Forrongó Szikla - Belső rész

First topic message reminder :

A börtöncellák, a hűtők és a vallatószoba helyezkedik el itt, rengeteg őr jellemző. Az idomítás minden módja tilos idebent.

Jasmine könnyes szemmel szorongatta a papírdarabot, még az után is, hogy Zima elment - egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy a bátyja képes volt otthagyni egy árva szó nélkül...azt hitte, ennél azért jobb a kapcsolatuk...azt hitte, hogy most talán minden rendbe jöhet, persze, ez még véletlenül sem volt így. Újra átolvasta a levelet, majd összegyűrte, és zsebébe gyömöszölte. ~ Ennyi a boldog viszontlátásról... ~ morgott magában, miközben a léghajó felé igyekezett.
Akkor vette észre, hogy Tenzin megsebesült. ~ Mi lehet vele? ~ felhúzta a szemöldökét, mikor meglátta, milyen fejvesztetten keresi az egyik lány az elsősegélydobozt. ~ Ha még ez is feldobja a talpát, akkor nem tudom, mit csinálok...komolyan, miért kellett engem annak az idióta Szőkének belerángatnia? ~ dühös volt. ~ A bátyámnak amúgy sem számítok annyit, hogy megijedt volna...szépen hagyott volna meghalni... ~ az idegessége csaknem akart tompulni, sőt, egyre rosszabb lett, és az érzés, hogy a bátyja otthagyta, egyre inkább fojtogatta. ~ miért nem érdeklem? Szerintem még az is jobban lekötötte, hogy Korrát megmentse... ~ elrúgta az egyik követ.
Aztán visszapillantott a válla fölött...két lány, az előbbi tűzidomár, és egy földidomár, éppen a tetőn voltak. ~ A francba! Tariq! ~ jutott az eszébe, ahogy a fiút eltalálta az egyik tűzcsóva, és a két lány után rohant. Mikor felért, Elaina már Tariq mellett térdelt, és a sebeit nézte...és azt mondta, hogy súlyosak. ~ Fenébe! Kellett nekem megcsúsznom... ~ morgolódott, és ő is próbált segíteni Mingnek, felsegíteni a fiút.
- Minden rendben lesz, Tariq...légy szíves, ne halj meg! - mondta, és előrerohant, szobát keresni. Emlékeiben még élénken élt a szoba, ahol Aaronnal beszélt...oda kellett mennie. Némi kerengés után meg is találta, és úgy tűnt, szerencséje van. Még mindig üres volt.
- Erre! - kiáltott oda a két lánynak, és Ionáék felé pillantott. ~ Biztos van gyógyító...kell lennie...Aaron...nem, Aaron Agni Kaiozik....szellemekre, miért nem bírtam odafigyelni Nightra, mikor az elsősegélyről dumált órákon keresztül? ~ most már nem dühös volt. Aggódott. ~ Persze, megismerek valakit, azt is ki kell nyírni...nehogy meghaljon! ~ Tariqra pillantott.
- Nem láttátok, hogy nemcsak Tenzin sérült meg? - nézett mérgesen a másik két lányra, majd nagy levegőt vett. - Amúgy Jasmine vagyok, nem tudom, ismerjük-e egymást, az utóbbi napokban annyi embert ismertem meg, hogy egyikük nevére sem emlékszem...

Iona meglátta, ahogy Tariq-on is próbálnak segíteni, de félt, hogy gyógyító nélkül ez nem lesz egyszerű. Hirtelen eszébe jutott valami... Ha nincs vízidomár, maradt még egy esély. A legendák szerint Wan Avatarnak is segítettek a szellemek. Odalépett Jasmine-hoz.
- Lássátok el, amennyire tudjátok. Én megpróbálok a szellemektől segítséget kérni, ha nincs gyógyítónk, nekik is van gyógyító hatalmuk. - gyorsan lótuszülésbe ült, és koncentrálni kezdett.
~A barátaink megsebesültek, és nincs vízidomárunk. Segítségre van szükségünk. Egy szellemet keresek, aki kész segíteni. Meg kell menteni őket...~

Ming látta, hogy Elaina már jön is segíteni. -igen jól vagyok, de ő elég rosszul néz ki -válaszolt Ming. Hirtelen egy másik tűzidomár lány is megjelent. Mondott pár szót a Tariqnak, és segített bevinni a léghajóba, majd előre ment szobát keresni. Mikor beértek Elaina megkérdezte Ionától nincs-e valahol gyógyító. Közben Jasmine bemutatkozott,és mérgesen megkérdezte, nem vettük észre, hogy ő is megsebesült. -nem ne haragudj, de amint észrevettem odamentem segíteni. Iona  Jasminéhez ment, és azt mondta lássuk el addig, amíg megpróbál segítséget kérni a szellemektől, elvégre a szellemek is tudnak gyógyítani.

Karin kissé meglepődött Shin jelenlétén, de nem mutatta semmi jelét. ~ Nem figyeltél oda eléggé...már megint... ~ jegyezte meg magában, és felsóhajtott. Úgy tett, mintha észre sem vette volna Zima aggódó pillantását, vagy azt, ahogy a kisfiú nézett rá...és valójában azt akarta, hogy tényleg így legyen. Hogy bárcsak elkerülte volna a tekintetét. ~ Még annyira sem vagyok szerencsés, hogy legalább az ilyen dolgok kiessenek... ~ egy pillanatra lehunyta a szemét. ~ És egyáltalán, miért mentem bele ebbe az egészbe? ~ eszébe jutott, ahogy megölte a férfit. Szó nélkül. Második gondolat nélkül. ~ Nem éreztem sajnálatot...meg akartam ölni... ~ borzongás futott rajta végig. ~ Mit tettem? ~ kérdezte magától, de a választ úgy is tudta...ölt.

- Mondd meg nekem, Karin, milyen ember az, aki még a saját szabályait is megszegi? - kérdezte nagyapja, és egy füstkarikát fújt ki. A lány némán nézte, ahogy a füstgomolyag eloszlik a sivatag sötétjében, és szemét az öregre emelte. Elfojtott egy mosolyt - szerette ezeket a nyugodt perceket.
- Hogy érted? - kérdezett vissza. - Mármint, hogy tudja valaki megszegni a saját szabályait? Azok nem azért vannak, hogy magunknak megmondjuk, mi a helyes? Hiszen...persze, lehet, hogy az nem az igazi jó, vagy igazi rossz, de valami, amit helyesnek tartunk, és...
- Igazad van - intette le nagyapja. - De tudod, sok olyan ember van, talán dühből, vagy más érzelemből, netán hatalomvágyból, olyat tesz, amit maga sem tart helyesnek...tudod, azon talán már rosszabb, mint mikor egy bérgyilkos öl...ő nem áltatta magát soha azzal, mennyire fontos neki az emberi élet...ahogy a tolvaj sem fog erkölcsi példabeszédet tartani a magántulajdon sérthetetlenségéről... - elmosolyodott, majd arca ismét komoly lett. - Olyan ez, mikor valaki megfogadja magának, hogy soha többé nem fog hazudni...és elhiszi magának, de amint szüksége van rá, ismét a régi eszközéhez nyúl. Néha pedig az alkalom szüli...
- Én nem akarok ilyen lenni... - suttogta, mire a férfi büszkén ránézett.
- Tudom, Karin...és kérlek, ne csak azért mondd, mert ezt várom el tőled. Felőlem az lehetsz, ami csak szeretnél, akár még őrült gyilkos is...csak soha, de soha ne hazudd nekem, ami még fontosabb, magadnak se, hogy ártatlan vagy. Rendben?
- Rendben, nagyapa - jelentette ki magabiztosan, miközben csak egyre tudott gondolni. Hogy ilyet nem fog tenni. Ahogy megfogadta, hogy gyilkolni sem fog, még akkor sem, ha nagyon muszáj...na jó, talán akkor. - Nagyapa, és te...te öltél már embert? - bukott ki belőle a kérdés, ami már régóta érdekelte. Tudta, hogy nagyapja titkol valamit ezzel kapcsolatban...jó ideje biztos volt benne.
- Az igazat szeretnéd tudni, ugye? - kérdezte, mire a lány bólintott. - Akkor a válaszom igen...dühös voltam, fiatal, és meggondolatlan...tél volt, és az Északi Sarkon jártam...tudod, a szerelem sok mindenre képes rávenni az embert. Szerettem azt a lányt, és otthagyott...aztán megjelentek a rablók. Dühös voltam...egyikőjüket megöltem. Az emberek hősként ünnepeltek, de tudtam, mit tettem...nem hinném, hogy mondanom kell, hogy ne tegyél ilyet. Örökké bánni fogod.


~ Örökké... ~ ismételte magában, ahogy eszébe jutott, amit nagyapja mesélt neki. ~ Nem kellett volna ezt tennem...az az ember meghalt, hahó, Karin! Látod te egyáltalán magad? ~ kiabált belül magára, és úgy érezte, megérdemelné, ha ott, helyben valaki a képébe tolna egy óriási sziklát. ~ Hogy hagyhattam, hogy ennyire...hogy ennyire elszaladjon velem a ló? ~ sírni akart, de a szeme száraz maradt. Nem tudott sírni...már azt sem, nem mintha épp a herceg előtt akart volna...
Sejtette, mit gondolnak róla a többiek...hogy ő sem jobb, mint a Fekete Nap, és biztos volt benne, hogy igazuk van. ~ Nem vagyok senki...ha a magamnak tett ígéretet megszegem, nem vagyok senki! ~ érezte, ahogy a düh lassan minden porcikáját elönti, ahogy végigszáguld rajta, mint egy igazi méreg, együtt a keserűséggel...mikor megtette, tisztában volt vele, hogy még bánni fogja...hát most megkapta. ~ De bárki is legyek...ha gyilkos, ha áruló, ha szószegő...akkor sem fogom hagyni, hogy egy ilyen pojáca tönkretegye a világot! ~ határozta el magában. Tudta, hogy tetteiért később még számolnia kell...hogy egyszer mindent visszakap, de most...most nem ez volt a fontos. "Törődj inkább az élőkkel, mert ők a jelen és a jövő részei, a holtakat ereszd el, különben soha nem hagynak el", jutott eszébe egy idézet, amit egy könyvben olvasott. ~ Ez a hercegecske nem fog több ártatlan embert megölni...amíg én itt vagyok, nem ~ arca rezzenéstelen maradt, de belül már égett a tettvágytól.

Elaina azt veszi észre, hogy egy lány jön a sérült sráchoz. Itt megtudja,h ogy a fiút Tariq-nak hívják. Már egy szobában voltak, mikor a lány duzzogva bemutatkozott és számon kérte rajtuk, miért nem vették észre a sérült fiút. kjözben Iona elment segítséget keresni. Elaina már éppen szólásra nyitotta a száját, amikor a szobába betoppan Aaron. A vállából rengeteg vér folyt, valamit motyogott, utána meg lefeküdt a földre és próbálta a vérzést elállítani.
Elaina egy másodperc töredékéig ledöbbent, majd elkezdett mindenkit utasítani.
-Jasmine kérlek hozz rengeteg törülközőt, vagy tiszta konyhai ruhákat! Azoir, kérlek te meg hozz vödörben hűvös vizet. Ming te lásd el Tenzin mestert az elsősegély dobozzal, és kérlek azt is mondd meg, hogy van-e benne orvosi tű és cérna!- közben Elaina az ájult Aaronhoz ment és a nadrágja szárait térd fölött letépte és Aaron pólóját is, ahol megsérült. Elvette a fiú kezét és erősen szorítani kezdte. Elaina elsápadt a sok vér láttán. A seb mély volt. Mélyebb mint Elaina elsőre gondolta. ~Szellemek! Kérlek segítsetek!!!~fohászkodott némán a lány.

Kira feszülten figyelte a herceget. Oda sandított a kölyök belépőjére. ~Úgy tűnik, ismerik egymást… kit érdekel ~lépett egyet előre. Nem tudta mi vezérli erre a tettre, hogy megtegye. Hátra kacsintott a többiekre. –Hát, ennyi volt… további jót! – azzal előre lendült és rárontott a hercegre. ~Ennyi volt… Ennyi voltam csak egy piti kis tolvaj, semmi több ~ elő rántotta a tőrt és férfi felé szúrt vele. Arcára mosoly ült ki. Egy dühtől torzult mosoly. Érezte, hogy a penge valamibe bele szúródik… Kira felemelte fejét és őrült mosollyal, ránevetett a pojácára. A férfi vállán terjedni kezdet a vörös folt.
-Dögölj meg! –suttogta és kirántotta a pengét a húsból. A nyakának szegezve széjjel nézet. A hercegre, az őrökre, végül a társaira.

~ Valaki csináljon már valamit! ~ idegeskedett a lány, és Ionára pillantott. Nagyszerű...ez elment segítséget kérni a szellemektől. Mert a szellemeknek, ugyebár, esélytelen, hogy bármi fontosabb dolguk is lenne, mint hogy sebesült fiúkat gyógyítgassanak? Végül is, bizonyára ez a legjobb szórakozásuk... Elfintorodott. Nem táplált túl sok reményt az iránt, hogy bárki is segítene tudna nekik...
~ Kérlek, Tariq, igyekezz ne meghalni ~ fohászkodott magában, és a fiúra nézett...rosszul festett...nagyon, de nagyon rosszul... és nem akarta, hogy meghaljon...egyáltalán nem akarta, hogy bárki is meghaljon!
Közben azonban Aaron is megérkezett. Egy pillanatra fellélegzett, hogy hátha mégis van esélyük arra, hogy megmentsék a földidomár fiút, amíg észre nem vette a karján lévő vért. ~ Az...az az ő vére? ~ a választ gyorsabban megkapta, mint szerette volna, mikor az egyetlen gyógyítójuk elájult. ~ Hát, akkor ennyi... ~ gondolta, és ökölbe szorította a kezét.
Az egyetlen, aki megőrizte a lélekjelenlétét, az Elaina volt. Jasmine rettenetesen meglepődött...egyáltalán, hogy volt képes arra, hogy ilyen szinten magánál maradjon? Nem is kérdezett semmit, némán indult el a folyosóra, lépteit megszaporázta. Fogalma sem volt, hol találhatna törölközőt, vagy tiszta konyhai ruhát, így minden útjába kerülő szobába benyitott. A keresést egészen addig folytatta, amíg nem találta jó párat, majd rohant vissza a szoba felé.
- Itt vannak - jelentette ki, és elfehéredett, amint meglátta a sok vért. Gyomra felkavarodott, de nem bírt odébb menni - még ahhoz is kábultnak érezte magát. ~ Nyugalom...nem ájulok el...nem ájulok el... ~ szuggerálta.

-Rendben, köszönöm.- válaszolt Jasmine-nak, majd kiadta a további feladatokat a lánynak- Kérlek adj ide egy törülközőt, majd vedd le a fiú felsőjét.-itt Tariq-ra mutatott a pillantásával- Ott vannak a legsúlyosabb sebek. Amint Azoir visszaér a vödör vízzel, egy anyagdarabot mártsd bele a vízbe és próbáld a lehető legjobban kitisztítani. Azoir biztos segíteni fog. Lehetőleg gyengéden. Majd ha ez megvolt, akkor próbáld meg borogatni.- majd Minghez fordult- Ming, te hogy állsz??? Van tű és cérna??? És hogy van Tenzin mester???-kérdezte egyre jobban aggódva.

Iona bármennyire és kérlelte a szellemeket, azok nem jöttek. Csend honolt, Iona pedig tovább és tovább meditált, hátha jutnak valamire. Eközben Kira sikeresen megsebesíti a herceg vállát a következő lépésre azonban nem számított. A második szúrástól a férfi könnyűszerrel kitér, majd megragadja a lány kezét és addig szorítja amíg az el nem engedi a kést. Nem engedte el a nőt, tovább szorította a karját. Feljebb tűrte a nő ruhájának ujját aki ezután a könyöke alatt égésnyomokat tapasztalhatott, konkrétan a férfi ráégette a tenyerét a nőre, pont úgy mint Ozai tette még régen ugyanezt Zuko-val.
-Magadon fogod hordozni a Tűz igazi népének pecsétét, áruló.
Ezután ereszti csak a lányt aki eddig bárhogy is próbált szabadulni nem tudott, konkrétan ellökte őt a trón közeléből. A férfi a kéznyomot egyfajta leckének szánta, hisz Kira tűzidomár volt így a férfi mégjobban haragudott rá.
-Csak egy rohadt tolvaj vagy, sem több sem kevesebb. Utcakölyök. Mégis mit hittél? Nekem támadsz és én szó nélkül hagyom?
A vállához nyúl majd el is emeli a kezét nem sokkal utána harcállást vesz fel. Int az őröknek akik szó nélkül elhagyják a termet.
-Egyedül is eltudok bánni pár árulóval. Égni fogtok.
Kira ugyan a sebével volt elfoglalva,de a másik karjával képes támadást bevinni a férfi ellen, a többieknek is így kellene cselekedni. Teljesen nyilvánvaló, hogy egyedül nincs esélyük ellene. Ha mindenki egyenletesen, folyamatosan és persze figyelmesen támad a férfi ellen akkor letudják őt foglalni eléggé addig, amíg a Mei mögé tud kerülni és térdre tudja őt kényszeríteni és chiblokkolni. A férfi ezután felnevet.
-Nem fogok általatok meghalni, ostobák.
Az oldaláról kiránt egy kést, majd a szívébe szúrja azt.
-A Nap győzni fog...győznünk...kell...
Majd ki is húzza a tőrt, így a vére elönti a padlót. Ünneplésre azonban nincs idő, az eddig kiparancsolt őrök visszarohannak a terembe. Nem átlagos katonák voltak, afféle elitebb osztag lehetett,azonban ha mindent beleadnak és vért izzadva harcolnak ellenük, akkor könnyedén legyőzik. Eközben Elaina tovább vesződött Tariq gyógyítással amíg egy egyenruhás katona nem hivatja őt.
-Maga orvos? Iroh súlyosan megsebesült, Tariq jobban lesz. Segíteni kell.
A férfi ezután a lányt a karjánál fogva elvezeti két szobával alrébb, azonban senki sincs bent. Elaina azon kapja magát, hogy a falhoz van szegezve a férfi által aki odavezette őt. Van egy másik ember is a szobában –Yoshua- rajta azonban sisak van, így őt Elaina nem ismerheti fel.
-Hamarosan felrobbantjuk a szobát ahol a sebeiteket nyalogatjátok és nem lesz ott egy ember sem, aki érthetne az elsősegélyhez.
Yoshua csak ekkor kapcsol, hogy a férfi épp Elaina-t fenyegeti.
-Robbants.
Adja ki a parancsot a férfinak, aki azonban le van fagyva.
-Süket vagy?
Ezután fordítja az ordibálást Elaina-val, így Yoshua könnyűszerrel letudja őt ütni. Az orvosi szobában Iona meditációja hirtelen megszakad a szellemvilággal, majd ha újra próbálkozik sem tud segítséget elérni. Legalábbis ezt hitte, azonban Tariq hirtelen köhögni kezdett és a sebei befortak.
/A palotában: Írjátok le, hogy hogyan támadtatok az uralkodóra és azt is, hogy hogyan a testőrségre. Mindenki szerezzen legalább egy kisebb sérülést, kivéve Kirát mivel ő már így is kapott egy nagyobbat.
Yoshua, te irányíthatod az NPC-t aki megtámadta Elaina-t.
/

Zimát meglepte Shin érkezése. Haloványan rámosolygott.
- Szia Öcsi! – csak ennyivel nyugtázta. Koncentrálnia kellett.
Innentől felgyorsultak az események. Kira elképesztő lépésre szánta el magát. Megtámadta a pojácát. ~ Képes lenne megölni… Igen, a herceg egy rohadék, de… nem, nem vágok idióta fejet. Ennek az egésznek véget kell vetni és kész. ~ Az első szúrása sikerrel is járt, de a másodiktól a férfi kitért. Megragadta Kira kezét – aki kénytelen volt elengedni a kését – és megégette.
- Kira! – kiáltotta Zima. ~ A rohadt életbe! Meg kell állítanunk ezt az őrültet! ~ Aggódva nézett Kirára, de gyorsan elkapta a tekintetét. ~ Nem mehetek az ő agyára is az örökös aggodalmammal, különben is, azzal nem segítek. Verjük le ezt az idióta pojácát és menjünk haza. ~
Ezután a férfi kiküldte az őröket. ~ Öten egy ellen. Nem érdekes, hogy napidomár. Leverjük és kész. Eldöntöttem. ~ Mei-re néz. ~ Nem következik egyenesen, de mivel valószínűleg Ty Lee unokája, ért a chi-blokkoláshoz *a szemével szuggerálja a lányt* Férkőzz a közelébe és blokkold – ha képes vagy rá – mi feltartjuk. Nem akarjuk megölni. ~ Ezután a többiekre néz.
- Akkor, mehet? – ezzel támadásba lendült, remélte, hogy a többiek is vele tartanak.
~ Együtt leverjük *egy furcsa, kissé bizarr mosoly fut át az arcán* A sok év alatt még mindig nem szoktam hozzá ehhez az érzéshez… Én mondom mindig, hogy az erőszak nem megoldás, ami igaz is, de… mégis sokszor én vagyok az egyik első, aki támad… mondjuk végül is úgyis megtámadna, ez csak önvédelem. És nem szándékozom megölni. ~ Egy kisebb adag földet karjára idomított pajzsnak, majd közepes földdarabokat hajított a herceg felé. A felé hajított tűzcsóvák ellen igyekezett kitérni, de az egyik eltalálta egy fordulat közben. Zima hátratántorodott. Nem volt annyira komoly, inkább bosszantó sérülés. Zima igyekezett visszazökkenni a ritmusba. Végül Mei sikerrel járt. Legalábbis azt hitték. A férfi átment teljesen eszelősbe, majd leszúrta magát. Zima szeme elkerekedett. ~ Csóri… ez azért durva volt… ~
Hirtelen visszatértek az őrök és egyenesen rájuk támadtak. Zimát jó pár őr vette körül. Nem ijedt meg, bár sejtette, hogy nem holmi mezei őrökkel áll szemben. Nem volt könnyű dolga. Túl közel voltak ahhoz, hogy falat húzzon maga körül, meg tartott attól, hogy túl gyorsak lennének és valamelyikük bejutna a fal mögé. Koncentrált, főleg a talpával. Nem győzte idomítani a földet. Sziklákat reptetett, földdarabokat idomított elő a földből, mellyekkel hátulról ütötte le őket. Jó néhány őrt sikerült levernie, de egyre jobban fáradt, koncentrációja lanyhult és a karján lévő pajzs is kezdte megadni magát. Egyre több tűzcsóva súrolta, egyre több zúzódást gyűjtött be. De nem adta fel. Erősen megfogyatkoztak körülötte az őrök, már csak ketten maradtak. Zima igyekezett tartani magát, de egyre kevésbé ment. Alapból nem pihent túl sokat az utóbbi időben. Fizkiailag és lelkileg is ki volt merülve. ~ Jót tenne egy kis alvás… ~ Elég volt ennyi elkalandozás ahhoz, hogy az egyik őr közelebbről megégesse a lány bal karját, majd a másik férfi teljes erejéből nekirúgta Zimát a falnak. 
-  Áu! – kiáltott fel Zima. Hihetetlen fájdalom hasított a kissé megégett, majd falhoz csapott bal karjába. Könnyek szöktek a szemébe. – Rohadjatok meg! – kiáltotta, majd balkarját nem kímélve egy nagyobb falat idomított maga elé, majd teljes erejéből nekik tolta (nem ölte meg őket). Mikor megbizonyosodott arról, hogy a két őr és a körülötte lévő többi harcképtelen megengedte magának, hogy térdre rogyjon. Felszisszent, hiszen újra érezte a bal karjába hasító fájdalmat.  ~ Asszem ezt egy darabig nem fogom tudni mozgatni... ~ Túlságosan kimerült ahhoz, hogy a karja miatt ennél jobban aggódjon. Körülnézett. Remélte, hogy a többieknek nem esett baja.

~ Szellemek, kérlek segítsetek!! Vagy valaki!!!~fohászkodott némán a lány. Miközben a vérzést állt le, Elaina arcából úgy szaladt ki a vér. Hirtelen az ajtó kinyílt, és egy köztársasági katona állt ott. Látta, hogy Elaina az egyik sérültet próbálja ellátni. Megkérdezi, hogy orvos-e.
-Tessék???-felel a kérdésre kérdéssel, de a válaszra se méltatva, elrángatja onnan őt.
Csupán két szobával mentek arrébb. Itt viszont nem volt senki. ~Vagyis van itt valaki, csak az nem Iroh tábornok. És nem is sebesült. Még nem is a mi oldalunkon áll!!!~ ijedt meg Elaina a napegyenruha miatt. A köztársasági katona a falhoz nyomta, és mind a két kezét leszorította. Először gúnyosan elmesélte, mi lesz a többiekkel. Viszont mikor parancsot adott ki, a másik katona nem teljesítette. Elaina nem tudta mi történik a napkatonával, mivel a sisak eltakarta az arcát. A férfi visszafordult, és Elaina-val kezd kiabálni és erősebben nyomta oda a falhoz. ~Oké, ha szeretnéd játszhatunk is.~ és elkezdte a férfi lábát taposni. ~Szellemekre! Miért nem a túrabakancsot vettem fel én, még anno??~

*A szobába egyszer csak egy lányt rángatnak be. Egy rettentően ismerős lányt, de sehogy sem jut eszébe, hogy ki ő. A társa ordítozni kezd vele, majd kiadja a parancsot Yoshnak, ő azonban nem tesz semmit. Ismét ráordítanak, de ő továbbra sem tesz semmit, csak tovább figyeli a lány ismerős vonásait, míg végül eszébe jut.*
~Elaina?~
*Tovább nem is gondolkozik. Lassú léptekkel közelit a húgát zaklató őr felé, majd mikor odaér igyekszik megragadni annak fejét. Ha sikerrel jár akkor a falba veri. Ha nem akkor előkap egy tőrt és azzal próbálja meg kivégezni, mindenesetre ha végez leveszi sisakját és húgára néz.*
- Elaina? Hugi tényleg te vagy az?
*Ezután átöleli a lányt.*
- El sem hinnéd milyen régóta kereslek.

Kira hallotta Zima kiáltását, amikor a herceg megpecsételte az „árulását”. Az ajkába harapott. Nem adta meg az örömöt, hogy hangot ad fájdalmának. Érezte, hogy kiserken a vére. Szabadulni próbált a szorításból, sikertelenül. A férfi ellökte a tróntól. ~Nem árultam el én senkit! Basszus, ez csúnya… ~vetett egy pillantást a bal a karjára. Grimaszolva a hercegre nézett, kérdésére pimaszul elvigyorodott.
–Persze! –feltápászkodott. A másik karjával képes volt még idomítani. A férfi intett és az őrök távoztak ~Ó, szóval így állunk?~ vette fel ő is a támadó állást. ~Nem akarjuk megölni? Ó dehogy nem!~Nézett vissza összeszűkült szemekkel Zimára. A jobb karjával egy lángcsóvát lőtt a herceg felé. Az újtársuknak, Mei-nek sikerült chiblokkolni a férfit. Kira közelebb lépet, hogy egy lángcsóvát lő felé, de az megelőzte és leszúrta saját magát. Megvonta a vállát ~Nekem így is megfelel ~

Közbe az őrök visszarohantak a terembe. Körül vették őket. Kira egy köríves rúgással lángcsóvát lőtt az őrök felé. Kivédte a támadásokat, majd tűzgolyókat kezdet lőni feléjük. Egy őrt mellkason lőtt. Összeszorított fogakkal küzdött. ~Még mindig nem tudok jó idomítani. Keresni kéne valami mestert?~kalandozott el harc közbe. Elhajolt egy tűzgömb elől. Végül valahogy leverték az őröket.  Zihálva egy oszlopnak vetette a hátát. A többiekre nézett, megvannak-e.

Mei Ling látta amint egy kisfiú is megérkezett. Közben Kira a herceg felé rohant és a vállába szúrta a tőrét. Hirtelen a felállt, megfogta Kira karját megégette,és ellökte a tróntól. Intett az őröknek, akik erre távoztak. ~neki aztán tényleg elment az esze. Tűzet kezdett lövöldözni, és kezdetét vette a harc. Mei egy falat emelt maga elé, és kődarabokat kezdet a herceg felé idomítani. Közben eszébe jutott a chiblokkolás. ~talán ha sikerülne elterelni egy kis időre a figyelmét, mögé osonhatnák és sikerülne leblokkolnom. Látta ahogy Zima ránézett, mintha ő is ezt akarná mondani. Várt néhány percet és mikor úgy látta nem figyel, a herceg mögé szaltózott és sikerült chiblokkolnia. A férfi erre megfogta a kését és leszúrta saját magát. ~na ezt azért nem gondoltam volna. Ezután az őrők vissza rohantak a terembe és támadni kezdtek. Mei falakat emelt amit feléjük irányított, és sikerült párat eltalálnia vele. Majd chi-blokkolni kezdet, ezzel ismét sikerült pár katonát harcképtelenné tennie. ~mért kellett ezeknek támadást indítaniuk? Mei érezte ahogy ismét támadják a katonák, de mire megfordult addigra sikerült megégetniük a bal vállát. Mei nem törődött a sebével, és pár tócsa lávát hozott létre, és sikerült beterítenie vele az őröket. ~most már tudjátok milyen ha a egy földidomár égett meg titeket. Majd lávát idomított a maradék katonára és leverte vele őket. Végül nehezen, de sikerült legyőzniük az katonákat. Egy kisebb kőtőmbőt emelt és leült. Érzte ahogy a keze kezd megfájdulni. Körbenézett, és látta, hogy a többiek is megsérültek.

Ming látta ahogy Aaron bejött a szobába és elájult, miközben a vállából rengeteg vér folyt. Elaina egy pillanatig ledöbbent, majd elkezdte kiadni az utasításokat. Elaina utasítására Ming megfogta az elsősegély dobozt és Tenzinhez ment. Megnézte van-e benne tű és cérna, mindkettő volt. Jasmine megérkezett a törülközőkkel és a konyhai ruhákkal. Ming épp válaszolt volna Elainának, de egy katona jelent meg aki azt mondta Iroh megsebesült és elvitte. Ming megpróbálta ellátni Tenzint. Levette az ingjét és látta, hogy több helyen is megégett, és van egy mély vágás a karján. Megpróbált visszaemlékezni arra amikor a vízidomárok gyógyítani tanultak, és amit Katara mondott neki. ~az égést azonnal le kell hűteni hideg vízzel, a vágási hegeket pedig fertőtleníteni kell és összevarrni. Miközben várta, hogy Azoir visszaérjen a vízzel, ésszrevette, hogy Tariq felköhög és a sebei hirtelen beforrtak.

Karin nem igazán lepődött meg Kira reakcióján...látta az arcát. Látta rajta az elhatározást és a dühöt, hogy bármibe is kerüljön, meg akarja ezt csinálni, de... ~ Lehet, hogy a herceg idióta, de ennyire azért nem ~ futott át a fején a gondolat, a következő pillanatban pedig azt látta, ahogy a kés a férfi vállába fúródik, és vére kicsordul. Nem fordította el a fejét, bár a hányinger kerülgette. ~ Most öltél meg valakit? Hahó, mit lelkizel azon, hogy szegény gonosz pojáca vérzik? ~ ajkába harapott.
A következő szúrásra azonban már számított a herceg. Elkapta Kira karját, és valósággal ráégette a tenyerét a lány bőrére. Zima felkiáltott, Kira azonban dacosan meg sem nyikkant. Karin elfojtott egy mosolyt, és elismerően biccentett a tűzidomárnak. ~ Ez az, Kira...ez csak egy őrült, te meg legalább vagy valaki... ~ gondolta, majd majdnem felnevetett, mikor az idióta kiküldte az őreit. ~ Jól van...most elintézzük ~ döntötte el magában, és Mei Lingre pillantott. Szeme sarkából látta, hogy Zima is így tesz...ha tud chi blokkolni...
Támadtak. Nem gondolkodott, tette, amit csak tennie kellett. Igyekezett a többiekkel együtt mozogni, úgy, hogy azt az oldalt támadja, amit ők épp nem foglalnak le. Látta, hogy barátainak különböző a szándéka...Kira meg akarta ölni, Zima ellenben nem. ~ Pedig lehet, hogy az emberiség jobban járna nélküle...különben meg, nekem már úgy is mindegy ~ futott át az agyán, de azonnal meg is rémült a gondolattól. Egyszer, igen, egyszer elkövetett egy hibát...de nem akarta másodszor.
Shinre nézett...volt egy ötlete, ami talán segíthetett volna kizökkenteni a hercegecskét az egyensúlyából... ~ Shin akrobata...nem kispályás, az biztos...ha esetleg fentről tüzelne rá... ~ jutott eszébe, és tekintete ismét a fiúra vándorolt.
- Figyelj, van egy ötletem - szólt neki -, de kéne benne kicsit repülni - tette hozzá. Kész volt az ötlete - ha Shin belegyezett, akkor egy kisebb földoszlopot emelt alatta, úgy, hogy elrugaszkodva épp a férfi fölé érjen, és mögötte le tudjon ereszkedni.
Végül sikerült elérniük, hogy Mei a herceg háta mögé kerüljön, és chi blokkolta, arra azonban, ami ez után történ, nem számított. Szíven szúrta önmagát. És kivételesen nem tartotta teljes bolondságnak, amit mondott, de figyelmét jobban lekötötte a padlót elöntő vér... ~ Nem... ~ arca megrándult, tehetetlenül nézte végig, ahogy a vörösség mindent beborít. Úgy érezte, erről is ő tehet. ~ Nem kellene meghalnia...ő is csak egy ember... ~ összeszorította kezét.
Nem volt azonban sok ideje, mert a kiküldött katonák visszajöttek, és minden erejükkel próbálták legyőzni őket. Látta, ahogy a többiek harcolni kezdenek, ő azonban nem tudott mozdulni a döbbenettől, és ahogy eszébe jutott, hogy ölte meg odakint a férfit. Nem tudott koncentrálni...egyszerűen csak képtelen volt rá. Érezte, ahogy az egyik tűzcsóva eltalálja a karját, és a másodikat is csupán reflexből emelt fallal tudta kivédeni. Próbált küzdeni, próbálta eltalálni őket, de egyszerűen mintha valami direkt félrehúzta volna a kisebb sziklákat. ~ Ez...ez én vagyok... ~ vette észre. ~ nem...nem tudom őket eltalálni... ~ gondolta.
Az egyetlen szerencséje az volt, hogy a csatának előbb vége lett, minthogy komolyabban megsebesült volna. Nem érdekelte a karja, nem érdekelte semmi - egyszerűen túl kábult volt ahhoz, hogy bármit is érezzen. A szeme előtt elmosódott a világ, alig volt benne annyi önkontroll, hogy ne ájuljon el. ~ Nem én vagyok... ~ sóhajtott fel, majd a többiekre nézett.
- Amon még itt lehet - jelentette ki. - És ha idejön...vagy az uralkodó...azt fogják hinni, mi tettük ezt a fiával - fejezte be. ~ És azt se tudjuk, hogy a csapat másik fele hogy van...hogy Aaron egyáltalán él-e ~ de ezt már nem mondta ki hangosan.

Azoir ránézett a tűzidomárra majd egyszerűen bólintott.
- Máris hozom.
Elszaladt, majd sikerült beszereznie egy vödröt, sőt még vizet is tudott szerválni. Gyorsan oda bicegett Elainához, és átadta a vödröt, amiben nem valami sok volt a víz, ugyanis a vödör alján egy kis lyukacska helyezkedett el.
- Tessék... Bocsi, hogy folyik, de a vödörrel nem tudok olyan jól vizet idomítani.

A csata után nem jött senki, a teremben már csak a sebesültek voltak. Lassan mindenki feltápászkodott amikor is Karinnak lett igaza. Amon lépett be az ajtón, azonban maszk nélkül. Ahogy közeledett feléjük észrevehették, hogy a húsa folyamatosan eltűnik a bőrével együtt majd egy csupasz csontváz áll meg egyenesen Karin előtt. Pár másodperc alatt az egyenesen felé dől és darabokra hullik és a padlóra érve a csontok még apróbb darabokra törnek és a terembe ismét nem jön be senki. A csapat egymás vállára támaszkodva kivonul Ba Sing Se erkélyére ahol láthatták a léghajót melynek tetején a nap uralkodója és annak léghajóji küzdöttek az Egyesült erők erőivel. Ha lenéztek láthatták a rengeteg zavargást az utcán, emberek tucatjai menekültek. A nap katonái és Kuvira –akkor még kisebb- seregei harcoltak egymás ellen. Ezek után feltűnt avezér harmadik fia aki eddig még csak a trónteremben mutatkozott és csendben hallgatta amit Iona és Lee beszéltek. A férfi látszólag Karinék oldalán állt. A sebesülteket biztonságos helyre húzta és az apja léghajója felé vette az irányt. Mindeközben a falakon belül ismét megnyílt egy portál amelyből szellemek seregei kezdtek kiáramlani egyenesen a férfi testébe. Az uralkodó küzdött ellennük még tüzet is okádott melnek köszönhetően rengeteg léghajót elpusztított az Egyesült Erők erőitől mégtöbb halottat okozva ezzel. Lee testéből már növények nőttek ki, de még mindig ellenállt. Ő volt az első férfi aki ekkora ellenállást tanusított a szellemek erői ellen azonban ennek ára volt. Nem csak az ellenfelének gépeit pusztította el, hanem saját léghajóinak legénysége közül is többet a halálba sodort és a közeli erdő és néhány Ba Sing Se-i ház teteje is lángra kapott. A kegyelemdöfés az volt számára, amikor egy óriási darabot kiidomított a napból és azt a portálba dobta. Ekkor minden elnémult és elfehéredett. A következő kép előttük  az, hogy rengeteg pánikoló rohangál az utcán, a léghajók közül csak néhány maradt fenn a többi lezuhant. A Fekete nap darabokra hullott, az uralkodónak azonban semmi nyoma és a szellemek azt mondták, hogy nem tudták megölni. Pár órával később megérkezett a következő léghajós osztag, ők vették fel az apró csapatot majd megfelelő ellátásban részesítették. Eközben Kuvira osztagai bevonultak a városba majd pár óra alatt biztosították azt. A portál még egyben volt és olyan energiát bocsájtott ki, hogy senki nem ment a közelébe. Az egész városban az uralkadót, a legnagyobb háborús bűnöst keresték, de nem találták. A férfi felszívódott, csak egy ember tudta, hogy hol van ő pedig a fia volt. Egy csuklyában kísérgette haldokló apját egyenesen a portál felé.
-Fiam, nyiss egy másik portált...*köhög*...még helyre tudom hozni.
A fiú erre nem válaszolt semmit, egy magasab épület tetejére mentek.
-Már helyrehoztákk....pár éve... mi voltunk azok, akik tönkretették apa. Hát nem  látod, mi okoztuk azt ami itt van. Több száz gyerek vesztette el a szüleit, ugyanígy a szülők a gyerekeiket. És te...te ezen még rontani akarsz. Az idomárlánynak a palotában igaza volt, mi nem helyrehozzuk a világot, hanem ellene cselekszünk. Pár évtizede helyrehozták és most helyrehozom én is, apám...
A külső szemlélők már csak azt látták, hogy egy csuklyás vállán a másikkal beleugrik az amúgy is instabil portálba s az bezáródik. Bárkik is tették feláldozták az életüket arra, hogy megmentsék Ba Sing Se-t és bár ezt senki nem tudta, de talán a világot is. A portál bezárása után a csapat léghajója visszaindul Köztársasá Városba, ott pedig személyesen Raiko elnök  nyújt át egy meghívót egy háborús kitüntetéssel összekötött bál-ra, amelyre a ma este folyamán kerül sor. Miután mindenki összekapta magát, este kipihenveés valószínűleg kiöltözve tértek vissza. Mindenki ott volt, kivéve Night-ot. Korra az avatár is személyesen jelen volt és az őket kiszabadító Ruan, Nat és Kuen is. Az ünnepség azzal kezdődött, hogy kitüntették a csapatot, majd méltó búcsút vettek a csatában elhunytakról. Köztünk Chuang-tól, Chou-tól, Seto-tól és a többiektől. Ezt követte az ünnepi tüzijáték,  majd Raiko elnök beszéde.
-Köztársaság város és világ polgárai! A mai nap sikeresen elhárítottunk egy világot fenyegető veszélyt és sikeresen békét teremtettünk. Újból tanúbizonyságot nyert számunkra, hogy a hősök a mi átlag emberink, a világ emberei. Kik hétköznapiak voltak, de készek voltak a világ biztonságát a maguk biztonsága elé helyezni. Ők az igazi hősök, nem azok akiket a mozgókon látunk. Ők azok, az est díszvendégei. Nekik és az Egyesült Erők katonáinak köszönhetjük, hogy városunk  és a világ ismét biztonságban van. A nap mégis gyásznap is történelmünkben, ugyanis a háború rengeteg életet követelt. Ezen emberek neveit felvéstük a városháza előtti emléktáblára, hogy emlékezzünk azokra, akik az életüket adták világunk békéért. Nem is húzom tovább a szót, kérem szórakozzanak.
A városháza udvarán  és a beltéren egyaránt volt tánc és zene illetve büféasztal is. Amikor fellőtték a tüzijátékot mindannyian tudták, hogy vége van. De vajon minek van vége? Csupán egy kaland, egy korszak ért véget vagy a hőseink megszakítják a kapcsolatot is egymással, a döntés rajtuk áll.
/Nyugodtan bálozhattok a végégig, mindannyian –kivéve Nightot, mert ő ugye nem volt jelen- megkaptátok Köztársaság Város legmagasabbrangú kitüntetését. De akár el is mehettek, a döntés rajtatok áll, inenntől szabad játék  /
 
/Epilógus kiegészítés – Kuvira szál/
Kuvira is részt vett a rendezvényen amikor is egy férfi hívja őt ki és a léghajójukra vezeti őket.
-Uram, ezeket a tervrajzokat a Fekete Nap hagyta hátra. Több tervrajz  található itt azonban a legtöbbet nem tudjuk működésre bírni energiahiány miatt.
-Vigyék az irodámba, találunk módut a működésre bírására. Ezt garantálom.

A nő ezután megissza a maradék borát és elrepül a léghajóval vissza Ba Sing Se-be. Senki sem tudja, hogy talán egy nagyobb, végzetesebb dolog van készülőben.

/Következő korszakkaland prológusai/
https://legendofavatars.hungarianforum.net/t65-a-felemelkedes-kora-prologusok

/A városházára kéretnek a következő posztok  /

/https://legendofavatars.hungarianforum.net/t66-fekete-nap-korszakkaland-kibeszelo#725 Itt lehet véleményt mondani a kalandról és szavazással értékelni. /

/Xane/

A teremben mely eddig sötét volt hirtelen kigyúlt a lámpa, majd az egyik csuklyás bölcs lépdelt le, majd tenyerét Xane homlokára helyezi.
-Éreztem odafenn, hogy maga hazudik X, de most már biztos vagyok benne. Ön nem alkalmas arra, hogy az Ötödik Elem tanítványa legyen, sajnálom. Ön az első, akit hazudni hallunk az igazság termében. Maga az első aki ilyen hamar megtekintheti a várost a népek büszkeségét, erre eldobja magától. Maga egy szégyentelen ember, James...megkérem önt, hogy távolítsa el ezt a közveszélyes férfit a teremből.
Xane ekkor egy hatalmas ütést kap a tarkójára valamilyen tárgyal aminek köszönhetően elájul. A város helyét teljesen elfelejtette, csak arra emlékszik, hogy látott egy James nevű férfit a Forrongó Sziklán, majd ezután minden teljesen sötét számára. Egy bokorban ébred valahol köztársaságvárosban, a hajléktalan horkolása ébreszti fel álmából aki mellé helyezték.
/Te is Közt. Városba írj valahova/