnak tűnő semmi.
Végülis, ez logikusnak tűnhet. Egy gyilkosság, ami nem is igazi gyilkosság, csak egyszerűen valamit el próbálnak vele érni... Annyi lehetőség van, amit végig kéne gondolni!

Nothan végre befejezte a tartalékot, de csak egy gyengébb rázófegyver jött ki belőle.
-Jólvan, ez is megteszi.
 Majd zsebrevágta, aztán Kaihoz fordult.
-Igazad van.  Én régen mellette szolgáltam. Én má sokszor láttam. Tényleg nem gyenge. Nos, de akkor most hova? Merre menjünk? Inkább kinyitom az ablakot. Ki kell szellőztessem a fejem.