Köztársaság Város utcái

Kissé lenyugodott a szivar hatására.A helyzet megoldódni látszot mikor Iona felszólalt és Kán ötlete mellet ált.Ez kissé felvidította a fiut...semmiféle képpen nem akart nem 100%-ig biztonságos helre menni és egyenlőre csak ez volt az egyetlen ilyen hely.Az örömöt egy lány zavarta meg aki a légidomárlányhoz ment (mert Kán még MINDIG nem tudta a nevét) és beszélni kezdett.Az ember ha nem halja a beszélgetést el se hiszi ,hogy nem két régi ismerős találkzot , olyannyira jól kijöttek egymással.Iona persze gyeből felajánlotta hogy tartson velük ~persze és utközbe ugorjunk be egy árvaházba is hátha onnan is akar valaki velünk jönni … vagy inkább egy kocsmába… na ez az ötlet még tetszene is talán~.A gondolkodást Iona szava zavarták meg.Igaza volt indulnuk kell.Kán hűségesen követte a lányt a vadon széléig , majd amig ők leáltak beszélgetni ő már nézett is be a vadonba és kereste a “lakásához” vezető utat.Várt pár percet ,hogy végelegyen a tracspartynak majd megszólalt.
-Még kell egy kevesett menni , jó lenne indulni tovább-mondta és gondolkodás nélkül elindult.
A sok inda kissé megnehezítette az utat.Kán már egy jó ideje huzza meg magát itt , de minden alkalommal nehéz elérnie a “bunker”.Nemsokára az erdő egyre sűrűbb és sűrűbb let , migen már csak egy vékonyka ösvény volt , már a környező házak falát se lehetett látni.Hirtelen egy összefüggő liánfalba ütköztek.Kán kicsit toporzékolt majd elindult a fal mentén jobra.Igen hamar egy félig betemetettalagútszerűségbe botlottak , anak végén egy annó igen szép megmunkálású elengás kültéri ajtóval.
-Ez az –mondta immáron magabiztosan és az ajtóhoz ment , kinyitotta és elegánsan beirányította utitársait.
Bent nagyon sötét volt.Minden ablakot benőtek a liánok.Kán elővette a Kurotól kapott gyujó és fényforrásként begyujtotta.Az épület belülről sokkal job álapotban volt , végülis ezen a szinten.Kán igen hamar az egykorri portás asztalához sétált és egy olajlámpást vet elő.A lampas fény mégjobban láthatóvá tette a helyet.Kán egy másik lámpást is elővett amit meg Iona kezébe nyomott.
-Itt várjatok … egy perc és jövök-mondta és eltünt egy ajtón a terem job oldalában.Nem telt bele 5 pec és Kán ismét megjelent egy dobozzal a hóna alat és egy bax sörrel a kezében-Kell valamit enni is –mondta mosolyogva és elindult a lépcsőn felfele.
Most lehetett csak látni igazán a akárokat.Míg az also szint szinte érintetlen volt a többi szinten a folósót a liánok telyesen benőték.Kán Valahol ugy a 6. Emeleten ált meg.Itt a folyósó kevésbé volt benőve , ámbár itt is vigyázni kelet nehogy elbotolyon valaki.A folyósó végéig sétált ahol egy ajtó ált.Más mint a hotel alap ajtói , ez utólag lett idetéve.Kán letetet az olajlámpást és elkezdet kotorászni a táskájában , migenm 5 percnyi sikertelen keresés után megtalálta a kulcsot a zsebében.Kinyitotta az ajtót majd belépett.
 A szoba igen nagy volt , itt is be volt nőve minden ablak kivéve 1-et ami az erkélyre vezetett.A szoba közepén egy nagy ágy , még az eredeti butorzatt része , nemsokkal előte a földön pár állatbőr feküdt szönyeg vagy alkalmi heverő gyanánt.Egy kanapé foglalta el az egyik fal felét  melette egy italospolc és egy szekrény előte egy kiss kávézóasztal.Egy WC feliratu ajtó árulkodott a mellékhelység hollétéről és a szoba egyik sarkában a fűtőtestből egy csővőn át egy főzőlap is funkcionált.Kán a kiss kávézóasztalhoz sétált lepakolta rá a dolgait majd az egyik sarokba ment.A sarokban egy kiss fekete doboz volt , Kán kicsit megpiszkálta majd hirtelen a szoba közepén felgyuladt a villany.

-Hát üdv nálam –mondta kedvesen-Az ágy sajnos két személyes igy a szörméken és a kanapén is kellesz aludni de ez van –mosolygot majd a kávéasztalhoz ment és felnyitotta az általa felhozott dobozt-gondolom éhesek vagytok –mondta és kiemelt belőle 2 db sonkát egy kiss kenyeret meg pár doboz kekszet-most csak ennyit hoztam fel , de ha még kell hozok-mondta és kitete az aztalra.Ezután a sört is feltette az asztalra-van tiszta viz is meg tömény de lehet fözni teját is.....oh ti vegetáriánusok vagytok ugye –mondta mikor a 2 lányra nézett-oh hogy is felejthettem el... mit ehetekk hozok fel ha találok?-mondta és közben az italosszekrényhez ment , az egyik fiókot kinyitotta.Tele volt szivarokkal és pát öngyujtóval.Kivett egy szivar és rá is gyujtott.-Na akkor mit hozzak még fel ?

Kuro belépett Kán házába és figyelte amit beszél. Közbe a fiú ahogy meglátta a sört azonnal felcsillant a szeme és rávetette magát. Olyan nagy sungal futott az asztalnak hogy a 3-4 sörrel együtt végig csúszott az asztal teteén és lepuffant a földre. Kibontotta a sört és elkezdte iszogatni és közbe mint egy 5 éves meghúzgálta kán kabátját és kiskutya szemekkel kérdezte: -Van borod?- a legaranyosabb hangját és kinézetét vette fel és hozzá tette: -Most úgy szeretlek Kán mint a sört. És ha van borod akkor úgy mint sörre a bort.- és utána suttogta: -Sörre bor, mindenkor.- ha kap bort akkor feláll megöleli Kánt és sírva megköszöni és leüll és elkezdi iszogatni mintha cumis üveget szopna ha nincs akkor feláll és sírva megmondja kánnak hogy semmi baj ez is bőven elég és a sört issza tovább. Ezek után újra oda fordul Kánhoz és utolsó kérdését rakja fel: -milyen rövided van? csak mert mondtad hogy van.- és utána tette - bár lehet nemkéne sokat inni.- ~vizet~

~ Nem is fogadták olyan rosszul... ~ Volt az első gondolatom, amikor Iona bemutatkozott nekem. ~ Legalább nem kergetnek el. ~ 
Furcsa volt számomra, hogy máris maguk közé invitáltak, de nem volt mit tenni, Amonnal nemigen lehetett tárgyalni, így inkább a csapatban maradás elve mellett döntöttem. Iona kedvesen mutatkozott be, és én egyből meg is kedveltem őt. Azonban hamar indulnunk is kellett, s a csoportot egy földidomár vezette. A szellemindák között egyszerre voltam nyugtalan és boldog, hiszen egy légidomár mindig örül, ha spirituális helyszíneken tartózkodhat, de ugyanakkor féltem, hogy bármi megtörténhdt velem. Legfőbb aggodalmam az volt, hogy nem tudtam, a vízidomárok képesek-e szellemindákat mozgatni. De azt hiszem, cssk én aggódtam ennyire, mert a többiek arcán nem láttam a félelem jeleit. 
Elég hamar jutottunk el a lakásba, ahol a földidomár lakott, de modora kettős volt nekem. Látszott, hogy segítőkész, s gondolt ránk, vegetáriánusokrs is, de nyers volt számomra. Mondjuk ebben az is szerepet játszhat, hogy nemigen foglalkoztam nagyon az emberi természetekkel utazásaim során, inkabb csak magamnak éltem. Legnagyobb döbbenetem egy vízidomár reakciója volt, aki, ahogy láttam, rendkívüli rabja lehetett az italnak. Fejemet inkább elfordítottam, mert utáltam a függőket. Gyengének gondoltam őket, amiatt, hogy egy apróság képes ennyire befolyásolni döntéseiket, tetteiket. Szerencsémre Iona tett fel egy kérdéssorozatot, így legalább a válasz megadásának ideje alatt sem kellett a két fura alakkal foglalkoznom.
- Nem tudom, miért vagyok itt... – gondolkodtam el a válaszon. – Utálom ezt a helyet, de volt egy érzésem, hogy ide kell jönnöm. Rossz döntés volt. – Mosolyodtam el halványan, aztán belekezdtem a második válaszba – Mesterem nem volt. Magam tanultam ki a képességeimet, lehetőségekhez mérten. Számomra nem volt cél, hogy fejlesszem magam, inkább a múlton töprengtem, s a kérdéseken, melyeket nyitva hagyott. Csupán annyira edzettem magam, hogy végig tudjam utazni az Aang avatár féle útvonalat. ~ Kicsit hosszú lett a válasz, remélem nem zavarja. ~ Tanulni jó, de nekem sosem volt kitől. – Majd rátértem a harmadik válaszra. – Igen, akkor kaptam az erőmet. De már előtte is elkötelezett tagja voltam a levegő népének, már ha szabad ilyen kijelentést tennem. – mondtam, majd a földidomárhoz fordultam – Bocsánat, nem kaphatnék egy kis teát?

Quan elgondolkozott Kuro válaszán és rájött, hogy nem is mond akkor hülyeséget. ~ Talán nem is akarok annyira harcolni. Talán nem akarom ezt az egészet. Talán elegem van ezekből a háborúkból.
~ Quan meghallva Kán lehetőségét egyszerűen bólintott. A légidomár lány érkezése nem töltötte el sok örömmel attól függetlenül, hogy a lány kedvesen indított. Az, hogy tartson velük nem tartotta jó ötletnek, de végül is nem hagyhatták ott. A Kán házához vezető úton Quan sokat gondolkodott. ~ Most elmegyünk ebbe a biztonságos házhoz és aztán? Megújult erővel szembeszállunk a véridomárokkal vagy mi? Ez őrültség! Öngyilkosság! Nekem semmi kedvem most meghalni. Főleg azok után, hogy újra láthattam. De persze sors megint közbeszólt… Nem akarok még egy háborúban részt venni. Nem sok kellett az előzőben sem, hogy meghalljak. ~ Mikor felértek Kán szobájába Quan keresett egy üres falrészt és nekitámaszkodott. Kuro amit csinált az nagyon meglepte, de nem tette szóvá. Egy kis idő múlva úgy gondolta mégis megosztja véleményét a csapattal.
- Nem tudom, mit akartok ez után, én viszont igen. Nem fogok még egy párt háborújába részt venni. Csináljátok, de nélkülem. Egyet tudok tanácsolni, maradjatok együtt. Több esélyetek van a túlélésre. És gyorsan szedjétek össze magatokat.-
Ránézett Kurora majd folytatta- Ahogy látom, tőle zárjátok el az italokat. Ha akartok vele valamit kezdeni, hogy esetleges csapat legyetek. – Majd hirtelen Sela felé fordult. – Sela te neked az ajánlom, természetesen nem kell megfogadnod, maradj Iona mellett. Jómagam pedig meghúzom itt a városban. Ismerem annyira, hogy ne legyen bajom. - Majd Quan elrakta a kardját és leült.

Quan tanácsa nem éppen a legrosszabb volt, szívesen megfogadtam, az azonban, amit utána mondott, kicsit felzaklatott. Azt mondta, nem akar részt venni egy pártnak a háborújában, de szerintem itt többről volt szó, mint egy-két párt viaskodása. Szívesen szó nélkül hagytam volna, de valamiért belém bújt a kisördög, s úgy éreztem, hogy vitába szállok. ~Ez az kislány! ~ Hallottam magamban egy belső hangtól ~ Egyre jobba hasonlítasz a nomádokra. Vitákba szállsz, ahelyett, hogy hallgatnál a tapasztaltabb emberekre. ~ De már nem tudtam megálljt parancsolni a nyelvemnek, s kiszaladt a számon gondolatom.
- Már megbocsáss, de szerintem itt nem pártharcokról van szó. Igen, vannak, akik megint hatalmat akarnak, viszont rosszul állsz hozzá. – Kezdtem meg érvelésem, ami nemigen függött össze a logikával, inkább csak a lelkemet akartam kiüríteni. – Igen, az hatalmi harc, mikor meg akarod dönteni a rosszakat, vagy fel akarsz állítani egy új vezetőséget. Kétségkívül hatalmi harc ez is, de nekünk nem az lenne a dolgunk, hogy valaki mellé állunk. Pártok mindig is lesznek. Itt az emberekről van szó, az olyanokról, mint te. – mutattam rá. – Akik ki akarnak maradni ebből. De nekik nincs lehetőségük, s neked sincs. Itt bujdosnál, míg másoknak tönkreteszik az életét? – Kérdeztem kissé talán agresszívan, de meg is bántam, úgyhogy barátságosabb hangon folytattam. – Nem kell hatalmi viszályokban részt venni, csak segíteni azokon, akik elszenvedik ezeknek a kárát. A nomádok inkább védekeznek, mint támadnak. Nekünk sem kell letámadni ezeket az új egyenlőségieket, csupán meg kell védeni azokat, akik veszélyben vannak. Ha itt maradunk, maradsz, ki menti meg őket? A hatóságok támadni fognak, nem a lakosokkal törődni. Itt nekünk kell cselekednünk, s ezt jobb, ha belátod. – fejeztem be kis beszédemet, majd visszább húzódtam. Egyáltalán nem akartam megsérteni, megvádolni Quant, de úgy éreztem, most rossz irányból közeledett a dolgokhoz. Egyetlen reményem az volt, hogy Iona mester az én oldalamra áll ebben a véleménycserében.

Iona meghallgatta Sela szavait, és örült a lelkesedésének. Eszébe jutott, hogy mesél saját magányosan töltött éveiről, mikor a Banján-fánál meditált, és Toph segítségét kérte, de erre nem volt ideje. Quan felvetette, hogy hátráljanak ki a konfliktusból, és a fiatal légidomár azonnal ellene fordult.
A lány egyetértett vele, mert akármennyire is voltak borzalmas idők, amikor a Fekete Nappal küzdöttek (és sejtette, hogy Quannak is ez jár a fejében) ez nem jogosította fel őket arra, hogy valakit cserbenhagyjanak. Először Kánra és Kurora nézett, és feléjük lépve szólalt meg.
- Ilyen helyzetben talán nem az ital kéne, hogy az első gondolatotok legyen. Jobb lenne, ha tiszta fejjel tudnátok nekivágni a harcnak, és nem teljesen kábán. - majd Quanhoz és Selához fordult. - Selával értek egyet. Segítséget kell nyújtanunk, ha nem is a közvetlen harcban, de legalább a civilek mentésében. Quan, mi részt vettünk olyan ütközetekben, amelyekre nem szívesen emlékszünk vissza, és értek minket veszteségek. - ismét Azoir jutott eszébe, hogy milyen volt látni sebesült arccal, véridomárként, egy Amon-maszk mögött... lehet, hogy könnyebb lett volna feldolgozni, ha ténylegesen meghal... elhessegette a gondolatot. - Ha nem kívánjuk másoknak is ugyanezt, segítenünk kell. Jó harcos vagy, szükség van a te segítségedre. - Végignézett a társaságon. - Ami engem illet, ha elég erőt gyűjtöttünk, és úgy ítéljük, hogy már nem felesleges öngyilkosság, én visszamegyek segítséget nyújtani. Aki gondolja, velem tarthat, mindenesetre megpróbálok meditálni, és kapcsolatba lépni a szellemekkel. Ha tényleg Amon támadt fel, közük lesz hozzá, és talán kaphatunk némi útmutatást.
~Akkor is, ha valószerűtlennek tartom, hogy Amon tényleg élne...~ tette hozzá magában, de továbbra sem említette Azoirt. Leült a sarokba, és lassan forgatta az ujjai között a karperecét, benne a csillogó kővel. Természetesen meg lehet zavarni, és csatlakozni is hozzá, amennyiben valaki szeretne.

Kuro mikor további italt kért csupán megrázta a fejét jelezve , hogy most nem fog kapni , majd Sela kérését telyesítette és a fözőlaphoz ment , feltett egy adag vizet főni majd falnakdőlve figyelte a beszélgetést.Quan szavaira kapta fel a félyét ~nocsak .. még egy megtőrt lélek~ , figyelmesen halgatta a beszédet …. Kissé roszul is eset neki hogy csak számára nincs tanácsa ~nem mintha szükségem lenne rá , de komojan vagy ennyire magabiztosnak vagy enyire haszontalannak tűnök~ , viszont nagyon érdekes volt a gondola , hogy maradjanak ki az egészből ~az ötlet nem rosz .. csak kicsit szélsőséges …. Nem kell az egészből kimaradni de annak sincs értelem , hogy most a veszélyzónába lábalatlankodjunk~.Már-már válaszolni akart volna Quannak de felszólalt a kiss uj jövevény.A lány szavai egyáltalán nem lepték meg ~ne foglalj álláspontott csak segíts a “civileken” …TIPIKUS légidomár~.Igen figyelmesen halgatta szavait és minnél jobban fojatta a “lélelreható” monológott Quan felé annál ellenszenvesebb lett a gondolota Kán számára.Lassan Kán vére is forrongot , hogy válasszoljon legalább erre a gondolatmenetre de valaki ismét megelőzte.Iona egyből kiss védence védelmére kellt ~mi mast is tenne…na és persze … megint egy “lélekreható” ösztönzés hogy mentsük a “civileket”.Komojan ezek vagy nem tudjákk mivel állunk szembe vagy nem akarják tudni mert anélkül jobban hangzika kiss lelkizés…~.MIkor Iona is befejezte a beszédet és elvonult ~tipikus légidomár kikerülni és elkerülni~ már a föni tett viz is igen szépen bugyogott.Gyorsan összedobta a teat és az asztalra tette.Majd helyetfoglalt az egyik székben és egy ujabb szivart gyujtott meg.
-Sok streszhelyzet alatti beszédet halottam de ezek messze a legrosszabak.-mondta nyugotan-Semmi értelme nincs elhagyni ezt a helyet a következő pár napban … kiváltképp civilek milyat-itt Sela-ra néze és Ionár de ő ezt valósszínűleg meditálás közben nem látta- először is … a kormány biztos nem fog támadni mert az ellensége per pillanat a civilek egy része , az egyetlen dolgo amit tehet az az hogy menti azokat akik biztos nem azok és hidjétek el az utolsók akire most szükség van pár forrongóvérű fiatal idomár.Másodszor pedig mint már említettem az civilek egy igen jó része ellenség most , a nemidomárok nagyrésze az.Aval , hogy önkéntesdit játszunk csak nagyobb káoszt teremtünk.Igen egyetértek tálán Ionanak ott a helye végülis mégis csak mester …. talán Quanak is de ez az ő saját döntése … de nekünk semi keresnivalónk ott … most biztos nincs… és mi az , hogy nem kell csatlakozni semmilyen pártharchoz –kán hangja lassan egyre erősebb lett-kicsikém….most az egész rohatd város 2 pártra van osztva , vagy elfogadod ezt vagy nem … és ne féj mindenkinek van lehetősége … ez az egész csak most kezdődött és ugy teszünk mintha már a kész krizis lenne.Aki el akarja , hagyni a várost még igen könnyen megteheti , aki meg nem az azért teszi , hogy agyonnyomjon pár egyenlőségit vagy ,hogy levágjon pár idomárt.Neféj a nemidomárok nagyrésze nem kér a segítségedből , az idomárok megmentésével meg már most egy part oldalára álsz…amit meg is kell tened , de nem most.Most csupán hagyni kell a két nagy lángot , hogy égjen és pusztítsa egymást … mikor már a kiss zaklatások és propaganda lementek az idomárpártiak jobban fognak örülni 6 harcképes idmárnal mint most 6 mániákusnak az utcán akik mindenkinek segíteni akarnak.Várnunk kell és harcolnunk akkor mikor itt van az ideje.-A fiu kissé liheget , az utóló részt igen nagy erővel mondta.Felált és töltött magának is egyteát.-Iona és az ,hogy Amon feltámadt az nem igaz … semi értelem nincs beszélni a drága szelemeiddel … egyszer már hagyták volna elpusztulni a várost az emberek vitái miatt , ezt megteszik mégegyszer ne féj.Ami megg engem illet , telyesen hidegen hagy ez az harc .. nem az én dolgom… az egyenlőségiek köztársaságvároson túl ugysem jutnak … ez az egész csupán arról szól , hogy az idomárok tovább tartsák az egyszerű emberek fölötti hatalmat.Ezértis én bármit döntötök nem fogok csak ugyni berohanni a káoszba , segítek  a kormánynak mert idomár vagyok , de ha nemm lenék az most pár halott idomár vérét törölném le magamról… .
 MIkor befejezte az egészet , egy kortyra leitta a teat majd az erkély felé sétált és nézte a város éppen maradt részét.

-Azt tesztek amit akartok .. nem tarthatlak vissza beneteket de ne beszéljetek ugy mintha mind ugyanugy kéne döntsünk … mindanyiunknak választása van és tisztelyük egymást annyira , hogy azt tiszteletbe tarjuk –elővett egy ujjabb szivart és rágyujtott-Azt tesztek amit akartok , de ha gyeszer elmentek innen vissza nem jöhetek.

Kuro végig hallgadta a beszédeket és utálta a konfliktusokat úgyhogy ránézett a 3 tagra aki épp az alkoholistát látta benne és szólt: -Én speciel unom ezt. Egyrészt azt hogy alkoholistának néztek mikor csak örültem hogy van végre egy ember aki talán barátként és társként tekint rám mint régen apám amíg elnem hagyott engem.(és még hozzá tette) Már 2 éve nem ittam alkoholt, és megvannak az okai.- A fiú elkezdett Quan mellé sétálni és tovább mondta: -És a másik dolog amit unok és utálok ha olyan emberek vitáznak akik nem látják tisztán a helyzetet. Én ezért fogok most kimaradni ebből hogy a légidomárok és a többiek mit akarnak de mi most épp egy csapat vagyunk. Szétvállhatunk de én örülnék ha ahogy Kán mondta már csak a végén avatkoznánk és várnánk de addig is együtt. És Quan én egy derék embernek gondoltalak amíg csendben voltál, de most csak egy embert látok aki félti a kis életét. Felőlem elmehetsz nem érdekel de ha elmész gerinctelenségedet bizonyítod.- A fiú lerakja az üres sörös üveget és mielőtt kiment volna Kán előtt az ajtón hogy kiüljön mert sajog a feje még megszólal: -Egy sörtől senki se lessz ittas. Intézzétek el én kiűlök ahogy mondtam utálom a vitákat.-

Quan hallgatta az ellenérveket. Már az elején lehunyta a szemét nehogy esetleg felkapja a vizet olyan dolgokon, amiken nem is szabadna. Sela hirtelen reagálása lepte meg leginkább, hogy a legújabb emel hangot. Végig hallgatta a lányt, de még nem érezte úgy, hogy válaszolnia kéne. Tudta, hogy a lánynak nincs igaza. Mikor Iona mellé állt az sem nagyon lepte meg, viszont amit ő mondott abban több igazságot látott. Viszont volt egy rész, amire nagyon felfigyelt Quan. Mikor a Fekete Nappal való küzdelmekre utalt, és amit utána mondott erős fájdalmat, csalódottságot és dühöt okozott Quanban. Miután meghalt Leon a forrongó sziklánál, szülei és nagyapja pedig a szülőfalujában azon gondolkodott, hogy ott miért nem volt senki, aki segített volna nekik. Akkor ő miért menjen bele még egy ilyen háborúba és segítsen bárkin is Tairán kívül. Végül is valamelyest megnyugtatta magát. Továbbra sem szólalt meg csak hallgatott. Kán hozzáállása a dolgokhoz meglepte, mert egy egész sajátos képben látta a dolgokat. Kuro megjegyzése viszont Quannál már olyan pontot ütött meg, amit nem kellett volna. Kinyitotta szemét és látta, hogy egyedül Sela maradt a közelébe így neki válaszolt először. A férfi nyugodt hangon válaszolt a lánynak - Tudod én már megjártam egy ilyen háborút és tudod, hogy lett vége? Majdnem meghaltam, elvesztettem mindenem és tönkretették az életem. Egyetlen lány maradt az életemben, és nem szeretném elveszíteni az utolsó kapcsolatomat. A családom és majdnem én is abba halt bele, hogy segítettünk az olyanokon, akiken te akarsz. – Quan szépen lassan otthagyta a lány és leült Iona mellé. Megfogta a lány csuklóját majd suttogva folytatta – Kérlek, figyelj rám. Nem tudom mit hallottál az előbbiből, de azért neked külön elmondom a véleményem. Igazad van és nem is. Igazad van, hogy segítsünk, mert senkinek nem kívánom, amit átéltem, de nincs igazad, mert a családom próbált a Fekete Nap ellen küzdeni és az lett a vége, hogy a családból egyedül maradtam és én is csak a szerencsének köszönhetem, hogy itt vagyok. Nekik, nekem vagy neked ki volt ott segítsen? Mi ösztönözzön arra, hogy védjem őket? Na de mindegy… Ezen felük még te sem tudod mit kellett átélnem pontosan abban a háborúban. Elhiszem neked sem volt egyszerű. Csodálom kitartásod, hogy védjél és óvj, de én csalódtam a világban. Köztársaság város nem az én városom. Kétszer jöttem ide kettő háború. Az elsőnél sok vér tapadt a kezemhez… ahogy érzem ez most sem lesz másképp. Na jó… Segítek neked. Szólj, mi kell, és ott leszek. –Majd finoman elengedte a lány kezét és az erkélyhez ment. Egészen megnyugodott a két lánnyal való beszélgetés után és így már nem is akarta megütni Kurot. Egyelőre. Mikor kiért próbálta visszafogni magát, majd megszólalt. –Nem tudom mit éltél eddig át, és mit vesztettél el az életedben. Tudod az előző háborúban se én sem a családom nem féltette az életét. Az egy másik dolog, hogy csak én éltem túl. Olyanokat éltem meg és tapasztaltam, amik alapján tudom, hogy egy ilyen hatalmi harc mit hoz magával. És jobb, ha a közeljövőben finomabban fogalmazol, mert nem tudod, kivel húzol ujjat. - Majd Quan visszasétált a szobába.

Kuro kintről halotta Quan önsajnáltató szövegét. Nem érdekelte hogy mit élt át eddig és hogy mit fog ezek után de Kuro úgy gondolta hogy a megfutamodás az megfutamodás bármi is áll a háta mögött és miután Quan kijött hozzá Koru csak a földet nézte és hallgatta amit mondott. Az egész tetszett is neki az utolsó mondatig és akkor már látta hogy Quannal beszélnie kell még 1-2 szót. Felállt és megfogta Quan vállát
-Én finoman fogalmaztam. Semmi sértőt nem mondtam csak amit látok és tapasztalok. Tudom hogy sok veszteséget éltél már meg. Bár én nem éltem át annyit mint te de tudom hogy hátra nézni felesleges, semmit se tehetsz már értük csak ha bízól benne hogy egy jobb helyre kerülnek ezek után. A múlt képes felemészteni egy egész embert mert csak a rossz dolgok maradnak meg, de ha a jövőbe nézel és a jó dolgokra gondolsz akkor máris derüsebben látsz mindent és nem úgy fogsz kinézni mint egy antiszociális gyilkológép.- elengedte vállát és vissza ült helyére. -Ne törődj a múltal, értsd meg hogy azokkal kell törődni mindig akiknek még tudsz segíteni. Akik fontosak vagy akik még a jövőben fontosakká válhatnak.-

~ Na ezt megint megkaptam. ~ Értékeltem magamban az emberek reakcióit.  ~ Pont úgy, mint eddig az összes olyan esetben, amikor, megpróbáltam segíteni. ~
Hiába, vannak, akiket nem társasági lénynek teremtettek. Megpróbáltam túllépni a dolgot, és egy kicsit máshonnan megközelíteni. Aang Bumitól tanulta meg, hogy az igazán nagy feladatoknál máshonnan kell, megközelíti a megoldást, s talán itt is így van. ~ Most már úgy is mindegy… már elástam magam a szemükben. ~ Fújtam magamban, majd visszavettem a szót.
- Ti mások vagytok, mint én, s azt hiszem ez nem újdonság. – ismertem be – Bocsássatok meg, gyakran szeretek abból kiindulni, hogy mindenki a légidomárok filozófiáját követi. Talán nem kéne belefutni, de én nem akar tétlenül ülni. Ez a város mindig csak arra kényszerít, hogy ne azt csináld, amit tenni kéne. Felnézek az égre, s azt látom, hogy a rendőrség hajói repülnek, míg a légidomárok a lábukon közlekednek. Lehet, hogy hasonlítanak ötleteim a népem taktikájára, a kitérésre, de Aangnak meg kellett hoznia egy súlyos döntést. – Ezt személy szerint Kánnak szántam, de az sem zavart, ha más meghallja. – Néha ki kell törni a megszokásból, és ahogy egy vízidomár is oda fajul, hogy vért idomítson, egy levegőnomád is eljuthat addig, hogy egyszer csak támad. – S ebben a pillanatban a teámat Kánra öntöttem. Persze azonnal ki is szárítottam a ruhájából, s nevetve folytattam. – Látod, ezt veheted támadásnak, de nem lett tőle nagyobb bajod. Én erre gondoltam, mikor a beavatkozásról beszéltem. Természetesen semmi jogom ítélkezni mások felett, s tudom azt is, hogy mások élete sokkal nehezebb lehet, mint az enyém, de mi lenne, ha másképp néznék a dolgokra. Mi lenne, ha egyszer nem a saját érdekeinket néznénk, hanem a másikét? – kérdeztem hangosan, miközben körbenéztem. ~ Megint elszálltam magamtól… ebből újabb vita lesz, ha nem javítod, magad Sela! ~ Szidtam magam, és már folytattam is. ~
- Nézzétek. Nem akarok belerángatni senkit. Nem tudom, miken mentetek keresztül, nem tudom, milyen problémátok van. Azt tudom, hogy Aang és Korra is küzdött ennek a világnak a megmentéséért, és én is ezt szeretném csinálni. – felálltam és az egyik ablakhoz léptem. A szellemindákat néztem, s azon gondolkodtam, hogy miért is csöppentem ebbe bele. Én csak egy mestert kerestem magamnak, és ellenségeket találtam. – Szeretném, hogyha képesek elvonatkoztatni magunkról. Tudom, sokat beszélek, és ahogy látom, új is vagyok, így nem sokat érhet a szavam, de… - nem fejeztem be a mondatot. Nem tudtam mit csinálni. Ott maradtam az ablaknál, és a távoli tájat kémleltem. ~ Vajon Aangnak is ilyen problémái voltak, akkoriban? ~ Kérdeztem magamtól, de választ, mint eddig mindig, most sem kaptam.
- Én rosszul érezném magam, ha tudnám, hogy mások úgy vesztik el életük értelmét, hogy én ölbe tett kézzel vártam. Nekem sokáig nem volt erőm, így nem riadok vissza az átlagos életmódtól. De aki erővel született, annak ez egészen más. És bízom, hogy vannak nem idomárok is, akik nem csatlakoznak Amonhoz. A példa kedvéért, Asami, vagy ez a férfi, aki velünk, veletek van.
~ Azt hiszem, azért szeretem annyira a szellemeket, mert, nem a saját vágyaikat nézik… ~ vontam le magamban a következtetést, majd Ionához léptem.
- Nagyon örülnék, ha segítenél a szellemi kivetülés gyakorlásában. Vagy esetleg a kitérésben. Az mindig jól jöhet…
Lezártam magamban a vitát. Tudtam, hogy itt nem nyerhetek, nem szerezhetek támogatókat. Ideje volt tovább lépni, mielőtt egy újabb veszekedést robbantok ki.

Iona eleinte igyekezte kizárni a külvilágot, de Quan szavaira odafigyelt, és miután végighallgatta, bólintott.
- Köszönöm a segítségedet. Tudom, hogy nem lehet könnyű.
Belegondolt, hogy rákérdez, ki lehet a lány, akiről beszél, vagy tovább faggatózik, de úgy döntött, a férfi dolgát is megkönnyítheti, ha hagyja, hadd gondolja át a történteket. ~És talán, ha másokon segít, ő is túlteszi magát az akkor történteken...~ Eszébe jutott Toph, és a mocsár, így halványan elmosolyodott... neki is a magány, és az idős mester volt, ami segített a nehéz időkben.
Ekkor lépett hozzá Sela, segítséget kérve, így Iona felállt, és bólintott.
- Nagyon szívesen. - állt fel, ismét a csuklójára húzva a karperecet. - Kezdjük a kitéréssel, menjünk a ház elé.
Mivel a szellemindák között voltak, nem kellett sok mindentől tartaniuk, így Iona magyarázni kezdett.
- Hunyd le a szemed, és koncentrálj a levegőre, érezd, ahogy körbevesz, ahogy áramlik. A lényeg, hogy megérezd a feléd tartó tárgyat, vagy ütést, és kimozdulj az útjából. Könnyebben fog menni, gyorsabb lehetsz, mint a többi idomár, de érezd magad könnyűnek, aki akadálymentesen képes mozogni, akár egy levél, ami sodor a szél. Egyelőre csak figyelj. Ha úgy érzed, menni fog, szólj, és én légáramlatokat küldök feléd. Ártalmatlanok, de elég fókuszáltak lesznek, hogy ki tudj mozdulni az útjukból.
Amennyiben Sela jelez, Iona elkezd felé légáramlatokat küldeni, amivel gyakorolhatja a kitérést.
(OOC: A mesélő légyszíves nézze, hogy fejlődőreagnak jó-e)

Quan éppen sétált be a szobába mikor érezte, hogy valaki megfogta a vállát. Gondolta, hogy Kuro az, de nem volt biztos benne még a fiú meg nem szólalt. Végig hallgatta, amit mondott és kezdett rájönni, hogy talán a többieknek igazuk van. Tényleg segíteniük kell. És amit Kuro mondott. ~ Törődni kell a múlttal csak nem úgy, mint én. Tényleg meg kéne békélnem már, és a jövővel foglalkozni. Nem mondott hülyeséget, de nem teljesen igaz, amit mond. És ez zavar. De legalább tanulunk a másiktól.~
-Figyelj igazad van. Viszont ne felejts egy dolgot. Múlt nélkül nincs jövő. És egyébként örülök, hogy nem tudod miken mentem át. És most azon leszek, hogy itt a csapatból senkinek ne kelljen ezen vagy hasonlón átmennie. Köszönöm sokat segítettél. - Majd Quant Sela mondandója végig sújtotta, és úgy érezte, hogy a lányban olyan érzést keltett, mintha itt nem lenne helye, és ő nem lenne más csak egy jött ment. Végül is Quan tényleg ezt éreztette vele. Miután Iona és Sela lementek Quan nem sokat várt, hiszen beszélni akart a lánnyal. Így le is ment a két lány után.
–Iona! Várj egy kicsit légy szíves. Azt hiszem hibát követtem el.- Majd Sela felé fordult. – Figyelj rám légy szíves. Nem akartam, hogy így… ilyen kitaszítva érezd magad. Az, hogy új vagy az még nem jelent semmit. Én csak próbáltalak, de most már meg akarlak védeni és a többieket is azoktól, amiket átéltem. Amiket a többiek mondtak és te attól rájöttem tényleg tennünk kell valamit. Egyébként meg jó látni, hogy valaki ennyire törődik a többi emberrel. Lelkesedésed példa értékű. Viszont ez sajnos nem olyan egyszerű. De most az a lényeg, hogy összetartsunk. Ionának is mondtam, de neked is mondom, bármi kell, szólj és segítek. - Quan vett egy nagy levegőt majd befejezte.- Ennyit akartam, remélem nem bántottalak meg nagyon.- Újra Iona felé nézett és szólt. –Nyugodtan folytassátok, én itt kint leülök, és szinte itt sem leszek. Majd Quan fogta magát és leült.

Elképesztően boldog voltam, hogy Iona mester igent mondott a taníttatásomra. Izgatottan mentem utána, le a szabadba, de Quan utolért minket, és kért pár szót. Nagyon meglepődtem azon, amit mondott, mintha tényleg tudta volna, hogy hogyan érzem magam közöttük. Örültem annak is, hogy egy kicsikét hatottam rá, s annak is, hogy felajánlotta a segítségét. Láttam rajta, hogy kipróbált, tapasztalt harcos, tehát biztos tudna nekem tanácsot, segítséget adni.
- Köszönöm, hogy számíthatok rád. – Hajoltam meg előtte, aztán leült, én meg átadhattam magam az edzés örömeinek.
 

Iona mindent pontosan elmondott, hogy hogyan kell kitérni, hogyan küldi az áramlatokat, tehát teljesen felkészített engem a próbára. Nagyon izgultam, pedig ez csak egy egyszerű gyakorlat volt, de egy mester állt velem szemben. ~ Csak ne rontsd el! Csak ne hibázz! ~ Szajkóztam magamban, miközben felvettem az alapállást. Nem intettem még, hogy mehet, előbb igyekeztem mindent tökéletesre csinálni, úgyhogy kezelésbe vettem a légzést. Megnyugtattam maga, s az orromon keresztül szívtam be a levegőt. Miután megbizonyosodtam arról, hogy légzésemmel minden rendben, szóltam, hogy kezdhetjük.
Az első légáramlattal nem tudtam mit kezdeni, az arcomba csapódott. Nem fájt, de igencsak meglepett, viszont rájöttem, hogy érezni lehet a közeledését. Indulhatott a második hullám, most már figyeltem arra, hogy érezzem a kitérés idejét, de későn mozdultam. ~ Ne add fel! ~ Hangzott a fejemben, de valahogy nem tudtam eleget tenni a parancsnak. Oldalra fordítottam a fejem, s megláttam Quant. ~ Hát persze! ~ Ugrott be ~ A nem idomároknak is igen fontos lehet a kitérés. Nekik a szemük az erejük, ha látják, mi történik, nyert ügyük van! Akkor nekem is ezt kell, csinálod! ~ Leforgattam elmémben a támadómozdulat minden egyes lépését, hogy rájöjjek, valóban ismerem-e, s ahogy a végére értem, elmosolyodtam. ~ Csak látnom kell őt. ~
Jöhetett a harmadik támadás. Mire is kellett figyelnem: Légzés, stabil állás, a támadó mozdulat, és érezni kell a közeledő levegőt. A légzésem egyenletes, orron be, orron ki. Teli talppal, kis termeszben álltam az utcán, kezeimet arcmagasságban magam előtt tartva. Szememet nem vettem le Iona kezeiről, mivel ismertem a levegőidomítást, tudtam, mikor indíthatja útjára a támadást. ~ Gyerünk Sela, menni fog! ~ Bíztattam magam, miközben intettem, hogy indulhat a támadás. ~ Csak várj…várj… várj… ~ hajtogattam magamban, a megfelelő pillanatra várva, miközben a levegő érkezett felém.

Hamarosan Sela belejött a kitérésbe. Néhány kivételével minden légáramlatot sikeresen elkerült. Ionának azonban nem volt ideje komplikáltabb támadásokba kezdenie, mert a gyakorlatozásuk enyhén meglengette a közeli szellemindákat, minek hatására a tetejükről hangos kiáltozás közepette leesett egy katona. Az egyenlőségpárti chi-blokkolók egyenruháját viselte. Az esést követő zavara után támadásba is lendült, de Amon, aki eddig szintén az indák között rejtőzött, megelőzte.
-Nyugodjon meg, katona. Erre egyáltalán nem lesz szükség- lépett közéjük- nem harcolni jöttünk.
Amon megigazította a maszkját, kihúzta magát és Quanhoz fordult:
- Üdvözöllek Quan. Remélem nem gondoltad komolyan, hogy észrevétlenül eltűnhettek. Neked pedig végképp nem kellett volna futnod. Téged nem áldozatként hoztunk, hanem azért, hogy közénk állj. Régóta figyelünk, és tudjuk, hogy már számos idomár megkeserítette az életed. Ők ölték meg az apádat is. Szíved mélyén ezt szerintem ezt mindig tudtad. De nálunk szabadságharcosaink kiképzője és parancsnoka lehetnél. Gondold meg!
Amon a légidomárok felé fordult, és elmosolyodott, amit persze a maszkja miatt senki sem látott. Ionának azonban egyértelművé vállhatott: Ezúttal nem Azoir van a rettegett állarc mögött.
- Ti sajnos nem vagytok ilyen szerencsések. Velem kell jönnötök. Azt hiszem Azoir szívesen elmesélné nekünk, hogy te, Iona, miért vagy még képes idomítani. Be vagytok kerítve, ha most megadjátok magatokat, a többiek a házban nem sérülnek meg- mondta Amon, majd ismét Quanhoz fordult- Volnál szíves megkötözni a rabokat? Vagy netán inkább csatlakoznál hozzájuk?
Akik Kán házában időznek, természetesen észlelhetik, hogy valami nincs rendben kint. Ha kimennek, még elkaphatják Amon beszédének végét és szemtanúi lehetnek, ahogy 12 további chi-blokkoló jön elő az indák közül.
 

(OOC: Sela:  Én szívem szerint megadnám a pontot a kitérésre, de én nem tudom felírni. Keresd fel az ügyben Bent vagy Mogot   )

Quan miután leült figyelte, ahogy a két lány gyakorol. Quan látta, hogy Sela rá nézett. Nem tulajdonított ennek sok mindent. ~Ha szeretne valamit tudja, hogy nyugodtan kérdezhet.~ Látta, hogy a lánynak nehezen indult, de azért a végére csak belejött. Quan felfigyelt a hangos ordításra és a katona érkezésére. Nem kelt fel, hiszen két légidomár ellen esélye sem lenne. Amikor viszont egy maszkos férfi lépett közéjük akkor már fel akart állni, de úgy döntött, hogy vár. Vár a legjobb pillanatra. Mikor elkezdett beszélni az állítólagos Amon Quan meglepődött. A további chi-blokkolók érkezése nem kecsegtettet túl sok jóval. Végighallgatta a fickót majd gondolkozni kezdett. ~Megpróbálom. Most. Vagy soha.~ Quan felállt és válaszolt Amonnak. –Legyen. Kérem a köteleket.- Majd miután megkapta megfogta Sela karját és Iona mellé rángatta és a lányhoz szólt. –Bízz bennem.- Miközben Iona felé ment elejtett egy enyhe mosolyt és kacsintott. Lassan sétált, hogy felmérhesse a terepet. ~ 13 chi-blokkoló egy lehetséges véridomár. Nagyjából nyitott terep.  Majd Iona elé állt és kérte, hogy nyújtsa ki mindkét kezét. Miután a lány megtette Quan elkezdte megkötözni Ionát. –Három csomó.- Majd Quan elkezdte lassan az első csomót megkötni. –Figyeljetek egymásra. Vidd ki innen. Velem ne törődj. - Kezdte a másodikat. -13 lehetséget chi-blokkoló. Egy lehetséges véridomár. 3-nál vágom a kötelet. Csak ennyi időt tudtam nyerni. - Quan elkezdte a harmadik csomót. - Sajnálom. – Majd hirtelen kardot rántott és elvágta a kötelet. Majd megfordult és Amonra szegezte kardját – Annyira jó Amon, hogy ilyen sokat tudsz rólam, de nem hiszem el, hogy tényleg elhitted, hogy átállok. Annyira nem is rossz az ajánlatod csak az a bajom vele, hogy az olyanok miatt halt meg az Apám, mint te. Előbb halok meg mint, hogy átálljak hozzád. -

Quan megoldása okos volt, és Iona tudta, hogy gyorsan kell döntenie. Meg akarta védeni Selát, mesterként kötelessége volt figyelni és segíteni a többi légidomárt, ugyanakkor legszívesebben szembefordult volna az Amon maszkos férfivel, és a chi-blokkolókkal, mert tudta, így, hogy megtartotta a képességeit, Azoirt fogják felelősségre vonni. ~Van-e jogom kockáztatni mások életét, önző célok miatt?~ tette fel magának a kérdést, majd felsóhajtott. Nem tudná legyőzni a véridomárt, de van esélye elég zavart kelteni, hogy menekülni tudjanak. Miközben Quan elkezdett visszafelé számolni, Selára nézett, és aprót biccentett.
Tett néhány gyors mozdulatot, és előidézett egy légrobbanást, ami minden irányba indult tőle, így biztos volt, hogy hátralöki az Amon maszkos férfit is. Selára nézett.
- Próbáljunk minél többet harcképtelenné tenni. Kevés az esélye, hogy megnyerjük ezt a csatát, de egérutat nyerhetünk mindenkinek. - noha tudta, Quan számukra a menekülést javasolta, képtelen lett volna a társait otthagyni.
Erősen koncentrálva, a legnagyobb sebességgel, amire képes volt, megpróbált létrehozni egy levegő-gömböt, és a földtől elemelkedve, azt egyszerre pajzsként és fegyverként használva támadni. Ha ez nem sikerült, egy légoszloppal emelkedett fel, és elsősorban az Amon maszkos véridomárt próbálja a földön tartani. A légoszloppal meglehetősen mozgékony, és akármelyik technikát használja végül, a chi-blokkolók támadásaival gyakorlatilag elérhetetlen. Hátránya, hogy mivel a véridomárra összpontosít, Quannak, Selának és a többieknek nem tud segíteni az esetleges menekülés közben.

Kán még mindíg igen komótosan nézte a panotámát.Tekintete kivételesen nem figyelt sehova …csak nézet ki a fejéből , amojan meditálásféleképpen.A nyugalmát egy kissebb koppanás zavarta meg , e leeső chiblokoló hanja volt az.Tekintetét egyből az alatta elterülő “utcára” szegezte.Nem kellet nagy megfigyelőnek lenni , hogy távolról felismerje a chiblokolókat.Igen nyugodtan figyelte az eseményeket , egy pillanatra se vete le a szemét 3 ismerősáről és mikor Quan elkezdte megkötözni a lányokatt kissé meglepődött~figyelemelterelés vagy egy rohadt patkány???.... végülis kb mindegy… várjuk csak ki mi fog történni~.MIkor Quan hirtelen elvágta a kötelet és harcrakészen Amon Ellen fordult , a fiu kissé megnyugodott ~semmi pénzért nem harcoltam volna ellene … én még élni akarok~.A történések kissé felpörögtek , Iona is harcba szált .Szerencsére sikerült megzavarnia őket egy roved időre.Kán lassan komótosan visszasétált a szobába , egyenesen a már sokszor említett szekrényke felé.Kinyitott egy fiókot és kivet belőle kb 15 nagyobbacska kristályt és a táskájába tette.Levette a kabátját , majd egy kiss gyolcsot tekert az öklei köré , mindezt igen lassan és komótosan.Ezután vállára kapta a táskát és a bejárati ajtó elé ált egyenesen szembe az erkéllyel.
-Siess le , szerez valahonnan vizet mert lenn áll a bál –ennyit mondot , majd lehunyta a szemét.Légzése egyenletes lett majd lassan erősödött.Hirtelen a tetoválásaiban a sok-sok kiss kristály felizzot.Lüktettek kán légzése után.Hirtelen a fiu kinyitotta a szemét majd megmarkolta a táskáját bal kezével és elkezdett szaldni az erkély felé.MIkor odaért felugrott a korlátra és ellökte magát egyenesen a harc irányába.
A levegőben már nem tudta irányítani a dolgot.Talpal lefelé  zuhant , bal kezével tartotta a táskáját , job keze maga mellet lebeget ökölbe szorítva.MIkor közeledett a talajhoz job kezével egy ütő mozgást végzett a talaj felé , igy mikor becsapódott az ért először földet.Térden álva érkezett , öklét a talajnak szorítva.MIkor hozzáért a talajhoz az egyből mint egy tranbulin besüppedt tompitva az esést.A maradék energiát felhasználva Kán , a becsapódás körül olyan 1,5 m távolságra kiss földoszlopokat emelt ki slégen a földből.Igen könnyen észrevehető akció volt , de ha egy chiblokolónak nem sikerült kitérnie az ugrós elől valószínüleg a kiss oszlopok vagy maga az ugrás kissé megpépesíti.Kán több mint valószínű meguszta a dolgot probléma nélkül , töbször csinált már ilyet csak nem pont ekkora magaságból.Ahogy földetért (és ha nem lett semi baja , elenben csak fekszik a földön) felpattant és kiidomította a kristályokat a táskájából és maga előt lebegtette őket.A fiu testét behálózó tetoválások izzotak mint az olvasztott vas.Igen nagy fájdalmat okoz a férfina , ha bármilyen erősebb ütés éri és kiesik a félmeditációs állapotból amibe van akkor a testében lévő fájdalmat érezni is fogja és ellégé megtorpan.
 Nem mond semmit , nem is figyel oda ártott e a társainak a kiss manőverrel , egy körköröss mozdulattal a körülötte lévő kristályokat egy karikává alakítja , a karika külső szélén össze vissza kitüremkedő éles darabkák áltak ki , kicsit olyan volt mint egy körfűrész , majd kissebb nagyobb ugrásszerű mozdulatokkal utjára indította a pokolkarikát.A karikát egyenesen ellenfelei felé irányítja majd vissza evel próbálja meg minnnél messzebb tartan magától a kiss rohadékokat.Könnyen észre lehetett venni , hogy nem a harcképtelenné tétel a célja , a támadásai igen tisztán gyilkolni akartak.Ha nem sikerűlt senkinek túl közel jutnia hozzá akkor hirtelen magához huzza a karikát majd apró, 4-5cm-s darabokba töri és azokat maga köré emeli mintegy bármikor összerakható pajzsot , majd elkezdi felmérni a terepe majd vár és nézi mit lehetne még tenni.

Quan várt, hogy mit lépnek a többiek addig, amíg nem érzett egy lökéshullámot. Quan mikor megérezte a hullám elejét gyorsan letérdelt, hogy a levegő csak átmenjen fölötte. A férfi gyorsan felnézett, hogy mit változott a csatatér. Látva a sok megszeppent chi-blokkolók két kézzel erősen megmarkolta fekete pengéjű kardjának markolatát és a chi-blokkolók felé rontott. Mindegyiket megpróbálta lefegyverezni. Egy kézzel lendületből belevágni a térdébe oldalról majd két kézzel keresztülszúrni a chi-blokkoló térdét. Quan próbált gyors és nem halálos lenni. Majd egyszer érzett egy komolyabb rengést a földben. Éppen jobb kezében emelte a kardját a magasba, hogy lendületből csaphasson az ellenfele térdére, mikor feje hátra tekintett és látta a felé közeledő gyilkos pengét. Gyorsan nagy levegőt vett, koncentrált, de testel nem fordult hátra aztán két kézzel megragadta a kard markolatát, majd feje fölött átemelve a kardot így a pengét közelítette a hátához. Mikor közel járt a penge Quan finoman a karika belsejébe engedte a kardját majd a pengét finoman kezdte az indák felé irányítani így arra szállt a gyilkos eszköz. A vele szembe lévő chi blokkolóra lendületből emelte kardját, majd félúton hírtelen egy pontos rúgást intézett a férfi lábai közé. Ha kivédte, akkor Quan a kardjával próbálta a férfit hatástalanítani a térdének szétroncsolásával. Ha sikerült a férfi tekintete a pengék kezdőpontjára irányult, azaz Kánra. – Te meg vagy hibbanva? Majdnem megöltél. - ~ Ez beteg. Nem csapatba való. Még sokat kell tanulnia. Talán akkor. Esetleg… ~ Majd eme gyors eszmefuttatás után Quan azon gondolkozott ki okoz nagyobb veszélyt a csapat többi tagjára. Kán vagy a chi-blokkolók. Mivel szembe szálltak, így ha elkapják őket nem lesz kegyelem. Így Quan Amon felé kezd futni. Próbálja kikerülni a chi blokkolókat és Kán pengéit. A blokkolókat térdüknél próbálja lefegyverezni Kán pengéit pedig ugyan azzal a módszerrel eltéríteni. Ha Quan esetleg eljut Amonhoz megpróbálja chi blokkolni.

Kuro ugyanúgy ült és pihent kint amíg nem hallott egy koppanást. Azonnal oda futott megnézni mi történt és látta hogy Ámon az. A fiú nemtudott mit tenni csak nézett. Amikor meglátta hogy Quan elkezdni kötözgetni a többiek kezét csak annyira tudott gondolni hogy: ~Az a vadbarom nemis tud csomót kötni... Csak görcsöket húz egymás főlé, tuti hogy csak elterelés... Hisz egy normális fogoly ejtő csomót köt ami erősebb és szükség esetén könnyű kibontani annak aki kötötte.~ És néhány pillanat alatt beis teljesedett előrejelzése és Quan elvágta a kötelet. A fiú Lona szelét egész testével elkapta így hátralökődött egy fának ahol ült egy kicsit majd megvakarta fejét felállt és elkezdett visszafutni hogy segítsen. Amikor megint közelbe került annyit látott hogy egy állat a magasból levetődik őt pedig fellőki egy szikladarabbal és azonnal egy fán találta magát. A fiatal azonnal leugrott onnan és látta hogy Quan egyedül akar neki rohanni Amonnak a chi blokkolók között futkorászva. ~Gratulálok ó nagy stratégiai mester. Arra nem gondolsz hogy oldalról kapsz kis meglepetést?~ és a 10m-re levő kisebb vízfolyamból Kuro először egyik oldalára Quannak egy jégfalat emelt ami 3-4m magas volt és teljesen Amonig elvezetett. Majd a másik oldalára is emelt egyet és ez a fal átfutott Amon háta mögött is hogy ne tudjon elmenekülni. Kuro ezután befutott a házba és Kán szekrényét kezdte el túrni és azonnal magához rakta tömény alkohol készletének egy részét és 5-6 db cigerettáját és futott ki újra. Kint megállt a chi blokkolókkal szemben szájába vette egyszerre mind az 5-6db cigerettát és meggyújtotta mindet és az egyik üvegből kiidomította az alkoholt és várt hogy megtámadják-e vagy ő támadhat.

Amon elégedetten figyelte, ahogy Quan a légidomárok kezét kötözte, de nem tűnt túl meglepettnek akkor sem, amikor Quan kardot rántott.
- Nagy kár, Quan- mondta csalódottan- Olyan nagy lehetőségek rejlettek benned, és most...
Nem volt ideje befejezni, mert Iona robbantásától hátrálásra kényszerült. A chi-blokkolók fel voltak készülve egy tomboló légidomár mesterre, de Quan támadásai váratlanul érte őket. Kettő viszonylag tapasztalatlan egyenlőségpártit hamar a földre küldött. Selának sajnos nem volt lehetősége menekülni, többen körbevették és leblokkolták. Iona sikeresen kirepítette három ellenfelét, de a levegőbe már nem emelkedhetett. Kán támadása sok pusztítást okozott. Történetesen az oszlopokkal leütötte Ionát és kilőtt kettő chi-blokkolót, a fűrészével meg lefejezett négyet közülük. Quan már majdnem elérte Amont, de a jégfalak, amiket Kuro emelt, hirtelen formát váltottak és körbevették Quant. Kuro sajnos nem tudott támadásba lendülni, mert a sok cigarettától köhögő rohamot kapott.
A csata pár pillanatra szünetelt, Amon és csapata visszavonult újraszerveződni, de hamarosan újra jöttek.
- Nem áll szándékomban megölni titeket – kezdte újra Amon- , mindössze amennyiben Iona és ifjú tanítványa nem jön velünk, Azoir helyzete egy kicsit… kellemetlen lesz.
Azután sarkon fordult, és elindult visszafele az úton. Kán, Iona és Sela üldözőbe veheti őket (persze egy ideg Sela még nem idomíthat), valamint Iona még fel is adhatja magát. Eközben Kuro köhögő rohama elmúlt, de sajnos ő már nem vehetett részt a csata hátralevő részében, és az esetleges üldözésről is lemarad.
 

(OOC: Ha valaki nem akar számolni, Amonon kívül még van 2 harcképes chi-blokkoló. Szép nagy tombolást rendeztetek XD)

Kuro csak a szájába vette a cigerettákat és nem szívta hogy ne égjenek olyan gyorsan, de egy megondolatlan pillanatban véletlen beleszívott mindbe egyszerre és vissza lökte az alkoholt az üvegbe és lehajolt hogy letegye azt és közben két ujjával gyorsan megfogta a cigiket, kivette szájából és nem hagyta leesni őket mert tudta akkor Kán a nyakát fogja elcsavarni ha pocsékba meg a cigeretta. Köhögött egyet kettőt ~Azt hittem a nagypapi citromfüvet pipájától nincs rosszabb~ gondolta magába és elfintorgott. Kicsit még homályosan látott mert kicsordult a könny a szeméből de köhögött még 2-3at megtörölte szemét és visszanézett a csatatérre. Látta hogy valaki eltérítette a jégfalat amit küldött segitségül így gyorsan leis olvasztotta abban a pillanatban hogy Quan még eltudja kapni a támadókat. Úgy nézett ki hogy már későn engedte le a falat mert látta hogy Amon már megiramodott ~Veszít és még felse vállalja... Jópofa reformer...~Gondolta magába és meglátta Kánt akinek vállában a kristályok már izzottak így odament és mondta: -Hát ez szép volt. Szerintem még toph se tudta volna szebben és diszkrétebben csinálni- Mondta a fiú persze nem gúnyolódva hanem viccelődve és a cigerettát amiből csak egy, másfél centi égett le oda nyújtotta egyik töményes palack társaságában -Talán ezek segítenek. De ahogy látom majd meghívlak 1-2 cigerettára.- Miután elvette vagy ha nem veszi el akkor maga mellé engedi őket és még hozzá tette: -Szerintem nem érné meg követni azt az őrültet. Ahogy láttam vízidomár lehet mert a jégfalat eltérítette, így ha egy kis pocsolyát is talál akkor csapdába csalhat.- Ekkor meglátta a két lányt akik közül az egyik chi blokkolva volt de a másik kivolt ütve. -Mindjárt jövök egy perc, de ha jobban leszel jöhetnél segíteni. Hátha többet értessz a sírültekhez mint én.- Így odament Lonához és a közelében chi blokkolástól gyötrődő Selához és legugolt melléjük. -Lona magadnál vagy?- Kérdezte és várt a válaszra mert nem akarta azonnal letámadni mint egy perverz állat aki örül ha eszméletlen nőt lát. Így ha Lona válaszolt akkor megkérdezte még hogy segítsen-e valamit? De ha nincs magánál akkor megnézi hogy van-e komolyabb sérülése és ha nincs akkor Kánhoz forul és ha jól van Kán, megkérdezi hogy hova vigyék a nőt vagy ha nincs jól Kán akkor beviszi a házba és lefekteti egy kanapéra.

Ionát ugyan eltalálta Kán egyik sziklája (ami kifejezetten dühítette, tekintve, hogy így jelentős hátrányba kerültek a harcban), de hamar magához tért, így azonnal válaszolt Kuro-nak.
- Persze, jól vagyok. - eszébe jutottak Amon szavai és látva Kán tombolását nem tudta, mit tehetne... ha a férfi elmenekül, akkor Azoir fogja meginni a levét annak, hogy elengedte. Selára nézett, és abban is biztossá vált, hogy az ő képességeit és jövőjét nem kockáztathatja azzal, hogy mindkettejüket feladja. Kurora nézett. - Vigyázz Selára, juttasd el majd Tenzin mesterhez. Tehetséges légidomár, nem hagyhatjuk, hogy elveszítse a képességeit.
Felállt, és nekifutásból kibontotta a ruháján lévő siklószárnyakat, hogy beérje Amont és a két chi-blokkolót. Ha Kán áll vesztésre, akkor elé állt, és kihúzva magát felelt a maszkos férfinek.
- Hagyják őt, és hagyják Selát is. Én vagyok a mester, én kellek maguknak. Csak tessék. Feladom magam.
Ha Kán nyerésre áll, segít neki, igyekezve sarokbaszorítani az ellenfeleiket, és így harcképtelenné tenni őket. Ha sikerül eszméletlenné tenni Amont, akkor odamegy hozzá, és leszedi a maszkját, hogy lássa, ki van mögötte.

Quan a csatában próbált nem gyilkolni és sikeresen is tudta ezt folytatni még mellette meg nem jelent egy jégfal. Kicsit megzavarta, de ment tovább egészen addig, amíg nem zárta körbe a fal. Egyből a jégfalba tolta a pengéjét és megpróbálta kivágni magát a helyzetből. ~Nem tudom, hogy Kuro volt-e az eredeti ötletadó, de egy vízidomár ellen jégfalat emelni idióta ötlet!~ Quan megpróbálta nyugalmát megőrizni. Mikor már félúton járt, hogy lyukat vágjon a jégbe az hirtelen elfolyt. Quan félig vizesen, higgadtságát megőrizve kardjáról finoman lerázta a vizet. Lassan felmérte a terepet és látva és hallva a történteket Iona és Kán után ment. Rohant, ahogy tudott, hogy időben utolérje társait. Ha Iona meg akarná magát adni Quan elé teszi a kardját és megszólal. – Nem. Ilyen könnyen nem.- Majd Amonra néz és támad. Próbál közel jutni és chi-blokkolni. Ha Kán nyerésre áll ugyan úgy megpróbálja chi-blokkolni Amont. Ha még harcképes a 2 chi-blokkoló Quan próbálja őket kikerülni, vagy harcképtelenné tenni őket, hogy eljuthasson Amonhoz.