Blaine Valt léghajója

First topic message reminder :

A léghajón Blaine és Caroline visszatértek megszokott munkájukhoz, de valami hirtelen megszakította ezt a tevékenységüket. Ugyanis megjelent Varrick, helyet foglalt, és az üzletember szemébe nézett.
- Uram, maga is és én is pénzt szeretnék szerezni a háború alatt. Fogjunk össze. No?

Elaina az ágy megtalálása után, rögtön meg is hódította azt. Levette a cipőjét, bár a fűzőkkel eléggé elszórakozott, majdnem egy hadjáratot indított, mikor megadták magukat. Mély, sötét álomban találta magát, és egy nagyon vékony fénycsíkon egyensúlyozott. Lassan és óvatosan haladt, de ez nem segített, lezuhant a mély sötétség gyomrába. A végtelen zuhanás helyett, egyszer csak földet ért. Ezt onnan tudta, hogy a levegő eltűnt a tüdejéből, és a feje is eléggé beütötte. Nem tudja mennyi idő alatt szedte magát össze, de mikor felállt, halvány és vöröses fény világított alulról. Elaina szeme kis idő múlván a fények szimbólummá álltak össze, pontosabban az átok jelévé, amit Azoir használt a megjelölésükhöz. Éles égető fájdalom nyilallt a csuklójába, és a szimbólum ott is elragyogott. 
Kopogás, majd valamilyen beszédféleségre ébredt. Hunyorogva emelte fel a fejét, és nézett Mr.Valtra. Szavaiból ki tudta venni az idő szót. Hogy most tea-idő van az mindegy, Elaina lassan beágyazott. Elindult. ~De most hova is kéne mennem??? Áh mindegy, majd csak megtalálom Mr.Valtot. Félig aludt még, mire benyitott a gyűlés helyszínére, ami már javában folyt. Karin a teremben járkált, és éppen valamit mondott a Holdról. ~Hát igen, a jó öreg Holdacska. Mekkora nagy veszélyt tartogatsz nekünk??~ De még páran is ott voltak. Például egy hapsi, aki épp valamit össze szeretne szerelni. ~Hát te meg ki vagy??  Hagyjuk, még a végén lemaradok valami fontos infóról. Leült az asztal végére, és hallgatta tovább Karint. ~A chi-blokkolás nem rossz gondolat. De ez a ki báb és a bábozó, ez nagyon zavaró. Mert a báb is erősen bábozik, ha báboz.~ Elainat kirázta a hideg, mikor meghallotta Amon nevét. Nagyon elgondolkodott, hogy az álom mégis hogyan fejeződött be, mert csak akkor tért vissza a valós világba, mikor Iona elment. ~Mosdóba ment talán??? Talán.~ Elaina jobban próbálja tanulmányozni a hapsit, aki oly buzgón szerelget, hogy elfogyott a koponyájából az oxigén.
- És mi van Korra avatárral?? Tud valaki valamit az idősekről?? Tonraq-val pedig számolni kell. Valamit csináltak vele, hogy még a saját lányát is bántotta.-szólalt meg Elaina. Tudni szeretné, hogy egyedül vannak, vagy van valahol segítség.

- Kicsi az esély rá, hogy ténylegesen Tonraq-ról van szó. Információim szerint az a férfi inkább meghalna, minthogy bántsa a lányát. Viszont tudtommal már képesek arra, hogy valaki arcát annyira elváltoztassák, hogy a megszólalásig hasonlítson valakire, vagyis vélhetőleg egy Tonraq hasonmással van dolgunk. A legjobb lépés, hogy megelőzzük őket, és még azelőtt mérünk csapást, mielőtt előnybe kerülnének velünk szemben. Nem tudjuk, a gyilkosság valódi-e, vagyis a legrosszabb esetet kell néznünk... már csak meg kell találni mi az. Meglátjuk a légidomárlány mit derít ki az esettel kapcsolatban. Azt már elég biztosan tudhatjuk, hogy Lora áruló volt, de abban sem lehetünk biztosan, hogy a Chen nevű lány tényleg hallott. A legrosszabb esetben ő is áruló, akit Azoir arra használ fel, hogy a légidomárokat kizárja a háborúból. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy a Víz Törzsénél csak ők ápolnak erősebb kapcsolatot a szellemvilággal, illetve vannak olyan képességeik, például az oxigénidomítás, ami hasznunkra válhat az ellenük folytatott harcban. Ezek közül az egyik kifejezetten félelemmel tölti el, ha ennyire ki akarja őket vonni, leszámítva persze az esetet, ha egyszerűen a túlerőtől tart, ami ennyi véridomár esetén kevésbé valószínű. A legfőbb cél most megtalálni, kinek a kezében futnak össze a szálak, Azoir félelmetesen jól elrejtette előlünk a legfőbb nyomokat, vagyis nagyban alapoznunk kell a saját értelmünkre. - fejeztem be. - A kérdés, milyen módszert alkalmazzunk, ha megtámadjuk. Alapvetően kevés ember csendes mozgását pártolom, de most hasznunkra lehet a tömeg, mert véridomítással könnyen érzékelhetnek minket...

- Az avatart legjobb tudomásom szerint az Elveszett Lelkek Ködében látták...azaz, láttátok - tette hozzá, amint eszébe jutott, hogy Elaina volt az egyik a két lány közül, akik elvesztették Korrát. ~ De az öregek cseppet sem tűntek feldúltnak...ennek oka kellett, hogy legyen...Toph is azt mondta, hogy várni kell, és figyelni... ~ gondolta végig a táborban tapasztaltakat, majd úgy döntött, hogy valamennyit el is mond belőlük. - Valami célja lehetett annak, hogy ott tartották a lányt...mert az öregek is tudták, hol volt...nem tudom, mit akartak kivárni, de kellett, hogy legyen valami motivációjuk - mondta ki hangosan.
- Tonraq viszont tényleg nem az igazi Tonraq - fordult Tairához. - Mikor a táborban voltunk, ami több, mint valószínűleg szintén csak csapda volt, hogy ide-oda rángathassanak minket,Ionával láttuk, ahogy két tűzidomárt is belökött a Ködbe...Elainát és egy másik lányt, aki meghalt - egy pillanatra elhallgatott. - Ezenkívül kiszabadította Aiweit és Zhaot, de nem tudom, ezzel mit akarhatott - agya kattogni kezdett...egyelőre fogalmuk sem volt, ki volt a Tonraqnak kinéző férfi, és hogy mi célja volt ezzel az egész akcióval... ~ Persze, úgy volt, hogy ez csak a víz törzsének háborúja, de...de lehet, hogy ez az egész valami másról is szól... ~ kissé zavartan megkopogtatta a fejét, mintha ettől mindent tisztábban látott volna, és félhangosan mormogni kezdett.
- Ezt a hármat kell, hogy összekapcsolja valami... - motyogott. - Hakát, Zhaot és Aiweit...talán hogy bosszút akarnak állni...mindannyian. Persze, más dologért, más embereken...kell lennie még valaminek... - megrázta a fejét, és a kérdés gyakorlatibb oldalát kezdte figyelni - azaz, hogy mit is kezdjenek a támadással, vagy egyáltalán, hogy fogjanak hozzá.
- Először is, szerintem meg kellene ismernünk az ellenségeink arcát...lehet, hogy a kígyónak mégiscsak két feje van, és Hakát még egyikünk sem látta...ha meg akarjuk őt is ölni, akkor tudnunk kellene, kit is keresünk igazából. A véridomítás pedig...a véridomítás pedig, attól tartok, valóban igen veszélyes. Egyrészt az emberek ugyanúgy érzékelhetők vele, mint földidomítással, még a levegőben is, tehát a siklókkal sem megyünk semmire...másrészt pedig belülről irányítja az embert, és igen gyorsan el lehet veszíteni a segítségével az irányítást...talán nappal nagyobb esélyünk lenne, mint éjszaka... - tette hozzá végül.

(OOC: a reag Blaine nevében szól, rangomtól függetlenül egyáltalán nem mesélői, és Azoir engedélyét adta rá)

 Blaine végighallgatja az emberek beszédét a sarokból. Kicsit kezdi unni a sok okoskodást, és valahogy Azoir iránt is kevesebb érdeklődést érez. Az egész ügyet csak Caroline miatt csinálja, és kissé zavarja a folyamatos pampogás, de tűrtőzteti magát. Blaine nem az az ember, akinek csak úgy eldurranna ilyeneken az agya.
- A kutatásaim szerint a hold a vízidomárok erejét teliholdkor 35,22 E/Cs-vel emelkedik meg. Ami drasztikusan magas szám, és a jelenlegi helyzetben úgy tűnik, hogy Azoir valóban képes lesz Carolinet vízidomításra tanítani. DE! Lehetséges, hogy Caroline csak teliholdkor fog tudni idomítani. Ebben nem vagyok biztos. - Az eddig hallottak alapján biztosra vette, hogy Caroline Azoirral van, és valóban királynővé próbálja koronázni őt. Egyáltalán nem kérdez rá semmire, sőt, folyamatosan agyal az imént hallottakon, és próbálja összerakni a képet azokról a dolgokból, amikből ő kimaradt... Több-kevesebb sikerrel.
- Még valami. Láttam, mikor Caroline megölte Hakát. És Haka báb volt. Olyan báb, aki elakarta szakítani magát a bábjátékostól. Túl önálló lett, csak ezért halt meg. Éppen készült elszakadni Azoirtól, de még Azoirnak éppen a kezében volt az irányítás. Nem akart ő kerülni a sakktáblára, ő sakkozni akart. És épp időben megölette a helyére pályázót. A trükk az, hogy nincsen semmiféle trükk.

- Mondom, hogy Haka báb volt - mondta a fiú.
Ez az egész játék olyan, mint egy őrület. Vannak fehér és fekete bábok. Mi vagyunk a fehérek, és egyre jobban beleőrülünk abba, hogy nem tudjuk, mi a helyzet.
~ A trükk az, hogy nincs trükk. Ez így sok mindent kizár ~.
- Ez az emelkedés túl veszélyes számunkra. Egyébként pedig, ha a királylány vízidomár lesz, és csak teliholdkor tud majd idomítani, akkor is, ott lesz Azoir, aki túl erős.
Kai rájött, micsoda veszély fenyegeti őket. Lehet, hogy szétválasztják őket, és úgy támadnak. Még a halál is lehetséges.
Védelmezőn megfogta Aimey kezét, aki nem ellenállt. 
~ Védelmezi fogom. Az életem árán is. Nem fogom engedni, hogy baja essen! Többet nem. ~

A lány érezte Kai kezét. Jó érzés volt, hogy valaki megvédte - igaz, kívülről nem látszott szükségesnek, de nagyon jó érzés volt neki.
- A vízidomárok éjjel túlerőben lesznek. Viszont talán nappal... Akkor a tűzidomárok vannak előnyben. Mindenesetre, én most megyek gyakorolok egy kicsit... Kelleni fog a harcnál is, és akkor a gondolataim is tiszták lesznek. 

Elengedte a fiú kezét, és egy üvegpoharat keresett. Megfogta, és a földhöz vágta. Kisebb-nagyobb szilánkokra tört, ez pedig pont ideális volta gyakorlásra. Koncentrált, és megtáncoltatta az apró szilánkokat a levegőben. Csodálatos volt, ahogy megcsillantak a fényben az áttetsző üvegdarabok. Ezután egy kicsit nagyobb részeket próbált felreptetni. Sikerült neki, és ezek a nagyobb üvegcsék is vidáman táncoltak a levegőben.
~ Mindenesetre, nagyon jó, hogy nem nagyon használtam ezt az idomításformát, mégis tudom használni még. ~
Azonban a legnagyobb darabokat sajnos nem sikerült táncoltatni, csak felemelni. 
Végül a gyakorlás végét jelezve elővette a higanyát, és egy kis gömböt formált belőle, majd pedig ezzel körözött, szétválasztotta, majd újra összeillesztette. Büszke volt arra, hogy még mindig nem rozsdásodott be a tudománya.

Kai gondolatai egyre sűrűbbek lettek, és egyre fáradtabb is lett. Hiába, a törött keze nem volt egy könnyítő tulajdonság.
Felállt, és a gyakorló Aimey-hez döcögött. Bámulatos volt számára, ahogy az üvegdarabok táncoltak a levegőben.
Lekucorodott mellé, és ép kezével végigsimított a karján, majd ő is elkezdett gyakorolni. Léglabdákkal körözött, apró tornádókat készített. Aztán rájött, hogy a gyakorolni kéne a hangidomítást.
A földön egy flakon volt. Összpontosítva egy léggombot formált a palack közé, és felemelte. Érezte, ahogy kivonja az oxigént a levegőgömbből. Minden jól ment, azonban hirtelen furcsa érzést érzett, és végighasított egy fájdalom a kezén. A flakon hangos puffanással a földre esett, és Kai érezte, hogy messzire ment. Normális keretek között képes lett volna az idomításra, de fájó karja és kimerültsége nem tett jót, és nem volt képes sokáig koncentrálni.
- Gyere, Aimey, menjünk vissza a tanácskozókhoz. Biztos mondanak valami érdekes, vagy esetleg mi mondunk majd - mosolyodott el a fiú.

Nothan látta, ahogy egy lány próbálja méricskélni.
-Üdv, a nevem Nothan, és ha kiváncsi vagy, épp most fejeztem be egy találmányt. Ha kiváncsi vagy, azt is elmondom, hogy kerültem ide.
 Noth csak a lány válaszára várt.

Blaine végignéz az embereken. Olybá tűnik, hogy senki nem kíván további értelmes beszélgetést folytatni - sokkal inkább cirkuszi mutatványokkal mutogatnák idomítási képességeiket. Először is Aimeyhez fordul:
- Remélem a poharat visszatudja alakítani pohárrá. Amúgy van egy edzőterem a folyosó végén - ott nyugodtan gyakorolhatnak. - Blaine megszédül, de megkapaszkodik az asztal szélében. Nem érti, hogy mi van vele mostanában... Mintha nem önmaga lenne. - Ha szüksége lenne valakinek rám a vezérlőben leszek. - mondja, majd kiviharzik a szobából. Bezárkózik megint a vezérlőbe és leül a székére. Hasogat a feje.

- Ki ez a mogorva ember? - kérdezte Aimey. 
Majd rögtön témát is váltott. 
- Van egy kérdésem.  Miért várjuk meg a teliholdat? Miért nem támadunk most? 
Teljesen ésszerű. Akkor támadunk, mikor nem olyan erős. 
- Így több esélyünk lenne. . . -  tette hozzá félhangosan.

Taira és Karin is azt állította, hogy nem az igazi Tonraq lökte le őket a Feledés Ködébe. Elaina felsóhajtott. Nem is tudta, hogyan reagáljon, hogy mégis. Mr. Valt valamilyen kutatási eredményt osztott meg. hogy mennyivel nő a vízidomárok ereje, mikor telihold van. Aztán meg, hogy Haka is sakkozó szerettet volna lenni, nem báb, de ezt Azoir megakadályozta. ~Hát eddig nem igazán jutottunk egyről a kettőre. Mit tudunk??? Ööö... nem sok mindent. Azt tudtuk meg, hogy véridomár a hold segítségével, akár vízidomárt csinálhat egy nem idomártól. És hogy minden vízidomár képes lesz a véridomításra. És nappal támadjunk, akkor kisebb lesz egy hangyányival Azoir ereje. Hmmm... A fenébe, valamit biztos kihagytam!~ Ekkor akit Elaina igen gyanúsan szemlélt, bemutatkozott. Nothannak hívják. ~Lehet, hogy kém. De lehet, hogy nem. Üsse kő, megkérdezem, hogyan került ide.~
-Szia! A nevem Elaina. Sajnos a gépekhez nagyon nem értek, de hogy hogyan kerültél ide, azt szívesen hallanám.~ válaszolta egy kis mosoly kíséretében. Közben Aimey földhöz vágott egy borospoharat, és elkezdte a szilánkokat táncoltatni. ~Úgy látszik Mr. Valt nem örül ennek.~ gondolja, mikor Aimeyt a megfelelő szobába küldi. Aztán kivonult a tanácskozásról. Ha Nothan még mesél neki, akkor végighallgatja, de mindenféleképp Mr. Valt után megy. A vezérlő ajtaja zárva volt, így Elaina bekopogott.
-Mr. Valt minden rendben??? Hozhatok önnek valamit??-kérdezi és türelmesen várja a választ.

Blaine éppen a fejét fájlalja, mikor azt hallja, hogy kopog valaki az ajtón.
~Caroline?~
Meglepetten sétál oda, majd mikor kinyitja az ajtót, akkor csalódottan konstatálja, hogy csak az álomszuszék kisasszony az.
- Öh, elnézést... - meging kicsit, majd nekidől az ajtó félfának, nehogy felboruljon. - Errrgh... Huh... Nem tudom mi van velem... - Visszamászik a székéhez, majd leül rá. - Hozna nekem egy pohár vizet, kérem?
Blaine az irányítópanelra könyököl, de nem ér hozzá semmilyen gombhoz. Mielőtt Elaina távozna még Blaine feltesz egy gyors kérdést:
- Mit gondol... Azoirról?

Elaina aggódóan pillantott Mr. Valtra. Az arca talán egy árnyalattal sápadtabb volt  normálishoz képest.
-Pihennie kéne, azt sokat tud segíteni.-tanácsolta a férfinak, mikor elmondta, hogy nem érzi jól magát. Mikor a férfi az irányító panelra könyökölt, Elaina amennyire ismert magát, tuti, hogy valamit elnyomott volna valamit, de Mr. Valt semmi ilyesmit nem csinált. Csak egy pohár vizet kért. Már megfordult, hogy hozzon egy nagy pohár vizet, mikor a kérdés ütötte meg a fülét.
-Hogy mit gondolok a hadnagyról?? Ő egy igazi vezér. Nagyon jó stratéga, hogy az összes lehetőségre gondol, emiatt nem tudunk hatékonyan lépni ellene. Olyan helyzetbe hozza az ellenséget, hogy az neki a legjobb legyen a terveinek megfelelően. Kiváló emberismerő, és igen éles szemeivel néhány mozdulatból már átlátja az áldozat jellemét.-próbált visszaemlékezni a hadnagy viselkedésére. Az összpontosítás érdekében még a szemét is behunyta.- A háborúra is van indítéka, csak nem tudjuk, hogy mi. Talán ha először megtudjuk azt, akkor segíthet megoldást találnunk erre az egészre.  Őszintén szólva, remélem, hogy meg tudjuk akadályozni, mielőtt a vízidomárok fognak még egy világhódítós háborút kirobbantani. De nem is tartana túl sokáig. A véridomárok gyorsan elintéznék mindenkit.- a szöveg második felét már hangosan gondolkozva mondta. Az, hogy most Mr. Valt komolyan veszi avagy sem, azt nem érdekelte. -Hát ez lenne az én véleményem Mr. Valt. Máris hozom a pohár vizet.- köszönt el, és a konyha felé indult.

Miután Elaina "kébesítette"a vizet Mr. Valtnak, megszólította.
-Oké, elmondom hogy kerültem ide.
-Nos, egyszer régen Azoir alatt szolgáltam katonaként. Stratégiai okoból fontos voltam, de leginkább a fegyverem. Egyszer amikor sétálgattam, meghalllottam, ahogy ezt mondta:
-Ez a fiú veszélyes, végezni kell vele.
-Ekkor már szaladnom kellett, de már késő volt. A többit gondolhatod. Amit a kezemben látsz, az a fegyverem gyenge másolata. Semmim sincs... Ha kémnek nézel, azt is megértem. 
 Majd elment lövöldözni az edzőszobába.

Elaina a konyhában gyorsan töltött Mr. Valtnak egy nagy pohár vizet, és visszaindult. A vezérlőbe, és egy kis asztalra tette le a kért dolgot, ahol lehetőség szerint semmilyen elektronikai eszköz nem volt a közelben.
-Itt van a pohár víz.- szólt csendesen a férfihoz, majd kiosont a teremből. Ott Nothan várta és elmesélte, hogyan került ide.
-Igen?? Régen?? És az a régen mégis mennyi időt jelent?? És mégis miért szolgáltál Azoirnak??? Ez nekem semmit sem magyaráz meg.- döbbent meg, és háborodott fel a lány.- Hé! HÉ!! Mégis hova mész??- és ment Nothan után. Az edzőterem ajtajánál érte utol, megfogta a  srác vállát, megfordította. Fordítás közben már a másik kezét lendítette, hogy mikor a srác szemben lesz vele, alaposan pofon vágja.

Mikor Noth észrevette, hogy a lány suhint felé egyet, megfogta kezét, és ellökte magától.
-HÉ!HÉ! Nos, nem mondtam végig. Hadd mondjam el az egészet.
-Nos, én igen, katona voltam. BEÉPÍTETT katona. Egy alakulat tagja vagyok, pontosabban csapatszállító pilótája. A vezérkar engem választott ki, hogy beépüljek Azoirhoz. Innentől már ismered a sztorit.
-És az Azoirnál lévő fegyverem sem az eredeti, az eredeti a repülőmön van. Ami... Nos romokban hever a sivatagba. De a fegyver sértetlen. Érted már? Na most pofozgass!
-És kérlek, többet ne csinálj ilyet. Fenébe is. 
 Majd elment Mr. Valthoz.
-Ő, elnézést, van valami gond ott benn? Valamiben segítségére lennék?

Blaine éppen a hajón rögzített mozgókat nézegeti, és lassan iszogatja a vizet, mikor Nothan beáll a nyitva maradt ajtó elé.
-Jöjjön be, ne ácsorogjon ott!
A fejfájása ugyan nem enyhült, de valahogy kezdett hozzászokni. Egy kivetítő éppen azt a mozgót vetítette egy üres falra, amin Nothan egy fegyvert rak össze. A pohár még félig tele van, és Blaine úgy ingatja, hogy kis hullámok legyenek benne. Eközben nyugodtan könyököl továbbra is a műszerfalon. A kinti szél egy pillanatra felerősödik és megrezgeti az ablakokat.
- Aludni kéne már... - motyogja Blaine magának, miközben a kinti éjszakára pillant. Nothanra pillant sokat mondóan, majd a felvételre, és vissza Nothanra. - Érdekes ketyere. Rekordidő alatt rakta össze rádaásul. - Blaine kinyújtja a kezét, jelezve, hogy szeretné a fegyvert megnézni.

Karin csendben hallgatta végig a tanácskozást, aminek egészen hamar vége is lett. ~ Ez egy érdekes dolog volt... ~ gondolta, és elfintorodott. Nem szerette, hogy volt, aki még az érzelmeit is belekeverte a dologba...a tények, azok tények voltak, az érzelmek meg tökéletesen szubjektív dolgok. ~ Lehet, hogy Azoir egy őrült, de azért meg kell hagyni, van esze... ~ gondolta, és felsóhajtott.
~ Viszont nagyon jó lenne, ha tudnánk, mi ezzel az egésszel a célja...vajon inkább vízidomítást akar adni az embereknek, vagy épp elvenni tőlük? ~ morfondírozott magában. ~ Ha az előbbi, akkor két lehetőség áll fenn...vagy a víztörzs minden tagját vízidomárrá teszi, vagy...vagy pedig sokaktól elveszi, hogy vízidomárrá váljanak, így egy hatalmas, egységes birodalmat hozva létre...de ez felettébb körülményes... ~ felsóhajtott. ~ Ha viszont az utóbbi az igaz, akkor mi lehet az indítéka? Nem akarhat egyenlőséget, mint Amon...nem, nem hiszem, hogy ez lenne a célja, ráadásul az emberi is szinte mind idomárok. Akkor mi lehet az oka? ~ tűnődött. Aztán eszébe jutott valami...egy kis részlet, amit még akkor hallott, mikor a Déli Víz Törzsében járt...akkor nem tartotta valami fontosnak, de most sokkal lényegesebbnek tűnt. ~ A déliek nagy fájdalma volt, hogy majdnem az összes idomárt elvesztették...ezért lenne hát olyan fontos elpusztítani Zukot? Mert a Tűz Ura? És ezért nem bántotta Ionát? ~ elhúzta a száját. Valami még hiányzott, ebben szinte tökéletesen biztos volt, de fogalma sem volt, mi lehetett az. ~ Remélem, Ionának sikerül megtudnia valamit... ~ gondolta, és körbenézett.
A legtöbben már eltűntek a teremből, a lány sejtése szerint a léghajón sétálgathattak, de volt valaki, akivel szeretett volna beszélni.
- Szóval, veletek mi történt? - lépett Taira mellé. - Megtudtatok valami mást is? - kérdezte a tűzidomár lánytól.

Nothan, remélve hoyg nem tesz tönkre semmit Mr. Valt, odaadja a fegyvert.
-Nos, mit gondol? Ez csak a gyenge másolat. Várom mondanivalóját...
Eközben mindvégig a fejét vakarta.

Blaine elveszi Nothantól a fegyvert, majd fog egy csavarhúzót fog meg egy fiókból. Ám de a csavarhúzó mellé kivesz még valamit. Egy kis szögletes dobozt. A fegyverből kiveszi a magot majd a felhoz hajítja, és az ripityára törik. Beleszereli a saját dobozát. Nothan vissza is kapja a fegyverét.
- Próbálja ki! - mondja egy mosoly keretében. - Mármint ne itt! Ott az edzőterem.
Kipillant az ablakon, majd megnyom egy gombot és az ablakokra vaslapok húzódnak.
- Figyelmet kérek! Megérkeztünk a célállomásra. - mondja a mikrofonba. - Kérem maradjanak a helyükön, ne próbálják meg elhagyni a hajót. Önök jelenleg a FierieCoLabs legtitkosabb kutatási részlegén tartózkodnak, aki ki megy valószínűleg nem jut ki az épületből élve. Köszönöm.
Az emberek érezhetik, hogy a hajó nagyjából 5 perc múlva megáll. Ha Nothan még nem távozott Blaine kitolja és bezárja az ajtót.
- Ha megbocsájt...
Kilépdel a hajóból, de kint sötét van. Egészen eddig. Abban a pillanatban, hogy bezáródik mögötte a hajó ajtaja kattanás hallatszik, és szikrázás. Az ablakok szélein fény szűrődik be.

- Uram, ön él? - kérdezi egy laborköpenyes.
- Persze, hogy élek, Dr.Watter! Na, dolgunk van. Kicsit odaülök Kamarhoz és átrendezem a hajót, meg legyártok pár fegyvert. A többi alkalmazottnak viszont egy szót sem, a helyzetről. Ellenben vegye jegyzőkönyvbe, hogy a víz törzsének hadnagya kitalálta, hogy hogyan csinálhat bárkiből vízidomárt. Ha meghalnék zárják le a raktárat, szüntessék be az összes külvilági kapcsolatot, semmisítsék meg a máshol található bázisainkat és épületeinket, semmisítsenek meg mindent, ami nem itt van! - magyarázza Watternak, akivel a léghajó ajtaja előtt ácsorognak. Ha valaki a fülét az ajtóra tapasztja hallhatja is.
- Ó, uram... Tessék. - Watter egy panel távirányítót ad Blainnek, aki minden szó nélkül, csak behúz egy falat a léghajó kijárata elé, nehogy valaki kijöjjön, majd elindul Kamar felé.

10-20 perc után tér vissza a léghajóra, és egy komplett talicskát tol be. Szépen sorban megkeres mindenkit és meglepetéseket nyújt át nekik.
Taira kap egy szép, ámde nagyon hegyes tőrt.
- Biztos vagyok benne, hogy hasznára lesz. Ha nem vág ketté vele egy suhintással egy fát, akkor semmit sem.
Karinhoz lép, és átad neki, hogy sokkolókesztyűt.
- Vigyázzon vele, nem kell valakit megérinteni vele; egy jól irányzott mozdulattal szénné pörkölhet vele valakit... Na jó, csak kiüti pár órára.
Elihez megy, aki kap egy nagy adag SzeReTeTet - képletesen. A SzeReTeTe valami elvetemült tudós mozaikszó alkotási képességére vonatkozott. Blaine sosem tudta felidézni mit takar ez a szó, de abban biztos volt, hogy mit is csinál.
- Hangtompítós bomba, csak önnek. Tűzzel fúj rá egy szikrát és hatalmas robbanást csinál... Bár ez a robbanás inkább csak süketséget és irritáló fejfájást okoz pár percre.
Aimeynek egy kisebb Xorátium gömböt nyújt át.
- Szellemvilági fém. Ne merje tönkretenni, bár... Úgy sem tudná. Képes gyorsan változtatni halmazállapotot; használja ki ezt a tulajdonságát valahogy.
Iona mivel meditált, csak beosont hozzá és mellétette a neki szánt terméket: 3 FierieCoLabs gránátot. Egy papírt is helyezett mellé, amire az alábbiak vannak írva:
"Csak kihúzza a biztosító tűt és célba küldi őket légidomítással. Kifejezetten erre készültek - nyugodtan használja őket. Füstgránátok. - Blaine Valt".
Kai kezébe egy gondosan lekötött zsákot ad.
- Altató por. Nem sok van belőle, ha használja, akkor mindent használja fel a biztonság kedvéért. Idomítással belejuttathatja a mások orrába.

Miután mindennel végzett újra bezárkózott az irányítóba. A mikrofonhoz hajolt, majd érezhették felszállt a hajóval.
- Már mind találkoztak velem, ahogy kiosztottam a felszereléseket - magyarázza, miközben a saját magának kivett lövőt forgatja a kezében -, de most hogy végeztem vele egyenesen Azoirhoz megyünk. Készüljenek fel mindenre lelkileg, és testileg is.

Pár perc múlva az ablakokról a vaslapok is felhúzódnak.

- Hmmm, jól hangzik.
Rájött, hogy milyen hasznos az altatópor, hiszen könnyen elbéníthat vele akárkit. Azonban a veszélyét is felfogta... Hiszen őt is elaltathatják vele.
Eltette a zsebébe, és úgy döntött, hogy senki nem nyúlhat hozzá.
~ Felkészülni testileg-lelkileg... Értem. Harcolnunk kell, ez nem vitás. ~

- Király! - kiált fel a lány. - Akarom mondani, köszönöm szépen - vigyorgott Aimey a furcsa férfira.
A bizonyos gömb valóban remek volt: könnyű volt idomítani, és - a lány meglepetésére - egy szétválasztó mozdulattal folyékony anyag lett belőle. Kis tűket formált, és egy magabiztos csapással a padlóba tudta fúrni a kis képződményeket.
~ Ez eszméletlen... Mi mindenre tudom majd ezt használni! ~

Nothan csodálkozott, ahogy Mr. Valt ripityára törte a magot. De ahogy berakta az újat, valahogy arra számított, hogy valami új fog történni. Ahogy Valt kitolta az ajtón, ezt mondta:
-Ő... köszönöm... asszem. Lássuk mit tud az új mag.
 És ahogy az edzőterembe ért, és lőtt egyet, teljesen a régit ismerte meg benne, csak az erősebb lövési távolság változott.
-Remek... akkor  nem kell elmenni a régiért.
 Nothan eszében megfordult, hogy megcseréli a ketyere polaritását, ezzel negatív energiát lőhet ki.
~Remek, csak annyi az egész, hogy a kék fémkábelt öszzecserélem a vörössel...
Mikor végzett, és kipróbálta, fekete sugarat lőtt a fegyver.
-Na... Ezzel kell háborúba menni.
-Látom, mindenki kapott ajándékot.

-És ezt miért nem tudtad a legelején elmondani??!! -háborodott föl a fiú válaszán-Á, hagyjuk.-majd elment tiszta ruhákat és zuhanyzót vadászni. A ruhák hamar meglettek. ~Príma! Az egyik feladat kipipálva. Már csak egy tiszta zuhanyzót kell találnom.~ Már lassan az egész léghajó körbejárta, mikor megtalálta az áhított szobát. ~Kitűnő, belülről is be lehet zárni.~ halványan elmosolyodott. Az ajtót rögtön bezárta maga után, és remélte, hogy senki sem akarja rátörni az ajtót. Sokáig folyatta magára a forró vizet, hogy minden koszt sikeresen lemossa, és lassan öltözködött föl. Egy egyszerű pólót, és nadrágot szerzett be, és egy kicsit bő volt, de a méret nagyjából jó volt. A fürdőszobából kilépve Mr. Valt jött hozzá és egy adag SzeReTeTet. A név hallatán Elaina igen érdekes arcot vágott, és furcsán nézett a gránátokra. 
-Köszönöm Mr. Valt.- válaszolta majd, elgondolkozva sétál tovább a folyosón, és a helyzetekre próbál gondolni, mikor a fegyvereket veheti be. ~Az nagy pozitívum, hogy nem öli meg az ellenséges katonákat, viszont egy idő után újra ránk támadhatnak.~ Fáradtan gondolkozik tovább, és visszamegy oda, ahová az ellopott fegyvereket kezdte el leltározni. Fogja a tollat, és folytatja ott, ahol abbahagyta.

Miután mindenki megkapta a fegyverét, és sikerült megismerkednie vele, elkezdtek felkészülni a végső harcra. Ekkor tért vissza Iona is, aki közölte a híreket, majd tovább is állt, hiszen Sayuri már várt rá.
                
Akik a hajón maradtak, szépen elkezdték kidolgozni a terveiket, mikor a magasban megjelent egy léghajó, majd szépen leszállt a földre. És ki lépett ki rajta? Természetesen Azoir érkezett meg, Lorával az oldalán. A léghajón tartózkodók is mind elhagyták a járművet, így a két csapat egymással szemben állt. Ekkor Lora támadásba kezdett, és magával vonta Nothant, Elainat, és Aimeyt. Ők külön kis csatározásba kezdtek bele, miközben a síkság másik végén Azoir egyedül maradva nézett farkasszemet három ellenfelével, Tairával, Karinnal és Kai-jal. Eljött az idő, hogy valamelyik fél végleges győzelmet arasson.
 
Mikor a csaták elkezdődtek Blaine szépen lassan felemelkedett hajójával, és Észak felé vette az irányt, hogy végleg rendezze a dolgokat Carolinéval. Hamarosan el is érte Haka palotáját, és belépve a trónterembe a következő jelenetet látta: Haka és Caroline farkasszemet nézve álltak, támadásra készen. Blainnek döntenie kellett. Segít Carolinének legyőzni Hakát, vagy végez esetleg mindkettővel. Bármit is dönt, egy a biztos: Itt hárman harcolnak egymás ellen.

/Blaine írjon a Királyi palotába, míg a többiek a Tűz országába. Köszönöm./