Városháza

First topic message reminder :

Városháza a központja a kormányzásért felelős elnöknek, és ez a helyszíne a nyilvános sajtótájékoztatóknak és összejöveteleknek, a nagy tér előtt bejáratnál.

Zimát eléggé meglepte a virág, enyhén elpirult. ~ Ez az enyém? Na jó, ennél hülyébb kérdést nem tehetek fel magamnak… Csak hát… akkor is én kaptam… fú de kellemetlen volt… ~ Zimának egy emlék jutott eszébe. A Déli-sarkon volt, az utolsó héten történt, mikor az egyik barátnőjénél lakott. Éppen jött haza a szokásos edzésről, mikor egy virágcsokrot talált az asztalon. Volt rajta egy kártya, amit megnézett. Egy apró rajz volt rajta, amiből meg tudta állapítani, hogy a csokor Rikától érkezett. Attól a sráctól, akinek hála a hegy tetején elég durván kiment a bokája és csoda volt, hogy egyáltalán le tudtak jönni… Zima jól tudta, hogy barátnőjének tetszett Rika, ezért számára nem is volt kétséges, hogy neki érkezett. Itt Zima inkább az emlék végére ugrott. Barátnője teljesen beleélte magát, aztán Rika elmondta, hogy a virágot Zimának vitte. Na bumm. Zima akkor még nem volt ilyen pirulékony és kiskölyök lévén nem is tudta jól kezelni a helyzetet. Szóval lényegében elnevette magát. Utólag szörnyű bűntudata volt. Eléggé megbántotta a srácot. Pedig Zima tényleg csak barátjaként tekintett rá… ~ Na jó, ezt inkább hagyjuk… Különben is... ez most más...~ Zima megszagolta a virágokat, majd elmosolyodott.
- Köszönöm. Én is jól vagyok. ~ Lényegében… kissé még zavaros a fejem, de érzem, hogy Aylee ellátott. ~
Ezután Night folytatta. ~ Lora… hm… úgy tűnik, tegnap Night volt a hős…~
- Értem. Lora valóban különös lány. Remélem ő is jól van… ~ Nem ismerem őt eléggé ahhoz, hogy bővebb véleményt tudjak adni róla. Tényleg nem stimmel valami… ~
A Jasmine-os részt egy bólintással nyugtázta. ~ Beszélnetek kéne, de ahogy elnézlek, most nem nagyon szeretnél… Pedig nem úszod meg… ~ Ezután felállt és megállt Night mellett.
- Jó régen készült ez a kép… Anya innentől kezdve minden évben szeretett volna csináltatni ilyen családi képet, csak aztán… aztán nem jött össze…
~ Mert nekem kellett a bátyám helyett nagyapáékhoz költözni, ő meg elszökött. ~ Megcsóválta a fejét. Nem szeretett a bátyjáról mesélni. Nem is akart gondolni rá. ~ Ha eszembe jutsz, aggódom érted, de te valószínűleg gyűlölsz… ami valahol érthető, de… akkor sem én tehetek róla… ~ A beálló néhány perces csendben inkább azt nézte, hogy a húgával mennyire hasonlítottak. S ekkor eszébe jutott a cipő. ~ Hát persze! Ezért dobta fejbe Nightot! ~ Elnevette magát. ~ Na jó, most totál hülyének fog nézni… az előbb még depis fejet vágtam, most meg nevetek… Na mindegy… Nem szeretek depizni… ~
- Rájöttem, miért dobott meg apa a cipőjével. – ha Night kíváncsi rá, akkor hangosan folytatja.
~ Nem sokkal a kép készítése előtt történt… Aylee kivételesen nem anyát, hanem apát kérte meg, hogy felolvassa a kedvenc meséjét. Valami hercegkisasszony volt benne, akinek kérői voltak és hát az apának is be kellett őket mutatni. Mikor befejezte, apa a sarokba vágta a könyvet, közölte velünk, hogy nem így kell próbára tenni a fiúkat, hanem másképp. Emlékszem arra a furcsa tekintetére… Ha majd úgy esik, hogy egy srác hazahozza valamelyikünket, nem fogja elkerülni a cipő próbát… Persze azt nem kötötte az orrunkra, hogy ez pontosan mit takar… ~
Miután ezt a témát kivesézték, Zima sóhajt.
- Bocsi az éles váltásért,de... most mi lesz? - maga sem tudta, milyen választ vár a kérdésre...

Elaina még hallotta Yosh kiáltását, hogy próbálja feltartani az indát. ~Hát izé.....szerintem nem jó ötlet. Inkább megvárom mi lesz ebből.~ De már nem látta Yosht, és nem kezdett el kiabálni. Viszont látta, hogy egy kereszteződésnél a Városházát kivilágítva. De az utcák egyre inkább ismeretlenebbek lettek számára. Végül a köztársasági szellemerdőben kötöttek ki. Itt az inda óvatosan letette Elainát. ~Rohadt sötét van itt. Yosh tudott minket követni.~ Ekkor valami fény csillant az egyik ház ablakából. De gyorsan eltűnt, Elaina már azt hitte, hogy képzelődött, mikor újra felvillant. Egy nagyon aranyos nyuszi szellem volt. Elaina lassan odasétált.
-Szia!-köszönt oda kedvesen a szellemnek-Te talán tudod, hogy miért rángattak ki egy nyitott ablakon??
-Ő kérte, hogy idehívjalak téged.- szólalt meg egy női hang. Elaina ijedtében hátraszökken egyet, és kis híján elvesztette az egyensúlyérzékét.-Idehívni??? Nem akarom megsérteni önt, de ez igen furcsa invitálás volt. És ijesztő.-teszi hozzá halkan. A nő az ablakhoz lépett, és meglepően fiatal volt, nem lehetett több harmincnál, de sötétkék szeméből sütött a többéves tapasztalat és a bölcsesség.
-És miről lenne szó??? Kérem mondja el nekem gyorsan, mert nem csak rám hozta a frászt.-kéri meg Elaina az idegen. Erre kinyílik az ablakhoz legközelebbi ajtó, és elmegy. Elaina gyanakodva megy be az ajtón, és meg is állt ott. A házban sehol sem volt fényforrás. Ezt meglátva a nyuszi szellem odajött, és valamilyen módon beragyogta a szobát. Kellett néhány másodperc míg hozzászokott az új fényviszonyokhoz. Az előszobát teljesen benőtték az indák, és ahol volt szabad falrész, ott a festék már kezdett leperegni. A bútorokat belepte a por, látszott, hogy jó ideje nem járt erre senki. A nyuszi türelmesen megvárta míg Elaina megszemléli a szobát, majd elkezdi őt vezetni. Egy folyosón is átmentek, ez hasonló állapotban volt, mint az előszoba. Végül a 2.emeleten találta meg a hölgyet.
-Ülj le, és amit most mondok jól jegyezd meg. EZT senkinek az égadta világon nem mondhatod el.-szigorú szemmel nézett Elainára, aki leült törökülésbe, mint valami gyerek, aki valami rosszat csinált- Ma este volt egy látomásom, egy tűzidomár mesterről, és te ott voltál mellette, igaz még nem lehettél több mint 11. De nem is mondok többet erről, inkább megmutatom.-leült, és furcsa kántálásba kezdett. Elaina még alig fogta fel mit mondott a vadidegen. ~Mit jelent ez?? Valami van Ryoga mesterrel?? Megmutat?? Ugyan mit??? Ez a személy egy őrült. Jobb lesz ha elmegyek.~ Már éppen felállt, mikor látomások hada zúdult rá. Emlékek, mikor a kedves arcú, szerény mestere tanította, és büntette meg a különféle módon. Majd mikor engedélyt kért arra, hogy megkereshesse Yost. Elainának bűntudata támadt. ~És még egy nyavalyás levelet sem írtam neki. Hogy én milyen hálátlan kis fruska vagyok!! Ő fogadott be engem, és még erre sem vagyok képes???~ és egy könnycsepp is kicsordult a szeméből. Ezután a képek Elainát és Yosht mutatta, ahogy vidáman beszélgetnek.És azt, hogy Ryoga mester ágynak esett, az arca falfehér és beesett, keze remegett, és senki nem volt vele. Elaina szíve itt összeszorult fájdalmában. ~Ryoga mestr, RYOGA MESTER!!!!~ kiabált magában. A vízióknak itt vége lett, és csak sötétség maradt utána. Elainanák túl sok volt a sokk, és elájult. Az ablakon bejövő napfényre ébredt fel. Ruhája koszos volt, és szakadt, a karján rengeteg hatalmas kék-zöld foltok, és véraláfutások tarkították. A mögötte lévő sarokban motoszkálást hallott. Odafordult és a szemei hatalmas nagy tányérokká váltak. A döbbenettől mozdulni sem tudodt, csak állt és a kis jövevényt leste.

Nem sokat mondok a cipőpróbára, csupán néhány szót. Látszik rajtam, hogy más foglalkoztat.
- Örülök, hogy átmentem a próbán.
Visszateszem a képet a helyére, majd leülök Zima ágyára.
-Most... Nem tudum.
Nagyot sóhajtok.
-A napló... Az élet...Halál...Ez nem játék...Hogy jöttem én ahhoz, hogy ítélkezzek ezek felett?! Fel sem merült bennem, hogy balszerencsés lennék, amiért a napló hozzám került. Sőt. Boldogabb voltam, mint valaha. És csodás világot alkothattam volna vele. Ma reggel... mióta felétek tartottam... egész idő alatt ezen rágódtam...Tudom, hogy el kell pusztítanom, de oly nagy a kísértés. 
A kezeimmel megszorítom az ágy szélét.
-Valamit eltitkoltam Zima.
Belenyúlok a táskámba s kiveszem belőle a füzetet.
-Ezt tegnap találtam a lakásba... Minden baj okozóját... Bele akartam nézni... Sokáig pihent az ágyam mellett s mellette egy csomó rejtélyesen elhalálozott bűnöző aktájával, de végül aztán belenéztem.
Ismét egy sóhajtás.
-Minden egyes nevet átnéztem... Mindet... A legtöbbjük sorozatgyilkos volt aki gyerekeket ölt...Valakit elkaptak, valakit nem. Ettől független meghalt mind...
Falhoz vágom a könyvet.
-Nem tudom megtenni... Képtelen vagyok... Eredetileg... Már rég elakartam égetni, de most... most nem megy érted?  Egyszerűen képtelen vagyok megtenni!
Az idegességtől érzem, hogy a tenyerem egyre forróbb majd apró szikrák szöknek ki alóla.
-Mi a...?!
Terelődik el a téma hirtelen.
-Ez nem lehet...
Zima ezen idő alatt bőven felveheti a füzetet, már nem is arra figyelek. Az előbbi produkcióm után bámulom a kezemet, majd a naplót és végül Zimát. Ez a három lassan, de észrevehetően váltakozik.

/Elaina és Yoshua/

Egy apró, szárnyas jövevény kúszik elő a sötétből. Amikor az kiér a napfényre csak akkor veheti észre, hogy amit lát az nem más, mint egy kis sárkány. Az állat ártatlan szemekkel néz a lányra s apró, bizonytalan léptekkel közelít felé. Ekkor ront be Yoshua s az apró lény berohan a sötétbe egy ágy alá. Először félénk, majd amint látja, hogy a férfi közelít felé azonnal morogni kezd s valami tűznek nevezhetőt is kilövell feléjük. Ez inkább csak füst, mint tűz, de a pöttöm állatka az ezt követő pillanatban már az ablakpárkányban van és továbbra is morog. Megpróbál kirepülni az ablakon azonban alig fél méter megtétele után tapasztalja azt, hogy ő bizony képtelen a repülésre. Ráesik a tetőre s egyenesen a kemény talajra gurul és nyöszörögni kezd. Csak Elaina-t engedi a közelébe, pedig most látta a lányt először. Ha Yosh közelít felé, akkor az állatka hátrálni próbál s ezzel még nagyobb károkat okoz magának.

/Azoir és Iona/

Azoir és Iona már ébren volt amikor is az épületben megjelentek az első rendfenntartó szervek. A rutin kérdések megválaszolása után már mehettek is útjukra. Iona ugyan hiányolta a barátait, de be kellett látnia, hogy ha aggódik azzal csak akadályozza a hatóságokat, hogy tegyék a dolgukat, így ő is jobbnak látta, hogy hazafele induljon. Az útjuk nyugodtan telt egészen addig, amíg egy földön fekvő emberre nem bukkannak.  Ha megnézik a pulzusát, akkor rájönnek, hogy már nincs életben. Senkit sem látnak a közelben, pedig az illető csak nemrég távozott a másvilágra.  Pár perc után a férfi mellkasa felől egy furcsa, fehér gömb repült ki s az indák felé kezdett indulni.

A hatóságok csupán néhány kérdést tettek fel a történtekkel kapcsolatban, de hazafelé kellett indulniuk. Iona aggódott a barátai miatt, zavarta a hirtelen eltűnés, és rossz előérzete volt, de be kellett látnia: Nem tehet semmit. Egyszerűbb, ha hagyja a hatóságokat nyugodtan dolgozni. Nyugodtan haladtak, amíg... meglátták, hogy a földön egy ember feküdt. Iona azonnal lehajolt, megnézte a pulzusát... nem volt már életben, de nem sokkal korábban halt meg.  Ekkor történt a legfurcsább... egy fehér gömb emelkedett ki a férfi mellkasából, és az indák felé indult. Valamilyen szellem is lehetett, de gyorsan haladt, nem volt idő gondolkozni. A lány felpattant, és Azoirhoz fordult:
- Kövessük. Többet megtudhatunk arról, mi történt itt, és... Biztos, hogy okkal jelent meg ez a gömb csak most, mikor emberek voltak a közelben. Talán valamilyen szellem, és talán köze van a Városházán történtekhez is... - mondta, majd elindult az indák felé...

Zima sóhajtott. Bosszantotta a saját viselkedése. ~ Szegény Night… Iszonyúan nehéz most neki én meg itt nevetek. Inkább arra kell koncentrálnom, hogy hogyan tudok segíteni neki. ~ Hamarosan Night elővette a naplót. Zima szeme villant és érezte maga körül az üveget. De egyik szobrocska és az ablak sem szándékozott összetörni. Nem érezte azt, amit annak idején a léghajón. Nyugodt maradt. Kissé összerezzent, mikor a falhoz vágta a füzetet. Levette a szemét a fiúról és a naplót nézte. Továbbra is utálta és ha rajta múlt volna már rég egy kupac szén lett volna. De most furcsa kíváncsiság ébredt benne. Odasétált a füzethez és felvette. Szeme sarkából látta a szikrákat. Annyira nem lepte meg. Emlékezett valami olyasmire, hogy Jasmine tűzidomár. Zima figyelme visszairányult a naplóra. Belelapozott. Csak néhány oldalt nézett meg. Néhány név ismerősnek tűnt, talán a hírekben hallott róluk. Aztán becsukta. Elhúzta a száját és megcsóválta a fejét. ~ Elég szolgálatot tett már… most itt az ideje, hogy bevégezze. ~ Az ablakhoz lépett. Elhúzta a függönyt, hogy még több napfényt engedjen be, illetve bukóra nyitotta az ablakot. Aztán odament Nighthoz és letérdelt elé. A naplót felé nyújtotta.
- Night, új életet akarsz kezdeni, le akarod zárni a múltat? Ha igen, akkor el kell pusztítanod a naplót. Neked kell, mert más nem teheti meg helyetted. Menni fog! Tegnap este azt mondtam, melletted leszek. Nos, mint ahogy látod, itt vagyok, készen arra, hogy segítsek. De ez csak akkor fog működni, ha Te is ezt akarod. Ha készen állsz, akkor kezdjük. A hirtelen feléledt képességedet fogjuk felhasználni. Hiszen elég lesz egy kis szikrát létrehozni, a többi megy magától. Kérlek fogd meg a végét és hunyd le a szemed. Mély levegő, közben figyelj a napra. Csak ezekre figyelj, illetve a hangomra. El kell csitítani az elmédet és rá kell hangolódnod a benned alvó tűzre. Lehet, sőt biztos, hogy szükség lesz néhány percre, hogy működjön. De menni fog. Mély levegő. Ha érzed, akkor koncentrálj a kezedre, irányítsd oda az energiát! Koncentrálj, ne feledd, hogy Te vagy a főnök! Ne hagyd, hogy föléd kerekedjen!

/Zima várja, hogy sikerrel jár-e. Ha esetleg nem sikerül./
Zima a szekrényéhez lép és egy üveg alapú öngyújtót vesz le róla, majd Night kezébe adja.
- Nem baj, hogy nem sikerült, hiszen még új neked. Használd ezt.

~Szent ÉG!!~ Elaina alig tudott talpon maradni, mikor a kis jövevény a napfényre ért. Apró, bizonytalan lépésekkel közeledett felé. ~Nem, biztos csak képzelődök. Nem lehetséges, hogy ez a lény egy kis sárkány lenne.~ Elaina a biztonság kedvéért csak nagyon lassan mozgatta a karját a másikhoz, hogy belecsíphessen. A fájdalom a szokásos módon jelentkezett nála. ~Oké, ha nem álmodom, akkor biztos bevertem a fejemet, de nagyon. De nem fáj a fejem, ez nem jó jel.~ Ekkor Yosh rontott be a szobába. A pöttöm sárkány az ágy alá menekült, és kezdetben félénken, majd egyre jobban kifejezte a Yosh iránti ellenszenvét.
-Yosh!- szólította meg a beviharzó fiút -Jól vagy?? Úgy örülök, hogy látlak!-megölelte jó hosszasan, és ha Yosh ellenkezett, akkor sem engedte el. Egy nyikkanásra kapta el a fejét. Többször is próbálta beazonosítani a hang forrását. Végül az ablakhoz lépett, és a tájat kezdte el tanulmányozni. Legutoljára pillantott lefelé. Az apró kis tünemény a földön feküdt, és a nem csalt Elaina szeme, akkor még él. Ahogy a sérült lába engedte kiviharzott az utcára. Futás közben térdel le, és azonnal a sárkány sérüléseit kezdte el vizslatni. Egyáltalán nem érdekelte, hogy most eggyel több vagy kevesebb sérülést szerzett be, így is-úgy is le kell őket ápolni. Reménykedett, hogy Yosh követi őt de ha nem, akkor már a széllel versenyezve futott vissza a házhoz a sebesülttel. Próbálta gyengéden fogni, és csak remélte, hogy nem történt vele semmi nagy baj.
-Kérlek segíts neki! Én..-kezdte el, de a levegőhiány megálljt parancsolt neki. Reméli, hogy tudja, hogy mire céloz.

*Yoshua egyre dühödtebben rohan az indák közt, míg elér egy épülethez. Rövid gondolkodás után berohan és az egyik szobában megtalálja Elainát.*
- Hugi! Végre megvagy. Már úgy...
*Nem tudja befejezni mondandóját, ugyanis húga máris megölelte. Rövid idő után Yosh szabadulni akart, ugyanis kezdte furcsállni azt, hogy valami az ágy alól felé lövell kisebb füstfelhőket, de húga azért sem engedte el.*
- Jól vagyok, de ahogy elnézlek téged, rólad ez nem elmondható. Kerítenünk kéne egy orvost... De előtte mond meg nekem légyszíves, hogy az az izé ott az ágy alatt, mégis mi a fene?
*Persze mire már megkérdezi a lény már rég nem az ágy alatt van, hanem az utcán. Követi a lányt, azonban amint közelebb érnek az aprósághoz, a fiú inkább megtartja a tisztes távolságot. Ha jól látta egy kis sárkány... Eddig még nem látta, hogy tüzet okádna, de nem szeretné ezt az arcán megtapasztalni, tehát inkább megtartja a 10 lépés távolságot.*
- Biztosan jó ötlet odamenni hozzá? Ha az anyukája a közelben tanyázik, nem járunk túl jól.
*Persze szokás szerint csak a falhoz beszélt, mert húga felkapja az apróságot.*
- Segítsek neki, de mégis, hogyan? Ez a kicsike, nem igazán rajong értem...

Miután végeztek a hatóságokkal, Azoir Iona mellé szegődött, és gondolataiban elmerülve sétálgatott a lánnyal. Ekkor vettek észre egy testet, ami a földön feküdt. Iona megvizsgálta, és kiderült, hogy az ember nemrég halt csak meg. Ami ezután történt, az még jobban meglepte Azoirt, ugyanis egy fehér gömböt látott felemelkedni és elindulni az indák felé. Ezután Iona szólt, hogy követniük kell. ~ Hihetetlen... Mióta ismerem, csupa kaland az életem... Pedig elég szende és visszahúzódó lányka...~ vetett számot magában, majd a lány mellé lépett.
- Várj meg, ketten többet érünk. Ráadásul már növényeket is tudok idomítani. - húzta mosolyra a száját.

-Akkor mondd el, mit csináljak??Én csak az elsősegély-nyújtás alapjait ismerem.-kéri meg ismét a testvérét- És hát az anyja.....nem hiszem, hogy itt van. Ilyen kis korában  valószínű, hogy az anyja  a közelében lenne. És ha mégis itt van az anya, akkor max szénné sülünk. De ezt a kockázatot én vállalom.- próbálta eloszlatni bátyja kétségeit. Elaina először megvizsgálta a kis sárkány sebeit,de aggódik, hogy nem vesz észre valamit, visszasántikált házba és valamilyen ruhaanyagot próbál találni. Rajta ami volt, mocskos és megtépázott, és sajnos nincs váltóruhája. ~És még pénzem sincs, hogy vegyek. Remélem a rendőrőrsön ott van a táskám, mert ha nem, akkor bajban vagyok.~ Óvatosan járt körbe a házban,  lábán a horzsolások eléggé fájtak, és nehogy a kicsikének erősebb fájdalmat okozzon. Fél óra múlva, végül a fájdalom győzött, hiába harcolt olyan erősen Elaina. Leült egy még épp székre, és szusszant egy kicsit. ~És még textil sincsen, hogy a sebeit kitisztítsam.~ Felállt a kis poronttyal a kezében, és folytatja tovább a keresgélést.

*A megnyugtatás nem kifejezetten zárult sikerrel. Yosht valahogy nem vonzotta az, hogy elevenen égjen szénné, azonban húgát már annál inkább. Aki vagy nagyon elszánt a poronty jövőjét nézve, vagy csak egyszerűen egy mazochista. Mivel az utóbbi nagy valószínűséggel nem igaz, úgy véli kénytelen segíteni Elinek. Nagyot sóhajt, majd gyengéden megragadja húga vállát.*
- Add ide a kicsikét... Megteszem amit tudok.
*Elaina ha akarja, ha nem kénytelen átadni a fiúnak, ha még szeretné életben látni a kis sárkányt, elvégre tapasztaltabb a gyógyításban húgánál.*
- De ha jön az anyja, rohanj!
*A fiú letép egy tiszta darabot ingéből, majd nekilát annak, hogy nagyjából ellássa az apróság sebeit. Ha esetleg ficánkolna, akkor odahívja Elainát, hogy nyugtassa, vagy fogja le egy kis ideig. Ha sikerül nagyjából stabilizálni a csöppség állapotát akkor ismét húgára bízza, majd nekilát megkeresni a kijáratot.*
- Ez egy darabig elég lesz, azonban a kellő gyógyfüvek nélkül kétlem, hogy pár óránál vagy napnál tovább húzza.

- Igazad van. - mosolyodott el a lány. Megnyugtatta, hogy Azoir is mellette lesz. Miközben belépett a fák közé, igyekezte nem szem elől téveszteni a gömböt, és megpróbált ráhangolódni az energiáira. Akármit is tervezett mutatni, fontosnak gondolta. Persze puszta megérzés volt, lehetett az elméje játéka is... ennyi harc, és nehézség után azt is kívánta kicsit, hogy ne legyen semminek jelentősége. Hogy találják meg a többieket, és végre pihenhessenek a kalandok után. Óvatos félmosolyra húzta a száját a gondolatra. A dolgok sosem így működnek. Sosem volt spontán, de meglepődve tapasztalta, hogy az eltűnések és a holttest ellenére kíváncsi, és izgatott. ~Adrenalin.~ állapította meg. ~Csak túl sok volt az izgalom, most pedig már én vágyom arra, hogy történjen valami. Térj észhez Iona. Koncentrálj, és hangolódj rá a gömbre. Minden jobban fog menni, ha végre megérted, mit akar.~ Néha megtorpant, lehunyta a szemét, és próbálta megérezni a gömb energiáit, látni maga előtt az útját.

Night nagyot sóhajt, felemeli a füzetet és Zima asztalára teszi.
-Tudom, hogy azt kértem segíts túllépnem ezen, de most mégis azt kérem, hogy ne avatkozz közbe, bármit is teszek.
Ezt követően fel is emeli a füzetet, majd rögtön az első oldalon megakad a szeme. Rajzok, melyeket a barlangban készített. Több szoba pontos tervrajzai a megadott arányokban. Tovább lapoz. Egy korábbi rajz Zimáról. A fiú arca még mindig rezzenéstelen. Szándékosan hátat fordított Zimának, ha az elé akar állni, akkor elfordul. A sok vázlatrajz és jegyzet miatt az emlékei lassan rendeződnek, emlékszik Taira-ra és mindenre ami korábban történt, a sok kiontott életre és be nem tartott ígéretekre. Már a neveket nézi, akiket megölt. Ismét. Az egyikné felkacag, nem a kedves mosolygós módon, hanem a már őrültnek tekintendőn.
-Rá emlékszem, -mormogja- nyolc embert ölt meg, köztük két gyereket. Másnap amikor ismét ölni indult elütötte egy satomobil.
Night magának beszélt, nem Zimának. Nem várt válaszra, teljesen ignorálta a lányt és azt az utasítását is, hogy égesse el a füzetet.
-A napló csak egy eszköz volt. Egy kezdet. Másképp is el lehet érni a céljaimat. Megvilágosodtam.
Becsapja a füzetet majd minden erejével azon ügyködik, hogy elégesse azt. Pár perc alatt lángra gyúl  s Night kezében ég el. A hamvakat kiszórja az ablakon s végignézi ahogy a szél elfújja őket. Nem sokat időzik, de még mindig nem szólt a lányhoz.
~ Az új erőm ad tanúbizonyságot arról, hogy a célok nem változnak csak az eszközök. Night Akiyama, Te fogod megváltani a világot. ~
Széles vigyor telepszik az arcára, majd odamegy Zimához s átkarolja őt. Szemével kitekint az ablakon és egy romlott világot lát maga előtt, egy olyan világot amit Ő megakar váltani. Bármi áron.
-Lekísérlek az asztalhoz, de nem vagyok éhes. - szólal meg végül és Zima után elindul az ajtó felé. Már ha az arra tart.

~ Mi van? ~ Kapta fel a fejét Zima Night első mondatára. De nem szólt semmit. Csendben figyelte, ahogy a fiú a naplót lapozza. Mikor felkacagott, összerezzent, de továbbra sem szólt semmit.  Aztán az a másik mondat… ~ ”A napló csak egy eszköz volt. Egy kezdet. Másképp is el lehet érni a céljaimat. Megvilágosodtam.” ~ Zima nagyot nyelt. Lassan feltápászkodott. Remegett. Zaklatott volt. ~ Ezek szerint… Ezek szerint rendeződtek az emlékei… És… Nem változik meg… továbbra sem tesz le róla… miért… én azt hittem, hogy… legalább a naplót elpusztította, de… értem én a célját… én is vigyázni akarok az emberekre, de… amit ő tesz, az nem normális! Én meg... én meg ostoba naiv vagyok… egy szerencsétlenség… komolyan azt, hittem, ha nem lesz a napló, megváltozik a helyzet… ahogy a kezembe került… el kellett volna pusztítanom… hogy ne tudjon belenézni… de úgy gondoltam… le tudja győzni… hogy szüksége van arra, hogy szembenézzen vele… elszúrtam… valóban az én hibám…? tehetek érte valamit…? én ezt nem bírom… ~ Night felé fordult, majd egy ijesztő mosollyal átölelte. Zima csak mereven állt. Remegett. ~ „Lekísérlek.” ~ hallotta, amire csak bólintott, és elindult lefelé. A konyhaasztalon egy papírt talált, húga írásával. Apjuk is és ő is elmentek, nincsenek a házban. Zima sem volt éhes. Hogy bírt volna ezek után enni? Nighthoz fordult. Próbált erős lenni, de a sírás határán volt.
-  Nem úgy volt, hogy helyre akarod hozni azt, amit a régi éned nem tudott? Hogy új életet kezdesz?
Várt egy pillanatot, majd folytatta.
-  Te magad mondtad nem rég, hogy hogy jöttél te ahhoz, hogy ítélkezz az emberek felett... Ha rendőrként tennéd, azt még érteném, de… ha jól sejtem, a célodat nem tudod így megvalósítani. Neked több kell. Azt hiszem, értem a célodat. Emlékszem arra, amit korábban mondtál. Hogy ártatlanokat nem ítélsz el. De ez akkor sem változtat azon a tényen, hogy így azzá válsz ~ az maradsz ~, akit üldözöl. Gyilkossá.
Továbbra is Night szemébe néz (ha a fiú rá néz). ~ Igazából, remélem, erről letett és csak börtönbe akarja juttatni őket… ~ De folytatta.
-  Lehet, hogy csak én vagyok szánalmasan naiv és ostoba, de… én komolyan azt hittem, hogy megváltozol, sőt még ebben a pillanatban is látok rá esélyt. Nézz mélyen magadba… kit látsz? Komolyan azt akarod látni? Emlékszel a bunkerre? Valami olyasmit mondtál, hogy lássam benned a jót. Hidd el, én igyekszem, de… egyre nehezebben megy. De tekintsünk el az én érzéseimtől. Azok nem érdekesek…
Az újabb kiselőadása során valamennyire megnyugodott. Eszébe jutott a beszélgetésük a léghajóról. Meg a többi fejmosása. Mélyet sóhajtott. ~ Lehet, hogy tényleg az lenne a legjobb, ha nem avatkoznék bele a dolgaiba. Nem akarom, hogy gyilkos legyen, meg hogy megőrüljön… de mit tudok tenni érte? A naplót már megsemmisítette… A célja… Ennek megítélése – mint ahogy a léghajón úgy – most sem egyszerű… Bár továbbra is hiszem, hogy a gyilkosság nem megoldás… Vajon mit fog reagálni? ~

Night -amíg az ajtóhoz nem érnek- meg sem szólal, de aztán felsóhajt. Bizonytalan.
-Sejtettem, hogy ezt fogod mondani. Ismerlek már Zima... Ez azonban... ez így nem fog működni... Nem akarom, hogy rosszul érezd magad miattam. A tetteimért én felelek nem, te.Ismered a mondást, aki akar valamit, az mindent megtesz, hogy elérje. Elpusztítottam a füzetet, legyőztem önmagamat. Az igazságérzetet azonban nem lehet legyőzni...és talán nem is akarom. Night Akiyama a füzet elégetésével meghalt. Egy új emberré váltam, valaki teljesen mássá. Ez, ahogy már korábban is éreztem ahhoz fog vezetni, hogy nem szerethetek senkit és semmit. 
Ebben a pillanatban megragadja Zima alkarját, majd az ujjait végighúzza a kezén s az üveggolyót, amit tőle kapott belecsúsztatja Zima tenyerébe, s rögtön el is engedi a kezét.
- Romlott ember vagyok. Ez azért vicces, mert egy romlott világot akarok megváltani...ha egyszer...véghezviszem a célom, akkor nekem sem lesz maradásom. Magammal is végeznem kell majd, hogy a munkám teljes legyen. Nem leszek ott, hogy élvezzem, de tudni fogom... megérte.
Ezt már nem is Zimának mondja, háttal áll neki. Finoman lenyomja a kilincset, hátrapillant a lányra és lassan kisétál. Aznap nem megy be dolgozni. A legközelebbi parkba ül le és nézi az autókat, robógókat amelyek száguldanak a vékony úttesten. Ezután egy játszó családot pillant meg, tőle nem messze. Nem mutatja ki, de sajnálja amit tett. Amivé vált, amit eldobott. Azonban ugyanígy érezne, ha a szerelmet választotta volna. Akkor a sofőrök helyett tolvajokat látott volna, a család helyett pedig gyerekcsempészeket. Már délután öt órát üthet a vekker, amikor végre feláll. Órákon át csak bámult kifelé magából, nem törődve senkivel, semmivel. Munkahelyére lépve rögtön közölték vele, hogy az eltűnt bálozók -és több másik személy egyaránt- egy a tűz országában lévő raktárban vannak fogva tartva. A fiún látszott, hogy valami bántja őt, azonban amikor meglátta a listát -rajta Taira nevével - megölte a maradék emberségét is. Visszatartotta vigyorát, majd intett, hogy részéről indulhatnak.


/FOLYTATÁS/

Ben írta:

A tesztelés és hányinger visszatartás közben Niteris arra lehet figyelmes, hogy a véletlen földön hagyott teás kancsójára egy égboltszínűre festett panel zuhan s az ennek köszönhetően szilánkokra törik s a benne lévő finom tea immáron az anyaföldet táplálja. Ha felnéznek láthatják, hogy a panel helyén beszűrődik az igazi napfény is és fémidomárok ereszkednek alá. Karin ezzel egy időben bezuhan a tűzbe, ám mielőtt komolyabb égési sérüléseket szenvedne az alatta szétnyíló panelnek köszönhetően egy tóban találja magát, nem messze Niteriséktől. A rendőrök ekkora már leérnek és minden eddigi túlélőt kimenekítenek. A felszínen, már visszatért emlékekkel Night Akiyama rendőrtiszt várja őket aki felismeri Tairát. Önelégült vigyorral adja parancsba a fémidomárnak, hogy bilincseljék meg őt.
-Én győztem, akasztófára foglak küldeni. Két hét, emlékszel?
Mielőtt a nő bármit is mondhatna, Night int, hogy vezessék el. Ha ő, vagy Quan ellenállást tanúsítana akkor a földidomár rendőrséggel találja szemben magát, nem kis túlerővel. Mindenki mást is bevisznek, azonban ezt követően sem látják Nightot. Taira-n kívül mindenki az alapvető papírok elintézése után szabadon távozhat, Quan nyugodtan meglátogathatja Tairát. Mindeközben Caroline csak a mentőakció után kap észbe, egy liftet nyit meg Chen részére és könnyes szemmel elköszön tőle.
-Jó volt olyasvalakivel találkozni, aki megért.
Mondja, majd ismét sírni kezd az egyetlen emberért akit kedvelt, Blaine Valtért.



/Night egy nappal jelent meg azután, hogy Zimával elpusztították a füzetet, azért őt választottam, hogy fokozódjon a két karakter közti ellentét. Tairán kívül mindenki szabadon távozhat a rendőrségről./

/Night története összefügg az ottani történésekkel egészen eddig a posztig/

Ben írta:

Night szórakozottan figyelte a jelenet, az sem zavarta, amikor a férfi nekiugrott, azonban még mielőtt az állapotára veszélyes dolgok történnének az egyik tiszt egy elég erős rúgást visz végbe amely egyenesen Niteris gyomra felé irányul. Ezt követően nemes egyszerűséggel a hajánál fogva hátrarántja a férfit  mielőtt az bárkit is lehányna és egy hátba rúgás kíséretében a földre küldi majd megbilincseli őt. Felemeli a földön fekvő férfit, majd egy jól irányzott ütéssel akkorát vág rajta, hogy elájul. Akiyama rendőrtiszt látszólag ignorálta Taira szavait, az incidens beült autójába és elhajtott. Helyette egy másik - látszólag rangidős tiszt - szólt nőhöz.
- Megnyugtatom, a legkisebb dolog ami miatt aggódnia kell majd, az a férfi jelenléte. Egyetlen látogatója sem lesz tárgyalásig amelyben egy nemzetközi bíróság fogja önt elítélni.
A nőt elvezetik, azonban ha hátratekint láthatják, hogy egy kényszerzubbonyt adnak az eszméletlen Niterisre és egy másik autóba cipelik.
Taira-t egy páncélozott autóban szállítják amelynek vastagok a falai, így nem tudja megolvasztani őket, bármennyire is próbálkozna. Az egész utat mindössze egy átszállással tették meg, a rabokat egyenesen a Köztársasági Rendőrőrse szállították.

/Niteris/

Niteris egy üres -matracokkal bevont- szobában tér magához, a kényszerzubbonya még mindig rajta van. A ruha gondosan kialakított, ha megpróbálja elégetni akkor a beleépített fémpanelek őt perzselik meg még azelőtt, hogy a ruha lángra lobbanna.
- Üdvözlöm, ne féljen. Jó kezekben van. Mi segítünk magán, ha hagyja. Ön beteg, de még meggyógyulhat.
Csupán két orvos van bent, egyiknél sincs fegyver.

/Taira/

Taira magányosan tölti idejét a cellájában, szökésre látszólag nincs mód, azonban a cellaajtó hamarosan kinyílik és Night lép be rajta.

/Folytatás itt: KATT/
[tooltip=Taira, várd meg légyszi, amíg írok a kapitányságra is Nightal]/OOC/[/tooltip]

/Ezután elindult vallatni Tairát, folytatás : KATT /

/Szösszenet egy kis sárkányért/

Miközben Yosh átveszi az apróságot az pár percig fészkelődik, menekülni próbál, de ezután úgy tűnik, hogy megbékél. A kölyök hagyja, hogy gyógyítsák azonban amikor a férfi véletlenül fájdalmat okoz neki az beleharap a tenyerébe. A seb nem súlyos, csak kellemetlen helyen van és vérzik, de ennek ellenére a sárkány már jól van és szépen lassan odatotyog Elaina-hoz aki iránt meg nem magyarázható vonzalmat érez, valószínűleg az anyjának gondolja őt. Azonban mielőtt a lány felvehetné a föld remegni kezd és egy hatalmas sárkány szelleme emelkedik fel a föld alól, ha a lány olvasott történelemkönyveket akkor könnyedén felismerheti Fangot, Roku avatár sárkányát. Az égbolt kissé elsötétül és köd keletkezik. A hatalmas szellem félrelöki Yoshua-t, átlépi a porontyot és a nő szemébe néz.
- Kiválasztott téged s te meggyógyítottad. Az emberi faj mégsem romlott meg teljesen, azonban háború közeleg ifjú hölgy. Egy olyan háború, melyben eme gyermeknek esélye sincs túlélni. Tanítanod kell őt, nevelned. Elrejtened. Ehhez azonban neked is tanulnod kell. Tanulj Zuko-tól, a tűz urától. Ő segít elrejteni. Indulj mielőbb, tudni fogja, hogy érkezel.
A sárkány amilyen gyorsan jött, el is tűnt, Elaina meg sem tudott szólalni. Lassan minden visszaállt a normálisba, meglepő módon Yoshua keze nyomán sincs már seb. Elaina tudta a feladatát, ahogy azt is, hogy jobb lesz minél előbb hozzálátnia.
Vége.

Miközben hallgatta Nightot, elkezdtek folyni a könnyei, kavarogni a gondolatai. ~ Igaza van abban, hogy túlságosan magamra vettem, de… de most… mit tegyek? Tegyek-e egyáltalán bármit is…? A naplót elpusztította, a tetteiért ő felel…  ~
Night érintésétől csak még jobban folytak a könnyei. Keze rászorult az üveggolyóra. Mintha abba kapaszkodna… Night az ajtó felé fordult és úgy beszélt. Zima sokkos állapotba került. Gondolatai csak még jobban összekuszálódtak, de mindig kikötött egy bizonyos mondatnál. ~ Night, miért csinálod ezt? ~ Nem tudott, de nem is akart már semmit sem mondani. A fiú még egyszer hátranéz rá. Tekintetük találkozik.
- Night… - motyogja, de nem fűz hozzá semmit. Ezután becsukódik az ajtó.
Zima nem tudja, mennyi ideig állt ott maga elé bámulva. Az ajtó hirtelen kinyílt és Aylee lépett be rajta. Ahogy meglátta nővére arcát, rögtön elfogta az aggodalom.
- Szellemekre, Zima mi történt?
Zima tekintetét húgára emelte, majd hirtelen átölelte és zokogni kezdett. Aylee értetlenül, kissé ijedten tartotta nővérét. ~ Mi a franc történhetett vele? Hiszen… ő az egyik legerősebb ember, akit ismerek… ~
- Zima, az a srác csinált valamit? Könyörgöm, mondd el, mi történt!
Zima először semmit sem szólt.
- Zima…
- Nem! – szinte kiabálta… nem beszélhetett róla…
Aylee mélyet sóhajtott. Segíteni akart, de nem tudta, hogy… ~ Olyan érzéketlen vagyok… itt faggatom, pedig csak megértően támaszt kéne nyújtanom neki… ~ Megsimogatta nővére hátát.
- Zima, minden rendben lesz!
Zima most húga szemébe nézett. ~ Mintha az olyan nagyon egyszerű lenne… ~ Elengedte húgát és körülnézett. ~ Ha megoldást akarok találni, akkor nem maradhatok itt… nem tudok itt maradni… ~ Ekkor eszébe jutott az üveggolyó, amit a kezében tartott. N és Z… Mennyi emlék... Újra könnyek szöktek a szemébe.
- Zima… - tehetetlenségében Aylee elkezdett bepánikolni.
Zima ekkor az üveggolyót a lány kezébe nyomta.
- Kérlek vidd fel a szobámba és tedd bele a kis ládikába.
Majd sarkon fordult és már nyitotta is az ajtót. Aylee az üveggolyót kezdte tanulmányozni. Furcsa érzése támadt, ahogy forgatta. Az ajtónyitásra felkapta a fejét.
- Hova mész?
- El. – felelte és már be is csukta maga mögött az ajtót.
Földidomítás segítségével egyenesen a Légtemplom szigetre futott. Az egyik kerülő úton ment be. Nem zavarta, hogy nem találkozott nomádokkal, sőt, örült neki. Tudta, hogy Tenzint nem fogja zavarni a jelenléte, hiszen volt tanítványaként szabad bejárása volt a terület majdnem minden részére. Egyenesen az egyik meditáló szobába ment és gondosan magára zárta az ajtót.

(Jasminék legfeljebb csak a földidomítást hallhatják, de Zimát semmilyen módszerrel sem találhatják meg / vehetik észre.)

(NJK használata engedélyezve volt)

Elaina egy csöppet aggódott, hogy az apróság a sok szökési kísérlett miatt újból a földön fog kikötni. Szerencsére egy idő után megbékélt a helyzetével, és Yosh nekiláthatott a sebek kitisztításával. ~Milyen szerencse! Így szépen begyógyulnak a sebei. De mégis, mi történhetett vele?? Egy ilyen aprócska lény nem szokott egyedül lenni.~ Egyre laposabbakat pislogott, hiába aludt nemrég. Lelkileg egy kicsit megviselte a mai nap. Hosszú ideig elbambult, csak akkor tért magához, mikor a sárkányka megharapta a testvérét. 
-Yosh, jól vagy??- kérdezi miközben próbálja finoman és óvatosan felemelni az apróságot. Ám mozdulat közben egyre erősödve remegett a föld, és egy hatalmas sárkányszellem tűnik fel a földből. Elaina rögtön felismeri Fangot, Roku társát. Nagyon szerette a történelmet és a legendákat, így sűrűn olvasott ilyen témákban. ~Szellemekre!! Mégis mi történik??~ Elaina megdermedt, csak a szemei kerekedtek el. Legszívesebben odarohanna Yoshhoz, mikor a félelmetes szellem fellöki testvérét, de a sárkány szemei pontosan az ő szemeibe néz. Egyszerűen nem mert máshová nézni, és a szemek egyszerűen megbabonázzák őt. ~ Hogy sugárzik a szemeiből az értelem és a bölcsesség! ~ De amikor megszólalt, abba Elaina egész testében beleborzongott. Gyönyörűen mély hangja volt. ~Nem is tudtam, hogy a sárkányok tudnak beszélni....~ De ez a gondolat nem volt hosszú életű. A sárkány szavaira figyelt. ~H-Háború?? Mégis kik között?? Zuko??~ De amilyen gyorsan jött, úgy el is ment. Ott állt, és meg sem mozdult hosszú ideig. De a térdei felmondták a szolgálatot. Egyszerűen Roku szavai jártak a fejében. Nem tudta felfogni a jelentéseket, de azt igen, hogy ezekre élete végéig emlékezni fog. Az agya annyira gyorsan pörgött, hogy nem bírta tovább, és elájult.

/Iona/ /Azoir/ 

/Szellem a bokorban/

A fénylő gömböt majdnem az egész városon keresztül követték, míg az megállt. Előttük egy indákkal benőtt épület volt, ami látszólag egy középrétegbe tartozó családnak adott otthont a szellemek megjelenése előtt. A gömb több apró fénnyé vált szét, melyek körbeölelték Iona-t és Azoirt. A fények pulzálni kezdtek és a nő akaratlanul kinyújtotta tenyerét melybe egy fénydarab hullott. Ott azonban már nem fénylett, csak csillogott. Mintha valami drágakővé alakult volna. Az akaratlanul történő csodálat mindkettőjükk figyelmét elterelte egymástól. Az Azoir oldalán lévő gömbök lassan visszanyerték az eredeti alakjukat és a férfi felé közelednek. ahogy Iona esetében, itt is ugyanaz történt. A férfi kinyújtotta a karját, azonban a fénygömb hirtelen elemésztette őt és az ég felé kezdett repülni, majd teljesen eltűnt az égbolton. A nő körül lebegő fények viszont megkövültek és a földre hullva szilánkokra törtek, kivéve az, amit a kezében tartott. Azzal semmi sem történt, azonban Azoirt sehol sem látta, ahogy azt sem tudta, hogy mi történt vele.
Vége.

[tooltip=Mivel Azoir már nem játszik az oldalon, így a karakterét elnyelte egy ismeretlen fény, azonban nem derült ki, hogy meg-e halt vagy sem, csupán eltűnt.]/OOC/[/tooltip]

/Szösszenet egy kis sárkányért/
/Elaina és Ben/
 
*A kis ördögfióka elég sokat ficánkol és ez nagyban megnehezíti Yoshua dolgát.*
- Nyugodj már le csöppség!
*Úgy tűnik belátta, hogy a ficánkolással csak magának árt, ugyanis befejezte és hagyta, hogy megpróbálja meggyógyítani. Megfelelő eszközök nélkül egy ismeretlen állaton nem éppen leányálom ez a feladat, de azért megtesz amit tud. Igyekszik nem ártani a kis lénynek, de mivel az meglehetősen apró, nem járt túl nagy sikerrel. Az kis szörnyeteg belemar a fiú kezébe, és bár a seb nem súlyos, ennek ellenére mégis fáj.*
- Persze, hogy jól vagyok, de ha mégy egyszer megharap, ez róla nem lesz elmondható.
*Nagyot sóhajt, majd befejezi a munkát és leteszi a földre az apróságot. Ezután a föld megremeg, a földből pedig egy hatalmas sárkány szelleme emelkedik ki. Yoshua csak pár másodpercig csodálhatja, ugyanis a szellem egy elegáns mozdulattal fellöki.*
~Kezdem meggyűlölni ezeket tűzköpő kígyókat.~
*Miután a szellem elmegy, leporolja magát, majd szép lassan odasétál húgához, de mielőtt még odaérne, Elaina elájul.*
- Hugi, ne most!
*Felkapja a lányt, majd elindul vele a legközelebbi kórház felé. Reméli, hogy az apró sárkány követni fogja őket, ugyanis nincs elég keze ahhoz, hogy még őt is hurcolja. Miután sikerül bevinnie húgát egy kórházba, némi gondolkodás után kisétál az épületből és úgy dönt elhagyja a várost.*

Azoir eltűnése után pár pillanatig Iona csak dermedten állt, szorongatva a követ. Aztán a sokkból magához térve megpróbált rákoncentrálni az energiáira, megtalálni, mert képtelen volt elhinni, hogy tényleg meghalt... lehetetlen, lehetetlen, azok után, amin keresztülmentek együtt... De igaz volt, és Iona ezt tudta. Felüvöltött, és ököllel belevert egy közelében lévő fába. Az ujjai lehorzsolódtak, a környéken pedig légáramlat söpört végig az ütés nyomán. Nekitámaszkodott a fa törzsének, és úgy sírta el magát. Az arcán végigfolytak a könnyek, és nem érdekelete, ki látja, vagy hallja. Mindig kereste az okokat, de most nem számítottak. Szorongatta a kavicsot, és órákig csak ült... eleinte sírt is, aztán csak nézett maga elé. Aztán felállt, és a városháza fényeit elkerülve, üres utcákon indult el.
Mikor elérte a hajót, amivel átkelhetett a szigetre, még mindig nem mondott semmit. Nem maradt más Azoir után mint egy emlék, ami egyszerre tűnt rémesen távolinak, és fájdalmasan közelinek. A fiú olyan hamar az élete részévé vált, nem állt készen rá, hogy elveszítse, és feldolgozni sem tudta. Megforgatta a kezében a követ, ami még mindig furcsán csillogott. Rázárultak az ujjai. A néhány pillanatban, amikor ismét úrrá lett rajta a kétségbeesett bánat, a düh hullámaival együtt, el akarta dobni. Azt akarta, hogy süllyedjen el az öböl sötét színű vizében, de végül sosem dobta el. Azoir meghalt... semmi nem maradt utána, csak az a nyomorult kő. Nem tudta elhajítani.
Az éjszakát a szigeten töltötte. Nem beszélt senkivel, másnap pedig szinte azonnal bement a városba. Lehúzta a karjáról a karpántot, és egy fémidomár ékszerészt keresett fel. A férfivel beleépíttette a követ a karpántba, és ezután, ismételten nem beszélve senkivel visszatért a szigetre. Nem kellett szinte semmit összepakolnia, légidomárként alig voltak személyes tárgyai. Tudta, hová kell mennie. ~Haza...~ gondolta keserűen. ~Itt most nem bírok megmaradni. Kell egy hely, ahol elmenekülhetek a világ elől.~ Természetesen tudta, hogy a hely változása nem fog eleget segíteni. Elveszített valakit, akit alig rövid ideje ismert, és mégis szeretett... és az ő hibája volt, hiszen ha ő nincs, nem követik azt az átkozott fényt... ismét érezte, hogy folynak a könnyek az arcán, de durván letörölte őket... Olyan egyszerű lett volna minden, ha képes egyszerűen elfelejteni a gyászt... de tudta, hogy ez lehetetlen. Meg kell birkóznia vele, akkor is, ha nehéz. Átvágott a főtéren, amikor egy fiatal akolitus rohant oda hozzá:
-          Iona mester? – Iona lenézett a kislányra. Senkivel nem beszélt már két napja. Sem a barátaival, akik nem is sejthették, hová tűnt el hirtelen, sem Tenzinnel, sem az akolitusokkal. A lány legfeljebb tizenkét éves lehetett. – Hová mész? Segíthetek bármiben?
-          Csak idő kell... – suttogta Iona. – Csak idő...
Elfordult, és felszállt a hajóra. Idő kellett... csak idő...

Elaina mély, álomtalan alvásba merült és így aludta tovább a nap tovább részét. Másnap hajnalban kezdett el ébredezni. ~Hmm, milyen jól aludtam. Az utóbbi időben nem sok időm volt az alvásra.~nyújtózkodott ~De hogy kerültem én ágyba?? Hisz az előbb még......Hisz az előbb még Yoshsal voltam. És...és megjelent Fang, Roku sárkánya.~ csordogáltak vissza lassacskán az emlékei. Elaina arca eközben egyre sápadtabb lett. ~Oké, de most hol vagyok?? Egy kórháznak tűnik.~ merengett el. De hamar magához tért, és megvizsgálta a sérült vállát és talpjait. Mindegyiket szakszerűen látták el. Egy nagy fehér falú teremben voltak, és az övén kívül még 9 darab ágy volt benne. Néhányban a betegek még igaz álmait alusszák. Elaina ezután Ekkor jött be az éjszakai ügyeletes nővér. Csöndesen megvizsgálja a betegeket, majd Elainahoz lép.
-Jó reggelt! Hogy érzi magát???- kérdezi halkan . - Minden van valamilyen problémája a sérüléseivel??
-Jó reggelt! Nem….nincs semmi baj.-válaszol- Elnézést, de mikor kerültem, és ki hozott ide??- kérdezi egyre növekvő félelemmel.
-Tegnap délután érkezett ide, de sajnos akkor ügyelt nővér tudna önnek pontos személyleírást adni.-válaszolt nyugodta hangon.-Lenne egyéb kívánsága???- Elaina nem válaszolt rögtön, de nagyon megijedt, hogy majdnem egy teljes nap késésben van.
-Öhm…lehetséges az, hogy egy órán belül elmehetek innen???- érdeklődik

-Ha szeretné. De akkor most azonnal meg kell ejtenünk a vizsgálatot. Kérem jöjjön utánam.- válaszol, majd elindul az ajtó felé. Elaina kipattant az ágyból, és követte. A vizsgálattal gyorsan végeztek, majd Elaina visszaöltözködött a ruhájába, amibe a városházai ünnepségre ment. Rögtön a sárkányka után kezdett el kutakodni, közben, rászorult helyzete miatt, ruhát kellett lopnia. A csöppségnek úgy tűnt van annyi esze, hogy visszament az indák közé. De így is besötétedett, mire megtalálta. Elindult egy szállítóhajó felé. Tudta, hogy a Tűz országába megy, mivel a felfestése, és a rajta szolgáló legénység is erről árulkodott. Ügyetlenül, bár sikerült észrevétlenül feljutnia a hajóra. Ott talált egy nagyon jó helyet, és elbújt. Már csak abban reménykedhet, hogy sikerül odajutnia.