Köztársaság Város utcái

A megmaradt két chi-blokkoló tapasztaltabbnak tűnt a többinél. Többször elkerülték a karikát és egy kisebb ütést is bevittek. Amon nem volt ilyen szerencsés, az első adandó alkalommal szerzett egy csúf sebet a vállán. Amikor Kán ordítozni kezdett, a két chi-blokkoló rémülten hátra ugrott, így hát amikor Kán folytatta a harcot, könnyedén kettévághatta őket. Amon ez alatt eltántorgott az egyik indáig, de útközben elhagyott egy kis dobozt és egy levelet. Elállította a vérzését, majd megfordult.
- Úgy tűnik egyedül maradtunk, Kán – mondta önelégülten, és kinyújtotta a kezét- Nincs több szemtanú
Kán összes izma azonnal görcsbe rándult, a kristályai a földre hullottak. Pár perc alatt magához tért, és megérzett minden fájdalmat, amit eddig elszenvedett. Iona ekkor érkezett meg a helyszínre. Amikor közölte, hogy feladja magát, Amon felé fordult, Iona elé vonszolta Kánt, és kárörvendve megszólalt:
- Eljön annak is az ideje. Most inkább nézzük meg milyen hős a barátod, ha elvesszük az oly nagy becsben tartott idomítását
Amon el is kezdte maga felé húzni, de ekkor megérkezett Quan. Amon kelletlenül eldobta Kánt, és Quan felé fordult:
- Te is szeretnél valamit?
Ha Quan támadt, ütés előtt elzsibbadtak a kezei és Amon nevetve fölpofozta (ezt addig folytatta, amíg szükséges) és utána ment Ionához. Ha elment, Amon egyből megbilincselte Ionát és magával vitte.
Miután Quan és Kán kiheverte a történteket, megtalálhatták az Amon által elejtett holmikat. A dobozban egy kis kristálygyűrű volt egy ’NE NYÚLJ HOZZÁ!’ felirat társaságában, a levélben meg a következők álltak:

,,Amon02!
Amon01 valószínűleg elárult minket. Te hozd el nekem a szökött légidomár mestert. Amon03 ezalatt zavargást fog kelteni a sárkányházak kerületében, Amon04 elfoglalja az idomáraránát, én meg elmegyek az elnökért. A gyűrűt őrizd meg jól, még nagy szükségünk lesz rá!



(Iona az idomárarénában folytathatja, a többiek itt maradnak)

Quan rárontott Amonra, de hirtelen ütés előtt elgyengült. Próbált ellen állni az idomárnak és teljes erőből rávágni egy hatalmasat, de csak kapta az ütéseket. A nyolcadik után elterült a földön, de még bírta volna az ütéseket viszont egymaga képtelen legyőzni Amont. Így földre rogyott, majd megvárta, hogy Amon elmenjen. Ezután gyorsan felpattant és felmérte a terepet, a károkat, és a veszteségeket. ~Elég nagy veszteség ért minket. Ionát elvitték. Kán úgy ahogy megvan és él. A többiek legalább jól vannak. Megint kezdődik pont, mint három éve. Ebben a városban nem bír béke lenni. Mindig kell egy olyannak lennie, aki pályázik a hatalomra. Viszont eddig mindenki megbukott és Amon is meg fog. Nem lesz egyszerű, de megint meg fogjuk csinálni. Össze kell szednem a többieket és ki kell menteni Ionát. De ha nem segítenek, egymagam megyek utána.~ Majd hirtelen meglátta a földön heverő Amon által otthagyott holmikat. Odasétált megtalálta a gyűrűt és a levelet. A levél elolvasása után gondolkodásba esett. ~Hát így csinálták. Imposztorok. Érdekes… Iona miért akarta védeni Azoirt?…Mit nem mondott el nekünk?…És hova vihették? Viszont a gyűrűért még visszajönnek. Ha csak mi nem megyünk előbb hozzájuk. Ha az egész várost feldúlják, akkor szinte bárhova vihetik. Hoppá Kán!~ Majd Quan gyorsan megkeresi Kánt, letérdel mellé, és megkérdezi. –Nincs komolyabb bajod?-

Quan látta, hogy Kánt a harc nagyon megviselte. Miután nagyjából magához tért és feltette kérdését megpróbált neki szépen lassan folyamatosan adagolni az információt. –Nos, miután te elbuktál, és Iona feladta magát egymagam kevés voltam ez az Amon ellen. Őt elvitte még minket itt hagyott. És ráadásul pár dolgot elejtett, ami számunkra elég jó lehet a későbbiekben. Itt van nálam a levél és egy gyűrű. Viszont én Iona után megyek. Nem tudom, hogy velem kell-e, hogy jöjjetek. Én magam is ki tudom menteni, és a ti életeteket nem akarom kockáztatni. A levelet és a gyűrűt neked adom, szedd össze a többieket, de leginkább magadat. Időre van szükséged, ha nem is sokra valamennyire akkor is. Én jól vagyok, és nem, nem akarok hősködni. Már segítettek börtönből szökni itt az ideje, hogy most én szöktessek. Iona mindenkép ki fog jutni. Nem akarom, hogy őt vallassák, főleg idomár lévén megfosszák erejétől. Engem faggathatnak, sokra nem mennek. Na, segítek felkelni aztán hamarosan, indulok. – Majd Quan kezét nyújtotta Kánnak. Ha elfogadta, ha nem Quan átadta neki a gyűrűt és a levelet.-

Kuro biztonságba helyezte Kán házába a kiütött lányt és nagy morajt halott a távolból. Egy jeget fagyasztott maga elé és a jégpályán oda siklott a zaj genesiséhez és meglátta Quant és a szenvedő Kánt. Kuro is volt tizenéves és elég jól tudta hol kell keresni olyan növényt amiből teát főzve vagy csak elszívva kábító és érzéstelenítő hatást érhet el. Egyik fánál talált is egy növényt amire végre biztosan mondhatta hogy ez az amit keresett. Megfogta a "gyógyfüvet" és egy kis papírt kerített a zsebéből és beletekerte. Oda lépett Kánhoz aki már rég elrakta valahova azokat a dolgokat amiket Quan adott és mondta: -Ezt szívd el. Erős fájdalomcsillapító.- Ezután Quanhoz fordult: -Nem akarlak visszatartani de teneked reflekszív öngyilkosság kényszered van? Ahányszor van esélyed egy esélytelen küldetésre te azonnal nekirohansz egyedül? Bárhova is mész nem neked lessz a hazai pálya előnye kedvező úgyhogy még az is ellened játszik. Szóval veled megyek és nem hagyom hogy egyedül arasd le a babérokat mint a város "megmentője".- ezell nyújtotta kezét mosolyogva hogy kezet fogjon Quannal és várta mit válaszol.

Még meghúzta pátszor a flaskát mielőtt megszólalt volna.
-Ne vitszej-mondta kissé gúnyosan majd kissé nehézkesen feltápászkododtt-ez az ára az erőnek amit magamhoz vettem-mondta mosolyogva majd megropogtatta vállát és nyakát-ha minen összecsapás után pihenésre lenne szükségem már rég nem élnék –majd odanyujtotta a flaskát Quan felé-igyál ... jót tesz az idegeknek –mosolyogta és kb ekkor jelent meg Kuro.Egy kedves mosolyal üdvözölta  a szépen feltekert füstölnivalót , majd egyből rá si gyujtott.

-Csinálhatod ütősebre is... egy magamfajta nagy bagósnak ez nem üt be nagyonmondta viccesen Kuronak majd Quanhoz fordult-neked meg tényleg nem szabad egyedül ödamenned.Remek kardforgató vagy ... de ez a helyzet kcisit más ... a kardforgatás remek ha az ellenség  egyessével vagy ketesével jön ... de nagy létszám ellen nem sokat érsz vele –majd furcsa vigyor teremtt az arcára- erre vagyok jó én .Amig nem jön egy véridomár én fel tudom tartani a helyzetett ... nameg a rezgésekkel egy épületben tartózkodó összes embert nyomon tudom követni ... és ha harcban nnincs is rám szükséged a kissés „káoszos” stílusom miatt a kémlelési képességemre szükséged lesz.... nincs rá esély , hogy egyedül engedjelek oda-majd megfordult , 1-2 körkörös mozdulatott tett és a kristályokat visszaidomította magához , megkereste a közelben heverő táskáját és beletette őket.Ezidő alatt elszívta a Kurotól kapott cigit , majd egy másik szivart vett elő és arra is rógyujtott-Na akkor inudulunk vagy nem ?Még meghúzta pátszor a flaskát mielőtt megszólalt volna.
-Ne vitszej-mondta kissé gúnyosan majd kissé nehézkesen feltápászkododtt-ez az ára az erőnek amit magamhoz vettem-mondta mosolyogva majd megropogtatta vállát és nyakát-ha minen összecsapás után pihenésre lenne szükségem már rég nem élnék –majd odanyujtotta a flaskát Quan felé-igyál ... jót tesz az idegeknek –mosolyogta és kb ekkor jelent meg Kuro.Egy kedves mosolyal üdvözölta  a szépen feltekert füstölnivalót , majd egyből rá si gyujtott.
-Csinálhatod ütősebre is... egy magamfajta nagy bagósnak ez nem üt be nagyonmondta viccesen Kuronak majd Quanhoz fordult-neked meg tényleg nem szabad egyedül ödamenned.Remek kardforgató vagy ... de ez a helyzet kcisit más ... a kardforgatás remek ha az ellenség  egyessével vagy ketesével jön ... de nagy létszám ellen nem sokat érsz vele –majd furcsa vigyor teremtt az arcára- erre vagyok jó én .Amig nem jön egy véridomár én fel tudom tartani a helyzetett ... nameg a rezgésekkel egy épületben tartózkodó összes embert nyomon tudom követni ... és ha harcban nnincs is rám szükséged a kissés „káoszos” stílusom miatt a kémlelési képességemre szükséged lesz.... nincs rá esély , hogy egyedül engedjelek oda-majd megfordult , 1-2 körkörös mozdulatott tett és a kristályokat visszaidomította magához , megkereste a közelben heverő táskáját és beletette őket.Ezidő alatt elszívta a Kurotól kapott cigit , majd egy másik szivart vett elő és arra is rógyujtott-Na akkor inudulunk vagy nem ?

Kuro szivarja elég hatásosra sikerült, Kán pillanatokon belül úgy érezte magát, mint aki most kelt az ágyból, készen egy új napra. Amikor felvetette, hogy elindulhatnának, valaki rájuk kiáltott a hátuk mögül:
-NEM! Nem indultok el!
Elsőre megijedhettek, de amikor hátrafordultak, csak egy szórakozottnak tűnő professzor állt ott. Égnek álló ősz haja, egy komplikáltnak tűnő szemüvege és egy köpenye volt, ami egykor fehér lehetett, de mára meglátszott rajta, hogy számtalan hegyet, sivatagot és mocsarat megjárt mosás nélkül. De nem volt idő alaposan megfigyelni, mert a professzor Kánhoz rohant, és elkezdte vizsgálni.
- Micsoda tetoválások, micsoda technika, mennyi tudás!- lelkendezett- Hány meg hány évet áldoztam rá, hogy ehhez hasonlókat találjak!
Ekkor vette észre, hogy többen is vannak, majd zavartan hátralépett.
- Elnézést kérek, egy picit elragadtattam magam- szabadkozott a professzor- Az én nevem Dr. Si Dong. Immáron 30 éve az ősi földidomár technikákat kutatom, de ehhez foghatót még nem láttam. Azt hittem, ilyet csak olyanok tudnak elérni akik az egész életüket erre áldozzák, de te még az életed javát magad előtt tudhatod.
Egy pillanatra habozott, majd a többieket még mindig figyelemre sem méltatva megragadta Kán kezét és folytatta:
- Velem kell jönnöd! Biztos vagyok benne, hogy számtalan dolgot eltanulhatnánk egymástól. van egy pár tekercsem a házamban, de túl későn jöttem rá, hogy hogyan kell az ilyen írásokat alkalmazni. Te még fiatal vagy, olyan erőre tehetnél szert, amit még Korra vagy Toph is megirigyelhetne… nincs nálad esetleg még valami? Mindent látni szeretnék, amit összegyűjtöttél.
Ezután meglátta a gyűrűt tartalmazó dobozt, és azonnal érte nyúlt. Amennyiben senki nem tesz semmit, kinyitja és rácsodálkozik, de a csapatból bárki könnyedén megállíthatja.
 

(OOC: Az döntse el, hogy megállítjátok-e vagy sem, aki először ír reagot. Ha valaki már kiírta, hogy nem állítjátok meg, és esetleg ez alapján cselekszik, ezt már ne bíráljátok felül.)

Quan a Kán által nyújtott flaskát udvariasan visszautasította. –Köszönöm, de nem kell. Az idegeim teljesen nyugodt állapotban vannak. Nincs most szükségem ilyesmire. Koncentrálnom kell. –Mikor Kuro megérkezett Quan örült, hogy nincs semmi baja és nem csapda volt Amon üldözése. Kuro és Kán Quanhoz intézett szavai után csak egy mosoly futott át a kardforgató száján majd válaszolt: -Hihetetlen, de nincs öngyilkossági szándékom, és ez egy nem lehetetlen küldetés csak egy kis leleményesség és tapasztalat mellett kivitelezhető. Kán. Hogyan is mondjam. A kard tömegek ellen is tökéletesen használható. Főleg ha az ember nem arra figyelj, hogy ne okozzon halálos sebet. És ha ki kell hozni Ionát akkor nem fogok sokat kegyelmezni. Gyorsabban elvágom, három ember torkát még te dobbantasz egyet. És ha jön véridomár, akkor senki közülünk nem ér semmit. Addig meg magam többet érek. És a kémkedési képességed ígéretes, de én nem azon az utakon közlekedem ahol az átlag. Egy jó harcos jól választ helyet, időt, ellenfelet. -Quan a hosszúra sikeredett válasza után vett egy levegőt és folytatta, de most rövidebbre vette. –Egyébként meg mennyünk. De ha elhagylak titeket akkor az nem véletlen volt.- Majd egy hang mögöttük maradásra parancsolta őket. Quan gyorsan kardot rántott és a hang felé fordult. Mikor meglátta a professzort egy pillanatra megnyugodott, majd pásztázni kezdte a környéket, hátha ez is egy csapda. Felkészülten akarta fogadni az esetleges érkezőket. Quan látta, hogy az idegen Kán felé érdeklődik. Bemutatkozott, de Quan közben még mindig a környéket pásztázta. Viszont mikor a gyűrűért nyúlt Quan kardja azonnal a férfi kezére szegeződött. Két kézzel erősen szorította a markolatot. A penge a férfi bőrén pihent, jelezvén neki, hogy nem kéne mocorogni. Majd a professzorhoz szólt: -Nem kéne.- Közben azért próbált éber lenni, nehogy meglepjék őket.

Quan hiába szemlélte a környezetet, semmi veszélyesnek tűnő dolgot nem láthatott. Dr. Si azonban szemlátomást nem élvezte, hogy megfenyegetik:
- Fogalmad sincs, hogy milyen tárgyakról van itt szó, nem igaz? A legtöbb nem idomárral ez a probléma. Képtelenek lelkesedni olyan dolgokért, amit nem értenek.
A professzor ezután ismét Kánhoz fordult:
- Érdekes barátokkal veszed magad körül. Nem értékelik a nagyszerűségedet, és fogadni mernék rá, hogy viszolyognak az ősök vadabb technikáitól. Legjobb lesz, ha én most hazamegyek…. remélem még találkozunk
Ezután sarkon fordult és elment. A távolban meghallatszott a hangosbemondó, és az idomáraréna környékén több léghajó jelent meg. Egyértelműen Amonék készültek valamire, amit hamarosan gond nélkül végre is hajthatnak, ha senki nem tesz semmit…
 

(OOC: Amennyiben senki nem szeretne tovább maradni, innentől a reagokat az idomárarénába írjátok. Megint, ha valaki már kimondta, hogy odamentetek, ezt már a többiek ne cáfolják meg. A kaput két egyenlőségpárti őrzi,de sokan lehetnek még beljebb, ha netán valaki rohamozni szeretne)